Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-21 / 299. szám
1984. december 2L, péntek Érdekképviselet a közalkalmazottaknál Beszélgetés az ágazati szakszervezeti titkárral A Közalkalmazottak Szak- szervezete Békés megyei bizottsága és a hozzá tartozó alapszervezetek az elmúlt időszakban a Közalkalmazottak Szakszervezete IX. kongresszusának határozatai szellemében vettek részt a társadalmi folyamatokban. A tagság tevékenységét, tisztségviselőinek munkáját a korábbinál feszültebb nemzetközi helyzet is befolyásolta. Az elmúlt három évben a megyei szervek és az alapszervezeteik céltudatosan dolgoztak. Ez idő tájt számadást készítenek a ciklus eredményeiről, terveiről, és felkészülnek a X. kongresz- szusra. Mokrán Jánost, a megyei bizottság titkárát az elmúlt évek tapasztalatairól és a kongresszusra való felkészülésről kérdeztük. — A gazdasági körülmények változása hogyan befolyásolta a közalkalmazottak helyzetét? — Mint ismeretes, a világ- gazdasági válság tovább nehezítette gazdasági helyzetünket. Az egyes emberek is megérezték ennek hatását. A közalkalmazottak helyzete nehezebbé vált. A gazdaság kérdései változatlanul foglalkoztatják szakszervezetünk tagságát. Mind többen vannak, akik aggódnak a békéért, a gazdasági helyzet javítására és az életszínvonal megőrzésére tett erőfeszítések sikeréért. Találkozturfk olyanokkal is, akik kételkednek a kitűzött célok elérhetőségében, megalapozottságában. A közalkalmazottak döntő többsége azonban tevőlegesen vállal részt az előrelépésben. Társadalmunkat változatlanul stabilnak érzik, és pozitívan ítélik meg a kormány erőfeszítéseit. — Hogyan ítéli meg a tagság a jelenlegi életszínvonalát? — Legtöbben saját, egyéni helyzetükön keresztül. Ezért sokan nem fogadják el azt, hogy az életszínvonaluk nem csökkent. A bérfejlesztés visszafogása, a különböző kedvezmények megvonása élénken él tagságunk tudatában. Elhangzik nem is egyszer, hogy becsületes úton nehéz dolgozni. A jövedelem differenciálását elfogadják, ha ezt a jobb munka- alapozza meg. Az adórendszer ellentmondásossága és a jövedelemszerzés zavarai ugyancsak gyakran kerülnek terítékre. — Milyen következtetéseket vont le ebből a megyei bizottság? — Az eltelt időszak a köz- alkalmazottaknak csak úgy, mint a szakszervezeti mozgalom egészének, kemény erőpróbája volt. Azt hiszem, a jövőben sem lesz könnyebb a feladatunk. Kiemelt tevékenységünk volt és az is marad a szocialista viszonyaink mellett való kiállás, és a pártkongresszus irányelveinek megértetése és elfogadása. Manapság egy kicsit divattá vált a panaszkodás, és kevésbé szokás az elért eredményeinkről szólni. Pedig tapasztaljuk, hogy mélyen gyökereznek azok az értékek, amit mi szocializmusnak mondunk. Nem kisebb súlyú feladatunk lesz a gazdasági építés, illetve az egyes területek szakmai feladatainak segítése. — Milyen változásokat értek el a szakmapolitikai munkában? — A szakszervezetünkhöz tartozó területeken — szervezetileg, tartalmilag és követelményrendszerében — jelentős változások közepette dolgozik tagságunk, továbbra is előtérbe helyezzük a szakmapolitikai munkát. Az alkalmazkodó 'készség és az új megoldások, módszerek keresése ma fokozott igényként jelentkezik a szak- szervezeti tevékenységben. Ügy érzem, nőtt az alapszervezeti munka elismertsége, mert van látszata az erőfeszítéséknek. — Mennyiben változott az érdekképviseleti munkájuk? — Az érdekvédelem és az érdekképviselet korábban is kulcsfontosságú volt, de még inkább azzá vált napjainkban. A gazdasági realitások szem előtt tartása, az önmérséklet és a jogos érdekek felelős besorolása, illetve a halaszthatatlannak ítélt problémák megoldása melletti kiállás ma határozott követelménye a szakszervezeti tevékenységnek. A megyei bizottság igyekezett ezt a felfogást szem előtt tartani. A központi vezetőséggel egyetértve, kialakítottuk álláspontunkat a társadalombiztosításról, a földhivatali szervezet dolgozóiról, az állam- igazgatás fejlesztéséről, és nem utolsósorban a közművelődési dolgozók munkafeltételeiről, életviszonyairól. Ismerjük rétegeink helyzetét, gondjait. Ebből adódik, hogy nem voltunk hívei a látványos összeütközéseknek, és a jövőben sem törekszünk erre. De 'kitartóak voltunk a politikailag érett kérdésekés gondok jelzésében, a megoldásra irányuló javaslatok kidolgozásában. Ezt tesszük a jövőben is. — A közigazgatási korszerűsítés a közalkalmazottak jelentős rétegét érintette. Mennyiben befolyásolta ez a megyei bizottság munkáját? — A közigazgatás korszerűsítése új feladatokat adott számunkra. Az alapszervezeteknek az új követelményeknek megfelelő munkastílust kellett érvényre juttatni a napi munkában. A járások megszűnése óta viszonylag rövid idő telt' el, ezért végleges következtetéseket még nem vonhatunk le. Indokolt viszont a kezdeti tapasztalatok összegzése. Az átállás, véleményünk szerint, különösebb zökkenők nélkül történt. A lakossági ügyintézés folyamatos és zavartalan volt. De szembetűnőbbé vált a helyi igazgatás színvonalának differenciáltsága. A községi tanácsok jelentős része már ma megfelel az új 'követelménynek. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy növelni kell -az apparátus felkészültségét. — Melyek azok a területek, amelyekre a megyei bizottság az elkövetkezendő időszakban a legnagyobb hangsúlyt helyezi? — Szeretnénk elérni, hogy alapszervezeteink fokozottabban támogassák a tanácsi dolgozók felkészültségének növelését, a korszerű megoldások, módszerek terjesztését. Szükség van a munkakollektíva mozgalom és a szocialista versenymozgalom továbbfejlesztésére. Erre a megyeszékhely szakszervezeti bizottsága dicséretes kezdeményezést tett. Fontos feladatunknak tekintjük a szabad idő okos felhasználásának segítését, az ilyen jellegű törekvések támogatását. A nevelőmunkánkra továbbra is megkülönböztetett figyelmet szentelünk. A fentieken kívül szeretnénk elősegíteni a szocialista közgondolkozás további térhódítását, a jól végzett munka rangjának növelését. Lovász Sándor Karácsony előtt a Debreczeni családnál A Békés megyei Népújság 1982. december 21-i számában Nem marad egyedül a Debreczeni család cím alatt bevezetőül a következőkét írtuk: „A Gyulai Húskombinát egyik hűtős felépítményű tehergépkocsija október 11-én éjszaka Gyuláról Kecskemét felé haladt és 4 óra 30 perckor a tiszazugi híd közelében egy vastag fának ütközött. Debreczeni Ferenc, a gépkocsi kísérője, aki 1981 decembere óta dolgozott a vállalatnál, a helyszínen meghalt. Dobozon, Debreczeni Ferenc szüleinek a házában lakik az özvegy gyermekeivel, a 9 éves Eszterrel, a 6 éves Ferikével és az 1 hónapos Attilával. Attila születését már nem érhette meg az apa, pedig nagy szeretettel várta a legkisebb érkezését. Hogy milyen keserves napokat élt át a család, azt leírni nem lehet. Ám a mérhetetlen fájdalmat némileg enyhítette az emberi segítőkészség számos megnyilatkozása.” Vass László csoportvezető Debreczeni Ferencet így jellemezte : ’ „Becsületes, segítőkész, szorgalmas, nagy teherbírású ember volt. Ha a vállalat érdeke megkívánta, a kötelezőnél jóval több munkát is vállalt. Magatartása mindenki számára példaképül szolgál." * * * A súlyos tragédia után sokan azonnal a család segítségére siettek. A Gyulai Húskombinát szállítási csoportja, a Mező Imre Szocialista Brigád, amelynek az elhunyt is tagja volt, a községi tanács, az ÉDOSZ-központ pénztámogatást küldött. Mivel pedig Debreczeni Ferenc évek óta tervezte, hogy családi házat épít és ehhez a feleségével együtt már egy kisebb összeget is megtakarított, a tanács ingyentelket ajánlott fel az asszonynak. (Csak a közművesítés költségét kellett megfizetnie.) A Mező Imre Szocialista Brigád ígéreteit tett, hogy az építőanyagot a helyszínre szállítja. Közben természetesen elkezdődött a hivatalos eljárás, hogy özvegy Debreczeni Ferencné mielőbb kapja meg az árvasági járadékot, az özvegyi nyugdíjat, a vállalattól pedig a kártérítést. Nemrég Vágréti Lászlóval, aki akkoriban az SZMT munkavédelmi felügyelőjeként igyekezett a család gondjainak az enyhítését elősegíteni, ismét felkerestem az asszonyt. Vajon rendben van-e minden? A későbbi időkben nem maradt-e egyedül a család? Örömmel adhatok számot arról, hogy elkészült a ház és a család már be is költözött a szép, két és fél szobás lakásba. Igaz, az egyik szobában egyelőre még alig van bútor, de hát egyszerre mindent megvásárolni nem lehet. Télen különben is jobb egy kicsit összehúzódni, hogy kevesebb tüzelőanyag fogyjon. Van víz, villany, a fürdőszoba használatát azonban megnehezíti, hogy a villanybojler egyelőre nincs bekötve a hálózatba. A DÉMÁSZ szerelőire vár, hogy mielőbb megtörténjék.- * * * * A ház alapozása 1983-ban kezdődött. Hogy mi mindent kellett addig az asszonynak elintéznie, azt nehéz lenne felsorolni. Igyekezett. Férje emléke is erre kötelezte. Sokan segítették is. Az építési tervet a kombinát dolgozója, Standa- vári Erzsiké készítette, Szatmári János tanácselnök, Kiss László tanácstitkár és Komlósi Mátyás, az építési csoport osztályvezetője nemcsak a telek kiutalását intézte, hanem segített az OTP-kölcsön igénylésében és minden építkezéssel kapcsolatos ügy lebonyolításában. Az építkezésről pedig így beszél az asszony: — Szinte az egész rokonság ott volt, köztük az apósom, Erdős András,' aki kőműves, édesapám öccse, Földi János, aki ugyancsak kőműves, unokaöcsém, Keresztesi György, aki parkettázó, aztán a többiek, az apám, Földi József, az öcsém, ifj. Földi József, anyám testvére, Köteles Antal. A burkolómunkában részt vett a húskombinát kőművesbrigádja. Valamennyien igen szépen dolgoztak. Meg lehet nézni. — Mi van még hátra? — kérdezem. — Most a járdá, tavasszal pedig majd a kerítés készül. Ha . az anyagiak lehetővé teszik, szeretnék még a lakás bejáratánál előtetőt létesíteni. — Más gond? — Minden pénzem ráment az építkezésre. Sok az adósságom, amit havonta kell törlesztenem. Valahogy azért meglennénk, de most váratlanul kaptam a Gyulai Húskombináttól egy felszólítást, hogy fizessem ki a házépítéshez szállított anyagok fuvardíját, ami — bár méltányos árat számítottak — az én viszonylatomban tekintélyes összeg. Nem is tudom, mit csináljak ... * * * A 12 éves Esztike és a 8 éves Ferike most iskolában van. A 2 éves Attila a kellemesen fűtött szobában játszadozik, közben élénken figyeli a számára idegen férfiakat. Néha kedveskedve elénk áll, hogy egy kis simogatást kapjon. Az asszony gyesen van, marad is, amíg Attila 3 éves nem lesz. Aztán munkát vállal valahol .Talán a harisnyaüzemben vagy elmegy takarítónőnek az iskolába. Akkor Esztike már 13 éves lesz és jobban tud majd részt venni a házi munkában, a kis Attila gondozásában. özvegy Debreczeni Ferencné jól tudja, hogy milyen nagy segítséget kapott és kap ma is a társadalomtól és hálás szívvel gondol mindazokra, akik valamilyen formában közreműködtek abban, hogy a család biztonságos körülmények közé jusson.- Mondja is: — A gyermekeimet úgy fogom nevelni, hogy soha ne felejtkezzenek meg erről. A sok jót, az emberséget úgy viszonozhatják, ha követik édesapjuk példáját a munkában, emberi magatartásában. Az emlékezés néha ma is könnyeket lop az asszony és a két nagyobb gyermek szemébe. A férjet, az apát semmi sem pótolja. De az emberszeretet sok-sok megnyilvánulása enyhíti a fájdalmat. Itt a karácsony. Egy-egy kis ruha, cipő, játék kerül majd Debreczeniék karácsonyfája alá. A gyerekek gyorsan nőnek, nem könnyű öltöztetni őket. De ebben is van segítség: az asszony -unokatestvére, Telek Lászióné átadja azokat a ruhadarabokat a kis Attilának, amelyek még jó állapotban vannak, de az övéinek már kicsik. A Békés megyei Munka- védelmi Felügyelőség dolgozói ugyancsak gyermekruhákkal igyekeztek enyhíteni a család gondját. És következtek mások is. Nagy öröm érte özvegy Debreczeni Ferencnét akkor is, amikor közölték vele, hogy Zöm András, a húskombinát vezér- igazgatója elengedte a fuvarköltséget. Igazán szép karácsonyi ajándék ez is. * Pásztor Béla Három füzesgyarmati képviseld az Ideiglenes Nemzetgyűlésben Ritka történeti esemény egy nagyközség életében, hogy három lakosa képviselő legyen egy időben az ország legmagasabb rangú testületében, az országgyűlésben. Pontosabban az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, ahogyan akkor, 1944. decemberében nevezték a felszabadult országrész parlamentjét. A 230 ideiglenes nemzetgyűlési képviselő között ott volt Hegyest János, B. Nagy Imre, Faraghó Sándor füzesgyarmati lakos. A történelmi háttér is igen érdekes, ami ezt a különleges helyzetet teremtette. Ismert a „történelemtudók” előtt, hogy 1944. december 14-én alakult meg az a 17 tagú előkészítő bizottság — a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front javaslatára, a Szovjetunió „és szövetségesei egyetértésével —, akik megszervezték a 21-én egybeülő nemzetgyűlést. A szervezők alkalmi gépkocsikon, személy- és teher- vonatokon utazva keresték fel a községeket, városokat, hogy e helyeken népgyűlést szervezve, a lakosság megválaszthassa küldötteit. Az a szervező, akinek többek között Füzesgyarmat, Szeghalom és Vésztő felkeresése jutott, Biharnagybajomban megbetegedett december 16- án. Annyi ereje még volt, hogy kiment este ^ vasútállomásra, hogy „felelős utazó emberre” bízza, illetve ruházza át feladatát. Több órai tájékozódás után meg is találta Somogyi Benjámin MÁV vonalbejáró pályaőr személyében. Akkor éjjel nem indult sem személy-, sem tehervonat Szeghalom irányába. Az ö feladata pedig éppen az volt, hogy gyalogosan tegye meg a sínpárok között az utat, ellenőrizve a talpfák és sínek épségét. Alig pitymallott, el is indult Füzesgyarmatra, vitte kabátjában a történelmi értékű meghívó leveleket. A kemény hideg, süvítő szél ellenére sem állt meg egyik bakterházban sem pihenni. Útja egyenesen Hegyesi Jánoshoz vezetett. Tudta He- gyesiről, hogy országos (fővárosi) kapcsolatai vannak, és reá bízza a gyarmati gyűlés szervezését. Beszélgetésük közben az időjárás még rosszabbra fordult, s kilátástalannak tűnt, hogy még aznap gyalog eljuthatna Szeghalomra is. Ügy határoztak, hogy felkeresik Faraghó Sándor igazgató tanítót, aki ekkor a község vezető jegyzői teendőit is ellátta (a volt főjegyző elmenekült). Azt remélve, hogy az akkor szokásos levélforgalom útján megoldják a megbízások Szeghalomra, Vésztőre való eljuttatását. Aznap, december 17-én ez nem sikerült, pedig a feladat felelősségét is átérezve, mindenféle megoldást kerestek. A helyi szovjet parancsnoksághoz is fordultak, sajnos, így sem sikerült. December 18-án már arra gondoltak, hogy nem lesz idejük a szomszéd községnek sem gyűlés szervezésére. Ügy döntöttek. Füzesgyarmaton tartják mind a*három „státust”. Az elgondolást tett követte. Így is rövid volt az idő. A szovjet parancsnok sietett segítségükre, hogy eljussanak Debrecenbe. Meg is érkeztek sok viszontagság után, 20- án este. Alig pihenték ki fáradalmaikat, már 21-én korán jelentkeztek a „mandátumvizsgáló” bizottságnál. A mandátumvizsgálat már pártok szerinti csoportosításban történt. Két füzes gyarmati küldöttnek ez egy csepp gondot sem okozott, míg a harmadiknak igen, s ezért ő a 22 pártonkívüli közé került. B. Nagy Imre földmunkás — volt vöröskatona — a kommunista párt képviselője lett. Hegyesi János útőr pedig régi kapcsolataihoz hűen parasztpárti. Ö mondta el a feltűnést keltő, nagy hatású beszédet már pártja nevében is. Jelentős politikai pályát is ő futott be a további években, melyet a Népszabadság ez év december 15. száma is méltat. Nagy Lajos Elektromos berendezés oktatáshoz A 611. számú Alfredo Lima Szakmunkásképző és Szakközépiskola békéscsabai központjában található az a berendezés, amelyen az elektroműszerész, az elektronikai műszerész, az erősára- múberendezés-szerelő, a vil- lamosgép-szerelő, a hálózati villanyszerelő, az épületvillanyszerelő, a rádió-, tévészerelő, a háztartásigépszerelő, valamint a villany- mozdony-szerelő tanulók az elektrotechnikai mérések módszerével ismerkednek meg. A felnőttoktatáshoz is felhasználják. A berendezést Gulácsi Tibor és Kiss Imre villamosmérnök tervezte, és Kőszegi Viktor szakoktató irányításával a diákok készítették el. A berendezés — ha készen vásárolja meg az iskola —, mintegy hárommillió forintba került volna, így azonban nem költöttek rá többet 400 ezer forintnál. A megvalósítást a DÉMÁSZ, a BÁÉV és a HAFE pénzzel és anyaggal segítette elő. A berendezés biztonságosan üzemel. A tervet az iskola megvételre más iskoláknak és üzemeknek is felajánlja. .1 A berendezés egy részlete Fotó: Fazekas László
