Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
1985. január 26-, szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Hídverő utódok nyomában Kemény C. Gábor: A dunai mikrokozmosz Az Űj Aurora Füzetek-so- rozat megörvendeztette már olvasóit többek között Csoór István, Dér Endre novelláival, Filadelfi Mihály, Szúdy Géza verseivel, Béládi Miklós tanulmányaival. Bata Imre: Szabó Pál faluképe után, szintén 1984-ben jelentek meg a sorozatban Kemény G. Gábor eddig kiadatlan írásai A dunai mikrokozmosz címmel. A kötetet Kemény G. Gábor (1915—1981) történész, irodalomtörténész, bibliográfus írásaiból a szerző jogutódja. dr.. Kemény Gábor adta közre és szerkesztette. A nemzetiségtörténet .kiváló szakértőjének tanulmányai különös érdeklődésre tarthatnak számot itt. Békés megyében, ahol három nemzetiség él együtt az országhatár közelében. Az andornaki üzenet egy azonos címmel tervezett, de soha meg nem valósított Mo- csáry Lajos szemelvénygyűjtemény bevezetője lett volna. Mocsáry, az andornaki remete, aki a reformkor hajnalán született, ifjúként látta a rendi Magyarországot, akinek betegsége nem tette lehetővé számára, hogy ■ ott lehessen a márciusi ifjak között, ám^a 48-as eszméket később igazán magáévá tette. A megyei önkormányzat híve, a nyugatos kultúrpolitika hirdetője, nemzetiségpolitikája forradalmilag számított, ellenezte a kiegyezést. Deák békeprogramjában meglátta a veszélyt, amely a dunai népeket fenyegette. Látnokként jövendölte meg a magyar összeomlást, figyelmeztetett a nemzetiségiek és a szomszédos kisnemzetek rendezetlen helyzetében rejlő veszélyre. „Nemzetiségi politikája reformpolitika a szó felvilágosodás kori, tisztázó értelmében. Igazságot osztani, s jogos méltányosságot kívánni azoktól, akik egykor elnyomottnak érezték magukat — ez a Mocsáry által hangoztatott harcos humanizmus alapigéje. Célja: a Duna-táji öntudatos kisnemzetek szövetkezését megteremteni a hazában a kispolgári és nagyúri türelmetlenség, a nagyhatalmi hóbort és a konok tapintatlanságok ellenében. Cél, melyen a magyar jövő áll, vagy bukik.” A kiegyezésben felismerte azt a tényezőt, amely a magyarok és a Duna-táj népeinek szembekerülését eredményezte, amely visszaesést hozott társadalmi életünkben és a nemzetközi közeledés terén egyaránt, amely szociális és nemzetiségi válsághoz vezetett. Külön tragédiája ennek a nagy magyar gondolkodónak, aki korát messze megelőzte történelmi meglátásaival, hogy elhagyatottan, mellőzve halt meg. Tanulmányai, értekezései. intelmei, az andornaki üzenet azonban a történelem során sajnos, többször valóra vált mint jövendölés, és érvényes figyelmeztetés ma is. Magyar Balcescu-életrajz, ez a könyv második tanulmányának címe. I. Tóth Zoltán. a magyar nemzetiségtörténeti kutatás kiemelkedő művelőjének, Nicolae Bal- cescu (1819—1852), román forradalmár, történész, politikus írót bemutató munkájáról szólt. A magyar—román kapcsolatokról, a két nép összefogásának fontosságáról íródott értekezés központi figurája Balcescu, akinek életében mindig is ösz- szefonódott élet és irodalom, akiben komoly volt a szándék a szomszéd népek újfajta történeti kapcsolatának meg-, teremtésére. A magyar tudós. I. Tóth Zoltán eszményképnek tekintette a román Bal- cescut, ..a népek testvériségének száz év előtti előfutárát”, a román negyvennyolc és a magyar—román közös múlt nagy forradalmi ideálját”. 1968 körül született Kemény G. Gábor Jókai Mór szlovák kapcsolatai című cikke, amely 1973-ban megjelent szlovákul egy átfogóbb tanulmány keretében. Az Aurora-füzet most a magyar kéziratot adja közre, amely eddig sehol sem jelent meg. A népszerű romantikus író, a nagy magyar mesélő nemzetiségi kapcsolatai 1849-től különböző lapok hasábjain követhetők nyomon. Jókai publicisztikáiban merész, egészen új hangot üt meg, jogegyenlőséget követel: „Az alkotmányos jogok kiterjesztésében senkinek, semmi pártnak, semmi felekezetnek a másik felett bitorlott előjogokat nem adunk. Azoktól, kik törvényeink jótékonyságában részesülnek, nem kívánunk egyéb teherviselést, mint mit e törvények mindenkire szabtak. Nyelvét, nemzetiségét senkinek erőszakkal meg nem támadjuk. Ami, a köz- igazgatási formákat. s a helyérdekeket illeti, ezek tárgyában részrehajlatlanok leszünk. Mindezeket megígérhetjük és megadhatjuk.” Jókai felvilágosult nemzetiségi programja igen nagy feltűnést keltett, ám az adott társadalmi viszonyok között aligha találhatott értő visszhangra. Mégis — igazán jó író, látnok módjára — jövendölte a megbékélés és együttműködés korát, a kortárs politikusokat megszégyenítő módon előre látta a helyes nemzetiségpolitika döntő szerepét, illetve az együtt élő népek megoldatlan kérdéseiben rejlő óriási veszélyt a nemzet és az egész Duna-völgye részére. Miletic Szvetozár, a dualizmus-korabeli magyarországi szerb nemzetiségi mozgalom harcosa, bátor közéleti személyiség előtt tiszteleg a Miletic Szvetozár és az Áprilisi Felkelés című tanulmány. Szvetozárt, a hírlap- és pártalapítót az osztrák és a magyar uralkodókörök veszélyes ellenfélnek tekintették. Az elnyomott szláv népek felszabadításáért vívott harcát állandó életveszélyben folytatta, hamis vádak alapján többször juttatták börtönbe, hősiessége ismertté tette szinte egész Európában. A délkelet-európai népek felszabadítására irányuló képviselőházi határozati javaslatai történelmi jelentőségűek voltak, figyelemre méltó dokumentumok mindmáig. Hídverő elődök hagyatéka címmel az az interjú olvasható a kötet zárófejezeteként, amely a Foaia Noastra, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége lapjában jelent meg 1971- ben. A hazai román sajtó munkatársának Kemény G. Gábor arról nyilatkozott, hogy milyen perspektívát lát a nemzetiségi kutatásban ál-, tálában és saját tevékenységében. Elmondja, hogyan került kapcsolatba a román kultúrával, és arról vall, melyek szerinte a legsürgősebb teendők a- magyar— román kapcsolatok kutatásában. Nyilatkozata a nemzetiségi kérdések, az ezzel kapcsolatos irodalom szakértőjének számvetése, ars poeticájának is felfogható. A kutató, közéleti író felelősségének tudatában hangsúlyozza Kemény G. Gábor, mennyire fontosak az együtt élő, a szomszéd népek és a nemzetiségi kisebbségek tudományos, kulturális kapcsolatai, a nemzetek közötti együttműködés, a hídépítés. Mocsáry Lajos, Nicolae Balcescu, I. Tóth Zoltán, Jókai Mór, Miletic Szvetozár. Valamennyien a magyarországi nemzetiségtörténet, nemzetiségkutatás kiemelkedő egyéniségei, hídverő elődök, akiknek Kemény G. Gábor méltó utódja. A hazai nemzetiségi kérdés specialistája több százados nemzetiség- történet kutatója, feltárója, több irodalmi, történeti . mű írója, szerkesztője. Olyan tudós, aki a népek boldogulásának szolgálatában tevékenykedett ezen az átfogó, bonyolult területen, amely mindmáig — és ezt maga Kemény G. Gábor is hangsúlyozza — nem részesült a súlyát megillető elismerésben. Kemény G. Gábor munkássága, a Duna menti gondolat jegyében született művei nem maradhatnak ismeretlenek itt. Békés megyében, ahol együtt él a magyar lakossággal a szlovák, a román és a német nemzetiség, ahol olyan közel az országhatár, egy másik nemzet hazája; ahol szintén élnek nemzetiségi kisebbségek. Niedzielsky Katalin Kicsi kocsi, kicsi ember? Az idő mindig olyan, amilyen, ezen a téli napon pontosan olyan, mint egy szép, márciusi napon. Hóolvadás után, amikor tavasz-szaga van még a kőnek is, nemhogy a várakozó fák törzsének. Éppen csak a virágok színei nem lobognak a cement virágtartókban a járdaszélen. Tiszántúl egyik nagy városában állok az áradás szélén. Mert hiszen úgy is hat az utca forgataga, mint egy nagy sodrú folyó sietése. Dolgom van a városi tanácsnál, de ahhoz korán van, hogy bemenjek, ahhoz meg nincs idő, hogy beüljek egy presszóba. Az is igaz, hogy mindig az a hely vonz, ahol valamit látok, hallok a mából. Hangok, autók suhanása, -nevetések közepette csapat kisfiú („olyan" hetedikes, nyolcadikos) gyúródik mellém a járdaszélre. Fagylaltoznak. S mondják, mondják a magukét, s nyüzsögnek álltó helyükben. Egy pillantás: egyáltalán nem látszik a ruhájukon, hogy szüleiknek esetleg más és más a jövedelme. Ez a tény azért tartozik ide, mert ... Elébb amolyan . . . verébcsivitelésnek hat a beszélgetésük, de hogy jobban odafigyelek, takarosán szétválasztódnak a hangok, értelmes szavakká állnak. — Most járatta be apuka a Ladát! Ügy „priccel" (ez nyilván azt jelenti, hogy remekül megy a kocsi) — lelkendezik egy nagyon szőke kisfiú. — Mi Jugóba ugrunk át szombaton... — mondja egy másik. — Wartburgotok van? — Nem, dehogy! Volvónk. Nem is érdemes idézni a kocsimárkákat, s hogy ki hová megy „vikkendre”, egyike-másika csak a „telekre”. Azt inkább, hogy az egymás szavábó vágó, lelkesen, immár a készülődés izgalmával telített gyerekek egyike azt kérdi egy kisfiútól, aki szintén a „telekre” készül: — Milyen kocsin jártok? — Trabanttal — válaszol a gyerek, lesüti a fejét, s olyan piros lesz, mint a főtt rák. * Volt valamikor az úri Magyarországon egy mondás, amit, mint minden mondást, a szemlélet szült. így kezdődött: „Kása nem étel../ Igen. Szemlélet, beállítottság-minden időben, a minden-felnőttek nevelésének az eredménye. Ügy látszik, nem elég, hogy gyökerében próbáltuk megváltoztatni a társadalmat — valójában meg is változtattuk, de... hol marad egy hézag, ahol talajra talál ez, s hasonló élet- szemlélet ? * Egy másik esetről is essék szó egyúttal. Az ősz folyamán egyik falu tsz-irodájában beszélgettem az elnökkel, főagronómussal, eredményről, tervekről, s nem sikerült dolgaikról. Az irodaajtók nyitva, s a szépen, elegánsan öltözött fiatal nők jönnek-mennek, papírlapot lobogtatnak. Halk szavak lebbennek, a neszek, zörejek is szelídek. S ekkor nagy lábtörléssel és nagy kopogtatással az ajtón -— bejön egy tehenész, s nem éppen patyolatfehér köpenyében, gumicsizmájában. Vagyis úgy, ahogyan a jószágok mellett végezte a tennivalókat. Valami sürgős dolga akadt, azt magyarázta a főagronómus- nak. S ekkor, az egyik fiatal nő, kissé felhúzza az orrát, s ha nem is hangosan, de azért nagyon is érthetően megjegyzi: — Micsoda szag van! — Olyan, fijam, ahonnan jön a pénz! — vágja vissza a tehenész, de nagyon hangosan. Ebben a történetben az az érdekes, hogy a fiatal nő apja úgy tudta őt taníttatni, autót venni neki, hogy bikákat hizlalt a háztájiban. * Szaga van a baromfinak, pláne, ha nagyüzemben nevelik! Szaga van a betonnak, a sárnak, a zöld fűnek, a kórónak. Szaga van a disznónak, pornak, de még a modern, mosogatószeres víznek is. Szaga a tömőbe fogott kacsának, a hordóban eltett káposztának, a rekkenő nyárban kombájnon dolgozó embereknek. Izzad az ember, és a mező, izzad a kohó, s a mellette dolgozó... Miért? Most nem erről van szó, csak arról, hogy mindannyian emberek vagyunk, és a Trabant is kocsi. És miért kicsi ember az, akinél nincs otthon kocsi? Bertalan Ágnes Zsáky István: Háromkirályok i Babits Mihály: Halavány téli rajz Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, s elvész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút intve dermedt jégszakálla, hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jérték sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. Révai Miklós: Új esztendőre való (részlet) A prókátoroknak Semmi pereket! Az orvosoknak Semmi beteget! Temetőn állóknak Semmi ásatót! Szomjú kántoroknak Semmi búcsúztatót! Kényökön hízóknak Sovány abrakot! A kockásoknak: Mindég csak vakot!' Az iszákosoknak: Csak vizes korsót! A morgó banyáknak Egyszer már koporsót! Ember-megszólóknak: Megnémult nyelvet! A kajánoknak: Megvakult szemet! A fösvény dúsóknak: Szorult ínséget! Hamis kalmároknak: Mindég veszteséget! (1784)
