Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-21 / 16. szám
1985. január 21., hétfő Vezetőségválasztó taggyűlésekről jelentjük Dél-alföldi TCSV Sinkovicz György, a Délalföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat gépgyártó üzeme pártalapszervezetének a titkára a pártcsoportok értekezletén elhangzottak alapján összegezte az MSZMP KB kongresszusi irányelvével kapcsolatos észrevételeket. Az ezt követő vita során többen is elmondták véleményüket, javaslatukat, amelyek javarészt megszívlelendők. Különösen ki kell emelni Mikló Pál nyugdíjasnak, a volt lakatosbrigád- vezetőnek azt a megállapítását, hogy a fiatalokat előbb munkássá kell nevelni, és csak aztán párttaggá. A párttag a termelésben és az emberi magatartásban legyen példamutató. Hamza László géplakatos ugyancsak a fiatalokhoz szólt: kérte őket. legyenek aktívak a munkában és a társadalmi élet minden vonatkozásában. Kálmán György géplakatos a műszaki fejlesztés fokozására hívta fel a figyelmet. Kifogásolta, hogy a műhelycsarnok világításának és szellőzésének az átalakítása után rosszabb a helyzet, mint volt azelőtt. Elmondta, hogy a növekvő árak, és a viszonylag alacsony keresetek miatt anyagilag sok család nehéz helyzetbe került. Lovas Sándor lakatos, a 31 tagú KISZ-alapszervezet titkára arról beszélt, hogy az alapszervezet igyekszik eredményesen megoldani feladatait. Tóth Rudolf üzemvezető a gazdaságos termelés szükségességére hívta fel a figyelmet. „Tavaly a mélypontra jutott az üzem. most minél gyorsabban eredményessé kell tenni a munkánkat” — mondta. A vgmk-kal kapcsolatban kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy meg kell határozni, ki, menynyi idgt dolgozhat a rendes munkaidőn túl. Ugyanis egyesek atinyira kifáradnak, hogy az már a munkájuk rovására megy, de nem tudnak a családjukkal sem foglalkozni, és a mozgalmi munkájuk is elmaradt. Kovács Lajos nyugdíjas javasolta, hogy a párttagfelvételnél ne az legyen a mérvadó, hogy hány éves az illető, hanem az, hogy milyen a magatartása, a szemlélete. A taggyűlés végül egyöntetűen elfogadta az irányelveket, és ismét Sinkovicz Györgyöt választotta meg párttitkárnak. P. B. Volán — autóbuszüzem A közúti közlekedésben dolgozó Volános kommunisták egy része — autóbuszvezetők, jegy vizsgálók, forgalmi szolgálattevők és taxisofőrök — rendhagyó időpontban, csütörtökön délelőtt fél 10-kor tartották vezetőségválasztó taggyűlésüket. Hogy miért e szokatlan időpont? Azért, mert a délelőtti órák azok, amikorra befutnak Békéscsabára a távolsági és a helyközi járatok, a városi forgalomban ez a holtidőszak. s így a tagság nagyobb része nincs úton. A vezetőségválasztó taggyűlés egyik napirendje a XIII. pártkongresszus irányelveir nek vitája volt. A pártalapszervezet tagsága mindenekelőtt a béke mellett tett hitet. Ezt követően az élet különböző területének gondjait a jobbítás szándékával ecsetelték a hozzászólók. Szóltak a bérek és a jövedelmek közötti feszültségekről, airról, hogy nőttek — olykor a nemcsak munkából származó jövedelmek alapján — a vagyoni különbségek. Az életszínvonal alakulása is változó: a lakáshoz jutás gondjai nem csökkentek, sőt, a magas lakásárak következtében inkább nehezedtek. Mások a túlzott bürokráciát ostorozták, majd a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásának lehetőségét vázolták. A hozzászólók kifogásolták azt is, hogy a jó egészség- ügyi ellátás színvonalát időnként rontja egy-egy gyógyszer hiánya. Az egyik hozzászóló a nagycsaládosok gondjáról és a közúti személy- és áruszállításban tapasztalható visszásságokról beszélt, és szólt arról, hogy célszerű lenne olyan szabályozó rendszer kialakítása és bevezetése, mely egyforma elbírálás alá vonja a magán és a vállalati árufuvarozást. A vita összefoglalóját követően a tagság ismét Kes- jár Györgyöt választotta meg alapszervezeti titkárnak. S,z. A. Jóllehet, hogy a 63 tagú pártalapszervezet — közülük ötvennyolcán aktív dolgozók, a többiek nyugdíjasok — tagjai a dolgozók még szélesebb körének véleményét tolmácsolták a korábban nyilvánosságra hozott, és több fórumon megvitatott kongresz- szusi irányelvek vitájáról. Az autóbuszüzem párt- csoportülésein elsősorban az embereket közvetlenül is érintő kérdések voltak napirenden. Mint a széles körű vitából kiderült, az irányelvekkel kapcsolatos vitában harminchatan mondták el véleményüket, észrevételeiket, s most ezeket összegezve vitatta meg a taggyűlés. Rózsa Ferenc Gimnázium Csütörtök délután 18 taggal, azaz teljes létszámban tartotta meg a békéscsabai gimnázium pártalapszerve- zete a vezetőségválasztó taggyűlést. A vitaindítót követő hozzászólások nehezen akartak megszületni, s eleinte a közvéleményt általában érdeklő kérdéseket vetettek fel. így szóltak a gmk-k, a kisiparos tevékenységek negatív hatásairól, amelyek a nevelőmunkában is komoly nehézségeket okoznak, lévén, hogy az elvek és a gyakorlat ellentmondásait rejtik magukban. Említést tettek arról is, hogy a tudományos eredmények gyakorlati megvalósítását fel kellene gyorsítani. A lakáskérdéssel többen is foglalkoztak. Nem tartják elfogadható álláspontnak a belenyugvást, hogy csak az a fiatal jut lakáshoz, akinek a szülei azt elő tudják számára teremteni. Gyakorlati példákon bizonyították a hozzászólók, hogy a rossz, a hanyag munkáért sok esetben még ma sem történik meg a felelősségre vonás. Többek között — vélik —, az is oka gazdaságunk nem megfelelő ütemű fejlődésének. A demokratizmusról szólva felvetették, jó lenne, ha jobban megismernék a választók megválasztandó vezetőiket, politikai habitusukat, felkészültségüket. Szükség lenne továbbá arra is. hogy a döntések előtti alternatívákat ismertessék a közvéleménnyel, hogy az részese lehessen a döntések előkészítésének. Tájékoztatásunktól pedig azt várják — bár lényeges javulás tapasztalható az utóbbi években —, hogy mind a belpolitikai, mind pedig a szocialista országokat érintő kérdésekben frissebb, naprakészebb legyen. A vitában a propaganda- munka megújításának, megerősítésének igényéről is szóltak. Mint mondották: a mindennapok cselekvő megéléséhez erre feltétlenül szükség lenne. A taggyűlésen munkahelyi problémákról nem esett szó. Végezetül az irányelvek elfogadása után a tagság újraválasztotta Bajnok Zoltánt alapszervezeti titkárnak. B. S. E. Megalakult az INTERMIT Űj utakon az Interpress Az ország legnépszerűbb, könyv formátumú folyóiratának, az Interpress Magazinnak olvasótábora megközelíti az egymilliót. Ekkora sikere havonta megjelenő sajtóterméknek még nem volt hazánkban. „Kistestvére”, a fiataloknak írott IPM Alfa ugyancsak nagyon népszerű. A vállalat. — amely a Nemzetközi Újságíró Szövetség egyik gazdálkodó szerve — nemcsak folyóiratokat ad ki, hanem újabban könyveket is. Így került a pavilonokba a közelmúltban Polgár Dénes „Séta az elnökkel” című műve, melyben a neves zsurnaliszta pályájának legérdekesebb élményeit adja közre. Az Interpress széles körű szolgáltatói tevékenységet is folytat, két budapesti és a hamarosan megnyíló győri irodája vállalja a legkülönbözőbb lakossági igények kielégítését nyomdaipari termékekből. Az elmúlt évben új területen is megjelent a vállalat a magyar gazdasági életben, helyet követeltek maguknak a reklámszakmában. A Szilvásváradon rendezett fogathajtó világbajnokság teljes reklámját az Interpress szervezte — nemzetközileg is jelzett sikerrel. Mind nagyobb részt vállal a cég a magyar és a szocialista ipar termékeinek külföldi propagandájából is, egyre gyakrabban jelenik meg Európa nagy vásárvárosaiban az ottani kiállításokon. Az idei év egyik legnagyobb ilyen rendezvénye a hannoveri nemzetközi szerszámgépipari kiállítás lesz, ahol a magyar pavilon bemutatóit a vállalat szakemberei rendezik. A reklám- és vásári tevékenység élénkítésére új céget alakított az Interpress — közösen az NSZK-beli UNIPLAN kiállításrendező irodával — az INTERART- ot, amelyiknek székhelye Budapest, s nemzetközi kiállítások szervezésével és építésével foglalkozik. Az Interpress jelentékeny üzleti hasznot is remél új tagvállalatától, amit az is elősegít majd, hogy az új cég „vámszabad” területeken tevékenykedik elsősorban. Gazdasági irányításunk újjászervezése, az új vállalati formák megjelenése különleges feladatot ró mindazon cégekre, amelyek reklámmal, gazdasági információk közvetítésével foglalkoznak. Az Interpress úgy kívánja szolgálni a gördülékeny gazdasági információ- cserét, hogy még ez év folyamán háromkötetes Adattárat ad ki, mely röviden tartalmazza majd az egész ország vállalatainak, szövetkezeteinek, gazdasági munkaközösségeinek, polgári jogi társaságainak nevét, címét és tevékenységi körét. Az Adattár első kötete a megrendelők asztalán lesz néhány hét múlva. H. Z. Felújítások Mezőkovácsltázán A mezőkovácsházi városi jőgú Nagyközségi Tanács költségvetési üzeme ebben az évben 20,8 millió forint értékű munkát vállalt. Kever- mesen bővítik az öregek napközi otthonát és korszerűsítik az intézmények fűtését. Mezőhegyesen szolgálati lakásokat építenek. Folytatják a tavaly megkezdett saját telephely kialakítását, amely javítja a szociális körülményeket és megoldja a raktározási gondokat. Mezőkovácsházán felújítják a művelődési központot, orvosi lakásokat és rendelőt építenek, illetve korszerűsítenek, folytatják a gázprogram megvalósítását. Nagybánhegyesen a házasságkötő-terem szakipari munkálatait szintén az üzem dolgozói vállalták. A tervek szerint felújítják a Ságvári lakótelep hat lakását, a többi hat lakás korszerűsítésére 1986-ban kerül sor. Még a szezon előtt rendbe hozzák a fürdőt, növelik a kutak vízhozamát. (s. s.) Lear király Elnehezedett szálkás írás. A gondolatok is kuszák. Mégis átsüt rajtuk a fájdalom. A levélíró Cs. Kálmán. Termelőszövetkezeti tag. Meghalt a felesége. Mély fájdalma érthető. De ami ezt követi, az már kevésbé. Valami öröklési vita lehet. Nem biztos, csak sejtem. Zetorok szabdalta földút vezet az időtől megszürkült falú istállóhoz. Itt dolgozik. Tehéngondozó. Már túl van a nyugdíj- korhatáron. Éppen almoz. Magas, csontos ember. Fején csúcsos kucsma. — Még dolgozom, úgy volt, hogy kihúzom ezt az évet. — És? Rátámaszkodik a villa nyelére. Elgondolkozva néz maga elé. Nem az az ember, aki egykönnyen kitárulkozik. Inkább magába fojtja, ami bántja. Csak mikor megmutatom a szerkesztőséghez írt levelet, akkor változik meg a hangja. — Meghalt a feleségem, hát ezért. Nem volt beteg. Hirtelen történt, egyik napról a másikra. A délelőtti munkával végzett. Korán kezdte. Reggel négy órakor. Együtt ballagunk a tanyája felé. A tanya dombon áll. A város betonkolosszusai karnyújtásnyira látszanak. Pedig a valóságban jókora a távolság, lehet vagy hét kilométer. A tanya csendesnek tűnik. De amikor belépünk az udvarra, képtelen zsivaj támad. Visonganak a malacok, bőgnek a tehenek. — Máskor a feleségem mindent rendbe tett, mire hazaértem. Elnézést kér és munkához lát. A jóaz erkélyen szággal nem lehet várni. Csak mikor odakint befejezi a tennivalót, térünk be a tágas konyhába. Itt is először be kell gyújtani, mert hideg, mint a jégverem. Aztán asztalhoz ül. ökle, mint két hatalmas rönk, pihen a fehér térítőn. Forgatja őket és belül a gondolataival viaskodik, hogyan is kezdje. — A tanyával van bajom — szólal meg. — Talán a termelőszövetkezet táblásí- tani akarja ezt a területet? — Óh, dehogy — emeli meg a hangját —, a szövetkezetben megbecsülnek. Két éve el akartak küldeni jutalomüdülésre mind a kettőnket, a feleségemmel. Mindent elintéztek, csak utazzunk el. Az ám, de itt ai sok jószág, etetni, gondozni kell, hát nem mentünk el. A téesszel soha nem volt bajom. — Akkor? Leveszi a kucsmáját. Arca, mintegy öreg tölgyfa kérgéé, tele rücskökkel, mély barázdákkal. Homloka toronyszerűén ugrik elő. Ritkuló ősz haja tarkójára simul. — A család — pattan ki belőle a hang. Nehéz erről beszélni. Tele van feszültséggel. Ahogy a ievelet is nehezen fabrikálta, nehezebben, talán, mint az élő szót. De már terítéken van, ami nyomasztja, és nekilódul a nyelve, és most már vissza se lehet tartani, mindent egyszuszra akarna elmondani, hogy minél hamarabb túlessen rajta. ’ — Három lányom van. Mindegyiknek van OTP-lakása. Az egyiknek Szegeden, a másiknak Debrecenben, a legkisebbnek itt Békéscsabán. A beugrókat mi fizettük a feleségemmel, innen a tanyáról. Ha néha meglátogattak, sohase mentek el üres kézzel. Ez a szülők sorsa, én nem is mondom, de aztán mindig több és több kellett. Az egyiknek hétvégi ház, a másiknak kocsi. Végül megsokaltam. Jól van, gyerekek, de legalább segítsetek! Itt van a kert, fel kell szedni a szilvát. Tápot kell hozni a városból. A téesztől mindig vásárolok néhány lánc herét, azt le kell vágni. És mi volt a válasz? Nem érünk rá. A' feleségem csi- títgatott, ne legyek olyan kemény szívű. De aki gyarapodni akar, annak meg kell fognia a munka végét. Az olyan ne mondja, hogy ő ide-oda megy nyaralni. Míg a feleségem élt, addig meg is voltunk, de most... — tárja szét a kezét. — Most? — Hát először is meglátogatott a nászasszonyom. Csak úgy szőrmentén kezdte, mint aki jó szívvel jött. Mondja, hogy csak nem maradok itt kinn a tanyán? Jöjjek be a városba! A lányaim is jönnek, hogy így apuka, meg úgy apuka. Milyen jó dolgom lesz nekem a palotában. Mind a hárman várnak. Látogassam őket sorjában. És ott nem kell semmit sem csinálnom. Van valamilyen gomb, azt megnyomom és már meleg van. Szóval mindenki jót akar nekem. A múltkor aztán a vejem kiböki, hogy a tanya nem az enyém. És van valami rendelet az örökléssel kapcsolatban. — És kié a tanya? — Ez az! A tanya a feleségem nevén van. Én a magamét eladtam, s abból rendbe hoztuk ezt a tanyát. Régi história, kérem. Már az évre sem emlékszem, mikor történt. Tudja, mi annyira megbíztunk egymásban a feleségemmel, eszembe se jutott, hogy a tulajdonjoggal foglalkozzam. — Hány évig éltek együtt? — Ez lett volna a 48. év, ha megéli. Megnyugtatom. Nem lesz problémája. Egyes-egyedül rajta múlik, hogy a tanyát eladja, vagy sem. Senki se kényszerítheti. Ámbár, ha megbetegszik — mert ilyesmivel is számolni kell —, figyelembe kellene vennie a lányai tanácsát. Legyint. Sohase volt beteg, pedig sok nehézségen ment keresztül az életben. Kimegyünk. Az udvar végében körbemutat. Néhány tanya eltűnt, de amelyik áll, mindegyikben lak- ■ nak. Hátratolja kucsmáját, töprengve ingatja a fejét. — Nehogy azt higyje, hogy tele vagyok panasszal. Nem rosszak az én lányaim. Mindig megadták a tiszteletet. S talán az ő észjárásukkal jót is akarhak nekem. Ha eladom a tanyát és a kisebbik lányom megveszi az autót, vasárnaponként elvisznek kirándulni. Laknom is lesz hol. Akár egyiknél, akár másiknál. Csakhogy én idegyökereztem, ide, ebbe a tanyába. — Igen, értem. Meggyökerezett, mint egy hatalmas fa. Mélyre nyúlnak a gyökerei. És az öreg fákat nehéz átültetni. És mégis! Alig hiszek a szememnek. Az egyik lakóház erkélyén megpillantom csontos termetét, fekete mikádóban, csúcsos asztra- hán süvegben. Tekintete messze réved. Messze, túl a lakótelepen, arra, amerre a puszta kezdődik. Talán eladta a tanyáját és most hol egyik, hol másik lányánál lakik. Mint Shakespeare Lear királya. Felkiáltanék hozzá, hogy megkérdezzem, de- valahogy fázik még a gondolattól is a lelkem. Serédi János
