Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-04 / 284. szám
1984. december 4„ kedd o Együtt sírnak, együtt nevetnek Kenderfeldolgnzás Takarmánygazdálkodás közös kockázattal Ügy gondolom, e hazában kevés azoknak a száma, akik ne szeretnék a kolbászt. Vidékünknek évtizedekkel ezelőtt a csabai és a gyulai kolbász szerzett hírnevet. Igen ám, de a kolbászhoz hús, méghozzá jó sertéshús szükséges, amit egyre nagyobb arányban a sertéstenyésztő nagyüzemek állítanak elő. Ilyen nagybani hizlaló az ISV egyik partnergazdasága, a Tót- komlósi SERKÖV, mely szövetkezeti közös vállalat évente ezrével adja a kolbásznak való sertést a feldolgozóiparnak. Szerződés a GMV-vel Napjainkban a mintegy ezres kocaállomány mellett a telep jószágállománya meghaladja a 14 ezret, december első napjain több mint 21 ezer malac látta meg a napvilágot. Ami az értékesítést illeti: ez évben mintegy 18 ezer vegyes súlyú sertést értékesítettek, melyből 8 ezer 100-at exportra szállítottak. Az árbevétel elérte a 75 millió forintot, ami a tervezettnek pontosan a 90 százaléka. A SERKÖV nyeresége pedig ...? Szóval, jól alakult. A tervezettnek majdnem a kétszerese. Hogy mindezt hogyan is érték el? A magas szintű szakmai munka egy nagyon is tervszerű és okszerű takarmánygazdálkodással párosult. Ez utóbbira, úgy érzem, érdemes odafigyelni. Rózsa Dezső igazgató és Varga Imre főállattenyésztő gondosan felkészült a találkozásra, a korábbi és a mostani, különféle takarmányozási kísérletekről kimutatások, értékelések tömkelegét készítették elő. Elöljáróban az igazgató leszögezte: — A telep fennállása óta a GMV-től vásárolja a tápot, s öt éve garanciális kapcsolatot létesítettünk a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal. Vagyis együtt sírunk, együtt nevetünk — hallom. Hogy mi ez a garanciális kapcsolat, s mi a lényege? Nos: évente, kölcsönösen^ megállapodás alapján egy kilogramm súlygyarapodásra felhasználható takarmányköltségben állapodnak meg, melynek az idén 24,20 forint az összege. Ha többe kerül, akkor fele-fele arányban viselik a többletköltséget, ha viszont kevesebbe, akkor a nyereségen egyenlő arányban osztoznak. Három kísérlet — Nálunk a takarmány- felhasználás jelenti a legnagyobb költségeket — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga Imre. — Évente nyolcféle tápból 7 ezer 600 tonnát használunk, aminek az ára meghaladja az 50 millió forintot. A szerződés értelmében Orosházáról, Mezőko- vácsházról és Komlósról folyamatosan szállítjuk a jószágoknak az eledelt, raktárunk kicsi, csupán háromnégy napos készlettel rendelkezünk. A GMV takarmányozási kísérleteit nálunk folytatja — magyarázza. Az idén a SERKÖV három takarmányozási kísérletbe fogott. Az egyik a Bács-Kiskun és Békés megyei GMV-vel együttes kísérlet, vagyis a Laktostrater alkalmazása, a másik az ISV—GMV—Biogal, s végezetül a GMV Tröszt — a Békés megyei GMV—OMFB közös kísérletei. Az utóbbi kettőnél az eddigi eredmények kedvezőek, de már most félidőben látszik, nem érik el az első kísérlet sikereit. — A takarmányozási kísérletekben alkalmazott anyagokat a már alkalmazott tápokhoz viszonyítjuk, amiket korábban a GMV- vel dolgoztunk ki, s azok beváltak. Tavaly 100 kilogramm keveréktáp átlagára 559 forint 70 fillér volt. Az idén, a hatszázalékos áremelkedések ellenére ez az összeg 553 forint 34 fillér — sorolja Rózsa Dezső. — Az elméletünk az: minél magasabb béltartalom mellett, minél rövidebb idő alatt jó minőségben adja ki a telep a végterméket, vagyis a hízót. Igen ám, de a táp a költségeinknek 70 százalékát adja, s a nyereséget el is viheti — magyarázza a főállattenyésztő. — Szerintünk: minél magasabb béltartalommal készül egy-egy tápféleség, annál aránytalanabbá magasabb az ára, ami egyértelműen a költségeket indokolatlanul növeli, ugyanakkor a nyereséget csökkenti. Komlóson a tápok béltartalmát egy optimálisnak ítélt szintre csökkentették, igaz. ezzel egy időben átlagosan 10 nappal nőtt a rotációs idő. Ám ezzel szemben a nyereség az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban duzzadt. Már kapható De mi is ez a tápszer? Csodaszer? Alapanyagát a monori ÁG és egy svéd cég gyártja, két legfőbb alkotója speciális premix és cellulózbontó enzimkészítmény. Ezek élettani jelentősége: a sertésdizentéria kialakulását meggátolják, tejsavtermelő baktériumokat visznek a jószág szervezetébe, ami a toxikus anyagok képződését meggátolja. S érdemes szólni a végtermékről: a DÉTE 23 sertéstenyésztő nagyüzemének sorában a tótkomlósi SERKÖV tavaly minőségben a második, árban az első volt. Ez évbep a minőségi pontszámokat és az árat tekintve egyaránt első, vagyis az átvételi ár 48,52 forint kilogrammonként, csaknem négy forinttal jobb az átlagnál. Persze, a komlósi háztájikban is folytatnak kísérleteket, ugyanis ez az új takarmányféleség ott is kiválóan alkalmazható. S a kisüzemekben nem várt eredmény született: még kedvezőbbek a tapasztalatok, mint a nagyüzemi gazdálkodásban. A megye abrak- és takarmányszükségletének mintegy felét a GMV adja. Bognár István termelési és értékesítési osztályvezető elmondta, hogy nyolc gazdasággal tartanak hasonló kapcsolatot, mint a tótkomlósi SER- KÖV-vel. Hogy a GMV-nek ebben mi az üzlet? Az osztályvezető így fogalmazott: — Nem láttuk megoldottnak a malac kortól használható tápot. Más tápokhoz képest ez a készítmény olcsóbb, gazdaságosabb. A megyében a tótkomlósi SERKÖV sertéstenyésztésében meghatározó, az ott lefolytatott kísérletek igazolják, hogy a sertéstenyésiztés költségei már a malacnevelés időszakától csökkenthetők. S ha figyelembe vesszük azt, hogy a megye sertésállományának jelentős hányada a háztáji gazdaságokban van, akkor mindez nem elhanyagolható. Egyébként valameny- nyi, a GMV által ellátott boltban már kapható a Lak- tostater. Szekeres András Sarkad! újítások A vizes bála kiemelése daruval A természetes alapanyagok népszerűsége — tudjuk — újra növekszik. Reneszánszát éli a kender is. Ezt a valaha oly kedvelt növényt egy időre háttérbe szorította a műszál, de most ismét nagy a kereslet iránta. Vagyis a termelőknek, ha meg akarják lovagolni a konjunktúrát, a lehetőségeken belül növelniük kell termelésüket. Sarkadon, a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat komádi gyárának telepén a kenderrost kikészítését csinálják. A megyei kendertermelők ide szállítják a betakarított növényt, melyet azután úgynevezett biológiai és mechanikai feltárásnak vetnek alá. Egyszerűbben szólva, áztatnak, törnek, tilol- nak, minek eredményeként nyerik a hosszú szálú tilolt kendert és a rövid szálú kenderkócot. Ezt azután előkészítik a fonodái megmunkálásra, és elszállítják a vállalat más gyáraiba, ahol fonal, szövet vagy éppen hajókötél lesz belőle. Innen indulnak utolsó útjukra a kender (növény) „maradványai” a hazai és a külföldi vevőkhöz. Amíg idáig jut a növény, sok kézen keresztülmegy, de a legnehezebb, legkellemetlenebb munka talán a rost- kikészítőknek jut. A kender mozgatása, áztatása jócskán igénybe veszi a dolgozó erejét, no és a szag miatt, tűrőképességét is. Nem csoda hát, ha a kenderfeldolgozók aktív újítók, hiszen alapvető érdekük, hogy a nehéz munkán — legalább néhány ötletes megoldással — könnyítsenek. — Évente 28—30 elfogadott újítás születik a telepen — mondja annak vezetője, Balázs István —, és ezzel igen elégedettek lehetünk, tekintve, hogy összesen 120 dolgozónk van. Ügy 15 esztendeje, 1968- ban kezdték el a kender feldolgozását gépesíteni a telepen, mivei ekkor jelentkeztek először munkaerőgondok. A beszállítást, kazla- zást, kiemelést, majd a medencébe rakást gépekkel segítették. — Az első gép a telepen a daru volt — meséli Balázs István —, ami kiemelte a vizes bálákat, melyek súlya 30—40 mázsa között mozog. A „leggyilkosabb” munka ez daru nélkül. A gépesítés ekkor gyors ütemben, nagyobb zökkenők nélkül haladt, de aztán megtorpant. A sátorozást, a vizes bálák szétszórását és felállítását a szárításra kijelölt területen sokáig nem tudtuk motorizálni, pedig ez igen kemény, nem éppen lelkesedést kiváltó munka. De nem adták fel. A telep kis műszaki gárdája — köztük az üzem vezetőjével — rendületlenül kísérletezett, és fáradozásuk végül eredménnyel járt. A tsz-tői leselejtezett gépek, alkatrészek átalakításával megalkották azt a masinát, mely képes a már említett 30—40 mázsa súlyú bálákat a „tetthelyen”, a szárításra szolgáló 200 négyzetméteren arányosan szétszórni. Ezzel nemcsak a munka lett köhnyebb, hanem a kenderrost minősége is javult. — Második esztendeje dolgozunk így — folytatja a telepvezető —, s a termelékenységünk sokkal jobb azóta. Régen öttonnás napi teljesítménnyel nagyon jónak számított egy-egy sátorozó. Most az új technológiával elérik a nyolc tonnás napi teljesítményt, és ezzel kategóriájukban abszolút győztesek. A sarkadi telep a legjobban gépesített üzem a ken- derrost-kikészítők között, és ebben szerepe elsősorban az itt dolgozóknak, az ötletes, szorgos újítóknak és segítőiknek van. A vállalati központból nehezen jutnak el ide a fejlesztési pénzek, a telepek közös sorsa ez, de jó munkájukat már többször is kiváló címmel jutalmazták. Talán furcsának tűnik ezek után, hogy az üzem részleges profilváltásra készül. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat felmérte erőit és összevetve az előtte álló feladatokkal úgy döntött, némileg átszervezi egységeit. Sarkadon 1986. január elsejétől pamutcérnázó és műanyagüzem (melyben ponyvákat kennek le pvc- vel) létesül a rostkikészítő helyén. — Nem lesz rosszabb, sőt — vélekedik Balázs István —, de azért a régi profilból is marad valami: az áztatás. Ez meglehetősen szűk kapacitás a vállalatnál, de igyekszik megtartani ott, ahol lehetőség kínálkozik rá. Vagyis Békés megyében, ahol hagyománya, ha úgy tetszik kultúrája van a kendertermesztésnek, továbbra is termelik a növényt, bár az nem várható, hogy mennyisége számottevően növekedjen. Szatmári Ilona Bedolgozók munkaértekezlete (Tudósítónktól) November 29-én Sarkad- keresztúron, a községi tanács tanácstermében munkaértekezletre gyűltek ösz- sze a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bedolgozói. A megjelenteket Vigh Imre, a szövetkezet elnöke tájékoztatta a szövetkezet idei tevékenységéről, gondjairól. Többek között elmondta, hogy az utóbbi időben jelentősen megváltoztak a gazdasági szabályozók. Ezek és a várható változások komoly nehézséget okoznak a szövetkezetnek, amely jellegéből következően munkája során többnyire az élő munkaerőre támaszkodhat. A nehézségek áthidalására már 1984-ben is alapvető feladat volt a tőkés export növelése és az importmegtakarítás. Alkalmazkodni kell a piaci igényekhez! Az idei esztendő tapasztalata, hogy a gyermekruházati cikkek közül főleg a kötöttárunak van jó piaca, ezt érdemes fejleszteni. A Hisz tevékenységén belül jelentős helyen áll a rongyszőnyegkészítés; évente mintegy 50 ezer négyzet- métert állítanak elő. Sajnos, itt is értékesítési gondok vannak, hiszen ennek a terméknek belföldön nincs piaca. Nyugati exportra készülnek elsősorban, 13 országba szállít belőlük a szövetkezet. A munkát nehezíti, hogy minden országban mások a „divatszínek”.* Gondot jelent az értékesítésben a fejlődő országok konkurrenciája, hiszen az ottani olcsó munkaerő és olcsó alapanyag miatt feleárón tudják piacra dobni termékeiket. Másik nehézség, hogy a textilhulladék beszerzése Magyarországon egyre nehezebb. A gyűjtéssel és értékesítéssel foglalkozó vállalatok exportálják a textilhulladékot mintegy 90 százalékban. A féldolláros hulladékból a Hisz 13 dollár értéket állít elő. Itt csak az a kérdés, hogy melyikkel lenne érdemesebb foglalkozni? Többletköltséget jelent a szövetkezetnek, hogy kénytelen saját maga felkutatni és felvásárolni a textilhulladékot. A nehézségek miatt arra kényszerül, hogy versenyképességét növelje. Ezért a rongyszőnyegeket iparművészek tervezik. Ezek után Vigh Imre ismertette az 1985. évi tervet, melynek lényege, hogy a megnövekedett közterheket a szövetkezet ki tudja gazdálkodni, és tartani tudja az eddigi színvonalat a termelésben, valamint a dolgozók bérezésében. Végül a dolgozók mondták el észrevételeiket és gondjaikat. A hentestanuló Fotó: Béla Ottó Drozdik József
