Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-20 / 298. szám

1984. december 20., csütörtök o Pangó bútorpiac Exportgondok, ajándékkal Mi indokolja a napilapok vasárnapi kiadása helyett a hétfői megjelenést? Míg egyes ipari ágazatok a gazdasági életben kibon­takozó lassú javulást érzé­kelik, a bútorpiac továbbra is súlyos értékesítési gon­dokkal küzd. A lakossági jö­vedelmek szerény növekedé­se miatt Nyugat-Eúrópa or­szágaiban általában csökken a kereslet a bútorok iránt. Az eladásokat tovább ne­hezíti, hogy a piacok vi­szonylag telítettek, ugyan­akkor a fiatalok, akik koráb­ban biztos vásárlóként jöt­tek számításba, újabban a használt bútorok iránt ér­deklődnek, divat lett kö­rükben régi, nagyszülők-ko- rabeli bútorokkal berendez­kedni. Lanyhuló kereslet E piaci helyzet következ­ménye elkeseredett árver­seny, mely például az NSZK- ban már szinte mindenna­pos, 30—50 százalékos áren­gedményt adó kiárusítások­hoz vezetett. Ha valaki nem féláron jut, mondjuk egy garnitúrához. becsapottnak érzi magát. így természete­sen éleződik a viszony a gyártó és kereskedő között, egymást vádolják. Kit azért, mert olcsó árakhoz szoktat­ja a vásárlót, kit azért, mert „eladhatatlan" árut szállít. Mit érzékei mindebből egy magyarországi kis szövetke­zet, amely évek óta szállítja termékeit a nyugatnémet üz­letekbe? — Mindent — hangzik a Mezőberényj Faipari Szövet­kezet elnökének. Hoffmann Dánielnek tömör válasza. — Soha annyi minőségi kifogás nem érte termékeinket, mint ebben az esztendőben. Pedig Fellélegeztek a juhtartók. A közelmúltban rendezett megyei tájértekezleteken megtudhatták, hogy jövőre kilogrammonként 9 forinttal emelkedik a vágójuh felvá­sárlási ára, s a zsíros gyap­jú árát is emelik 4 száza­lékkal. Várták a termelők a szá­mukra kedvező intézkedése­ket, mert szükségük volt az ágazat jövedelmezőségének javítására. Mélypontra ju­tott a juhászatok egy része, szerte az országban. Egy fel­mérés szerint például Heves megyében a juhászatoknak csaknem száz százaléka vesz­teséges volt az elmúlt évek­ben. VITATHATÓ PANASZ Másutt is hasonlóak a ta­pasztalatok. Már 1982-ben is 11,5 forint veszteség jutott száz forint költségre a juhá­szainkban. Tavaly anyánként átlagosan 200 forint veszte­ség terhelte az ágazatot, az idén ez mintegy 8—10 szá­zalékkal tovább emelkedik. A gazdaságok szakemberei szerint nem meglepő az ága­zat helyzetének folyamatos romlása, mert két ellentétes tendencia érvényesült az el­múlt években. Állandóan emelkedtek a termelési költ­ségek, hiszen a korábbinál többe kerülnek a gépek, a tenyészállatok, növekedtek a munkabérek. Ezeket nem­hogy ellensúlyozta volna a felvásárlási ár emelkedése, de az elmúlt esztendőkben még csökkent is az ár. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt adatai szerint 1981— 1983 között hat forinttal csökkent a tejesbárány fel- vásárlási ára. Ha a költségeket és az ára­kat állítjuk szembe egymás­sal, érthető a gazdaságok ve­zetőinek panasza. Ám ha messzebbre tekintünk, s a vi­lágpiacon kialakult helyze­tet vizsgáljuk, már nem le­hetünk teljesen meggyőződ­ve a termelők igazságáról. A ugyanazt gyártjuk, mint ta­valy, ugyanazt, amit egy éve, sőt, még az. idén, az el­ső negyedévben is gond nél­kül eladtuk. Most pedig visszaküldi a partner a ki­szállított áru egy részét. — Milyen kifogással? — Nincs olyan termék, amin ne lehetne hibát talál­ni, ha valakinek ez a célja. A leguniverzálisabb kifogás viszont az, hogy nem felel meg a piaci igényeknek. Elmaradt szállítás Ebbe valóban minden be­lefér. És vajon mi felel meg a piaci igényeknek? A ke­reslet érezhetően eltolódott a jobb minőségű, igényesebb megoldással készülő bútorok felé, ám mindezt olcsóbban szeretné a vevő. E kettő ne­hezen jön össze, márcsak azért is, mert a fogyasztó egyedi darabokat keres, a gyártó viszont csak úgy me­hetne lejjebb az árral, ha nagy sorozatokat szállítana. így marad a minőségi ki­fogás, árengedmény remé­nyében, vagy a visszáru, ha reménytelen az eladás. Elő­fordul az is. hogy a partner „elfelejti" lehívni az árut, és a termelő kénytelen hóna­pokon át készletezni nem kis költséggel. Erre is akad berényi példa: — Az előzetes tárgyalások során egyik nyugatnémet partnerünk még 1500 kárpi­tos garnitúrát igényelt. Ké­sőbb már csak nyolcszázat igazolt vissza, és a megbe­szélt határidőig csupán két­száz garnitúrát kért. Né­hány hónapi késéssel még kiszállíthattunk 360 garni­világpiacon ugyanis számot­tevően csökkent a juh ára, s ez nehéz helyzetbe hozta a hazai külkereskedőket. Az itthoni, ráfordításokat tehát nem ismerte el a világpiaci ár, így a hazai felvásárlási árak emelése is nehézségek­be ütközött. A termelők persze más­ként érvelnek. Szerintük ők korábban sem érzékelték a világpiaci árakat, tőlük ak­kor is alacsonyabb áron vet­ték meg a birkát, amikor a világpiacon többet adta'k ér­te. S ha akkor kirekesztet­ték őket a nagyobb haszon­ból. most a veszteségből sem kérnek. Se vége, se hossza nincs a vitának, hiszen mindkét félnek nyomós érvei vannak. Nem hallgatható el az sem, hogy eddig a magyar terme­lők nem tudtak lépést tarta­ni külhoni társaikkal. Fran­ciaországban például 44 ki­logramm húst termel egy anyajuh, nálunk csak 24,5 kilogrammot. Bizonyos: az alacsonyabb termelési szín­vonalnak része van a gyen­gébb jövedelmezőségben, de azt sem lehet tagadni, hogy a termelési költségek válto­zása mögött elmaradó fel- vásárlási árak szintén csök­kentik a nyereséget. 205 EZERREL KEVESEBB Az ellentmondás pedig nem csak a gazdaságoknak kedvezőtlen, hiszen az or­szágnak is szüksége van a bárányhús exportjára. Ta­valy például a juhhús és a -sajt értékesítéséből 63 mil­lió dollár bevétel származott. A gyapjút ugyan nem ex­portáltuk, de ha itthon nem tudnánk előállítani, impor­tálni kellene, s emiatt az el­múlt esztendőben 26 millió dollárral növekedtek volna kiadásaink. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig úgy tűnt, le kell mondani az export egy részéről, mert a termelők nemcsak panaszkodtak az túrát, de a többiért nem je­lentkezett a vevő. Szövetet, kellékeket a partner adott a termékhez, és amikor a szövetkezet kö­zölte vele, hogy az elmaradt, szállítások miatt kötbér­igényt nyújt be, a külföldi üzletember azt válaszolta, inkább itthagy ajándékba mindent, kárpitot és kellé­keket, csak ne szállítsák ki neki a garnitúrákat. — Az ajándékot elfogad­tuk, a garnitúrákat pedig eladjuk — jó részét már el is adtuk — belföldön. Exportkényszer A magyarországi bútorpi­ac még nem telített, ám azr zá válna egyhamar, ha az exportra dolgozók belföldre termelnének. De nemcsak emiatt nem válhatnak meg a termelők a szeszélyes, oly­kor bosszantó, olykor ráfize­téses külföldi piacoktól. A devizára szükség van és . . . — ... az export fegyelem­re kényszerít, minőségben, határidőben egyaránt. Nem lehet ellustulni, a világpia­con való részvétei kötelez a fejlettebb technológia alkal­mazására, a magasabb minő­ségi színvonal elérésére, a lépéstartásra divattal és technikával. Ezért nem mondhatnak le a kivitelről, noha javulás egyelőre nem várható az ex­portpiacokon. Az előrejelzé­sek szerint Nyugat-Európa országaiban az értékesítési lehetőségek korlátozottak maradnak, s áremelkedésre se lehet számítani. Elsősor­ban az USA-ban és esetleg a közel-keleti országokban nö­velhetők a bútoreladások, aki teheti, igyekszik hát e területekre bejutni termé­keivel. És ezt a lehetőséget a „berényi fások" se hagyják figyelmen kívül. alacsony jövedelmezőség mi­att, hanem cselekedtek is. Tavaly 205 ezerrel csökkent a juhállomány, s az idén sem állt meg ez a folyamat. CSÖKKENTHETŐ KÖLTSÉGEK Jókor jött tehát a felvá­sárlási árak emelése, hiszen a jövedelmezőség javulása bizonyára a tenyésztői 'ked­vet is fokozza. Enélkül ugyanis nem lehet elmozdul­ni a mélypontról. A gazda­ságok a veszteség csökken­tése érdekében igyekeztek minden áron takarékoskod­ni, s akkor is a költségek mérséklésére törekedtek, amikor az ártott a tenyész­tési elképzeléseknek. Példa erre, hogy a jó tenyészérté- kű kosok helyett sok helyen másodosztályú apaállatokat vásároltak, elhanyagolták a selejtezést, s az „anyajuh- „utánpótlást” is meghizlal­ták. Ez utóbbit követelte rö­vid távú gazdasági érdekük, hiszen a hizlaláson még hasznuk volt a gazdaságok­nak, a tenyésztésen viszont veszteségük. A tenyésztés háttérbe szo­rulása pedig rányomta bé­lyegét az egész ágazatra. Kö­vetkezménye lett ugyanis, hogy az anyaállománynak mintegy 20 százaléka med­dő, alacsonyak a szaporasá­gi és a termelési mutatók is. A gyenge jövedelmező­ségből a kivezető utat a te­nyésztési és tartási elvek maradéktalan betartása je­lentheti csak, de eddig erre kevés pénze volt a gazdasá­goknak. Jövőre valamelyest javul a helyzet, hiszen a juhhús és a gyapjú felvásárlási árának emelése kedvezőbb lehetősé­geket teremt a nagyüzemek számára. Ahol a juhtartás megtartása mellett döntenek, lépniük is kell, hiszen a ter­melés jövedelmezőségét nem­csak a felvásárlási árak emelésével lehet javítani, ha­nem a költségek csökkenté­sével, és a termelési muta­tók jobbításával is. S mint a gazdasági tapasztalatok mutatják, korántsem jutot­tak a kiaknázható tartalékok végére a nagyüzemek. V. Farkas József Az utóbbi egy, másfél év­tizedben számottevően átala­kult hazánk lakosságának életmódja, munkarendje, sza­bad idejének a felhasználá­sa. A nagyobb települések, városok lakosságának jelen­tős része kora tavasztól késő őszig hét végére általában elhagyja lakóhelyét, a tel­kén tevékenykedik, kirándul, utazik. E változásokhoz a tö­megtájékoztatásnak is iga­zodnia kell, hogy a lakosság információs igényét a meg­változott életmód, s az át­alakuló hétvégi olvasói szo­kások közepette is maradék­talanul kielégíthesse. A növekvő szabad idő tar­talmasabb kihasználásának elősegítése érdekében a tö­megtájékoztatás a hétvégi két szabadnapra igyekszik több információt, olvasniva­lót adni az embereknek. A hét végére jelenik meg több hetilap, s a napilapok szom­bati számai is nagyobb ter­jedelemben készülnek. Mind­ezt az olvasók többsége ma­— Idefigyeljen Totka elv­társ, ha én karácsonykor nem adom el a rizst, utána már végig a nyakamon ma­rad. Nekem most, az ünne­pek előtt kell eladnom a megrendelt mennyiséget. * * * A dévaványai rizshántoló vezetője, Totka László együttérzéssel hallgatja a Duna ÁFÉSZ ceglédi képvi­selőjét, s miközben tehetet­lenül tárja szét karját, iga­zat ad az ügyfélnek. — Tökéletesen megértem. Annál is inkább, mert az üzemünk is úgy van vele. hogy szeptemberben meg­kezdi a három műszakot, s akkor négy hónap alatt ki­megy innen az éves rizsnek a fele. A disznótorok, a hur- kacsinálás, a töltöttkáposzta- készítés, ez viszi a rizst. De én nem tudok mit tenni, ha nem kapunk elegendő va­gont. így az jut rizshez, aki tehergépkocsival jön. A szé­kesfehérváriak képesek fél éjfélkor elindulni, hogy a kö­vetkező éjfélre hazaérkezze­nek a szállítmánnyal. Tu­dom, hogy nem jól van ez így, no de az üzletek, a ke­reskedelem szeptemberben nem hajlandó fogadni a megrendelt tételeket, mert ezzel az előszállítással rom­lik a készletgazdálkodása. Pedig arra mindenki számít­hat, hogy év végén ilyen nagy lesz a torlódás. Ebben mind a ketten egyetértenek, időközben a telep udvarán ügyes targon­cások már meg is rakták a ceglédiek autóját, elindulhat­nak a rizzsel hazafelé. — Jövő héten még szeret­nék egy fuvart megcsinálni — mondják. — A jövő héten — még lehet, de utána már mi is pihenünk — válaszolja az üzemvezető, hozzátéve, hogy szeptember óta szombaton meg vasárnap is megy a fel­dolgozás, így a két ünnep kö­zötti néhány munkanapot bőven ledolgozták már. * * * Van azért még mit tenni, ebben a maradék egy-két napban is. A telep legtávo­labbi végében építők serény­kednek a hatezer tonna ter­mény tárolására alkalmas csarnoktárolón. A vázszerke­zet már áll. — Szellőzőpados, hőlégbe- fújásos rendszerű lesz, a rizs igényeinek megfelelően, kon­dicionált levegővel kezelhet­jük majd a termést — sorol­ja a beruházás előnyeit Tot­ka László, amihez a főmol­nár, Darvas Sándor annyit fűz hozzá, hogy ezzel együtt a jövő szezontól már 11 ezer gasra értékeli, a bőségesebb információt jól hasznosítja, a hétvégi kül- és belpolitikai összefoglalókat, hírmagyará­zatokat, kommentárokat, de a több szépprózát, verset, tárcát is. A hétközi és szombati nö­vekvő információbőség mel­lett viszont egyre inkább ki­ütközött, hogy a hétfő a tö­megtájékoztatásban a legel­látatlanabb nappá vált, az Esti Hírlapon kívül egyetlen más napilap nem jelent meg. s a tv sem sugárzott műsort. Tehát ezen a napon tudtuk a legkevésbé kiszolgálni a tár­sadalom tájékozódási igénye­it. Az intézkedés most meg­szünteti ezt a kedvezőtlen helyzetet, a napilapok hétfőn jelennek meg, az eddig ki­adásra kerülő vasárnapi lap­számoknál bőségesebb hír­anyaggal, gazdagabb tarta­lommal. Két teljes nap hír­anyaga áll a szerkesztőségek rendelkezésére. A hétfői megjelenéssel a lapok kiadá­tonna rizst tudnak majd tá­rolni az üzemben, vagyis csaknem az egy idényben be­érkező teljes mennyiséget. — Egy átlagos évre kell természetesen gondolni, ami­kor évi 14—15 ezer tonna rizst hántolunk, amiből 9— 10 ezer tonnát itt helyben csomagolunk is, automaták­kal. A baj csak az, hogy fo­gyóban van a kilós tasak, az utánpótlás meg késik, megint zsákos rizst kell majd csi­nálnunk a végén — magya­rázza az üzemvezető, akinek határozott véleménye van a rizs hazai jövőjéről is: — Nézze, az eléggé általá­nos tapasztalat, hogy jó ter­més után csökken a rizs ve­tésterülete. Az idei rossz ter­mésből nem lehet kiindulni, hiszen a mostani legjobb ter­mésátlag a megyében, a kö- röstarcsaiaké, csak alig né­hány tonnával több a tavalyi legalacson.vabbnál. természe­tes, hogy a kevésbé erős üzemek menekülnek a rizs­től, de egy valamit nem sza­bad elfelejteni. Nálunk ez az ágazat egy olyan műszaki színvonalra fejlődött, ame­lyen — tekintetbe véve a jelentős beruházásokat —, hogy úgymondjam, „kötve van” a rizses gazdaságok ke­ze, nem léphetnek vissza, mert akkor a befektetéseik soha nem térülnek meg. Ezen talán kár is lenne vi­tatkozni, tudniillik a hagyo­mányos rizstermelő üzemek­ben a kialakult vetésszerke­zet, a nagyüzemi gyakorlat, az üzemgazdasági összefüg­gések nem is tennék lehető­vé, hogy máról-holnapra föl­számolják a vízigabona ter­mesztését. A szakemberek jól tudják, hogy az első árasztáskor szinte megfa­gyott a víz a növényen és ez az 1984-es rizses év kudar­cának legfőbb okozója. * * * Az elért magas műszaki agrotechnikai szintről — aki sa jobban igazodik az új ol­vasói szokásokhoz, a lapok akkor jelennek meg friss tar­talommal, amikor az embe­rek túlnyomó többsége kézbe tudja és akarja is venni az újságokat, továbbá a tv szün­napján lesz több újság az ut­cán és az előfizetők aszta­lán. Az intézkedés a tájékozta­tásra fordítható anyagi és szellemi erőforrások lényege­sen jobb, ésszerűbb haszno­sításának feltételeit teremti meg. A vasárnapi napilapok ki­adásának megszüntetésével egyidejűleg a rádió és a te­levízió bővíti hírszolgáltatá­sát. Nem marad azonban nyomtatott sajtó nélkül va­sárnap sem az ország. 1985. január 6-tól a Hétfői Hírek új névvel — Vasárnapi Hí­rek — vasárnap reggel ke­rül majd a városok, nagyobb települések utcáira, s e lap­pal együtt a Népsport is, amelynek megjelenési rendje nem változik. látta tudja — a rizstáblák viszonylagos gyommentessé­ge vallott mindennél beszé­desebben. A köröstarcsaiak meg a csárdaszállásiak most sem lebecsülendő eredménye pedig a többiekben is tart­hatja a tájegység régi növé­nyi kultúrájába vetett hitet. A tájegység növényének kell mondanunk ugyanis a rizst, miután az országos ter­mőterületnek éppen 37 szá­zaléka — 4 ezer 830 hektár — található Békés megyében. A dévaványai rizshántoló kö­zelében pedig — amely Csongrád megye rizseseivel is partneri kapcsolatot léte­sített. — ez az arány már 43 százalékra rúg. Mindezek után úgy ösz- szegezhetünk, hogy a helyzet a rizságazatban — a termő- területet, a technológiai, mű­szaki színvonalat, a felvásár­lást. feldolgozást, s immár a raktározást tekintve is — hosszabb időre kialakultnak vehető, miután az utóbbi években elterjedt rizsfajta, a Nucleoryza is állja a sarat, legalábbis a termés mennyi­ségével. * * * Nem jelenti ez azt persze, hogy semmi gond, megol­dandó feladat nem maradt, s hogy nem kell mostmár sem az üzemeinknek, sem a köz­ponti irányításnak az ágaza­ti gazdaságosság „karbantar­tásával” foglalkoznia. Egy dolog azonban biztos: érde­mes lenne a feldolgozott rizs forgalmazásának tökéletesíté­sével talán egy kicsivel töb­bet foglalkozni, - hogy eladók és vevők ilyenkor, év végén, karácsony táján elapadt kész­letek, késő vagonok és hiány­zó papírzacskók miatt ne egymás idegeit, hanem a jó­kedvvel, ízesen elkészített hurkát, töltött káposztát ehessék gondjaikról megfe­ledkezve. Kép, szöveg: Kővári E. Péter Szatmári Ilona Nőttek a felvásárlási árak Juhtenyésztésünk jelene Ilyenkor a legkelendőbb Ünnepek előtt a rizshántolóban Épül az új csarnoktároló a dévaványai rizstároló telepén, ahol egymást érik a csomagolt rizsért érkező teherautók az ün­nepek előtti napokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents