Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANACS LAPJA 1984. NOVEMBER 7., SZERDA Ara: 1,80 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM Október fényei irta: Biró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára I mmár hatvanhét esztendeje, hogy messze világítanak Október fényei, hogy az alkotó, gondolkodó, a haladásért, az emberiség jövőjéért felelősséget érző emberek vigyázó szemüket Moszkvára vetik. Ami a polgári forradalmak korában, Batsányiéknak és társaiknak szerte a világon Párizs volt, az hatvanhét esztendeje a haladás híveinek — Moszkva. És így nem meglepő, hogy november hetedikét, amely egy ország sok-sok nemzetiségének ünnepe, saját ünnepükként köszöntik a dolgozók Keleten és Nyugaton, Északon és Délen. Mi teszi nemzetközivé Lenin Októberét? Mindenekelőtt az, amit — odahaza teremtett. 1917. november 7-én az ősi Petrográd- ban — Lenin városában, amely immáron az ő nevét viseli — a városi proletár, a falvak muzsikja, a hadsereg idegen érdekekért frontra küldött katonája, a tengerekről jött matróz, az egész nép azért támadt föl, fogott fegyvert, kelt harcra a bolsevikok hívó szavára, hogy a saját sorsán gyökeresen javítson. Ügy, ahogy a kommunisták hirdették, ahogy a lánglelkű forradalmár, Lenin tanította: alapjában felforgatva a világot, véget vetve a tőke, a nagybirtok, a bankok uralmának, új rendet, új hatalmat teremtve: a munkásosztály hatalmát, amely képes merőben újfajta és jobb élet lehetőségét megteremteni az akkori Oroszország elmaradott népeinek. Ma, amikor a Szovjetunió a világ sorsát befolyásoló, mindenki által elismert igazi nagyhatalom, szinte anakronisztikus már azokról az időkről, az első évek évtizedek nélkülözéseiről és küzdelmeiről beszélni. Mert vérben és verejtékben született meg ez a hatalom: küzdve az elmaradottsággal, és harcolva az első perctől támadó ellenséggel, amely kívülről és belülről egyaránt igyekezett csírájában elfojtani a forradalmat, meggátolni a néphatalom kibontakozását. Mi teszi nemzetközivé a Nagy Októbert? Elsősorban az, hogy egy elmaradott országból a világ élvonalába kerülő nagyhatalom, egy elmaradott népből kultúrában, életvitelben, felszabadultságban világszínvonalra emelkedett, öntudatos nép lett: íme, ilyen perspektívát kínál a szocializmus. Október fényei — a fejlődés, a haladás fényei. A Nagy Október nyitotta úton megtett hatalmas léptek a még elnyomott, elmaradott népek jövőjének távlatai. Ami a Szovjetunióban a több mint hat és fél évtized alatt végbement, reménység mindazoknak, akik még a tőkés hatalom megdöntése, a fejlődés új útja előtt állnak. És ez nem forradalmi kardcsörtetés, nem régi és elhibázott elméletek újrafogalmazása. A marxisták—leninisták sohasem voltak a forradalom exportjának hívei, de Juhász Gyula szavaival: „a forradalmak nem kérnek útlevelet”. A népek, ha úgy látják, úgy érzik, hogy van lehetőség jobb. értelmesebb életre, csak éppen alapjaiban kell felforgatni a saját világukat; megteszik azt maguktó] is. Ez a fejlődés természetes rendje. És ha azt mondtuk: a Nagy Október nyitotta út vérben és verejtékhen kezdődött, mindjárt azt is hozzátehetjük, hogy a szocializmushoz vezető út nem kötelezően egyforma, hogy másképpen, békésen és nyugodtabb körülmények között is el lehet jutni az új társadalom diadaláig. S a harcok foka, hevessége mindig attól függ. milyen ellenállást fejt ki, milyen nemzetközi háttérre] rendelkezik a reakció, a tőkés rend híveinek tábora. A Szovjetunió népeinek véres küzdelmek során kellett megvédeniük az új rendet. A szovjethatalom ellen — az egykori cári tábornokok, az új rend legkülönbözőbb ellenségei mellett — tizennégy tőkés ország intervenciós seregei is fegyvert fogtak. S az akkor még magányos szigetként álló szocialista ország népének fiatal fegyveres ereje megbirkózott velük. A korszerűtlen fegyverek tűzerejét megsokszorozta az új világért élni-halni kész, az igazságuk erejében bízó emberek akarata, harci kedve, elszántsága. Velük voltak a polgárháború és az intervenció frontszakaszain a volt ‘hadifogoly internacionalisták, közöttük — nem kis büszkeségünkre — százezernyi magyar. A szovjet államra a polgárháború óta is többször támadtak fegyverrel. A legsúlyosabb megpróbáltatás 1941-ben érte, amikor a német fasizmus tört rá, mérhetetlen pusztítást és szenvedést okozva. És a szovjet hadsereg a nép 'erejére, elszántságára támaszkodva, a hátország-hősiességét maga mögött tudva végül is diadalmaskodott a betolakodókon. Saját hazáját felszabadítva tovább űzte, kergette az ellenséget, szabaddá tette országok sorát, felszabadította a mi szép hazánkat is. Kerek negyven esztendővel ezelőtt történt: 1944. szeptember végén kezdődött meg hazánk felszabadítása, hogy azután 1945. április 4-i'e szabaddá legyen az ország. Ezzel nemcsak a náci uralomtól szabadultunk meg, hanem lehetőségünk nyílt arra. hogy a tőke hatalmától is megszabaduljunk. Ugyanúgy, mint ahogy 1917-ben az orosz proletár, s ahogy 1919-ben — ha csak 133 napra is — a magyar dolgozó már megszabadult. És a mi népünk — a munkásosztály, s az illegalitásból napfényre lépő kommunista párt szabadító harcai adta lehetőséggel. Politikai küzdelmekben — de vértelenül, békés úton — birtokba vettük a hatalmat, a munkásé lett a gyár, a bánya, a munkásállam szavatolja, hogy a tőke többé úr rajtunk nem lehet. Véget ért az ezeréves per, a paraszté lett a föld, amelyet ma már önkéntes egyesülésekben, szövetkezetekben művel meg. A dolgozók fiai bevették a tudás várát, s meghódították az értelmiségi pályákat, a tudományt, a technikát, a művészetet... Mindent úgy, ahogy annak idején Október fiai tették. Ügy — és mégis másként. Hiszen a szocializmushoz vezető utak nem mindenütt azonosak, mi ezen utak különbözőségét, a nemzeti sajátosságokhoz alkalmazását nemcsak elfogadjuk, hanem nagyon is természetesnek tartjuk. Mint ahogy azt is, hogy a cél: a szocializmus. S hogy aki szocializmust akar, aki haladást akar, s tegyük hozzá: aki békét akar a földön, az csakis Október világító fáklyáját követve érhet célhoz. Korunkban, amikor az erőegyensúly és a békés egymás mellett élés lenini politikája alapján kivívott enyhülést ismét hidegháborús veszélyek fenyegetik, megnyugtató. hogy mi olyan szövetségi rendszer tagjai lehetünk, amelynek fő erejét a világ egyik legerősebb hadserege, a szovjet hadsereg adja. A Szovjetunió nem csupán a felszabadító. nem egyszerűen a szocializmus békés építését biztosító védőpajzs, hanem mindenekelőtt hűséges szövetséges, barát. Hihetetlen széles skálán él és sokszínűjén jelen van népeink érzésvilágában az immár történelmi mércével mérhető magyar— szovjet barátság. E nnek a barátságnak egyik letéteményese a felszabadulás 40. évében ugyancsak negyvenedik születésnapját köszöntő Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaságból kinőtt politikai tömegmozgalom nemes feladata s célja a két ország, a két nép barátságának további elmélyítése. Ez a barátság, együttműködés, testvériség természetes velejárója mindennapjainknak. az élet valamennyi területén. A negyven esztendeje szabad magyar nép igaz szívvel, szeretettel, internacionalista barátsággal köszönti az idősebb testvért a hatvanhetedik évfordulón, amelyet — együtt a haladó emberiséggel — a saját ünnepének is tekint. Zászlófelvonás A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója tiszteletére kedden reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek kqzött, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. A Gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. Koszorúzás Békéscsabán a Lenin-szobornál Fotó: Veress Erzsi Koszorúzás a Lenin-emlékműnél A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója tiszteletére kedden a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a Felvonulási téren, a Lenin emlékműnél. A magyar és szovjet zászlókkal, valamint a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóival díszített téren a fővárosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt ösz- sze az ünnepi eseményre. A szoborral szemben csapat- zászlóval felsorakozott a magyar néphadsereg díszszázada. Pontosan 10 órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, aki ezután — Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter társaságában — ellépett a katonák sorfala előtt. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a kormány elnöke és Sarlós István miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyezték el. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége képviseletében Vlagyimir Bazovsz- kij nagykövet, Ivan Aboi- mov kövellanácsos és Vlagyimir Zotov ezredes, katonai és légügyi attasé koszorúzott. A budapesti diplomáciai testületek szintén elhelyezték koszorúikat. * * * Tegnap délelőtt 10 órakor sok száz résztvevő jelenlétében koszorúzás kezdődött Békéscsabán, a Lenin-szobornál. Az ünnepélyes őrségváltás után a magyar és a szovjet himnusz, valamint egy szavalat következett. Elsőként Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára és Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke helyezték el a hála virágait a szobor talapzatánál. Ezután Tóth Jolán, a vároái pártbizottság titkára és Sasala János, a városi tanács elnöke, majd pedig a megyei és helyi társadalmi szervek, tömegszervezetek, intézmények, továbbá a fegyveres erők és testületek képviselői koszorúztak. A szovjet hősök temetőjében 11 órától került sor hasonló rendezvényre. Itt a Békéscsabai Konzervgyár fiataljai irodalmi összeállítással emlékeztek meg a le- ningrádi blokád és a város körüli harcok áldozatairól. A koszorúk elhelyezése után az Internacionálé hangjaival ért véget a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából tartott koszorúzási ünnepség. Kitüntetések november 7-e alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott párt-, állami, társadalmi, és tömegszervezeti tisztségviselőknek, aktivistáknak, a fizikai és szellemi alkotó munkában élenjáró dolgozóknak, eredményes munkájuk elsmeréseként. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja kedden az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át a magas kitüntetéseket. Az ünnepségen jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Békéscsabán, a megyei tanácsnál megrendezett ünnepségen számos magas kitüntetést adtak át. Az eseményen részt vett Szabó Miklós, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára, valamint az állami, társadalmi és tömegszervezetek vezetői, képviselői. Ünnepi beszédet Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke mondott, majd átnyújtotta a magas elismerést a kitüntetetteknek. Többen a minisztériumban, országos főhatóságoknál vehettek át kormánykitüntetést. (Folytatás a 3. oldalon) Ünnepi megemlékezés Békéscsabán Tegnap, november 6-án este 7 órai kezdettel Békéscsabán, a Jókai Színházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából városi ünnepséget rendezett a Jókai Színház és a közművelődési intézmények pártalapszerveze- te. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után dr. Ábrahám Béla, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának első titkára tartott ünnepi megemlékezést. A Magyar Szocialista Munkáspárt békéscsabai városi bizottsága nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, köztük azokat, akik november 7-e alkalmából kitüntetést vehettek át jó munkájuk elismeréseként. Megemlékezése elején felidézte a 67 éve született új, munkás-paraszt hatalom első intézkedését, a békefelhívást, az akkor már negyedik esztendeje világháborúban vergődő emberiséghez. Ezt követően, a városi pártbizottság első titkára szólt azokról a korszakos jelentőségű dolgokról, melyeket szinte születése pillanatában kellett megoldania a fiatal szovjet államnak. Ezt követően beszélt a népek békéjét fenyegető fokozódó fegyverkezési versenyről, s arról a gazdasági fejlődésről, amely hazánkban nagy társadalmi átalakulással fonódott össze, az utóbbi 40 év alatt. Ünnepi megemlékezését azzal zárta: „Ma a fejlett szocializmus építésén munkálkodunk. Pártunk tizenharmadik kongresszusára készül. Városunk szorgalmas dolgozó népe kongresz- szusi vállalásokkal tesz hitet pártunk politikája mellett.” A városi rendezvény ünnepi műsorra] ért véget.
