Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

1984. november 28., szerda Szórakoztatni — színvonalasan „Sohase mondd...” Édes anyanyelvűnk „slágerei” A zene, ezen belül is a könnyűzene az. a művészeti ág, amelynek divatváltozá*- sait leghamarabb megérzi a közönség. Mindenki tudja, hiszen a folyamat évek óta tart: a diszkó csillaga leál­dozott, helyét az igényes rock, dzsessz (amely tulaj­donképpen sohasem ment ki a divatból) és a nosztalgia- -zene foglalta el. No, azért a diszkómuzsika trónfosztása nem megy olyan egyszerűen. Mert táncolni azért csak kell! És Magyarországon nem tolonganak az olyan együttesek, amelyek szolid, igényes tánczenét képesek játszani. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Békés me­gyében évek óta létezik ilyen együttes. Nevüket még méltánytalanul kevesen is­merik: a gyulai Nosztalgia- kv.-iriettről van szó. A SZOT-szálló kamara­presszója lassan megtelik. Az arcok várakozóan for­dulnak a bejárat előtt (nem a legszerencsésebb hely!) hangolgató zenészek felé. A közönség egy része tudja, mit vár, hisz két év alatt kialakult az együttes törzs- közönsége. Mások — a szálló üdülővendégeiként — kelle­mes este reményében ültek az asztalok mellé. Herbály András, az együt­tes vezetője elégedetten néz körül. — Többnyire telt ház előtt játszunk — jegyzi meg. — Bizonyíték ez arra, hogy olyan stílust választottunk, amelyre van igény — foly­tatja. — Két évvel ezelőtt négyen, Lindenbergerné Kardos Erzsébet (hegedű), Veresné Rácz Eszter (bőgő), Veres József (brácsa) és jó­magam (zongora) elhatároz­tuk, hogy létrehozzuk ezt a kvartettet. Valamennyien zeneiskolai tanárok vagyunk, s élt bennünk az igény ar­ra, hogy nem a megszokott műfajban zenéljünk együtt. Őszintén megmondom, a si­kerélmény reménye is ösz­tönzött bennünket. Ritkán van alkalmunk ugyanis ko­moly zenét közönség előtt játszani. Olyan műsor ösz- szeállítására törekedtünk, amely a könnyű műfaj igé­nyesebb elemeit tartalmazza. Repertoárunkon szerepel a hagyományos tánczene, a tangó, az operett, a szalon­zene. A próba okozta a leg­kevesebb gondot; csaknem mindennap összejövünk munka után, s bővítjük, csi­szoljuk műsorunkat, mely­ben általában két — ma egy — énekes is közreműködik. Lindenbergerné Kardos Erzsébet intézi a szervezés­sel kapcsolatos teendőket. — Tulajdonképpen együtt „születtünk" az új üdülővel. Szerződés köt a SZOT-szál- lóhoz, amely arra kötelez bennünket, hogy kéthetente, hétfőnként az üdülővendé­geknek gyógyító, ifjító zenét szolgáltassunk. Talán nem túlzók, ha azt mondom: nagy sikerrel lépünk fel, gyakran megénekeltetjük a közönséget. Mivel filharmó­niai működési engedélyt kap­tunk a diplománkkal, részt vehetünk mindannyian mű­soros rendezvényen. Sajnos, a megyében nem ismernek eléggé bennünket. így fő­ként a helybeli lehetősége­ket , próbáljuk kihasználni: állandó itteni fellépéseink mellett nyáron több alka­lommal közreműködtünk például a Várszínház ren­dezvényein. Nagy sikere volt strandbeli fellépésünknek: a nyaralók a vízben csücsül­tek. mi pedig muzsikáltunk... Pontosan nyolc óra, a mű­sor kezdetének időpontja. A zenészek már a helyükön vannak. Amint Herbály András feláll a zongora mel­lől, minden arc felé fordul. — Hölgyeim és uraim! Ma este olyan zenével szeret­nénk önöket elszórakoztatni, amelyre — reméljük — mindannyian szívesen emlé­keznek. A fiataloknak sem árt, ha megismerkednek a század néhány divatos mu­zsikájával, például a tangó­val, amely az 1910-es évek­ben hódította meg Európát, s néhány év alatt frontáttö­rést végzett a hagyományos zenei irányzatokban, de még a társas szórakozások szo­kásaiban is . . . A pár perces bevezető után felcsendül a Tango bo­lero jól ismert melódiája. Aztán Márkus Alfréd két nem kevésbé ismert száma hangzik fel: „Oly jól csúszik ez a banánhéj” és „Az én babám egy fekete nő” ... Most Pál Olga lép a csak jelzésszerűen létező pódium­ra. Karádi Katalin egykor érzelmeket felkavaró dalát, a „Hamvadó cigarettavég”-et idézi, de tangót, operettet is énekel. A zenészek és az énekes nem csak felkészültségüket, de hangulatteremtő képessé­güket is bizonyítják. Egyre többen, egyre hangosabban dúdolnak, s néhányan a szö­veget is tudják. Hamar el­telik a másfél óra. Sok-sok tapssal, némi ráadással fe­jeződik be a műsor, mely kétségtelenül színvonalas szórakozást nyújtott idős­nek, fiatalnak egyaránt. Gubucz Katalin Fotó: Fazekas László n Képzőművészeti Kiadé újdonságai A karácsonyi ünnepekre csaknem húszmillió színes képes üdvözlőlapot jelente­tett meg a Képzőművészeti Kiadó. Több mint százféle lap ke­rült forgalomba, közülük 43 újdonság. A vásárlók mint­egy 540 ezer, olcsóbb, grafi­kával díszített képeslapból is válogathatnak, s megjelent sokféle nagyobb méretű, kü­lönleges kivitelű borítékos üdvözlőlap is. A tavalyi ta­pasztalatok azt mutatták, hogy keresettek a virágos mintájú ajándékkísérő kár­tyák. Ezekből két és fél mil­lió példány készült az idén. Az újdonságok közül né­hány vallási motívumokat tartalmazó karácsonyi aján­dékkísérő kártya és képeslap is megjelent. Az utóbbiak híres középkori mesterek bibliai témájú műveinek reprodukciói. A kiadó az év utolsó he­teiben adja közre a Naiv művészet Magyarországon című kötetet. Ez a könyv a hazai naiv művészet első tu­dományos igényű összefogla­lása. A naiv művészet újkori története a múlt század utol­só harmadában kezdődött, s új ismeretekkel és élmény­anyaggal gazdagította a mo­dern művészetet, főleg Fran­ciaországban. Magyarorszá­gon e század közepén újult erővel indult meg a naiv művészeti értékek kutatása. A hatvanas évek második felében egymást követték az őstehetségek, a régebbi, s az újabb alkotók bemutatkozá­sai, élénk szakmai és sajtó­vita közepette. A Naiv mű­vészet Magyarországon című kötet — Bánszky Pál mun­kája — 32 alkotó életútját és munkásságát ismerteti. Szép kiállítású, gazdag tar­talmú könyvvel lepte meg a Szépirodalmi Könyvkiadó a magyar irodalom híveit: az Illyés Gyula-emlékkönyv­vel. (A könyv anyagát Illyés Gyuláné válogatta és szer­kesztette.) Illyés Gyula mun­kásságáról tanulmányok, kis- és nagymonográfiák sora ké­szült — és főleg készül majd —, amelyek részletesen elemzik az alkotói periódu­sokat, fölrajzolják a teljes pályaképet, s elhelyezik a magyar és a világirodalom szellemi térképén. Az emlék­könyv mást nyújt: nemcsak a teljes életmű fényében mu­tatja meg, hanem a kortár­sak szemével is végigköveti pályáján a költőt, ahogyan ők látták. Izgalmas és tanul­ságos olvasmány, különösen az én nemzedékem számá­ra, amely már az élő klasszi­kussal találkozott először a hatvanas években, a Nem volt elég és a Dőlt vitorla költőjével. Jelkép volt sze­münkben. egyszemélyes I „nemzeti intézmény” — e Ügy találkozik ezekkel az ember, mint az igazi sláge­rekkel. Elég egy pillanat, hogy megragadjanak az em­ber fülében, könnyűzenei memóriájában. Aztán az em­ber álmában is mondja:,,So­ha se mondd ... ”; aztán ak­kor is, amikor már semmi kedve sincs hozzá; amikor már nyűg, amikor már szal­mává csépelődött. Végül — éppen olyan észrevétlenül, mint ahogyan bekapaszko­dott — kiesik, kihullik a fülből.. . Édes anyanyelvűnk „slá­gereire” hoztam az előbbi hasonlatot, amely ebben a témában nem is nagyon sán­tít. Értekezleteken sikk volt „odafigyelni”. A jó felszóla­lás egyik fundamentuma volt, ha öt mondatban leg­alább háromszor „odafigyel- tetett" az előadó, vagy a hozzászóló. Ez a kifejezés volt a döntő láncszem a szö­vegben, azaz, hogy mire is kellett volna figyelni. Tény azonban, hogy a kinyilatkoz­tató ezzel a sztereotípiává] a határozott, kemény karak­ter benyomását keltette — míg el nem csépelődött — slágerével együtt... Ki ne emlékeznék még a .......hogy oda ne rohan­j ak"-ra, s annak sokszínű változatára: „cammogjak”, „poroszkáljak”, „vánszorog- ajk” stb. hibridjére? Ez is ment a többi után, a jóté­kony feledésbe. Csakúgy, mint a „per pillanat”, amely per pillanat alatt jött, látott, győzött és — vesztett. Az egészséges anyanyelv kive­tette testéből, mint egy sze­rencsétlenül beléültetett ide­gen szervet. Űjabb és fölöttébb gyanús könyvben viszont az alkotó ember vonásai rajzolódnak ki. Illyésnek — noha félelme­tes időket kellett megélnie és túlélnie — mindig volt ér­tő közege, voltak barátai, eszme- és harcostársai, tisz­telői. Bizonyság erre az em­lékkönyv is, mert ahogy Do­mokos Mátyás, a felelős szerkesztő nevezi, ez a „sze­retet könyve”, „az itt kiadott írásoknak — kivétel nélkül — a megértés vágya és a szeretet volt az ihletője”. Illyés Gyulához mindenki­nek köze volt, aki az elmúlt fél évszázadban magyar nyelven alkotott. Illyést nem lehet megkerülni, életművét nem lehet letagadni, noha akadtak — s talán ma is akadnak még —, akik szíve­sen ezt tennék. De sokkal többen voltak az értők. Már az indulásnál is! Első könyvéről, a Nehéz földről Németh László ír ta­nulmánymélységű kritikát, bíráló észrevételeit sem hallgatva el: „Illyésre azon­jelenség, főleg a nyugati tv- játékok és filmek szinkron­jában — az „ez minden” szövegelem. Általában rövid, feszült dialógusok zárómon­dataként hangzik el. — Ez minden — mondja a fel­ügyelő a főügyésznek; mond­ja a gyanúsított a felügyelő­nek; mondja a rugalmas er­kölcsű hölgy a fölszarvazott férjnek — ártatlan, tágra nyílt tiszta szemekkel. — Ez minden? — kérdezhetné a nyájas olvasó. Dehogyis. Semmi sem állandó: valami mindig elhalóban — valami mindig születőben van ... Most éli virágkorát a „ • • • tudod, hogy mikor”; a „tu­dod, hogy hova”; a „tudod, hogy kinek” stb. Ezek sejtel­mes, gúnyos fenyegetések egy mélyen leértékelt sze­mély számára. Most kezd sarjadni, szár­ba szökkenni egy tömör, gondolatokat ébresztő új slá­ger, az „és akkor annyi ...” Az annyi a hangsúlyos. Aki hallja, mélyen elgondolkoz­hat. Én is azt tettem az alábbi monológ meghallgatá­sa után: — Mondtam az anyósom­nak, mutter, ne molesztál­jon, ne tépje az agyamat, ha mászkos vagyok, mert ma­gát én józanul sem tudom elviselni. Erre még hango­sabban szórta rám a szóvi­rágokat. Ekkor én fölkaptam a vizet, becsavarodtam, és két fülessel betakartam az öreglányt . . . kijött a Yard . . . és akkor — annyi. Hát — egyelőre — ennyi. Reméljük, hogy ez az utób­bi is kivész nyelvünkből — kísérő jelenségeivel együtt! Ternyák Ferenc ban úgy nézek, mint csil­lagra, aki ott jelent meg, ahol kiszámítottam. Láttam a magyar líra lehetőségeit, s csodálkozva néztem szét: hát senki sem vállalja? Most itt a csillag, s én, a tökéletlen csillagász, lélegzet-vissza- fojtva lesem, arra fut-e, amerre naiv képleteim sze­rint futnia kell.” Igen, ahogy Németh László féltve-szeretve jósolta az el­ső könyv alapján, Illyés ra­gyogó pályát futott be a ma­gyar égbolton. És nemcsak a magyaron. . A világirodalmi rangú alkotó, és életműve előtt neves külföldi írók, költőik is tisztelegnek, fran­ciák, szovjetek, lengyelek, jugoszlávok. A költő és az ember előtt. Mit is emelhetne ki a re- cenzes e gazdag megnyilat­kozásokból? Talán egyetlen szót, amely sok-sok írásban visszatér, s ez a hűség. Déry Tibor írja: „Hűsége védi; kettős hűsége az elnyomot­takhoz, s mesterségéhez, amelyen soha egyetlen rés sem nyílt. íróról ennél na­gyobb nem mondható”. (angyal) Illyés Gyula-emlékkönyv Mai műsor KOSSUTH RÄDI0 8.20: Világablak. 8.50: Kis magyar néprajz. 8.55: Zenekari muzsika. 9.36: Beszélni nehéz. 9.48: A Csehszlovák Rádió po­zsonyi gyermekkórusa éne­kel. 10.05: Könyvszínpad. 10.35: Üj zenei felvételek, gye­rekeknek. 10.50: Népdalcsokor. 11.30: Barokk hangszerszólók. 12.45: Törvénykönyv. 13.05: Torma Gabriella zongorá­zik. 13.47: Népdalfelvételekből. 14.10: A magyar széppróza szá­zadai. 14.25: Operaslágerek. 15.00: Zengjen a muzsika. 15.30: Daloló, muzsikáló tájak. 16.05: MR 10—14. 17.00: Vesszőparipáink. 17.30: Machaut: Notre Dame-i mise. 18.02: Kritikusok fóruma. 18.15: Hol volt, hol nem volt. . . 19.15: Janus és Mátyás. Törté­nelmi játék négy jelenet­ben. 19.54: Riportemlékek. 20.34: Nótaest. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Fábián Márta és Szakály Ágnes cimbalmozik. 23.30 : Operakettősök. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05: Napközben. 12.10: Cseh fúvósmuzsika. 12.30: Népi zene. 13.10: Pophullám. 14.00: Vándor. A múlt és a je­len érdekességei között barangol Feledy Péter. 15.05: Látogatóban Kaposy Mik­lósnál. 15.45: Szórakoztató antikvárium. 17.05: ötödik sebesség. 18.30: Ritmus! 18.50: Diákfoci. 19.05: Tudósítás jégkorong baj­noki mérkőzésről. 19.10: Barangolás régi hangleme­zek között. 19.34: Dalol a tavasz. 20.05: A Poco és a Dead or Alive felvételeiből. 20.50: Tükörképek. 21.05: Beszélni nehéz. 21.17: Zágrábtól Zágrábig. 22.02: Gisela May énekel. 22.44 : A Vujicsics együttes fel­vételeiből. 23.20: A mai dzsessz. 24.00: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Operába hívogató. 9.38: Wagner: A nürnbergi mes­terdalnokok. Opera. 11.10: Az operaközvetítés folyta­tása. / 12.16: Francia muzsika. 13.05: Bioritmus. 13.25: Népdalok. 13.45: Olasz madrigálok. 14.25: Könnyűzene Prágából és Berlinből. 15.08: Híres előadóművészek fel­vételeiből. 16.17: Üj lemezeinkből. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Schumann-művek — I. 17.57: Operaáriák. 18.30: V materinskom jazyku. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Az MRT szimfonikus ze­nekarának hangversenye. Közben: kb. 20.20: ősi város — fiatal tanács­elnök. 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.50: Hangszerszólók. 22.30: Modern írók portréi. 22.51: Zenekari muzsika. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazin. Szerkesz­tő: Benkő Imre. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. 9.45: Delta, (ism.) 10.10: Reklám. 10.15: Az esőkabátos ember. Francia filmvígjáték, (ism.) 12.05: Képújság. 14.25: Iskolatévé. 16.15: Hírek. 16.25: Kétmillió. Nyugdíjasok műsora. J&55Videoton—Partizán Beog­rad. UEFA Kupa labdarú- - - gó-mérkőzés. A szünetben: Reklám. 18.45: Képújság. 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek. 20.45: Randevú a IV. stúdióban. 21.30: Dr. Tímár Mátyás vendé­gei voltunk. 22.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.05: Fehér mérföldkövek. Szov­jet rövidfilm. 18.30: ízlések és pofonok, (ism.) 19.15: Képújság. 19.20: Pászthy Júlia műsora, (ism.) 20.00: Halálodra magad maradsz. NDK tévéfilmsorozat. IV/2. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: A senki földjén. Riport­film. 22.05: Képújság. BUKAREST 15.05: Fiatalok klubja. 15.30: Magyar nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Politikai 'fórum. 20.35: Dalok. 20.45: Ecaterina Teodoroiu. A játékfilm befejező része. 21.35: Irodalmi magazin. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 12.55: Labdarúgás. Universitea— Zeljeznicar. 15.10: Magyar nyelvű tv-napló. 16.55: Labdarúgás. Videoton— Partizán. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Marilyn — tévésorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Ohridi óvárosi találkozá­sok — zenés adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.Q0: A harmadik nemzedék­nek. 20.50: A maratoni futó — ame­rikai film. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.45: Szerdai körkép. 19.00: Hogyan lehet együtt élni? 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Szórakoztató adás. 21.00: Reklám. 21.05: Zágrábi körkép. 21.20: Komolyzenei adás. 22.05: Alkalmak és nyomok — adás a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1984. november 28-án, szerdán 15 órakor Békéscsabán: LEAR KIRÁLY Blaha-bérlet 19 órakor Békéscsabán: LEAR KIRÁLY Katona-bérlet 1984. november 2^-én, csütörtö­kön 15 órakor Békéscsabán: A LEGBÁTRABB GYÁVA Manócská-bérlet 19 órakor Békéscsabán: LEAR KIRÁLY Szentpétery-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 és 6-kor: Szu­perzsaru, 8-kor: Robbanásve­szély. Békéscsabai Szabadság: de 10 és este 8-kor: Á szenzá­ció áldozata. 4 és 6-kor: Nagy- rozsdási eset. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Apokalipszis most, I—II. Gyulai Erkel: Finom kis bordély. Gyulai Petőfi: Hair. Orosházi Partizán : fél 4-kor: Hó­fehérke és a hét törpe, fél 6 és 8-kor: Újra szól a hatlövetű. Szarvasi Táncsics: öklök és ko­ponyák.

Next

/
Thumbnails
Contents