Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-09 / 263. szám
1984. november 9., péntek o IZijdlJÉTitö Nem csak segédmunkások lehetnek Miért hátrálnak meg a tanulás elől? Egységes ipar Rácz Rezső a felszabadulás előtt már mint fiatal gyerek uradalmakban dolgozott napszámosként. Tizenhat éves volt, amikor egyszer borsószedés közben fel- nyalábolt egy marék szárat és maga mögé dobta. Éppen az intéző lábához. Az dühös lett és lekommunistázta a fiút, aki azt sem tudta, hogy ez a szó mit jelent. Aztán el is zavarta mindjárt, mondván, lázítót nem tűrnek meg a birtokon. Máshová sem vették fel. Vályogvetéssel, tapasztással is próbálkozott, de ritkán volt munkája. Egyik napról a másikra tengette az életét. A putri, amelyben a családjával lakott, télvíz idején beázott. Sokat szenvedett a hidegtől és az éhezéstől, de beletörődött a sorsába. Mit tehetett volna mást? Ilyen volt körülötte a világ. A felszabadulás sem hozott mindjárt változást. A cigányokkal szembeni előítélet egy ideig még megmaradt. De azért már jobban munkához jutottak. A lehetőségeknek megfelelően javult a Rácz Rezső helyzete is. ^ Többszöri munkahely-változtatással 1963-ban került a Békés megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Mielőtt felvették volna, megkérdezték tőle: — Tud zenélni? — Nem — válaszolt. Ha igent mond, bizonyára elküldik, mert cigányzenész segédmunkára nemigen alkalmas. Talán igaz is. Akkor találkoztam először Rácz Rezsővel, amikor a Szabadság téri 9 emeletes toronyház építésén dolgozott. Ö volt a brigádvezető. Vagy tizenketten tartoztak hozzá, köztük, mint alapítótagok, Római Elemér, Czinanó Mihály és Flóra Elemér. A brigád munkájáról elismeréssel nyilatkoztak a vállalat vezetői. Azóta — immár csaknem két évtizede — változások történtek. Egyesek nyugdíjba mentek, néhányan más munkahelyre kerültek vagy betegség miatt búcsúztak el a brigádtól. Volt akit fegyelmezetlen magatartása miatt elküldték. Ma tíztagú a brigád, az alapító tagokon kívül Itt dolgozik Balogh Tibor. Földest József, Horváth György, Juhász János, Budai Antal és Farkas Mihály. Rácz Rezső becsületére válik, hogy előbb letette a szakmunkásvizsgát, majd érettségizett is. Mint kőműves részt vett munkatársai családi házának az építésében, ha azt kérték. Az egész brigáddal együtt. Jelenleg csak a legfiatalabbnak, Horváth Györgynek nincs háza, de telke már van, és úgy tervezi, hogy jövőre megkezdi és talán be is fejezi az építkezést. m Rácz Rezső sokszor biztatja társait, hogy tanuljanak. Példaként említi Konkoly Jánost, aki a brigádból került el. Szakmunkásvizsgát tett és hidegburkolóként dolgozik a vállalatnál. Szavai nem nagyon hatnak. Meghallgatják őt, aztán minden marad. Most kissé bosszankodva kérdezi a 25 éves Balogh Tibortól : — Neked mennyi az átlagórabéred? — Huszonnégy-huszonöt forint. — Tudod-e, hogy Konkoly Jánosnak mennyi van? — Nem. — Harmincnál több, és prémiumot is kap. Nem elég meggyőző ez az érv? — Jó, jó, de öt gyerek van . . . Mellettük nem tudok tanulni. Rácz Rezső lehangoltan mondja: — Sajnos ilyen a helyzet nálunk. A fiúk egész fiatalon nősülnek, aztán jön a sok gyerek, velük pedig a gond. Ez az oka elsősorban, hogy meghátrálnak a tanulás elől. Flóra Elemér is háromszor rugaszkodott neki, hogy elvégezze a nyolcadik osztályt — sikertelenül. Balogh Tibi gépkocsivezetői vizsgára készült, és abbahagyta. Flóra Elemér a korára (33 éves) és a három gyermekére hivatkozik. Arra is, hogy szerinte úgy is mindegy, hogy szakmunkás vagy sem, mert a cigány nem olyan kapós, mint a magyar. Farkas Mihály cáfolja: — Nincs igazad. Az a kapós, aki tud. Ha jobban dolgozik a cigány, az a kapós. — Itt van Rácz Rezső példája. Szakmunkás. Mit ér vele? — Az 5 órabére 27, a miénk meg 23 forint. Nem lenne jó neked ez a különbség? Horváth György, a legfiatalabb. Kijelenti: — Jövőre katona leszek. Leszerelés után szakmunkásbizonyítványt szerzek majd. Két gyermekem van. Értük, az 6 javukra fogok tanulni. — És mi lesz a gyerekekből? — Azt szeretném, ha a nagyobbik autó-, motorszerelő lenne. A kisebbik gyerek jövőjén még nem gondolkoztam. Flóra Elemér, aki eddig mindenre ellent mondott, a gyerekére gondolva egészen másként beszél: — Azt szeretném, ha tanult emberekké válnának. Legalább szakmunkások legyenek. Római Elemér, aki 47 éves, és 9 unokája van, hasonlóan vélekedik: — Tanuljanak a gyerekek, ne kövessék nagyapjuk példáját. Nehéz kenyér ez. Nincs is sok látszata. A beszélgetés után Farkas Mihály is kijelenti, hogy előkészítő tanfolyamra fog jelentkezni és szakmunkás- vizsgát tesz majd. Kezet is ad rá. ( Rácz Rezső mindig biztatja őket. Ö maga is példát mutatott. — A társadalom szinte kínálja a lehetőséget. Nincs igaza Flóra Elemérnek. Nem részesülnek hátrányban a cigányok. Csak az mond ilyet, akiben kevés az akaraterő és hiányzik a szorgalma, kitartása, nem különben az önbizalma — állapítja meg tárgyilagosan Rácz Rezső. Pásztor Béla V an-e még vita az állami és nem állami ipar között, s ha igen, akkor miben? Üsszefügg-e mindez a területi iparfejlesztéssel, általában a település- fejlesztéssel, s ha összefüggne, miképpen? Sokan felteszik ma ezeket a kérdéseket, országszerte. Nem öncélúan, hanem azért, mert nyomós okuk van rá. Erre inti őket a múlt’ tanulsága, jelen igénye, s még inkább a jövő követelménye. Ami a múltat illeti, az átlagembert olykor kiélezett polémiák figyelmeztették arra, hogy a magyar ipar mégsem azonos a minisztériumi iparral. Még az államival sem, hiszen a minisztérium és a tanácsi ipar csak az ipar termelésének 83 százalékát adja. A „többi” nem elhanyagolható 17 százalékon mindenekelőtt a tsz-, illetve a szövetkezeti ipar osztozkodik. Számottevő a magánkisipar is, valamivel több, mint egyszázalékos részesedéssel, s ott vannak még a gmk-k, meg mások is — igaz, csak néhány tized százalékkal. Mindez idáig csak száraz statisztika. Húsba-vérbe vágó témává akkor vált, amikor egyik-másik nagyobb vállalatunk igazgatója kifakadt: milliós, tízmilliós értékű gépek állnak nálunk kihasználatlanul, mert a tsz-melléküzemágak elszívják tőlünk az embereket.. . Erre persze a tsz-ek sem voltak restek, gyakran kontráztak, például ekképpen: némely vállalatunk igencsak visszaél monopolhelyzetével, erőfölényével. Nem hajlandó például elég huzalszöget gyártani a lakosságnak, ám vehemensen tiltakozni kezd, ha azt tapasztalja, hogy az egyik közeli tsz „ráhajt” a szögek előállítására ... Talán máig tartanak az ilyen csatározások, ha nem kiált megálljt az Ipari Minisztérium, mondván: az ilyen vitáknak nincs értelme. Az elkülönültségre helyezik a hangsúlyt, pedig nem ez a meghatározó. A Taurus Gumiipari Vállalat például mintegy száz tsz-igari üzemmel, ipari szövetkezettel és más kis szervezettel kooperál ilyen-olyan gumiáruk előállítására, exportjára. Se szeri se száma még az ilyen, vagy ehhez hasonló ipari társulásoknak, amelyeket a kölcsönös függés száz meg ezernyi szála fűz egybe. Hogy vannak köztük érdekellentétek, meg viták? Hát persze hogy vannak, mint ahogy a legjobb családban is előfordulnak. S mégsem ez a meghatározó a kölcsönös függőségek szövevényében, hanem az egymásrautaltság, az érdekazonosság. Ebben a szellemben szólt szeptember végén, a bábolnai mezőgazdasági napok alkalmából Kapolyi László ipari miniszter, amikor megállapította: a mi felfogásunkban a magyar ipar egységes, amelynek szerves, integráns része az állami, a szövetkezeti ipar és a mezőgazdasági üzemek ipara, illetve a magánkisipar egyaránt. Olyan egységes ipar ez, ahol nincs helye a konfrontációnak, ahol egyformán kötelező az innovatív szemlélet... Ezzel talán le is zárhatjuk a múltat, s rátérhetünk a jelen igényére és a jövő követelményére. Ezt fémjelzi például, hogy maholnap már az ország mind a 19 megyéjében megalakulnak a teb-ek, vagyis területi ipari bizottságok. E testületek tagjai között találjuk az illetékes párt- és tanácsi vezetőket, a szövetkezeti és tsz-ipar, a magánkisipar képviselőit, a területi akadémiai bizottságok iparral foglalkozó tudományos kutatóit, meg másokat. E bizottságok megalapítása, léte azt dokumentálja, hogy az Ipari Minisztérium, a megyék párt- és állami vezetői tudatában vannak annak, hogy a hazai ipar egységét deklarálni nem elegendő. Ha ugyanis csak eny- nyit tennénk, beérnénk a szép szavak hangoztatásával. Ennek az egységnek ugyanis mindenekelőtt a gyakorlati munkában kell megnyilvánulnia. Akkor, amikor — a párt Központi Bizottsága iparról szóló határozatának szellemében — elemzik a helyi iparfejlesztési igényeket és lehetőségeket, s amikor azt az Ipari Minisztériummal meg más országos főhatóságokkal összehangolják. A feladat, ami ránk vár, nem könnyű. Az ország bármely részében is fejlesztjük az ipart, arra csak akkor kerülhet sor, ha gazdaságos. Ez a sarkalatos követelmény helyenként és időnként ellentétbe kerülhet egy másik társadalmi programmal: arra kell törekednünk, hogy a különböző országrészek fejlettségi szintje tovább közeledjék egymáshoz, ebben pedig nyilván, továbbra is jelentős szerepe lesz az iparnak. Persze, a tervgazdálkodás, a szabályozott piac viszonyai között meg lehet találni a modus vivendit, vagyis az olyan iparfejlesztést, amely — minthogy jól alkalmazkodik az adott táj ipari kultúrájához — gazdaságos is, s közben a felzárkózásra is lehetőséget nyújt. Csakhogy senki sem garantálhatja, hogy az élet automatikusan „tálalja” az ilyen megoldásokat. Ezeket meg kell keresni, ki kell munkálni, s meg kell vitatni az Ipari Minisztériummal, meg másokkal. Csak így, sok munka árán lehet eljutni a legtöbbet ígérő változathoz. ■ ■agyis eljutottunk oda, hogy a jövő- Wm ben is lesznek viták a különböző W ipari szervezetek, meg az ipari szervezetek és a minisztérium között — talán több mint idáig. De ezekre a polémiákra már nem az egymásra mutogatás lesz a jellemző. Itt a lehetőség arra is, hogy elmaradjanak, megszűnjenek az állami ipar, tsz-ipar egyik-másik üzeme közötti vádaskodások. Ha a kibontakozást ígérő országos és helyi programok egyeztetésére, kimunkálására szentelik az erejüket, akkor abban mindenki, az állami és szövetkezeti, a tsz-ipar, a magánkisipar egyaránt megtalálhatja a maga helyét és jövőjét. Magyar László Növényvédelem mellékhatás nélkül A növényvédő szerek káros mellékhatásától védi a kultúrnövényeket a Fűzfői Nitrokémla új terméke, az Antidótum. A gyártására felszerelt évi kétezer tonna kapacitású üzem már megkezdte a termelést. Az új termék több régi, káros mellékhatása miatt már nem használt vegyszer, köztük az Acenit nevű gyomiratószer kiegészítésére, használhatóvá tételére is alkalmas. Megszünteti agresszivitásukat. és alkalmassá teszi őket a széles körű nagyüzemi fel- használásra. A Nitrokémia az antidótumok fejlesztése terén széles körű együttműködést alakított ki a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjával, valamint az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetével. Ennek eredményeként már több mint 200-faj- ta olyan vegyszert fejlesztettek ki. amely valamilyen módon csökkenti a növényvédő szerek nem kívánt mellékhatását. Megkezdődött a próbatermelés a Hollóházi Porcelángyár új üzemcsarnokában. A művészi alkotások sorozatgyártására berendezett csarnokban készülnek a Szász Endre tervezte porcelán táblaképek, sőt az egyik fővárosi metróállomás peronjának burkolata is (MTI-fotó — Kozma István felv.) Jó termést hozott a iucernamag Köztudomású, hogy a pillangós virágú lucerna nagy mennyiségű fehérjét, meszet, ásványi sókat és vitaminokat tartalmaz. Karotintartal- ma szintén magas. Zölden, szárított szénaként vagy liszt formájában egyaránt szívesen fogyasztják az állatok. Gyökerein nitrogénmegkötő baktériumok élnek, ezért a talajjavító szerepe is felbecsülhetetlen. Ahhoz, hogy nagy területen termelhessük e fontos takarmánynövényt, sok és jó minőségű vetőmagot igényelnek a mezőgazdasági üzemek. — Az idén minden igényt ki tudunk elégíteni — mondja erről Tóth Sándorné dr., a Szarvasi öntözési Kutató Intézet tudományos kutatója. — Rekordtermést értek el a partnergazdaságok, és a mag minősége is kifogástalan. Ismét kitűnőre vizsgáztak a szarvasi fajták. Jó a nagy- szénási fajta, a szarvasi l.és 11, de az 1981-ben állami elismerésben részesült szarvasi 4. minden korábbinál jobb. Termőképessége magasabb, gyorsabban sarjadzik, a két növedék közötti idő lerövidült. Kevésbé jó talajon is elérhető a négy növedék. Már az első évben is fogható mag. Magtermesztés mellett is betakarítható 2,5 növedék. A magtermesztés költségeit bőven fedezi a zöldtakarmány. Nem ritka az olyan gazdaság, amely 100 ezer forint jövedelemhez jut e növényből hektáronként. — Békés, Csongrád, Hajdú és Szolnok megyében vannak partnergazdaságaink. Ezek a Füzesgyarmati Lucerna Rendszerhez tartoznak. Velük nagyon jó a kapcsolatunk. Mi kidolgoztuk a lucernatermesztés és magfogás technológiáját, és a partnergazdaságok — nagy örömünkre — betartják azokat. Így értek el jó eredményeket saját maguk és a népgazdaság javára. Csupán elit vetőmagból hatezer kilót vásároltunk fel. Lucernamag- exportra igen nagy a lehetőség. A szarvasi 4. fajtát szerződéses alapon kipróbálják Jugoszlávia és Csehszlovákia kisgazdaságai, nagyüzemei. Igyekszenek honosítani, mivel a mi fajtánk jó tulajdonságai felülmúlják az ő hazai fajtáikat. A mezőberényi Aranykalász Tsz-ben és a Szeghalmi Állami Gazdaságban megerősítették Tóthné véleményét. Az elmúlt évben is kimagaslóan jó eredményeket értek el, de annál is szembetűnőbb az 1984. évi eredmény. A nagy szárazság ellenére — mivel mélyen gyökeredzik a talajba a lucerna és elegendő vízhez jut — jó volt a mag- és szénahozam. Az Aranykalász Tsz-ben 1982-ben 274, 1983-ban 533, az idén pedig 567 kilogramm magot fogtak (10, 41, illetve 46 ezer forintos haszonnal) hektáronként. A Füzesgyarmati Lucernarendszer szakvezetői úgy nyilatkoztak; hogy kitűnőre vizsgáztak a szarvasi fajták, 26 partnergazdaság fogott magot szép eredménnyel. A zöld növedék is bőséges takarmányt adott. Átlag 250— 300 kilogramm magot takarítottak be hektáronként, de nem volt ritka a 600 kilós hozam sem. A belföldi szükségletet teljes egészében ki tudják elégíteni, és ez igenigen nagy dolog. Nemcsak mennyiségben, de minőségben is maximálisan eleget tettek a termelők a magas követelményeknek. A Füzesgyarmati Lucernarendszer — amely Békés, Csongrád, Hajdú és Szolnok megye mezőgazdasági üzemeiben termeltet lucernát — továbbra is igényli a szarvasi kutató intézet sokoldalú segítségét. A cél közös: az Alföld tengersík vidékén minél több pillangós takarmányt termelni az állattenyésztés megsegítésére, és ehhez mindenkor elegendő és jó minőségű vetőmagot előállítani. A. R. 1 xaordinácíó egy éve Első évét zárja az Ipari Minisztérium kezdeményezésére 1983-ban alakult Szerelvényipari Koordinációs Gazdasági Társaság. .A tizenhat, ipari szerelvényeket gyártó, forgalmazó és felhasználó vállalat közös szervezete azzal a céllal alakult, hogy felmérje az ipari szerelvények iránti igényeket, előmozdítsa a hazai fejlesztő munkák összehangolását, az ipari szövetkezetek és tsz- melléküzemágak bekapcsolása révén bővítse a hazai háttéripar választékát, s csökkentse a konvertibilis valutájú behozatalt. A társaság céljai közé tartozik az is, hogy a KGST szerelvényipari munkacso sortjában a magyar fél munkája összehan- goltabbá és hatékonyabbá váljon. A kitűzött célok megvalósításának első lépéseként a társaság felmérte és kiadta a hazai szerelvénygyártó vállalatok által kínált termékek listáját. Hazánkban ez az első olyan jegyzék, amely áttekintő képet ad a hazai szerelvényekről. A kiadvány ismertet olyan tőkés importból beszerzett árukat is, amelyek hazai gyártására vállalkozókat keresnek, felvet továbbá olyan problémákat, amelyek megoldása jelentős többlettermelést tenne lehetővé. A szerelvényipari „étlap” elkészítésén túl számítógéppel dolgozzák fel az utóbbi évek forgalmi és gyártási adatait; vizsgálva az ipari szerelvények felhasználásának rendjét. Az adatok értékelése után arra keresik a választ, hogy mely, eddig importált termékeket lenne érdemes itthon is gyártani, illetve milyen irányban kívánatos bővíteni a jelenlegi választékot. A számítógépes feldolgozást az Ipari Szerelvény- és Gépgyár komputerén végzik el. A Szerelvényipari Koordinációs Társaság részt vesz az iparág VII. ötéves tervének kidolgozásában és a KGST armatúra munkabizottságának munkájában is.
