Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

1984. november 18.. vasárnap

Közművelődés a cigánylakta településeken

A

z elmúlt héten Békéscsabán, a Békés Megyei Művelődési Központ székházéban tartották meg azt az értekezletet, amelyre a cigányok által az átlagosnál sűrűbben lakott települések népművelőit, állami és társadalmi illetékes vezetőit és természetesen a megyei tisztségviselőket hívták meg. Űgymond „rutinértekezlet” volt. De ennek története van. Méltó a közzétételre.

A MMK 1971-ben — a megyei tanács jóváhagyásával és tevékeny támogatásával — létrehozta az úgynevezett bázisintézményeket: egy-egy nagyabb település közművelődési intézményét más-más feladat patronálásával, módszertani irányításával bízták meg. így jutott a most szóba került téma a békési — akkor még — járási-városi művelődési központhoz. S mint minden ilyen és hasonló ügyben, itt is szinte minden azon múlt, hogy dolgozott ott néhány lelkes, ezt az ügyet hivatásának felvállaló népművelő, aki a cigányok által lakott városrészekben igazi partnert is talált. Farkas Gábor bácsi — aki egyrészj a partner volt, másrészt szószólója is a helyi cigányságnak — azóta meghalt. Helyét aligha veheti át bárki is. Munkássága azonban élő, maradandó. Előbb a Dan- kó Klub alakult meg, majd tapasztalatai alapján több hasonló a megyében. És rengeteg tapasztalat gyűlt össze. Ahogy mondani szokás, „erre telepítették" az 1980- ban megalakított cigányügyi közművelődési munkacsoportot. Ez már a békési bázis győzelmét is, kiteljesedését is jelentette.

Pedig a nyolcesztendős — s ha máig számoljuk, egytucat éves — történet egyenlő volt a sokszor elkeseredett, igazi küzdelemmel. A bizottság, a bázisközpont dolgozói szerint inkább a nem cigányokkal. Még akkor is, ha a megyei tanács cigányügyi koordinációs bizottsága a mai napig is nem egyszer erején felül segíti a köz- művelődés ügyét. A bizottságnak népművelő, muzeológus, oktatás- és egészségügyi cigány és nem cigány tagjai vannak. Ha úgy tetszik, egy a közös bennük; az ügy iránt érzett önzetlen elhivatottság.

A bármikor és sokféleképpen lapozható történelemkönyv — amely 1972. óta íródik — utolsó lapjait, az említett tanácskozás eseményeinek naplóját lapozzuk föl.

S hogy mi jellemzi a mát? Nem megdöbbentő a vélemény: pénztelenség és tanácstalanság — ahogy a bizottság egyik tagja talán túlságosan is pesszimistán fogalmazott. A jelen és a jövő érdekesebb, szebb, realistább is. A mezőberényi központ például közhasznú tanfolyamokat indít igényfelmérés után, az ismeretterjesztő előadásokat „házhoz" viszi. Augusztusban Fonyódligeten, a Balaton partján hal

család — Dobozról, Vésztőről, Berényből, Sarkadról — üdült; azóta is tartják, kibővítették a kapcsolatot! A bizottság erre az értekezletre — amelyről például a szarvasi és a sarkadi népművelők, több megyei intézmény képviselője hiányzott indokolatlanul! — módszertani levelet adott ki, amelyben annotált bibliográfia, filmográfia, egyéb témakörű ajánlójegyzékek és — a cigány származású amatőr és hivatásos művészek névsora szerepel! Hangsúlyozni kell, hogy ezt a módszertani levelet is elsősorban a cigánylakta települések közművelődéséért felelős vezetőknek, tisztségviselőknek ajánlják. A műsorokat, a programokat is.

Erre az ok és magyarázat sajnálatosan egyszerű. Mindez abból a — bizony megkésetten elfogadott — felismerésből ered. miszerint külön cigányközművelődés nincs: külön^ kezelt módszertan felesleges, stb. A lényeg: az adott (vagy ha úgy tetszik: mindegyik) település egységes közművelődési tervének részévé kell tenni az olykor speciális, a cigányok közművelődését szolgáló részeket. A mondvacsinált problémáknak, az erőltetésnek nincs helye! S mindezt csak kölcsönösen, az igényeket figyelve lehetséges!

A fentebb idézett népművelői megállapítás egyik gyökerét jelzi az is, hogy több társadalmi szervezet nem a lehetőségeinek mértékében állt ez ügy mellé. S a teljességhez az is hozzátartozik, hogy a három „nagyot" mind többen merik és akarják támogatni, mint például a KÖJÁL, a megyei könyvtár, a TIT, a múzeumi szervezet, a gyógyszertári központ, hogy csak néhányat említsünk.

Ha végigkövetjük a sokszor búvópatakként el-eltűnő folyamat megannyi történését, már valóban kérdőjellel illethetjük a „tanácstalanul és pénztelenül" pesszimista kiszólást. Bár ördöge azért jelen lehet . . . Elsősorban a közgondolkodásban. Hogy például a sarkadiak „letudni” vélik egy klubház megvásárlásával és úgy-ahogy működtetésével ezt az ügyet. Hogy sok településen „minelcünk ez nem gond” magjegyzéssel hárítják el a rákérdezőt.

S

hát akkor mit is tegyünk? Az adott településen élők igénye, a lehetőségek színvonala, a cigányközösségek léte (összetartozása, polarizálódása, társadalmi-erkölcsi átalakulása, stb.) határoz és határozhat meg minden továbbit. S ebben a kérdés- és feladatkörben talán az sem az utolsó, hogy a bázisközpontban dolgozók és aktivistáik olyan, bizonyára nemcsak Békés megyében hasznosítható tapasztalattömeget gyűjtöttek össze, amelyet kár lenne veszni hagyni.

Nemesi László

Agrometeorológiai tájékoztató

A múlt heti enyhe őszi idő után — amikor csapadék csak nyomokban fordult elő. s az is ködszitálásból —, vasárnaptól minden éjszaka kemény fagyok voltak országszerte. Általában mínusz 5 fok körüli értékeket mértek, de északon mínusz 10 fokot

is észleltek, s a talaj mentén mínusz 12 fokra is lehűlt a levegő. A fagyok helyenként károkat okozhattak az őszi vetésekben.

A jelzések szerint a Dunántúlon a fagyok mérséklődnek, s a hét végétől általános enyhülés várható.

Borultabbra, csapadékosabbra fordul az idő. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1 és plusz 4 fok, a legmagasabb nappali 5 és 10 fok között alakul. A jövő héten borult marad az idő, és csapadékra is számítani kell. Az éjszakák tovább enyhülnek, csak gyenge fagyok várhatók.

II könyvkötés mestere Békéscsabán

A könyvkötés mestere. Feigl Miklósné

Fotó: Veress Erzsi

Öröm hallgatni, ha valaki olyan szeretettel beszél a munkájáról, mint Feigl Miklósné könyvkötőmester, a békéscsabai Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskola dolgozója. A Kisipari Kézműves Tanács érdemesnek tartotta a Kézműves Könyvkötői címre, amelyet ősszel nyújtottak át neki a könyvkötő kisiparosok harmadik országos találkozóján, Egerben.

A nevetősen kék szemű asszony büszke a szakmájára. hagyományőrző munkájára. „Olyan kézjelnek kell lennie a kézműves könyvén, amelyet a nagyüzemileg gyártott könyveken — bármilyen szépek is — nem lehet megtalálni” — vallja.

— Kölyökkoromban, amikor a papírt vitték a nyomdából — a szomszédban laktunk — összeszedtem a lehullott papírcsíkokat, és otthon „alkottam” belőlük. Már akkor vonzottak a színek, formák, az esztétikus látvány. Apám jónevű mester volt, Csabán mindenki ismerte Ozsgyán lakatost. Tőle tanultam a hitvallást: „Fiam. egy iparos szépen és időre dolgozzon, különben elpártol a kuncsaft”. Eszerint dolgozom ma is. Szeretem a gyerekeket itt az iskolai műhelyben, szívesen végzem a hétköznapi munkát, otthon pedig, a műhelyemben emellett élhetek a kötészeti szenvedélyemnek is.

Mesél, mesél csodálatosan szép szakmájáról, a kimeríthetetlen ötletekről, a különlegesen izgalmas munkákról. Az első latin—magyar szótár kötetének egyik példányán a bőrkötést saját kezével munkálta meg. most a könyv vándorkiállításon szerepel. Odakerül majd a Victor Vasarely műveiből összeállított Vendégkönyv is. Három dunántúli könykötő kollégával közösen indították útjára kötészeti vándorkiállításukat, amelyet a békéscsabai Kner Nyomdában is bemutattak, s hamarosan eljut a keszthelyi Helikon Könyvtárba. Különlegesen szép kötéseket rendelnek tőle a Kner Nyomda nyugati partnerei is. A nemzetközi bábfesztivál emléklapjának tokját készítette, a rajzokat Takács Győző keramikus-grafikusművész alkotta. Gyakran és

szívesen dolgozik együtt a művésszel.

— Van olyan munkám, amit sajnálok odaadni, szeretném. ha az enyém maradna — mondja nevetve. — Ilyen az az 1804-ben kiadott imakönyv, amit most kötök és restaurálok. Rendkívül érdekes Baltha János mezőberényi nyomdász 1924- ben kiadott Csabai élet című kötete. Lassan haladok vele, mert közben élvezettel olvasom. Szeretem a szak- dolgozatok, diplomamunkák kötését. Ügy érzem, én is vizsgázom azzal, ahogyan 3—4 év tudományos kutatásainak összefoglalása külső formájában kinéz. Most látom hasznát annak, hogy 25 évig a Kner Nyomdában tanulva, dolgozva kipróbálhattam a mesterség minden fogását, részterületét. Vigyáznunk kellene, hogy a fiatal könyvkötők először kézzel tanuljanak meg dolgozni. csak azután gépet

irányítani. így nemzedékről nemzedékre megőriznénk a kötészeti hagyományt, a mesterségbeli tudást. Szükség lenne — szerintem — esztétikai oktatásra és tudáspróbára a tanulóknál, hiszen ez kicsit művészi pálya is. A mestereimet sose felejtem; a két Timkó bácsit, Stolzenberger és Urbán Ferencet, ők még a régi műhelyek légkörét idézték.

Klárika elárulta dédelgetett vágyát: gyöngykötéssel. bőrmozaik-borítással vadászalbumot készítene. „A gyöngykötés a múlt században volt divat Debrecenben és környékén. A hölgyek kedvenc könyveiket ezzel borították. A bőrmozaik igen aprólékos, szép munka. Szeretném az aranymetszés titkait is teljesen elsajátítani, csak felszerelés kellene. Ha egy nap kétszer 24 órából állana, akkor talán elég lenne . ."

Bede Zsóka

tárgyalóteremből

Rablás Nagybánhegyesen

A Battonyai Bíróságon öten ültek a vádlottak padján. Három férfi és két nő. Közülük hárman nem először kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Az elsőrendű vádlott, a 30 éves Rafael Gusztáv) például hatszor állt már a bíróság előtt. Valamennyien alkalmi munkából éltek. Arcuk jobbik felét mutatva védekeztek, csűrték-csavarták a szavakat. A battonyai ügyészség rablással vádolta őket.

Rafael Gusztáv március 2-án pénteken a pusztaföldvári kocsmában szórakozott unokatestvérével. Rafael Józseffel. Később betoppant Nagy Ibolya. József élettársa is. Elhatározták. hogy Nagybánhegyesre ruccannak. Szóltak a büntetlen előéletű Nagy Lászlónak. aki készségesen kötélnek állt. Kétajtós, régi típusú Skodájával. s a 18 éves élettársával, Rafael Idával elfuvarozta a társaságot. A kocsival a park fái alatt állt meg, majd valamennyien bementek a művelődési házba. Nem azért., hogy könyveket olvassanak, vagy zenét hallgassanak.

sokkal prózaibb cél vitte oda őket. Biliárdozással akarták elverni a cammogó időt. A művelődési házból azonban lassan elpárologtak. Először Nagy Ibolya és Rafael Ida ment át a TÜZÉP- telep mellett levő italboltba, majd a férfiak is követték őket. Ez aztán megfelelő hely volt. hogy a hétköznapok egyhangúságából kikapcsolódjanak. A férfiak bi- liárdozni kezdtek. A partiba benevezett B. József is. akinek monogrammal ellátott, fekete színű pénztárcájában ezresek lapultak.

B. József jól kereső villanyszerelő, Néhány napja sertéseket adott el. és 8 ezer forintot kapott értük. Délelőtt elhatározta, hogy fóliát vásárol. A 8 ezer forinthoz édesanyjától még 8 ezer forintot kért. A fóliaüzletet azo'nban nem sikerült nyélbe ütnie, s ehe.lyett tápot vásárolt, majd betért az italboltba. Sört és rumot fogyasztott. Pénztárcájában ekkor több mint 12 ezer forint volt. Mikor fizetett, feltűnt a vaskossága Rafael Idának, meg Nagy Ibolyának is. Könnyűszerrel ismeretséget kötött velük, s még italt is fizetett nekik. Nagy Ibolya előzőleg egy másik bán- hegyesivel próbálkozott. Látta, amikor felváltott egy 500 forintost. Az illetővel azonban nem volt szerencséje, elzavarta.

Zárórakor B. József elhagyta az italboltot. Jobb kezével tolta a kerékpárját, melyen egy fekete táska volt elhelyezve. különböző villanyszereléshez szükséges szerszámokkal. Értékük,

ahogy azt a bíróságon a szakértő megállapította,

több mint 4 ezer forintot tett ki. Bal kezével a zsebében a pénztárcáját fogta. Rafael Ida utánaeredt. Belekarolta bal karjába, és szemérmet-j len ajánlatokat tett, s közben a part felé húzta, ahol egy kis zúg volt. Nagy Ibolya utolérte őket, s a rosz- szul megvilágított zugban mindenáron meg akarta kaparintani B. József pénztárcáját. A férfi azonban erősen a kezében tartotta, majd kivett belőle 200 forintot.

— Vegyél magadnak italt — mondta, s átadta Nagy Ibolyának. '

Aztán kettesben maradtak Rafael Idával. Nagy Ibolya a 200 forinttal az italbolt felé indult. Ütközben azonban meglátta férfitársait a gépkocsinál. Hozzájuk ment.

— Nem sikerült elvenni a pénzét.

Közben a zug felől szisze- gés és hívó hangok hallatszottak. Ráismertek Rafael Ida hangjára. Mind a négyen elindultak. Nagy László föl- háborodottan húzta el élettársát, Rafael Idát B. Józseftől. Közben az élettársa közölte, hogy hol van a sértett pénztárcája. Rafael Gusztáv hirtelen mozdulattal hátracsavarta B. József bal karját, Rafael József pedig a jobb kezét fogta meg. Addig rángatták, míg hanyatt nem esett. Ekkor vette ki Gusztáv bal zsebéből a pénztárcát. Ezután valamennyien elindultak a helyszínről. Nagy László levette a kerékpárról a szerszámos táskát, elhelyezte a gépkocsi csomagterében, majd a volán mögé ült. A többiek is elhelyezkedtek. Rafael Gusztáv szállt be utolsónak. B. József ugyanis hátulról megfogta a kabátját és követelte, hogy adja vissza a pénzét. Az elsőrendű vádlott ellökte magától. Nagy László a személygépkocsit beindította, s világítás nélkül elindult. Mikor elhagyták Nagy- bánhegyes belterületét, Rafael Gusztáv közölte társaival, hogy 5 ezer forintot vett el a sértettől. Ezután következett az osztozkodás. A pénztárcát a nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet tehenészetének bejárata közelében kidobták a személygépkocsiból. Nagy László 2 ezer forintot kapott. A pénzt lakásán egy falikép

mögé helyezte. A nyomozás során innen került elő.

Rafael Gusztáv a tárgyaláson azt állította, hogy erőszak alkalmazása nélkül vette el a pénzt B. Józseftől. Nagy László pedig csak a szerszámos táska elvételében érezte magát bűnösnek. A sértetthez nem .nyúlt hozzá, csak az élettársát vette védelembe, amikor elrántotta a sértettől.

A Battonyai Bíróság társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt Rafael Gusztávot 8 év szabadságvesztésre ítélte. Rafael Józsefet pedig 7 év szabadságvesztéssel sújtotta. Nagy László bűnösségét csoportosan elkövetett rablás bűntettében, mint bűnsegéd és kisebb értékben elkövetett lopás vétségében állapította meg, s ezért 3 év- szabadságvesztésre ítélte. Nagy Ibolyát csoportosan elkövetett rablás bűntettében, mint bűnsegédet 4 év szabadságvesztésre, a fiatalkorú Rafael Idát pedig egy év szabadságvesztésre ítélte. Ezenkívül a vádlottakat különböző időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A büntetés kiszabásánál a bíróság valamennyi vádlottnál súlyosbító körülményként vette figyelembe a vád tárgyává tett cselekmények országos elszaporodását és a vádlottak munkakerülő életmódját. Enyhítő körülményként értékelte azt a tényt.

hogy a kár egy része megtérült.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik pedig enyhítésért, illetve felmentésért fellebbeztek. A megyei bíróság helyt adott a fellebbezésnek. Az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Nagy László cselekményeit egységesen társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősítette. Nagy László és Nagy Ibolya büntetését öt— öt évre, Rafael Ida szabadságvesztését pedig egy év és 6 hónapra felemelte. A megyei bíróság megállapította, hogy Nagy László, amikor vádlott-társai erőszakot alkalmaztak. a pénz elvétele érdekében, akarategységben volt velük. Míg azok a sértett pénzét elvették, ő a szerszámos táskáját szerezte meg és tette be a gépkocsijába. Tudomása volt arról, hogy társai a sértett pénzét akarják megszerezni. Hallotta, amikor Nagy Ibolya kijelentette: „itt van 200 forint, á többi pénzt nem tudtam megszerezni". Márpedig a társtettesség megállapításának akkor is helye van, ha az elkövetők úgy vesznek részt a rablásban, hogy egyikőjük végrehajtja a pénz elvételét, a társuk pedig a helyszín közelében, a gépkocsiban várakozik, hogy azzal azonnal eltávozzanak.

Az ítélet jogerős.

(Seredft