Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-23 / 18. szám

1985. január 23., szerda % . v Lovas kocsin % a nemzetgyűléshez WfWWWWÍ##«»»*W»<W#«W#WIWWWW#**WWW Az élni akarásnak, a jö­vőbe vetett bizalomnak szép példája, hogy ugyanazon a héten, amelyen „a Hubertus Kötött- és Szövöttárugyár Rt. anyaghiány miatt leállt”, az orosházi elöljáróság ha­tározatot hoz: „Községi ta­nács egyperces felállással kegyeletesen emlékezik meg Juhász Balázs c. igazgató polgári iskolai tanárról, aki az orosházi múzeum alapja­it képező komoly gyűjte­ményt fáradságot és anyagi áldozatot nem sajnálva szak­szerűen megvetette, az ő emlékét jelen jegyzőkönyv­ben megörökíti, példaképpen a jövő nemzedék számára. Kimondja, hogy a múzeum és könyvtár létesítését köz­ségi feladatnak ismeri el és az arra szükséges anyagi fe­dezetet hajlandó biztosítani.” Megható tenniakarásról tettek tanúbizonyságot a kaszaperi hadirokkantak. Bállá Mihály a nemzeti bi­zottság ülésén bejelentette, hogy „a közmunkák alól mentesített hadirokkantok abból a célból, hogy meg­mutassák, miszerint a köz­érdekből hozandó áldozatok­ból ők is ki szándékoznak venni részüket, munkabírá­sukhoz mérten elvállalják a járdák karbantartását.” Volt persze sokféle bi­zonytalankodás, sokféle óva­toskodás is. A szarvasi Vaj­da Péter Gimnázium január 18-i — egy héttel ezelőtt már idézett — tanári értekezle­tén a jövőre vonatkozóan egyebeken kívül ezt rögzí­tette a jegyzőkönyvvezető: „A fegyelmezés kérdésében az igazgató nagy tapintatos­ságot ajánl a rendnek feltét­len fenntartására való tö­rekvés mellett is. Tanulóink ki vannak téve annak, hogy a jelenlegi kormányzat szán­dékait félremagyarázva, több szabadságot engednek meg maguknak, mint amennyit az iskola rendjének biztosítása végett meg lehet engedni... Tanulóinknak a demokrata ifjak egyesületébe való be­lépését nem lehet megaka­dályozni, s reméli, hogy az az ifjúsági szervezkedés nem fogja fellazítani az iskola fegyelmét. Ha azonban sú­lyosabb eset adódnék még­is, az igazgató a fegyelmi szabályok alkalmazása előtt érintkezésbe fog lépni az egyesület vagy akár a pár-' tok vezetőivel.” És ehhez egy adalék a megye másik feléből: a tót- komlósi nemzeti bizottság január 25-i ülésén az MKP képviselője azt kérte, hogy „az iskolák tanulóit tanára­ik és tanítóik ne kényszerít­sék a vasárnapi templomba menésre”. Ugyanezen a napon az orosházi rendőrparancsnok ezt jelentette az elöljáróság­nak: „Rendőrségünk létszá­ma: 1 parancsnok, 3 őrmes­ter és 52 rendőr, összesen te­hát 56 fő. — A rendőrök karszalaggal és egyensapká- val vannak ellátva. — Az Orosz Katonai Parancsnok­ság jóváhagyásával 12 drb. gyalogsági puska és 2 db. re­volverünk van. — Rendőrsé­günk minden tagja fényké­pes igazolvánnyal van ellát­va ... A tanyai közbiztonsá­got alacsony létszámunk mi­att csak gyengén, alkalom­szerűen tudjuk ellátni. Kó­száló, lógó katonák vagy má­sok részéről különösen ve­szélyeztetett határrészekre esetenként 2-3 napi időre kéttagú puskás járőrt kül­dünk ki. Korábban egyes különösebben érintett ré­szeken önkéntes polgárőrök is teljesítettek fegyvertelenül szolgálatot." , A gádorosi helyzetről a község főjegyzője számolt be a főszolgabírónak: „A gá­dorosi nemzeti bizottság ja­vasolta a községi elöljáró­ságnak, hogy a rendőrök fe­leségük után 60 P., minden 16 évet be nem töltött gyer­mekük után 30—30 P. csalá­di pótlékot is kapjanak. A községi elöljáróság erre ígé­retet is tett azzal a korláto­zással, hogy a családi pót­lékot január hó 1-től kezdő­dően is csak akkor fizeti, ha erre a községi pénztárban fedezetet talál... Tekintet­tel arra, hogy a most műkö­dő rendőrök mindannyian földmíves napszámos embe­rek voltak, a rendőrségi nyomozati ügyekben még meglehetősen járatlanok. Re­mény van azonban arra, hogy lassan belejönnek és kötelességüknek teljesen ele­get fognak tudni tenni.” Hogy mennyit ért az em­lített családi pótlék (ha ki­fizették) és a 200 pengős rendőrfizetés, azt jól mutat­ják a január végi árak. A gyulai polgármester össze­foglalója szerint 1 mázsa búza 56 pengő (összehason­lításul: 1944. október 1-én 43 P.), 1 mázsa csöves ten­geri 70 pengő (28 P.), 1 má­zsa burgonya 60 pengő (34 P.), 1 kiló marhahús 4 pen­gő (2,30 P.), a tyúk 6 pengő (3 P ), 1 pár cipő 400 pengő (60 P.), 1 pár csizma 1000 pengő (150 P.), a férfikész- ruha 2500 pengő (800 P.), a női készruha 600 pengő (200 P.) volt. Almáskamarásról január 26-án ezt jelentette az eleki főszolgabírónak a helyettes jegyző: „Napraforgó-, krumpli-, árpa és egyéb konyhakerti vetőmagszükség­let elégséges a tavaszi vetés­hez; búzavetés cca. 150 kát. h. van (1944-ben a község 1500 holdnyi szántóterületé­ből 500 holdon vetettek bú­zát — a szerk.); a község mozgósítható igaereje 60 db. ló, ökör, bivaly nincs; a ta­vaszi vetésekhez eke, vető­gép, boronafelszerelés ele­gendő; kendervetés cca. 35 hold volt, ez nincs betakarít­va, tönkrement; ökör nincs, tehén 120 drb., 3 drb. te­nyészbika, bivaly nincs, bor­jú 60 drb.; sertés 60 drb.; malac és süldő 6 hónapon aluli 150 drb.; juh nincsen; tyúk cca. 2000 drb., liba cca. 100 drb., kacsa cca. 200 drb., pulykd nincs, gyöngytyúk nincs; a megszállás óta fen­ti terményekből forgalom nem volt; helyi szokás a múlt évi maximált ár.” A földből élők érdeklődé­sének legfontosabb tárgya változatlanul a földreform volt. Január 25-én a gyulai nemzeti bizottság rendkívüli ülést tartott, s határozatilag kimondta, hogy „a földre­form törvényhozási megol­dását és végrehajtását egyik legfontosabb és legsürgősebb kormányzati feladatnak te­kinti”. A jegyzőkönyv a to­vábbiakban ezt mondja: ..Dr. Blanár László elnök előter­jeszti, hogy célszerű volna a földreform-kérdésben sür­gősen népgyűléseket is ren­dezni, s ekként a népet ma­gát is megszólaltatni, főleg a dolog sürgősségére vonatko­zólag. Indítványozza, hogy a legközelebbi napokban ren­dezzen a nemzeti bizottság ilyen nagygyűléseket úgy Gyulán, mint a gyulai járás­hoz tartozó községekben, és ezekre a gyűlésekre jelöltes­senek ki előadók (szónokok) mindegyik párt részéről, a gyűléseken pedig hozattas- sanak külön-külön határoza­ti javaslatok a tekintetben, hogy a nagygyűlések közér­dekűnek és szükségesnek tartják a földreform ügyének a nemzetgyűlés általi lehető legsürgősebb elintézését és végrehajtását; majd az ek­ként szóló határozati javas­latokat s az azokhoz csatolt ajánlásokat a járás székhe­lyéről a községek s Gyula megyei város egy-egy meg­bízottjából álló és lehetőleg valamelyik id. nemzetgyűlé­si képviselő által vezetett küldöttség vigye fel — lófo- gatos .szekereken — Debre­cenbe, az ideiglenes nemzet- gyűléshez.” Daniss Győző Szeghalom Dhogv a munkásőregység parancsnokhelyettese látja Szeghalmi munkásőrök pihenőn, gyakorlat közben (Archív felvétel) Érbetegkezelés szénsavgáz fürdővel Javulnak a betegellátás ( feltételei a kapuvári kórház í érbeteg-rehabilitációs osztá­lyán. Az ország egyetlen ilyen jellegű fekvőbeteg-in­tézetét — amelyben termé­szetes anyaggal, széndioxid­dal kezelik a vérkeringési zavarokban szenvedőket — kórteremmel, szociális helyi- I ségekkel bővítik az idén. Az egészségügyi intézmény­ben évente hétszáz beteget — köztük érműtéten átesett embereket — kezelnek. A ; répcelaki szénsavtermelő j vállalattól kapják a mínusz 78 Celsius-fokos szénsavhót, ■ amelyre 70—80 fokos vizet csepegtetnek. Ennek hatásá- j ra ködszerű elegy keletkezik. Ebbe a szénsavgáztérbe, zárt fedelű kádakba fektetik na­ponta 10—20 perces időtar­tamra a betegeket, akik a kórház parkjában járásgya­korlatokat is végeznek. Erre : a célra 150 méteres beton ' pályát alakítottak ki, ahol a betegek lemérhetik a javu­lást. Ugyanis ennél a beteg­ségnél a legszembetűnőbb panasz, hogy bizonyos távol­ság megtétele után fájni kezd a láb, ami a betegeket meg­állásra kényszeríti. Éppen ezért állapotuk javulásának is ez a leglényegesebb mér­céje. A kúra hatása kedvező. A kezelésben részesülők 80 szá­zalékánál számottevően meg­nő a járástávolság, meg­szűnnek a panaszok, a be­tegség folyamata lelassul. Ebben jelentős szerepe van a széndioxid fürdőnek, amely természetes ingeranyaga a szervezetnek, a légzést, a keringést egyaránt szabályozza. Hatását a bete­gek általában egy évig ér­zik, ezért ajánlatos a kúrát évente megismételni. Az eljárás egyébként nem újkeletű, Európa szénsavgáz- lelőhelyein, Csehszlovákiá­ban, Romániában, az NSZK és az NDK területén ismert és népszerű. A Szovjetunió­ban a Bajkál-tó közelében alkalmazzák. Közép-Európa egyik leggazdagabb széndio­xid-lelőhelye a rábaközi kis­város közelében található; Répcelak térségének termé­szeti kincsét hasznosítják a kapuvári fekvőbeteg intézet­ben. R fűszerpaprika története A szegedi fűszerpaprika­termesztés és -feldolgozás, illetve a helybeli Paprika­feldolgozó Vállalat történe­tének megírására hirdet or­szágos pályázatot a vállalat KISZ-bizottsága. A pályáza­ton bárki részt vehet, legfel­jebb negyven gépelt oldalas munkával. A jeligés pálya­munkákat október 1-ig kell beküldeni a vállalat sze­mélyzeti osztályára. A fiatalok a szegedi pap­rikamúzeum gyarapítását is célul tűzték ki, s ehhez ugyancsak az, ország minden részéből várnak tárgyi emlé­keket. Az egyéni és a közösségi élet alakulása, valamint köl­csönhatása volt a témája an­nak a beszélgetésnek, ame­lyet Hajdú Miklóssal, a Se­bes Imre munkásőregység parancsnokhelyettesével folytattunk Szeghalmon. A szerény, de szókimondó fia­talember azonnal hellyel kí­nált, amint megmondtuk jö­vetelünk célját. Az őszinte, keresetlen szavak meggyőző­en hangzottak el, s így nem hagytak kétséget afelől, hogy személyében egy reálisan gondolkodó, családjának és munkájának élő, hivatását szerető embert ismerhettünk meg. — Mi az eredeti foglalko­zása, és hol dolgozott? — Autószerelő voltam. Ezt a szakmát a kőolajipari vál­lalatnál tanultam ki Szolno­kon, ahol több évig dolgoz­tam. Majd 1969-ben megnő­sültem, és visszaköltöztem szülőfalumba, Szeghalomra. Különben én is nagyon örül­tem annak, hogy ez a tele­pülés később város lett. Szü­leim fizikai munkát végez­; tek, feleségem pedig boltve­! zetcf az ÁFÉSZ-nél jelenleg. Házasságunkból három gyer­mek született. Miután haza­kerültem, gépszerelőként el­helyezkedtem az akkori Rá­kóczi Termelőszövetkezet­ben, amelynek jogutódja a Fehér Lajos Tsz lett. Ott egy idő múlva már mint mű­hely- és ágazatvezető tevé­kenykedtem. Közben levele­ző tagozaton leérettségiztem. — Milyen tisztségeket töl­tött be eddig a közéletben? — A KISZ-ben nem volt megbízatásom, a pártalap- szervezetben viszont vezető­ségi tag voltam, és a járási végrehajtó bizottság mun­kájában is közreműködtem. A legmélyebb benyomást az jelentette részemre, hogy 1975-ben megválasztottak az MSZMP XI. kongresszusára küldöttnek. Nemcsak a sok érdekes hozzászólás, az élénk eszmecsere, hanem a tanácskozás egész légköre is magával ragadott. Röviden szólva: nagyon hasznos ta­pasztalatokat szereztem a kongresszuson. Később több alkalommal élménybeszá­molót is tartottam, főként fiataloknak. Most így vissza­emlékezve elmondhatom, ak­koriban az ifjúsági törvény­nyel kapcsolatban keletkezett gyakran parázs vita. Az or­szágos értekezleten elhang­zott beszámolót, továbbá a véleményeket, javaslatokat és a határozatokat összeha­sonlítottuk a saját helyi vi­szonyainkkal. Magam is be­láttam, hogy ezentúl jobban kell politizálni az emberek­kel. Például a termelőszö­vetkezet műhelyében, amely­ben dolgoztam, elég mosto­hák voltak a körülmények. Az elhasznált gépeket — al­katrészhiánnyal küszködve — próbáltuk rendbe hozni, ki­javítani, nemegyszer kint, a szabad ég alatt, ami eseten­ként nagy-nagy leleményes­séget is igényelt. Ugyanak­kor fizetésünkkel sem vol­tunk nagyon megelégedve. Ezeket a tényeket alapul vé­ve arra a következtetésre ju­tottunk, hogy valamennyi­ünknek még többet kell ten­ni azért, hogy jobbak legye­nek a tagság élet- és mun­kakörülményei az elkövet­kezendő időben. — Mikor és hogyan lett munkásőr? — Tizenöt évvel ezelőtt a tsz-ben megkérdezték tőlem, egy ilyen pártmegbízatáshoz lenne-e kedvem. Én akkor igent mondtam, mivel ez a tevékenység nem volt telje­sen ismeretlen előttem. Ugyanis az egyik nagybá­tyám már hosszabb idő óta teljesített szolgálatot a mun­kásőrségben. Ezen túlmenő­en két évig katona voltam, és őrmesterként szereltem le. így a fegyveres kiképzés mellett az alapvető elméleti és gyakorlati ismereteket már megszereztem. A fele­ségem és a tsz vezetősége szintén sokat segített abban, hogy az önként vállalt köte­lezettségeimnek eleget te­gyek. Amint tudja, a mező- gazdaságban különösen a be­takarítás idején ritkán sza­bad a hét vége. Eleinte a középszintű vezetők nem­igen örültek, ha ilyenkor szolgálatba kellett mennem. De később már látták, hogy társaim önzletlenül elvégzik a többletmunkát, így azután munkásőri teendőim ellátá­sát ők is támogatták. — Mi volt az, ami érzelmi­leg ehhez a közösséghez kö­tötte? — Elmondhatom, engemet mindig érdekelt a fegyveres szolgálat és a pártélet. Tet­szett az is, hogy a különböző korú és beosztású emberek jól megértették egymást a munkásőrségben. Akár a magán-, illetve a családi élet örömeiről vagy gondjairól, akár a munkahelyi vagy ki­képzési feladatok teljesítésé­ről, akár a térítés nélküli véradásról, vagy a fiatalok patronálásáról volt szó, mindenki igyekezett társa­in segíteni, becsületesen helytállni és legjobb tudása szerint ellátni teendőit. A fel­készítéssel kapcsolatban még hadd jegyezzem meg, hogy a Csepel Autó helyi gyáregy­ségében van egy munkásőr Ifjú Gárda-alegységünk, amely már több mint öt éve tevékenykedik. Szeghalmon és Körösladányban pedig egy-egy munkásőr úttörő­gárdánk működik, és Vész­tőn most szerveződik a har­madik. Az érzelmi kötődés, amelyről az imént kérdezett, egyebek között megnyilvá­nul abban is, hogy nem csu­pán érdekes, hanem igen fe­lelősségteljes munkának tar­tom a fiatalok politikai és honvédelmi nevelésével fog­lalkozni. Örömmel jelenthe­tem ki: nálunk sincs problé­ma az utánpótlással, ugyanis zömmel 25—35 év közötti dolgozók „állnak sorban” azért, hogy beléphessenek a munkásőrségbe. Természete­sen továbbra is számítunk a középkáderek és az első szá­mú vezetők jelentkezésére a jövőben. — Milyen eredményeket értek el az elmúlt időszak­ban? — 1980-ban a második, 1981-ben pedig már az első helyezést szereztük meg a szocialista versenymozga­lomban, megyei szinten. Az utóbbi alkalommal Kelemen Győző, a munkásőrség bu­dapesti parancsnoka nyúj­totta át az elismerő okleve­let munkásőrállományunk- nak. Az igazsághoz hozzá­tartozik az is, hogy az el­múlt években szinte minden egység arra törekedetUIhogy a kitűzött célokat, feladato­kat maximálisan teljesítse. Ezért sokszor csak árnyalat­beli eltérések tapasztalha­tók az eredményekben. Kü­lönben a felszabadulás 40. évfordulójának jegyében tar­tottuk meg mi is január 13- án évzáró-évnyitó állomány­gyűlésünket. Ezen Pálfi Endre egységparancsnok be­számolt az 1984. évi munká­ról, és ismertette az idei ki­képzési tervet, a fontosabb tennivalókat. Majd név sze­rint is köszöntötte az alapí­tó párttagokat, az első föld­osztó bizottság tagjait és ak­tivistáit, akik között mun­kásőrök is voltak: így Kő­szegi Sándorné ’45-ös párt­tagot; valamint Takács Gá­bort, aki részt vett a terme­lőszövetkezetek és gépállo­mások szervezésében; Hajdú Károly alapító munkásőrt; Búzás József tartalékos mun­kásőrt, Kprösladány első ta­nácselnökét; továbbá Búzás János, id. Sánta Lajos és Steinkohl Imre alapító párt­tagokat, munkásőröket. Egyébként mintegy 30-an kapták meg a Szolgálati Ér­demérmet ezen az állomány­gyűlésen. Bukovinszky István r~'" 1,1 - • i .F— ................... i 1 H a hamis a bélyegző Az eladó a felelős Ismételten több olyan ügy kerül a bíróságok elé, ame­lyekből kiderült, hogy lopott, hamisított vagy jogtalanul felhasznált bélyegzővel vásároltak. A szélhámosoknak könnyű dolga van, mert az üzletben nem ellenőrzik: jo­ga volt-e valamely vállalat vagy szövetkezet nevében árut venni. Ilyen ügyben hangzott el iránymutató állásfogla­lás a Legfelsőbb Bíróságon. Egy kiskereskedelmi vállalat az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet ellen benyújtott keresetét arra alapí­totta, hogy a szövetkezet több tételben nagyobb összegű árut vásárolt nála, de az ellenértéket nem hajlandó ki­fizetni. A tsz ezt tagadta, ellenben azzal érvelt, hogy a számlákon szereplő szövetkezeti bélyegző hamis, nem a tsz a vevő. Az áru kiszolgáltatáskor az ellenőrzést el­mulasztották, és így a kárt önmaguk okozták. A szövet­kezet nevével és bélyegzőjével visszaélő ismeretlen sze­mély ellen feljelentést tettek, de a nyomozás eredmény­telen maradt. A megyei bíróság a szövetkezetét kártérí­tésre kötelezte, fellebbezésre azonban a Legfelsőbb Bí­róság ezt a döntést hatályon kívül helyezte és a kerese­tet elutasította. Az ítélet indokolása rámutat arra: a vállalat — vagyis az eladó — gondatlansága tette lehetővé, hogy jőgosulat- lan személy a tsz nevében vásárolhasson. Az áru átadása előtt meg kellett volna győződni arról, hogy a nem kész­pénzzel fizető vevő valóban a szövetkezet megbízásából jár-e el, jogosult-e bélyegző használatára. Ellenőrizni kel­lett volna az illető személyi igazolványát is. Csak az ügy kipattanása után rendelték el a szövetkezetben, hogy a vételi jegyeken a vevő személyi igazolványának adatait és lakcímét is feltüntessék. A Legfelsőbb Bíróság még nyomatékosan hangsúlyozta: a vásárló jogosultságáról az eladó üzletnek akkor is minden alkalommal meg kell győ­ződni, ha a vevőt az üzletben ismerik és rendszeresen odajár. Megtörténhet ugyanis, hogy az illető munkaviszo­nya, megbízatása megszűnt vagy korlátozódott. A szemé­lyi ellenőrzést a kereskedelmi forgalom biztonsága is megköveteli. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents