Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

1984, november 27., kedd

Nagy érdeklődés — hasznos észrevételek

Társadalmi vita egy rendezési tervről

Gyula belvárosának rehabilitációjára a városi tanács és a HNF városi bizottsága a közelmúltban társadalmi vitát rendezett. A 100 meghívott helyett mintegy 150 résztvevőt köszönthetett

Horváth István, a HNF városi titkára. A programtervezetet diafilmek segítségével Nemes Roland és Novák István építészek ismertették. Az alábbiakban a hozzászólásokból idézünk néhányat:

— Tiszteletre méltónak tartom, hogy a város vezetői a belváros kialakításáról kikérik a lakosság véleményét. A Hajnal és az Árpád utca lakói nevében kérdezem, hogy az ami a programtervezetben szerepel, az egyúttal szanálást is jelent-e? Volt. aki sírva mondta, hogy kár volt erre a környékre építeni, ha 15—20 év múlva lebontják a házát.

Nagy László református esperes: — Nem értünk egyet azzal az elképzeléssel, amely a belvárosi református templom kertjét érinti. A kertre szükségünk van, mert itt szeretnénk felépíteni egy lelkészlakást és ide tervezzük áthelyezni a református gyülekezeti házat is. A kerítés építészetileg jellegzetessége a városnak, nem tartanánk szerencsésnek, ha ezen a jövőben változtatnának.

— Gyula elkerülte azt a „szőnyegbombázásos” város- politikát, amelynek sok magyar város belterülete esett már áldozatul. Mi most arról beszélhetünk, hogyan tudjuk megőrizni a város- központ eredeti arculatát. A Városház utca terv szerinti lezárása és a forgalom elterelése nem csekély nehézségekkel fog együtt járni. A belváros déli irányú megközelítésére a Karácsonyi János és a Szent László utca van kijelölve. Ezek egyben a Sarkad felé irányuló forgalmat is lebonyolítanák. De a Halászcsárdánál összeszűkül az út, a megnövekedett forgalom végett szanálást kellene elrendelni. Szerintem a református parókia, a templom és a hozzá tartozó kerítés városképileg értékes terület. Tényleg nem volna szerencsés, ha tagolnák. A terv elkészítésekor figyelembe kell venni azokat a szempontokat is, amelyeket az esperes úr említett.

— A belvárosi üzemekről szeretnék szólni. Kérdéses,

hogy a tervezett utca-egyirá- nyúsítások után a teherjárművek meg tudják őket közelíteni. Bár a törökzugi lakótelep nem tartozik a belvároshoz, de funkcióját nézve kapcsolódik ide. Meg kell oldani a mainál jobb kapcsolatot közlekedési

szempontból. Egyetértek azzal, hogy az Élővíz-csatorna jobb oldalán zöld sávot kell kialakítani. A gimnáziumi híd és az új kőhíd közötti szakaszt szépen rendbe hozhatnánk. A mainál jobb funkciójú épületekkel Gyula legszebb része lenne.

— Mint régi gyulai, azt mondom, hogyha ezek az el- kéozelések megvalósulnak, akkor büszkék lehetünk városunkra. De nem lehet elegáns az, akinek csak a felöltője jó, de a kalapja kopott. Hiányolom a kisebb figyelmességeket. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a vállalatok, intézmények felújítási munkálataira, a homlokzatok, portálok kialakítására. Ugyancsak fontosak az esztétikus, környezetbe illő cégérek, világítólámpák és szeméttárolók. Hiányolom az ivókuta- kat, a szép padokat és. az illemhelyeket.

— A gyalogosoknak állandóan táncolni kell a forgalom előtt. Ez azért van, mert a járdák egybefolynak az úttesttel. Véleményem szerint a programtervezet egyik leglényegesebb eleme a központon átmenő forgalom kiküszöbölése. Az ÁFÉSZ ABC-áruháza és a vízügyi igazgatóság közötti terűiét beépítési terve túl sűrűnek tűnik. Arról nem beszélve, hogy egy játszótér megszüntetésével kell számolni.

— Szerintem olcsóbb megoldás lenne, ha először a belváros legforgalmasabb útjait hoznánk rendbe. Növelhetnénk még az átbocsátóképességüket. Ha szükséges, rendbe kell hozni a kevésbé forgalmas utcákat is. Ezekben a mainál lényegesen nagyobb forgalom bonyolódna le, ha megfelelő lenne az útburkolatuk. Lassan ma eljutottunk odáig, hogy hosszú perceket kell várni a Béke sugárút végén, ha valaki Vári vagy Csaba felé akar autóval elfordulni. Ebben a kereszteződésben hiányoznak a gépjárművezetőket eligazító útburkolati felfestések is.

— Azt javaslom, hogy a hozzászólásokkal kiegészítve valósítsuk meg a tervet. Minél hamarabb, ha lehet.

— 1 Már kezdtem izgulni, hogy az általam szeretett vendéglátó egységek száma csökkenőben lesz. A város központjában néhány száz méteres szakaszon 16 vendéglátó egység működik. Ha helyesnek látják, akkor egészítsük ki húszra ... De nincs a központban vagy másutt a városban egy áruház. Ezzel a kérdéssel is foglalkozni kellene.

— Gyulán nem kell áruházát építeni. A városban a kisebb üzleteknek van történelmi hagyománya.

— Vitáznék ezzel a megállapítással, mert nálunk nyáron nagyon sok turista, vendég fordul meg. Ezeket az embereket ki kell szolgáink A kereskedelmi hálózatot úgy kellene továbbfejleszteni, hogy legyen egy nagy áruházunk és maradjanak meg a kisebb üzletek is. Volt, aki lezárná a Városház utcát és volt, aki nem. Szerintem a fokozatosságot be kell tartani. Ne essünk abba a hibába, mint ami Békéscsabán, a Tanács- köztársaság útjával történt.

— Tetszik a tervben, hogy nem gondolkozott monumentális építményekben. El kell kerülni, hogy a belvárost kizárólag az idegenforgalom céljaira alakítsuk ki. Nekem nem tetszenek a Városház utcába tervezett házak, bár lehet, hogy ezzel a véleményemmel egyedül maradok. Az Eötvös, az Árpád és a Jókai utca egyirányú- sítása nem feltétlenül jó megoldás.

A hozzászólásokat követően vita alakult ki. Az építészek és Hild György, a tanács műszaki osztályának vezetője válaszolt az itt elhangzottakra. Egyetértettek azzal, hogy a legtöbb probléma a belterület forgalmának tehermentesítése körül lesz, a mai elképzeléseket jelentősen finomítani kell. Végezetül Hild György a következőket mondta: az elhangzottakról jegyzőkönyv készült, amelyet a további tervezési munkában figyelembe veszünk. A következő lépés a hatósági egyeztetés lesz, majd az anyag a tanács vb elé kerül jóváhagyásra. A végleges jóváhagyás előtt azonban újra társadalmi vitát szeretnénk tartani. Remélem, az is a maihoz hasonló, hasznos, építő jellegű lesz.

Lovász Sándor

Hazánk népi építészeti emlékekben egyik leggazdagabb tája a turisták által mind gyakrabban látogatott Őrség. Képünkön: a még eredeti formájában látható pankaszi harangláb

(MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS)

Csabacsüd, 1984

Ez év november 21-én volt Csabacsüd újkori önálló községgé alakulásának 60. évfordulója.

A múltja azonban nem itt kezdődik. Mint legtöbb településünknek, ennek is a történelme a múlt ködébe nyúlik vissza. De az bizonyos — ezt már oklevelek igazolják —, hogy a XVI. században olyan jelentős település volt, amelyben a lakóházak száma meghaladta Csabáét, Szarvasét, Gyo- máét. De a lakóhelyek szerencsekereke is forog: a továbbiakban Békésszentand- rás pusztájaként vegetált.

A különválás és önállósulás gondolata — nyilván nem első ízben — 1922

szeptemberében fogalmazódott meg tetteket is követően, Rohony Pál tanító kezdeményezésére. Pro és kontra vélemények összecsapása után, 1924. november 21-én látott napvilágot az a belügyminiszteri ' állásfoglalás, amely a „Békés vármegyébe keblezett Békésszentandrás községhez tartozó Csabacsüd puszta községgé alakulását megengedte, és jellegét szervezeti szempontból nagyközségi jellegben állapította meg".

Mindezt Torda Lajos: Csabacsüd című, ez év őszén 500 példányban. ro*aprint eljárással készített könyvéből tudhatjuk meg. A könyv 81 oldalon tárgyalja a község történetét az ismert kezdetektől napjainkig.

Alapvető munka — szokták az ilyenekre mondani. Valóban az. Első 29 oldala a község régmúltjáról, és újra községgé alakulásáról szól, amely egyben a felszabadulás időpontjáig terjed. A további 52 oldalon a felszabadult község és lakóinak küzdelmes éveivel, egyre szembetűnőbb gazdagodásával, társadalmi, politikai életének alakulásával foglalkozik. Az előszóból is kiderül — Frankó János tanácselnök írta —, hogy a felszabadulás 40. évfordulója is ösztönözte e mű megalkotását. Erre a belső terjedelmi arányok is utalnak.

Hisszük, hogy ez az alapvető munka, amely a fő fejlődési vonalak felvázolására vállalkozott — még ha itt- ott részletekbe is merül, s nem haszontalanul —-, alapul szolgál majd további helytörténeti kutatásokhoz, amelyek jól kiegészíthetik Torda Lajos könyvének kevésbé részletező, és még sok dokumentummal gazdagítható részeit.

E mű kapcsán is túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy erőteljes mozgalommá terebélyesedett a helytörténeti 'kutatás. Szakkörök, klubok, csoportok és nagyobb munkaközösségek, de sokan vannak még ezeken kívül is, amelyek s akik egyre behatóbban foglalkoznak helységük, szűkebb környezetük történetének feltárásával, helytörténeti ismereteink pontosabbá, gazdagabbá tételével.

A kezdeti, a szakmailag is sok kívánnivalót maga után hagyó helytörténeti munkák helyét — különösen az utóbbi esztendők terméseire gondolva — az igényesebb, szakmailag felkészültebb művek vetnék át. Szerepet játszott ebben a szerzők javuló fel- készültségén kívül a hely- történettel foglalkozó kollektívák igényesebbé válása, s nem utolsósorban a pártós tanácsi szervek, a népfrontbizottságok ösztönzése, segítsége.

A megye helytörténeti kutatására tehát nemcsak a mennyiségi változás a jellemző, hanem a minőség, az igényesség is. Ez utóbbi jellemző a dr. Köteles Lajos lektorálta, Torda Lajos: Csabacsüd című könyvére is.

egs

11 KISZ szerepe a műszaki fejlesztésben

A fiatalságra és a fiatalok ifjúsági szervezetére mindig számítani lehetett a gazdasági építőmunkában. A fiatal műszaki-közgazdasági értelmiség sokat tehet a gazdaság és termelés megújításáért. A műszaki tudományok területén tevékenyke- dű húszezer tudományos kutató közű] ugyanis minden negyedik fiatal. Körükben jelentős a KISZ szervező, mozgósító ereje, hiszen csaknem ötven százalékuk tagja az ifjúsági szervezetnek. Igaz, a fiatal műszaki, gazdasági értelmiség tudása, tehetsége gyakran még nehezen mozgósítható. A fiataloknak kevesebb az élettapasztalatuk, kapcsolatrendszerük szűkebb, így kevésbé lehetnek a kutatási, fejlesztési feladatok befolyásolói. Egzisztenciájuk megteremtésének kényszere a konkrét, belátható, anyagilag is kiszámítható tevékenységek felé tereli őket.

A műszaki fejlesztés meggyorsításának elve és gyakorlata a hetvenes évek közepétől a KISZ-szervezetek egyik fő gazdasági tevékenységévé vál, és a KISZ tizedik kongresszusának

programjában szerepelt. A

KISZ KB 1983 szeptemberében határozatot fogadott el arról, melyek a KISZ feladatai a műszaki fejlesztésben, és milyen tennivalói vannak a fiatal műszakigazdasági értelmiség körében.

Nagy hagyományai vannak a KISZ által szervezett vetélkedőknek, pályázatoknak. Az Alkotó Ifjúság pályázati rendszer keretében sok ötletet, elképzelést dolgoztak ki. A pályázat meghirdetése, értékelése, a jutalmazás 1974-től állami tevékenység lett. A folyamatos elbírálás, értékelés s főleg a megvalósítás lassúsága miatt csökkent a pályázókedv.

1981-ben a KISZ KB és az Állami Fejlesztési Bank megalapította az Alkotó Ifjúság Egyesülést, amely a pályázatnak új lendületet adott. Az Agrár Innovációs Társulás szintén a hasznos elképzelések megvalósítását szolgálja.

A KISZ fokozatosan építi, és anyagilag támogatja az úgynevezett tapasztalatcsere-rendszert, melynek keretében a fiatalok tanulmányozzák más vállalatok működését, gazdálkodását, módszereit. E kezdeményezésnek eddig különösen a mezőgazdaságban volt sikere, ahol fél éve közel félszáz fiatal mezőgazdasági szakember előzetes felkészülésen alapuló cseréje valósult meg. s a közeljövőben tizennyolcán nyugati tanulmányútra indulnak. Egyéb kezdeményezések is vannak, mint például a Lenin Kohászati Művek bázisán működő anyaggazdálkodási iroda, mely a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa segítségével működik.

De a fiatalok legtöbbet saját vállalatuknál, munkahelyükön tehetnek. A helyi KISZ-szervezetek keretein belül működő FMKT az illető vállalat vezetőinek partnerévé válhat, kamatoztathatja a fiatal műszaki szakemberek tudását.

Az idén indították az FMKT-pályázatot. Most egy- egy pályázó öt-tizenötezer forint díjat is kaphat. A tehetséges fiatalok oly módon juthatnak többletjövedelemhez, hogy azt csinálhatják, amif tanultak, amit szeretnek. Sok vállalatnál van ilyen kezdeményezés.

Takács T. András

„Biz’ isten, nem kötekedem...”

75 éve született Darvas Szilárd

Minden humoristák örök tanítómestere, Karinthy Frigyes mondta: álhumor: nevetségessé tenni a dolgokat. Igazi: megtalálni a dolgokban a nevetségest.

A hetvenöt éve született Darvas Szilárdra érvényes volt ez a kijelentés. Mint annyian az átkozottul nehéz könnyű műfaj művelői közül, ő is költőként kezdte pályáját. Első verseit a felszabadulás előtt a Korunk című romániai magyar nyelvű ^folyóirat közölte, később a Szép Szónak és a Magyar Csillagnak lett munkatársa.

Írói és újságírói munkássága a felszabadulás után" bontakozott ki igazán: előbb a Szabadság és a Világosság című lapokban találkozhattak nevével az olvasók, majd hamarosan a Ludaq Matyi legolvasottabb és legkedveltebb humoristája lett. Ettől kezdve azután a humor lett a fő terület^ — hétről hétre szatirikus írókkal, glosszák- kal, karcolatokkal szórakoztatta és gondolkodtatta el embertársait.

Sokoldalú és termékeny évek következtek. Színdarabot, operettet, filmet, tévéjátékot írt ezekben az esztendőkben, ám igazán híressé sajátos hangvételű, ösz- szetéveszthetetlen atmoszférát sugárzó konferanszai tették. Áll egy ember a színpadon, szemüvege mögül kissé gunyorosan összekacsint a közönséggel, s míg egy-egy poén után a nézők hangosan nevetnek. a jellegzetes szemüveg tulajdonosa, Darvas Szilárd, tekintetében gyermeki kíváncsisággal, mintha azt kérdezné a nagyérdeműtől: ugye. igazam

volt?

A humornak az a fajta művésze volt, aki szinte minden hangszeren egyformán kiváló teljesítményre képes: szatíráiban ného] a lírikus költő hangja szólal meg, máskor pedig a szenvedéllyel küzdő harcos. Bármit is írt, műveit a meleg kedély, az emberek őszinte tisztelete és szeretete hatotta át.

Az évforduló alkalom. Ilyenkor talán némiképp többet beszélnek az íróról, még akkor is, ha „csupán” humoristának született és élt. A rádió hallgatói talán meghallgathatnak néhány.

mára örökzölddé tett slágert, talán egy szerkesztő az archívumból az egyik kacagtató Darvas Szilárd-slá- germagyarázatot is előkeresi.

Egykori törzshelyén, a Fészek Klubban, talán akad egy asztaltársaság, ahol ha rövid időre is. de előbukkan a neve. Emlékek és anekdodák övezik az írót, a konferansziét, a humoristát, sok nagy mondását egykori munkatársai ma is előszeretettel idézik. Egy alkalom-, mai ezt mondta: Gyerekek! Feltaláltam a rövid élet titkát.

Több mint 23 éve halott. November 27-én lenne 75 éves.

Az utódok megőrzik Darvas Szilárd emlékét. „Biz’ isten, nem kötekedem...” címmel a Ludas Matyi Gábor Andor Klubja november 29-én este hat órakor műsoros estet rendez a budapesti Gutenberg Művelődési Otthonban Darvas Szilárd születésének 75. évfordulója alkalmából. Az esten közreműködnek: Rátonyi Róbert, Gálvölgyi János. Turay Ida, Gyurkovics Zsuzsa, Forgács Gábor, Mezei Annamária és Berentei Péter, megnyitót mond: Mikes György. A műsor házigazdája: Radványi Barna.

F. S. P.