Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-16 / 12. szám
1985. január .16., szerda HZHÜUFfire SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT Mérlegen a Békéscsabai Előre Spartacus őszi teljesítménye „Félidőben” 12 pont és bizakodás Járja mostanában egy vicc a megyeszékhelyen. Ki- sebb-nagyobb társaságokban gyakran előhozakodnak vele. Főszereplője egy kisfiú, akit emígyen faggatnak: „Szereted apukádat?” „Nem!” „S miért nem?” „Mert mindig megver.” „És anyukádat?” „Öt sem.” „Nocsak, őt miért nem?” „Mert ő is megver.” „Kit szeretsz te egyáltalán, kisfiam?” „Az Előrét, mert az nem ver meg senkit.” A vicc aligha került a műfaj gyöngyszemei közé, arra azonban mindenesetre utal, hogy a szurkolókat mostanában megint sokat foglalkoztatja a futballcsapatunk, még ha nem is hasonlítható ennek mértéke a tíz esztendővel ezelőttihez, amikor a lila-fehérek átlépték az élvonal küszöbét. Vagy amikor — ez már nem olyan régen történt —, az akkori szakosztályvezető sajátos huszárvágással „leváltatta” a csapattal valaha is legjobb eredményt produkáló (9. helyezés) edzőt, s holland mestert vetett be. Nem hiányoznak tehát a Békéscsaba történetéből sem a szenzációk, most azonban inkább a kételyek jelentenek beszédtémát. A szálakat nagyjából egymás mellé simítva, talán így lehetne összefoglalni a kérdőjeles tő-, máskor költői körmondatok lényegét: fl 12 pont (elég) sok, vagy kevés? Egyformán felsorakoztathatok ugyanis pozitív és szemöldök-összehúzást kiváltó jelek, s ami a helyzetelemzést nehezíti, hogy nagyjából azonos a serpenyő két oldala, legfeljebb hol az egyik, hol a másik oldalra billen valamelyest. Elég csak végignézni az őszi eredmények puszta számsorát: vereségek, győzelmek szinte me- netrendnyi pontossággal követik egymást — hogy csak egy adalékot említsünk a számadáskészítéshez kínál- kozók közül. Miután megtörtént, amely más, patinásabb klubok labdarúgócsapatával is megesett — s az NB II-ben találták magukat — a jövendölök között volt, aki arra voksolt, hogy jó idő eltelik majd a visszajutásig, ám nem kevesen vélték úgy: ez a gárda vissza fog sétálni az NB I-be. Ha a* masírozás nem is virágeső közepette történt, egy tény: egész évadban mutatott teljesítménye alapján senki sem vitatta a csapat erejét, különösen azok után, hogy az MNK- ban egészen parádés játékkal a Honvédnek, majd a Rábának is megmutatta, mit várhatnak tőlük majd újra a „felső-bajnoki” randevún. És persze a közönségnek is, amely ezeket á „kifutott” teljesítményeket tekintette majd hogy kezdő magasságnak az őszi felvonásra. Márpedig ilyen játékot Kerekesék legszebb NB I-es napjaikban sem sűrűn mutattak. Megnyugvást jelentett a klub háza táján, hogy Pásztor, Kerekes és Királyvári mégsem lett profi, a vezetők pedig úgy vélték, Bara- nyi, Mohácsi és Fecsku leigazolásával lényegesen erősödtek. Derűlátó hangulatban készültek tehát a rajtra a csabaiak, erősi munkát is végeztek, később mégis kiderült, valami nem úgy sikerült, ahogy tervezték. Az új szakvezető, Sülé István nagyon lelkesen vágott bele a hatalmas feladatba, ugyanakkor tudhatta, Békéscsabán — ezt ugyancsak bizonyította az elmúlt tíz esztendő — nem könnyű vezető edzőnek lenni, akár „jött ember”, akár helybeli állt a kormányrúd- nál. Sülé sok éve gyűjtögette a tapasztalatokat, a Kórház utcában jószerivel minden kilincset ismer, ráadásul a meghatározó játékosok bizalmát is élvezte szerződéskötéskor. Kedvező volt a sorsolási is. Kell-e több indulásnál? Mindezek ismeretében tulajdonképpen a győzelem reményében utaztak a csepeli bemutatkozásra a békéscsabaiak, erre mégis úgy jártak, mint a magabiztos ökölvívó, aki a végén örül, hogy ellenfele csak fölényes pontozással, s nem kiütéssel verte laposra. Jött ugyan a gyors kiengesztelő — itthon győzelem az azóta is veretlen Debrecen ellen —, ám teljesen felemásra alakult a bizonyítvány. Fordulóról fordulóra sorakoztak a kérdések, tényleg: most jó ez a csapat, vagy kínlódva bukdácsol? Volt, amikor nagyon jól játszott (Tatabánya, Rába ' — idegenben. ZTE és Honvéd — otthon), mégis kikapott vagy pontot vesztett, máskor közepes teljesítménnyel és némi szerencsével (Szeged, FTC — idegenben, Pécs — otthon) két pontot tudott bekasszírozni. Még véletlenül sem találunk egymás mellett azonos pontértékű eredményeket az első felvonásban. Idézzük csak fel a csapat saját szemszögéből nézve az őszt: 0—3, 2—1, 0—2, 2—1, 1—4, 2—1, 1—3, 0—3, 1—1, 1—0, 0—1, 2—2, 1—2, 1 o 0 1 J-l Győzelem után vereség — hétről hétre. A legszembetűnőbb, hogy megint kitompult az oroszlán fogazata a Kórház utcában. Hat pontot hullajtott el hazai pályán a gárda — s leginkább ez az, amit — joggal — nagyon durcásan könyvelt el a közönség. A 8 hazai pályán szerzett ponthoz képest a 4 idegenbeli figyelemre fnéltó, csak hát ez ilyenkor eltörpül. A lelátóról úgy tűnt, ennek a sok, valóban elpuskázott gólhelyzeten túl, az a legfőbb oka, hogy csak ritkán tudta akaratát ellenfelére erőszakolni az Előre Spartacus. Vagy legfeljebb rövid időszakokra. Nemigen lehetett felfedezni olyan Stílusjegyeket, amelyek alapján, mondjuk akkor is ráismert volna sajátjaira a kívülálló, ha ártatlan tréfaként a í ellenfél dresszébe bújtak volna. Főleg a támadójátékban mutatkozott ez meg, játszotta mindenki, amit a pillanatnyi szituáció diktált. Szó sincs arról, mintha a rögtönzés tudománya gyenge fegyver lenne a labdarúgásban, csak éppen erre nem lehet túlontúl építeni. Arról nem is beszélve, hogy fazonmeghatározó egyéniségek kellenek hozzá! Ilyen pedig jelenleg nincs az Előre Spartacus- ban. Minden bizonnyal hozzájárult az előzőekhez az is, hogy több poszton is nagy volt a „fluktuáció”, részint kényszerből, részint a csapatkeresésből fakadóan. Folytathatjuk azzal, hogy — főként megint csak hazai környezetben — a Baranyi— Kerekes kettős elég könnyen átjátszható volt, igaz nem kaptak elég segítséget a védelem perifériáiról, s máshonnan sem. Elöl pedig a „kis” Szekeres többször is nagyszerű erényeket csillogtatott ugyan, de a befejezésekre csak elvétve vállalkozott. Egyszerűen nem lőtt még akkor sem, amikor minden más megoldás rosszabb lehetett csak. Karmester kerestetik Igazságtalanság lenne azonban rajta elverni a port, hiszen azon kevesek közé tartozik, akik átlag fölöttit nyújtottak — mi több, saját posztján a szőke csatár áll a legelőkelőbb helyen a Népsport ranglistáján, s az abszolút összehasonlításban is csak Kerekes előzi meg. S ha már elérkeztünk idáig, ugyancsak súllyal latba eső tényező a viharsarkiak eddigi szereplésében, hogy egyé- niség(ek) nélkül állnak pillanatnyilag. ötvennégy játékost kell felsorolni, amikor végre békéscsabaihoz érünk, a 15-szörös válogatott Kerekeséhez. Az 1978-as év játékosának bizonyult Pásztor pedig — 169.. . . Nála csak Fecsku áll hátrább a csapatból. Nem szóltunk még a két kupaszereplésről. A KK-rész- vétel — noha megtisztelő feladat a csapat számára — emellett a sokszor hiányolt nemzetközi tapasztalatszerzést is nagyban elősegíti, újabb tehertételt jelentett. A körülményeket figyelembe véve az alapcélnak, a tisztességes helytállásnak eddig megfelelt a csapat. És tavasszal még lehet javítani. Az MNK-ban viszont már megszületett a végbizonyítvány, s a szolnoki búcsú azt jelenti, itt nem sikerült az elmúlt évek sikerét megismételni, sőt megközelíteni sem. Elég komor színt villantottunk meg azonban most már ahhoz, hogy átadjuk a szót néhány „illetékesnek”. -Ne támaszkodjunk tehát csupán saját tapasztalatainkra, vajon a közelebbiek, mi több, odabentiek miként vélekednek? Először a vezető edzőé, Sülé Istváné a szó: — Talán éppen a felém sugárzó bizalomból fakadóan, magabiztosan fogtam munkához. Sajnos, rajtunk kívülálló okok miatt nem tudtunk a tervezett külföldi túrán részt venni, pedig utólag igazolódott, mennyire hiányzott, hogy nem tudtam a csapat valós játékerejét lemérni, mert igazi edzőpartnereink között csak a szegediek szerepeltek. Azt sajnos már nem volt nehéz, megjósolni, hogy a saját felelőtlensége következtében súlyos sérülést szenvedett gólerős Melis, valamint a sérülése miatt szintén több hetes kihagyásra kényszerült Pásztor hiánya előnyt jelent majd riválisainknak. De hogy ennyire? Sajnos Pásztor szerepkörét Sulija csak elvétve tudta átvenni, a válogatott középpályás pedig csak küszködött. Mégsem bánthatom a középpályásokat, mert 14 gólunkból hetet, tehát a felét ők szerezték. Belátom, a felkészülés mindennapos edzéssorozatát nem tudtam feloldani, formánkat úgy felfuttatni, hogy az erőnlét mellett friss is legyen a társaság. Ez is közrejátszott abban, hogy kosárnyi gólt kaptunk, főleg az idény első felében. Nyolc forduló után 8—18 volt a gólkülönbségünk, ezen aztán sokat javítottunk, hiszen a következő periódus hét találkozóján csak 7 gólt kaptunk — a sors furcsa fintora, hogy ebből ötöt itthon. Az is az igazsághoz tartozik, hogy néhány játékosnak túl sok bizonyítási lehetőséget adtam, mégsem éltek vele. Bátrabban kellett volna szabadulni a nevek bűvöletétől, de erre talán mentség, hogy így is 23 játékos jutott szóhoz, kapusból például három is. És ha már itt tartok, kulcsposztról van szó, megérdemel egy mondatot: különösebb panaszom egyikre sem lehet, egy-egy bravúr azonban sokat lendíthetett volna rajtunk, mint például LeSteigerwald (szemben) és Varga harca a Honvéd elleni őszi szezonzárón. A békéscsabai középpályásnak akadtak kiemelkedő 90 percei, de — csakúgy mint társai — ő sem tudott egyenletesen jó teljesítményt nyújtani Fotó: Fazekas László boniczkyé az Üllői úti mécsesén. Több ilyenre lenne szükségünk. A folytatásban? A 12 pont, s a jelenlegi pozíció nem ad okot pánikra, miként megnyugvásra sem. Annak az útnak a folytatását tervezem, amelyre menet közben egyre inkább rátaláltunk. A hazai mérleg javítását is magában foglalja, hogy biztonságosabbá kell tennünk védőjátékunkat, s elöl minden áron kevesebb hibaszázalékkal játszani. PÁSZTOR JÖZSEF: — Eddigi leggyengébb szezonomat zártam, ezzel magam is tisztában vagyok. Vannak, akik azzal állnak elém, csalom a futballt, az foglalkoztat, hogy nem tudtam külföldre szerződni, meg hogy borozó után szaladgálok. Való igaz, én nem féltem volna profi lenni, ami a jövőt illeti, még legalább három évet szeretnék játszani. Sokkal jobban persze, mint mostanában. Ügy érzem, a legrosszabb az volt, hogy lényegében alapozás nélkül, úgymond muszájból játszottam, mert tőlem várták a ’ feltámadást. Ehelyett, amikor nem jöttek be a dolgok az elején, mindinkább ideges lettem, elvesztettem önbizalmamat, talán még az is zavart, hogy edzőként én már rég kihagytam volna magamat. . . Reméljük, tavasszal jobbra fordul minden körülöttem is, mindenesetre nagyon igyekszem. Talán jobb, hogy kissé éles a helyzete a csapatnak, mert két ponttal többel akár csalóka helyen is állhatnánk. Volt egy másik személyhez kötődő dilemma is Békéscsabán. Melis Béláról, a tavalyi NB lies gólkirályról van szó, akit nagyon sokan hiányoltak a középcsatár helyéről. A lila-fehérek ,.gólvágója” feltehetően, sőt. biztosan nem lőtt volna annyi gólt ősszel — mint egy évvel korábban az NB II-ben — ám az is biztos, hogy helyettese sem akadt. Azonban mindössze négyszer jutott szóhoz — csereként. Sérülésén kívül azonban más is zavarta: — Az én dolgom, hogy játsz- szak és gólokat rúgjak, de vajon tud-e az ember teljes erejével a játékra koncentrálni, ha családjának havi 800 forint fizetést visz haza. Előző munkahelyemen ugyanis lakásépítési kölcsönt kaptam, közben máshova helyeztek, ahol a törlesztést nem vállalták, tőlem viszont annál inkább a maximális levonást a hitelező. Hoppon maradtam, s hiába emlegetik egyesek a biztosítási összeget, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Vagy a maródi játékosnak kevesebb törődés jár? Mindenesetre nemhogy a meccseken, a tartalékban, de még az edzéseken is ezen járt az eszem egy jó darabig . . . Botyánszki Pál szakosztályelnök már azzal fogadott, hogy Melis problémája időközben megoldódott, ám — s ez nemcsak békéscsabai probléma pillanatnyilag — továbbra sincs megnyugtatóan rendezve a játékosok klubhoz, illetve „kijelölt munkahelyükhöz” fűződő viszonya. Egy ideje ugyanis nem egyformán érvényesülő elv uralkodik minden tárcán belül, következésképpen a vállalatoknál sem. Arról is beszélt a szakosztályvezető, hogy erősítést jelentettek-e az erősítések? — Bizony, összességében nem. Amikor Mohácsiról mi is azt gondoltuk, mint az őt jól ismerő egykori csabai futballista: _,nem nagy játékos, de gólokat fog lőni’», de ezt sajnos nem igazolta. Békésen elváltunk, s hozzáteszem, anyagilag a szakosztály nem került hátrányba. Fecsku esetében is joggal remélhettünk többet, bár szerintem nála kissé hamar vonta meg a bizalmat a ^közönség. Befelé forduló alkat, meg vagyok győződve arról, hogy többet tud, mint amit eddig mutatott. Baranyi Sanyi nem keltett különösebb csalódást. Kiszemeltünk mi „nagyobb neveket” is, de egyszerűen nem versenyezhettünk azonos feltételekkel a fővárossal vagy Fehérvárral, Szombathellyel. Végül még annyit: ha Pásztor, Takács és Melis végig rendelkezésre áll, illetve minden szempontból százszázalékos erő — most 18 pontunk lenne. Ennek ellenére bizakodó vagyok, oda kell figyelnünk, és nem lehet különösebb baj. Bentmaradunk! Versenyben Zárszónak csak annyit: a békéscsabaiak ősszel rendszerint hasonlóan szerepeltek, mint a folytatásban. Birkózóhasonlattal élve tehát a szőnyeg széléről folytatják ugyan, de korántsem hátrányos állásból. Versenyben vannak, s ebben olyan aprónak tűnő lélektani tényezők segíthetik előbbre őket, mint az első edzés egyik mozzanata érzékelt. A kézi súlyzóval futó keretből Számok és nevek A NÉPSPORT ABSZOLÜT RANGSORÁBAN Kapusok (21 játékost értékeltek) : 17. Leboniczky (10 alkalommal játszott) 5.444. Mezőnyjátékosok (186): 55—60. Kerekes (15) 5.666 . . . 65—71. Szekeres (15) 5.600, 93—96. Sulija (13) 5.461, 148. Királyvári (14) 5.166, 151. Fa- bulya (14) 5.142, 167. Baranyi (12) 4.909. 169. Pásztor (14) 4.846. 185. Fecsku (14) 4.416. POSZTONKÉNTI RANGSOR Kapusok (21): 17. Leboniczky (10) 5.444. Jobbhátvédek (19): 17. Királyvári (14) 5.166. Középhátvédek (17) : 11. Kerekes (15) 5.666. Beállósok 17) : 17. Baranyi (12) 4.909. Balhátvédek (16) : 15. Fabu- lya (14) 5.142. Jobb oldali középpályások (19): 15. Steigerwald (14) 5.153. Középső középpályások (27): 24. Pásztor (14) 4.846. Bal oldali középpályások (20): 15. Sulija (13) 5.461, 20. Takács (12) 4.833. Jobbszélsők (17): 13. Kanyári (14) 5.000. Középcsatárok (15): 14. Fecsku (14) 4.416. Balszélsők (19): 3. Szekeres (15) 5.600. A HÁZI GÓLLÖVŐLISTA 3 gólos: Sulija, Steigerwald, Kanyári. 1 gólos: Ott- lakán. Szekeres, Mohácsi, Fecsku. öngólos: Baranyi. AZ ÖRÖKÖS HÁZI GÓLLÖVŐLISTÁN 36 gólos: Pásztor, Királyvá- ri. 27 gólos: Pogács, Vágási S. 26 gólos: Budavári. 18 gólos: Csepregi, Kerekes A. 17 gólos: Kurucz. 16 gólos; Tulipán, Németh, Melis (Uótbbinál az 1983 84. évi NB Il-es bajnokságban elért 31 gólt — ezzel gólkirályi címet is nyert — nem számítottuk be.) KI HÁNYSZOR? Az NB I-es szerepléseket figyelembe véve, békéscsabai színekben, az örökös ranglistán a következő a sorrend: 278: Kerekes A. 255: Pásztor. 239: Királyvári. 182: Láza. 175: Baranyi. 159: Kőhalmi. 136: Zsömbörgi. 11^ Sulija. 100: Tisza. 97: Steigerwald. 89: Rabcsák. 86: Rácz, Kurucz. 81: Fecsku. 79: Kanyári. 78: Melis. Az alábbi lista azt mutatja, hogy az őszi idény 15 fordulójában ki, hány alkalommal lépett pályára (zárójelben a csereként pályára lépett szerepléseket jelöltük). 15 alkalommal: Kerekes, Szekeres. 14: Királyvári (3), Fabulya. Pásztor (1), Steigerwald, Kanyári, Fecsku (7). 13: Sulija (1). 12: Takács (2). 11: Baranyi (1). 10: Leboniczky. 6: Vigh (2), Mohácsi (3). 5: Plástyik (3), Ottlakán (1). 4: Baji, Melis (4). 2. Szarvas (2). 1: Újhelyi. HELYEZÉSEK, PONTOK, GÓLOK ősszel 1974 75 9 18-21 14 1975/76 15 10-24 9 1976/77 7 23-25 18 1977 78 9 19-31 15 1978/79 9 19-19 16 1979/80 9 28-27 18 1980/81 7 22-20 20 1981/82 12 22-26 16 1982/83 12 25-34 13 1983/84 — 1984/85 13 14-25 12 idény végén 1974/75 14 24-33 21 1975/76 15 25-45 24 1976/77 13 40-57 28 1977/78 10 43-57 31 1978/79 12 49-52 31 1979/80 14 54-67 32 1980/81 9 51-48 36 1981 82 10 44-44 35 1982/83 16 41-75 17 1983/84 — MIKOR? HOL? Az őszi fordulóban így ,,menetelt” a re: csapat hétről hét1. forduló — 16. 2. forduló — 10. 3. forduló — 12. 4. forduló — 10. 5. forduló — 13. 6. forduló — 10. 7. forduló — 12. 8. forduló — 13. 9. forduló — 14. 10. forduló — 13. 11. forduló — 13. 12. forduló — 14. 13. forduló — 15. 14. forduló — 14. 15. forduló — 13. A pillanatnyi mérleg: 15 mérkőzésen 5 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség, 14-25- ös gólkülönbség, 12 pont. valaki fotóriporterünket meglátva kiszólt: ha ezt a képet az egriek meglátják, egy pontot eleve „felkínálnak”. Amihez rögvest tudni kell: a két csapat feltehetően nagy birkózásra kényszerül tavasszal. Az oldalt írta: Fábián István BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
