Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-16 / 12. szám
1985. január 16., szerda EUjUZHíSéJ Akikre számítani lehet Az Orosházi Üveggyárban a termelés hatékony segítői a szocialista brigádok. A villamos tmk Zipernovszky Károly ifjúsági szocialista brigádja két esztendeje, 1983. január elsején alakult. A tíztagú közösség a fennállása óta eltelt rövid idő alatt jelentős eredményeket ért el. Fő feladatuk az automata üveggyártó gépek karbantartása, ellenőrzése. Kint a hőmérséklet mínusz 20 fok körüli, így jólesik a meleg műhelybe lépni, ahol a brigád tagjaival beszélgetünk. Ritka dolog, hogy már az első esztendőben egy közösség munkájával elnyerje a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Mindemellett a tagok közül többen kaptak egyéni elismerést is. Hogyan sikerült ezt elérni? Tóth Imre brigádvezető így emlékezik a kezdetre. — A Szöllő városrész egyik tanácstagja, Tóth Lajos bácsi — aki nyugdíjazása előtt itt, a gyárban dolgozott — azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy az Avar utcai általános iskolához építsük ki az utcai villamos vezetéket. A téli időszakban hamar sötétedik és a gyerekeknek, valamint az ott lakóknak szükségük volt a közvilágításra. A munkát elvállaltuk és 1983 december vége felé kiépítettük a 300 méteres vezetéket. A szükséges anyagot a DÉMÁSZ adta. Elég hideg volt akkoriban, de jól emlékszem, délután milyen öröm töltött el bennünket, amikor végre kigyulladt a fény. Közben előkerül a brigádnapló is, amelyben a tagok a városi tanács köszönőlevelét mutatják. — Ügy érzem, ez a tett nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már 1984-ben megkaptuk a Kiváló címet — kapcsolódik a beszélgetésbe Török Lajos csoportvezető. — Jó kis közösséget sikerült formálni a két év során. A harmadéves szakmunkástanulók gyakorlati képzésében is részt veszünk. Hogy milyen eredménnyel ? Nos, már két végzett fiatal itt maradt közöttünk. Egyikük KabócLi Gábor, a megalakulás óta tagja a brigádnak. — Már tanulóként is sokat kaptam a szakmából itt. Szívesen jöttem a csoportba. Számos társadalmi munka- és szabadidős akcióban vettünk részt. A többiek sokat segítettek, úgy érzem, befogadtak. A legifjabb brigádtag, Mátyus Zsolt a nyáron egyhavi kitérő után jött vissza a gyárba. — A múlt nyáron egy hónapig az egyik tsz-ben dolgoztam, de visszakívánkoztam ide. Az elvárások nagyok. Most még jobbára csak ismerkedem a feladatokkal. A többiek önzetlen segítsége, a jó hangulat, erőt ad a feladatok megoldásához. A brigád egyetlen női tagja, Zvara Mihályné, ma már más munkaterületen, az irodában dolgozik. Ennek ellenére továbbra is megtartotta tagságát. — Valahogy más itt, mint a többi brigádban. Korábban brigádvezető-helyettes voltam, jelenleg a naplót vezetem. Van egy pihenőház Mártélyon, szívesen töltjük ott közösen a szabad időt. Helbert Jóska 1983 augusztusa óta dolgozik a brigádban. — Tavaly is sok társadalmi munkát teljesítettünk. Többek között az új műszerész tmk-épület villamosításánál dolgoztunk. Részt vettünk a Hajnal utcai óvoda világításfelújításában is. Már évek óta patronáljuk ezt a gyermekintézményt. A közösség legidősebb tagja Gulácsi Péter, akit a fiatalok tréfásan csak „Papádnak szólítanak. Hogy került a közösségbe? — A gyár megalakulása, 1963 óta dolgozom itt. Húsz évet húztam le három műszakban, ügyeletesként. Ezt követően a villamos tmk-ba kerültem. Nincs gond a gyerekekkel. Elfogadják a tapasztaltabb véleményét. Tavaly jól sikerült birkavacsorát tartottunk. A tagok megbízásából én neveltem fel otthon az alapanyagot. Tóth Endre üzemvezetőhelyettes is a Zipernovszky brigád tagja. — Fiatalos, tettrekész társaság jött össze. Furcsa helyzet, hogy a fiúk főnöke, ugyanakkor társa is vagyok. Mindez nem okoz gondot. Tőlük lényegesen többet várok, mint másoktól. Tavaly részt vettünk a gyár által patronált 4. számú általános iskola villámvédelmi rendszerének helyreállításában. A kongresszusi munkaversenybe is bekapcsolódtunk. Három új gép telepítésénél a szerelési munkálatokban segédkeztünk. Tavaly egy fontos újítást adtunk be. Az automata üveggyártó gép vezérlőpultjának főkapcsolóját módosítottuk. Mindezzel biztonságosabbá vált a berendezés. Most az olajozási rendszer automatizálásának módosításán törjük a fejünket. Az idei elképzelésekről, tervekről a brigádvezető, Tóth Imre így beszél. — Most, január elején még nem ismeretesek a gyári gazdasági tervek. Szeretnénk hozzájárulni azok teljesítéséhez. A KISZ-meg- mozdulások szervezéséből is kivesszük a részünket. A társadalmi munkában a korábbiakhoz hasonló vállalásokat teszünk. Nem maradhatnak el a szabadidős programok sem, amelyek között több mártélyi kirándulás is szerepel. Az üveggyár Zipernovszky ifjúsági brigádja korán rátalált a helyes útra. A gyárban és azon kívül is lehet számítani a fiatalok munkájára. Lendületük és példájuk azt igazolja, a szocialista brigádmozgalomban még jelentős tartalékok vannak. Kihasználásuk, úgy vélem, csakis az emberektől függ. Verasztó Lajos Az Építéstudományi Intézet mikroklíma laboratóriumában elkészítették az első magyar hőérzékelő „műembert”. A bábu készítése során svéd tapasztalatokat vettek igénybe. A próbababa nem mozog magától, de beépített minikomputereivel kitűnően mutatja a hőmérsékletváltozásokat, így alkalmazható a ruházati iparban is, az öltözékek szigetelő- képességének vizgálatára, vagy a gépkocsik fűtőrendszerének beállításához nyújt hasznos segítséget (MTI-fotó — Balaton József felvétele) Mezűberényi Aranykalász Tsz Már a tavaszra készülnek Szabó Gábor, Torma Sándor és Egeresi István A varrógépnél: Boldis Pál Ha szóba kerül a tél és a mezőgazdaság, szinte mindenki azonnal a gépek nagyjavítására gondol. A tél valóban a karbantartás időszaka, de egyre kevésbé jellemzi a kampányszerűség. Mint a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben tapasztaltuk, egész éves terv szerint gondozzák, javítják a termelés legfőbb eszközeit, csak egy kicsit a korábbinál is nagyobb erővel. Bagi Sándort, a gépesítési főágazat vezetőjét még a tsz- irodában kérem, vázolja fel a szövetkezet gépparkjának összetételét, a téli karbantartási szezon jellemzőit. — Körülbelül száznegyvenmillió forintos bruttó értékű gépünk van, ennek 55—60 százaléka száz forint névleges értéken szerepel. Úgy mondanám, hogy átlagos a gépesítettségünk. A kistrak- toraink MTZ-k, a nagyok John Deerek, Fiatok, Rábák és IH-k. Azért ilyen „vegyes felvágott’ a nagy teljesítményű traktorpark, mert a két gabonaprogramon keresztül vásárolt gépek nem egy típusúak, azt kaptuk, amit szerettünk volna. Ami a kombájnokat illeti, igazán nem panaszkodhatnak az Aranykalász Tsz-ben: tíz nagy teljesítményű Claas Dominátorral vághatják a búzát, kukoricát, szóját, napraforgót, rizst — a vetésterület nagy részéről. Mi az, amiben elmaradnak más, élenjáró tsz-től? — Ügy látom — folytatja a szakember —, az újkígyó- siaknak több korszerű gépük van, továbbá nagyon hiányzik egy fedett tároló. Most a gépek szabadban állnak, szűkös a javítóműhely is. És a szárítónk mind kevésbé bírja a terhelést; ezért az idén építünk egy Bábolna ikerszárítót. Megemlíti még a szállítójárműveket: valamennyi IFA-típusú. A gépkocsik jók, csak az alkatrészellátásuk akadozik. De ez olyan régen így van, hogy már berendezkedtek rá — arra kényszerülnek, hogy „bespájzoljanak” az éppen kapható szerelékekből. A javítások egyébként jól, az ütemterv szerint folynak. A szezon tavaly december tizedikén kezdődött, de a szabadságolások, ünnepek miatt csak lassan lendült be a munka. Ennek a kezdeti lendületnek lehetünk tanúi a gépműhelyben. A Békéscsaba felé vezető országút mellett található a szövetkezet gépműhelye. Vezetője, Torma Sándor azzal fogad, hogy szerencsére túl vannak a krízisen: egyórás áramszünetet éltek át,. s a fűtési hiányát már nagyon érezték. A fiatalember arról tájékoztat, hogy a vezetése alatt álló műhelyben szinte minden szükséges szakma képviselői megtalálhatók: van kovácsuk, lakatosuk, bognárjuk... Az út túlsó felén levő szervizműhely vezetője, Egeresi István szerint felkészültek a személyautók, tehergépkocsik, buszok, terepjárók rendbehozására. Magas fokú motordiagnosztikára is képesek: van hozzá berendezésük és jól képzett szakemberük. Hidraulikus egységek, adagolók beállítása náluk nem okoz gondot — karbantartják a tsz járműveit, de ha úgy adódik, a szomszédoknak is segítenek. Harmadik beszélgetőtársunk Szabó Gábor, a nagygépes ágazat vezetője. Kérésemre elmagyarázza, mi lapul a címe mögött. Hozzá tartoznak a nagy teljesítményű traktorok és munkagépek, csak a kisebbek vannak kint a kerületben, az ágazatoknál. Ha valamelyik nagytraktorra szüksége van egy ágazatnak, a főagronómus döntése alapján indítják azt útnak az üzemeltetők, a „nagygépesek”. — Nincs most sok baj a gépeinkkel — mondja Szabó Gábor —, ez szerencsés helyzet. Azért, mert meglehetősen újak, majd később jönnek elő a hibák. Most inkább a munkagépekkel lesz sok gondunk, a rossz őszi időjárás eléggé megviselte őket. Az alkatrészellátásnál nincs különösebb fennakadás, kivéve a Rábát, mert annál kiszámíthatatlan: mikor mit kapni hozzá. — A magyar termelők mintha túlságosan is sok alkatrészt használnának másokhoz képest... — Elismerem — válaszol Bagi Sándor —, gyakran egy alkatrész helyett egész részegységeket kicserélünk, mert így gyorsabb a javítás, nagyobb az üzembiztonság. A nyugati gépek drágábbak, az alkatrészük is, mégis, megéri a többletkiadás, mert az yzembiztonság egy-egy nagy munkánál mindennél fontosabb. A műhelyben a szokásos zajok, színek fogadnak. Fémcsikorgás, köszörűhang és a hegesztő lángjának kéklő, sárgás-vöröses színe. Aki rögtön szembetűnik, egy férfi — varrógép mellett. Boldis Pál ül az 1889-ben készült masina mellett. — Egy MTZ-traktorra varrók üléshuzatot. Eredeti szakmám lakatos és műszerész, ezt csak úgy megtanultam, mert kellett, hogy valaki csinálja. Készen nem kapni ilyen üléshuzatot, nekem pedig van hozzá türelmem, hagytam, hogy rám osszák a munkát! Kollégái megjegyzik, hogy Boldis Pál amolyan ezermester. Kitűnően ért a különböző gyorsragasztók használatához is — minden munkát megcsinál, amihez türelem kell. — Szeretek pepecselni, ennyi. Hogy traktorra ülök-e? Voltam én már eleget rajta, üljenek rá a fiatalok, ők rázassák magukat! — teszi hozzá mosolyogva. Áz egymáshoz fűződő termek harmadik, utolsó tagja mutatja igazán a javítások jelenlegi helyzetét. Egy szétkapott IH-traktor, és egy éppen behozott John Deere áll a szerelők előtt. Pozsár János, Szűcs József, Olej György, Oláh Lajos és Zava- da Pál valamennyien ez utóbbit nézegetik. Traktorosok, ők tudják, milyen baj volt vele évközben, segítenek a szerelőknek. Nagy Elemér körzeti szerelő. Mondja, ez azt jelenti, hogy jól felszerelt „rohamkocsival” járják a határt, a CB-rádión bárki elérheti őket, kérheti a segítségüket. Amolyan Jolly-Joker egy ilyen szerelő. — Valóban sok mindenhez értek. A békési és a két- egyházi iskolában tanultam a mezőgazdasági gépszerelést, és a KITE gépszerelői tanfolyamokon is részt vettem, így már csak elboldogulok. Érteni is kell ezekhez a nyugati gépekhez, mert ha alkatrész kell, az rögtön dollárokat jelent az országnak, na és nekünk se olcsó. Búcsúzóban a fiatalember mgmutatja az említett szervizkocsit. Megcsodáljuk a praktikus szerszámokat, hü- ledezünk az árán, de azért abban egyetértünk: több hasonlóra lenne szükség. M. Szabó Zsuzsa Traktorosok és szerelők együtt javítják a traktorokat Fotó: Fazekas László Karancslapujtői érdekeltségrendszer Tanácskozás a mikrohullámú technikáról Az utóbbi esztendőben mintegy harminc százalékkal emelkedtek a karancslapujtői Karancs Tsz szállítási ágazatának fuvarbevételei, ugyanakkor jelentősen csökkentek a szállítási költségek. A siker nyitja: a termelőszövetkezet vezetősége olyan szerződést kötött a gépkocsivezetőkkel, miszerint a fuvarbevétel növekedésével emelkedik a gépkocsivezető bére. Keresetét gyarapítja az is, ha járműve kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint a norma szerint lehetne, s ha gondos vezetéssel, lelkiismeretes karbantartással megtakarít a javítási, felújítási költségekből. Az érdekeltségi rendszert most a negyven erőgép kezelőire is kiterjesztették. Felmérték a tsz szerszám- készletének jelenlegi értékét is, és megállapították azt az összeget is, amennyi a szerszámkopás, -törés esetén évente szükséges a pótláshoz. Ezt a pénzt a gazdaság havi részletekben arányosan elosztva fizeti a szerszámok használóinak, amit ebből a dolgozó — ügyelve munkaeszközeinek épségére — megtakarít, az az övé. Kétnapos országos ankét kezdődött kedden a mikrohullámú technika hazai fejlesztésének legújabb eredményeiről a MTESZ székházában. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület által rendezett tanácskozás bevezető előadásában Tófalvi Gyula, a Távközlési Kutató Intézet igazgatója, az egyesület főtitkára hangsúlyozta, hogy a hazai és a nemzetközi műszaki tudományos fejlődés számos új eszköz és eljárás alkalmazására nyújt lehetőséget a mikrohullámú hírközlésben, illetve a távadatátvitelben. Az új technológiák iránti megkülönböztetett figyelmet mutatja, hogy a 20 témakört felölelő ankéton három szekcióban is a műholdas távközlési rendszerekkel és berendezésekkel kapcsolatos kutatásokkal foglalkoznak. A tanácskozás a fejlesztési kérdések megvitatása mellett alkalmat nyújt arra is, hogy a mikrohullámú tech- nika tökéletesítésében és elterjesztésében érdekelt vállalatok és intézetek képviselői kölcsönösen ismertessék tevékenységüket, tájékozódjanak egymás munkájáról.
