Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

1984. november 3., szombat HnCYVILÓG Algériai évforduló — francia szemmel Amikor 1954, november 1-én hajnali egy órakor Algéria öt körzetében egyszerre ötven francia célpontot támadtak meg az FLN, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front — régóta titokban készülődő szabadságharcosai — a francia megszál­lók csendőrőrseiről, laktanyáiból, fegyverraktáraiból, benzin- tárolóiból, rá dióállomásairól és mezőgazdasági telepeiről fel­csapó lángok hét és fél éves véres küzdelem kezdetét jelez­ték. A harc csak 19G2-ben ért véget, az algériai függetlenség elnyerésével. Addig egymillió algériai áldozta életét a nyolc­százezresre duzzasztott francia gyarmati hadsereggel vívott felszabaditó háborúban és a gyarmatosítók börtöneiben. A francia katonák közül harmincezren vesztették életüket. Hz iparosodó Közép-Vietnam Látogatás Da Nangban Óvodások ebédje a Da Nang gyárban (A szerző felvétele — KS) Pontosan 30 esztendővel az 1954-es események után Franciaország külügyminisz­terét, Claude Cheyssont kül­di Algírba a kerek évfordu­lón rendezett ünnepségekre. A francia jobboldal azonban, úgy látszik, nem felejt. Mai vezetői — köztük még Gis- card d'Estaing volt államfő is'— „szégyenletesnek, sértő­nek, zavarkeltőnek, becsület- sértőnek", sőt egyenesen „bű­nösnek" nevezték, hogy a francia kormány magas szinten képviselteti magát az algériai évfordulón. így Al­géria ismét vízválasztó lett a francia baloldal és a jobb­oldal között. Szerencsére már nem úgy, mint a hatvanas években, amikor a „francia Algéria" elvesztésébe bele­törődni nem képes szélsősé­gesek terrorhulláma söpört végig az „anyaországon". De a múltra való emlékezés, a „múlt bevallása” még min­dig tét. E téren a francia szocia­lista párti kormányzat min­denképpen jobb osztályzatra pályázhatott, mint polgári jobboldali elődei, akik so­káig az elzárkózás politiká­ját folytatták a volt gyar­mattal szemben, mintegy a „lássuk, mire mennek nél­külünk" — jelszavával. Két­ségtelenül segítettek a körül­mények is: Algériában nem sokkal az 1981-es, Mitter- rand-t hatalomra segítő el­nökválasztás előtt ugyancsak A múlt évii bulgáriai sakk Európa-bajnokság alkalmá­val a világbajnok Karpov edzője. Igor Zaicev nemzet­közi nagymester többször megmérkőzött egy szokatlan ellenféllel: a Pravaz—82 bolgár személyi számítógép­pel. Igaz, a játszmák a ki­váló szovjet sakkozó győzel­mével végződtek, de Zaicev szerint a mikeokompjúter kiváló tréningpartnere lehet a legkiválóbb játékosoknak is. Persze, a sakkjáték nem meríti ki a mikrokompjúter lehetőségeit. Segítségével ér­dekes kalandokat „élhetünk át”, utazhatunk a világűr­ben, játszhatunk golfot, vagy labdarúgást. Zenét szerezhe­tünk. keresztrejtvényt fejt­hetünk, vagy éppen idegen nyelveket tanulhatunk. Mindez ma "már nem újság, hiszen a mikrokompjúterek lehetőségei közismertek. A váltás volt az elnöki szék­ben. Az elhunyt Bumedien politikájához képest az új államfő, Sadli Bendzsedid programja nyitottabb — már­mint a Nyugat felé nyitot­tabb — külpolitikát és gaz­daságpolitikát jelzett, mi­közben Algéria erősítette po­zitív, haladó el nem kötele­zettségi irányzatát is. Ügy tűnt, hogy Francia- ország beváltja az új politi­ka keretében vele szemben támasztott algériai várakozá­sokat. 1981—82-ben számos újszerű megállapodást kötött egymással a két ország. Ezek közül az volt a legfontosabb, amelynek keretében Francia- ország megfizette az Algéria által követelt árat az ország legjelentősebb exportcikké­ért, a földgázért. Algéria akkor, a maga szabta magas ár miatt érté­kesítési nehézségekkel küz­dött a világpiacon. A megál­lapodást Párizsban általá­ban is a fejlődő országok­kal fenntartott újfajta fran­cia kapcsolatok, sőt, a fej­lődő országoknak kedvező új­szerű „észak—dél viszony” mintapéldájaként értékelték. Később azonban kitűnt, hogy az egyezmény mégis inkább Franciaországnak előnyös. A földgázbevétel egy részét ugyanis Algéria nem hasz­nálhatta szabadon, a megál­lapodás értelmében Francia- országban kellett levásárol­nia. Mostanra a francia gáz­mikrokompjúter úgyszólván az élet minden területén, a legkülönbözőbb szakmákban felhasználható. Személyi számítógépekkel dolgoznak ma már ipari alapanyagok, égési eljárások és kazánok hőcseréje gyorsanalízisénél. Gépeket. hidraulikus és pneumatikus építőelemeket, kémiai, technológiai eljárá­sokat terveznek stb. Nemrégiben Bulgária még importálni volt kénytelen mikrokompjútereket, ma pe­dig maga állítja elő azokat. A bolgár szakemberek a kvarcórák, zsebszámológé­pek és elektronikus mérőké­szülékek tanulmányozása so­rán viszonylag rövid idő alatt eljutottak az első sze­mélyi számítógépek — az IMKO—1 és az IMKO—2 — létrehozásáig. Ez utóbbi PRAVEZ—82 néven vált is­mertté, ugyanis a pravezi műszergyárban készül. Az vállalat már lényegében le­alkudta a felárat, de addig­ra is Franciaországnak sike­rült 12 milliárd frankról mintegy 600 millió frankra csökkentenie a korábbi energiaimport miatt Algériá­val szemben keletkezett mér­leghiányát. Algéria nem egy, Franciaországra is alapozó beruházási terve — például az algíri metró —■ immár kétséges a szűkös pénzeszkö­zök miatt. Algériai részről nagy re­ményeket fűztek a francia hatalomváltáshoz a nemzet­közi politikában, is. Elképzel­hetőnek tartották, hogy a két ország különleges kapcsola­tait felhasználva együtt olyan „súlypontot” képezhetnek a Földközi-tenger nyugati me­dencéjében, amely — algé­riai megfogalmazás szerint — „alternatívát nyújthat a nagyhatalmi versengéssel szemben”. Algéria haladó el nem kötelezett státuszából és a térség helyzetéből követke­zően ez alapjában az ameri­kai törekvések ellen irányult volna. Franciaország azonban nem bizonyult partnernek ehhez a tervhez sem. Ma már a két országot ellenté­tek és — talán — félreérté­sek állítják szembe egymás­sal a földközi-tengeri térség­ben. Algírban arra gyana­kodnak, hogy Párizsban a politikai fontosság sorrend­jében előkelőbb helyre te­szik Marokkót, az Egyesült Államok szövetségesét, mint Algériát. * E rossz hangulatot próbálta eloszlatni Mitter­rand francia államfő az el­múlt hetekben, amikor ma­rokkói utazása után gyorsan ellátogatott Algériába is. Er­re szolgál Cheysson jelenléte is az algíri ünnepségeken. A látogatás kapcsán fran­cia földön felcsapó jobbolda­li ..érzelemhullám” azonban arra utal, hogy az algériai háború még mindig nem le­zárt ügy a francia politika valamennyi ereje számára. Amíg pedig így van, a meg­békélés sem lehet zavarta­lan. Mészáros György eredmény á bolgár elektro­nika és mikroelektronika, mindenekelőtt a félvezetők és a mikroprocesszorok gyártása a ’70-es években történt célratörő fejlesztésé­nek köszönhető. Jelenleg a bulgáriai mik- rokompjúterekét, mint tan­eszközöket az oktatásba ve­zetik be. Segítenek az önálló tanulásban és az ismeretek ellenőrzésében. A közép- és főiskolákat folyamatosan látják el velük. A Pravez— 82 „előadásokat tart”, fog­lalkozásokat vezet, sőt, vizs­gáztat is. Segítségével diplo­mamunkák készülnek a mik­roelektronika, geodézia, technológiai eljárások mo­dellezése területén. Személyi számítógépeket használnak az építő és tervező szerveze­tek, különösképpen az ad­minisztrációban. Kimutat­ták például, hogy bizonyos adminisztratív munkák 14- szer gyorsabban végezhetők el kömpjúter segítségével, mint a hagyományos mód­szerekkel. A PRAVEZ—82 gyakorlati alkalmazási területe szinte határtalan. A mikrokompjú­ter részére eddig 3000 külön­féle program készült a me­zőgazdaság, állattenyésztés, gyógyítás, szövegfeldolgozás, jogtudomány, matematika, szociológia, grafika, zene, oktatás, raktározás stb. terü­letén. A mikrokompjúter szükségtelenné tesz egy sor egyhangú és időt rabló mun­kát, és egy gyors elemzést tesz lehetővé. Bulgáriában az idén egy újabb univerzális mikro- kompjúter. az „ISOT 1031 S” gyártását is megkezdik. De már folynak az eredményes kísérletek a nagy teljesítmé­nyű „ISOT 1036 S” és „ISOT 1037 S" rnikrokomDiúterek előállítására, amelyek a mérnöki és tervezőmunka automatizálását teszik majd lehetővé. S- «• A közép-vietnami térség legnagyobb városában, Da Nangban vagyunk, amelynek lélek&záma jóval meghaladja a milliót. Tíz egynéhány éve baljós csengése volt a Da Nang névnek, hiszen az ame­rikai B—52-es óriásbombázók innen szálltak fel, hogy egész városokat, vidékeket tegye­nek a föld színével egyenlő­vé. Az egykori katonai rep­tér kifutópályájáról ma pol­gári gépek is felszállnak, in­nen indul naponta — ha ép­pen nem törlik a járatot üzemanyaghiány miatt — a Hanoiba, illetve Ho Si Minh városba tartó AN—24-es. szovjet gyártmányú utasszál­lító kisgép is. A repülőtér körül kunyhók áthatolhatat­lan szövedéke. Valamikor itt éltek a Da Nangban ál­lomásozó amerikai katoná­kat kiszolgáló vietnami csa­ládok. Változások A bádoglemezekből, kar­tonhulladékból, kiszuperált katonai szerkezetekből, jár­művekből összetákolt viskók ma is változatlanul megvan­nak. Lakóik viszont már másból élnek. A nagyváros izmosodó iparában, a Da Nahgtól délre húzódó sík vi­dék mezőgazdaságában, vagy az itt bőkezűbben fizető ha­lászatban keresnek megélhe­tést. Egész Vietnamban na­gyon sokan foglalkoznak a közvetít ő-kereskedelemmel — ehhez a több milliós mun­kaerőfelesleg is. hozzájárul —, s ez alól Da Nang sem kivétel. Hatalmas piaca öt­percnyi gyalogjárásra van a városközponttól. Az árusok előtt a híres da nangi, po­gácsaformájú. rücskös bőrű. de belül igen finom naran­csok halmaza, zöld banán-, papayahegyek tornyosulnak, de megtalálni a múlt ma­radványait is, az amerikai hadsereg itthagyott felszere­lési tárgyait, katonazubbo­nyokat, keki-ingeket, -nad­rágokat. Dugattyútól aluminiumfedökig A piacot északi irányban elhagyva, útban a festői Fel­hő-szoroshoz, szépen kar­bantartott, rendezett udvarú üzem tűnik fel az össze­visszasághoz, rozsdás alkat­részhalmazokhoz, szétdobált gépekhez szokott szemnek. A takaros kapu fölött felirat: Nha May - Da Nang — azaz Da Nang nevű gyár. 1975, az országegyesítés, a felsza­badulás után kezdtek hozzá építéséhez, és 1977 február­jában már termelt is. Per­sze, senki se gondoljon vala­miféle óriáskombinátra, a 400 dolgozót foglalkoztató létesítményt a műhelyek nagysága szerint nálunk in­A rabszolgaság fokozatosan el­tűnik utolsó védőbástyájából is, az északnyugat-afrikai Mauritá­nia- Köztársaságból. A rabszol­gaság ellen küzdő brit társaság ismeretei szerint azonban az emberek kizsákmányolásának más formái világszerte burján- zanak továbbra is. „A rabszol­gaság, ahogyan azt a rómaiak és az ültetvényesek ismerték, véget ér, mihelyt a mauritániai rabszolgák önállóak lesznek — mondta Peter Davis, a London­ban székelő emberi jogok szer­vezet igazgatója. — A rabszolga­ság ma sok formában létezik, a bennszülötteknek a multinacio­nális cégek által való kizsák­mányolásától a gyermekekkel való visszaélésig emberhez mél­tatlan gyárakban, Bangkoktól New Yorkig.” A másfél millió lakosú Mau­ritániában még mindig kb. 100 000 fekete férfi, nő és gyer­mek szolgál világosabb bőrű mauritániai urakat, pedig az év­század kezdete óta már három­szor jelentették be hivatalosan kább üzemrésznek vagy ktsz- nek hívnánk. Lam Cong Bi gépészmér­nök, igazgatóhelyettes is­mertet meg bennünket a gyárral, miközben a hosszú tárgyalóasztal mellett ülve szemügyre vesszük a vit­rinben kiállított termékeket. Meglep a sokszínűség. Te­herautó-dugattyúktól alu­míniumfedőkig, olcsó tö­megcikkekig mindent látni. Ez a sokoldalúság előny is, meg hátrány is. Előny, mert sok mindenhez ért a gyártó kollektíva, gyorsan 'követhet­né a piac igényeit — ha ez szempont lenne. Hátrány, mert a széles gyártmányská­la miatt naponta gépet, technológiát kell váltani. A vállalat még egyelőre szigo­rúan központi irányítás alatt áll, tervutasítások szabják meg a munkát. A központ. Hanoi viszont messze van. Amíg a levelek, utasítások megjárják a kilométerben is kétezret kitevő, hosszú utat, sokszor már késő. Ez per­sze nemcsak da nangi, ha­nem országos probléma is. Az 1980—81-ben kezdett óvatos, reformjellegű útke­resés a gazdaságirányítás­ban ezt az általános gondot is elűzheti. Ha jobban en­gednék őket a saját lábuk­ra állni — ahogy Lám Cong Bi mondja —, napok alatt letörhetnék a maszekok, zug­műhelyek által kézben tar­tott da nangi alkatrészpiac magas, spekulatív árait, a rossz minőségű termékek kínálatát. A gyár, élve a tö­megtermelés, a gépesítés, a viszonylag nagyobb szériák előnyeivel, olcsóbban és jobb minőségben gyárthatná az 50 köbcentiméteres Honda kismotorok igen keresett dugattyúit, más alkatrészeit. De minthogy köti őket a tervfegyelem, a központhoz való szoros viszony, egyelő­re tehetetlenek. Körbejárjuk az üzemet, belül is a már említett ka­tonás, szokatlan rend. A gépek ugyan sokfélék, az amerikai, tajvani forgácsoló-, masinák mellett szovjet, len­a felszabadításukat. ,,Mégis alig van választásuk. 14 évnyi pél­dátlan szárazság a Szaharában Mauritániát katasztrófa sújtotta területté változtatta. Csak homok van — nincs víz, nincs élet.” A rabszolgatartók, mondja Da­vis, arról panaszkodnak, hogy nem tudják munkásaikat arra kényszeríteni, adják föl a rend­szeresen nyújtott étkezés és ru­házat biztonságát. Az egykori rabszolgák az ország szegénysé­ge miatt nem találnak munkát, de nem tudják a nomádok éle­tét sem élni, mint a szárazság előtt. Am kulturális gátak is vannak a rabszolgaság teljes megszüntetésének útjában, szá­mol be Davis, aki az ENSZ egyik küldöttségével időzött az országban. „Sok esetben a rabszolgák családjai nemzedékek óta egy fedél alatt élnek az uraikkal, és egyszerűen semmi okot sem lát­nak a helyzet megváltoztatásá­ra.” Mauritániában a XI. század óta van rabszolgaság: akkori­ban az országba betörő arab gyei, bolgár gépeket is látni. Hátul félig nyitott csarnok, földbe süllyesztett öntőfor­mákkal. Épp most folyatják beléjük az olvadt alumíniu­mot, amit egy nagy kályhá­hoz hasonló alkotmányban hevítenek. Két munkás ci­peli hosszú rúdon az öntő­edényt, gumiszandálos lá­buk hihetetlen ügyességgel, óvatossággal keresi az utat a földben izzó, sistergő önt­vények között. Szociális létesítmények A gyár, mint megtudjuk, kiemelt létesítmény, az or­szágban a legjobbak közé tartozik. így több-kevesebb rendszerességgel egyenesen Hanoiból kapják az alap­anyagot, a Szovjetunió ál­tal szállított nyersalumíni- um-tömböket. Ezekből itt alkatrészeket öntenek, majd szerszámgépeken munkál­ják meg őket. A gyár kapa­citás-kihasználtsága mint­egy 70 százalékos, ami az 50 százalékot alighogy el­érő országos átlaghoz viszo­nyítva magas. A városban gyakori áramszünetek több­sége őket nem kényszeríti leállásra, ha mégis, akkor gázolajat kapnak a népi bi­zottságtól (tanácstól), s be­kapcsolják saját dízel-áram­fejlesztőiket. Bölcsőde, tiszta óvoda, egyszerű orvosi rendelő — ezek a szociális létesítmé­nyek méltán keltenek föltű­nést egy közép-vietnami gyárban, hiszen ma még rendkívülinek számítanak. Mint ahogy a gyári kantin is az, ahol a dolgozók na­ponta egyszer enni kapnak, és a városi áraknál lényege­sen olcsóbban lehet cigaret­tát, hordós sört, kenyeret kapni. A gyár kollektívája jó munkával, rendszeres tervteljesítéssel hálálja meg ezeket a kivételes munka- körülményeket. Dunai Péter muzulmánok vittek magukkal elsőként fekete rabszolgákat és rabszolganőket munkásnak vagy ágyasnak. A íüo 000 rabszolgán kívül 300 000 egykori rabszolga van. A rabszolgaság eddigi utolsó tilalmát a Khouna Ouid Haidal- la alezredes vezetése alatt álló baloldali katonai kormány ren­delte el tavaly júliusban, a szö­kött rabszolgák felszabadítási mozgalmának követői és a rend­őrség között Nouakchott kikötő­városban lezajlott erőszakos összecsapások után. Azonkívül a korán is megköveteli a rab­szolgák szabadon bocsátását, ha áttérnek az iszlámra. Az utolsó nyilvános rabszolga­piac 1978-ban volt, de Davis szerint zárt ajtók mögött még mindig folyik az emberkereske­delem. Egykori rabszolgák be­számolói szerint a kereskedők egy felnőtt férfiért mintegy 400 márkát kapnak, míg a nők, mint újabb rabszolgák potenciális anyái, akár 8000 márkát is hoz­nak a tulajdonosaiknak. Meggyorsítja a tudományos kutatást (Foto ks) Bolgár kompjúterek Hz élet minden területén Rabszolga-kereskedelem zárt ajtók mögött

Next

/
Thumbnails
Contents