Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

Meseszínház 1984. december 4., kedd íi?na»iny‘Tci Pavlovits Miklós: Ördög a zsákban Mintha Shakespeare ko­rának színháza költözött vol­na a békéscsabai építők mű­velődési házának termébe- színpadára, úgy kezdődik ez a mesejáték. A kis vendégek (ha tudnak már olvasni) ki­betűzhetik, hogy a szín, ahol a történet elkezdődik, „Er­dőrészlet Veres király vára alatt". Mondabanda őrmester éppen a nagy háború csa­táiról mesél, megfűszerezve azt saját hőstetteivel, mi­közben felhívja a gyerekse­reget, hogy „aki ellenség, az álljon elő”. Mivel senki sem vállalja az ellenség rút sze­repét, Mondabanda őrmes­ter lejön a nézőtérre, és köz­vitézzé avatja a legvállalko- zóbb szellemű jelentkezőt, papírcsákót nyomva a fejé­be, ami a „besorozás” két­ségtelen jele. Feltehetően so­káig tartana Mondabanda hencegése, ha nem jelenne meg a színen egy még na­gyobb hencegő, az Obsitos vitéz, aki nagy bajok elin­dítója lesz azzal, hogy talál egy aranyvégű bunkósbotot, amiről hamarosan kiderül, hogy a zsákba varrt ördög családi öröksége, és ez a „csodamicsoda”, ha az egyik vagy a másik király birtoká­ba jut. jaj lesz az emberiség­nek. Jön is érte a Nagyratö- rő boszorkány, hogy meg­szerezze, és minden boszor­kányok világúrnője legyen, és áldozata lesz Borbála ki­rálykisasszony, a Veres ki­rály lánya, ami nem is cso­da, hiszen olyan jószívű sze­gényke ... Addig-addig, hogy a „csodamicsoda”, a mesevi­lág „csodafegyvere” bejut a Veres király udvarába is (amikor megint tábla és fel­irat jelzi, hogy a szín: „A Veres király trónterme’’). Ki más kaparinthatja meg itt. mint Marcona hadvezér, aki (a fegyver birtokában) azon­nal magához ragadja a ha­talmat. kisemmizi a Veres királyt, elveszi a koronáját Füstös Ördög Misit, a kis- kondást ámítja kalandjaival és a palástját, és az arany­végű bunkósbottal, a „cso­damicsodával” a kezében máris a trónon terpeszkedik. A mesében is mondják, hogy az „ördög nem alszik”, itt sem. Füstös Ördög ugyan­is (ellentétben annyi társá­val), ebben a mesében „jó­ságos”, szereti a rendes em­bereket, és haragszik a Nagyratörő boszorkányra, meg Marcona hadvezérre. Végül is mi jöhet még? Helyreáll a világ rendje a meseszínpadon, Misi, a kis- kondás elnyeri szíve álmát, a szépséges Borbála király­kisasszonyt (kár, hogy a ki­rálykisasszony csak a tapsra érkezik meg, hogy összepu- szilózzon Misivel), így aztán, minden jó, ha a vége jó. Mert bizony, Marcona is megkapja a magáét, és nem áhítozhat tovább a hatalom­ra, a „csodamicsoda” nem pusztíthat el többé senkit... Itt a vége, fuss el véle, mondhatnánk, ha csak mese lenne, és nem meseszínház, így aztán meg kell emlé­kezni arról is, hogy az elég­gé mostoha (lehet persze még sokkal jobb is!) körül­mények közepette Udvaros Béla, a Jókai Színház ren­dezője jól megszervezte Pav­lovits Miklós ügyes meseda­rabjának előadását, jól mozgatta szereplőit, és a kis­sé hosszadalmasabb része­ken is szerencsésen átvezet­te az együttest. A szereplők (láthatóan) nagy kedvvel ját­szottak. Elemében volt a Füstös Ördögöt alakító Mé­száros Mihály, akit ördög­volta ellenére hamar elfoga­dott a gyerekközönség „jó­ságosnak”, mert megérezte, hogy ez az ördög nem go­nosz, ez az ördög lehet, hogy nem is ördög, csak valami furcsa varázsló ... Kellően katonásan játszotta Monda­banda őrmestert Tomanek Gábor, akit a gyerekek már színre lépéskor a szívükbe zártak, és szurkoltak neki. Borbála királykisasszony Szabó Zsuzsa alakításában maga volt a megejtő báj, a jószívűség és hiszékenység, és az elmaradhatatlan szőke szépég. Kitűnő volt Marcona hadvezérnek Dallos József, s ha még azt is tudjuk, hogy beugrásként vállalta nem kis szerepét, színészi munkájá­nak értéke csak emelkedik. A Veres királyt Kalapos László játszotta, igazi mese­király volt, az Obsitos vi­tézt sok apró ötlettel Jan­csik Ferenc, a Nagyratörő boszorkányt kellő nagyra tö­réssel és boszorkánysággal Kim Borbála, Szatmári Gá­bor pedig Misi volt, a kis- kondás. A kezdeményezés, hogy né- hányan a Jókai Színház mű­vészei közül meseszínházát „alakítottak”, méltó a figye­lemre. Természetesen arra is, hogy minél több helyen színpadot kapjanak, és el- játszhassák Pavlovits Miklós mesejátékát. Sass Ervin Mondabanda őrmester „besorozza” közvitéznek a legbátrabb jelentkezőt Fotó: Veress Erzsi Zrínyi-operák A szigetvári Várbaráti Kör — az írásos és tárgyi emlékek mellett. — évek óta kutatja, gyűjti a Zrínyiekkel kapcsolatos zeneművészeti dokumentumokat is. A gyűj­temény legértékesebb darab­ja a horvát Zrínyi-opera 1876-os partitúrája, amelyet a jugoszláviai Eszék egyik öreg házának padlásán talál­tak. Hugo Borenics neves ju­goszláv zeneszerző és zene­tanár a szigetvári várbará­toknak ajándékozta a ritka példányt. A másfél száz ol­dalas művet a komponista Ivan Zajc portréja díszíti, s egy metszet, amely az 1566- os szigetvári drámát ábrá­zolja: Zrínyi Miklósnak és vitézeinek hősies kitörését a rommá lőtt várból. Az 1832 és 1914 között élt Ivan Zajc olyan szerepet töltött be a horvát nemzeti opera megte­remtésében, mint nálunk Er­kel Ferenc, s a szigetvári hősökről szóló zenemű ma is a legnépszerűbb operájuk a horvátoknak. A Várbaráti Kör birtokába jutott továb­bá a konstantinápolyi szüle­tésű August Adelburg 1868- ban Pesten bemutatott Zrí­nyi-operájának szövegköny­ve és a dalmát származású Antonio Smareglia 1889-ben Bécsben előadott Zrínyi­operájának partitúrája. (Szi­getvár hősi védelméről egyébként öt opera készült, valamennyi Theodor Körner német szerző „Zrínyi” című tragédiája nyomán.) Több modern magyar Zrínyi-zene­művet is őriz a Várbaráti Kör, így Kodály Zoltán 1950-es évek közepén kom­ponált „Zrínyi szózata” című művének partitúráját és szö­vegkönyvét a mester saját- kezűleg írt ajánlásával, va­lamint Farkas Ferenc 1966- ban bemutatott „Szigetvár dicsérete” című oratóriumá­nak eredeti zongorakivona­tát. Gölöncsérasszony Múzeumokban búvárkodva, a régi mesterműveket tanulmá­nyozva, összegyűjtötte, s újra alkalmazza a régi csákvári mo­tívumokat a Dunántúl hajdan legnagyobb ,, gölöncsérfalujá­nak”, Csákvárnak egyetlen, ma is alkotó ifjú fazekasmestere, Gruberné Győry Ilona. Az ősi mesterség folytatója három éve költözött a Fejér megyei nagy­község hosszabb ideig gazdátla­nul álló fazekasházába, s azóta több száz, ősi motívumokkal ékes tálat, korsót, dísztárgyat, cserép használati eszközt for­mált, égetett. A hagyományos népi tárgyak mellett megpróbál­kozott modern lakásokba illő dísztárgyak készítésével is, Csákváron egyébként ősi ha­gyományai vannak a fazekas­ságnak. A feljegyzések szerint már a XV. században készítet­tek a faluban agyagedényeket, de a mesterség fénykorában, a XIX. században, 200 portán ko- rongolták, égették a helyi agyagbánya ..kincséből” a jó minőségű ..bajtati földből" ké­szült tálakat, korsókat, ételhor­dó edényeket. A második világ­háború után hanyatlásnak in­dult a fazekasipar, s megfo­gyatkozott a mesterek száma is. Jelenleg már csak Gruberné Győry Ilona és az Univerzál Ipari Szövetkezet üzemének dolgozói készítenek agyagtár- gvafcat. KÉPERNYŐ Vitray Tamás műsora, a Csak ülök és mesélek mindig kép­ernyőhöz láncol. Hol az emberi teljesítőképesség rémisztő vállalásait csodálom, hol azt, hogy a műsor látszólag ér­demtelen ügyeken tud elgondolkodtatni. A héten ez utóbbi történt. A pulóverrel kereskedő kalocsai asszonyról és férjéről ké­szült riport sokféle tanulságot rejt. Számomra azonban a legfontosabb, hogy egy kicsi üzlet, egy tenyérnyi bolt nem mindig kínálatával nyújthat többet a nagynál, a sokemele­tes, mozgólépcsős áruháznál, hanem személyességével. Nyu­gaton már évtizedekkel ezelőtt észrevették, hogy a vásárlók egészen másképp viselkednek az egy-két személyes boltocs­kákban, jobban merik vállalni magukat, több bennük az ember, mint a vásárló. Akkor már óriási áruházak tömke­legé szolgálta a nagyvárosokat, de a kicsi boltokat mégsem tették tönkre. Sőt. A kishalak ízes falatokat nyeltek el a na­gyok elől. Ettől még a nagyhal-kishal igazság él, csak épp szükség van a kishalakra, s a „természet” (a közgazdasági és az emberi) megvédi közülük a legéletrevalóbbakat. Fon­tos a kínálat, persze hogy fontos, de a kisüzlet kínálatát (el­méletileg) felül tudja múlni a nagy, de ahhoz, hogy megbíz­ható kinézetű idegenként, látásból ismerősként hazavihessek három pulóvert, mert abból a helyszínen nem tudok válasz­tani, aztán visszahozva kettőt az otthon maradott egyet megveszem, ráadásul részletre, no ehhez se a Corvin, se a Skála nem szavazhatna bizalmat. Ez az a pont, ahol a nagy cég nem versenyképes. Persze nem csak ez. A nagy cég nem tudhat arról, hogy én mit szeretek, milyen az ízlésem, mi­féle hobbik és betegségek szoktak gyötörni engem és csalá­domat, s én sem tudok az ő fiainak továbbtanulási szándé­kairól. Nem állítom, hogy a kis boltok mind ilyenek, sajnos a műsorból megismert kalocsai eset egyáltalán nem mondható jellemzőnek. De nekik megvolna erre az esélyük. Mert a nagy üzletek dolgozóinak egyszerűen nincs alkalma ismer­kedni, hiszen a sor mindig türelmetlen. A múltkor „sáros maradtam” az ABC egyik pénztáránál 50 fillér erejéig, s szégyellem, de azóta se tudom, kinek adjam vissza. Mert van több mint tíz pénztáros (két műszakban), és képtelen vagyok emlékezni, melyikük volt épp akkor bizalommal irántam. Naponta látom őket, s mind udvariasak, pontosak, előzékenyek és fáradtak. De kétszer ugyanazon a pénztár­hoz egy héten belül sosem kerülök. Ilyesmik jutottak eszembe, ám másodpercekig elmélked­hettem ezen, mert a következő riportalany meging váratla­nul fontosat mondott. Az orvos, aki az első világháborús re­likviákat gyűjti, nagyon pontosan érezte azt, hogy az első világégést hajlamosak vagyunk elfelejteni a következő ár­nyékában. Hét évtized telt el azóta, s ma már kicsit ólom- katonásdinak érezzük dédapáink háborúját. (Aztán vasár­nap este a Nyugaton a helyzet változatlan című angol tévé­film meggyőzhetett bennünket ennek ellenkezőjéről. Az első világháborúról aligha láthattunk mostanában ilyen pontos és rémisztő alkotást.) A haditechnika még soha olyan fejlő­désen nem ment át, mint az első világháborúban. Akkor je­lent meg a tank, és bújt el a víz alatt az első tengeralattjá­ró, bevezették a Zeppelint és a gázt. A Zeppelin angol vá­rosokat bombázott, amelyek magabiztosan hitték megtámad- hatatlanságukat. Az első gáztámadásnál hatvanezer ember fulladt meg szörnyű kínok között. Az emberek egyszerűen nem értették mi történik. Nem volt többé gyanútlan hely­zet, biztonságos hátország. Az emberi kiszolgáltatottság új időszaka „köszöntött” ránk, s tart azóta is. S ebben az új időben vesztette el lába alól a talajt a kö­vetkező riportalany. A Habsburg-házi hercegnő átélt még néhány talajvesztést, hogy végül is környezete által szeret­ve, tisztelve leéljen négy évtizedet hatalmas kastélyának néhány helyiségében lakva. Vele szemben mindenki rendes és jó volt hosszú élete folyamán. Horthy is (csak a felesége volt rá rossz hatással), a németek is, az oroszok is. Nem volt őneki senkivel semmi baja, csak a leves, amit innen, a szomszéd étteremből hoznak, na, az lehetne ízesebb. Elmúlt két világháború és sok évtizednyi zajos béke, volt trónfosz­tás, Tanácsköztársaság, fehérterror, fasizmus, volt felszaba­dulás, államosítás, ötvenhat, új gazdasági mechanizmus, eze­ket ő mind tudta, ám baj csak a vízízű levessel van. No, meg azzal, hogy kevés a szeretet. Az öreg hölgy vallomásá­ban volt néhány hajmeresztő kijelentés, mégis jó és bátor dolog volt, ahogy Vitray hallgatni tudott. Mert a világot ér­zékeny, művelt szemmel követő,, de a világ bizonyos dolgai­tól mégiscsak végzetszerűen elszakadó hercegnő történelmi­etlen emlékezéséből valami örök emberi kerekedett ki. A mikrovilág fontossága. Amit Széchenyi úgy fogalmazott meg, hogy a nemzethez a családon át vezet az út. A hercegnő csa­ládja nagypn csak kis részben volt a Habsburg-dinasztia. Ö férjével, fiaival, környezetével gondolt legtöbbet. Igyekez­tek beilleszkedni az új rendszerbe, az új környezetbe. Ungár Tamás Mai műsor KOSSUTH kAdió 8.20: Társalgjp. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: Dtákfélóra. 10.35: Ml ez a gyönyörű? 10.50: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek. 11.39: Az élet komédiásai. 17. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Az MRT gyermekkórusa énekel. 13.35: Népi hangszeres muzsika. 14.10: Magyarán szólva. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Dzsesszmelódlák. 15.00: Élő világirodalom. 15.20: Wagner operáiból. 16.05: Látogatóban. 17.00: Üjra olvasva. 17.30: A Philip Jones rézíúvós- együttes játszik. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Otthon. David Storey tra­gikomédiája rádióra alkal­mazva. 20.50: Donizetti-áriák. 21.30: Tudomány és gyakorlat. 22.15: A sport időt kér! 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Schönberg: Egy varsói menekült — kantáta. 22.38: A közjó szolgálatában. 22.48: Holland népdalok és nép­táncok. 23.09: Zenekari muzsika. 0.10: Üj dzsesszfelvételeinkből. PETŐFI RÄDIÖ 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05: Napközben. 12.10: Fúvósesztrád. 12.30: Ifj. Sánta Ferenc népi ze­nekara játszik. 13.05: Pophullám. 13.45: Zenés délután. 14.00: Kertész Ottó gordonkázik. 14.15: Nóták. 14.40: Fiatalok muzsikálnak. 15.05: Dalok az ifjúságról. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Disputa. 18.30: Gramofonalbum. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Balázs Árpád népdalfel­dolgozásaiból. 20.30: Ritmus! 21.05: Hosszúhajú veszedelem. Epizódok Gárdonyi Géza regényéből. VI/1. 21.30: Gésák. Sidney Jones és Lionel Monkton operettje. 22.46: Fritz Kreisler hegedül, zongorán közreműködik: Carl Lamson. 23.20: Komoly zene könnyedén. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Az MRT szimfonikus zene­kara játszik. 10.00: Schütz: Cantiones Sacrae — II. kötet. Tizenhárom motetta. 10.53: Dél-amerikai melódiák. 11.45: Massenet: Manón. Négy­fel vonásos opera. 13.05: Világújság. 13.20: Az operaközvetítés folyta­tása. 15.08: Herbie Hancock dzsessz- együttese játszik. 15.30: Labirintus. 15.45: Télapó. Muzsika gyerme­keknek. 16.00: Kamarazene. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Zenekari muzsika. 18.30: Na maternjem jeziku. 19.05: In der Muttersprache. 19.35: Muzsikáló természet. 19.40: A Camerata Transsylvani- ca játszik. Közben: kb. 20.20: Ki menti meg József Atti­la iskoláját? 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.30: OIRT-drámafesztivál: Vég­telen komédiák. 22.20: Láng István műveiből. 23.01: Madrigálok. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. 17.15: Gazdasági kislexikon. 17.20: Üj felvételeinkből. 17.30: Tervek, célok, eszközök. 17.45: Klasszikusok a dzsesszben. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Two Man Sound együt­tes játszik. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. 9.15: Híres spanyol operaéneke­sek. (ism.) 10.10: A hazudós. Lengyel film. 11.50: Képújság. 14.40: Iskolatévé. 16.15: Hírek. 16.25: A világ nagy városai. Lisszabon, (ism.) 17.15: Képújság. 17.20: Dél-alföldi krónika. 17.50: Tévébörze. 18.00: Társadalmi vitában. 18.50: Reklám. 19.05: Olvassatok mindennap! 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Appassionata. Tévéfilm. III A. 20.55: Stúdió '84. 21.55: Felkínálom. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.50: Kuckó, (ism.) 18.20: Képújság. 18.25: A pécsi körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű szer­kesztőségének különkiadá­sa. 18.55: Műemléksorok. 19.25: Klarinétötös. 20.00: Interklub. 20.50: Tv-híradó 2. 21.15: Reklám. 21.25: Filmszociográfia. 22.20: Beszélgetés az eltartási szerződésekről. 22.40: Képújság. BUKAREST 15.05: Diákfórum. 15.30: Dalok. 15.45: Nőkről nőknek. 16.10: A mezőgazdaságban dol­gozóknak. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Octav Dessila: Mihai Vi- teazul című színműve. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Művelődési adás. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Ne felejtsd el: a Horvat- fivérek. 17.40: Hírek. 17.45: Tarka világ — adás gyer­mekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zene fiataloknak. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Belpolitikai adás. * 20.45: Lottóhúzás. 20.50: Reklám. 20.55: Kané polgár — amerikai játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Irodalom. 18.45: Világnézet. 19.00: Személyi számítógép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: Dokumentumadás. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: A dzsessz ideje. SZÍNHÁZ 1984. december 4-én, kedden 19 órakor Békéscsabán: SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK Bérletszünet 1984. december 5-én, szerdán 15 órakor Békéscsabán: A LEGBATRABB GYAVA Lúdas Matyi-bérlet 19.30 órakor Békéscsabán: A FILHARMÓNIA HANGVERSENYE 19 órakor Mezőberényben: A NÉMA LEVENTE MOZI Békési Bástya, 4-kor: Angyali üdvözlet, 6 és 8-kor: Bizonyítá­si eljárás. Békéscsabai Szabad­ság, de. 10 és 4-kor: A vadon szava, 6 és 8-kor: Széplány ajándékba. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Napló gyermekeimnek, fél 8-kor: Bye, bye Brasil. Gyu­lai Erkel, fél 6-kor: Jazz-bolon- dok, fél 8-kor: Karate lengyel módra. Gyulai Petőfi, 3-kor: Égő hó, 5 és 7-kor: Mária-nap. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Dot és a kenguru, fél 6 és fél 8-kor: Nagyrozsdási eset. Szeg­halmi Ady: Omega, Omega.

Next

/
Thumbnails
Contents