Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-14 / 293. szám
1984. december 14., péntek e CH20BS Szeghalmi tanulságok Támogatás nélkül is eredményesen Nemrégiben, de még a november közepi ifjúsági parlamentet megelőzően a Szeghalmi Állami Gazdaság egyik osztályvezetője fölvett két stopos fiatalt az autójába, akikről persze nem tud- ta kifélék, mint ahogy a „potyautaspár” sem sejtette, ki- •' nek a jóindulatát élvezi. A félórás úton hosszan elbeszélgettek. A gépkocsi vezetője végig nem árulta el kilétét, a fiúkról viszont kiderült, hogy éppen a gazdaság néhány hónapos dolgozói. Érthetően legfrissebb élményeikkel traktálták jótevőjüket. Vég nélkül sorolták mind ama kellemes meglepetésüket — kezdve a szívélyes fogadtatástól, a nem szűnő törődésen át, a kapott, testhez álló feladatok dicséretéig —, amelyek új munkahelyükön érték őket eleddig. Az utasszállító osztályvezető gondolhatta volna azt is, hogy a ’két fiatalember mégiscsak ismeri őt, és a gazdaság dicsérésével csupán fizetni kíván az ingyenes útért. A nem sokkal később megtartott ifjúsági parlament azonban végképp hitelessé tette a kocsiban lezajlott beszélgetést. A fiatalok egyre-másra szólaltak fel a nekik rendezett fórumon, s egyikük minden különösebb pátosz nélkül így fogalmazott: nagyon jó érzés ma a Szeghalmi Állami Gazdaság dolgozójának lenni. „Nem volt ez mindig így” — vallja Arany László, a gazdaság igazgatója, majd hosszan ecseteli azokat a nehéz időket, amelyeket Tövis- kesen, a nagyüzem régebbi központjában éltek át. „örültünk, ha oda, a településtől 1/ kilométerre, egyáltalán jelentkezik valaki munkára. Ez eleve rányomta bélyegét a munkafegyelemre, a munka minőségére. Ma már akár válogathatunk is. Sokat jelentett, hogy a központ beköltözött Szeghalomba, s legalább annyit nyom a latban a település várossá válása is: mintha szívesebben jönnének a szakemberek. Ám ezzel a két dologgal mégis hiba lenne a változások lényegét magyarázni! A lényeg abban a folyamatban rejtezik, amely ezt a mezőgazdasági üzemet odáig emelte, hogy az egyedi állami támogatás ' megszűnte után most már két aszályos esztendővel a háta mögött, képes nyereséget produkálni. Szobonya Gyula, termelési igazgatóhelyettes szerint beértek a dolgok. S igaz, hogy az időjárás is rásegített a 2 ezer 300 hektáron termesztett búza minden elképzelést felülmúló rekordjára, de ha csak az időnek tudható be a siker, Magyar Gábor mezőgazdasági miniszterhelyettes nem igeméltatta volna külön a szeghalmiak sikerét az újkígyósi búzatermesztési tanácskozáson. Negyven százalékkal meghaladni a két évvel korábbi rekordot — nos ehhez aligha elegendő az aranyat érő májusi eső. Mint ahogy nem elegendő a kérődzőket csak kihajtani a legelőre, főként egy aszályos évben. Ha nem művelik a gyepeket, a jószágok a természetes tartás adta kellemes közérzetük ellenére is felfordulhatnak A termőképes gyepek téli, illetve kora tavaszi (rendszeres) műtrágyázásának jelentőségét most igen kézzel foghatóan tapasztalhatták a szeghalmiak. Nemcsak az ezerötven tehenet, a 780 húsmarhát meg az 5 ezer 500 anyabirkát és bárányaikat tudták jól tartani az idén, hanem mintegy 2 ezer tonna gyepszénát még áruba is bocsáthatták. Elébe mentek — mondhatni — kissé az őszi veszteségeknek is: 1200 hektáron olyan kukoricát vetettek, amely szükség és lehetőség szerint szemesként, vagy silóként egyaránt betakarítható. S ha a talpon maradásuk, megerősödésük összetevőit boncolgatjuk, két megállapítást kell még az igazgatótól elfogadnunk. Az egyik szerint a Szeghalmi Állami Gazdaságban igyekeznek talán az átlagosnál is jobban megbecsülni a szakértelmet, jól párosítani még életkor szerint is az együttdolgozókat, hogy a friss tudás és a fiatalos lendület alkotó módon ötvöződjék a nagyobb élettapasztalattal. A gazdaság tudatosan veszi saját nyakába a dolgozók egyéni gondjait is, segítve a megoldást, hogy cserébe a megsegített a közös feladatok megoldásán törje a fejét, ne a maga problémáin. „A másik meg az — mondja Arany László —, mi egész éven át gazdálkodunk, fogjuk a pénzt, mert úgy vagyunk vele, hogy novemberben már késő begyűjteni a bélyegzőket, leállítani a vásárlásokat. Takarékoskodni csak azzal és addig lehet, ami és ameddig van!” Kőváry E. Péter Korszerű gépekkel fejik a juhtejet Fetó: Fazekas László GMK helyett a KISZ-esek Akik önmagukkal kooperálnak Mit tehet egy gyár, ha a termékeik lelkét jelentő villany- motorok rapszodikusan érkeznek a szállítótól, ha sokáig egy darabot sem kapnak, utána pedig tömegével? A hazai villanymotorgyártás helyzetét ismerve egyszerű a válasz: vagy vár és nem teljesíti saját termelési tervét, vagy... A Szellőző Művek 3. számú, sarkadi gyárában a tavasszal úgy döntöttek: nem várnak, a sarkukra állnak, első a terv! A gyár fiatal igazgatója, dr. Vass György erről így beszél: — Az első negyedéves felmérés szerint a késve érkező ÉVIG- és IMI-motorok miatt 400 ezer forint volt a lemaradásunk, nem sok az ötvenmilliós negyedéves tervhez képest. A második negyedévben azonban már tízmillióra nőtt ez az ösz- szeg. Akkor jött az ötlet, hogy valamit tenni kell! A gyár igazgatója és a KISZ-bizottság titkára közösen döntött egy újszerű — úgy tudni, megyénkben még egyedülálló — megoldás mellett. A hozott határozatot a dolgozók vállalkozó- készségére alapozták. Lényege: a késő, majd a gyárat elárasztó villanymotorokat saját dolgozóikkal, pluszmunka során szereltetik be a szellőzőberendezésekbe. Ennél talán egyszerűbb lett volna külső kooperációs partnerre bízni a munkát, de drágább. — A külsősöknek 140 forintot fizetünk egy óráért — folytatja az igazgató —, gyáron belül nyolcvanat. És hiába költségként elszámolható ez az összeg, mi úgy döntöttünk, „költségérzékenyek” leszünk, megpróbáljuk minél olcsóbban elvégeztetni a plusz feladatokat. A bevett szokás erre napjainkban, hogy vállalati gmk-t hoznak létre, és azok tagjai hozzák be a lemaradást. Csakhogy Sarkadon a munka egyik jellegzetessége a már említett rapszodikusság — a motorok késése miatt. Gazdasági munkaközösségeket alapítani csúcsmunkák levezetésére nem lett volna célszerű, éppen a megbízások alkalmi volta miatt. — Megbeszéltük — mondja Lesi Zoltán KISZ-titkár —, hogy jó lenne, ha a 64 KISZ-tag még nagyobb részt vállalna a gyár gondjainak megoldásában, úgy, hogy a közösség és az egyének is jól járjanak. Így készült el először egy együttműködési keretszerződés a szakvezetés és a KISZ között, majd a konkrét munkaszerződések. Papírt tesz az asztalra, szabályos polgári jogi szerződés, amely tartalmazza az elvégzendő munkát, a ráfordítandó időt és azt, aki vállalja. Az aláíró egyik részről a KISZ-titkár, mint vállalkozó, másrészt az igazgató, a megbízó. Ketten sorolják a további tudnivalókat. Hogy az idén húszezer óra munka elvégzésére szerződtek a dolgozókkal, az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Hivatalos munkaidőn túl, szakmai összeférhetetlenségek kiküszöbölésével dolgoztak az emberek, nem ritkán szombaton és vasárnap is. De mi a jó ebben a két vezetőnek — hiszen ők nem vehetnek részt a vállalkozásban? Elmosolyodnak, bizony, nekik nincs közvetlen hasznuk, csak közvetett. — Az a helyzet — folytatja a KISZ-titkár —, hogy a nyolcvan forintos órabérből a dolgozók csak negyvenet kapnak kézhez. A többi a közös alapba megy. Ebből az adózás után maradt összegből fedezzük majd a brigádkirándulásokat, sportpályát építünk, segítünk iskolákat, óvodákat, sőt szanazugi úttörőtábor építéséhez is hozzájárulunk. Dr. Vass György újabb érvekkel támasztja alá döntésük helyességét. Nagyon alacsony volt az idén a bérfejlesztési lehetőségük — 1,2 százalék — és így találták meg a módját, hogy dolgozóikat legális és olyan plusz jövedelemhez juttassák, amely mögött valós teljesítmény áll. A módszer hatása rendkívül sokrétű. Kétségtelen javítja a munkafegyelmet, mert csak az vehet részt a délutáni, hétvégi munkában, aki főmunkaidőben is hozza a száz százalékát. A KISZ- esek megmutatták, hogy képesek megújulni, van bennük erő , nagy problémák megoldására. És még valami: két kommunista műszakot is tartottak az idén Dr. Vass György Lesi Zoltán — soha nem tapasztalt magas részvételi aránnyal! De kérdezzük meg magukat a dolgozókat, akik saját bőrükön érzik mindezt. Czégény Károly művezető: — Három munkaszerződés teljesítésében vettem részt az idén. Egyszer tizenöten, utána hatan, majd nyolcán társultunk. összesen hatezer órára vállalkoztunk, a harmadik turnusban én voltam a vezető. Előre megállapodtunk a társaimmal, ki menynyit kíván vagy tud vállalni. Természetesen úgy állítottuk össze a csapatot, hogy minden szükséges szakmából legyen benne valaki. Az sem mindegy, milyen az a valaki, ezt már az elején leszögezték: a csoport tagja legyen megbízható, jó munkás. A feladatokat sikerrel oldották meg. Czégény Károly, mint hegesztő és Czégény Károly Papp János Fotó: Fazekas László mint lakatos dolgozott, így összesen 15 ezer forinttal fejelte meg a három akcióban a keresetét. Jól járt, de most már nem vállal ilyen munkát, mert ugye, a kertet is rendbe kell hozni... De jövőre feltétlenül újra benne lesz. Papp János festő öntudatos választ ad: — Hogy miért csináltuk? Hogy a gyár teljesítse a tervét és a csoport plusz jövedelemhez jusson. Persze az is számít, hogy én is többet viszek haza, de a gyár tervteljesítése a legfontosabb. Azért, mert akkor mindenkinek több jut az anyagiakból. így a vezetők is megkapják a prémiumot, ők ugyanis műszak után nem dolgozhatnak velünk. Az én átlagkeresetem 5500 forint, erre novemberben jön még háromezer. Tovább faggatom, mennyire fárasztó amit csinál, az hogy szombatját, vasárnapját is feláldozza? Válasza amolyan gazdasági kulcsmondatnak is nevezhető: — Meg van fizetve amit csinálunk; kemény munka, de ha megfizetik, megéri a fáradtságot. M. Szabó Zsuzsa Energiatakarékos kohászati fejlesztések Triumph- szerzödés újabb öt évre A Hungarocoop Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat az NSZK-beli Triumph International AG céggel újabb öt évre szóló szerződést írt alá, amelynek értelmében az együttműködésben részt vevő öt magyar szövetkezet fehérneműt, illetve sportruházati termékeket, szabadidő-öltözéket szállít a Triumph-nak. A Hungarocoop 1966-ban kötötte meg első megállapodását Triumph technológia alapján melltartók gyártására. A forgalom azóta megsokszorozódott, 1984-re elérte az évi 8,5 millió márkát. A mostani szerződés is ekkora mennyiséget rögzít. Az utóbbi időben bővült a termékek skálája: a melltartó1 kon kívül női háló- és alsóneműk, háziköntösök, szabadidő-ruhák, valamint márkás sportruházati termékek kerülnek ki a magyar varrodákból. . A kooperáció a hazai piac áruválasztékának bővülését is lehetővé teszi, mert az exporttermelés mintegy 15 százaléka a Módi Kereskedelmi Vállalaton keresztül eljut a magyar vásárlókhoz. Az elmúlt hónapokban több új, energiatakarékosságot célzó kohászati beruházást adtak át, bizonyítékául annak, hogy a hazai vaskohászat hosszú távú fejlesztése során is mindinkább előtérbe kerülnek az ilyen jellegű korszerűsítések. Az ágazat továbbra is a népgazdaság legnagyobb energiafogyasztója, s bár a legutóbbi években a kohászüzemek erőfeszítései nyomán számottevően csökkent a fajlagos energiafelhasználás, ennek költségei még mindig indokolatlanul magasak. A magyar vaskohászatban az energiaköltség a termelési önköltség 27 százalékát teszi ki. Az ágazaton belül a legtöbb energiát a nyersvas- gyártásnál és a Siemens- Martin acélgyártásnál használják fel. Az Ipari Minisztérium legutóbbi felméréséből kitűnik, hogy a kohászvállalatok még ma is legalább 30 százalékkal több kokszot igényelnek egy tonna nyersvas előállításához, mint más, iparilag fejlett országokban. Bár az acélgyártásnál a technológiák gyorsan fejlődnek és a konver- teres termelés is elterjedt, mégis, még mindig szükség van a Siemens-Martin kemencék működtetésére, amelyek egyharmaddal nagyobb energiafogyasztók mint az új gépsorok. Az Ózdi Kohászati Üzemekben a metallurgiai folyamatokhoz szükséges, egyenletes hőtermelés során a kohókoksz, a befúvott földgáz és a fúvószél (égési levegő) melegét hasznosítják. A kokszfelhasználást csakúgy mérsékelhetik, ha emelik a fúvószél hőmérsékletét, mégpedig az eddigi 950 fokról legalább 1100 Celsius-fokra. Ezért két új, nagy teljesítményű léghevítőt, azokhoz pedig ugyancsak új elektromos kohógáztisztító-berende- zést szereznek be. A teljes beruházás jövő évi befejezése után az ózdiak évente 35 ezer tonna kokszot takaríthatnak meg. Ózdon a nyersvasgyártás segédberendezéseit is 'korszerűsítik, aminek eredményeként pontosabb lesz az adagolás, csökkenhet a salakképző anyagok felhalmozása, és javulhat a kohójáratok szabályozása. Az ózdihoz hasonló kapacitású salakfeldolgozó-művet építettek fel a Dunai Vasműben is, ahol évente 8 millió tonna feldolgozásra alkalmas salak keletkezik. Ugyanitt a régi, elavult blokkokat felváltó új kokszolójnű létesítését is tervezik. A hagyományos technológiával az izzó kokszot vízzel oldották, s a keletkező gőzt a levegőbe engedték. Az új módszerrel az oltást zárt térben végzik majd, a hűtést nitrogéntartalmú gázzal oldják meg, s a keletkező hőt a füstgázkazánokban hasznosítják. A kohászvállalatok kokszfelhasználásának további mérséklését segíti a Borsodi Ércelőkészítő Mű, ahol új eljárások bevezetésével rövidesen jobb minőségű kohóbetéteket készítenek majd. A zsugorítmány másodtörését és osztályozását számos külföldi üzemben meghonosították, s ennek bevezetését most a borsodiak is elhatározták. A beruházás két célt szolgál. A zsugorítmányok portartalmának lényeges csökkentésével mérséklődik a légszennyezés a munkahelyeken, ami a munkakörülmények javulásával jár. Az új törő- és osztályozó-, valamint porleválasztó berendezések felszerelésével pedig a vásárlóknál — a Lenin Kohászati Művekben és az Ózdi Kohászati Üzemekben — csökken majd a nyersvasgyártás kokszfelhasználása. A borsodi beruházás jövőre készül el.
