Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

1985, január 26., szohibat NAGYVILÁG »HiWKTllcI Folyékony szén Szibériából Óriás erőmüvek Delhi: „Légkondicionálás” és szennyezett levegő Példakép: Opole és Poznan Tavaszi munkák az opolci vajdaságban (Fotó: CAF — MTI — KS) Ma, amikor .az emberiség egyre szélesebb körben al­kalmazza az atomenergiát, hogy takarékoskodjon a szer­ves tüzelőanyagokkal, a jó öreg szén mégis újra egyik legfontosabb energiaforrá­sunkká válik, A föld szén­tartalékai oly hatalmasok, hogy a szakértők számításai szerint ez a mennyiség leg­alább ezer évre elegendő. A technika mai fejlettségi szintjén a szén alkalmazása jóval hatékonyabb és ökoló­giailag veszélytelenebb; mint ezelőtt. A szén energetikai fel- használásának újfajta meg­közelítésére jó példát szol­gáltatnak a kanszk—acsinsz­ki tüzelőanyag-energetikai komplexum, a Káték tervei. A kancs—"acsinszki barna­szénmedence, ahol több mint húsz lelőhely ismeretes, nyolcszáz kilométer hosszú­ságban húzódik a Transzszi­bériai vasútvonal mentén. A szénréteg vastagsága eléri a 70—100 métert. Ráadásul ezek a rétegek közel vannak a felszínhez: a külszíni ■ fej­téssel kitermelhető szén- mennyiség a számítások sze­rint mintegy 140 milliárd tonnára tehető. A kancs—acsinszki szén energetikai felhasználásának azonba_n vannak bizonyos nehézségei: az alacsony hő­fejlesztő képesség és a ma­gas nedvességtartalom miatt nem célszerű nagy távolsá­gokra szállítani a szenet. Az eredeti tervek szerint a kitermelt szén mintegy fe­lét Szibériában kellett vol­na felhasználni. A kancs— acsinszki energetikai komp­lexumban a korábban terve­zett tizenkét erőművel szem­ben csupán kettő-három épül fel. Ezek egyike, a be- rezovkai erőmű, amelynek tervezett kapacitása 6.4 mil­lió kilowatt, már a jelen öt­éves tervben (1981—1985) áramot fog szolgáltatni. Bár a kancs—acsinszki komplexumban úgynevezett hagyományos erőművek épülnek, a feladat mégis kü­lönleges, hiszen ilyen mére­tű energetikai építkezések sohasem folytak még a Szov­jetunióban. Először a krasznojarszki nehézexkavátor-üzem készül el, amely gépeket, berende­zéseket ad a feltáró mun­kákhoz. Az Akadémia bá­Az idegenvezetők a turis­tákat kísérik, a kereskedők mediterrán temperamentum­mal, de angolos udvariasság­gal kínálják portékáikat. nyaipari intézetének 'kutatói eredeti tervet dolgoztak ki a berezovkai külszjni fejtés feltárására. Ennek eredmé­nyeképpen a külfejtésen mintegy ezer emberrel keve­sebbre lesz szükség. Ahhoz, hogy a Berezovka 1. külfejtésről —, amelynek kapacitása évi 55 millió ton­na szén lesz, folyamatosan lehessen szállítani a fűtő­anyagot a hőerőműbe, két és fél ezer vagonra volna szük­ség. Ezért a fűtőanyag-szál­lítást a külszíni fejtéstől a hőerőművekig folyamatos működésű futószalagokkal oldják meg, melyek * közül egy hossza meghaladja a 15 kilométert. A berezovkai hőerőműben 800 000 kilowatt teljesítmé­nyű turbinák üzemelnek majd. Az ilyen méretű, ener­giablokkok használata a ko­rábban alkalmazott 300 000 kilowattos teljesítményű he­lyett 10 százalékos beruházá­si, 20 százalékos fémmegta­karítást és kevesebb kezelő­létszámot tesz lehetővé. A kancs—acsinszki ener­getikai komplexum egész se­reg bonyolult problémát vet fel. A legfőbb: a hulladékok kérdése. Folynak a kutatá­sok a hulladékok felhaszná­lására, mennyiségük csök­kentésére. De a tudományos­technikai fejlődés, amely óriási méreteket diktál a ter­melésben, gyökeres megol­dást követel a hulladékok kérdésében is. Ami a villamosenergia- szükségletet illeti, az még az „atom-program” megva­lósítása után is növekedni fog, hiszen Szibériában is számos nagy energiafogyasz­tású ipari üzem telepítését tervezik. Ezt az igényt a kancs—acsinszki energetikai komplexum minőségileg új alapokon fogja kielégíteni. A kutatók egyebek között fel­vetették a szén vegyi-ener­getikai feldolgozásának gon­dolatát. A kancs—acsinszki barnaszén folyékony üzem­anyaggá való feldolgozásá­hoz szükséges technológiai kísérlet már folyik a Moszk­vai és Krasznojarszki-me­dencében. Napirendbe került olyan nagy teljesítményű be­rendezések gyártása, melyek több millió tonna szén fel­dolgozására képesek. Oleg Lajne APN—KS Látszólag minden rendben van Cipruson, Nagy-Britan- nia egykori gyarmatán. Az angolok csak két katonai tá­maszponton maradtak ott A jellegzetes indiai közlekedési eszköz, a há­romkerekű autóriksa fia­tal sofőrje mosolyogva közli: „Uram, nálam tel­jes a légkondicionálás”. Vidáman gázt ad. és Üj- Delhi széles úttestjeinek felezővonalán át vérfagy- laló nyugalommal ide- oda manőverezve robog előre. Valóban, a „lég­kondicionálás" tökéletes, túlságosan is. A járgány nyitott két oldalán fü- tyürészve vág be a csípős reggeli szél, a tudósító vastag orkándzseki elle­nére is a hómezők jeges leheletét érzi. De legalább jó nagyokat lehet harapni a levegőből! Csakhogy ez a levegő igen­csak szennyezett — részben éppenséggel az élénk színek­ben pompázó, „légkondicio­nált” háromkerekűek miatt. Z'Kt. indiai főváros kiterjedi zöldövezetei sem képesek le­kötni a levegőbe jutó szeny- nyezőanyagokat. Pontos fel­mérések nem készültek, de becslések szerint naponta 1400 tonnányi kéndioxid, szénmonoxid, szénhidrogén és, nitrogénoxid kerül a Delhi felett szétterülő atmoszférá­ba az erőművek és gyárak kéményeiből, a járművek ki­pufogócsöveiből, és szerte a metropolisz utcáin füstölgő nyílt tűzrakásokból. A leg­nagyobb átok 'azonban az el­avult, és műszakilag ellen­őrizetlen gépkocsipark. Na­ponta 466 tonna légszennye­ző anyagot lövellnek ki ma­gukból a járművek. A mo­torkerékpárok ési a három­kerekű autóriksák a felelő­sök a levegőbe jutott szén­monoxid feléért, és a szén- hidrogén nyolcvan százaléká­ért. Az autóbuszok és a te­hergépkocsik kilenctizedé fe­kete füstfelhőként gomolygó kipufogógázt bocsát ki.mesz- sze maga mögött hagyva a szennyezés „megengedett” 1960 után, amikor is a sziget önállóságot kapott. Nicosia, a főváros belterületén sétálva azonban már lépten-nyomon több nyelvű figyelmeztető szintjét. (A becsléseken ala­puló évi összesítések számai még megdöbentőbbek: a ben­zinmeghajtású eszközökből 60 000 tonna szénmonoxid és 24 000 tonna szénhidrogén áramlik a légtérbe.) A környezetvédelmi tanács, már javaslatot tett arra, hogy a benzinkutaknál szereljenek fel szennyezésmérő berende­zéseket, és csak az engedé­lyezett járművek közleked­hessenek. Az ipari létesítmények — hála a fővárosi építkezési és telepítési tervezésnek — vi­szonylag kevesebb bajt okoznak. Mégis, egy három évvel ezelőtti vizsgálat alap­ján Delhi 45 000 'üzemegysé­géből ötezret máshová kelle­ne átköltöztetni a lakónegye­dek szomszédságából. De ho­vá? Hely nem nagyon akad, egyébként is, az iparágak vonakodnak a pénzkiadástól. Bár nagyon sok üzemet fel­szereltek légszűrő és ülepítő berendezésekkel, a szennye­zőanyagok ennek ellenére ki­kerülnek a szabódba, kelle­metlen bűzt árasztva. Az Indrapaszta erőmű valóságos csapás a fővárosra már évek óta. Három ormót­lan kéménye hét kilométeres körzetet borít be fekete füst­tel és porszerű pernyével. Nemrégiben több millió rú­piáért amerikai szűrővel lát­ták el a panorámát is rondí­tó kéményeket. De két szűrő- berendezés nem működik. Tervezés ide vagy oda, a bürokrácia néha „közbeszól”. Sajnálatos módon jelenleg is létesülnek gyáregységek a lakónegyedek körzetében — hatósági engedéllyel. Csak éppen a valóban illetékes ipari szervek tudta nélkül. Szennyezett a fővároson átfolyó Dzsamuna folyó vize is. Naponta annyi szennyvíz és szemétáradat ömlik a Dzsamunába, amennyi meg­tölthetne egy 960 ezer kilo­méter hosszúságú folyót. A szűrő- és tisztítótelepek csak a szenny felével tudnak meg­birkózni. Lassan a kolera, a fertőző májgyulladás és a dizentéria melegágyává vá­lik a Dzsamuna. Rácz Péter . táblákba ütközik az idegen, amelyek arfa intenek, hogy a továbbhaladás tilos és életveszélyes. A figyelmezte­tésnek az őrbódékban helyet foglaló fegyveres katonák ad­nak nyomatékot. Ezek a kül­ső jelek már mutatják, hogy a Földközi-tenger e gyöngy­szeme rendkívül súlyos gon­dokkal küzd, területe meg­osztott. A függetlenné válás után nem sokkal összecsapások voltak a túlnyomó többség­ben levő görögök, és az össz­lakosság mintegy 18 százalé­kát kitevő törökök között. A zavargások gyakorlatilag alá­ásták az ország alkotmányát, és a rend csak 1964-ben állt helyre, amikor is az ENSZ Biztonsági Tanácsának dön­tése alapján a békefenntartó erők kék sisakos katonái ér­keztek a szigetre. Az ellentétek azonban a két népközösség között to­vábbra is fennmaradtak, al­kotmányjogilag sem lehetett rendezni a problémákat. A görög szélsőségesek Athénhoz fordultak segítségért, ahol abban az időben a „fekete ezredesek” gyakorolták nép­elnyomó hatalmukat. Sike­rült is megszervezni egy Makariosz elleni puccsot, és azt tervezték, hogy a sziget- országot Görögországhoz csa­tolják. A hatalomátvétel el­vetélt, de ez ürügyet szolgál­tatott Ankarának, hogy az 1960-as londoni—zürichi ke­retmegállapodás értelmében — amely Görögországot, Tö­rökországot és Nagy-Britan- niát jelöli ki a sziget státu­Lengyelországban har­mincöt évvel ezelőtt alakult meg^ az első mezőgazdasági termelőszövetkezet. Ezt kö­vetően az itt addig ismeret­len falusi gazdálkodási for­ma nagy lendülettel kezdett fejlődni. Kezdetben, elsősorban kö­zép- és Kelet-Lengyelország- ban azok a parasztok dön­töttek a közös gazdálkodás mellett, akik hozzájutottak végre az áhított földhöz, s rövidesen belátták, ho’gy nem képesek önálló gazdaságokat vezetni. Egészen másképpen jöttek létre a termelőszövet­kezetek Nyugat- és Délnyu- gat-Lengyelországban, ahol legnagyobbrészt fennmarad­tak az egykori földbirtokok épületei és termelőeszközei. Poznan és Opole vidékén el­sőrendűen felszerelt és ve­zetett termelőszövetkezetek alakultak, amelyek biztosí­tották thgjaik jólétét és a társadalombiztosításból fa­kadó előnyöket: gyermekne­velési szabadságot, üdülést, csoportos kirándulásokat, s legalábbis az év egy részé­ben a 8—10 órás munkana­pot. A lengyelországi termelő- szövetkezetek 35 éves törté­netéből egy másik következ­tetés is levonható: létezésük szorosan összefügg a falu szellemi és anyagi szintjével. Ahol ez a színvonal nem ki­elégítő, ott vagy egyáltalán nincs termelőszövetkezet, vagy olyan gyengék, mint a környék leggyengébb egyéni gazdaságai. Éppen Poznan és Opole vidéke, valamint a tengermellék szolgál ellen­példával. Itt a termelőszö­vetkezetek szintje nem triá­szának és függetlenségének garantálójaként — csapato­kat tegyen partra Ciprus északi részén. Mindez 1974 nyarán tör­tént, és azóta a szigetország mesterségesen kettéosztott, a tprök csapatok ellenőrzik te­rületének mintegy harmadát, negyvenezer török katona tartózkodik a szigeten. Az északi, gazdaságilag legérté­kesebb területekről 200 ezer görög ciprióta menekült dél­re, ugyanakkor a ciprusi tö­rökök közül sokan északra költöztek. Ankara ezenkívül az „anyaországból” telepese­ket küidött az általa ellenőr­zött területre. 1975-ben a ciprusi törökök a sziget észa­ki részén kikiáltották az „au­tonóm ciprusi török álla­mot”, majd mintegy másfél évvel ezelőtt újabb egyolda­lú lépés következett: dekla­rálták az északi terület tel­jes elszakadását, és megala­kították az „Észak-ciprusi Török Köztársaságot”. Jóllehet mindez kész té­nyek elé állította a törvé­nyes ciprusi kormányt, való­jában azonban semmit sem oldott meg. A szakadár ál­lamot Törökországon kívül egyetlen más ország sem is­merte el, sőt, még a muzul­mán szolidaritás is elmaradt. Ezzel párhuzamosan az ENSZ főtitkára sorozatos kezdemé­nyezéseket tett, hogy a két népközösség hosszadalmas tárgyalásai — amelyek idő­ről időre megszakadtak — eredményt hozzanak. Tavaly New Yorkban sor is került közvetett megbeszélésekre, rad el a környék legjobb egyéni és állami gazdaságai­tól, sok esetben felül is múl­ják azokat. Ezeken a helye­ken gyümölcsöző együttmű­ködés kezd kialakulni a kol­lektív és az egyéni gazdasá­gok között. Az egyéni gazda, aki a legközelebbi termelő- szövetkezetnek á rendes fel- vásárlási áraknál magasabb áron adja el a csirkét, nyu- lat, tojást, gyümölcsöt és zöldséget, érdekelt lesz a termelőszövetkezet fennállá­sában, hiszen a - téesztől ál­landó jelleggel takarmányt, göngyöleget, tenyészanyagot kap. A termelőszövetkezetek IX. országos kongresszusa kije­lölte az utat. amelyen a tsz- ek a legeredményesebben haladhatnak. A fő feladat a saját ta­karmány- és gabonatermelés megfelelő emelése,, amely megteremti a növénytermesz­tés és az állattenyésztés egyensúlyát. És itt van még egy másik, egész Lengyelor­szág mezőgazdaság-politiká­ja szempontjából nagy fon­tosságú feladat. Az ország­ban sok a rossz, gyenge mi­nőségű talaj, amelyet senki sem akar megművelni, mert a jó minőségű, magasabb ka­tegóriába sorolt talajok meg­művelése könnyebb és bizto­sabb hasznot jelent. E sok ezer hektárnyi igen rossz, ho­mokos, száraz földet is meg kell azonban művelni. Ezt a feladatot is csak a termelő- szövetkezetek vállalhatják, mert jobban fel vannak sze­relve. Andrzej Zalewski, INTERPRESS—KS Rauf Denktas és Szpirosz Kiprianu között. Kiprianu. a törvényes kormány elnöke akkor nem volt hajlandó köz­vetlenül megbeszéléseket folytatni Denktassal. a török közösség vezetőjével. Ciprusi görög részről azt a feltételt támasztották, hogy vonják ki a sziget északi részéről a negyvenezer török katonát, a közvetlen tárgyalások előtt. Most úgy tűnik, hogy a cip­rusi kormány engedményeket tett, amikor beleegyezett ab­ba, hogy — ugyancsak New Yorkban, az ENSZ főtitkárá­nak részvételével — közvet­len tárgyalások kezdődjenek a török közösség képviselői­vel. Nicosiái részről el szeret­nék érni, hogy a sziget egy­ségének helyreállítása után az ország egész területén szabad munkavállalás és mozgás, valamint szabad tu­lajdonszerzés legyen. A tö­rök oldal ezzel szemben ra­gaszkodik valamifajta kü­lönálláshoz, és mindenféle­képpen valamilyen kiterjedt' belső önkormányzatot tűzött ki célul. Alkotmányjogilag úgy fogalmazhatnánk, hogy a ciprusi görögök. egy föde­ratív, a ciprusi törökök pedig egy konföderatív állam lét­rehozásán fáradoznak. A közvetlen tárgyalások puszta ténye már eredmény­nek számít, azonban hosszú időnek kell még eltelnie ah­hoz, hogy egy nicosiai sétát ne árnyékoljanak be a bari­kádok és az őrtornyok. G. Fehér Péter Ciprus A megosztott sziget

Next

/
Thumbnails
Contents