Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
t NÉPÚJSÁG 1984. november 7„ szerda Testvérvárosi élmények Tizenötödik évébe lépett Békés és Penza testvérkapcsolata. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján, 4970-ben született meg: a Volga menti hátságon elhelyezkedő Penza megyével a baráti együttműködés. S hogy még élőbb, közvetlenebb legyen ez a kötődés, a két megye városai között is testvéri kapcsolat jött létre. Így alakultak ki a Békéscsaba—Penza, Békés—Kamenyka, Gyula—Kuznyeck, Orosháza—Belinszkij, Szarvas—Szerdobszk párok. Az elmúlt csaknem másfél évtized alatt megerősödött az együttműködés, valamennyi testvérvárosba eljutottak a Penza, illetve Békés megyeiek küldöttei. Néhány héttel ezelőtt pedig mind az öt Penza megyei város küldöttségét köszönthettük, akik megyénk fel- szabadulásának 40. évfordulóján személyesen adták át testvéri jókívánságaikat. Írásaink a Penza megyében jártak és a mostani Békés megyei találkozások élményeiről szólnak. Békéscsaba—Penza — Nagy város, lenyűgöző méretekkel, tágas utcákkal, új lakótelepekkel és hatalmas üzemekkel. 1975-ben jártam először Penzában. Több helyen tartottam előadást Békés megye életéről. Rendkívül szívélyesen fogadtak, és az előadásokat nagy érdeklődés kísérte az üzemekben és az intézményekben egyaránt. A város egyik legszebb utcáját Békéscsaba sugárútnak nevezték el. Kissé elérzékenyülfényképek őrzik a találkozásokat. A festményeket és intarziákat, melyeket a városi pártbizottság kapott ajándékba, ma az MSZBT-tag- csoport gondozza a város I. kerületi alapszervezetének székházában. A képek do- kumentumszerűen mutatják a két város fejlődését. A szocialista forradalom előtti Penzára alig lehet ráismerni. Az apró faházak helyén hatalmas lakótömbök épülPenza a Szura partján tem, amikor először végigmentem ezen az utcán. Több mint 3 ezer kilométer választja el a két várost, de az igazi barátság nem ismer távolságot. Felejthetetlen benyomásokkal tértem haza — emlékszik az első penzai látogatására Ábrahám Béla, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára. Békés és a szovjetunióbeli Penza megye közötti testvéri kapcsolatban jelentős szerepet kapott a két megyeszékhely: Békéscsaba és Penza. A dolog természeténél fogva ez a kapcsolat szinte egy idős a két megye kapcsolatával. Rendszeres és évről évre erősödik. Könyvek és tek, világos, tágas lakásokkal. 1912-ben mindössze 50 ezer lakosa volt. Ma a nagy kiterjedésű testvérmegyénk társadalmi, gazdasági, köz- igazgatási, kulturális központja, 400 ezer lakosú város, jelentős ipari és mező- gazdasági üzemekkel. — Milyen szintűek a két város közötti kapcsolatok? — Először a vezetés szintjén jöttek létre, aztán évről évre fokozatosan egyre több üzem, intézmény, munkáskollektíva, szocialista brigád kereste és vette fel a barátság fonalát. Jelentősek az egyéni kapcsolatok is. Penza és Békéscsaba üzemeiben a dolgozók között személyes ismeretségek, igazi emberi kapcsolatok szövődtek. Penzában tett látogatásaim során gyakran meggyőződhettem erről, amikor üzemekbe, vagy intézményekbe mentem el, szinte mindenhol akadtak olyan dolgozók, akik békéscsabai barátaikról érdeklődtek. Ez is mutatja, hogy a kapcsolatok széles alapokon nyugszanak. — Milyen előnye van a találkozásoknak? — Nagyon jelentős a kapcsolatok kialakításában. A cserelátogatások erősítik a szocialista internacionalizmust, segítik az orosz nyelv elsajátítását, a termelési és a városépítési tapasztalatok kicserélését. Szovjet mező- gazdasági mérnökök rendszeresen vesznek részt szakmai gyakorlaton a Lenin Termelőszövetkezetben és a Békéscsabai Állami Gazdaságban. Jó politikai és tartalmi keretet ad ehhez a munkához a városunkban működő Penza Klub, a Moszkva Rádió Baráti Köre és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, mely mintegy 25 üzemben fejti ki tevékenységét. Jelentősnek ítélem a munkamódszerek tanulmányozását, a termelési tapasztalatok kicserélését. Legutóbb V. L Jerzunov elvtárs, Penza város első titkára vezetésével a város felszabadulásának 40. évfordulóján járt nálunk egy 25 tagú delegáció. A delegáció tagjai közül többen olyan penzai üzemekből érkeztek, melyeknek több éves kapcsolata van a város gyáraival. A munkáskollektívák vendégül látták őket, s beszélgettek a munkáról, az elért eredményekről és a tennivalókról. ■— Van-e lehetőség a kapcsolatok továbbfejlesztésére? — Ez az igény megvan mind a két fél részéről. A két megyei pártbizottság együttműködésén keresztül tovább kívánjuk szélesíteni a testvéri kapcsolatokat. S. J. Szarvas—Szerdobszk Szarvas testvérvárosából, Szerdobszkból idén októberben járt itt először küldöttség. — Bár a Penza megyei delegációknak gyakran volt szerdobszki tagja, s a Békés megyei küldöttségekben is gyakorta útnak indultak szarvasiak, ilyen közvetlen találkozóra október 5-ig nem került sor — mondja a szarvasi városi pártbizottság első titkára, Vrbovszki György. — A két város között minden évben kölcsönös táviratváltás történt nemzeti ünnepeinken, s még ma is sokan emlékeznek Szarvason arra a Penza megyei együttesre, amely a Szúra parti dallamok című műsorával nagy sikert aratott. De ez a ‘mostani találkozás egészen más volt.. . A szarvasiak — talán emiatt is — túlzottan sűrű programot igyekeztek összeállítani az alig négy napra. A szerdobszkiak dicséretére legyen mondva, állták a sarat. (Néha szó szerint, de ne vágjunk elébe!) — Érdeklődve figyelték a Dózsa Téesz 'szabadtartású szarvasmarhatelepét, s az ezt kiszolgáló silótelepeket — folytatja Vrbovszki György. — A delegáció kolhozelnök tagja elismerően szólt a tejhozamról, s a természetben élő ember szakértelmével hosszan morzsolta, szagolta a takarmányt. Kérdések pergőtüzében állt a termálprogram is. Nagy tetszést aratott a hasznosítás sokoldalúsága. Hogy a tagság 25 millió forinttal járult hozzá a megvalósuláshoz, az tovább fokozta a vendégek érdeklődését a beruházási megoldás iránt. A korszerű répaszedő gép működés közbeni bemutatkozását a mély sár megakadályozta, azonban a kolhozelnöknek ez nem szegte kedvét. „Másra számított” félcipőjével bokáig süllyedve jó néhányszor körbejárta a i « ■' Egy kép Szerdobszk régi ne gyedéből körülményektől szárnyszegett masinát, igyekezett kiismerni minden előnyös tulajdonságát. — Meg akartak tudni minden, ilyen rövid idő alatt, megtudhatót a szarvasi emberek hétköznapjairól, élet- körülményeiről — említi Sonkoly János, a szarvasi pártbizottság titkára. — Egyik programra sietve arra kértek bennünket, álljunk meg egy épülő háznál. Kíváncsiak voltak a leendő lakásokra, s magára az építkezésre. Igyekeztek megismerni a szövetkezeteknek nemcsak a termékeit, de a gazdaságirányítási rendszerét, önkormányzatát. Épp akkor volt az új tizenkét tantermes iskola ünnepélyes átadása. Azt hiszem, ez tetszett vendégeinknek a legjobban. Egyébként is, minden, ami kapcsolatos a fiatalsággal, a gyerekekkel, az különösen kedves volt számukra. Olga, a küldöttség nőtagja egy óvodai látogatásnál „elveszett”. Visszatérve csak nehezen tudtuk kihalászni a gyerekek közül. Ezúttal nem léteztek nyelvi nehézségek. — 1970 óta, hogy a két város felvette a testvérvárosi kapcsolatot, először sikerült vezetői szinten véleményt cserélni. Az már biztos, hogy ennek hamarosan folytatása következik — fejezi be Vrbovszki György. U. T. Gyula—Kuznyeck A két város — Gyula és Kuznyeck — baráti kapcsolatai 14 évvel ezelőtt alakultak ki. Az MSZMP gyulai városi bizottságának első titkára, Dr. Marsi Gyula két alkalommal is járt a Penza megyei testvérvárosban: 1972-ben és legutóbb 1980- ban. Ez utóbbi látogatáson a háromtagú gyulai delegációnak tagja volt még dr. Takács Lőrinc, Gyula város tanácselnöke és Jámbor István, aki korábban a gyulai városi pártbizottság első titkára volt. Az akkori élményekre így emlékszik vissza dr. Marsi Gyula: — 1980-ban nagy ünnepség részesei lehettünk: akkor emlékeztek meg szovjet barátaink a város alapításának kétszázadik évfordulójáról. Érkezésünkkor a város új szállodájában, a Kuz- nyeckben, a városi tanács elnöke, V. Kurganov fogadott bennünket. Első utunk a város történetét bemutató kiállításra vezetett, ahol megtekinthettük II. Katalin cárnő várossá nyilvánító oklevelét. Ellátogattunk a Kuzpolimer- mas üzem gyermekintézményeibe, ahol lenyűgözött bennünket az otthoniasság légköre, a gondozók céltudatossága, s az a nagy szeretet, amellyel a legkisebbek életét megszervezték, irányították. Meglepett minket és később is azt tapasztaltuk mindenütt, hogy az üzemek, intézmények gondosan őrzik, építik hagyományaikat. A nagy ünnepre érkezett testvérvárosi delegációk közül a városi pártbizottságon találkoztunk a dimitrovgrá- diakkal, akik a munkaversenyekben régi versenytársai a kuznyeckieknek. A jubileumi ünnepségen, amelyen Szmirnov elvtárs, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet, mi is átadtuk a gyulai Városi Tanács által Kuznyecknek ítélt „Gyula városáért” kitüntetést a díszes oklevéllel, amelyet a két város kapcsolatainak gazdagításával, ápolásával érdemeltek ki. A különböző társadalmi szervek erre az alkalomra küldött ajándékait, leveleit is szeretettel nyújtottuk át. Ott-tartózkodásunk során fogadtak bennünket a városi és megyei vezetők. Jártunk a Gigant Kolhozban, megnéztük az új piaccsarnokot. az Uljanov Múzeumot, városnéző sétákra mentünk. A kuznyecki hősi emlékmű Igazi meglepetést okozott számunkra, mikor a Békés utcában a Körös vendéglőben magyar verbunkos muzsikával és magyar népviseletben fogadtak bennünket. Hazafelé utazva úgy éreztük, minél távolabb kerülünk a kuznyecki földtől, elvtársainktól, barátainktól, annál inkább érezzük e föld vonzását. E három nap barátainknál — felejthetetlen élmény maradt számunkra. Bizonyára ugyanúgy a kuznyeckiek számára, akiknek delegációja nemrég városunk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából járt nálunk. B. S. E. Orosháza—Belinszkij — A két város testvérkapcsolatát dokumentáló oklevelet 1971. júniusában írták alá a vezetők — mutatja a díszes okmányt az orosházi pártbizottságon Körmendi János, a városi pártbizottság titkára. S előkerül több más dokumentum, szovjet és magyar újságok, amelyek tudósítanak a kölcsönös látogatásokról, élménybeszámolók, s fényképek. Mindenekelőtt hadd mutassuk be ezt a Penza megyei várost — járásszékhelyet —, amelyet korábban Csem- bárnak neveztek, s 1911 óta viseli Belinszkijnek, az orosz forradalmi demokraták egyik kiemelkedő egyéniségének, írónak, kritikusnak, publicistának nevét, aki 1811-től 1848-ig élt. Mit is láttak, tapasztaltak annak az 1971 nyarán kiutazott orosházi csoportnak a tagjai testvérvárosukban? „Belinszkij járás határában népes küldöttség fogadott bennünket Voloh elvtárs, a járási pártbizottság első titkára és Lovokin elvtárs, a városi tanács elnöke vezetésével . . . Virágcsokorral és jelvénnyel fogadtak bennünket a múzeumban, ahol megismerkedtünk Belinszkij életével, munkásságával. Ezt követően látogatást tettünk a gépjavító állomáson, ahol 600 ember dolgozik, s évente 6 ezer gépet javít... A pártbizottságon került sor látogatásunk legünnepélyesebb pillanataira, amikor a két példányban, díszes formában elkészített magyar és orosz nyelvű díszoklevelet, amely Belinszkij és Orosháza testvérkapcsolatát rögzíti, aláírták. A barátság legfrissebb momentuma az éppen egy hónapja tett látogatás: Griny Oleg Ivanovicsnak, a Belinszkij járási pártbizottság első titkárának vezetésével öttagú küldöttség járt októA barátság okmánya bér elején Orosházán. A város és környéke felszabadulásának 40. évfordulójára érkeztek, s Orosháza vezetőivel kölcsönösen tájékoztatták egymást gazdasági, politikai, tudományos, kulturális fejlődésükről. Ennek legfrissebb eredményeit, a buszpályaudvart, a szakorvosi rendelőt, az épülő új lakótelepet városnéző kőrútjukon a vendégek maguk is láthatták. Részt vettek több nagygyűlésen. ellátogattak nagyüzemekbe, tsz-ekbe és az állami gazdaságba. A látogatások emlékét, a barátságot őrzi, ápolja, mélyíti egy magyar és egy szovjet város is, melynek neve Belinszkij és Orosháza. T. I. opusbóza .m ReLir.!Szkw tx'»«w : <i.Lhjo tcstvenkapcs« főtanét, a kit wiwos taHfSCni». tiiGHh Wt.r .. Á i ««mm í MM'öyA Kft\ iJw. c&ÉSKittA i9?i «am» Békés—Kamenyka Mély benyomásokkal, gazdag tapasztalatokkal térhetett vissza a Szovjetunióba a Penza megyei Kamenyka város küldöttsége a békésiek szívélyes vendéglátását követően. A látogatás, amelyre a város felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából került sor, alkalmat adott a testvérvárosi kapcsolat felvételére, a hosszú távú együttműködés megalapozására is. Kamenyka 12 ezer lakosú város, de a hozzá tartozó járásban összesen 70 ezer ember él. Az már Butirin Iván Grigorjevicsnek, a kamenykai járási pártbizottság első titkárának rövid ismertetőjéből derült ki, hogy a két város között sok a hasonlóság. Mezőgazdasági gépgyár, állami gazdaság, termelőszövetkezet található itt is, ott is. A kamenykai mezőgazda- sági gépgyárban több mint 5 ezren dolgoznak, s az itt készülő krumplifelszedő gépsorokat az egész Szovjetunióban és a határokon túl is jól ismerik. A termelőszövetkezet és az állami gazdaság területe meghaladja a 10 ezer hektárt. A látogatás színfoltja az a nagygyűlés volt, amelyen a Penza megyében járt békésiek beszéltek meleg szavakkal a szovjet emberek vendégszeretetéről. Ez a találkozó késztette Fejes Antalt, Baksai Editet, Mucsi Gyulát, Varjú Ferencet, valamennyien békésiek, hogy szovjetunióbeli élményeikről, a szovjet emberek sikereiről, s a kint szövődött barátságokról szóljanak. Bartyik János pedig a Moszkva Rádió békési baráti körének megalakulásáról adott számot. A szovjet vendégek, Egorova Valentyina Konsztan- tyinova hegesztőnő, Egori- csev Vlagyimir Mihájlovics komszomoltitkár, Zemnuhov Nyikoláj Sztyepanovics, a Lenin-renddel kitüntetett traktoros, a Szocialista Munka Hőse, valamint Milesin Ebgenyin Kuzmics kolhozelnök nevében Butirin Iván Grigorjevics fejezte ki köszönetét a sok figyelmességért, s azért, hogy a békésiek máig is nagy tisztelettel emlékeznek a szovjet hősökre, s gondozzák a szovjet hősök emlékműveit. A nagygyűlés kellemes színfoltja volt, amikor a házigazdák a testvérváros küldöttségét Békés címerével ajándékozták meg, s a vendégek Kamenyka város kulcsát adták át, mondván: nyitva áll a szovjet város kapuja a békésiek előtt. K. J. A vendégek és a vendéglátók a forradalmi emlékmű előtt
