Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

Tudás — naprakészen 1985. január 26., szombat Szerb Antal emlékére Halálának negyvenedik évlnrduláján A náci ideológusok kultú­rateremtő és kultúraromboló „fajokra”’ osztották az em­beriséget. A német népet természetesen az első cso­porthoz számították. Vajon melyik csoportba sorozták volna — ha ilyen kérdések eldöntésére még marad ide­jük — magyarországi béren­ceiket, a Sztójay- és Szála- si-féle hatalom emberselejt- jét? Nem »győzzük számba venni azokat a vesztesége­ket, amelyeket értelmiségiek legyilkolásával a magyar kultúrának okoztak. Áldoza­taik névsorában több olyan jelességnek a nevét is ol­vashatjuk, a'kik a német szellemnek is szolgálatot tet­tek, mint irodalomtörténé­szek vagy műfordítók." De­portálásban pusztult el Mo­hácsi Jenő, Madách német fordítója, öngyilkosságba kergették nyolcvankét éves korában Radó Antalt, a je­les versfordítót, puskatussal verték agyon a század egyik legjelentősebb magyar iro­dalomtudósát, Szerb Antalt. 1901-ben született. A gim­náziumban Sík Sándor volt az osztályfőnöke. Magyar— német—angol szakos tanári oklevelet kapott. Néhány évig középiskolában tanított. Egyetemi magántanári képe­sítést szerzett. 1934-ben je­lent meg. A magyar iroda­lom története című könyve, amely tagolásával, előadás­módjával meglepte az adat­halmazokhoz és konzervatív 'kenetességhez szokott olva­sóközönséget. Hiába fanyal- gott a jobboldal, hiába mor­golódott a szélsőjobb, a szak­ma elismerte, és számos magyartanár felhasználta a tanításban. 1941-ben került a könyvpiacra A világiroda­lom története, szellemesen és rendkívüli irodalomfilozófiai látókörrel megírt háromkö­tetes munkája. Irt számos kisebb irodalmi tanulmányt, amelyek az európai szellem teljességének igényével ele­meztek egy-egy írói művet A gyomaendrődi Körös­menti Szövetkezeti Néptánc­együttes próbái igencsak megszaporodtak az utóbbi hetekben. Nem akármilyen turnéra készülnek a tánco­sok: február 1-én, az olasz- országi Agrigentóba indul­nak, ahol nemzetközi nép­táncfesztiválra (kaptak meg­hívást. Hosszú útjuk során Róma és Nápoly nevezetességeivel is- megismerkedhetnek, majd február 4-től 10-ig a feszti­válon képviselik hazánkat, adnak ízelítőt a magyar nép­tánchagyományokból. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen az előzetes tájékoztatás sze­rint naponta háromszor lép­nek 'közönség elé. Délelőt­tönként menettáncon, dél­után és, este pedig előadáso­kon mutatkoznak be. Előre­láthatóan mintegy 20 fellé­vagy irányzatot. Irt regénye­ket, novellákat is, utóbbiak közül legismertebb A Pend- ragon-legenda, a kalandre­gényből és tudományos mű­velődéskutatásból elegyített rendkívül izgalmas történet. A magyar toll egyik legeu­rópaibb mestere volt az Eu­rópától egyre távolodó Ma­gyarországon. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. Ahogy a szovjet csapatok közeledtek, hajtot­ták nyugat felé, ugyanúgy, mint Radnóti Miklóst. A bestiális gyilkosság a ren­delkezésünkre álló adatok szerint 1945. január 27-én történt az ország nyugati határán, Balf község terü­letén. Az elásott holttestet a felszabadulás után megtalál­ták, és ünnepélyesen helyez­ték el a jeles íróhoz méltó sírba. Az ötvenes évek első felé­ben elutasítóan kezelték örökségét, az ötvenes évek végétől azonban egyre-más- ra jelennek meg munkái új kiadásban, több regényét és novelláját lefordították ide­gen nyelvekre. A magyar szellemi kincstárnak nagy értékei; korai halála sok­sok új értéktől fosztotta meg a magyarságot. A puskatus nemcsak egy ember kopo­nyájára csapódott, hanem nemzeti kultúránkra is. . Bán Ervin pésük lesz, ott-tartózkodá- suk ideje alatt. A negyven táncossal, a négy zenésszel és a kísérőkkel utaznak még a Pécsi Körzeti Stúdió mun­katársai, akik a fesztivál meghívottjai. A gyomaendrődi táncosok február 12-én este térnek majd haza. A szarvasi Tessedik Nép­táncegyüttes nemrég, még csak szárnyait bontogatta, s. most egy belga út előtt áll. Előreláthatóan február 13-án indulnak egy fesztiválra, me­lyen elsősorban a vendéglátó ország együttesei vesznék részt. így, bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd a szarvasi táncosok 20 perces blokkjait. A kiutazó 14 tán­cospár előreláthatóan három fellépést tart, s február 22- én érkezik haza. Az értelmiség akkor tölti be igazán szerepét, ha fel­vevője s továbbítója a leg­korszerűbb információknak. Különösen igaz ez a műsza­ki értelmiség esetében, hi­szen az ő naprakész tudásuk közvetlenül a termelésben érződik. Egyre több nagy­üzemben látják be, milyen fontos a főiskolán, egyete­men megszerzett ismeretek frissen tartása, állandó gya­rapítása. Helyzetükről, szak­mai fejlődési lehetőségeik­ről beszélgettünk fiatal mű- szaki szakemberekkel. Reklámokból, szaklapokból A békéscsabai MEZÖ- GÉP-hez sok fiatal szakem­ber került az elmúlt évek­ben; igaz, számuk még min­dig kevesebb, mint ameny-. nyíre szükség lenne. Hár­man — Kozma János, Mikó- vári Gábor és Kocziszki Já­nos — egyszerre, 1980-ban végeztek a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen. Tanulmányi szerződés kötöt­te őket a gyárhoz, s így a diploma megszerzése után magától értetődően kerültek ide. Tulajdonképpen mind­hárman elégedettek, mert néhány év alatt megtalálták azt a munkaterületet, ahol jól érzik magukat. Kozma János a gyár- és gyártásfejlesztési csoport ve<- zetője lett július 1-től. — Géptervező szakon vé­geztem. Itt gyártásfejlesztő­ként kezdtem, majd jött a katonaság. Néhány hónapja vagyok a csoport vezetője. Tulajdonképpen az épület és a géppark korszerűsítésére teszünk javaslatokat, s fel­adatunk a pótlólagos auto­matizálás. Ezen a területen különösen fontos a lépéstar­tás. Ismernünk kell azokat a technológiákat, amelyek­re a gyárnak szüksége len­ne. Tudnunk kell arról, mit. hol gyártanak, s nem árt a kapcsolattartás a gyártó cé­gekkel. Hogy honnan tájé­kozódhatunk? Többnyire reklámokból, szaklapok­ból ... Fontos lenne a nyelv­tudás, s ez igény is a vál­lalat* részéről. Néha módunk nyílik a tapasztalatcserére, s időnként eljutunk egy-egy kiállításra. Nagyon fontos szerepe van emellett az ön­képzésnek. Szerintem a jö­vő útja: olyan technológiá­kat vásárolni, amelyek számjegyvezérlésűek. Az /egyetemen a számítástechni­kával nem foglalkoztunk, pe­dig erre egyi;e nagyobb szükségünk lesz • a gyakor­latban. R gép rendet követel! Kocziszki János már vala­mivel többet ért a számító­géphez, hiszen egy MERA 9150-es, csoportos adatrögzí­tő munkáját irányítja. — „Parkolópályával” kezd­tem — mondja. — Először a kereskedelmi osztályra ke­rültem rendszerfejlesztőnek. Aztán jött a számítógép-' robbanás, ami hazánkba is betört. Megvásároltuk ezt a lengyel gépet, amely többek között az üzletkötők vállá­ról vesz le jelentős admi­nisztrációs munkát. A szá­mítógép mindig is érdekelt; az egyetemen szerzett, alap­ismereteimet egy tanfolya­mon bővítettem ki. Fél éve hárman szervezzük és prog­ramozzuk a gépet. Nekem annyira tetszik a számítás- technika, hogy továbbtanu­lásra is gondolok; a gyár­ban nem ellenzik, hogy fel­sőfokú számítástechnikai képzettséget szerezzek. Egye­lőre nem sokan ismerik a gépeket. Ezért részben tar­tanak tőlük, részben olyas­mit várnak, amire nem ké­pesek. Most még a műhe­lyekbe nem tud betörni a számítógép, de idővel ez megváltozik. Egy biztos: a gép rendet követel! Már csak azért is egyre több kell belőle. Mikóvári Gábor ez évtől lett a programiroda vezető­je. — Megszűnt a termelési osztály, s feladatait megosz­tották. A programiroda a termelés feltételeit — gép,_ szerszám, ember — követi figyelemmel. Ez a munka nekem elsősorban azért tet­szik, mert termelésközeli dolog. Szeretnénk új mód­szereket megvalósítani, s törekszünk arra, hogy az ad­minisztráció is korszerűsöd­jön. Az az igazság, hogy a gyakorlat alatta van az is­kolában tanult elméletnek. De lehet ennél jobban csi­nálni! A szakmai továbbfej­lődésre van lehetőségem. Bár az a véleményem, hogy ha az ember belemerül a munkájába, s elolvas min­denféle szakirodalmat, ak­kor nincs szüksége tanfolya­mokra. Tanulóidő Nagy Balázs a Békéscsa­bai Kötöttárugyár textil­mérnöke 1977 óta. Még a középiskolában megtetszett neki a BÉKÖT, amelynek később ösztöndíjasa lett. Miután elvégezte a Buda­pesti Műszaki Egyetem Gé­pészmérnöki Karán a köny- nyűipari tervező szakot, úgy döntött, hogy célszerű ide jönnie. — A textilipar az, ahol a klasszikus géjpi mechaniz­musokat alkalmazzák, ezért talán a legszebb gépészeti szempontból — magyarázza. — Nálunk van egy szisz­téma, mely a kezdő szak­embereknél eddig bevált. Mindenki részt vesz egy hathónapos programban, melynek során megismeri a legfontosabb munkaterülete­ket. Fél év után leírhatja, hogy mit hogyan lát, mit csinálna másképpen. A ta­nulóidő után mindenkit olyan területre próbálnak elhelyezni, amely a vállalat és az egyén érdekének egy­aránt megfelel. Én a kon- fekció-gyárrészleghez kerül­tem, majd -a modelltechno- lógiai csoportnál dolgoztam, s egy évvel ezelőtt kinevez­tek a konfekció- és gyár- tásfejlesztési osztály veze­tőjévé. Itt több mint száz ember ‘munkáját kell irá­nyítanom. Többségük nő, s két műszakban dolgoznak. Van itt mintavarroda is, ahol a megrendelők elkép­zeléseit ' próbáljuk megvaló­sítani. — Ezen a területen na­gyon fontos, hogy frissek le­gyenek az ismereteink. Ezért, h^ lenne az egyetemen, el­végezném a szakmérnökit. Egyelőre tanfolyamokon ké­peztem magam. Mivel gyak­ran tárgyalunk külföldiek­kel, elhatároztam, hogy meg­tanulok németül. Van üzemi könyvtárunk, ahová — bár nem olcsó — a legszüksége­sebb szakkönyveket beszerzi a gyár. Emellett adott hely­re járnak szakfolyóiratok is. Szóval, aki akarja, képez­heti magát. Ha a tovább­képzés tematikája megfelel a vállalat érdekeinek, akkor a szándék nem ütközik el­lenállásba. Salát zsebre Bak Sándor érdekes hiva­tást választott: hidrológus. Hajdúszoboszlói, s a Mis­kolci Nehézipari Egyetemen végzett — tehát^emmi nem kötötte Békés megyéhez. Hogy került hát Gyulára, a Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatósághoz? Ebben a vélet­len is közrejátszott. Az egyetemen egyik oktatója javasolta a KÖVIZIG-et. majd megtudván, hogy la­kásra van kilátás, már nem habozott a friss diplomával rendelkező fiatalember. Dön­tését eddig még nem bánta meg. — Abban az időben elég sok fiataj jött ide, s jó ré­szük itt is maradt. Többen kerültünk azóta vezető be­osztásba. Én kezdetben a vízgazdálkodási csoportnál dolgoztam. Egy évig elég sok gondom volt, hiszen helyismeretet kellett szerez­nem. Sokat segített, hogy a vezetők — ez ma is így van — rendszeresen elbeszélget­tek a pályakezdőkkel, amely jó ötleteket adott mindkét félnek. (Ilyen ötlet nyomán jött létre például a lakás­építő szövetkezet.) Már a kezdet kezdetén „mély víz­be” kerültem. Szó szerint is. mert a felszín alatti vizek­kel foglalkoztam. Később a katonaság megszakította a munkámat. Ez évtől kine­veztek a vízellátási és csa­tornázási osztály vezetőjévé. Nem nagy létszámú a cso­port, ezért fontos, hogy részt vegyek a szakmai jellegű feladatok megoldásában. Mi­vel vállalatunknál, hiányzik a középkorú szakembergár­da, a tapasztalatokat nem­igen tudjuk kitől átvenni. Úgy érzem, nagy szükségem lenne a vízellátási-csatorná­zási szakmérnökire, s ez kö­vetelmény is egyben! Töb­ben szeretnénk megismer­kedni a számítógépekkel. Ma már hat Commodore 64-ünk van, s létrejött egy önálló számítástechnikai csoport. A nyelvtanulást is megpró­bálják valamiféle rendszer­be foglalni: a művelődési bizottság felméri az igénye­ket, majd elbírálja, hogy ki az, akinek nyelvtudásához érdeke fűződik a vállalat­nak. Ennek állják a költsé­geit. A többiek is tanulhat­nak, de saját zsebre. A műszaki könyvtárunk nem elég korszerű, s több külföldi folyóirat is kelléne. Az utóbbi években néhány fontos szaklapot takarékos- sági megfontolásból lemond­tak, de néhányat már is­mét megrendeltek ... Szó­val, aki keresi, megtalálja a lehetőségét annak, hogy nap­rakész tudást szerezzen. Gubucz Katalin Külföldi turnéra készülnek megyénk néptáncosai Jubileumra készül a Körös táncegyüttes Kik voltak az ördöngösök? A négyszeres kiváló és a Szocialista Kultúráért cím­mel kitüntetett gyulai Kö­rös szövetkezeti néptánc­együttes ez évbén ünnepli fennállásának, 35. évforduló­ját.' 1950. május 1-én lépett fel először á gyulai nép­táncegyüttes Csepelen. A jubileumon, melyet május 3-án és 4-én tartanak meg, bizonyára erről az esemény­ről is megemlékeznek majd. Az Erkel Művelődési Köz­pont előcsarnokában az együttes által elnyert díjak­ból, s egyéb dokumentumok­ból rendeznek kiállítást. Két alkalommal mutatják be ju­bileumi műsorukat május 3-án, illetve 4-én, melynek első részében a legifjabbak, s az utánpótláscsopórt mu­tatja be műsorát. Ezt köve­tően az „öreg” táncosok lépnek színpadra, akik az együttes volt koreográfusá­nak, Szigeti Zoltánnak „Ti- szapolgári friss csárdás” ko­reográfiáját mutatják be. A műsor első része az együt­tes . egykori, máy hivatásossá lett táncosainak — Illés Fe­renc, Szabó Ferenc és Re­gős Zsolt — fellépésével ér véget. A második részben a Körös táncegyüttes reperto­árjának legsikeresebb kore­ográfiáit mutatják be a mostani táncosok. A kétnapos rendezvényen jutalmazzák majd a legjob­ban dolgozó táncosokat, má­jus 4-én, a jubileumi mű­sort követően a 2. emeleti előtérben rendezik meg a néptáncosok bálját. A szegedi Somogyi Könyv­tár kiadásában, a Csongrád megyei könyvtári füzetek so­rozatában megjelent Polner Zoltán „Ördöngösök” című kötete. Az ismert költő, aki évtizedek óta szenvedélyes kutatója a Dél-Alföld nép­rajzának, a régi hiedelem- világnak, ezúttal a hajdani „tudós” emberekről, népi el­nevezéssel ördöngösökről gyűjtött össze történeteket. Százhuszonöt idős ember mondta magnetofonszalagra a gyűjtőnek a szüleitől, nagyszüleitől hallott történe­teket, a pusztákon, tanyákon egykor élt „ördöngösök” má­gikus javító és rontó erejé­ről. Valójában ezek feltehe­tően a népi gyógymestersé- gek tudói vqltak, akiket a városoktól, falvaktól távol élő egyszerű emberek beteg állataik gyógyítására és más bajaik elhárítására hívtak el messzi vidékekről is. A Pé­ter László által szerkesztett kötetet tájszójegyzék egészí­ti ki. [NÉPÚJSÁG & Ü SHHHBS MOZI Bombajó bokszoló Hiába, a hazai filmforgal­mazás semmit nem bíz a vé­letlenre. Sokéves tapaszta­lat, hogy a 140 kilós és 94 kilopond ütőerejű öklű (ezt is másodpercenként négy­szer!) gyermekruhagyáros Búd Spencer neve is elég ahhoz, hogy telt házat csi­náljon a mozikban. Ennek ellenére legújabb színes olasz filmjének címét — biz­tos, ami biztos alapon — csak átmagyarították Bom­bázóból Bombajó bokszoló- ra. Van egy olyan gyanúm, hogy ezt most azért is tet­ték’, hogy az a sok ezer tini ismét megnézze a filmet. Is­mét, hiszen az elmúlt hóna­pokban minden valamireveló diszkóban sugározták már eredeti videokazettáról.. . A kemény öklű és sza- maritánusszívű alias Piedo- ne valóban nem örvend százszázalékos népszerűség­nek sem kicsiny hazánkban, sem a nagyvilág más orszá­gaiban. Az ellentábor sze­rint túlságosan egysíkúak azok a filmek, amelyeket — minek tagadnánk, ha egy­szer így igaz — az ő sajátos egyéniségére komponálnak. Nem az első és nem is az utolsó eset a film- (és szín­ház-) művészetben. De hát miért lenne ez akkora hiba? Miért baj az, ha egy „be­jött” sorozatot folytatnak ? Könnyű lenne viccelődni klasszikus példákkal. A Búd Spencer-es filmek ettől füg­getlenül nézőmilliókat von­zó népszerűsége önmagát igazolja. S mindez aligha je­lent megalkuvást. Hiszen mi­ről is van szó minden törté­netben? Ugyanarról, mint a mesékben; a kisebb és na­gyobb, ifjú és vén gyerekek­nek szólóakban: a jó le­győzi a rosszat. S nincs szük­sége a ma emberének erre az élményre? Még akkor is, ha összetevőiben nem egy hamisan csengő és közhely­számba menő kitétel is sze­repel. A kompromisszum realitása mégis egyértelmű: ha másutt nem, legalább ilyetén formában szerezzünk íeloldozásszerű erőt a kö­vetkező órák, napok, hetek hétköznapi magáncsatáihoz. Olcsón ez így — vetik el­lene. De hát ne legyünk fa­rizeusok. Vegyük tudomásul, hogy a héroszok kora oda­van, illetve a filmvászonra száműzetett. És még ez sem teljesen így igaz, hiszen meg­álmodóik igazi gyarló embe­ri tulajdonságokkal is felru­házzák. Vigyázva arra, hogy a meseszerűség lólába csak- csak kilátszódjék. Csak a fantáziálások világában lé­tező véletlenek különleges összejátszása így ivódik be az általános emberi folya­matába. Ügy is fogalmazhat­nék: a , látott élmény felold­ja bennünk a feszültségek egy részét. S ezt így és most szórakozásnak nevezzük. Majd’ kétórás játékos szóra­kozásnak, amelyet piheköny- nyű izgulás és harsány rö­högés fűszerez. Nem kötele­ző komolyra venni! Lehet, néha még érdemes is, de kinek-kinek lelke rajta. Et­től üdítő, ettől szórakoztató. És utána ettől válik egy kel­lemes pillanattá. Egy film a sok közül — így is mondható. Jót szóra­koztunk rajta, élvezve Spen­cer „dobásait”, Michele Lu- po rendező ötleteit, Guido és Maurizio de Angelis illő muzsikáját, Jerry Calá idétlenkedéseit, s a hölgy nézők a régi partnert, T. Hillt pótló Mike Mingardo világoskék szemének csáb- pillantásait. >­(N. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents