Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
t 1985. január 19., szombat NAGYVILÁG r r 1 Genf — egy hosszú út kezdete A Genfben megtartott szovjet—amerikai külügyminiszteri eszmecsere végén nyilvánosságra hozott hivatalos nyilatkozat a lényeget így foglalja össze: „A tárgyalások célja olyan hatékony megállapodások kidolgozása lesz, amelyek arra irányulnak, hogy a világűrben megelőzzék, a földön pedig megszüntessék a fegyverkezési hajszát, korlátozzák és csökkentsék az atomfegyverzetet, megszilárdítsák a hadászati stabilitást.” Sokan kérdezik manapság: miért került annyira előtérbe az űrfegyverkezés kérdése? Moszkvában és Washingtonban egyaránt különös jelentőséget tulajdonítanak ennek a problémakörnek, de természetesen másmás előjellel. Addig, amíg a Szovjetunió minden tőle telhetői megtesz a földi és a kozmikus fegyverkezés korlátozásáért, megszüntetéséért, az Egyesült Államok szándéka homályban marad. Márpedig ha a Reagan-ad- minisztráció eddig követett irányvonala nem módosul, és folytatják a már korábban elhatározott „csillagháborús’' tervek végrehajtását, gyakorlatilag semmissé válhat minden eddigi fegyverzet- korlátozási szerződés. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az 1970-es években a két vezető nukleáris hatalom és a két szövetségi rendszer — a NATO és a Varsói Szerződés szervezete — között kialakult katonai egyensúlyt megőrizve, sőt azt alacsonyabb szintre szállítva kell megszilárdítani a nemzetközi biztonságot. Csakhogy ez a paritás, amely az utóbbi évtizedekben biztosította az európai és a világbékét, az amerikai szélsőséges hatalmi csoportok számára sohasem volt elfogadható. Az úgynevezett eurorakéták nyugateurópai telepítésével megkísérelték felborítani az amúgy is törékeny stabilitást, de miután a Szovjetunió — a szocialista védelmi közösség tagállamaival egyetértésben — megfelelő ellenintézkedéseket tett, az átmenetileg megbillent erőmérleg hamarosan megint azonos „értékeket" mutatott, -bár az azt megelőzőnél lényegesen magasabb színvonalon. Ilyen fejlemények után ült le egy tárgyalóasztalhoz Andrej Gromiko és George Shultz. Megbeszéléseik hátterét az a tény befolyásolta döntően, hogy pillanatnyilag a Szovjetunió és az Egyesült Államok területe azonos módon sebezhető, hiszen jelenleg még egyik félnek sincs hatékony rakétaelhárító rakétarendszere a másik csapásának (válaszcsapásának) kivédésére. Annak idején 1972-ben, a SALT—1 szerződés aláírásakor ugyancsak ezt a körülményt vették figyelembe, jóllehet akkoriban elhangzottak olyan hivatalos amerikai nyilatkozatok, amelyek szerint az Egyesült Államok már az 1960-as évek első felében „komoly lépéseket” tett a világűr militarizálására. A valóságban, persze, csupán a kezdeti lépések voltak ezek. A fölényre törekvő amerikai erőpolitikusokban Fantáziarajz a hamburgi Der Spiegel egyik régebbi címlapján az űrhadviselésről (Fotó: Spiegel — ks) Startol az amerikai űrrepülőgépek egyike... A kozmikus utak jelentős része katonai célokat szolgál Kísérleti indítás: az amerikai MX interkontinentális ballisztikus rakéta is a hadászati egyensúly megbontását célozza azonban mindig égett a vágy, hogy valamilyen módon megszabaduljanak a SALT—1 „ballasztjaitól" és újabb . minőségi technikai frontáttöréssel szerezzék meg maguknak az első csapás képességét. Más szóval: olyan helyzetet próbáltak teremteni amelyben a potenciális ellenfelet a lehetőség szerint megfoszthatnák a megtorló visszavágás végrehajthatóságától, miközben ők maguk indíthatnák meg az első megsemmisítő nukleáris rajtaütést, vagy ahogyan a Pentagonban megfogalmazták, a Szovjetunió és a szövetségesei elleni „lefejező” csapást. Ezt a Reagan elnök nevével fémjelzett elgondolást „hadászati védelmi kezdeményezésként” tálalták az amerikai közvéleménynek, azt a benyomást keltve, mintha egy .korlátozott’, vagy egy esetlegesen „elhúzódó” nukleáris háború az Egyesült Államok területének veszélyeztetése nélkül megvívható lenne. A „védelmi” kifejezés természetesen félrevezető és a kozmikus kísérleteknek ilyen célokhoz az égvilágon semmi köze nincs. Ha csupán tényleges védelemről lenne szó, akkor vajon miért fejlesztették eddig a hadászati támadó rakéta-nukleáris eszközöket, köztük az MX interkontinentális rakétát, a B—1-es távolsági bombázót és a „Trident” haditengerészeti csapásmérő fegyver- rendszert? Egyébként is: azok után, hogy a Szovjeté, unió ünnepélyes kötelezettséget vállalt a tömegpusztító eszközök elsőkénti alkalmazásáról való lemondásról, és egyoldalú moratóriumot hirdetett meg a műholdromboló fegyverek űrbéli elhelyezésére vonatkozóan, • mi indokolta és indokolja a „védelemre" történő amerikai hivatkozásokat? Zárójelben jegyezzük meg: az USA hasonló kötelezettségvállalással mindeddig nem követte a Szovjetunió példáját. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy — ellentétben a washingtoni érveléssel — a világűrbeli és a hozzá kapcsolódó új típusú földi „védelmi” harceszközök nem növelnék meg sem az amerikai nép. sem a világ biztonságát, ellenkezőleg: hallatlanul felfokoznák a nukleáris háború fenyegetését. Nos, éppen ez a felismerés, az összefüggések eme láncolatának felmérése késztette arra a Szovjetuniót, hogy amíg nem késő, elejét vegye egy visszafordíthatatlan folyamat elindulásának. A várhatóan sorra kerülő érdemi tárgyalásokon majd elválik, a Reagan-kormányzat kész-e a kölcsönös érdekek alapján a becsületes megegyezésre? Ne feledjük, Genf csak a kezdet, egy talán több éves, keménynek ígérkező párbeszéd nyitánya . .. Sérfőző László alezredes Egyenjogúság vagy többiérjüség? Schwerin újjászületése Napjainkban az afrikai kontinensen a szárazság, az éhínség, illetve a bőrszín miatti megkülönböztetés felszámolásáért folytatott harcok mellett egy újabb függetlenségi küzdelem bontakozik ki. A világ ma még kevéssé figyel erre a harcra, pedig nagy társadalmi erő, a 460 milliós kontinens lakosságának csaknem a fele, a nők tömege próbál érvényt szerezni jogainak. Az afrikai nők nemrégiben a tanzániai Arushában tartott konferenciáján, amelyet az ENSZ afrikai gazdasági bizottsága, valamint az Afrikai Egységszervezet közösen rendezett, 39 ország 300 képviselője egyöntetűen mondta ki: a gyarmati függésből való felszabadulás gyümölcseit — a hagyományosan férfiak által vezetett társadalmakban — az elmúlt két évtizedben elsősorban a férfiak élvezték. Az évezredeken át alárendelt szerepet játszó nők helyzete a függetlenség kivívása óta alig változott, még mindig a hátrányos megkülönböztetés és megaláztatás az osztályrészük. Pedig — érveltek az arushai tanácskozáson — még a kontinens országait sújtó éhínség megoldásának kérdéséhez is lenne hozzászólni valójuk, Hiszen a kontinens élelmiszerkészletének döntő része az ő munkájuk nyomán kerül az asztalra: Afrikában a mezőgazdasági termelésben dolgozók 60—80 százaléka nő. A tízesztendős serdülő lányok mellett még a hatvanéves nagyanyák és dédanyák is a földeken dolgoznak. Ám a tények azt bizonyítják, hogy a műszaki fejlődéstől, ha a korszerűbb eszközök el is jutnak ezekbe az országokba, a nők munkája alig lesz könnyebb: a gépeket a legtöbb helyen a férfiak kisajátítják, mondván, hogy „kezelésüket csak ők képesek megtanulni”. A nehéz fizikai . munka^pedig marad a nőknek. Kétségtelen, hogy a férfitársadalom „jóvoltából” — a nők képzettsége jelenleg még nagyon is hiányos. A tanácskozásnak otthont adó Tanzániában például — tekintet nélkül arra, hogy a földek' legnagyobb részét a családok nő tagjai művelik — az iskolás lányok alig 20 százalékának tanítanak valamiféle mező- gazdasági ismeretet. Az arushai tanácskozás résztvevői szerint kétségtelen, hogy a kontinensen az utóbbi évtizedekben valamelyest javult, az egészségügy, a gyermekellátás és a nők iskolázásának helyzete, az afrikai nők életszínvonala, életük minősége azonban messze alatta marad a nemzetközi mércének és napjaink követelményeinek. Mindenfajta változáshoz — s ezt maguk az asszonyok is tudják —, nem csupán az ő elhatározásuk, küzdelmük, de az egész társadalom nézet- és szokásrendszerének lassú, de annál alapvetőbb megváltozása szükséges. Amíg a férfiak úgy vélekednek: a nők egyenjogúságának törvénybe iktatása csupán azt jelenti, hogy egy asszonynak több férje is lehet, és amíg a férfiak természettől adott jogaik csorbítását látják az asszonyok mozgalmaiban, addig valóban nem lehet szó az afrikai nők egyenjogúságának és egyenrangúságának valósággá válásáról. Város a tengerparton Az NDK-ban még harminc évvel ezelőtt is úgy tartották: aki Schwerinbe került, elveszett. A nagy társadalmi átalakulás folyamata itt is 1945-ben kezdődött meg. A letűnt korok hatása itt, északon azonban különösen erős volt, s ez megnehezítette az átalakulást, az újjászületést. Azóta jelentés változásokat jegyeztek fel a város krónikájában. A rohamos fejlődésnek indult Schwerin- nek megnőtt a vonzereje. Ma már senkinek sem kell félnie attól, hogy „elvész” — ha idekerül. Az NSZEP 1971. évi VIII. kongresszusának határozata kimondta, hogy a város szélén öt éven belül létre kell hozni az NDK északi részének legnagyobb és legkorszerűbb ipari központját, s ezzel egyidejűleg új városrészt kel] építeni hatvanezer ember számára. Még a kongresszus évében letették az új lakótelep első házainak alapkövét. A lakásépítéssel párhuzamosan gyors ütemben haladt a városközponttól nyolc kilométerre levő ipari létesítmények kivitelezése. Hamarosan megkezdte munkáját a műanyagipari gépeket és hidraulikus berendezéseket gyártó üzem, valamint a bőrárugyár és a házgyár. A nagyipar új korszakot nyitott Schwerin és környéke életében: az eddig főleg mezőgazdasági megyéből ipariagrár megye lett. Jogosan lehetnek büszkék az itteni vállalatok a nemcsak belföldön keresett termékeikre: a gépekre, a folyami hajókra, a billenődarukra. Minden üzemnek megvannak a maga jellegzetességei és problémái. A schwerini bőrárugyár például 2100 dolgozót foglalkoztat, ezeknek a nyolcvan százaléka nő, az átlagos életkoruk 23 év. Szinte valamennyien szakmunkások, képesítésüket az üzem iskolájában szerezték meg. Az eredmény: a szakképzett lányok és asszonyok naponta nyolcezer négyzetméter műbőrből és textilből tíz- tizenkét ezer táskát készítenek, évente mintegy kétszáz különböző modellt felölelő választékban. Ilyen volumenű, termelés természetesen csak modern technológiával, s a futószalagok több műszakos kihasználásával lehetséges. Ugyanakkor az is természetes, hogy a fiatal nők férjhez mennek és gyermeket szülnek, a munkaviszonyuk hosszabb időre szünetel. Ilyen körülmények között bizony nem könnyű feladat megszervezni a folyamatos termelést. A schwerini Schlossinse- len, a város tavának déli öblében levő kis szigeten sok toronnyal ékesített kastély vonja magára a látogatók figyelmét. A művészettörténészek sokat vitatkoznak az évszázadok során többször is romba dőlt és mindig más stílusban, néhány kisebb- nagyobb toronnyal megtoldva újjáépített kastély építészeti értékén. Ma összesen 365 különböző méretű tornyot számlálhatunk össze. Jelenleg a kőművesek és a festők uralják az épületet, azon fáradoznak, hogy a termeknek visszaadják eredeti pompájukat. A város kulturális nevezetességei között kell megemlíteni a kastélytól nem mész- sze található Meklenburgi Állami Múzeumot és a Meklenburgi Állami Színházat is. A múzeum főként a német- alföldi mesterektől származó festményeivel alapozta meg hírnevét. Mint az NDK harmadik legjelentősebb képtára, több vendégkiállításon is szerepelt már, a többi között Japánban, Mexikóban és a párizsi Louvre- ban. A nyolcszáz éves Schwerin vezetőinek természetesen nemcsak az értékes műemlékekkel kell .törődniük. A város központja tele van régi lakóházakkal, amelyek nem kevés gondot okoznak a városatyáknak. A történelmi városmag foghíjas utcáinak kipótlására kidolgozták azt a módszert, amellyel az előregyártott elemekből épült házak harmonikusan illeszthetők környezetükbe, az óváros arculatába. Évről évre fiövekszik azoknak a száma, akik itt szeretnék eltölteni szabadságukat, s meg akarják ismerni ennek az északi városnak a nevezetességeit. De sokakat vonz a Berlini Közgazdasági Főiskola itt tartott nemzetközi nyári egyeteme is. Csak 1983-ban 22 ezer külföldi látogatója volt a megyének. Milyen lesz Schwerin a jövőben? Erre a kérdésre többféle válasz adható, hiszen a városnak is többféle feladatot kell még megoldania. Kiváltképp a még meglevő lakásgondokat kell megszüntetni, • amelyek nem utolsósorban abból erednek, hogy a város lakossága az utóbbi 35 évben 65 ezerről 130 ezerre nőtt. A sok tekintetben mind fiatalabbá váló Schwerin városa egyébként az idén ünnepli fennállásának 825. évfordulóját. gSchwerin látképe. A háttérben a 365 tornyú kastély (Foto: ADN—KS)
