Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-18 / 296. szám
1984. december 18., kedd Békési gondolatok a Békési Tárlatról Petrovszki Pál őszi erdő című képe a kiállításról Érdekes kiállítást láthatunk Békésen, a Jantyik Mátyás Múzeum nagyházbeli kiállítótermeiben. Pontosabban kettőben, az időszaki tárlatok megszokott helyén. Ez a mostani a Békési Tárlat, a városi művelődési központ alkotók körének rendszeres évi bemutatkozása. Az idén az alkotókor huszonnégy tagja közül tizenhatan pályázták meg a részvételt, mintegy 200 alkotással. A szigorú, de mindenképpen igazságos zsűri keményea megrostálta a benyújtott anyagot, és hatvanra mondta ki az igent, sajnos — helyszűke miatt — mind a hatvan nem is látható. Feltehető (sőt biztos) azonban, hogy a kiállításrendezők okosan és megfontoltan szűkítették tovább a kört arra a nem sokkal több mint negyvenre, ami végül is falakra került. Az első benyomás is a megszokott: a békési alkotókor tagjai igényesek önmagukkal szemben és jó képeket csinálnak, mert számítanak arra, hogy a munkájukat figyelemmel kísérő műbarát közönség is igényes, és elvárja tőlük azt a színvonalat, melyet alulmúlni nem szabad. Nos, éppen ez, a belőlük is kétségtelenül sugárzó igényesség mondat el a tárlatnézővel néhány észrevételt, melyben benne foglaltatik az, ami volt eddig, és ami lehetne, vagy jó lenne, ha lenne. Úgy érzem, erőteljesebben kell törekedni arra, hogy a Békési Tárlat megtalálja sajátos arculatát. Nehéz ezt részleteiben körülírni, de egy évente visszatérő tárlatnak, mely nevében is „békési”, arculatában, sugárzásában, gondolataiban is sajátosan békésinek kell lennie. Nyilván nem úgy, hogy képeikre azt írják: „Békési piac”, vagy „Békési Köröspart”, vagy akármi, tehát nem földrajzilag hiányolhatjuk a „békésiséget”, hanem inkább összefogó, általánosan jellemző szellemiségében, a tartalmi vonulatokban. Ahogyan (például) a Vásárhelyi Őszi Tárlat mégiscsak meghatározható jegyekkel bír, és nem téveszthető össze mással. Egyszóval legyen szabad megkockáztatnom, hogy a békési alkotókor, ha jobban igazodhatna egy-két, már most nagyobb formátumú festő köré, bizonyára sajátos arca is szépen, lassan, de kialakulna. Vagy akik most ott dolgoznak, hatékonyabb műhelymunkára fognák magukat, és nemcsak egy-egy kiállítás anyagának összeállításakor találkoznának, vitatnának meg szakmai, mesterségbeli dolgokat. Eddigi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a műhelymunka elengedhetetlen. Amikor ez a kis társaság nyaranta összejön a békési alkotótáborban. vagy egy részük elutazik más táborokba, művésztelepekre, visszatérve szembetűnő a változás, a látókör bővülése, a kifejezés sokfélesége: a műhelymunka, a közös munka hatása. Persze, a közös munkához közös műterem is kellene, addig, amíg — jószerével — ki-ki otthon üti fel műtermét, és hétszám nem találkozik más köri taggal; a jobbulás nehezen vár-: ható. Ha még ehhez azt is hozzátesszük, hogy nem is mind békésiek, van közöttük aki újkígyósi, vésztői, csabai, akkor a fenti kívánalmak még inkább fontosnak látszanak. Azok is: egy kör (alkotókor) életének legjelentősebb ismérve az, hogy kör, tehát valamire szövetkezettek csoportja, akik közös célokért közösen tevékenykednek. A látszat, hogy kör ugyan, de csak a legszűkebb mag képes találkozni esetenként, most már (úgy tűnik) gátja a továbblépésnek. Mindezt azért hoztam fel, és fejtegettem kissé bővebben, mert a békésiek másfél, vagy talán több évtizede, hogy évről évre leteszik névjegyüket a vidék képzőművészeti életének szimbolikus asztalára, és egyetlen alkalommal sem szégyellhették azt, amit a közönség elé vittek. Mint ahogyan most sem, csak éppen a tehetség, aminek kétségtelen megnyilvánulásait nem kell nagyítóval keresni, jelen van az; nos, a tehetségük okán és jogán volt szükséges _ elmondani amit elmondtunk, és ösztökélni őket jelentősebb kibontakozásra. Mert az is észrevehető, hogy néhányan mintha elégedettek lennének mostani színvonalukkal, és mintha a kísérletező kedv. a művészi kifejezés más formáinak, lehetőségeinek keresése nem lenne olyan fontos számukra. Ez pedig óhatatlanul stagnálást eredményez, és egyszer csak kiderül: elfut a világ mellettünk, lemaradtunk. Azzal kezdtem, hogy a kiállítók önmagukkal szembeni igényessége jellemzi a mostani Békési Tárlatot. Ez igaz, ez tény. Közben az is igaz, hogy a kiállítás arculata, békésiessége hagy hiányérzetet a szemlélőben, másképpen fogalmazva: jó néhány kép az ország bármely tárlatán akármilyen tájegységet képviselhetne, nincs sajátosan vonzó lokális sugárzása, az adott hely szelleme nem fűti-forrósítja, nem teszi egyértelműen csak ide tartozónak az alkotást. Félre ne értsük: nem a provincializmus közhelyjegyeit kérem számon a képek zömén, hanem azt, amitől békési ízű, jellegű lesz egy műalkotás. Még akkor is, ha az általános művészi értéket keresem. Régi és új nevek szerepelnek a kiállítás listáján, öt, jellegzetesen egyéni képet hozott Petrovszki Pál, derűs térségei, fái, fasorai a festő lírai érzékenységéről vallanak, még akkor is, ha kissé önmagukat ismétlik. Meglepően kiforrott akva- relleket állít ki Csuta György is, sajátos képszerkesztése, expresszív színvilága most már több éve jellemzi őt. Szabad legyen azonban megjegyezni : tegyen egy-két lépést más irányba, a változás-keresés még stúdiumnak is kitűnő módszer, hátha még a tehetséggel ötvöződve új lehetőségeket tárna fel? Csuta képei közül azt hi?zem. a Tó az. amit hosszasan kell szemlélni, ami a legtisztábban megnyilatkozik az érdeklődő szemlélőnek. Érdekes színfoltja a tárlatnak Szeverényi Mihály négy vagy öt olajképe. Kissé egyenetlenek, de kiugró is akad közöttük, ilyen például a Csendélet, melynek rideg környezetéből valósággal felragyog a míves fehér asztalka, és rajta a vázában tündöklő virág. Naphajnal című képe is kifejező, szorongást és töprengést indít el a nézőben. Sokoldalú festő Baji Miklós, habár még nem tudja, mit is kell festenie, kísérletező kedve azonban szembetűnő, és egy-két képe is, különösen az Ördögi képek sorozatának Ereszkedés című darabja. Görgényi Tamás két képet hozott, színvonalát a Pincesor reprezentálja igazán. Nikuláné Domokos Júlia fekete krétával rajzolja grafikáit, a három kiállítottból a Vízparti fák egyértelműen a legjobb. Tetszett még a vésztői Szilágyi János két míves ceruzarajza, az új név Henn László Elvarázsolt fotel című képe, Scholtz Endre Őszi vázlatok III, és Gyümölcsök tányéron című pasztellje. Kár, hogy a régebben sokkal termékenyebb Hevesi Ferenc egyetlen képpel szerepel, de ez a Tél című akvarell is bizonyítja: alkotójuk jobban ki- futhatftá már igazi formáját. A december — sajnos — nem kedvez a tárlatlátogatásnak. Hideg van a békési múzeumban is, és mire a vendég végigjárja a két termet, bizony, meleg helyre sietne. Ez ellen azonban (pillanatnyilag) semmit sem tehetnek a rendezők. De hát nem ezen múlik egy kiállítás sikere. Sass Ervin KÉPERNYŐ A múlt héten megint , jó világ járt a krimikedvelőkre, szombat helyett már csütörtökön lehetett izgulni, igaz, egy nap kihagyással, talán, hogy a feszültség nagyobb legyen. Mert mi más indokolta volna, hogy az Ájtatos manó befejezését szombatra hagyják. Hacsak ... a péntek nem egy különleges nap, amikor bűnügyi történet nem kerülhet műsorra, az inkább az oktató-nevelő jellegű szórakozásé. Mindkét csatornán. S mindjárt nyolckor nem is volt könnyű a választás. Az egyik adó az ülő és mesélő Vitrayt kínálta, a másik Malaparte Kaputt-ját, s bár ez utóbbi — az Esztergályos Károly rendezte tévéfilm — pont tízéves, mégis az ismétlés mellett voksoltam. Kizárólag Latinovits miatt, de ugyanígy mondhatnám Mensárost is, hiszen ő is nagyot alakít az író szerepében. Csupa halk visszafogottság, csupa finom eszközök, és az a mindent tudó mosoly, ami a szavaknál is fontosabb, mert többet mond. A kimondhatatlant. Latinovits a gőgös, dölyfös, elvakult és képmutató Otto Frankót játssza, Lengyelország háború alatti német helytartóját. Az élet-halál könyörtelen nagyura, a művelt germán: hangos, közönséges, ripacs, akinek egy igaz szava sincs, különösen a lengyel nép jótevőjének szerepében' amit nyilván maga sem hisz, csak tetszeleg benne. Sőt, az érzékeny művészleikében is. Nevetséges lenne, ha nem volna hátborzongató; de az, amit Latinovits produkál. Akkor is, ha kimért, mint egy uralkodó, akkor is, ha kiabál, de még inkább az elmélyült zongorázás közben. Az álpátosz, az érzelmek hamissága — lenyűgöző. A népes és neves szereplőgárda méltó a két főszereplőhöz, s tíz év után is azt kell megállapítani: jól sikerült filmet készített a regényből a forgatókönyvíró, rendező. Érdemes volt újból bemutatni. Még mindig péntek, csak egy kicsit később. És könnyedebb téma az „... És elszakad az ezüstkötél” című tévéjáték Alexej N. Kazancev színművéből. A szerző sikeres drámaíró, rendezést pedig Tosztogonov mellett tanult. A rádióújság előzetese szerint most a három nemzedék drámáját látjuk, és az igazság keresését. Ez, vagyis, hogy mi az élet értelme, az agg nagyapát foglalkoztatja. Látni a következőt láttuk. Értelmiségi család, értelmiségi környezet a Leningrád körüli dácsákban. A csöndes nyaralást csúnya munkahelyi intrika — telefonon lebonyolítva —, és egy idegen — jórossz — nő színesíti. Mindkettő a középnemzedékkel kapcsolatos. A híres író nagyapa kedves, elnéző, megértő, maga is erre vágyik, de igazán csak az idegen nő oldja fel a lelkét. Az unoka helyes kiskamasz, még inkább gyerek, akit a hasonló korú szomszédlány sem képes elrontani. Pedig mindent megtesz: démonian dohányzik, és csak szemétládáknak titulálja saját szüleit, és így tovább. Szóval a mai élet divatos kellékeit mutatja be a szerző, élettéglákat, ám kötőanyag nélkül. S ezért kong a darab, még ott is, ahol finoman érzelmes, s még akkor is, amikor drámát sejtet. Pedig a felnőtt szereplők igen jól játszottak, mindent megtették, különösen Páger Antal, Hernádi Judit és Máté Gábor. A szombat esti filmkoktél első darabja az Ájtatos Manó befejezése volt. A film erénye, hogy nem szokványkrimi, hanem a lélektani fajtából való, s a kivárás taktikáján alapul. A tét a nagy vagyon, de kié lesz, ki bírja tovább'cérnával a félelmet: az áldozattal ténylegesen végző gyilkos, a felbújtó, vagy az őket ijesztgető bűnsegéd? A hol lassú, hol felgyorsuló cselekmény, a kivétel nélkül beteges lelkű — bár más-más jellemű — szereplők izgalmat keltettek annak dacára is, hogy teljes kipusztulásuk előre sejthető volt. Ezután a feloldásnak szánt revü és egy rövid bűnügyi vígjáték következett, s többször is a remek Menő Manó. Legvégül pedig egy bizarr jelenet. A koktél legízesebb hatóanyagának a csehszlovák filmbohózat, A táppénzcsalók bizonyult. Aktuális mondanivaló, harsogó humor a sorozatos félreértések folytán, néhol ugyan bugyután, de még azzal együtt is üdülés volt nézni, és kacagni a póruljártakon. S ezzel be is fejezhetném a Szombat esti filmkoktélt, ha nem tartozna hozzá a 'konferálás, mely a bemondók tiszte, s általában a bemondásra szorítkozik. De olykor, mint most is, csábít a csevegésre. Értékelése helyett maradjunk annyiban: ez a könnyű műfaj talán legnehezebb ága. A fantasztikus regény és film akár tudományos, a'kár nem, s akár előre-, akár hátraszáguldozik az időben, mindig a vágyak műve. Rengeteg készül belőle, csak a jó kevés, azonban néha e kevésből sikerül elcsípni valamit. Vasárnap este a Dominick Hide kalandozásai-t. Üde emberi történetet láttunk, nem az elcsépelt űrtéma — az égi birodalmak csatározása — köszönt vissza. A 2130-ban élő, de 1980-ba kalandozó Dominick az örök ember, ebből adódik a bonyodalom, s a kedves humor is, mely átszövi a filmet. Akár a titkok megfejtésének kíváncsisága és a minden elmúlt iránti nosztalgia, hiszen a jövőnél csak a múlt érdekesebb. Vass Márta Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Társalgó. 9.44: A gyermekek válogatta J. S. Bach. 10.05: Mesterségünk címere. 10.35: Éneklő ifjúság. 10.52: Magyar művészek operett- felvételeiből. 11.36: Barabás Tibor novelláiból. Télikabát. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Hangverseny délidőben. 13.45: Népi hangszeres muzsika. 14.10: Magyarán szólva. 14.25: Orvosi tanácsok — a fog- ínysorvadásról. 14.30: Dzsesszmelódiák. 15.00: Élő világirodalom. Nagy-Britannia. 15.19: Kórusainknak ajánljuk. 16.05: Kérhetek valamit? A Gyermekrádió kívánság- műsora. 17.00: Társadalom és iskola. 17.30: Farkas Ferenc: Magyar Capriccio. 17.45: A Szabó család. 19.15: Kilátó. 20.00: A zene nem ismer határokat. 21.00: Operaáriák. 21.30: Az egészségügy világközpontjában. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kórusmuzsika. 22.50: A közjó szolgálatában. 23.00: Dózsa György. Részletek Erkel operájából. 0.10: Michel Legrand zenekara játszik. PETŐFI RÁDIÓ 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Pekingben azt beszélik. I. (ism.) 9.00: Napközben. Közben: 10.00: Sportvilág. 10.25: Fülszöveg. 10.45: Láttuk, hallottuk. 11.25: Válaszolunk hallgatóinknak. 12.10: Behár György fúvósműveiből. 12.30: Népdalok. 13.05: Pophullám. 14.00: Zenés délután. 15.15: Offenbach-felvételekből. 14.40: Zeneiskolásoknak. 15.05: Zsákai Piros László klari- nétozik. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Kamasz-panasz. 18.30: Gramofonsztárok. Tommy Dorsey zenekarának lemezeiből. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: „Csak azért sem.” Legkedvesebb verseiből válogat Béres Ilona. 20.21: Népi zene. 21.05: Gárdonyi Géza: Hosszú hajú veszedelem. VI/3. rész. 21.31: A Rádió Dalszínháza. A kinevezés. Zenés játék. 23.23: A tegnap slágereiből. 24.00: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Üj lemezeinkből. 9.45: Berlioz operáiból. 10.28: Szimfonikus zene. 12.03: Puccini: Bohémélet. Opera. 13.05: Világújság. 13*20: Az operaközvetítés folytatása. 14.18: A kamarazene kedvelőinek. 15.30: Labirintus. 15.45: Schumann: Gyermekjelenetek. 16.00: Zenekari muzsika. 17.00: Történetek állatokról. 17.30: Operaáriák. 18.00: Fejezetek a cseh zene ezeréves történetéből. XIV/7. 18.30: A Magyar Rádió szerb- horvát nyelvű műsora. 19.05: A Magyar Rádió német nyelvű műsora. 19.35: Muzsikáló természet. A szavanna hangjai. 19.40: Népdalkórusok. 20.00: Együttesek muzsikálnak — a Magyar Rádió hangversenyciklusa. VII/4. Közben: 20.45: Beszélgetés a MÉSZÖV nyugdíjas elnökével. 21.05: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.50: Irina Arhipova énekel. 22.06: Zenék, pillanatok gyermekkoromból. 23.02: Rádiószínház. Hang-játék. Rádiókomédia. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A beat klasszikusai. Littl Richard énekel. 17.15: A tudomány műhelyei. Riporter: Pálréti Ágoston. 17.30: 40 év dalai. Részletek a Szolnok megyei kórusok bemutató hangversenyéből. 17.45: Hazai holmi. Körmendi János jegyzete. 17.50: A Deák big-band örökzöld melódiákat játszik. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Rock percek az AC/DC együttes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. 9.35: Híres spanyol operaénekesek. (ism.) 10.30: A vándor. Japán tévéfilm. (ism.) 11.50: Képújság. 14.30: Iskolatévé. 16.15: Hírek. 16.20: A világ nagy városai. Párizs. (ism.) 17.25: Életet az éveknek. 17.55: Reklám. 18.05: Egy évszázad után új otthonban. 18.45: Képújság. 18.50: Mini Stúdió ’84. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Forró szél. Jugoszláv tévéfilmsorozat. X/2. 21.05: Stúdió ’84. 22.05: Tv-tükör. 22.15: Kockázat. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 16.50: Képújság. 16.55: MLSZ teremlabdarúgó-torna. 19.00: Mi és a komputer, (ism.) 19.30: A tánc világában. Szovjet balettfilm. (ism.) 20.00: Kotkai tengeri napok, 1984. 20.45: Tv-híradó 2. 21.05: Reklám. 21.10: Horváték. Tévéjáték, (ism.) 22.25: Képújság. BUKAREST 15.05: Diákfórum. 15.30: Népdalok. 15.45: Nőkről — nőknek. 16.10: A mezőgazdaságban dolgozóknak. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Operaest — Verdi: Otelló. 21.40: Költészet. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: A tv és mi. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zene fiataloknak. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Témák és dilemmák. 20.45: Lottóhúzás. 20.55: Ellenség. Jugoszláv játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Könyvek és eszmék. 18.45: Világnézet. 19.00: Személyi számítógép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: A forradalom emlékművei. 21.35: zágrábi körkép. 21.50: A dzsessz ideje. MOZI Békési Bástya: Casablanca cirkusz. Békéscsabai Szabadság, de. 10, 4 és 6-kor: Egy zseni, két haver, egy balek, 8-kor: Üldözök. Békéscsabai Terv: A Je- di visszatér. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Vassza I—II. Gyulai Petőfi, 3-kor: Napló gyermekeimnek, 5-kor: Szamurájok és banditák I—II. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Jazz-bolondok, fél 6 és fél 8-kor: A zsarnok szíve. Szeghalmi Ady: Halálcsapda.
