Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

1984. november 24., szombat KUiM-raci H döntés joga a pedagógusé Forradalmi változás az anyanyelvoktatásban Mielőtt Zsolnai József, az Oktatáskutató Intézet osz­tályvezetője rátért nyelvi­irodalmi-kommunikációs nevelési programjának is­mertetésére, a következő gondolattal próbálta vitára ingerelni hallgatóságát: „— Tessék mindent támadni, kritizálni, csak felkészül­ten!” Mindezt annak áz em­bernek a bátorságával jelen tette ki, aki bevehetetlennek tűnő akadályok regimentjén keresztül vitte diadalra (vagy erről még korai be­szélni?) 14 éves munkájá­nak gyümölcsét, a nyelvi­irodai mi-kommunikációs programot. A magyar anyanyelvi ok­tatás forradalmi változását jelentő program ismerteté­sén a területi művelődési osztályok képviselői, Békés megye általános iskoláinak igazgatói, a tanulmányi fel­ügyelők, szakfelügyelők és a szakmai munkaközösség­vezetők voltak jelen. A bé­késcsabai Városi Tanács dísztermében ülő szerencsé­sek a világos okfejtést hall­gatva. nem kívántak vitat­kozni. Inkább elgondolkoz­tak, felmérték erejüket, le­hetőségeiket, s némi önvizs­gálatot is tartottak. Mert az új program egészen más gondolkodást, szemléletet, felkészültséget igényel okta­tási vezetőtől, pedagógustól, szülőtől egyaránt. Zsolnai tanár úr bevezető­jében azt is hangsúlyozta, hogy nem véletlenül kerü'- tek ki éppen az oktatás irá­nyítóinak köréből a meghí­vottak. Ugyanis abban az iskolában, ahol vállalkoz­nak a program megvalósítá­sára, számítani kell az új­fajta pedagógiából következő szemléletváltozásra. Bár e programot csakis és kizáró­lag a pedagógus vállalhatja és választhatja, s a válasz­tás nem kötelező számukra, Ha a Békés megyei Műve­lődési Központban vagy a Hazafias Népfrontnál a hely- történeti munkáról esik szó, mindig jó példaként emlege­tik a mezőkovácsháziak igyekezetét. Hogy ott már régen folyik a múlt szellemi és tárgyi emlékeinek gyűjté­se, hogy ott szinte minden korosztályt mozgósítottak e nemes cél érdekében, hogy ott nem csak a helyi, de a környékbeli települések múltjának felkutatásával is törődnek, és sorolhatnánk még tovább az elismerő sza­vakat . . . Mindez elsősorban a mezőkovácsházi könyvtár vezetőjének, Balogh György­nek az érdeme — mondják. Kíváncsiak lettünk, miként sikerült ezt a jó hírnevet ki­vívni maguknak? Az min­denesetre hamar kiderült: nem kis munka húzódik meg az állítások mögött.. . Balogh Györgynek vala­mikor az ’50-es évek végén került a kezébe Tálas Gé­za: Makó bibliográfiája. Me- zőkovácsházáról is talált benne irodalmat... — Izgatott, hogy ő eny- nyit tud a mi községünkről, én meg szinte semmit. Szisztematikusan kezdtem gyűjteni. Akkoriban mar­xista iskolába jártam Bé­késcsabára. Csak délelőtt volt vonatom, s az órák kez­detéig volt időm búvárkod­ni. Aztán rájöttem, csak Me- zőkovácsházáról butaság gyűjteni, így sorra került Battonya, Kunágota és így tovább . . . Addig-addig, hogy összegyűlt jó pár ezer cé­dulám, melyekkel „eljátszo­gattam”, rakosgattam őket így. úgy. Egyszer rányított dr. Sza­bó Ferenc — akkor még a levéltár igazgatója volt —, s meglátta a nagy asztalt, tele cédulákkal. Lám, meny­nyi minden a véletlenen mú­lik az ember életében: biz­tatására, támogatásával ha­de az sem lenne jó, ha eb­ben a választásban bárki megakadályozná őket. A 12 évre szóló program 1985. szeptember 1-én 120 tanuló- csoporttal indul az ország első osztályaiban, amelyek­ből 11 Békés megyei lesz. Egy esztendővel később, 1986-ban már az induló osz­tályok 5—6 százaléka vehet részt e nyelvi-irodalmi programban. Az a pedagógus pedig, aki vállalkozik a nyel vi-irodalmi-kommuni­kációs programban való részvételre, százórás képes­ségfejlesztő tanfolyamon ké­szülhet fel. (Megyénket hat- vanan képviselik.) De mi is az alapvető tö­rekvés? Az, hogy lehet-e Magyarországon olyan prog­ramot szerkeszteni, amely a hátrányos helyzetűek fel­zárkóztatását, és a tehetsége­sek gondozását egyszerre oldja meg. A nyelvi-irodal- mi-kommunikációs nevelé­si program eddigi eredmé­nyei erre egyértelmű igen­nel felelnek. A tananyagrendszert öt blokkban rendezték el: ol­vasás-önművelés, írás-he- Ivesírás-anyanyelv, beszéd­művelés-kommunikáció- illem, fogalmazás, irodalom. Az olvasás-önművelés blokkban mind a szintetikus, mind a globális módszert használják. A gyerek kezébe adják mind a két olvasó­könyvet. Ugyanis a mód­szernek és a pedagógusnak kell igazodnia a gyerekhez! (A pedagógusnak viszont mind a két módszer elő­nyét és hátrányát ismernie kell.) Az önművelés címszó alatt pedig könyvtárhaszná­latot tanulnak a gyerekek (az osztályokban legalább 100 kötetes kis könyvtárnak kell lenni!), itt alakítják ki a művelődési szokásokat, és a televízió használatát is, marosan nyomtatásban is megjelentek e kis cédulák... Ennyit a kezdetekről, s még talán érdemes megem­líteni, hogy Balogh György mint könyvtáros, s később — 11 évig —, mint járási TIT- titkár rengeteg embert is­mert meg és viszont: egyre többen szereztek tudomást környezetében e kedvtelésé­ről, vagy inkább elhivatott­ságáról. — Később, 1975-től 1983- ig helytörténeti bázis veze­tésével bíztak meg. Fél me­gye tartozott hozzánk, hogy pontosan mely települések, ezt csak körülbelül tudtuk. Segítséget, szakmai irányí­tást nem kaptunk, s ami igen rosszul esett: nem kö­(Azaz, hogyan kezeljék az információforrásokat a gye­rekek.) Az írás-helyesírás-anya- nyelv blokkban úgy tanítják az írást, hogy az közben he­lyesírástanítás is legyen és fordítva. Másodiktól negye­dikig a gyerekek azt a tan anyagot sajátítják el, amit most felsőben tanulnak a diákok. A kulcsot egy igen egszerűnek tűnő felismerés adta hozzá: a nyelvtudo­mány eredményei bármely életkorban átadhatók, csak „le kell fordítani” őket. A beszédművelés két ele­met tartalmaz: a helyes ej­tést és a szóbeli szövegal­kotást. A gyerekek tanul­nak beszédtechnikát, s szó­beli szövegalkotást sokféle műfajban. Mert aki meg tudja fogalmazni a gondola­tait, az nincs kiszolgáltatva. És demokráciát sem lehet enélkiil csinálni... Jelenleg a gyereknek a hallgatói, be­fogadói készségét fejleszti az iskola. Az új nyelvi prog­ramban viszont minden gye­rek egyben kezdeményezhet is. A program a szociális kultúra fejlesztését is célul tűzte. Így az illem tanulá­sát is, amit a gyerekek na­gyon szeretnek. A fogalmazás műfajait a program alaposan kitágít­ja. A gyerekek tanulják az újságírás műfajait, a cikket, hírt, jegyzetet stb. A fogal­mazás tudományát kötött műfajon és terjedelmen be­lül gyakorolják. A tananyag­ban szövegtan is szerepel. Az irodalomblokkban mí­toszok, mesék, elbeszélések, kritikák, interjúk, könyvis­mertetések, ifjúsági regény- részletek szerepelnek. Szín­vonalas irodalmi alkotások egész sora ... S mint az előadó mondot­ta: — Többen kifogásolják, hogy a gyerekeknek sok lesz a tankönyvük. Ez igaz. De zölték velem még a bázis­tevékenység megszűnését sem, csak úgy, másoktól tudtam meg. Aztán lassan elérkezünk a mához, szó esik segítőiről, mindazokról, akik részt vesz­nek a helytörténeti munká­ban. — Elsőként talán megem­líteném a helyi pártbizott­ság munkásmozgalom-törté­neti munkaközösségét. Ren­geteg anyagot összegyűjtöt­tünk már. A bázistevékenység meg­szűnése csak pillanatnyi csüggedést hozott, aztán életre hívták a helytörténe­ti szakkört, melynek 25 tag­ja van. Kéthetente jönnek össze, néha kirándulnak. nem kell hazavinniük! Az iskola arra való, hogy ott tanuljanak a ' gyerekek, a szülői ház pedig arra, hogy ott művelődjenek. A prog­ram során hagyományos ér­telemben a gyerekek tehát nem kapnak házi feladatot. E program megvalósításá­hoz a taneszközök széles ská­láját tervezték meg: audio­vizuális eszközöket, hagyo­mányos, nyomtatott eszközö­ket (feladatlap, szöveggyűj­temény), szemléltető táblá­kat és feladatgyűjteménye­ket. (Ezekből ízelítőül be­mutattak néhányat a tanács­kozás résztvevőinek. A szó­elemzést, gyorsolvasást, hi­bakeresést segítő fóliákat, diaképeket szövegalkotáshoz, melyek többnyire konfliktu­sos helyzetekhez kapcsolód­nak, s végül a művészetek­hez kötődő kommunikációt segítő képeket.) E képek alapján a gyerekeket nem reprodukálásra kényszerítik, hanem produkáltatják. S ennek más tudományágak­ban is meglesz a bőséges ho­zama. Hiszen a jobb szöveg­alkalmazási készség révén könnyebben tanulják majd a természettudományos tárgya­kat is. S az is egészen új volt, amikor a nem verbális kommunikációhoz kapcsoló­dó képsorokat láthattuk. A „beszélő” arcjátékot, nézést, testtartást, mozdulatokat... E programnak két tartó­pillére van: maga a prog­ram és a pedagógus pedagó­giai kultúrája. A mai peda­gógusképzés mellett bizony nem lehet még megtanulni a pedagógiát, mint szakmát. Ezért a program kidolgozói arra is gondoltak, hogy a 100 órás tanfolyam mellett min­den pedagógiai gyakorlati fogódzót is készen adnak a megvalósításhoz. A nevelő feladata a szervezés és az irányítás lesz. Döntések sora között kell irányítania a ta­Legutóbb Tatabányán és környékén jártak. Ottani idegenvezetőjüket máig is jó szívvel emlegetik, hisz aho­va csak tehette, elvitte őket. Kiadványokról esik szó, olyanokról is, melyeket or­szágos szinten kezdeménye­zőnek, újszerűnek találtak. Újságcikkek egész sora je­lent meg Mezőkovácsházáról és környékéről, hisz Balogh György, mint jó patriótához illik, ezzel is öregbíteni akarta szülőfaluja hírnevét. A szakkör tagjaiban iga­zi munkatársakra lelt. A múlt évben felkutatták az emberi élethez kapcsolódó szokásokat a születéstől — illetve már a terhességtől — a halálig. — Jegyzetben van meg mindez, egyszer talán fel­dolgozzuk .. . Vannak hely- történeti feldolgozásaink az Zsolnai József előadás köz­ben Fotó: Gál Edit nulást, megtanulva azt is. hogy ne ő. hanem a gyerek beszéljen. A pedagógus szakmát há­rom ismérv alkotja: a pe­dagógus képessége, tudása és beállítottsága. A legtöb­bet ez utóbbin kell változ­tatni, s a program megvaló­sításának is talán ez a leg­nehezebb feltétele, része. De a tanulmányi és szak- felügyeletnek is fel kell ké­szülnie arra, hogy szaktaná­csaival közre tudjon mű­ködni. Ki kell önmagában munkálnia azt a hátteret, amellyel ezt a fajta pedagó­giai kultúrát terjeszteni tud­ja. Az országban az elsők kö­zött vállalkozott a nyelvi­irodalmi-kommunikációs program megvalósítására Bé­kés megye. A 10 bázisiskola már a jövő tanévben hozzá­lát a munkához. Szép és ne- nehéz vállalás ez. A pedagó­gusok elsősorban önmaguk­kal kell megküzdjenek. Ahogyan azt az úttörők min­dig is teszik. A fáradtság, esetleges megtorpanások és nehézségek közepette vi­szont támaszt, erőt adhat nekik, hogy a magyar peda­gógia történetében új feje­zetet nyitó alternatív tan­tárgyprogram megvalósítói közé tartozhatnak. itteni summásokról, a für­dőről, a Tanácsköztársaság zászlajáról és így tovább. A többi, már szinte kiadásra kész anyag, legalább ilyen érdekes. Az idén sem tétlenkedtek, az év első felében a hagyo­mányos paraszti munkákat kutatták. Most pedig a téli szokások feldolgozását kezd­ték el. Akik nem szívesen nyúl­nak a ceruzához, a hagyo­mányos népi gyermekjáté­kokat készítik el. Van itt fakorcsolyától a bodzafa­puskáig minden. A kikapcsolódásra is ma­rad idő. Ha névnapja van valakinek? Azt is megün- neplik, hisz jó barátok va­lamennyien. A helytörténeti szakkör tagjainak zöme nyugdíjas, ám Mezőkovácsházán az utánpótlásról is gondoskod­nak. A gimnáziumban most alakult helytörténeti szakkör Farkas Mátyás tanár veze­tésével. Az általános iskolá­ban — alsó tagozatban — már az volt a gond, hogy túl nagy létszámú lett a cso­port. így két szakkör ala­kult, melyeket Szabó Ist­vánná tanítónő vezet, nagy lelkesedéssel. — A baj csak az, hogy a felső tagozatosoknak nincs szakkörvezetőjük, bár je­lentkező lenne ennél a kor­osztálynál is — mondja bú­csúzóul Balogh György. — Szerencsére, úgy tűnik, ez is megoldódik hamarosan. * * * Sok mindenről esett szó e riportban, s mégis kevésről. Hiszen említhettük volna a legújabb kiadványt — „Me- zőkovácsháza Városi Jogú Nagyközség Tanácsa” — vagy felsorolhattuk volna mindazt, mi mindent men­tettek meg a múltból, az utókor számára. Ám úgy hi­szem, ennyiből is kitűnik, méltán hallunk annyi jót a mezőkovácsházi helytörténé­szekről. Nagy Ágnes MOZI Ó, kedves Harry! Mint egy' mosolyalbum. olyan volt a heti hagyomá­nyos filmváltás napján a csabai Szabadság moziból kitódulók sokasága. Ezen az estén a nem sokat mondó, Ó, kedves Harry! című szí­nes NSZK-beli filmet vetí­tették. Aki rendszeresen nézi szombatonként a televíziót, annak a fő- és címszereplő, Dieter Hallervorden neve nem cseng ismeretlenül. A filmkoktélokban már több­ször • láthattunk részt a Nonstop«*'nonszensz című burleszkből, amelyben a né­mafilmek stílusában Didi­ként komédiázik a fernan- deli bájosságú német szí­nész. Nos, a nemzetközivel is jelzőzhető stáb egy vérbő vígjátékot készített. Hiszen ezzel az általánosító meg­jelöléssel emlegetünk minden olyan filmet, amely nézése közben nevethetnékünk tá­mad. Az Ó. kedves Harry !-n azonban főképpen röhögni, kacagni, hahotázni kell és lehet. Mármint azoknak. akik értik ezt a fajta hu­mort is. Hogy milyet? Ami talán egy kicsit közön égés, nyílt, és bohóckodóan ele­mentáris. Mert a műfaj igazán még­sem csak egyszerűen vígjá­ték. Inkább a mindjobban elburjánzó gengszter- és ka­landfilmek bohózati paródiá­ja. Minden paródiának azonban van egy nagv-nagy buktatója: önmaga körül ke­ring. és így kicsit unalmassá és üressé is válik. Ébben a kategóriában az elmúlt évek hazai bemutatásé filmjei közül bizonnyal ez a legszel­lemesebb, legüdébb, legrö- högségesebb. S bár a megrí- katás mellett a megnevette- tés a legnehezebb dramatur­gia' (színészi, rendezői stb). feladat, a filmrendező Jean Giruít-nak éppen a főszerep­lő (és a forgatókönyvíró) se­gítségével ez igencsak sike­rült. Végső soron gengszter- (vagy újabb nevén: bűnügyi)- filmről van szó, ezért mc- dortalanság lenne elmondani a cselekményét. S bár eb­ben a műfajban aligha lehet újat kitalálni, most mégis valami extra-sztorival lehet dolgunk. A főszereplő itt is magándetektív, s persze két- ballábas. A másik főszereplő történetesen egy fekete-fehér tarka tenyész baknyúl, a„ harmadik pedig egy csábos combú biztosítási ügynöknő. S persze van itt álruha és lövöldözés, autós és „poli- ciklis” üldözősdi, képrablás és szexkomédia. Minden­minden. ami kell. Profi komédia ez a film, nem vitás. Kellemes szóra­kozást ígér. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk: egy pillanatnyit sem szabad belőle komolyan vennünk. Legfeljebb csak a parádés színészi alakításokat. D. Hallervordenét, az egyik gengsztert játszó, és sok-sok francia vígjátékból ismerős Jacques Marin-é t. Mert minden szereplő játéka nagy­szerű, kicsiszolt, és a törté­netbe illő. Nincs egyetlen olyan pillanata sem ennek a könnyed paródiának, amikor unatkoznánk, nem sodorna tovább a látvány. S még egy, amiről ritkán esik szó: ki­emelkedően jó a film szink­ronizálása is. Különösen a főszereplőnek hangját köl­csönző Grúber Hugó mun­kája emlékezetes ez alka­lommal is. (Képünkön Dieter Haller­vorden két bájos nővér és egy, a film cselekménye szempontjából „alapvető jo­gi fontosságú” sárgarépa­csomó társaságában . . .) (nemesit A legújabb kiadvány. Szerkesztette: Balogh György B. S. E. Helytörténészek Mezőkovácsházán Pusztaszeren is jártak — együtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents