Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
/ 1984, december 1., szombat II szakszervezeti mozgalom történetéből Szarvason A századforduló után Szarvason az agrármozgalom megerősödése volt jellemző, amely egyrészt az aratósztrájkokban jutott kifejezésre, másrészt a szervezeti élet erősödésében. Az 1906-ban megalakult Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének Szarvason is létrejött a helyi csoportja. Szarvason a Horthy-korszak idején kevés volt az ipari munkásság. Viszont annál több volt az agrárproletár, a szegénypa-' raszt, és ezek harcai jelezték a szakszervezeti és a munkásmozgalmat. 1926-ban a földmunkásszövetség helyi csoportja gyűlést tartott, majd nyáron aratósztrájkot hirdetett. Adatunk van. hogy ilyen sztrájk 1931, 1936, 1937. 1939-ben is megismétlődött. A kommunista párt 1928-as plénuma kimondta: „A kul- túregyesületeket a kommunista párt egyik igen fontos területének kell tekinteni . .. Egységesíteni kell a különböző kultúregyesületek- ben folytatott kommunista munkát. . . Törekedni kell arra. hogy a nevelőmunka ezekben az egyesületekben kommunista monopólium legyen . ..” Ennek a határozatnak értelmében Szarvason az ilyen irányú munka fellendült a Vasas Sport Clubban, az Építőipari Munkások Világosság Dalkörében, az Eszperantista Szövetség helyi csoportjában. A haladó hagyományok ápolása, a munkásöntudat és a harci szellem fejlesztése elsősorban ezekben a szervezetekben folyt. Ezt a munkát segítették a község különböző területein, főleg a tanyavilágban működő olvasókörök. A sport-, a kultúregyesü- letek, az olvasókörök mellett az igazi szakszervezeti munkát az 1922-ben alakult FÉKOSZ helyi csoportja jelentette. Igen nehéz körülmények között végezte szervező és felvilágosító munkáját, éppen ezért nagy eredménynek könyvelhető el. hogy 1939-ben közel 500 tagja volt. Szarvas község haladó, munkásmozgalmi, szakszervezeti múltjára történt visszaemlékezés nem a teljesség igényével készült, csupán felvillantotta azokat, amelyekhez az új kötődött. Az átalakulás élére Szarvason is a kommunista párt állt. A felszabadulás napjaiban, és az azt követő időszakban csak a kommunista és a kisgazdapárt szerveződött újjá. A két párt nem azonos irányban képzelte el a fejlődés további útját. Ez negatívan kihatott a különböző társadalmi szervezetek, így a szakszervezetek újjáalakulására is. Éppen ezért a kommunista párt sürgetésére újjáalakult a Szociáldemokrata Párt. és megalakult a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt. Mind az öt párt a társadalom különböző rétegeiből szervezte tömegbázisát, és különböző módon ítélte meg a szakszervezetekhez való viszonyát. A kommunista és a kisgazdapárt megállapodott abban, hogy a Nemzeti Bizottságot a szakszervezetek bevonásával kell megalakítani. 1944. december 20-án megalakult a Nemzeti Bizottság. amelyben a szakszervezetek két taggal mindvégig képviselve voltak. A megalakult Nemzeti Bizottságban a kisgazdapártnak négy képviselete volt, a többi pártnak 2-2. Ez az arány, ahogy egy elemzésben olvasható: „...nem felelt meg a demokratikus követelményeknek." Szarvas 1945. február 15-ig teljesen katonai vezetés alatt állt. Február 15-én alakult meg az új községi képviselő- testület. A Nemzeti Bizottság 40 rendes és 20 póttagot jelölt a szakszervezetek egyetértésével, akiket egyhangúlag meg is választottak. Ezen az alakuló ülésen a pártok képviselői felszólaltak, és állást foglaltak a legsürgetőbb teendők ellátása mellett. A kommunista párt képviselője azt mondta: „ ... Helyi viszonylatban a közrend haladéktalan helyreállítása, a tulajdon védelme ... A mezőgazdasági munkák minden eszközzel való előmozdítása, a vallási türelem és társadalmi béke ...” biztosítása a legfontosabb. A parasztpárt képviselője így nyilatkozott: „ . .. a községi közigazgatás minden vonalán érvényesüljön a demokratikus elv. . . Ez azt jelenti, hogy a legszélesebb néprétegek, az eddig politikailag és gazdaságilag hátétrbe szorított kétkezi parasztok és munkások létérdekei helyeztessenek előtérbe, olyan értelemben, hogy az értelmiség nem ura, hanem munkatársa legyen a dolgozó népnek... A szarvasi kommunisták, a baloldali agrárproletárok már a felszabadulás előtt megindították a harcot a földért. Sok harcos kommunista és régi szakszervezeti tag tömörült a Földmunkások és Kisgazdák Szövetségébe. A szövetség helyi szervezetét 1939-ben feloszlatták, de a felszabadulás után egy hónappal szervezetileg is újjáalakult. Szervezetileg ugyan novemberben alakult újjá. de a gyakorlatban a község felszabadulása után azonnal a kommunista párt biztos és aktív segítője lett. A kommunista párt a földmunkás szakszervezettel a község felszabadulásának hónapjában népgyűlést hívott össze a legsürgősebb feladatok megbeszélésére. A népgyűlésen a párt helyi titkára első helyen említette a földreform kérdését. A párt javaslatot dolgozott ki a földreform lebonyolítására, és azt javasolta, hogy annak operatív végrehajtását a földmunkás szakszervezetre kell bízni. Ezt szabad-párt- nap keretében ismertették a lakossággal, amely azt örömmel, egyetértéssel el is fogadta. Ez a tény kettős dolgot igazolt: először a község a földreform kérdésében mintegy megelőzte a központot, másrészt igazolta, hogy a földmunkás szakszervezet, mely mint láttuk, jelentős múlttal rendelkezett, most is a szakszervezetek közül elsőnek jelentkezett, tevékenykedett, szervezetileg alakult újjá, taglétszáma rövid időn belül kétezer fölé emelkedett. (1945. szeptember 17- én 3215 tagja volt.) A két szervezet javaslatára aláírások gyűjtése indult meg a földreform mellett. Az eredmény a vártnál nagyobb lett, igazolva, hogy a földre éhes parasztság támogatja az újat, a haladót. Ezzel is magyarázható, hogy. Szarvas küldötte is tagja volt annak a 30 tagú küldöttségnek. amely a megye 28 községéből 1945. február 4-én Debrecenben találkozott az Ideiglenes Kormány tagjaival, és a párt akkori főtitkárával, és tárgyalt a földreform kérdésében. Rövid idő múlva megalakult a községi földigénylő bizottság 11 taggal, akik közül egy kisparaszt, 4 szegényparaszt, 2 földmunkás, 4 mezőgazdasági munkás. A bizottság, a földmunkás szak- szervezet aktivistáinak segítségével. nagy és gyors munkát végzett. Ennek lett eredménye, hogy 1945. április 22-én Szarvason a földosztás befejeződött. A hatalom átvételével, a földosztással a volt uralkodó osztály nem semmisült meg egy csapásra. Ellenállást tanúsított az újjal szemben. A Szarvasi Földmunkás Szak- szervezet 1945. április végi jelentésében ezt olvassuk: „A reakció mindenütt próbált gáncsoskodni, különösképpen a földreformmal kapcsolatban a nép lelkületét oda igyekeznek irányítani, hogy a föld nem az övék, és nem is lesz . . flz új gazdák és a szegényparasztok érdekvédelmét a reakcióval szemben a FÉKOSZ képviselte. A föld megvédése mellett feladatai közé tartozott a mezőgazdasági munkaközvetítés, cséplő-arató bandák szervezése, bérezési ügyek, kollektív szerződések kötése stb. A munka eredményességét tükrözi, hogy 1948 szeptemberében a FÉKOSZ helyi csoportjának 4877 tagja volt. Ugyancsak az új gazdák érdekvédelmére alakult 1945 nyarán az Újonnan Földhöz- jutottak Országos Szövetsége (UFOSZ) helyi csoportja. 1948. március 7-én tartotta az UFOSZ megyei küldöttközgyűlését. Ezen az alábbi feladatokat szabták meg: „Nemcsak az új gazdákat, hanem a parasztság széles rétegeit kell beszervezni az UFOSZ-ba, hogy az egész magyar mezőgazdaság átfogó érdekvédelmi szerve legyen ... Nagyobb figyelmet kell fordítani a szervezeti életre ... Világnézeti kérdéseket kell mutatni az UFOSZ-nak, de tagjai bármelyik koalíciós pártnak lehetnek tagjai... Most már elsősorban a termelésre kell összpontosítani...” A FÉKOSZ. az UFOSZ, a közben megalakult földművesszövetkezettel messzemenően segítette a parasztságot. A két szervezet 1948 augusztusában a községben is egyesült a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének Helyi Csoportjában. Egyesüléskor a DÉFOSZ-nak Szarvason 3082 tagja volt. A DÉFOSZ helyi szervezete a község határában, a tanyavilágban fejtett ki hatásos tevékenységet. A dűlőbiztosi hálózat kiépítésével segítette a mezőgazdasági munkákat, összehangolta a nyári betakarítási teendőket. D termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásával a tagság létszáma csökkent olyany- nyira, hogy 1952 februárjában a megalakult MEDOSZ helyi szervezetének kb. 600 tagja volt. Napjainkban közel 2 és fél ezer. A község agrárjellegének megfelelően a mezőgazdasági munkások, a szegényparasztok, a középparasztok szervezeti élete a domináló. Ipari munkásokat tömörítő szakszervezetek a háború alatt megszűntek. A felszabadulás után igen lassan alakultak újjá. Ennek oka kettős: egyrészt a munkások továbbra is vidékre mentek dolgozni, és ott lettek szak- szervezeti tagok, másrészt az itthon maradottak kisipari termelőszövetkezetekbe tömörültek. Szarvas szakszervezeti mozgalmáról teljességgel csak akkor szólhatunk, ha a pedagógusok szakszervezetéről is említést teszünk. Ez a mozgalom kettő évvel korábbi, mint a FÉKOSZ. Többszöri átszervezés után 1893- ban megalakult a Szarvasi Tanítóegyesület, amely három, igen dinamikus évtizedet mondhatott magáénak, mindvégig támogatva az 1918-as októberi forradalmat és a Tanácsköztársaság oktatási kultúrpolitikáját. A két világháború között, a második világháború alatt az egylet csak formálisan működött, 1944 őszén jogilag is feloszlott. A haladó múlt, a száznegyven évi tevékenység hagyott olyan mély gyökereket a szarvasi pedagógusok körében, hogy a fel- szabadulás után, 1945 őszén a szervezkedést ismét megkezdték, és néhány év alatt minden nevelő tagja lett a sz akszervezet nek. A szakszervezet a sorok rendezése, a szervezeti élet beindulása mellett tartalmi kérdésekkel is foglalkozott. 1946. február 5-én tartott községi képviselőtestületi ülésen a községi tanítók javasolták a községi népiskolák államosítását. A községi pedagógusszakszervezet súlyponti feladatának tartotta a káderek kiválasztását és a továbbképzést. Már 1948 tavaszán három kollégát küldött az ún. szakszervezeti iskolára. Az ő irányításukkal, a megértő pedagógusok-, kai a szakszervezet hajtotta végre az iskolák államosításának nem kis feladatát. A rendelkezésre álló anyagok alapján most ennyiben vázolhattam Szarvas szak- szervezeti mozgalmának múltját. További kutatások szükségesek a múlt teljes feltárásához. Dr. Lovász György Életutak „Szívügyem a nőpolitika volt” Igaz, hogy Gyulán talán nincs is olyan helybeli ember, aki ne ismerné Szeredi Etát. Azt azonban már kevesen tudják megmondani, hogy mikor, hol található, hiszen még ma is, nyugdíjazása után 14 évvel dolgozik és jelentős közéleti tevékenységet folytat. A harisnyagyár telepén műszak végezte előtt fél órával mégis sikerült szóra bírni Eta nénit. — Sokszor elmondtam és most is leírtam a gondolataimat, visszaemlékezéseimet az életemről — mondta. — Nem volt könnyű sorsom, az bizonyos. Nehéz anyagi körülmények között nőttem fel, hiszen kilencen voltunk testvérek. Édesapám kőművessegéd, édesanyám harisnyagyári munkásnő volt. Az elemi iskolában kitűnő tanuló voltam, de nem tanulhattam a hat elemi után. Cselédnek kellett mennem, hogy a kenyeremet megkeressem. Az életemben a legnagyobb változást a felszabadulást követő évek hozták. Emlékszem, október 6-a reggelére. Légiriadó volt, megszólaltatták a szirénákat. Szüleimmel, testvéreimmel a kerti bunkerba szorultunk. A föld is remegett az iszonyú csattogástól. Hét óra tájban csendesedett el a világ, édesapám kinézett az utcára. Amikor bejött, azt mondotta: itt vannak az orosz katonák, vége a háborúnak. Ebben az időben a kórházi mosodában dolgoztam. Nagy sürgés-forgás volt, rengeteg sebesült, nem győztük mosni a fehérneműket, a ruhákat. Nehéz munkát végeztünk. A kórház megmentőjének neveztük az igazgatót, Gyarmathi főorvost, aki valóban anyagi áldozatot is hozott a betegekért. Még otthonról is beszállította a lepedőket, hogy enyhítsen a kórház felszerelési gondjain. Majd’ minden dolgozót megkérdeztek, melyik pártba tartozik. Beléptem a szociáldemokraták közé, az egyesüléskor pedig a Magyar Dolgozók Pártjának tagja lettem. A kórházból a Gyulai Harisnyagyárba kerültem, javítónak. Gyermekkoromban édesanyám hazahordta a munkáját és már 6 évesen úgy szedtem a szemet a harisnyán, mint a gép. Meg is becsültek, kitüntetések sorát kaptam. 1946-ban kapcsolódtam a munkásmozgalomba. A gyárban szerveztünk munkaversenyt, bekapcsolódtam a szakszervezeti mozgalomba, két évig termelési felelős voltam, helyettesítettem a párttitkárt is. A szívügyem elsősorban az asszonyok sorsa volt. Ebben az időben bontakozott ki a városban is a demokratikus nőmozgalom. Az MNDSZ a városi kommunista párt irányításával dolgozott és támogatták a gyulai nők százai, ezrei. Nem volt könnyű korszak a felszabadulás utáni, az 1956 környéki sem, hiszen kerestük az utat, a legjobb módszereket. Gyulán is sok asszony ismerte meg az összefogás szépségét, erejét. Ezek közé tartozott Dandé Mihályné, Biró Péterné, Szabó Jánosné, Kátay -Andrásné és még ki győzné felsorolni a többieket. 1956. december 14-én felkeresett Boros Gáborné, hogy segítsek a gyulai városi nőtanács megalakításában. Következő év január közepén találkoztunk először a tanácsházán és megválasztottak titkárnak. Az elnök Gortka Józsefné lett. Küldöttnek javasoltak az Országos Nőtanácsba is, ahol 1970-ig dolgozhattam. Itthon az első nagy szervezésünk az 1957-es nőnapi gyűlés volt, ahol több mint ezren vettek részt. Az üzemi nőcsoportok megalakítására került sor ezután, majd a termelőszövetkezetekben is hasonlóak alakultak. Bizottságaink foglalkoztak már családvédelemmel, kulturális és szociális ügyekkel. A nőmozgalom vezetői mindig szoros kapcsolatot tartottak a Hazafias Népfronttal. A felsőbb szervek javaslatára 1970 óta főként lakóterületenként foglalkoznak különös figyelemmel a nőpolitikái munkával. Hiszen ahol élnek és dolgoznak az asszonyok és lányok, ott ismerik legjobban gondjaikat, élet- és munkakörülményeiket. Leírva minden sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint a valóságban. Sokat kellett agitálni, győzködni az asszonyokat egy-egy intézkedés létjogosultságáról. Alig akarták elhinni, hogy könnyebb lesz a munkájuk, a gépesítés őket segíti. Ma már látják, igazunk volt és jól tették, hogy mellénk álltak. Találkozom gyakran a régi munkatársaimmal. Minden városrészben van öregek napközi otthona, ahol beszélgethetünk, vitatkozhatunk, jól érezhetjük magunkat. Szeretem az embereket. Kirándulásokat szervezek, egy hete például Ka- muton jártunk. Még Váriból is eljöttek az asszonyok. Legközelebb az újkígyósi Róna étterembe megyünk. Hogy miért nem vagyok soha otthon? Még mindig szebbet és jobbat akarok, tevékenykedek az emberekért. Négyen járunk vissza nyugdíjasok a gyárba, hogy a megengedett munkaidőt ledolgozzuk. A fiatalok között van, aki szívesen fogad, de olyan is, aki azt hiszi, ő tartja el a nyugdíjasokat. Ezeknek megmagyarázzuk, hogy a nyugdíj nem valamiféle ajándék, hanem munkával szerzett járandóság. Elszálltak az évek, hiszen 1970-től vagyok nyugdíjas. Tulajdonképpen már 49 éve dolgozom. Most már nem is bánom, hogy néhány nap múlva eltelik a megengedett munkaidőm. Könnyebben fáradok, fájnak a lábaim. Sokat gyalogolok, messze lakom innen a munkahelyemtől. A nyugdíjamból és a különkeresetem- ből beosztással szépen kijövök. Ha visszaemlékezem a múltra, szép életem volt. Sokat tanultam és tanítottam a fizikai munka mellett. Húsz évig tevékenykedtem a megyei népfrontban, 10 évig tanácstag voltam. A pártalapszerve- zetünk 25 éve bízta rám a képes folyóiratok terjesztését. A természetem soha nem volt harcos, de mindig kimondtam, amit gondoltam. Most az öregek parlamentjén is szólok arról, hogy javítani kellene a városban a járdák és a világítás állapotán. Sokan felkeresnek ma is idős, beteg emberek, intézzem, el ügyeiket, kérjek segélyt. szociális otthoni elhelyezést számukra. Azon is gondolkoztam már, velem mi lesz, ha nem dolgozom, megbetegszem? Igazából nem félek, sok embernek segítettem már, bizonyosan engem sem hagynak magamra. Az álmom egy olcsó fenntartású lakás. Sok idős ember magányos, tudom. Szerveznünk kellene itt is egy magányosok klubját. Az öregek is szeretnének szórakozni, beszélgetni, valakihez tartozni. Más életformája van a mai 60— 70 évesnek és nehéz az egyeztetés, ha egy fedél alatt élnek a fiatalokkal. A napjaim gyorsan telnek, csak az esték unalmasak. Ma is elmegyek egy idős beteg nénihez, meglátogatom. Azután Katalint, Erzsébetet köszöntök. Sok munkát jelent számomra a nyugdíjasok klubjának szervezése, a programok alakítása. Szeretném, ha a fiatalok is úgy dolgoznának, mint mi régen. Akkor később még jobb lesz mindenkinek .. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi