Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

NÉPÚJSÁG 1984. december 5., szerda Népfront elnökségi ülés Gyulán Kedden délután Gyulán ülést tartott a Hazafias Nép­front városi elnöksége. Az ülés előtt az elnökség meg­tekintette a Gyuláról forga­tott új színes filmet a Petőfi moziban. A vetítésen részt vett Borhy Anna, a film rendezője, aki a vetítés után válaszolt a nézők kérdéseire. Az elnökségi ülésen Bar­iba Zoltán, a-városi tanács osztályvezetője tájékoztatta a résztvevőket a lakosság élelmiszerrel és iparcikkel való ellátásáról. Az előadó hangsúlyozta, hogy alapvető cikkekből az ellátás jó a vá­rosban, de a tartós fogyasz­tási cikkekből előfordulnak ellátási gondok. Nyár eleje óta lényeges változás követ­kezett be a sütőipari termé­kek minőségében, és a hús­ellátásban széles körű vá­laszték áll a fogyasztók ren­delkezésére, elsősorban a húskombinátnak köszönhe­tően. A hozzászólásokból kide­rült, hogy a város kereske­delmi hálózata nemcsak a helyi lakosok ellátásával bir­kózik meg sikeresen, de a Gyula szerepköréből adódó évi több mint egymilliós idegenforgalom sem okoz zavart az ellátásban. Az ülé­sen részt vett Kovács Lajos, a városi pártbizottság titká­ra és dr. Takács Lőrincz, a városi tanács elnöke. B. O. fl Magyar ENSZ Társaság közgyűlése előtt Dr. Gömbös Ervin főtitkár nyilatkozata A Magyar ENSZ Társaság december 10-én tartja köz­gyűlését a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Roosevelt té­ri székházában. A tanácsko­zás előkészületeiről dr. Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára, az ENSZ Társaságok Világszö­vetségének (WFUNA) alel- nöke tájékoztatta az MTI munkatársát. A tanácskozáson értékelik az elmúlt időszak munkáját, összegzik a tapasztalatokat, és kijelölik a soron követke­ző feladatokat. Megválaszt­ják az új intéző bizottságot, valamint a társaság vezető tisztségviselőit. A közgyűlés jelentőségét fokozza az is: 1985-ben lesz 40 éve, hogy megalakult a világszervezet, és hazánkat éppen 30 éve vették fel az ENSZ tagjai­nak sorába. Ezek az évfor­dulók megfelelő alkalmat te­remtenek az ENSZ világpo­litikában betöltött szerepé­nek értékelésére és jövőjé­nek beható vizsgálatára. En­nek vizsgálata annál is in­kább szükséges, mert az utóbbi időben egyre több kritikai támadás érte a vi­lágszervezetet, és gyakorta felvetik a kérdést: az ENSZ mennyiben képes eleget, ten­ni alapvető céljának, annak, hogy őrködjön a nemzetközi béke és biztonság felett. — A Magyar ENSZ Tár­saság, amely a WFUNA ke­retében fejti ki tevékenysé­gét, fontos szerepet vállalt az ENSZ-ről kialakult ked­vezőtlen vélemények okai­nak feltárásában, és a világ- szervezet tevékenysége haté­konyságát előmozdító javas­latok kidolgozásában. Az ENSZ a hidegháború legfe­szültebb időszakaiban is a konstruktív párbeszéd fóru­ma volt, s napjainkban is jelentősen hozzájárul — ha­sonlóan más, nem kormány­közi szervezetekhez — az egyes országok közötti kap­csolatok rendezéséhez. Erre az tette és teszi alkalmassá, hogy munkaprogramja szo­rosan kapcsolódik az ENSZ napirendjén qzereplő kérdé­sekhez. Ezért is szorgalmaz­za Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, aki idén februárban Budapest vendé­ge volt, hogy a WFUNA tagszervezetei az eddiginél is több közvetlen segítséget nyújtsanak a világszervezet­nek feladatai megoldásában. — Meggyőződésünk, hogy soha nem volt nagyobb szük­ség az ENSZ tevékenységére, mint napjainkban. Az em­beriség jövője végső soron azon múlik, hogy az alap­okmányban megfogalmazott célok és elvek mennyiben válnak kormányok és a né­pek mindennapos kapcsola­tának alapjává — mondotta befejezésül dr. Gömbös Er­vin. Hétfőn este 7 órakor lépett fel a békéscsabai ifjúsági és úttö­rőházban a hollandiai Crooks együttes. Az 1910-es évektől a ’40-es évekig terjedő időszak blues-, ragtime, calypso, wes­tern-swing zenéjéből állították össze hangulatos, nagy sikerű koncertjüket Fotó: Gál Edit Gépkocsi-átvételi sorszámok: 1984. DECEMBER 4-EN Trabant Lim. Hyc. (Bp.) 1125 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 133 Trabant Lim. (Bp.) 28 933 Trabant Lim. (Debrecen) 19 062 Trabant Lim. (Győr) 27 251 Trabant Combi (Bp.) 9 194 Trabant Combi (Győr) 4 377 Wartburg Lim. (Bp.) 13 683 Wartburg Lim. (Győr) 7 466 Wartburg de Luxe (Bp.) 20 594 Wartburg de Luxe (Győr) 10 678 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 4 176 Wartburg Tourist (Bp.) 7 135 Wartburg Tourist (Győr) 2 815 Skoda 105 S (Bp.) 8 658 Skoda 105 S (Debrecen) 6 737 Skoda 105 S (Győr) 6 849 Skoda 120 L (Bp.) 15 957 Skoda 120 L (Debrecen) 9 960 Skoda 120 L (Győr) 11490 Skoda 120 GLS (Bp.) 994 Lada 1200 (Bp.) 32 904 Lada 1200 (Debrecen) 20 481 Lada 1200 (Győr) 10 560 Lada 1300 S (Bp.) 12 382 Lada 1300 S (Debrecen) 9 312 Lada 1300 S (Győr) 4 481 Lada 1500 (Bp.) 12 226 Lada 1500 (Debrecen) 8 445 Lada 1500 (Győr) 3 937 Lada Combi (Bp.) 5 748 Lada Combi (Debrecen) 3166 Moszkvics (Bp.) 13 485 Polski Fiat 126 P (Bp.) 20 722 Polski Fiat 126 P (Győr) 7 093 Polski Fiat 1500 4 908 Dacia (Bp.) 23 758 Dacia (Debrecen) 14 712 Zasztava (Bp.) 7 087 Küldöttközgyűlés a KISZÖV-ben Kárpáti Aurél Születésének 100. évfordulóján A Békés megyei ipari szö­vetkezetek tegnap, kedden tartották küldöttközgyűlé­süket a KISZÖV székházá­ban. László Antal elnökhe­lyettes köszöntötte a meg­jelenteket, köztük Csatári Bélát, a megyei pártbizott­ság titkárát és dr. Tóth Jó­zsefet, az OKISZ főosztály- vezetőjét, majd átadta a szót dr. Sümeghy Csabának, a KISZÖV elnökének, aki az ipari szövetkezetek várható éves fejlődéséről beszélt. Az előre kiküldött írásos beszámolóból megtudhat­ták a küldöttek, hogy a szö­vetkezetek a nehéz gazdasá­gi körülmények ellenére alapvetően jól gazdálkodtak, bár meglehetősen nagy a szóródás közöttük. Van olyan — a füzesgyarmati Univerzál Szövetkezét —, ahol a bázis­hoz mérten csaknem három­szoros az árbevétel emelke­dése, s van olyan — a Med- gyesegyházi Vas-, Faipari Szövetkezet —, ahol Iétszám- és munkaeMátottsági problé­mák miatt a termelés az előző évinek csupán 90 szá­zalékát éri el. Általánosságban nézve megállapítható, hogy az idei év jobban kezdődött, mint azt ezt megelőző néhány. Az év közepéig úgy tűnt, hogy megyei szinten jelentős terv­túlteljesítésre számíthatnak a szövetkezetek. Sajnos az évközben megváltozott kö­rülmények hátrányosan be­folyásolták a növekedési ütemet. Az alapanyagár­emelkedések miatt jó né­hány, már megkötött ex­portüzletet kellett vissza­mondani, mert csak veszte­séggel lehetett volna eladni az árut. Mindezek ellenére az export a múlt évihez ké­pest 10—12 százalékkal nö­vekszik. Ha az értékesítési irányokat is nézzük, akkor figyelemre méltó, hogy a szocialista export jelentősen emelkedett, a konvertibilis elszámolású pedig némileg csökkent. E csökkenés fő oka a már említett áremel­kedés, emiatt 50 millió fo­rint értékű export esett ki. A szövetkezetek általában jól és rugalmasan alkalmaz­kodnak a változó piaci kö­rülményekhez, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a szövetkezetek nagy részénél meglehetősen alacsony szin­tű a termelékenység. Sok kívánnivalót hagy maga után a létszámgazdálkodás is. Ez kiemelkedően jó pél­dául a szarvasi Szirénnél és az orosházi KAZÉP-nál, ugyanakkor a sz ivetkezetek többsége nem dolgozta még ki a közép- és hosszú távú munkaerő-gazdálkodási ter­vet. A felmérésekből kitűnik, hogy a megye ipari szövet­kezeteiben átlagosan 3 és fél százalékkal nőtt a bér, és a szakcsoportoknak, kis­vállalkozásoknak' az éves bértömeg 5 százalékát fizet­ték ki. Ez együttesen több mint nyolc százalékos bérnö­vekedést jelent, ugyanakkor a szövetkezetek összteljesít­ménye folyó áron számítva is csak hat százalékkal emel­kedett, összehasonlító ára­kat figyelembe véve pedig a növekedés még kisebb mér­tékű. Napjainkban már ismer­tek a január elsejétől érvé­nyes szabályozók, és ezekből kitűnik, hogy a magas bér­hányaddal dolgozó szövetke­zetek nehéz helyzetbe ke­rülnek. A KISZÖV vezetésé­nek megítélése szerint a há­ziipari és az építőipari szö­vetkezeteknél kritikussá vál­hat a helyzet. A források beszűkülése miatt nem na­gyon lesz pénz arra, hogy megmentsék a bajba jutott szövetkezeteket, ezért min­den kollektívának össze kell szednie minden erejét a tal­pon maradáshoz. A hozzászólók értékelték a kritikus hangvételű, feltáró beszámolót, és saját szövet­kezetük háza tájáról vett példákkal mutatták be, mi­ként gondolják az előbbre- haladást.«Dr. Tóth József, az OKISZ főosztályvezetője a szervezeti formák változa­tosságának fontosságát hang­súlyozta, és elmondta, hogy kaput kell nyitni az új el­képzeléseknek. Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára jónak értékelte a szövetkezetek ed­dig végzett munkáját, és el­ismeréssel szólt a KISZÖV apparátusának koordináló, segítő tevékenységéről" is. Elmondta, hogy a megye iparában komoly súllyal sze­repelnek a szövetkezetek és nagy a felelősségük a gazda­ságpolitikai célok teljesítésé­re. Ismertette a szövetkeze­tekre váró legfontosabb jö­vő évi feladatokat is. A hozzászólásokra dr. Sü­meghy Csaba KISZÖV-el- nök válaszolt, majd a kül­döttközgyűlés elfogadta a beszámolót. L. L. Nem szabad elfelejteni. Az ő halhatatlansága a kivéte­leseké. Költőnek, írónak, színésznek, festőnek és más képírónak könnyű az Olim­poszra jutni. De egy kriti­kusnak ... Persze ő is költőként kezd­te. 1884. december 5-én szü­letett Cegléden, az esztergo­mi tanítóképzőt végezte el, Pestre került, és verseket, novellákat írt az Űj Időkbe, a Hétbe, és minden korabeli napilapba. Versei Az én örökségem címmel 1909-ben, majd Kaláris címmel 1921- ben jelentek meg. Több no- velláskötete, több regénye ta­lálható a könyvtárakban, és ezek éppúgy sikert arattak, mint a Nemzeti Színházban bemutatott Kőműves Kele­men című drámája, amelyet Vajda Lászlóval közösen írt. 1910-ben ő indította meg Halasi Andorral a Kritika című folyóiratot. Hanem maradandóságát a szellem világában mégis kritikáinak, elsősorban szín­műbírálatainak köszönheti. Gyulai Pál, ki maga se ve­tette meg a színházi kriti­kát, azt írja a műfajról: „Olyan mű, melynek terje­delme meg van szabva, mint a zsemlyének”. Péterfy Jenő meg arról panaszkodott: „Valami rabszolgai van a szegény kritikus cselekvé­sében, ítéletét fel kell tálal­nia a közönségnek amúgy melegében”. És maga Kár­páti Aurél is gyakran pa­naszkodott: „a kurta be­számolóra kimért hely”-re, és arra a szűkre szabott idő­re, az alig fél óra lehetősé­gére, ami alatt el kellett ké­szülnie a kritikának. Érzékelheti hát a mai ol­vasó, hogy a színházi kriti­kus halhatatlansága remény­telen. S mégis van egy em­ber, aki ennek köszönheti, hogy az utókor megemléke­zik róla, és ez ő: Kárpáti Aurél. Mindent tudott a színházról. Akkor, amikor az teljes reménytelenségbe süppedt bele, ő európai táv­latokat nyitott egy-egy elem­zésében, egy-egy kemény hangú polémiájában. A mi­nőség — ez kulcsszava volt, bár semmiféle vonatkozás- bant nem volt dogmatikus. Rengeteg lapba dolgozott, de két évtizedig elsősorban a Pesti Napló munkatársa volt, miközben a Nyugatnak is meghatározó kritikusa lett. Nagyon sok színészport­rét alkotott, színházelméleti könyvei, cikkgyűjteményei ma már a magyar színház- művészettel foglalkozók nél­külözhetetlen forrásművei. Mint Hevesi Sándor, ő is a shakespeare-i életművet, a shakespeare-i dramaturgiát tekintette az abszolút mér­cének. Még feldolgozatlan, de le­het, hogy tulajdonképpeniéi is’dolgozhatatlan az a hatás, amit közel negyven éven át tett a magyar színházi élet­re. Egy biztos: ha nem is volt tévedhetetlen, félelme­tes szellemi apparátussal szolgálta az őt jellemző ma­gas színvonalat, amelyből so­ha nem volt hajlandó en­gedni. Ezzel olyan rangos példát nyújtott, amelyet a mai napig nem múltunk fe­lül. írásainak színessége, kedves iróniája, bosszankodó szarkazmusa, tehát kivéte­les stiláris készsége mindig pontosan megértette az ol­vasóval a műről alkotott íté­letét. És ezt nem kevésbé pontosan követte az előadás megméretése. A kettő együtt nyújtotta azt a külön él­ményt, amitől a két világ­háború közötti időszak ol­vasói azonnal és rögtön min­den Pesti Napló-számban ‘el­sőnek ,,a kételkedő kriti­kus” írásait keresték. Ars poeticája szerint a kritikusnak nem elsősorban az a feladata, hogy a műal­kotás és a közönség közé áll­va magyarázza a művet, ha­nem miután „minden igazi műalkotás az igazság rejté­lyét zárja magába”, a kriti­kusnak elsősorban az elfogu­latlan, objektív igazság meg­állapítására kell törekedni, vagyis a műben levő rejtély feltárására. Szalontay Mihály II téma a járdán hever, csak el kell esni miatta... A kórháznál kell kezdeni, mert itt zárul be a kör, így lesz kerek az egész. Állunk és várunk a békéscsabai kórház előtt a buszra. Hogy meddig kell itt szobrozni, legtöbbünk nem tudja, mert valaki eltörte a menetrendet takaró tábla védőüvegét, abból kiesett a tájékoztató és elfújta a szél. Sajnos, azóta sem pó­tolták a hiányt, talán abból a meggondolásból, hogy „minek, ha. egyszer úgyis összetörik?!” Szóval állunk, fázunk, várunk és látjuk, hogy az úttest szélén leparkol egy XJRH-gépkocsi, kilép belőle egy rendőr és fényképezni kezd. Nem a kórház impozáns bejáratát vagy a Gyulai útról észlelhető megkapó városképet. Sokkal prózaibb látnivalót. Egy Wartburg, egy Trabant, egy Zsiguli és egy Skoda gépkocsit, melyek tulajdo­nosai parkolóhelyül az úttest és a járda közötti pázsitot vá­lasztották gépkocsijuknak. Mikor az esemény ténye eljut a buszra várók tudatáig, valaki bosszúsan megszólal: — Ezeknek sincs jobb dolguk, mint abajgatni másokat! — Másokat?? — fordulnak többen is a disszonáns hang tulajdonosához, s egyikük tovább folytatja: — De hiszen „csak ezekről”, a tilosban parkolókról van szó! Nem tudom, mit szólna maga, ha a háza előtti füvön parkolnának a gép­kocsik?! Meggondolta, jó ember, hogy mit beszél? Mindenki, aki hallja a beszélgetést, a rendreutasítónak ad igazat, akinek az érve annyira nyilvánvaló, hogy a cím­zett hökkenten kénytelen visszavonulót fújni és csak ennyit hebeg: — Nem is úgy gondoltam .. . csak hát.. . (Képletesen erre mondják, valaki „pofára esik”.) Nem képletesen pedig az alábbiak miatt esnek hasra. Sokan nem tudják még, hogy a Rábai Miklós út városunk legújabb útteste a most épülő Millenneumi lakótelepen. Békés­csaba hírneves művészéről, néptánc-koreográfusáról kapta a nevét, méltóan adóztak emlékének. Sajnos azonban az új út egyelőre semerről sem közelíthető meg biztonságosan, követ­kezésképpen az itteni lakásokhoz is csak veszélyeken át lehet eljutni. A 8-as busz Kazinczy úti végállomásától ugyanis át kell menni a túloldalra, ahol csak a szembe jövő busz állo­másáig raktak le (rosszul, hézagosán) betonlapokat, onnan pedig az új házakig csak a forgalmas Szarvasi úton (szembe a gépkocsikkal!) lehet eljutni, vagy a sáron, buckákon át­kelve az építési terület szélére lerakott födémelemeken át, mint ahogyan az a két szülő is — a kisebbik veszély remé­nyében — oda „terelte” három kicsi gyerekét az óvodából, s az iskolából hazafelé jövet. Ámde a födémelemek mindkét végéből vaskampók állnak ki, s tekintve, hogy olyankor már sötét van, amikor az óvodákból hazajönnek a gyerekek, óha­tatlanul elbuknak azokban. Így járt ezúttal is a kisóvodás, akinek arcát, kezét alaposan felhorzsolta a betonelem, s még szerencséje volt, hogy az nem a szemét, fogát ütötte ki. Két iskolás azonban nem úszta meg ilyen könnyen, őket kórházba kellett vinni, mert a lábuk tört. Az OTP-s házak lakói jelentették ezt az illetékeseknek, ahonnan az a válasz érkezett: ne járkáljon senki építési területen. Ez, végtére is elfogadható érv. De hát valamiképpen csak el kell jutni hazáig az ott lakó gyerekeknek. A Szarvasi úton még nagyobb veszély leselkedik rájuk. Repülni pedig legfel­jebb csak a kampóktól tudnak. E tarthatatlan állapotot vala­hogyan meg kellene szüntetni. Méghozzá sürgősen. Ha ideig­lenesen is, valamiféle járda kellene a buszmegállótól a Rá­bai útig, amelyen veszélytelenül megközelíthetnék lakásaikat az új telepiek. Van javaslatom is a megoldásra. Mondjuk vigyék erre a helyre azokat a beton járdalapokat, amelyekkel a Szarvasi úti buszmegállótól a Rábai Miklós útig járdát építhetnének. (Talán a lakók is részt vennének ebben a társadalmi munká­ban.) Hogy pontosabb legyek: azokat a járdalapokat, amelyeket a Szabadság téri irodaház előtt raktak le az úttestre néhány nappal előbb (nyilván ezzel akarták a járda és az úttest kö­zötti füves részt beépíteni gépkocsiparkolónak), hogy aztán néhány nappal később elvigyék onnan a lapokat. Alkalma­sint jobb megoldás kínálkozott, vagy talán egyszerűen a jobb kéz nem tudta,hogy mit csinál a bal. Csak egy pár nap kel­lett ahhoz, hogy rájöjjenek más megoldásra! Szóval ezekből a betonlapokból futná arra a Millenneumi lakótelepi ideigle­nes járdára. Hacsak mások nem találnak ki helyette valami mást. Persze, miután elkészülne a járda. Varga Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents