Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-22 / 274. szám
1984. november 22., csütörtök Megér egy kiállítást! A piaci munka egyik részterülete a reklám- és propagandatevékenység, méghozzá olyan részterülete, melynek kiadásait, költségeit számokban pontosan kifejezhetjük. A magyar iparban e tétel átlagosan a vállalati költségek 4-5 százalékát teszi ki. Természetesen van néhány cég, ahol reklámra, propagandára lényegesen többet fordítanak, a Caolánál például az említett arány 20 százalék. Nem mindegy, miként hasznosul a befektetett összeg. A gyakorlatlanabbak szemében kidobott pénznek tűnhet a „reklámforintok” sokasága, s olykor így is van. De nem ez a jellemző. A haszon kimutatása ugyan nehéz, ám ez nem jelenti azt, hogy nincs, még ha a hatás később jelentkezik is. Érdemes tehát a vállalat lehetőségein belül az optimális szinten tartani a reklám- és propagandaköltségeket, megadni a terméknek azt, amire szüksége van. A reklám egyik közkedvelt formája a kiállítás, a termékek bemutatása a szakmának, a fogyasztóknak. Nagyon lényeges, hogy hogyan. Szakmai körökben igazán csupán a különféle szakkiállításoknak tulajdonítanak jelentőséget. Az olyan „vegyes profilú” kiállítások, mint amilyen például a Budapesti Nemzetközi Vásár inkább csak a kapcsolattartásnak, a többé-kevésbé ismerős üzlet- és versenytársak közti jó viszony mélyítésének eszköze. Fel is merül olykor az egyes cégekben a gyanú: érdemes-e ezért ennyit áldozni? Többen vélekednek úgy, hogy nem. Hasznosabb befektetésnek tűnik a szakkiállításokon, a pusztán egy-egy ágazat, szakma termékeit bemutató rendezvényeken való jelenlét. Ez célirányosabb, nagyobb előnyökkel az üzletkötésre. Egyszerűbb az áttekintése is. Nos annak, aki rendszeresen részt vesz ezeken, a nevét biztos megismerik, s ez már magában hordja az üzletek lehetőségét. Néhány Békés megyei cég is felismerte már mindezt. Említhetnénk a Békéscsabai Kötöttárugyárat, mely jó érzékkel az egyik legelőkelőbb budapesti szállodában, a Hotel Pen- tában rendezte be bemutatótermét. A Gyulai Fa- és Fém- bútoripari Szövetkezet pedig évről évre megrendezi a maga rangos kiállítását a Hotel Duna Interkontinentál termeiben. Az idei különösen szép látványt nyújtott a látogatóknak. Az élénk színek dominálnak a „Fa-fém” bútorain, fémvázaik feketeségét a barna váltotta fel. Termékeik sokfélesége lenyűgöző, s aki „betéved” (márpedig a szakma megteszi) kiállításukra, pontos képet kap arról, mit tud, mire képes a gyulai szövetkezet. . Százezreket költenek kiállításokra, a reklámköltségek a szövetkezet összes költségeinek 1—1,5 százalékát teszik ki. Nem csak Magyarországon, külföldön is szerepeltetik termékskálájukat. Megjelentek áprilisban a hannoveri, májusban a baseli, szeptemberben a bécsi, októberben az ammani bútorkiállításon, decemberben pedig Abu Dhabi következik. Tehát megpróbálnak kilépni a világpiacra. Hogy mit profitálnak ebből? A szövetkezet vezetője erre csak annyit mondott: „Nincsenek piaci gondjaink, és azért csináljuk, hogy ne is legyenek. Termékeink műszaki színvonaláén — járjuk a világot, tudjuk — lehet még javítani, mások más technológiával, más kárpitanyagokkal, más háttérrel többet tudnak, de bizonyos részterületekre beférkőzhetünk”. S ez minden árat megér. Szatmári Ilona Téglagyárak fejlesztése Tetőcserépgyártás Békéscsabán Az idén már megközelítően 20 millióval több téglát szállítottak a magánlakásépítőknek azokból a hagyományos gyárakból, amelyeknek fejlesztése az év elején fejeződött be. Tizenhat téglagyárban gépesítették a legnehezebb fizikai munkákat és korszerűsítették a szállítást. Az iparág rekonstrukciós programja alapján most újabb 16 régi üzemben értek az előzőekhez ha- f sonló fejlesztési munkák végére, csaknem mindenütt befejezték a korszerűsítést, csupán néhány helyen maradtak az utolsó simítások a következő hetekre. Ez a 16 gyár főként a jövő évtől növeli a termelést újabb évi 22 millió kisméretű téglával. Ezekről és a további fejlesztési munkákról tájékoztatták a gyárakban az MTI munkatársait. A most záruló beruházások az Alföldi Téglaipari Vállalatnál növelik legjobban a termelést. A vállalat tiszaföldvári, csépai, hajdú- böszörményi és hortobágyi gyárában együttvéve évi kilencmillió téglával bővül a termelés. A közép-dunántúli és a dél-alföldi vállalat 5—5 hagyományos gyárában évi hét-, illetve ötmillió tégla lesz a többlet. A legnehezebb fizikai munka a lehűlt, de még mindig 50—60 fokos hőmérsékletű kemencébe berakni és onnan kihordani a téglát. Ezért mindenütt elsősorban ezt a munkát gépesítették, s átalakították a kemencéket, hogy targoncával, vagy ennél is korszerűbb kocsirakó berendezéssel mentesítsék a dolgozókat a nehéz fizikai munkától. A gépesítéssel enyhítették az üzemek munkaerőgondjait,' néhány helyen még azon az áron is, hogy a fejlesztés nem járt együtt téglatöbblettel. Az idén befejeződött ösz- szesen 32 kisebb fejlesztésen kívül egész sor téglagyárban végeznek nagy rekonstrukciót. Az idén fejeződött be a szentesi gyár rekonstrukciójának második szakasza, amellyel az üzem berendezkedett a poroton falazóelem gyártására. Ugyanilyen fejlesztés volt korábban Báta- széken, Solymáron, Mályi- ban, s a négy gyár együttvéve most már évente 150 millió kisméretű téglának megfelelő poroton hőszigetelő terméket- állít elő. A sa- játház-építők azonban elsősorban a kisméretű tömör téglát keresik. Ezért a további rekonstrukciós építkezések is főként a tömör tégla gyártását bővítik. A jövő évben kilenc hagyományos téglagyár nagy rekonstrukciója fejeződik be, s ebből hét növeli a kisméretű tömör tégla termelését. Kőszegen a jövő év tavaszán zárul a rekonstrukció, amely évi 12 millióra növeli a gyár teljesítményét, s ezen belül 6,4 millió darab téglatöbbletet ad. A falazóanyag-ellátás fejlesztését szolgálja a Mátra Gázbetongyár jövő évi átadása is, amellyel évi 230 millió téglának megfelelő falazóelemhez jut az ország. Ezzel és a téglagyári rekonstrukciókkal számolva a jövő évben enyhül a téglaellátás feszültsége, 1986-ban pedig várhatóan létrejön az ellátás egyensúlya, s valószínűsíthető, hogy egyes területeken a kínálat meg is haladja f. keresletet. A jövő évben javítja a tetőcserép- ellátást a magyar—osztrák közös vállalkozásban felépülő Veszprémi Betoncserép- gyár, amely 1985 júliusától évi 20 millió ilyen tetőfedő anyagot ad az országnak. A tervek szerint fejlesztik a tetőcserépgyártást Békéscsabán, Tatán, s lehetőséget keresnek újabb betoncserépgyár építésére is. Mikroprocesszor és rakodógép Melléktevékenységből főágazat Alig teszem fel az első kérdést, rögtön kiigazít Hildák János, a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet főmérnöke. A kérdés ugyanis a melléküzemágakra vonatkozott, a szövetkezetben pedig ilyen nincs. Ipari főágazattá szerveződött a mezőgazdaságon kívüli tevékenység, és ez többet jelent, mint egyszerű névvagy szervezeti változtatást. Jelzi, hogy Nagyszénáson komoly rangja van az ipari tevékenységnek. — Tulajdonképpen a kényszer vitt rá minket erre — emlékszik vissza a kezdetre, a főmérnök. — Javítani akartuk a hatékonyságot és munkát kívántunk adni a mezőgazdasági holt idényben az embereknek. Hamar rájöttünk azonban, hogy ha komolyan akarjuk az ipart, akkor azt nem lehet mellékesen csinálni. A velünk kapcsolatban álló iparvállalatok folyamatosan várják tőlünk az alkatrészeket, akkor is, ha nálunk éppen aratás van. Állandó létszámot biztosítottunk azért az üzemekben, és legfeljebb átcsoportosítunk néhány embert, ha éppen szünetel a munka a földeken. Ma már fel sem kapják az emberek a fejüket, amikor egy tévéhirdetésben mikroprocesszoros rendszert ajánl a nagyszénási termelőszövetkezet. Az elektronika gyorsan tért hódított az erre -fogékony mezőgazdasági ftagyüzemekben és az Október 6. Termelőszövetkezet mikroelektronikai részlege is arról híres, hogy gyorsan reagál a különleges, egyedi igényekre is. — Az induláskor, 1981-ben öt emberrel kezdődött a munka, most harminchármán foglalkozunk elektronikával — mondja Ramuska József elektronikai ágazatvezető. Termékskálánkban különböző érzékelők, mikroprocesszoros vezérlő- és folyamatszabályozó rendszerek és újabban szabadon programozható mikroprocesszoros irányító egységek szerepelnek. A mikroelektronikai üzemág a vetésellenőrző kifejlesztésével alapozta meg jövőjét. Ez a mikroprocesszoros szerkezet sokkal kisebb és sokkal többet tud, mint az eddig használatos, meglehetősen nagy méretű berendezések. — Éppen a tudása miatt kapta eddig a legtöbb kritikát — jegyzi meg kesernyésen Hudák János. — A mi vetésellenőrzőnk annyira érzékeny és annyi mindenre figyel, hogy azokat a hibákat is kijelzi, melyekről a régebbi műszerek nem vettek tudomást. A traktorosok ezért nem szeretik, hiszen ha sűrűn kapnak hibajelzést, gyakran kell megállniuk, javítaniuk és csökken a teljesítményük. Ma pedig elsősorban a mennyiséget díjazzák, a minőségre kevesebb gondot fordítanak. Ez azonban már nem mehet így sokáig, és akkor azonnal piacra tudunk lépni, a mi mindent tudó műszereinkkel. Miután a vetésellenőrző egyelőre még nem tartozik a slágercikkek közé, kifejlesztették az induktív, kapa- citív és optikai érzékelők családját. Ezekből az importpótló termékekből nyolcezer darabot készítettek el. A mikroprocesszoros vezérlők már komoly nagy- vállalatok figyelmét is felkeltették. Automatikus mérlegellenőrző és -vezérlő egységeket szállítottak nagyobb mennyiségben az üvegipar megrendelésére, vevőjük volt a Csepel Művek és a húsipar is. Az elektronikai üzemtől alig egy kilométerre más világ tárul a látogatók szeme elé. Itt készül a másik véglet, a nagy teljesítményű rakodógép. — A növénytermesztők panaszkodtak, hogy hiába gyors a betakarítás, ütemes a szállítás, nem tudnak elég gvorsan haladni, mert nincs elegendő nagy teljesítményű rakodógép. Olyanra fájt a foguk, amelyik két-három köbmétert is megmozgat egyszerre, de ilyet tisztességes minőségben csak dollárért a svéd Volvótól lehet venni. A beszerzés nehézsége miatt az eddig ilyeneket használó útépítő- és bányavállalatoknak sem tellett újakra, még az alkatrészbeszerzés is nehéz volt, egy mezőgazdasági szövetkezet nem is gondolhatott arra, hogy ilyet vegyen. Körülnéztünk, hogy milyen főegységek felhasználásával gyárthatnánk magunknak egyet, és felfedeztünk egy kiselejtezett, szétdarabolásra és beolvasztásra váró T—150- est. Ebből alakult ki a mostani homlokrakodó. A rakodógép tehát a szovjet traktor alvázára épül, az erőt egy Rába 180-as motor adja. Kettős hidraulikaszivattyú gondoskodik arról, hogy elegendő olajnyomás álljon a hidromotor és a hidraulikus emelőszerkezet rendelkezésére. A kényelmes, biztonságos üzemeltetésről különféle automati- kák gondoskodnak. És ami a lényeg: ez a rakodógép kizárólag hazai, illetve szocialista gyártmányú alkatrészekből, fődarabokból állt össze. — Ez az első gép 1982 óta működik szinte megállás nélkül — mondja büszkén Kaczkó György, a rakodógép egyik tervezője és a gyártó üzem vezetője. — Azzal, hogy a rakodást sikerült gépesítenünk, jelentősen rövidebb lett a betakarítási szezon, mert a kombájnok éjjel-nappal teljes kapacitással dolgozhattak. A tapasztalatok alapján továbbfejlesztettük a gépet és újabb három darabot gyártottunk le, közben felkészültünk a sorozatgyártásra. Ilyen teljesítményű gépből az országos igény évi 50—60 darab, ezt mi — kooperációval — ki tudnánk elégíteni. Nemrég a szakemberek egy bemutatón ismerhették meg ezeket a rakodógépeket, és az előnyös tulajdonságok mellett az ára tetszett nekik a legjobban. A Volvo négymillió forintos devizában fizetendő árával szemben a nagyszénási rakodógép kétmillió forintért vásárolható meg. — Az eddigiek nyilván igazolják miért fejlesztjük tovább az ipari főágazatot — veszi át a szót Hudák János. — Ez az ágazat egy jó évben is a szövetkezeti eredmény 20—25 százalékát adja, ilyen aszályos évben, mint a mostani, az egészet. Enélkül elmondhatatlanul nehéz helyzetbe kerültünk volna. De nemcsak ezért érdemes támogatni az ipari főágazatot. Sok jól képzett mérnök és technikus került így a szövetkezethez és ők tanulásra ösztönzik a régebbi dolgozókat is. És’ mert szoros a kapcsolat a mező- gazdasági főtevékenységben és az ipari főágazatban dolgozók között, jó ötletekkel segítik, előbbre viszik egymás munkáját. Ez pedig mindenkinek, de elsősorban a közösségnek válik a hasznára. Kép, szöveg: Lónyai László Magas fokú szakértelmet kíván a mikroprocesszoros rendszerek bemérése Készül a rakodógép az újonnan kialakított műhelyben Ez az elsőként készített rakodógép 1982 óta hibátlanul működik Holsten-sör Nagykanizsáról Gázkandallók sorozatban Holsten-sör készítését kezdték meg a Nagykanizsai Sörgyárban. A hamburgi cégtől vásárolt energiatakarékos technológia alapján az idén három-, jövőre ötven-, 1986-tól pedig évi százezer hektoliter sört állítanak elő. A licencért és a szerződésben rögzített minőségű ital gyártásához szükséges, egymillió-háromszázezer márka értékű berendezésekért malátával fizetnek a kanizsaiak. A Holsten — a Kőbányai Sörgyárban előállított dán Tuborg után — a második külföldi licenc alapján készített sör hazánkban. Az üzletekben előreláthatóan december 12-én jelenik meg. Ugyanezen a napon Holsten söröző nyílik Nagykanizsán. Rövidesen megkezdik a korszerű gázkandallók sorozat- gyártását a Lampart Vegyipari Gépgyár budafoki gyáregységében. Az első kandallókat az őszi BNV-n mutatták be, és azok osztatlan sikert arattak mind a nagyközönség, mind a szakemberek körében. A gyár 1985-ben 30 ezer gázfűtőkészüléket készít majd, s ebből néhány ezer már gázkandalló lesz, a többi konvektor. A Lampart régóta gyárt fűtőkészülékeket. A jelenleg készülő konvektorok teljesítménye 3,5—5 kilowatt. A piaci felmérések szerint azonban ennél nagyobb fűtőértékű, gazdaságosabban üzemelő készülékekre is szükség van.
