Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG 1984. december 31., hétfő PINORtMI ________ É vszázados merénylethistória Bomba, tőr és puskagolyó Egy gyilkosság, amely történelmet csinált: 1914-ben aj: Osztrák—Magyar Monarchia Ferenc Ferdinand ellen elkövetett merénylet után üzent hadat Szerbiának (Fotó — mti — KS) Bármelyik szellemi vetélkedőn fogós kérdés elé állítaná a résztvevőket egy ilyen probléma: mi fűzi össze Vlagyimir Iljics Lenint, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezetőjét és Barry Gold water ultrakonzervatív amerikai politikust, aki épp most tölti be valószínűleg utolsó hivatali periódusát a washingtoni szenátusban? Vagy egy másik párosítás: mi a hasonlóság mondjuk Fejszal szaúd-arábiai király, a muzulmán hit hű védelmezője és VI. Pál katolikus egyházfő között? De kereshetnénk számtalan további nevet, meghökkentő szembeállítást. ahol sem a nemzetiség, sem a korszak, sem a politikai beállítottság, az életpálya sikerei vagy kudarcai nem adnak alapot párhuzamok levonására. Nos, a megoldás azért nem olyan bonyolult: valamennyi említett személyiség ellen végrehajtottak vagy megkíséreltek — egyszer vagy többször is — merényletet. A GÖRÖGÖKTŐL A JELENKORIG Nem egy rövidre szabott újságcikk, hanem valószínűleg egy vaskos könyv sem lenne elég a történelem leghíresebb gyilkosságainak és merényletkísérleteinek felidézéséhez S hogy az összeesküvés, az erőszak, a tőrvetés nem csupán a sötétebb évszázadok tartozéka, hanem — sajnos — elválaszthatatlan része napjaink nemzetközi politikájának is, arra elegendők emlékeztetőül a közelmúlt hetek olyan eseményei, mint Indira Gandhi kormányfő megölése szikh testőrei által, vagy az ír Köztársasági Hadsereg terroristáinak emberéleteket követelő, ám alapvető célkitűzésében sikertelennek bizonyult, Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszony ellen elkövetett októberi bombarobbantás. Az eszközök és az indítékok természetesen különböznek. A szovjet állam megalapítóját annak idején mérgezett pisztolygolyóval sebe- sítette meg egy jobboldali eszer merénylő egy gyári gyűlés után. A szaúd-arábiai uralkodót alig egy évtizede saját palotájában unokaöcs- cse lőtte agyon, míg VI. Pálra a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában támadt tőrrel egy papnak öltözött, Mendoza nevű festő. Ilyen alapon tehát lehetetlen közös nevezőt találni — természetesen azon túl, hogy valaki (más, törvényes lehetőségek híján vagy azok tudatos figyelmen kívül hagyásával) nem politikai síkon támadja ellenlábasát, hanem egyszerűen fizikai megsemmisítésére törekszik. A merényletek históriáját a történészek, mint annyi más területen, az ókori görögökig vezetik vissza, egész addig, hogy időszámításunk előtt több mint félezer évvel Hipparkhosz athéni tirannust két köztársaságpárti fiatalember meggyilkolta. I. e. 370- ben Iaszont, a thesszaliai állam megalapítóját épp a perzsák elleni ^ hadjárata előtti díszszemlén ölik meg. S további nevek az elkövetkező évszázadokból: Scipio Afri- canus Minor római konzul, Karthago legyőzője — álmában szúrják le. Tiberius Gracchus római tribün, haladó reformok kidolgozója — szenátorok verik agyon. Cicerót, a legendás szónokot éppúgy erőszakkal teszik el láb alól, mint Julius Caesart, s más császárok, kirá-- lyok hosszú sorát Európa- szerte, s persze (ha a részleteket kevéssé ismerik is) a világ többi táján. NEVEK SZÁZADUNKBÓL A középkor szintén a „bérgyilkosok aranykora”. Tőrüktől sem pápák, sem világi uralkodók nem menekülhetnek — igaz, ők is gyakran használnak bérenceket ellenfeleik félreállítására. Neveket sorolni szinte felesleges, a sok Leóból, Henrikből, Ri- chardból, Ottóból és Lajosból teljes királydinasztiák összeállnának. A rózsák háborúja Angliában, a hugenotta harcok Franciaországban, a Mediciek vagy a Bor- giák udvara Itáliában, a török szultánok palotái — politika és erőszak szétválaszt- hatatlan összefonódása mindenütt. Továbblépve, lássunk néhány példát a XIX. századból. I. Pál orosz' cárt összeesküvők ölték meg. csakúgy, mint III. Szelim török szultánt. Napóleon ellen merényletet kíséreltek meg, Lajos Fülöp, Bismarck kancellár és Viktória királynő ellen többször is. Abraham Lincolnnal másodszori elnökké választása után végzett a merénylő golyója. Olasz és spanyol királyok, latin-amerikai elnökök, hercegek és miniszterek tucatjai — hosszan lehetne folytatni a sort. Ragadjunk ki inkább néhány nevet saját századunk merénylettörténetéből. II. Vilmos német császár, Ferenc Ferdinánd, a Monarchia trónörököse, Sándor jugoszláv király, Erzsébet királynő, Rathenau és Jean Jaures. Mussolini 1924-ben négy merényletet is túlélt, mint ahogy kudarcba fulladt a Hitler elleni — a kikerülhetetlen háborús vereség közeledtével szervezett — bombamerénylet is. A második világháború után, a tömegkommunikáció fejlődésével a terrorcselekmények híre sokszor már órák alatt beszáguldottá a földgolyót, a merényletek nemegyszer nemzetek, országok sorsát változtatták meg, terelték új, jobb, vagy rosszabb mederbe. Ki tudja például, nem alakult volna-e másképp indiaiak és pakisztániak millióinak élete, ha Mahatma Gandhival nem végez három közelről leadott lövéssel egy Godse nevű nacionalista, szinte azonnal kirobbantva a hindu—muzulmán ellenségeskedések újabb hullámát? Bandaraneike ceyloni miniszterelnököt is egy felbujtott fanatikus ölte meg. Patrice Lumumbát, az afrikai forradalmi mozgalmak egyik vezetőjét elhurcolták, s Ka- tangában orvul megölték. Fidel Castro ellen számtalan merényletet szerveztek — köztük is kiemelkedik a CIA hajmeresztő terve, hogy gyorsan ölő méreggel átitatott szivarokat juttassanak el a kubai elnökhöz. Ám nem mentes áldozatoktól az Egyesült Államok sem. 1963 novemberében összeesküvés áldozata lett John Fitzgerald Kennedy elnök. Máig sem derült ki, hogy ki is húzta meg a dallasi tankönyvraktárban talált távcsöves puska ravaszát, milyen köze volt a merénylethez a hivatalosan gyanúsított Lee Har- wey Oswaldnak, «s miért ölte meg őt Jack Ruby bártulajdonos? A Warren-jelentés megszületett, a háttér azonban éppoly tisztázatlan, mint amilyen a Malcolm X haladó néger politikus, Martin Luther King polgárjogi vezető, vagy — ugyanabban az évben, 1968-ban — a Kennedy család másik, elnökségre törő tagja, Robert esetében. (Vele kampánykörútja alatt végzett egy 24 éves jordániai bevándorolt egy Los Ange- les-i szállodában.) AZ ELMŰLT ÉVTIZED Ami ezek után következik, az már a közelmúlt, a legutóbbi évtized históriája. 1975-ben katonai hatalomátvétel során megölték Mud- zsibur Rahmant, a független Banglades egyik megteremtőjét. Aktivizálódtak a szélsőséges terrorszervezetek az NSZK-ban, Olaszországban, Törökországban és másutt sokszor szabályos hadüzenetet intézve az „■elnyomó, államapparátushoz”. Végeztek Aldo Moró volt olasz kormányfővel, megszokottá váltak az emberrablások, a levélbombák, áldozatokat követelő repülőgép-eltérítések. Szomorú, de reális megállapítás: a terrorizmus igazi iparággá változott — csakúgy, mint az antiterrorizmus. A politikusok, üzletemberek védelme, a biztonsági apparátusok kiképzése, ellátása és felszerelése ma már kétségtelenül „nagy üzlet”. Más kérdés, hogy néha a legszigorúbb óvintézkedések is csődöt mondanak. Pák Csöng Hi dél-koreai elnökkel titkosszolgálatának vezetője végzett. Ziaur Rahmant katonatisztek lőtték le. Rad- zsai iráni elnököt és kormányfőjét egyszerre ölte meg 1981-ben egy bombamerénylet. A díszemelvényen ülő Szadat egyiptomi államfő ellen egy katonai parádén valóságos rohamra indultak a merénylők. Basir Dzserhajel megválasztott libanoni elnökkel szintén bombarobbanás végzett. Ronald Reagan viszont — II. János Pál pápához hasonlóan — csak megsebesült. Legutóbb pedig a Thatcher asszony és Indira Gandhi elleni, már említett merénylet keltett világméretű felháborodást. Mindebből az következne, hogy a terrorcselekményeket, mint a napi politika elfogadott részét kell szemlélnünk? Semmiképp. Az viszont tény, hogy amíg a világ különböző részein megoldatlan társadalmi-gazdasági feszültségek vannak, addig sokan nyúlnak a barikád mindkét oldalán az erőszak eszközeihez. A késhez, bombához, revolverhez is... Szegő Gábor Érdekességek a nagyvilágból KALAPCSODA. Ennél a kalapcsodánál viszont inkább az ár a lélegzetelállító: az extravagáns főfödőt nem kevesebb, mint 167 (több mint 8000 forint) dollárért árulják Londonban. Hát amelyik hölgynek ennyit megér ... „ESÖSZEMÜVEG”. Igazán hozzászokhattunk már, hogy időről időre egyre újabb bohókás találmánnyal találkozhatunk, de a képünkön látható szerkezet valószínűleg közülük is kiemelkedik. Egy nyugat-berlini, igencsak dús fantáziával megáldott (megvert?) feltaláló megalkotta a törlőkarral ellátott, tehát esőben is használható szemüveget PECHES BETÖRŐ. Stockholm egyik külvárosában, Skarhol- menben egy híradástechnikai szaküzletbe behatolt betörő, éppen amikor terjedelmes zsákmányával távozni akart, beszorult a menekülési útvonalként kiválasztott szellőzőnyílásba. Segélykiáltásait meghallva egy járókelő kihívta a rendőrséget, ám még nekik is csak egyórás munkával sikerült kiszabadítaniuk „fogságából” a balszerencsés tolvajt < . s 1 ___________L Z ENEÓRA — KÜRTTEL. Közismert, hogy milyen veszekedéseket szokott kirobbantani egy- egy lakótelepi, tehát meglehetősen vékony fald lakásban gyakoroló hegedűs vagy fuvolás. Képzeljük akkor el, milyen bot. rány törne ki, ha valaki a képünkön látható havasi kürttel szeretne néhány zeneleckét venni?. .. FAKIRREKORD. Közel huszonnyolc órával döntötte meg az önmaga által tartott eddigi világrekordot egy walesi fakir, aki új csúcsbeállításként 130 óra 15 percig heverészett szemlátomást szúrós fekhelyén. „A lényeg az, hogy állandóan forgolódjunk, soha ne maradjunk túlságosan hosszú ideig azonos helyzetben” — részletezte tapasztalatait a 45 éves Ken Owen. „Üj célom a 400 órás álomhatár elérése” SZUPERPARNA. Üj rekord született egy másik, persze összehasonlíthatatlanul kényelmesebb fekvőalkalmatossággal kapcsolatban is: az ausztriai Klagenfurtban elkészítették a világ legnagyobb, csekély öt méter (!) hosszúságú párnáját. A gigantikus terméknek ’er- mészetesen semmilyen valódi ágyneműfunkciója nincsen, az „alkotók” egyetlen — szokásos — célja a Guinness-féle rekordok könyve volt TORONYVESZÉLY. Ila csak nem találunk valamilyen megoldást hamarosan, a világhírű pisai ferdetorony előbb-utóbb valóban eldőlhet — nyilatkozta újságíróknak Giuseppe To- niolo professzor, a városi tanács különbizottságának elnöke. A statikai szakértők a veszély tudatában jelenleg is több műszaki megoldást tanulmányoznak, amellyel meg lehetne állítani az épület lassú elhajlását. Az elmúlt esztendőben egyébként a híres műemlék újra 1,19 milliméterrel mozdult tovább a függőlegestől összeállította: E. E. (Fotó — AP — MTI — KS)
