Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-12 / 291. szám
1984. december 12., szerda e Egy felmérés tanulságai Hogyan laknak a tsz-tagok? Endrének a Luxusban Miből élnek a szabók? Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezetei mindig is jelentős szerepet töltöttek be a községek életében, hozzájárultak a falvak arculatának alakulásához. Közvetve úgy, hogy munkát, fizetést, tehát házak építéséhez szükséges jövedelmet biztosítottak a tagoknak, közvetlenül pedig saját építőbrigádjaik munkájával. * * * Tovább erősítették ezt a folyamatot azok az Í971- ben hozott rendeletek, ame- lyek lehetővé tették, hogy a szövetkezetek pénzügyi helyzetüktől függően segítsék dolgozóikat új lakások építésében. Az üzemek szabályzataikban rögzítették, hogy tagjaikat milyen ösz- szegekkel és szolgáltatásokkal kívánják támogatni. Az ehhez szükséges lakásépítési alapot régi ingatlanok érté- -kesítéséből, értékcsökkenési leírás összegéből, a munkáltatót illető külső támogatásból, saját nyereségükből és korábban felvett dolgozói kölcsönök visszafizetéséből képezték. A fentieknek köszönhető, hogy 1972-től napjainkig termelőszövetkezeteink nyolcvanmillió forintot helyeztek lakásépítési alapba, és ezzel két és fél ezer embernek teremtettek patronálási lehetőséget. Az eltelt időszakban évente átlagosan 227 család részesült ebből a támogatásból. Elmondható, hogy a lakásépítési alappal rendelkező tsz-ekben jelenleg is biztosítani tudják a szükséges kölcsönöket, egyéb támogatásokat a dolgozóknak — a múlt év végén például 52 millió forintos köl- csönkintlevőségről adhattak számot a gazdaságok. Az említett, 1971-es rendeletek megjelenésekor vagy azt követően veszteséggel záró üzemek közül tízben Az elmúlt évtizedben a kőolaj árának rohamos emelkedésével párhuzamosan nőttek a légi viteldíjak, s az országúti közlekedés is mind költségesebbé vált, így viszonylag rövidebb távolságon a vasút ismét reneszánszát élte. A vasút iránti igény és érdeklődés növekedése világszerte hatalmas fejlesztéseket tett szükségessé. Igen nagy ösz- szegekbe került a villamosítás meggyorsítása, a kocsipark felújítása, a biztonsági berendezések moderninem sikerült lakástámogatási alapot létrehozni, ezért megsegítésük kisebb mértékben központi forrásokból történik. * * * Ismert, hogy a fiatal, képzett szakemberek — mezőgazdák, jogászok, állatorvosok *— elsősorban olyan üzemben vállalnak munkát, ahol segítik letelepedésüket — segélyekkel, szolgálati lakásokkal. Megyénkben a termelőszövetkezetek tulajdonában 430 szolgálati lakás van, azaz: szövetkezetenként öt, de például II tsz-nél több mint 10 szolgálati lakással rendelkeznek. Az említett lakásokban fontos beosztású dolgozók élnek — kulturáltan, jó körülmények között. A Békés megyei Tsz-szövetség egyik felmérése 3 ezer 975 dolgozó lakáshelyzetét elemzi, s megállapítja, hogy közülük két és fél ezren a tsz-ek telephelyén, saját lakásban élnek, harmincán pedig más helységekben; szolgálati lakást háromszázhatvanan, azaz 9 százalékuk foglal el. A szolgálati lakások szaporodása is egy rendeletnek köszönhető. Ez 1980-ban született, és a kedvezőtlen adottságú, illetve nem kedvezőtlen adottságú, de külön támogatásra kijelölt üzemekre vonatkozik. Lényege, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által engedélyezett keret alapján a mezőgazdasági üzemek vissza nem térítendő építési segélyt kapnak, a megyének biztosított szakember-támogatási keretből. Ilyen szakember-támogatási keret megyénkben 1980-tól napjainkig több mint 27 millió forintos összegben állt rendelkezésre. A lakásépítésre, illetve -vásárlásra kiutalt összeg közelíti a 20 millió forintot — tehát a zálása, s nem utolsósorban olyan pályák megépítése, amelyek biztonsággal elbírják a 150—200 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó „álomvonatokat”. A jelenlegi európai sebességi csúcsot az a francia expressz tartja, amely Párizs és Lyon között óránkénti 260 kilométeres sebességgel közlekedik. Ám vannak, akik még ennél is jóval nagyobb vasúti sebességről álmodnak, s talán nem is alaptalanul. Sokan úgy vélik, hogy a száBékésnek adott keret majdnem háromnegyedét szolgálati lakásokra fordították. A támogatásokat 10 egyedileg rendezett és 15 külön engedéllyel rendelkező termelőszövetkezet kapta — zömmel a volt gyulai, szeghalmi járás gazdaságai. A legtöbb, központi támogatással létrehozott lakás (nyolc) a vésztői Körösmenti Tsz-nél és a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz- nél (hat) épült. Aki ismeri, mennyire nehéz helyzetben volt a két üzem lakás- és szakemberellátás szempontjából, az könnyen levonhatja a következtetést: jó helyre kerültek a lakások árának ötven százalékát fedező állami pénzek. * * * Megállapíthatjuk tehát, hogy mind a lakástámogatási alapokkal rendelkező üzemeknél, mind a központi támogatással szolgálati lakást építő szövetkezeteknél sokat javult a dolgozók, szakemberek lakáshelyzete — az említett két rendelet végrehajtása hatására. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy megyénk szövetkezeteiben mindenütt rózsás a helyzet. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán felmérték a tsz-ben dolgozó lakásigénylőket, megállapították, hogy háromszáz beosztott szakember lakáshelyzete még nincs megoldva, sajnos, ez ellen hatnak a nehezedő gazdasági körülmények, az építőanyagok drágulása, az építési jellegű beruházások kényszerű fékezése. De az is tény, hogy a mezőgazdasági üzemek az utóbbi évtizedben rutinra tettek szert a hasonló gondok megoldásában, s várhatóan az említett „lakásnélkülieknek” is meg tudják adni a kívánt segítséget — valamilyen formában. M. Sz. Zs. zadfordulón már nem számítanak majd ritkaságnak az 500 km/óra sebességgel közlekedő vonatok. E „szupervonatok” mágneses le- begtetésű, lineáris motorral hajtott közlekedési eszközök lesznek, a síneken futó acél- kerekű vonatok elméletileg lehetséges legnagyobb sebessége ugyanis 300 km/óra körül van. A lebegve száguldó vasúti járműveknél a legnagyobb problémát pillanatnyilag a szupravezető tekercseknek mínusz 269 Cel- sius-fokra való lehűtése okozza. Ehhez egy cseppfolyós héliummal működő hűtőberendezést fejlesztettek ki. Nem csalódtam az endrő- di szabókban. Azt hallottam, hogy nagyon szép dolgokat készítenek és ez így is van. A francia piacra szánt, enyhén fénylő, puha, lágy tapintású műbőr (ki hinné, hogy az?) kabátok, azt hiszem, „megdobogtatják” a női szíveket, no és a szabadidő-ruhák, a • Triumph cégnek készülő nadrá- gos együttesek sem megve- tendők. Persze más viselni és más varrni a ruhát, ez utóbbi talán kevésbé köny- nyű, kevésbé kellemes. — Miért panaszkodnánk? — kérdi az Endrődi Szabók Ipari Szövetkezetének tanműhelyében Czibulka Györgyné. — Szépet varrni nagy öröm. És sokan szeretnének ilyen örömben részesülni. Az idén is például kétszer annyian jelentkeztek hozzánk ipari tanulónak, mint ahány gyereket felvehettünk. Jelenleg nyolcvanegyen igyekeznek elsajátítani a szakmát. Tehát az utánpótlással nem lesz gond, remélhetőleg a munkával sem ... — A hetvenes évektől — tájékoztat Fagyas Mátyásné, a szövetkezet elnökasszonya — tőkés piacokra dolgozunk. Szállítunk árut az NSZK-ba, Franciaországba, Svájcba, Kanadába. Bérmunkában varrjuk a különféle termékeket. Az ebből származó bevételünk az idén a tervezett tizenöttel szemben eléri a 16 millió forintot. Ez részben jelzi: nincsenek munkaellátási gondjaink. Sőt: már a teljes jövő esztendőt is „eladtuk”. Az endrődi szabók termelésének 85 százaléka tőkés export. Ezt fokozni nagyon már nem lehet, de nem is célja a szövetkezetnek. — Roppant nehéz — folytatja az elnökasszony — a partnerekkel megegyezni az árban. A nyereségre pedig nekünk is szükségünk van. Igyekezünk költségeink növekedését közvetíteni az árban és próbálkozunk más piacokon. Az idén — a hazai piacra — importkiváltó termelésbe kezdtek a szabók, melynek értéke mintegy hétmillió forint. A Luxus Áruháznak női kabátokat, a Módi Divatáru Nagykereskedelmi Vállalatnak pedig szabadidő-ruhákat készítenek. Vagyis ugyanazt, mint a tőkés partnereknek ... A szabadidő-ruhák a Triumph cég részére készülnek ... — Igen, az anyagot ugyanúgy külföldről kapjuk, illetve vesszük. Pontosabban nem mi — hisz nekünk nincs akkora forgóeszközünk —, hanem a kereskedelmi vállalat. Mi pedig megvarrjuk, sokszor ugyanazt a külföldi modellt. Most például a Triumph cégtől vásárolta meg a Módi a licencet, a szabadidő-ruhák modelljét. Ezekből jövőre több ezret szállítunk a belkereskedelemnek. Szocialista exportunk is van, igaz nem túl nagy. Egy-másfél millió forint értékben Csehszlovákiába szállítottunk női blézereket. — Egészen gondtalannak tűnik a jövő ... — Sajnos, nem az. A gazdasági szabályozók nem kímélnek bennünket. Nyereségünk évről évre csökken, nem nagyon tudjuk kigazdálkodni a negatív hatásokat. Két évvel ezelőtt ötmillió forint körüli nyereséggel zártunk, az idén már csak három és fél millióra számítunk. A következő esztendő pedig — ismerve a körülményeket — még nehezebb lesz. Már kiszámolták: a szabályozóváltozások 2,2 millió forint többletkiadást jelentenek majdan a szövetkezetnek. Főként a bérköltségek növekedéséből adódik a többlet, de az új tétel, a vagyonadó is jelentős, noha nincs nagy vagyona az endrődi . szabóknak. — Ahhoz épp elegendő, hogy beleessünk a három- százalékos sávba. Bár, ha a tanműhelyt, mint oktatási létesítményt nem számítanák a „vagyonúnkba”, csak másfél százaléknyi lenne az adónk. Rajtunk az a pár százezer forint is segítene. Tény, hogy a költségek növekednek, s e nyereség- csökkentő tételeket valami módon ellensúlyozni kell. Erre törekednek, amikor új piacokat, új lehetőségeket keresnek. Szatmári Ilona ... a kabátok pedig a francia üzletekbe kerülnek Fotó: Veress Erzsi Egyre gyorsabb vonatok A TSZKER Exporttartalékokat Feltáró Központjának sarkadkeresztúri üzemében az idén már több mint félmillió forintot költöttek felújításra, korszerűsítésre. Szociális létesítmény készült, aszfaltburkolatot kapott az udvar, és készül egy újabb raktár, amelynek felújításával 300 vagon árut tudnak megfelelően tárolni. Képünkön: egy éppen épülő 50 vagonos raktár Fotó: Béla Ottó Módosulások a mezőgazdasági nagyüzemek üzemviteli támogatási rendjében A szabályozórendszer 1985. évi változásai a mezőgazda- sági nagyüzemek üzemviteli támogatási rendjét is érintik. A változások általában azzal függnek össze, hogy a bevételt kiegészítő támogatások helyett az árak szerepe erősödik. Alapvető módosításra nem kerül sor, ám egyes területeken — összhangban a belföldi és külföldi igényekkel is — új szempontokat kell figyelembe venniük a mezőgazdasági nagyüzemeknek a gazdálkodás alakításánál. Változatlan formában és hasonló alapvető feltételekkel marad fenn a nagyüzemi szarvasmarhatartás ösztönző támogatási rendszere. Módosulást jelent viszont, hogy mivel a szarvasmarhaágazat termékeinek költsége az elmúlt időszakban megnövekedett, jövőre a tej- és vágómarha-termelést az eddiginél erőlteljesebben ösztönzik. A mezőgazdasági nagyüzemeket a tulajdonukban lévő nem húshasznú tehenek által termelt tej értékesítése után eddig is megillette az árkiegészítés, ennek mértéke januárban literenként negyven fillérrel nő, literenként 2 forint lesz. Továbbra is megilleti a szarvasmarha-állománnyal rendelkező nagyüzemeket a saját előállítású vágómarha értékesítése után járó árkiegészítés; ennek mértéke az eddigi kilogrammonkénti 6- ról 7 forintra nő. Üj vonása a szabályozásnak, hogy a jövő évtől kezdődően megszűnik a juhállománycserére adott, árbevétel jellegű támogatás. Ezt elsősorban az indokolta, hogy az állománycserét ösztönző támogatás ellenére — a kívánatos mértékhez képest — elmaradt a meddő állatok indokolt leváltása, ami növelte az ágazati veszteséget. A megszűnő támogatás helyett a végtermék-előállítás ösztönzése kerül előtérbe; ennek megfelelően a mezőgazdasági nagyüzemeket a saját termelésből származó és vágással értékesített állatok után kilogrammonként 3,40 forint vágójuh-árkiegészítés illeti meg. A növényvédő- és gyomirtószerek beszerzésének eddigi támogatása megszűnik. (Ez az intézkedés összhangban van azzal a törekvéssel, amely a támogatások fokozatos leépítését célozza.) A mezőgazdasági nagyüzemek műtrágya-beszerzésének támogatási mértéke is csökken, a jövő évtől kezdődően a belföldi eredetű nitrogén- műtrágya támogatása például 27 százalék lesz.
