Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

i 1984. november 10., szombat 1 LrfiTci —Útvesztő—------­T udom, nem teszek magamnak jót, ha egy tekintélyes társadalmi szervezettel vitába szállók. Van-e jogom ah­hoz, hogy kétségbe vonjam a jól felkészült ellenőrök vé­leményét, akik ráadásul társadalmi munkában igyekez­nek aprólékosan feltárni a hibákat, és javaslataikkal elsősegíteni azok kijavítását? Belátom: elképesztő me­részségre vetemedem, amikor a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vaskos jelentését forgatva, csóválom a fejem a megállapítások tarthatatlanságán. Képzeljék el, azt írják: a megkérdezett vásárlók kifo­gásolták a kiszolgálást, a velük való foglalkozást. Ho­gyan? Csak nem azt képzeli a NEB, hogy a telepeken az eladók körülrajongják a vevőket, és minden óhajukat parancsként teljesítik? A TÜZÉP-vállalat igazgatóhelyet­tese az egyik tanácskozáson kijelentette: tudomásul kell venni, hogy ezek az üzletek önkiszolgálóak. Ott a fa, a gerenda, a cement, az ajtó az udvaron, vagy a szín alatt. Turkálhatnak, kiválogathatják a nekik megfelelő anya­got, felrakhatják, ha van mire, és hazavihetik. Mélysé­gesen egyetértek: minek ide egyáltalán szakember? A modern kereskedelemben elképzelhetetlen, hogy a szeszé­lyes fogyasztót valamiféle kispolgári értékrend szerint körülrajongják. Van nekik bajuk nélkülünk is. Nézzünk más példát. A népi ellenőrök megállapítot­ták, hogy csökkent az érdeklődés az anyagbiztosítási szerződések iránt. A megkérdezettek 90 százaléka ismeri ezt a vásárlási formát, de mindössze 10 százalékuk gon­dolt arra, hogy él ezzel a lehetőséggel. Az ok egyszerű: nem folyamatos az áruellátás, hosszú az átfutási idő, sok a hiánycikk, az előleg befizetésére nem használható fel a hitellevél. Ugyan, kérem! A már említett szakember szerint a sajtó a hibás. A három megye napilapjai közül egyik sem népszerűsíti megfelelően ezt a majdnem egye­dül üdvözítő megoldást. Sajnos, ebben én is ludas va­gyok. Töredelmesen bevallom: eddig hittem a házépítők­nek, az ellenőrzéssel foglalkozóknak, akik csak legyintet­tek a biztosítási szerződések hallatán. Hiába akartam valami jót kiszedni belőlük, hogy legalább tapsoljanak. Mindig azt mondták: bizonytalanok, a legkülönbözőbb helyeken és módon igyekeznek az építőanyagokat besze­rezni, mert ez még mindig gyorsabb és biztosabb. Gálá­dul rászedtek. Most már tudom, hogy ebből egy szó sem igaz. Még mindig nincs vége. A népi ellenőrök szóvá tették, hogy az Alföldi TÜZÉP Vállalat új. békéscsabai telepe úgy készül, mint a lucaszéke. A legújabb átadási ha­táridő 1985 első féléve. A módosításra többek között azért is került sor, mert a vállalat saját építőbrigádját átirányították Kecskemétre, a Fészek Áruház befejezé­séhez. Hallatlan! Tudnia kellene a NEB-nek, hogy min­den ... patriótának maga felé hajlik a keze. Kecskemét, az mégsem Békéscsaba. Az utóbbi város építőanyag-te­lepe is fészek, csak éppen sárfészek. Mit számít az a kis különbség? De menjünk tovább. Olvasom a jelentésben, hogy a beruházási alapokmány nem tartalmazza a telephez ve­zető bekötő út építési, fedezeti és kivitelezési tervét. Enélkül pedig a,z egész beruházás semmit sem ér, hi­szen így az üzlet megközelíthetetlen, megnyitása lehetet­len. A vállalat arra hivatkozik: az út építését a városi tanács vállalta, de ilyen okmányt nem tudnak felmutat­ni. Már ez is ügy? Tényleg nem értem az ellenőröket, hogy miért csinálnak a bolhából elefántot? Jó néhány év­tizede feltalálták a helikoptert, és kétéltű járműveink is vannak, a lovas kocsi úgyis kiment a divatból. Ezzel az akadékoskodással még azt érik el, hogy az ünnepé­lyes átadáson nem kapnak gumicsizmát, taposhatják a latyakot félcipőben. Láthatják: nem vagyok olyan kishitű, mint a NEB. Ugyanis a bizalmat és a bekötő utat elveszíthetjük, de helyette TÜZÉP-telepet nyerünk. Hogy ott áll majd üre­sen, áru nélkül? Semmi vész, addig van idő elég. Gyűjt- sünk helikopterre! (seres) Yöröskeresztes alapszervezet Gyomaendrödön Békés, Décseri-kert Otthon lesz a szociális intézet (Tudósítónktól) A gyomaendrődi Vöröske­reszt 1-es területi alapszer­vezetének tagjai nagyobb részt idős emberek. Hosszú ideje aktívan dolgoznak a vöröskeresztes munkában. Utánpótlásukból is gondos­kodtak, hiszen a helyi sző­nyegszövő és posta fiatal nődolgozói nemrégiben csat­lakoztak hozzájuk. Hagyomány már, hogy mű­soros teadélutánt rendeznek minden évben. Legutóbb no­vember 3-án találkoztak, több mint 140-en jöttek el. A 2-es számú általános is­kola ifjú vöröskeresztesei, a Röpülj páva kör tagjai sze­repeltek. Az 1982-es adatok szerint Békés megye szociális ottho­ni férőhellyel való ellátott­sága alapján 13. helyen állt a megyék sorrendjében. A kimondottan idős korúak el­látását tekintve még rosz- szabb a helyezésünk, a 16. Megnehezíti a dolgokat az is, hogy a szociális otthonok 1-2 kivételtől eltekintve (Nagyszénás, Szarvas) nem erre a célra épültek. Koráb­ban lakóházként, gazdasági épületként, esetleg szegény­házként funkcionáltak, s ma már sem az állapotuk, sem a nagyságuk nem felel meg a követelményeknek. Súlyos ellentmondás, hogy a szociá­lis otthonok iránti igény egy­re nő, a körülmények vi­szont az erőfeszítések ellené­re sem javulnak a kívánt mértékben. A békési szociá­lis otthon bővítése sokat enyhít majd a gondokon. SZEGÉNYEK MENHELYE VOLT ' Békés lakói a történelem során sokat szenvedtek a szegénységtől, a természeti csapásoktól, a betegségektől és járványoktól már az 1700- as években. (A természeti csapások a legközelebbi múltban sem kímélték őket.) Az elszegényedett, földönfu­tóvá lett emberek szociális intézeti elhelyezésének gon­dolatát először Gonda László főgimnáziumi igazgató, Bé­kés volt országgyűlési kép­viselője vetette fel — írja Pető Mátyás, a békési szo­ciális otthon rövid történeté­nek feldolgozója. 1873. ápri­lis 7-én foglalták el helyü­ket az első beutaltak a nagy nehezen létrehozott menház- ban, amely már felépülése­kor kicsi volt. Mindig élel­mezési, ellátási gondokkal küszködtek, gyakran a köles­kása és a köménymagos le­ves volt az itt élők fő táp­láléka. A körülmények a fel- szabadulás után fokozatosan javultak, s 1965-re már kór­ház jellegű a szociális ott­hon. Aki pedig manapság jár itt vendégségben, a rég­múlt szomorú nyomait csu­pán 1-2 lebontásra vagy fel­újításra ítélt omladozó épü­leten látja. A környéken élők szemléletén nehezebb változtatni, mint a környe­zeten. A szegényház képe él még sokakban, hiába látja az egyre emberibbé formáló­dó otthont. KÖLTÖZIK A SZOCIÁLIS OTTHON — Az 1980-as árvíz után egészen új városrész, lakóte­lep alakult itt a Décseri- kertben — meséli a szociá­lis intézmények igazgatója, Eperjesi József. A szociális otthon számára sikerült már korábban nagyméretű zöld­területet biztosítani, hiszen a bővíté's gondolata már 1975 táján felmerült. Elkészült er­ről a tanulmányterv is, amely szerint körülbelül 50 millió forintba kerülne a 200 ágyra bővítés. Ez a létszám az ideális ahhoz, hogy már gaz­daságos, de még otthonos le­gyen a szociális intézmény. A régi épületekről a mérnö­kök vizsgálata alapján kide­rült, hogy a főépület kivéte­lével életveszélyesek. Az el­ső kapavágás 1977-ben volt, de az építkezés csak az 1978- as földrengés, majd az árvíz után gyorsult valamelyest. A négy pavilon közül a legel­sőbe 1984. július 7-én költöz­tünk, a kiszolgálóegységek már teljesen készen vannak. A másik lakóházat remélhe­tően még ebben az évben átadják, a harmadikat pedig jövőre. Elkészült a bekötő út, a szennyvízelvezető be­rendezés, a 600 adagos mo­dern konyhánk és a korsze­rű fűtési rendszer. A lakók ma már két- és . négyágyas szobákban laknak, valamivel többen lesznek a betegszo­bákban. Klubhelyiség, könyvtár. büfé biztosítja majd a szórakozást. Kisajá­títás alatt áll egy, az intézet­hez szervesen kapcsolódó zártkert, amely munkalehe­tőséget, de pihenést is nyújt majd az időseknek. Eddig az építkezés 60 milliót emésztett fel, de még nem vagyunk készen. Az új környezetet, ha szebb és jobb is a réginél, szokni kell az öregeknek. Mesélik, hogy percről percre megter­vezték az első költözést. Mint amikor egy család megy új otthonba, úgy készítették fel a gondozók az itt élőket. Es­te még a régi helyen vacso­ráztak, reggel már az új ebédlőben fogyasztották a reggelit. A költözködőket in­dító és fogadó bizottság kí­sérte. Kezdetben a lakók ve­gyes érzelmekkel éltek itt: volt, aki elámult az otthon szépségén, volt, aki panasz­kodott, hogy nehezen ismeri ki magát az új helyen. Az ötven embert befogadó 1-es pavilonban egyelőre hetve­nen laknak, amíg az újabb szárnyat át nem adják. A szobák így is sokkal tága­sabbak, tetszetősebbek a ré­gieknél. A fürdőszobák ra­gyogó tiszták, kényelmesek, az ajtók szélesek. A folyosó falán segítőkorlát, amelybe kapaszkodva a nehezen moz­gók könnyebben haladhat­nak. SZÉTSZAKADTAK A CSALÁDOK Eperjesi József irányítja Békésen a szociális otthont, az. öregek napközi otthonát, a házi szociális gondozói há­lózatot és a mezőberényi 50 férőhelyes szociális otthont. Az idős emberek problémái­val már 15 éve foglalkozik, jól ismeri gondjaikat, ame­lyek hasonlóak az ország bármely pontján élőkéhez. — Szétszakadtak a csalá­dok — magyarázza —, s er­re a helyzetre nem készül­tünk fel. A jelenlegi laká­sokban szinte lehetetlen több generáció együttélése. A leg­több esetben az idős szülők sem tudják megszokni gyer­mekeik életformáját, a vá­rosi, lakótelepi környezetet. Nem lehet egyértelműen a fiatalokat hibáztatni az idő­sek magányosságáért, hiszen nekik reggeltől délutánig az otthonuktól távol kell dol­gozniuk. A rövid estéken a gyermekek nevelése, a ház körüli munka foglalja le őket. Ezekhez a viszonyok­hoz a szülők sem mindig tudnak vagy próbálnak al­kalmazkodni. Mit lehet ilyen­kor tenni? Az idős embert lehetőleg megszokott kör­nyezetében gondozni, mind­addig, amíg lehetséges. Házi szociális gondozókkal, vagy valamilyen más formában. Egyre népszerűbbek az öre­gek napközi otthonai, talán elterjed a hetes napközi is. Az ellátás ma már végre egyre inkább szeretne az élethez igazodni. Persze, a szociális otthoni elhelyezésre még mindig többen várnak, mint amennyi hely van. Ta­lán egyszer nyugdíjasok há­za is létesül azoknak, akik az anyagi feltételeket bizto­sítani tudják ehhez .. . 1985-re remélhetően telje­sen benépesülhet a békési szociális otthon. Ez elsősor­ban az építőkön, a határidők betartásán, a minőségi mun­kán múlik. Tavasszal már összefoghatnak a társadalmi munkások, a szocialista bri­gádok, az egyéni segítők is, hogy szebbé tegyék az idős emberek környezetét. Ez a szociális otthon pedig már nem menhely, hanem a mun­kában elfáradt, megörege­dett, magányos, idős embe­rek otthona lesz. Jelentős té­nyező Békés város, és az egész megye életében. Bede Zsóka A lakószobákhoz tágas erkély tartozik.. A környéket csak az építkezés befejezése után parkosíthatják Ilázaspári szobákat is tudnak biztosítani az otthonban Fotó- Veress Erzsi flz ellenőrzések hatékonyságát nemcsak a feltárt problémák száma fejezi ki Honvédelmi klub Zsadányban Bevált gyakorlat már, hogy a Békés és Szolnok me­gyei ÁFÉSZ-ek, szövetkezeti vállalatok ellenőrzési osztá­lyainak vezetői, belső ellen­őrei közösen vesznek részt szakmai továbbképző tan­folyamokon. Így volt ez a közelmúltban is, amikor a Békés megyei MÉSZÖV el­lenőrzési és jogi irodájának szervezésében 48-an öt napon át Orosházán ismerkedtek a konkrét vizsgálatok lefolyta­tásához szükséges új mód­szerek elsajátításával. En­nek megfelelően készült el a tanfolyam tematikája, mely többek között az új üzemelé­si formák elterjesztésének további lehetőségeit, s az ez­zel kapcsolatos korábbi ta­pasztalatokat, az improduk­tív és hasonló jellegű költ­ségek okainak vizsgálati módszereit, az SZTK-ügyin- tézés és -ellenőrzés helyze­tét, továbbá a fogyasztói ér­dekvédelemmel kapcsolatos teendőket, illetve még jó néhány sajátosan szakmai természetű anyagok elemzé­sét tűzte napirendre. E szakmai továbbképző tanfolyam első előadója Ta­nai Ferenc, a MÉSZÖV el­nöke volt, aki Békés és Szolnok megye fogyasztási szövetkezeteinek jelenlegi helyzetéről és az elkövetkező időszak legfontosabb tenni­valóiról tájékoztatta az el­lenőröket. A tanfolyamon előadást, szakmai tájékozta­tót tartott Giltner László, az Országos Kereskedelmi Fő­felügyelőség vezetője. Rózsa Imre, a Békés megyei Ta­nács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője, dr. Tóth Imre, a PM Szolnok megyei és dr. Szilasi Mihály, a PM Békés megyei Igazga­tósága kereskedelmi osztá­lyának vezetője és dr. Tóth József, a Szolnok megyei MÉSZÖV elnökhelyettese. Kiemelt jelentőséggel bírt a. mostani tanfolyamon az a kerekasztal-beszélgetés, me­lyen dr. Kása József, a SZÖ- VOSZ ellenőrzési és vállalat­felügyeleti főosztályának ve­zetője elnökölt. A kerekasz- tal-beszélgetésen a két me­gye fogyasztási szövetkezetei­nek ellenőrei, illetve ÁFÉSZ- elnökei vettek részt. Ez az összetétel — az érdekazonos­ság dacára is — jó eszme­cserét eredményezett. Ugyan­is e beszélgetés közepette egyértelműen kifejezésre ju­tott: elengedhetetlenül fon­tos, hogy a vezetők és a bel­ső ellenőrök együttműköd­jenek. A szakmai továbbképző tanfolyam tapasztalatainak összegzéseként Harsányi Má­tyás, a Békés megyei MÉ­SZÖV ellenőrzési és jogi irodájának vezetője hang­súlyozta: a belső ellenőri feladat anyira széles körű, hogy öt nap alatt annak csak egy-egy részterületének elemzésére volt lehetőség. Majd arról szólt, hogy az el­lenőrzés hatékonyságát nem a feltárt problémák száma fejezi ki. Sokkal inkább az a tény, hogy a vizsgálatok, megállapítások mennyire hasznosulnak a szövetkezet mindennapi irányító mun­kájában. Végezetül megálla­pította az irodavezető, hogy ez a továbbképző tanfolyam azért adott többet az előző­nél, mert a szövetkezetek el­ső számú vezetői is egyértel­műen megfogalmazták: szük­ség van a belső ellenőrök munkájára; és akik ezt a feladatot jó hozzáértéssel végzik, azoknak megvan az egyéni presztízsük is. A Szolnok és Békés me­gyei fogyasztási szövetkeze­tek ellenőrei számára rende­zett ötnapos szakmai tovább­képző tanfolyam dr. Trenyik Pál, az orosházi ÁFÉSZ el­nökhelyettesének zárszavá­val ért véget. — Balkus Imre — A Magyar Honvédelmi Szövetség zsadányi klubja két szakosztályt működtet: honvédelmi és tartalékos klubot. A honvédelmi klub­nak 107 tagja van, ebből több mint negyven az általá­nos iskolás, akik honvédel­mi szakkörben ismerkednek a légpuskás lövészettel. Ha­gyomány, hogy a nyolcadi­kos szakköri tagok a tanév befejezése előtt először vesz­nek részt kispúskás lövésze­ten, melyen felkészítik őket a lőtéri szabályok betartásá­ra is. A fiatalok gépkocsivezetői és rádiós előkiképzésben a szeghalmi klubnál részesül­nék, ejtőernyős, vitorlázó vagy motoros repülő szak­képzést a békéscsabai repü­lőtéren kapnak. A tartalé­kosok kétnapos katonai to­vábbképzésén minden évben 20—25 zsadányi vesz részt. Első nap előadásokat, tájé­koztatókat hallgathatnak meg a községi tanács ta­nácstermében, a második napon pedig lövészeten vesz­nek részt a mezőtúri lakta­nya lőterén. A tartalékosok egy csoportja minden évben részt vesz honvédelmi ver­senyen. Ez évben a szeghal­mi városkörnyéki versenyt Zsadányban rendezték 'meg, aho] a helyi csapat győzött, s ötödikek lettek a megyei versenyen. Rendeztek községi lövész­versenyeket, részt vettek körzeti lövész- és honvédel­mi versenyeken, s a békés­csabai motoros műrepülő VB közönségszervezésében. Se­gítik az önkéntes rendőrök versenyre való felkészítéséi s az iskolai honvédelmi ver­senyek lebonyolítását. A község felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából köz­ségi lövészversennyel adóz­tak a felszabadítók emléké­nek. G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents