Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSAG II MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS 0 MEGYEI TONÁCS LAPJA 1984. DECEMBER 28., PÉNTEK Ara: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM Hústermelésünk az élvonalban A húsipar az idén is ki­egyensúlyozott ellátást bizto­sított, a tervezettnek megfe­lelő mennyiségű áru került a bolthálózatba, bár a mi­nőséggel kapcsolatban adód­tak kifogások; az eredmé­nyekről és a gondok megol­dásának lehetőségeiről nyi­latkozott Faludi Endre, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgatója az MTI munkatársának. — Az egy főre jutó hús­termelés magas hazánkban, nemzetközi összehasonlítás­ban ebben az első öt ország között vagyunk — mondot­ta. — Kedvező egy másik eredmény is: az idén egy- egy magyar állampolgár már több mint 77 kiló húst fo­gyasztott. Ennek hozzávető­leg felét az állami ipar adta, természetesen a mezőgazda- sági termelők közreműködé­sével. A fogyasztás szerkeze­tében nagyobb változás nem következett be, a forgalom­ba hozott hús 70—80 száza­lékát továbbra is a sertés­hús teszi ki. Az állami ipar közel 9 millió sertést vett át és dolgozott föl 1984-ben, az állomány fele a kistermelők­től származott. Az eredmé­nyeket érzékelteti, hogy né­hány éve ez a szám még az országos termelést jelentette. Az iparág az export elő­irányzat teljesítéséért is nagy erőfeszítéseket tett; az elmúlt évinél több árut küldött kül­földre, ám a korábbinál is alacsonyabb világpiaci árak következtében a többletáru gyakran az áresés ellensú­lyozására sem volt elegendő. Mindent egybevetve azonban az ágazat sikeres évet zárt. — A tröszt keretében a vállalatok nagyfokú önálló­ságot élveznek, ami egyebek között abban nyilvánul meg, hogy az áruk választékát szabadon alakíthatják, és a termelés belső szerkezetéről is maguk döntenek. Az ága­zati érdekeltség, gazdálkodá­sunk belső rendjében egybe­esik a vállalati érdekelt­séggel, és szerencsés módon találkozik a fo­gyasztói igényekkel is. Ter­mékeink kétharmada ugyan­is az úgynevezett olcsó áruk közé tartozik, tehát kilón­ként 76 forint alatti áron kel el. Az üzemek ennél is több olcsó termék előállítására lennének képesek, ám ez a tény a fogyasztó számára nem mindig egyértelmű. A kereskedelem megrendelései­ből továbbra is az tűnik ki, hogy a bolti érdekeltség többnyire a drágább áruk forgalmazásához kötődik. Bi­zonyára az üzletek műszaki lehetőségei is a kívántnál ki­sebbek. Az ipar már csak azért sem tudja nyomon kö­vetni a fogyasztói igényeket, mert a vállalatok — kellő megrendelések híján — nem is tudhatják, hogy valójában pontosan mire lenne szük­ség, miből kelne el több, mi­ből kevesebb. Ezen a hely­zeten változtatni szeretnénk, versenyhelyzetet igyekezünk teremteni. Budapesten a hús­iparnak három szakboltja van, az elkövetkezendő két évben harmincra növeljük számukat. Jövőre tíz üzletet veszünk át a kereskedelem­től saját tulajdonba és keze­lésbe. Itt igyekezünk majd be­mutatni a teljes választékot, és egyúttal kellő piaci infor­mációkhoz jutunk. A buda­pesti marhavágóhíd volt te­rületén létrehozzuk a közel­jövőben a húspiacot, ahová a vállalatok félsertést és ne­gyedelt marhát hoznak föl. A kereskedelmi vállalatok képviselői, a boltosok és a vendéglősök nagyban itt sze­rezhetik be az általuk kivá­lasztott árut. A piac már hajnalban nyit, és néhány óra múlva az üzletekben lesz a termék. Rendszeressé tesz- szük az úgynevezett készít­ménybemutatókat — az első ilyenre Budapesten már sor került, ahová a feldolgozó- ipar elhozza újdonságait, s a kereskedőknek itt is alkal­muk lesz a választék megis­merésére. A bontott hús, az úgyne­vezett tőkehús minőségét, bár nem nagy számban, de éri kifogás. Az ipar kész arra, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően ne félsertéseket küldjön az üzletekbe, hanem feldarabolt árut. A kereske­delem ezzel a lehetőséggel mindeddig nem élt. Nem ar­ról van szó, hogy a vágóhi­dakról kikerülő valamennyi szállítmáy „kidolgozása” hi­bátlan, ám az üzletekben a bontás során el kell távolí­tani a nem szabványos zsi­radékot. Ezt annál is inkább megtehetik, mert az ipar — a fennálló rendelkezések sze­rint — köteles visszavásárol­ni ezt az „anyagot”. Azon­ban erre is kevés a felké­rés, amit helytelenítünk és igyekezünk majd változtatni — természetesen a kereske­delemmel folytatott ismételt tárgyalás után — ezen a gya­korlaton. Az ipar egész sor területen erőfeszítést tesz a minőség javítására. Az elkö­vetkező három évben 2—2,5 milliárd forint értékű gépi beruházást hajtunk végre. 1984—85-ben egymilliárd ér­tékű fejlesztésre került, il­letve kerül sor. Ennek kap­csán korszerű, főleg tőkés importból származó feldol­gozó gépeket szerzünk be, amelyekkel a húsáru minő­ségét javítani tudjuk. A be­rendezésekkel finomabb „ki­dolgozású” árut adhatunk a vásárlóknak, igen gyakran éppen az olcsó termékek ka­tegóriájában. Járműparkun­kat is korszerűsítjük, az el­következő években 200—250 új hűtőkocsit vásárolunk. Az ipar jövőre — ez a már megkötött jövő évi termel­tetési szerződésekből is le­mérhető —, továbbra is za­vartalan belföldi ellátást tud biztosítani. Remélhetően erő­feszítéseink, közösen a me­zőgazdasággal, és a belke­reskedelemmel, illetve saját területünkön sikeressé teszik majd a minőség javítását szolgáló kezdeményezésein­ket is — mondotta befejezé­sül Faludi Endre. Koszorúzás Születésének 80. évforduló­ja alkalmából budapesti (VII., Szövetség utca 30/A számú) szülőházának falán csütörtökön megkoszorúzták Ladislav Novomesky szlovák költő, publicista, politikus emléktábláját. Az 1976-ban elhunyt La­dislav Novomesky gyermek­korát Budapesten töltötte. 1943-tól a Szlovákia Kom­munista Pártja illegális ve­zetőségének tagja, s mások­ká] együtt a szlovák nemzeti felkelés előkészítője volt. A felszabadulás után különbö­ző politikai funkciókat töl­tött be. Mivel 1983-ban gyakran bosszankodtak a magánépítkezők a téglahiány miatt, az Alföldön több téglagyárat felújítottak az utóbbi hónapokban, s egyben megszüntették az idénymunkát is, a gyárak folyamatosan termelnek. Képünkön: az évi 27 millió téglát előállító abonyi gyár (MTi-fotó: csikós Ferenc) Összehívták a VSZ Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülését Az előzetes megállapodásnak megfelelően 1985. január kö­zepén Szófiában tartják meg a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soron következő ülését. (MTI) Kulturális beruházások 1984-ben Az 1984-es népgazdasági terv a nehezebb gazdálkodá­si viszonyok ellenére is — fokozott figyelmet fordított az oktatás, valamint a kul­turális területek fejlesztésé­re: a művelődési tárca be­ruházásai mérséklődtek ugyan, de ennek ellenére több jelentős fejlesztés feje­ződött be az idén. * A kulturális nagy beruhá­zások közül ez évben ért vé­get az Operaház rekonstruk­ciója. A műemléképület tel­jes külső és belső felújítása a jól szervezett munka ered­ményeként eredeti határidő­re, a jóváhagyott költsége­ken belül 'készült el. Jó ütem­ben halad a budavári palo­ta helyreállítása: nemrégi­ben megkezdődött az Orszá­gos Széchényi Könyvtár új otthonának elfoglalása, és befejezéshez közelednek az ásatásokkal és a várfal-ki­egészítésekkel kapcsolatos munkák is. A nagy beruhá­zások között ugyancsak be­fejeződött a Népművészeti és Közművelődési Információs Központ építése is Budapes­ten, a III. kerület, Harrer Pál utca' 2. szám alatt. A vidéki színházak közül folytatódtak az idén a veszprémi, a pécsi és a sze­gedi színház rekonstrukciós munkálatai, s ugyancsak 1984-ben fejeződött be az eg­ri Gárdonyi Géza Színház felújítása, valamint a nyír­egyházi színház rekonstruk­ciójának második lépéseként a szolgáltató épület átadása. Elkészültek az új Nemzeti Színház építési-engedélyezé­si tervei: a tavaszi alapkő- letétel után, várhafóan a jö­vő év első felében megin­dul a mintegy hárommilli- árd forintra tervezett kivi­telezés is. Jó néhány országos múze­umban folytatódott az idén a megkezdett felújítás: az átfogó rekonstrukciós prog­ram kidolgozása előtt töb­bek között a Szépművészeti, a Nemzeti, a Néprajzi Mú­zeumban és a Műcsarnokban végezték el a legsürgetőbb javításokat, s szereltek fel modern biztonsági berende­zéseket. A központi beruházások és tanácsi fejlesztések révén az Oktatásügyben is jelentős eredmények születtek. Az idén több mint ötezerrel nőtt az óvodai helyek, ezerrel az általános iskolai tantermek száma, 60 új osztályterem­mel, 125 iskolai tanműhely- lyel bővült a szakmunkás- képzés bázisa is. 1984-ben — a kormányhatározat alapján — meggyorsultak a közép­iskolai fejlesztések: ez évben 400 millió forinttal többet fordítottak e célra; mint azt megelőzően. Bővült a gyógypedagógiai ellátást nyújtó intézmények köre: Cegléden, Tatán és Veszprémben új, illetve kor­szerűsített létesítmények ké­szültek, készülnek. Budapes­ten, a Kútvölgyi úton befe­jeződött a Mozgássérültek Nevelőintézetének tíz éve fo­lyó építkezése is; a mintegy 280 millió forintba kerülő munkák végeztével hamaro­san megindulhat a beköltözés. A felsőoktatás beruházásai közül elkészültek az idén a Miskolci Nehézipari Egye­tem és a debreceni KLTE új oktatási épületei, valamint a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem új, több mint 500 személyes kollégiu­ma. Folytatódtak az ELTE lágymányosi épülettömbjé­nek előkészítő, valamint a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem rekonst­rukciós munkálatai; a ter­vek szerint a jövő év szep­temberétől a hallgatók az épület kétharmadát és az új menzát már használhatják. Jövő év közepére várható az ELTE Szerb utcai épületé­nek befejezése is. Fenyőünnep a Parlamentben Az Országház kupolacsar­nokában ezen a karácsonyon is kigyúltak a gyertyák a zöld fenyőfán. Kedden dél­előtt kezdődött és két napig tartott az ünnepi program, amelyre négy csoportban összesen mintegy háromezer kisdobost és úttörőt — a gyermekmozgalomban kitűnt pajtásokat — hívtak vendé­gül. Immár három évtizedes hagyománya van nálunk a parlamenti fenyőfaünnepség­nek. A főműsor keretmesé­jéül ez alkalommal is a ha­zai és a más országokbeli karácsonyi szokások szolgál­tak. Az ünnepség alapgon­dolata pedig a gyermekeket és a jó akaratú embereket összekötő szeretet volt, s ami még ennél is drágább: a béke. Az ünnepségen ezúttal is — csakúgy, mint az előző- években — tíz méternél ma­gasabb volt a kék és a piros nyakkendős pajtások fenyő­fája. A terebélyes tűlevelűt a veszprémi erdőgazdaságból szállították a Parlament ku­polatermébe. A zenés, játékos főműsor­ban — melynek háziasszo­nya Halász Judit volt — régi ismerőseikkel: a Bojtor­ján együttessel, Rodolfóval, Zsoldos Imrével és kisegyüt­tesével találkozhattak a gye­rekek. Szórakoztatásukhoz tetszetős műsorral járultak hozzá az artistaképző iskola növendékei, a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének tánckara és a Rajkó zene­kar. A parlamenti fenyőün­nepségen eddig még nem szerepelt vendégek is szín­padra léptek: a Színház- és Filmművészeti Főiskola nö­vendékeinek, valamint a szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttesének tánco­sai. A Télapót — mint már annyiszor — ez alkalommal is az örökifjú Hadics László személyesítette meg. A ku­polabeli programot újszerű technikákkal, fényjátékok­kal, lézerrel tették az eddi­gieknél is színesebbé. * * * A Magyar Üttörők Szövet­sége Országos Elnöksége Ha­dics Lászlót, a Fővárosi Ope­rettszínház művészét Gyer­mekekért kitüntetésben ré­szesítette, abból az alkalom­ból, hogy az idén huszon- ötödször öltötte magára Tél­apó jelmezét a parlamenti ünnepségen. A kitüntetést kedden az Országházban, az úttörők fenyőünnepségén ad­ta át Csizmár Gábor, a Ma­gyar Úttörők Szövetsége budapesti elnökségének el­nöke.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------j--------------------------------------------------------------­Hogy biztonságosan haladhassunk előre L ejárt a frázisok ideje, és egyre inkább érezzük a hétköznapok szürke szavainak súlyát. Egyre jobban megbecsüljük a prózai mondatokat, amelyek egy­szerűségükben konkrét tartalmat hordoznak, az igazat mondják nekünk, a kézzelfogható valóságot jelentik szá­munkra. A tényeket közük tömören, őszintén, takargatás és szépítés nélkül, hogy tisztán láthassuk, mihez tartsuk magunkat. Sok ilyen frázisok nélküli, díszítő jelzők nél­küli, hétköznapi tartalmában jelentős mondat hangzott el például a decemberben befejeződött beszámoló párttag­gyűléseken, ahol a kommunisták kertelés nélkül, őszintén beszéltek lakóhelyük, munkahelyi közösségük sorsának alakulásáról. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak kongresszusi irányelvei is nagy szavak nélkül méltat­ják eddig elért eredményeinket, és őszintén beszélnek ar­ról, hogy az utóbbi években nehezebb helyzetben folyik a szocialista építőmunka. De hozzáteszik: „A következő években az a legfontosabb teendőnk, hogy a társadalmi élet minden területén következetes munkával feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben levő hatalmas erő­forrásokat.” A népgazdaság teljesítőképességének növelé­sével, a gazdasági fejlődés fokozatos élénkítésével tudjuk megteremteni az életkörülmények javításának, a társadal­mi igazságosság jobb érvényesítésének anyagi feltételeit. A kongresszusi irányelvekben megfogalmazott célokat természetesen nem szavakkal, hanem tettekkel tudjuk csak elérni. A tények nap mint nap figyelmeztetnek arra, számolnunk kell a két világrendszer együttélésének követ­kezményeivel, nem várhatunk tétlenül a helyzet jobbra fordulására, hanem saját erőnkből kell segíteni magun­kon, amennyire tudunk. És hogy tudunk, képesek va­gyunk rá, azt bizonyítja a sok helyütt eredményes törek­vés a drága import anyag hazaival történő helyettesítésé­re, a tőkés importból beszerzett, illetve manapság esetleg már beszerezhetetlen alkatrészek itthoni gyártása. Ipar és kereskedelem egyaránt tapasztalja, hogy az exportlehető­ségeket viszont mennyire befolyásolja a termék minősége, és ez a dolgozók százezreinek mindennapi munkájától függ nagymértékben. És ha egy-egy munkahelyen sikerül kialakítani a jó minőségre ösztönző hatékony bérrendszert, az eredmény bizonyítja, hogy milyen rejtett erőforrásokat segít felszínre törni a helyes érdekeltségi viszonyok kiala­kítása, ami a közgazdászok dolga. Vannak elkoptatott szavaink, amelyeknek rangját visz- sza kellene adnunk. Például a takarékósságnak, amely ar­ra ösztönöz, hogy semmit ne hagyjunk kárba veszni. Ha például a termelőszövetkezet kiselejtezett gépeit alaposan felülvizsgálja, az üzemképes masinákat értékesíti, a töb­bit szétbontja, hogy a még megmenthető alkatrészeket felújítsa, a hulladékot pedig kohászati alapanyagnak el­adja —, ennek nemcsak saját maga látja hasznát, hanem a népgazdaság is. Közös érdek az energiatakarékosság is. Persze nemcsak azokra gondoljunk, akik nem égetik feleslegesen a százas villanykörtét, hanem a szakemberekre, akik megtervezik az erőművek átállását a drága kőolajról olcsóbb hazai fű­tőanyagra, sőt a korábban kárba veszett hulladék anyag­ból nyert biogázt is „befogják” fűtésre, szárításra a me­zőgazdaságban. ózai példák ezek, de manapság igen megnőtt az ér­téke az ilyen hétköznapi hasznos tetteknek, kiér­demlik megbecsülésünket a mindennapi eredmé­nyeket hírül adó szürke szavak. Már nem hiszünk a lát­ványos produkciókban, a frázisok sziporkázásában. Amint a párt Központi Bizottságának decemberi ülése is megál­lapította: a dolgozó tömegek fegyelmezett munkájára van szükség, hogy biztonságosan haladhassunk előre. Imre Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents