Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3., szombat HnCYVILÓG Algériai évforduló — francia szemmel Amikor 1954, november 1-én hajnali egy órakor Algéria öt körzetében egyszerre ötven francia célpontot támadtak meg az FLN, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front — régóta titokban készülődő szabadságharcosai — a francia megszállók csendőrőrseiről, laktanyáiból, fegyverraktáraiból, benzin- tárolóiból, rá dióállomásairól és mezőgazdasági telepeiről felcsapó lángok hét és fél éves véres küzdelem kezdetét jelezték. A harc csak 19G2-ben ért véget, az algériai függetlenség elnyerésével. Addig egymillió algériai áldozta életét a nyolcszázezresre duzzasztott francia gyarmati hadsereggel vívott felszabaditó háborúban és a gyarmatosítók börtöneiben. A francia katonák közül harmincezren vesztették életüket. Hz iparosodó Közép-Vietnam Látogatás Da Nangban Óvodások ebédje a Da Nang gyárban (A szerző felvétele — KS) Pontosan 30 esztendővel az 1954-es események után Franciaország külügyminiszterét, Claude Cheyssont küldi Algírba a kerek évfordulón rendezett ünnepségekre. A francia jobboldal azonban, úgy látszik, nem felejt. Mai vezetői — köztük még Gis- card d'Estaing volt államfő is'— „szégyenletesnek, sértőnek, zavarkeltőnek, becsület- sértőnek", sőt egyenesen „bűnösnek" nevezték, hogy a francia kormány magas szinten képviselteti magát az algériai évfordulón. így Algéria ismét vízválasztó lett a francia baloldal és a jobboldal között. Szerencsére már nem úgy, mint a hatvanas években, amikor a „francia Algéria" elvesztésébe beletörődni nem képes szélsőségesek terrorhulláma söpört végig az „anyaországon". De a múltra való emlékezés, a „múlt bevallása” még mindig tét. E téren a francia szocialista párti kormányzat mindenképpen jobb osztályzatra pályázhatott, mint polgári jobboldali elődei, akik sokáig az elzárkózás politikáját folytatták a volt gyarmattal szemben, mintegy a „lássuk, mire mennek nélkülünk" — jelszavával. Kétségtelenül segítettek a körülmények is: Algériában nem sokkal az 1981-es, Mitter- rand-t hatalomra segítő elnökválasztás előtt ugyancsak A múlt évii bulgáriai sakk Európa-bajnokság alkalmával a világbajnok Karpov edzője. Igor Zaicev nemzetközi nagymester többször megmérkőzött egy szokatlan ellenféllel: a Pravaz—82 bolgár személyi számítógéppel. Igaz, a játszmák a kiváló szovjet sakkozó győzelmével végződtek, de Zaicev szerint a mikeokompjúter kiváló tréningpartnere lehet a legkiválóbb játékosoknak is. Persze, a sakkjáték nem meríti ki a mikrokompjúter lehetőségeit. Segítségével érdekes kalandokat „élhetünk át”, utazhatunk a világűrben, játszhatunk golfot, vagy labdarúgást. Zenét szerezhetünk. keresztrejtvényt fejthetünk, vagy éppen idegen nyelveket tanulhatunk. Mindez ma "már nem újság, hiszen a mikrokompjúterek lehetőségei közismertek. A váltás volt az elnöki székben. Az elhunyt Bumedien politikájához képest az új államfő, Sadli Bendzsedid programja nyitottabb — mármint a Nyugat felé nyitottabb — külpolitikát és gazdaságpolitikát jelzett, miközben Algéria erősítette pozitív, haladó el nem kötelezettségi irányzatát is. Ügy tűnt, hogy Francia- ország beváltja az új politika keretében vele szemben támasztott algériai várakozásokat. 1981—82-ben számos újszerű megállapodást kötött egymással a két ország. Ezek közül az volt a legfontosabb, amelynek keretében Francia- ország megfizette az Algéria által követelt árat az ország legjelentősebb exportcikkéért, a földgázért. Algéria akkor, a maga szabta magas ár miatt értékesítési nehézségekkel küzdött a világpiacon. A megállapodást Párizsban általában is a fejlődő országokkal fenntartott újfajta francia kapcsolatok, sőt, a fejlődő országoknak kedvező újszerű „észak—dél viszony” mintapéldájaként értékelték. Később azonban kitűnt, hogy az egyezmény mégis inkább Franciaországnak előnyös. A földgázbevétel egy részét ugyanis Algéria nem használhatta szabadon, a megállapodás értelmében Francia- országban kellett levásárolnia. Mostanra a francia gázmikrokompjúter úgyszólván az élet minden területén, a legkülönbözőbb szakmákban felhasználható. Személyi számítógépekkel dolgoznak ma már ipari alapanyagok, égési eljárások és kazánok hőcseréje gyorsanalízisénél. Gépeket. hidraulikus és pneumatikus építőelemeket, kémiai, technológiai eljárásokat terveznek stb. Nemrégiben Bulgária még importálni volt kénytelen mikrokompjútereket, ma pedig maga állítja elő azokat. A bolgár szakemberek a kvarcórák, zsebszámológépek és elektronikus mérőkészülékek tanulmányozása során viszonylag rövid idő alatt eljutottak az első személyi számítógépek — az IMKO—1 és az IMKO—2 — létrehozásáig. Ez utóbbi PRAVEZ—82 néven vált ismertté, ugyanis a pravezi műszergyárban készül. Az vállalat már lényegében lealkudta a felárat, de addigra is Franciaországnak sikerült 12 milliárd frankról mintegy 600 millió frankra csökkentenie a korábbi energiaimport miatt Algériával szemben keletkezett mérleghiányát. Algéria nem egy, Franciaországra is alapozó beruházási terve — például az algíri metró —■ immár kétséges a szűkös pénzeszközök miatt. Algériai részről nagy reményeket fűztek a francia hatalomváltáshoz a nemzetközi politikában, is. Elképzelhetőnek tartották, hogy a két ország különleges kapcsolatait felhasználva együtt olyan „súlypontot” képezhetnek a Földközi-tenger nyugati medencéjében, amely — algériai megfogalmazás szerint — „alternatívát nyújthat a nagyhatalmi versengéssel szemben”. Algéria haladó el nem kötelezett státuszából és a térség helyzetéből következően ez alapjában az amerikai törekvések ellen irányult volna. Franciaország azonban nem bizonyult partnernek ehhez a tervhez sem. Ma már a két országot ellentétek és — talán — félreértések állítják szembe egymással a földközi-tengeri térségben. Algírban arra gyanakodnak, hogy Párizsban a politikai fontosság sorrendjében előkelőbb helyre teszik Marokkót, az Egyesült Államok szövetségesét, mint Algériát. * E rossz hangulatot próbálta eloszlatni Mitterrand francia államfő az elmúlt hetekben, amikor marokkói utazása után gyorsan ellátogatott Algériába is. Erre szolgál Cheysson jelenléte is az algíri ünnepségeken. A látogatás kapcsán francia földön felcsapó jobboldali ..érzelemhullám” azonban arra utal, hogy az algériai háború még mindig nem lezárt ügy a francia politika valamennyi ereje számára. Amíg pedig így van, a megbékélés sem lehet zavartalan. Mészáros György eredmény á bolgár elektronika és mikroelektronika, mindenekelőtt a félvezetők és a mikroprocesszorok gyártása a ’70-es években történt célratörő fejlesztésének köszönhető. Jelenleg a bulgáriai mik- rokompjúterekét, mint taneszközöket az oktatásba vezetik be. Segítenek az önálló tanulásban és az ismeretek ellenőrzésében. A közép- és főiskolákat folyamatosan látják el velük. A Pravez— 82 „előadásokat tart”, foglalkozásokat vezet, sőt, vizsgáztat is. Segítségével diplomamunkák készülnek a mikroelektronika, geodézia, technológiai eljárások modellezése területén. Személyi számítógépeket használnak az építő és tervező szervezetek, különösképpen az adminisztrációban. Kimutatták például, hogy bizonyos adminisztratív munkák 14- szer gyorsabban végezhetők el kömpjúter segítségével, mint a hagyományos módszerekkel. A PRAVEZ—82 gyakorlati alkalmazási területe szinte határtalan. A mikrokompjúter részére eddig 3000 különféle program készült a mezőgazdaság, állattenyésztés, gyógyítás, szövegfeldolgozás, jogtudomány, matematika, szociológia, grafika, zene, oktatás, raktározás stb. területén. A mikrokompjúter szükségtelenné tesz egy sor egyhangú és időt rabló munkát, és egy gyors elemzést tesz lehetővé. Bulgáriában az idén egy újabb univerzális mikro- kompjúter. az „ISOT 1031 S” gyártását is megkezdik. De már folynak az eredményes kísérletek a nagy teljesítményű „ISOT 1036 S” és „ISOT 1037 S" rnikrokomDiúterek előállítására, amelyek a mérnöki és tervezőmunka automatizálását teszik majd lehetővé. S- «• A közép-vietnami térség legnagyobb városában, Da Nangban vagyunk, amelynek lélek&záma jóval meghaladja a milliót. Tíz egynéhány éve baljós csengése volt a Da Nang névnek, hiszen az amerikai B—52-es óriásbombázók innen szálltak fel, hogy egész városokat, vidékeket tegyenek a föld színével egyenlővé. Az egykori katonai reptér kifutópályájáról ma polgári gépek is felszállnak, innen indul naponta — ha éppen nem törlik a járatot üzemanyaghiány miatt — a Hanoiba, illetve Ho Si Minh városba tartó AN—24-es. szovjet gyártmányú utasszállító kisgép is. A repülőtér körül kunyhók áthatolhatatlan szövedéke. Valamikor itt éltek a Da Nangban állomásozó amerikai katonákat kiszolgáló vietnami családok. Változások A bádoglemezekből, kartonhulladékból, kiszuperált katonai szerkezetekből, járművekből összetákolt viskók ma is változatlanul megvannak. Lakóik viszont már másból élnek. A nagyváros izmosodó iparában, a Da Nahgtól délre húzódó sík vidék mezőgazdaságában, vagy az itt bőkezűbben fizető halászatban keresnek megélhetést. Egész Vietnamban nagyon sokan foglalkoznak a közvetít ő-kereskedelemmel — ehhez a több milliós munkaerőfelesleg is. hozzájárul —, s ez alól Da Nang sem kivétel. Hatalmas piaca ötpercnyi gyalogjárásra van a városközponttól. Az árusok előtt a híres da nangi, pogácsaformájú. rücskös bőrű. de belül igen finom narancsok halmaza, zöld banán-, papayahegyek tornyosulnak, de megtalálni a múlt maradványait is, az amerikai hadsereg itthagyott felszerelési tárgyait, katonazubbonyokat, keki-ingeket, -nadrágokat. Dugattyútól aluminiumfedökig A piacot északi irányban elhagyva, útban a festői Felhő-szoroshoz, szépen karbantartott, rendezett udvarú üzem tűnik fel az összevisszasághoz, rozsdás alkatrészhalmazokhoz, szétdobált gépekhez szokott szemnek. A takaros kapu fölött felirat: Nha May - Da Nang — azaz Da Nang nevű gyár. 1975, az országegyesítés, a felszabadulás után kezdtek hozzá építéséhez, és 1977 februárjában már termelt is. Persze, senki se gondoljon valamiféle óriáskombinátra, a 400 dolgozót foglalkoztató létesítményt a műhelyek nagysága szerint nálunk inA rabszolgaság fokozatosan eltűnik utolsó védőbástyájából is, az északnyugat-afrikai Mauritánia- Köztársaságból. A rabszolgaság ellen küzdő brit társaság ismeretei szerint azonban az emberek kizsákmányolásának más formái világszerte burján- zanak továbbra is. „A rabszolgaság, ahogyan azt a rómaiak és az ültetvényesek ismerték, véget ér, mihelyt a mauritániai rabszolgák önállóak lesznek — mondta Peter Davis, a Londonban székelő emberi jogok szervezet igazgatója. — A rabszolgaság ma sok formában létezik, a bennszülötteknek a multinacionális cégek által való kizsákmányolásától a gyermekekkel való visszaélésig emberhez méltatlan gyárakban, Bangkoktól New Yorkig.” A másfél millió lakosú Mauritániában még mindig kb. 100 000 fekete férfi, nő és gyermek szolgál világosabb bőrű mauritániai urakat, pedig az évszázad kezdete óta már háromszor jelentették be hivatalosan kább üzemrésznek vagy ktsz- nek hívnánk. Lam Cong Bi gépészmérnök, igazgatóhelyettes ismertet meg bennünket a gyárral, miközben a hosszú tárgyalóasztal mellett ülve szemügyre vesszük a vitrinben kiállított termékeket. Meglep a sokszínűség. Teherautó-dugattyúktól alumíniumfedőkig, olcsó tömegcikkekig mindent látni. Ez a sokoldalúság előny is, meg hátrány is. Előny, mert sok mindenhez ért a gyártó kollektíva, gyorsan 'követhetné a piac igényeit — ha ez szempont lenne. Hátrány, mert a széles gyártmányskála miatt naponta gépet, technológiát kell váltani. A vállalat még egyelőre szigorúan központi irányítás alatt áll, tervutasítások szabják meg a munkát. A központ. Hanoi viszont messze van. Amíg a levelek, utasítások megjárják a kilométerben is kétezret kitevő, hosszú utat, sokszor már késő. Ez persze nemcsak da nangi, hanem országos probléma is. Az 1980—81-ben kezdett óvatos, reformjellegű útkeresés a gazdaságirányításban ezt az általános gondot is elűzheti. Ha jobban engednék őket a saját lábukra állni — ahogy Lám Cong Bi mondja —, napok alatt letörhetnék a maszekok, zugműhelyek által kézben tartott da nangi alkatrészpiac magas, spekulatív árait, a rossz minőségű termékek kínálatát. A gyár, élve a tömegtermelés, a gépesítés, a viszonylag nagyobb szériák előnyeivel, olcsóbban és jobb minőségben gyárthatná az 50 köbcentiméteres Honda kismotorok igen keresett dugattyúit, más alkatrészeit. De minthogy köti őket a tervfegyelem, a központhoz való szoros viszony, egyelőre tehetetlenek. Körbejárjuk az üzemet, belül is a már említett katonás, szokatlan rend. A gépek ugyan sokfélék, az amerikai, tajvani forgácsoló-, masinák mellett szovjet, lena felszabadításukat. ,,Mégis alig van választásuk. 14 évnyi példátlan szárazság a Szaharában Mauritániát katasztrófa sújtotta területté változtatta. Csak homok van — nincs víz, nincs élet.” A rabszolgatartók, mondja Davis, arról panaszkodnak, hogy nem tudják munkásaikat arra kényszeríteni, adják föl a rendszeresen nyújtott étkezés és ruházat biztonságát. Az egykori rabszolgák az ország szegénysége miatt nem találnak munkát, de nem tudják a nomádok életét sem élni, mint a szárazság előtt. Am kulturális gátak is vannak a rabszolgaság teljes megszüntetésének útjában, számol be Davis, aki az ENSZ egyik küldöttségével időzött az országban. „Sok esetben a rabszolgák családjai nemzedékek óta egy fedél alatt élnek az uraikkal, és egyszerűen semmi okot sem látnak a helyzet megváltoztatására.” Mauritániában a XI. század óta van rabszolgaság: akkoriban az országba betörő arab gyei, bolgár gépeket is látni. Hátul félig nyitott csarnok, földbe süllyesztett öntőformákkal. Épp most folyatják beléjük az olvadt alumíniumot, amit egy nagy kályhához hasonló alkotmányban hevítenek. Két munkás cipeli hosszú rúdon az öntőedényt, gumiszandálos lábuk hihetetlen ügyességgel, óvatossággal keresi az utat a földben izzó, sistergő öntvények között. Szociális létesítmények A gyár, mint megtudjuk, kiemelt létesítmény, az országban a legjobbak közé tartozik. így több-kevesebb rendszerességgel egyenesen Hanoiból kapják az alapanyagot, a Szovjetunió által szállított nyersalumíni- um-tömböket. Ezekből itt alkatrészeket öntenek, majd szerszámgépeken munkálják meg őket. A gyár kapacitás-kihasználtsága mintegy 70 százalékos, ami az 50 százalékot alighogy elérő országos átlaghoz viszonyítva magas. A városban gyakori áramszünetek többsége őket nem kényszeríti leállásra, ha mégis, akkor gázolajat kapnak a népi bizottságtól (tanácstól), s bekapcsolják saját dízel-áramfejlesztőiket. Bölcsőde, tiszta óvoda, egyszerű orvosi rendelő — ezek a szociális létesítmények méltán keltenek föltűnést egy közép-vietnami gyárban, hiszen ma még rendkívülinek számítanak. Mint ahogy a gyári kantin is az, ahol a dolgozók naponta egyszer enni kapnak, és a városi áraknál lényegesen olcsóbban lehet cigarettát, hordós sört, kenyeret kapni. A gyár kollektívája jó munkával, rendszeres tervteljesítéssel hálálja meg ezeket a kivételes munka- körülményeket. Dunai Péter muzulmánok vittek magukkal elsőként fekete rabszolgákat és rabszolganőket munkásnak vagy ágyasnak. A íüo 000 rabszolgán kívül 300 000 egykori rabszolga van. A rabszolgaság eddigi utolsó tilalmát a Khouna Ouid Haidal- la alezredes vezetése alatt álló baloldali katonai kormány rendelte el tavaly júliusban, a szökött rabszolgák felszabadítási mozgalmának követői és a rendőrség között Nouakchott kikötővárosban lezajlott erőszakos összecsapások után. Azonkívül a korán is megköveteli a rabszolgák szabadon bocsátását, ha áttérnek az iszlámra. Az utolsó nyilvános rabszolgapiac 1978-ban volt, de Davis szerint zárt ajtók mögött még mindig folyik az emberkereskedelem. Egykori rabszolgák beszámolói szerint a kereskedők egy felnőtt férfiért mintegy 400 márkát kapnak, míg a nők, mint újabb rabszolgák potenciális anyái, akár 8000 márkát is hoznak a tulajdonosaiknak. Meggyorsítja a tudományos kutatást (Foto ks) Bolgár kompjúterek Hz élet minden területén Rabszolga-kereskedelem zárt ajtók mögött