Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-28 / 303. szám
1984. december 28., péntek NÉPÚJSÁG n múltról a mának Tanítósorsok Új könyvek Hálák László: lllemkocka Kató néni, egykori ősz hajú tanító nénim igen szigorú volt. Mindennap ellenőrizte a gyerekek fülét, körmét, s figyelemmel kísérte hajhosszúságukat, ruhájuk tisztaságát is. Tartottam tőle, bár engem — eminens lévén — ritkán szidott meg. Sok pedagógus keze alá kerültem később. Mégis rá emlékszem leginkább, rá, akitől megtanultam — s máig hasznát veszem —, hogyan kell helyesen viselkedni, beszélni, étkezni. Hogy „mellékesen” olvasni, írni, számolni is megtanított, azt hajlamosabb vagyok elfelejteni. Pattogó, de gyakran szelíd hangját, lassú mozdulatait, kövérkés alakját gyermekorom legértékesebb emlékei között őrzöm ... * * * Bessenyei Jánosnéban első pillantásra kevés „tanító nénis” vonást találok. Határozott fellépésű, meleg hangú; középkorú nő benyomását kelti. Pedig túl van az ötvenen ... — A tanítóképzőt 19 éves koromban végeztem Nyíregyházán, az 1951—52-es tanévben. Szabolcs megyei vagyok, s az utolsó évben — ez gyakorlóidő volt — beosztottak vidékre. Nem lehetett válaszatni, oda mentünk, ahová küldtek. Békéscsabán kellett jelentkeznem, ott elosztottak bennünket; így jöttem először Dombiratosra. Egy tanév után vizsgát tettem, s megkaptam az oklevelet. „Népgazdasági érdekből” ismét erre a környékre kerültem: a kunágo- tai Utifelső nevezetű tanyai iskola tanítója lettem. A Battonyátói 11 kilométerre levő iskolában az összevont alsó tagozatot tanítottam, kolléganőm a felsősöket. Egy 12-szer 8 méteres tanteremben folyt az oktatás. A régi, hosszú épületben ezen kívül volt egy pedagóguslakás, amelyet kolléganőm birtokolt. Én az állami gazdaság mintegy másfél kilométerre levő raktárhelyiségében kaptam egy szobát. Az előtérben műtrágyát tároltak, s itt étkeztek a munkások. — Bizony, sok olyan gonddal kellett megküzdenünk, amelyről a mai pedagógusok már csak hallanak, öt kilométeres körzetből jártak a gyerekek télen-nyáron. Ha sár vagy hó volt, előfordult, hogy fél tíz körül, összefagyva érkezett meg pár kisdiák. Mire megmelegedtek, eltelt az idő, s délben már jöttek a felsősök, ugyanis váltott tanítás folyt. Este nemegyszer aludt nálam egy-két messze lakó gyerek, mert nem mertem őket hazaengedni a sötétben. — Két évig tanítottam ott, azután férjhez mentem (a férjem dombiratosi), s megszületett a fiam. Igen nehéz helyzetbe kerültem, hisz akkor még nem volt gyes, a férjem katona lett, a szüleim pedig messze voltak. Segítségre nem számíthattam. A gyereket vittem az iskolába, szünetben megetettem, s egy tanítványom mindig ott ült a babakocsi mellett. Nem volt sokáig tartható ez az állapot, visszakértem hát magam Szabolcsba. Aztán a sors úgy hozta, hogy 1957- ben pályázattal visszakerültem, s azóta is Dombiratoson tanítok. Szeretem ezt a községet. Ideköt a családom, a több mint harminc év pedagógusi munka. A falu lakossága ismer, sokan közülük tanítványaim voltak. A szülőfalumhoz már egyre kevesebb emlék köt, ide azonban mind több . . . * * * Oltean Tódor magas, szikár ember. Beszéd közben gyakran feláll, sétál, gesztikulál, majd visszaül. Mozdulatain „Akkor még nem volt gyes...” érződik csaknem négy évtized tanítói gyakorlata. — Gyula környéki tanyán születtem, román szülők gyermekeként. Az 1-es iskolában kezdtem tanulni; ma is emlékszem tanítómra, Berczy Gézánér,a. Váratlanul Budapestre került a család — édesapám ott kapott állást — s én, a tanyasi gyerek az egyik legjobban felszerelt fővárosi iskolába, majd a Berzsenyi Gimnáziumba kerültem. Édesapám hirtelen halála juttatott visz- sza Gyulára, ahol a gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, majd Nagyváradon szereztem tanítói képesítést. Jól emlékszem, hogyan búcsúztatott a banketten az igazgatóm: „Menj haza, és legyél lelkiismeretes tanítója hazádnak, amelyben élned rendeltetett!” — Húszévesen kezdtem tanítani Gyulán, a 180 éves görögkeleti iskolában. Talán én voltam ebben a városban az utolsó néptanító . . . Később magyar—román szakos tanári diplomát szereztem, de a lelkem mélyén mindig tanító maradtam: az alsó tagozatot sosem hagytam el. Az államosítás nagyon sok változást hozott az iskolák életében. Az első munkanapomat 23 tanulóval kezdtem egy osztályban. Hamarosan különváltak az osztályok, tankönyveket kaptunk, román és magyar nyelvűt egy„A múlt iskolájában követeltek!” Fotó: Gál Edit aránt; közben megalakult a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, amelytől igen sok támogatást kaptunk ... Az az igazság, hogy az egyház képtelen volt arra, hogy fenntartsa ezt az iskolát. Jól emlékszem, gyakran magam gyújtottam be, sepregettem a folyosót, mostam a gyerekekkel az ablakokat. Az első fizetésem 380 forint volt. Ez akkor igen nagy pénznek számított, 20 forintból például szilveszterkor jól éreztem magam. Irigylem a mai pedagógusokat! Minden feltétel adott ahhoz, hogy jól felkészülhessenek. Nekünk bizony este gyakran a hideg folyosón, egy szál villanyégő mellett kellett tanulnunk, s én — mert díjmentes voltam — nem kaphattam repetát a menzán. De volt jó is a múlt iskolájában: ott követeltek! Kíméletlenül szelektáltak, nem törődve a bukási statisztikával. Ott az embernek meg kellett állnia a helyét! Becsületesen fel kellett készülni az órákra, s ennek még ma is érzem a hasznát. Még ma is előjön-, nek a latin szavak, még olvasok franciául. .. — Irigylem a mai fiatalokat. De azért talán nem veszik rossz néven, ha azt mondom: valamit még ők is tanulhatnak tőlünk, régi pedagógusoktól. Gubucz Katalin Illem? Létezik egyáltalán? Nem kevesen fakadnak ki naponta a hiányára hivatkozva. Máso'k lebecsülően nyilatkoznak: ódivat! Ám biztos jóval több azoknak a száma, akik vallják: az emberi érintkezés, együttélés nélkülözhetetlen eleme az illendőség. Az, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben — reggeltől estig — viselkedni tudjunk. Viselkedni? Hisz az csak máz, és annyiszor kompromittálódott a történelem során — vethető fel ismét. Akárcsak annyi más örök érték — fellelhetjük —, mely hosszú nemzedékek sorát élte túl és kíséri tovább is a jövőt. Mint a humanitás vagy a műveltség például. Ilyen az illem is, melyről e könyvet a Magyar Nők Országos Tanácsa jelentette meg a Kossuth Kiadónál. A szerző — akár egy nagyon régi író — mentegetőzéssel kezdi. Nem kioktatni akar, szándéka csupán a segítés, eligazítás, s mielőtt a konkrét tárgyra térne, általános erkölcsi és ideológiai elveket fejt ki, de már ezt is praktikus tanácsokkal tarkítja. Hasonló könnyed hangvételben, mint tovább is, egészen végig. Majd mindjárt a közepébe vág a dolgoknak, s az étkezés illő módját taglalja részletesen, a csecsemő táplálásától a halevésig. Otthon és nyilvános helyen. Figyelme átfogja a szerteágazó témát, beleértve az asztali dohányzást is. Testünk, ruhánk, környezetünk tisztasága a következő fejezetcím, s ezt csak addig találjuk meglepőnek, míg el nem ismerjük az ezzel kapcsolatos szokások szoros ösz- szefüggését a mindenkori illemmel. A legnagyobb érdeklődésre — feltehetőleg — a gyakorlati zavarokkal küzdő szokások tarthatnak számot: kit, hogyan köszöntsünk? A bemutatkozás. A megszólítás. Évtizedek óta korosztályok gondjai. A kezét csókolom, a jó napot, a szervusz, a szia kinek jár, mikor illő, s azt sem árt tudni, ki köszönjön előbb, és egyáltalán kit kö- ' szöntsünk, s kit illet kézfogás, kit meg csók. A megszólítás sem ellentmondástól mentes területe életünknek, sőt, buktatókkal teli. Beidegződéseket kell tudatosan megváltoztatni, hogy például az „uram, asszonyom” kifejezés végleg polgárjogot kapjon, s az „elvtárs” megszólítás visszanyerje eredeti politikai tartalmát. Persze ennél tágabb a téma, s úgy is foglalkozik vele a könyv. A bemutatás, bemutatkozás egyértelműbb, viszont míg rutinná nem válik, szinte lámpalázzal jár. Ezért jó mielőbb megtanulni, még a gyermekkorban. Akár a többit, amivel itt a társalgástól az öltözködésig, a nők és férfiak sajátos viselkedésétől a nyilvánosság előtti általános magatartásig találkozunk. SzámtMan apróbb nagyobb kérdéssel még, de nem any- nyival, hogy teljességet nyújtson. Ez talán nem is volt cél, de jó lett volna a telefonálásról — annak elemi szabályairól — is szólni, vagy a közlekedési illemről. ■ Mindkettő nagyon aktuális. Vass Márta Űj kulturális létesítménynyel gazdagodott Hódmezővásárhely. A városközpont egyik, a XIX. század elején emelt műemlék lakóházát népművészeti állandó kiállítással rendezték be, ahol helyet kaptak a város gazdag hagyományú textildíszítő- és agyagiparána'k termékei. 1 Egy megkésett Békési Műhely-röl A Békés megyei Művelődési Központ szakmai-módszertani kiadványsorozatának, a Békési Műhelynek új száma látott napvilágot. Az „új” jelzőt azonban kicsit így, idézőjelesen kell érteni. A címlap tanúsága szerint megjelenését még 1983-ra tervezték, a tizenkettedik évfolyam 2. számának. Különböző okok miatt csak így, megkésetten jelenhetett meg az újabb tanulmánykötet, amelynek címe: A cigánylakosság közművelődése Békés megyében. A kiadás elcsúszása azonban ahhoz jól is jött, hogy egy évfordulóra, e szociológiai réteg helyzetével foglalkozó első Békési Műhelyszám megjelenése után éppen tíz esztendővel kerüljön az olvasókhoz. A kilenc tanulmányt, cikket tartalmazó új kötetet értelemszerűen főleg a békési cigányügyi módszertani bázis tagjai írták. Aki némiképpen járatos a közművelődés berkeiben, annak e terület és a békési városi művelődési központ munkája sok mindenben egyet jelent. A békésiek — s nemcsak népművelők! — vállalkoztak arra még az elmúlt évtized elején, hogy a településen élő cigányok társadalmi beilleszkedésének segítői, az ügy megyei hirdetői legyenek. Amolyan alkotóműhely alakult ki számtalan megyei és helyi intézmény segítségével. Tapasztalataikat, módszereiket — legalábbis amennyire ez a 92 oldal lehetőséget nyújt rá — most is terjesztik, propagálják. Igen, ebben a témában látszik meg igazán, hogy mit is kell, mit is lehet igazán közművelődésnek nevezni. A szerzők között nemcsak népművelőket, hanem könyvtárost, múzeumigazgatót (aki elsősorban néprajzzal foglalkozik), pedagógust, tanácsi dolgozót, pályaválasztási szakembert egyaránt talá1 lünk. De a békési bázist , segítők között természetesen van orvos és egészségnevelő, ipari és mezőgazdasági szakember, az államigazgatás más területén dolgozó tisztviselő, társadalmi és mozgalmi aktíva. Ahogyan a kötet bevezetője fogalmaz: „ ... ebben a munkában csak egymást erősítve, egymás munkáját jól ismerve lehet sikerrel dolgozni.” De nézzük a másik oldalt is. Tóth Imre, a sarkadi művelődési központ igazgatója riportot készített egy helybeli családdal. A férj bemutatkozó szavaiból az alább idézett részlet valamiképpen jellemző és általánosítható is. „ ... Majd 14 éves koromban elkezdtem dolgozni, majd megismerkedtem a kis feleségemmel, attól kezdve mindig csak göröngyök álltak előttem, mindig bukdácsoltunk, mert hát én vagyont nem kaptam, a kis feleségem megint nem kapott. A mi mostani létesítményünk, a mi két kezünk által létesült. Ügy, hogy éjjelt, nappalt nem ismerve küzdöttünk, én a vályogvetéstől a tapasztásig mindennel foglalkoztam, nem szégyen a munka. Az 1947 —48- tól kijártunk az állami gazdaságokba csépelni, aratni, én voltam a brigádvezető, azt lehet mondani, én voltam az írástudó brigádvezető.” A kötet cikkei egyrészt az akkori (1981—82) helyzetről (életmód, önértékelés, környezetük véleményei stb.), másrészt a békési bázismunka fejlődéseiről, eredményeiről, egyéb közművelődési vonatkozásokról (olvasottság, néprajzi kutatások) és a fiatalok továbbtanulásának tudati vonatkozásairól adnak igen átfogó, elemző képet. Megkésett hát a Békési Műhely ezen száma? A cikkek elolvasása után biztos «vagyok benne, hogy nem. Sőt: szükséges és nagyszerű ez a kiadvány. Alapmunka, amelyet — kellő terjesztés esetén — haszonnal forgathatnak nemcsak Békésben, de hazánk más megyéiben is. Szakemberek, az ügyért áldozatokat is vállalni tudó emberek. (nemesi) Készülő filmek A Balázs Béla Filmstúdióban készülő alkotások közül több befejezés előtt áll ezekben a napokban. Utómunkálatainál tart Tényi István „Emlékművek” című alkotása, amely a II. világháború emlékműveinek bemutatásával tesz hitet a béke mellett. „Napló” a címe Szirtes András produkciójának. A rendező-operatőr az 1979— 1983. között vezetett filmes naplóját dolgozta fel 28 órás anyagban. A jelenleg 3,5—4 órás összeállításra rövidített v filmnek az utómunkálatai ‘ folynak, várhatóan a jövő év elején láthatja a közönség. tt Maurer Dóra képzőművész és Beke László művészettörténész „Képzőművészet ’84” : címmel ’készít dokumentum- i filmet. A produkció a magyar avantgarde két évtizedét dolgozza fel. ! Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.15: Mal kulturális programok és a múzeumok állandó kiállításai. 8.25: öt kontinens egy éve. (ism.) 8.55: Mendelssohn: Esz-dúr vonósnégyes. 9.30: Óvodások műsora. 9.50: Löttósorsolás. 10.05: Télben. Arany János verse. (Ism.) 10.10: Julie Andrews énekel. 10.40: Szórakoztató magazin. 12.30: KI nyer ma? 12.45: Könyvszemle. 12.55: Orvosi tanácsok, (ism.) 13.00: Lemezmúzeum. 13.34: Operaáriák. 14.10: Daloló, muzsikáló tájak. 14.30: Zengjen a muzsika! 15.00: Zemzetiségeink életéből. 15.30: Gyermekzenei magazin. 16.05: A híres vadnyugat I. 17.00: Riport Bulgáriából. 17.25: A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ÚJ lemezeiből. 19.15: Magyarország ’84. Adánd. Riport. 20.15: Julian Bream Dowland- műveket Játszik lanton. 20.30: Töltsön egy órát kedvenceivel. 21.30: Igazgatók klubja. Riport. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Oj lemezeinkből. 23.43: Schumann: Meseképek Op. 113. 0.10: A Stúdió 11 felvételeiből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Francia operettekből. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: A Mertens rézfúvósegyüt- tes játszik. 12.23: Édes anyanyelvűnk, (ism.) 12.28: Népi muzsika. 13.05: Pophullám. 14.00: Ajánlóműsor sok muzsikával. 17.30: ötödik sebesség. 20.00: Régi nóta, híres nóta. 21.05: Rádiószínház. 22.13: Népzenekedvelőknek. (ism.) 22.41: Maurice André felvételeiből. 23.20: János vitéz. Részletek Ka- csóh Pongrác—Heltai Jenő dal játékából. 24.00—4.30: Éjféltőr hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Dzsesszzene. 9.40: Operettkettősök. 10.11: Szimfonikus zene. 11.51: A XI. debreceni nemzetközi kórusverseny hang- felvételei. VII/4. 13.05: Rádiószínház. 14.34: Zenekari muzsika. 15.52: Jacqueline du Pré gordon- kázik. 16.40: Népi dallamok nagy mesterek kezében. 17.00: Történetek állatokról. 17.30: Zenei Lexikon. 17.50: Félóra népzene, (ism.) 18.20: Fejezetek a cseh zene ezeréves történetéből. XTVAl. 18.50: Könyvszemle. 19.05: Verdi: Otelló. Négyfelvo- násos opera. 20.20: Egy pálya vonzásában. 20.40: Az operaközvetítés folytatása. 22.00: Hangszerszólók. 22.29: Régi kövek beszélnek életről és halálról, rv/3. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A változó lakástörvényről. Stúdióbeszélgetés szakemberekkel. (Tel.: 18111.) 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Szünidei matiné. Közben: 9.50: Lottósorsolás. 10.00: A póruljárt farkaskölyök, (ism.) 10.15: A csikó születése, (ism.) 10.30: Szinte hihetetlen. V/3. 10.40: Energetikáról energetikusoknak. VI/3. 11.20: Hogyan működik? VI/3. 11.35: Játékos időtöltések. XIII/9. (ism.) 12.00: Képújság. 16.20: Hírek. 16.25: A Szerengeti Nemzeti Park. 16.50: Képújság. 16.55: Sport, 1984. IV. 17.55: Reklám. 18.00: Ablak. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek. 20.45: Unokáink sem fogják látni... 21.25: Panagulisz él. Olasz tévé- dráma. II/l. 22.15: Lyukas óra. Sándor György humoralista műsora. 22.55: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.20: Képújság. 18.25: Don Quijote. XXXIX/12. 18.55: Az állatok nyomában. 10. 19.05: Házy Erzsébet műsora, (ism.) 20.00: Beszélgessünk a filmzenéről. I. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Beszélgetések a Kossuth Klubban. 22.00: Borivóknak való. 22.40: Képújság. BUKAREST 15.05: Irodalmi összeállítás. 15.35: Német nyelvű adás. 16.05: A volánnál. Autóvezetőknek. 16.15: Kulturális összeállítás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: 1984. a világgazdaságban. 20.35: Költészet. 20.45: Románia a világban. 21.05: A szocializmus építésének hősei a román filmművészetben. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.15: Látóhatár — magyar nyelvű krónika. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Filmsorozat. 21.00* Szórakoztató adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: Pénteken 22-kor — kulturális mozaik. II. MŰSOR 18.15: És ebben az évben — művelődési adás. 18.45: Érdekes utazás. 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Találkozások — dokumentumadás. 21.50: Játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. december 28-án, pénteken 19.00 órakor Békéscsabán: SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK Bérletszünet MOZI Békési Bástya: 4-kor: Suli-buli, 6 és 8-kor: 0, kedves Harry I Békéscsabai Szabadság: de. 10, 6 és 8-kor: Lady Chatterley szeretője 4-kor: A férfikaland elmarad. Békéscsabai Terv: fél 6- kor: Balfácán, fél 8-kor: Három fivér. Gyulai Erkel: fél 6- kor: Ezüstnyereg, fél 8-kor: Ragyogó karrierem. Gyulai Petőfi: 3-kor: Hat gézengúz, 5 és 7- kor: Széplány ajándékba. Orosházi Béke: Jim Craig. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Rákóczi hadnagya, fél 6 és fél 8- kor: Szentivánéjl szexkomédia. Szeghalmi Ady: Égő hó. Népművészeti ház Vásárhelyen
