Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-15 / 11. szám
1985. január 15., kedd Uj karmester a Békéscsabai szimfonikus zenekar élén Ebédidőbe hajlik a szerda délelőtt. A Békéscsabai szimfonikus zenékar tagjai még néhány szót váltanak karmesterükkel, Sugár Miklóssal, aztán szép komótosan összepakolnak, s indul mindenki a dolga után. Elcsendesedik a Vasutasok Művelődési Házának nagyterme, ahol az imént még Dvorák Szláv tánca, Gordonkaversenye és Beethoven Egmont- nyitányának dallamai szárnyaltak. Vége a próbának. A csend most néhány percig csaknem kézzel fogható. Talán ezért, cseppnyi elfogódottsággal ülök le Sugár Miklós zeneszerző, karmester mellé. Aztán ez a hangulat is elillan, beszélgetünk .. . Hamarjában elsorolja pályafutása főbb állomásait. A Zeneakadémián karmester- képzőt, majd 1980-ban zeneszerzést végzett. 1978 óta Pet- rovics Emil mellett tanársegéd a Színművészeti Főiskolán. Ugyancsak ez évtől, 1984-ig a Néphadsereg művészegyüttese szimfonikus zenekarának vezetője ... — A Fiatal Zeneszerzők Csoportjának 1979 óta vagyok a tagja — folytatja —, 1981-ben vezetőségi tagja lettem, 1983 óta pedig titkára vágyók. Ott van egy kamaraegyüttesem is, kortárs- zenét játszunk. Most éppen egy koncertsorozatra készülünk, a Fészekben pedig május 3-án szerzői estem lesz... A Kodály Zoltán zenei ösztöndíjat — melyet a művelődési miniszter adományoz tehetséges pályakezdőknek, talán szerénységből, magam sem tudom — csaknem elhallgatja. A kérdésre, hogyan fogadta, mosolyogva válaszol: — Nagyon örültem, hogy megkaptam a Kodály-ösz- töndíjat, hisz szép elismerése ez néhány esztertdős zeneszerzői tevékenységemnek ... Mikor Békéscsabára kerüléséről, itt kialakított kapcsolatairól kérdezem, elgondolkozik. — Sok mindent nem tudok mondani, hiszen mindent leszámítva, 'két hónap s két koncert alapján alkothatok véleményt az itt töltött időről. Ami a legfontosabb: nagyon szimpatikus a csabai zenekar. Tagjai roppant lelkesek, s ez biztosíték arra, hogy továbbfejlődjenek. Nem bánta meg, hogy az elmúlt év őszén úgy döntött, vállalja á békéscsabaiakkal a közös munkát: — Már korábban is hallottam a zenekar színvonalas produkcióiról, melyeket a veszprémi és a szolnoki fesztiválokon nyújtott. Aztán eljutott hozzám a hír, hogy elődöm, Martos László elmegy. Így kerültem ide... ö jó kézben tartotta a zenekart, így könnyebb volt elindulni. Vidéki tapasztalatairól beszél, s arról, hogy örömmel nyugtázta: itt a város magáénak érzi a zenekart. — Kéréseimet, úgy tűnik, még ha nehézségek árán is, de teljesítik. Talán sikerül elérni a próbák számának növelését is. Erre már csak azért is szükség lesz, mert programjaink sűrűsödnék. Gyakran hallhatjuk a zenekart a közeljövőben, hiszen tizenhárom általános, illetve középiskolásoknak szóló ifjúsági bérleti hangversenyük lesz, emellett két felnőtt filharmóniai hangversenyt tartanak. Tavasszal — társadalmi munkában — a Vasutas Művelődési Házban egy klasszikus könnyűzenei esttel örvendeztetik meg a közönséget. — Ha már a fogadtatásról szólok, meg kell említenem a jó együttműködést a Zeneművészeti Szakközépiskolával, illetve a Bartók Béla vegyes karral. S itt szólnék arról, mennyire fontos, hogy az, aki hangszert tanít, zenekarban is játsszon. Mindenképp előnyére válik! Fordítva — úgy gondolom —, ez már korántsem igaz. Tehát nem biztos, hogy a tanítás előnyére válik a zenekari tevékenységnek .. . Versmondók Dicséretes feladatra vállalkozott a Népművelési Intézet drámai osztálya. Mint az Dobozi Eszter, a Versmondók könyve szerkesztőjének írásából kiderül, az irodalmi életben a hatvanas évektől jelentkező mai magyar költőnemzedék alkotásaiból készült válogatás ötletadója Debreczeni Tibor, a drámai osztály vezetője volt. A kötet elsődleges célja — mint azt címe is jelzi —, a versmondásra vállalkozók gyérülő táborának segítséget nyújtani. Hogy ne csak a gyűjteményes kötetekben könnyen fellelhető magyar klasszikusok képezzék repertoárjukat, de ismerkedjenek meg a sokfajta ellentmondással küszködő mai magyar lírával is. A szerény külsőben megjelenő Versmondók könyvében a szerkesztőnek sikerült a hatvanas évektől jelentkező lírikusok tematikai, hangnembeli sokszínűségét ígéretéhez híven érzékeltetni. S ezzel együtt a gondokat is, az egyenetlenséget, a nyelvi sekélyességet, a versformák már-már a megértést, a befogadó azonosulását zavaró szabadosságát is. A több mint kétszáz oldalas kötetben szereplő 74 költő százhuszonkilenc verséből könyve — a nagy számok törvénye alapján is —, bizonyos, a mai magyar lírára általánosan érvényes jellemzők állapíthatók meg. E vonások pedig nem túj kedvezőek . . . Befeléfordulás, helyenként felszínesség, témaszegénység, elbizonytalanodás jellemzi e — fiatalnak már nem nevezhető — nemzedék líráját. De mint minden általánosítás és sommázás, ez is tartalmaz igaztalanságot és tévedést. Hiszen a kötetben szerepe] néhány lírai gyöngyszem, néhány tehetséges, több min] ígéret lírikustól. (Döbrentei Kornél, Veress Miklós, Spiró György, Utas- sy József . . .) Az összképen ezek az alkotások, alkotók sem változtatnak, sőt, a hibákat méginkább exponálják. \ A mai magyar líra megismeréséhez is hozzájáruló kötet azonban elsősorban nem . irodalmi ismereteink bővítéséért született meg. Hanem a versmondók számára, hogy terjesszék, átadják e költők hozzánk szóló üzeneteit. S ha Debreczeni Tibor és Dobozi Eszter szándéka alapján minősítem az antológiát, akkor már lényegesen több elégedetlenségre okot adó tényt kell megemlítenem. Ismerve az amatőr versmondók vonzódását a szép, az értelmes, olykor érzelmes, de jól előadható versek iránt, előadói stílusukban a magas hőfokú azonosulást, bizony, a Versmondók könyvébe beválogatott versek zöme ennek a felkészültségnek, előadói stílusnak, igénynek sehogyan sem felel meg. Az úgynevezett „antiversek” olvasatban még valahogy csak elmennek, de pódiumon már aligha. Valószínű, s ez már csak utólagos okoskodás, a szerkesztő, Dobozi Eszter két tűz közé került. Egyrészt orientálni kívánta a versmondókat, kapacitálni az új, a má- sabb előadói stílust igénylő mai költészet legfrissebb terméseinek tolmácsolására — s ebben igazat kel] adni neki —, másrészt egy költőgenerációnak együttes megmu- tatkozási lehetőséget nyújtani. (S e törekvése is igen szimpatikus.) De a versmondás hagyományos szempontjait jobban figyelembe vevő szerkesztés inkább szolgálta volna az antológia címében megfogalmazottat, mint a több célú válogatás. Így aztán a Népművelési Intézet jóvoltából inkább egy valóban hiányt pótló lírai antológiának örvendezhetünk, mint egy versmondók könyvének. B. S. E. Miről is beszélhetnénk még? Talán a tervekről... Már sorolja is elképzeléseit. — A színház is, úgy tűni'k, szívesen együttműködne velünk. Már felvetették, tarthatnánk közös irodalmi — zenés esteket. Később, úgy gondolom, színvonalasabb zenés játékokat és olyan könnyebb vígoperákat is játszhatnánk, melyek ma is aktuálisak. S még valamit meg kell említenem, ha már az elképzeléseknél tartunk. Az 1986-os veszprémi kamarazenei fesztiválra felkértek, írjak egy darabot. Természetes, hogy az itteni ismereteim alapján készül majd ez a zenemű, ennek, a békéscsabai zenekarnak ... Mi mást kívánhatnánk Sugár Miklósnak és a zenekarnak, mint sok sikert és legalább ilyen lelkesedést a közös munkához. Nagy Ágnes Fotó: Fazekas László Eszperantó klubest A békéscsabai ifjúsági és úttörőházban nagy sikerű klubesttel kezdte meg idei munkáját a városi eszperantócsoport. A csoport tagjain kívül eljöttek a gyógyszertári központ eszperantó csoportjának tagjai, a város veterán eszperantistái, és első ízben vettek részt a rendezvényen az erzsébethelyi 11. számú általános iskola eszperantóul tanuló diákjai. Az év első klubestjén színvonalas kiállítás mutatta be néhány klubtag gyűjteményének érdekesebb darabjait. A klubestet Wagner József, a megyei eszperantóbizottság elnöke nyitotta meg, majd ezt követően Kovács Esfcter hegedűjátékában gyönyörködhettek az est részvevői. A múlt év decemberében Orosházán ünnepelték a megye eszperantistái a nyelv megalkotója, Zámenhof Lázár Lajos születésének 125. évfordulóját. Mivel a helyi eszperantistá'k közül sokan nem tudtak ezen részt venni, az év első klubprogramja keretében Abonyi-Nagy Árpád emlékezett meg Zá- menhofról. KÉPERNYŐ Furán vagyok ezzel a Pilótafülke című NSZK tévé- (vagy inkább Lufthansa-reklám) filmmel. Afelől nyugtat meg, hogy a felsőfokon automatizált és gépesítetten kiszolgált légi forgalomban érző emberek tevékenykednek. Ezt eddig is tudtam. A film alkotói az ismeretterjesztő vázba becsempésztek történeteket, amik arról szóltak, hogy a munkájukat gépies hibátlansággal végzők szándékát kijátszva néhányan milyen emberi magatartást tanúsítanak. Megmentenek egy görög kislányt, a fókák elszállításának kockáztatásával mozgássérülteknek tartanak ingyen előadást, műkincshamisítókat lepleznek le. Ezáltal mindazok, akik védik a fegyelmet, s azon keresztül az utasokat, fafejű akadályemberekké válnak. Legyünk őszinték: amúgy is tele vagyunk nehezteléssel minden ellenőrzés iránt. Mert hiszen mi jók vagyunk. A hivatal meg eleve, „hivatalból”, csak hivatal. Ez a film segít elmélyíteni tévnézetünket. Holott az ellenőrzések az arra érdemesek nyugalmát szolgálják. Persze vannak kivételek, de nem ez a jellemző. Hányszor hallottam már izgatott-gúnyos előadást arról, hogy valakit valamilyen ellenőrzés maceráit, de nem találtak nála semmi hibát, mert hisz nem is volt nála semmi hiba. Majd mindannyian ilyenek vagyunk. De hogy a reptéren nincs helye semmiféle tingli-tanglinak, abban azt hiszem, mindeddig kevesen kételkedtünk. Ezek szerint nem értek egyet a görög kislány megmentésével? Dehogynem. Ám nagyon kétélű egy ilyen krimiizü romantikus betét. Mert ahogy az a gyógyszer, úgy más is feljuthat a gépre. Volt rá példa több ezer az elmúlt években. Volt idő, mikor naponta több eltérített repülőgépről tudósított a rádió. Nem szeretem kétszeresen fafejűnek látni a rend őreit. Egyszer, hogy ennyire nem megértőek, s még egyszer, hogy ilyen ócskán „megszívatják” őket. ötletet ad. Furcsa azt látni, hogy egy ismertető filmben munkájukban alázzák meg azokat, akik rólunk gondoskodnak. Persze, nem kedvelem azt sem, hogy a világ egyik legforgalmasabb turistacentrumában, Athénban úgy csíp meg valami ismeretlen élőlény valakit, hogy azon csak egyetlen nyugatnémet gyógyszerrel lehet segíteni, amit már évek óta nem is gyártanak. De tegyük fel, így van. A gyógyszer törvényes odavagy géprejuttatásának kell legyen egy megnyugtatóbb módja. Pont a kislány érdekében. Tudom, honnan ered ez a nevetséges romantikavágyás. Szívünk mélyéből. Szeretnénk minden gépi világba valami emberit álmodni. Ám gyakran rossz helyen kereskedünk. Az ilyen öszvérek átvernek minket, renitenskedő hajlamainknak adnak igazolást. Adjuk meg a gépnek, ami a gépé, az embernek, ami az emberé. Mert amit a gépnek adunk, azt is az embernek adjuk. Ne játsszunk ezekkel a nekünk kitalált, ránk bízott, minket szolgáló kolosszusokkal. Tudjunk akkor érezni, amikor kell. Nehogy úgy járjunk, mint az a derék, jó lelkű embertársunk, aki minden este elhúzatta a vendéglőben, hogy „Drága édesanyám”, s hulltak a könnyei a nóta közben, otthon meg a mamát bezárta az ólba. Néha elgondolkodtatnak a szignálok. Némelyikük már évtizedek óta fel-felhangzik, de van olyan is, amelyik a műsor változásaival maga is változott. A legérthetetlenebb, hogy miképp maradhatott meg ilyen sokáig a Tv-híradó szignálja. Sok évvel ezelőtt ugyan újra cserélték a kamerát és az operatőrt, de azonkívül minden maradt a régiben. Pedig ez a híradó már rég nem az, amihez a szignál készült. Jobban értesült, filmekkel sokkalta felszereltebb, átfogóbb, s időt ad a meditatívabb szakaszokra, amelyek a legjobbkor állítják meg a hírdömpinget. S ez a lassú gondolkodású, harsogó bejelentkezés ittmaradt . . . Emlékszem még a Hét első szignáljára. Vadabb, keményebb volt a mainál. De amit közöltek, amire vállalkoztak, akkor még az is szokatlan volt. Azóta megszoktuk már a műsor kemény közlendőit, következetes felvetéseit, s az egy témára eső idő rövidsége ellenére is alapos elemzéseket. Ezt várjuk. A mostani kezdés lírai, simogató, szép zene. Afféle hetes számvetésre szólít. Nem nyugtalanítani akar. Elég lesz majd az, ami elhangzik. Kevés az olyan telitalálat, mint a Hírháttér szignálja, ami kifogástalanul jelképezi egy ízig-vérig tévés technikai trükkel a műsor tartalmát. Hasonló szerencsés találás a Panoráma vibráló montázsa is. Jó az is, hogy a Maci alig változott, hiszen egy gyerek kezéből nem lehet kivenni kedves bábját az elalvás előtti percekben, s az is jó, hogy néhány variációval gazdagodott a Maci tevékenysége. Nem egy szignál már idegesít kissé minket; túl régóta halljuk őket. Némelyiknek a hosszával van a baj. Tény, hogy rugalmasabban követhetnék a szignálok a műsorok nem is csekély változásait — s nem félek leírni —, fejlődését. Ungár Tamás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Társalgó. 9.44: Hanglemez MK. 9.50: Lottósorsolás. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Éneklő Ifjúság. 10.52: Muzsika gyerekeknek. 11.07: Történelmi operákból. 11.40: Wilhelm Meister tanulóévei. 7. (ism.) 12.30: Ki nyer má? 12.45: Hangversenv délidőben. 13.45: Verbunkosok. 14.10: Magyarán szólva. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Dzsesszmelódiák. 15.00: Arcképek a cseh irodalomból: Jan Neruda. 15.19: Operaáriák. 16.05: A Gyermekrádió kívánságműsora. 17.00: Társadalom és iskola. 17.30: Magyar népdalfeldolgozások. 17.45: A Szabó család. 18.30: Esti magazin. 19.15: Kilátó. 20.00: Évszázadok mesterművei. 20.52: Népdalfeldolgozások. 21.30: Genf után, Genf előtt? 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Népi zenekarok műsorából. 22.50: Juhász Judit kairói jegyzete. 23.00 : Operafinálék. 0.10: Hangszerszólók. PETŐFI RÁDIÓ 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Operettdalok. 12.25: Pillanatkép. 12.30: Népi zene. 13.05: Pophullám. 14.00: Bálint János fuvolázik. 14.15: Nóták. 14.40: Schumann: Gyermekalbum. 15.05: Két Suppé-nyitány. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.27: Reklám. 17.30: Kamasz-panasz. 18.30: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságaiból. 18.50: Sportközvetítés. 19.05: Csak fiataloknak. 20.00: Sportközvetítés. 20.10: A debreceni Délibáb együttes felvételeiből. - 20.30: Gramofonsztárok. 21.05: Az aranyszamár. Apuleius regénye rádióra alkalmazva. IXA. 21.41: A Rádió Dalszínháza. 23.20: A tegnap slágereiből. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Dániel Safran (gordonka) és Anton Oszetov (zongora) hangversenye. 10.19: Operaáriák. 10.50: Dzsesszarchívum. 11.30: Szimfonikus zene. 13.05: Intermikrofon. 13.20: Régi magyar dalok és táncok. 13.45: Kamaramuzsika. 14.28: A XI. debreceni nemzetközi kórusverseny hang- felvételei. VHA15.30.: Zenei rejtvények fiataloknak. 15.45: Muzsika gyerekeknek. 16.00: Zenekari muzsika. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Fidelio. Részletek Beetho. ven operájából. 18.30: Na maternjem jeziku. 19.05: In der Muttersprache. 19.35: Muzsikáló természet. 19.40: Kapcsoljuk a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termét. Közben: kb. 20.25: Külföldi tudósoké a szó. 20.40: Csanádi Imre verse, (ism.) 20.45: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.30: Régi vokális muzsika. 21.50: Liszt: Amit a hegyen hallani. 22.20: Beethoven: c-moll szonáta Op i3. 22.40: Felszabadulás és irodalom. Kerekasztal-beszélgetés. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A Simon és Gartfunkel kettős énekel. 17.15: Noteszlap. 17.20: A szolnoki újvárosi iskola kórusának új felvételeiből. 17.30: Mi lesz veled újvárosi iskola? Riport. 17.50: Pár perc dzsessz. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Régi slágerek Komár László új lemezéről. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 7.55: Tévétorna, (ism.) 8.00: Iskolatévé. 16.23: Műsorismertetés. 16.25: Hírek. 16.30: A világ nagy városai, (ism.) 17.25: Versenyeztünk a milliókért. Riportfilm. 17.40: A daltulajdonos. Dinnyés József. 18.10: Képújság. 18.15^ Reklám. 18.2o7 Lujzika és gyerekei. 18.50: Mini Stúdió ’85. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Forró szél. X/6. 21.00: Stúdió ’85. 21.50: Tv-híradó 3. 22.00: Himnusz. II. MŰSOR 17.15: Képújság. 17.20: Zsebtévé. (ism.) 17.55: BSE—Avellino. Női kosárlabda-mérkőzés. 19.30: Mesterdallamok, (ism.) 20.00: Régi órák. 20.25: Bumeráng. Film. (ism.) 20.55: Tv-híradó 2. 21.20: Koncert Münchenből. 21.45; Képújság. BUKAREST 15.05: Család és iskola. 15.30: Népdalok. 15.45: Nők világa. 16.10: A mezőgazdaságban dolgozóknak. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Mihai Eminescu költészete. 20.45: Mihai Eminescu: Bogdan Drágos című műve. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 9.00: Téli művelődési műsor. 10.30: Hírek. 10.35: Téli művelődési műsor. 16.30: Videooldalak. 16.40: Sí Világkupa. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.35: Tv-naptár. 17.35: Műsor gyermekeknek. 18.15: Tudomány. 18.45: Kérték — nézzék. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Belpolitikai adás. 20.50: Lottóhúzás. 20.55: Játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 16.45: Magyar nyelvű tv-napló 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Az utolsó oázis, (ism.) 19.30: Tv-napló. 20.00: Szórakoztató műsor. 20.45: Brazíliai fiúk. 21.05: Dokumentumműsor. 21.50: Nyitott könyv. SZÍNHÁZ 1985. január 16-án, szerdán 15 órakor Békéscsabán: FURCSA PAR Blaha-bérlet 1985. január 16-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán : FURCSA PAR Móricz-bérlet 1985. január 17-én, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: FURCSA PÁR József Attila-bérlet MOZI Békés Bástya: Jim Craig. Békéscsaba Szabadság: Defekt. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Nem férünk a bőrünkbe, fél 8-kor: Edénkért a sikátorban. Gyula Erkel: A gonosz Lady. Gyula Petőfi: Kincs, ami nincs. Orosháza Partizán: fél 4-kor: Halálkanyar, fél 6 és fél 8-kor: Lady Chatterley szeretője. Szeghalom Ady: Altatódal nászágyon.
