Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! f r N É PÚJSÁG R MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS R MEGYEI TflNACS LAPÍR 1984. NOVEMBER 18.. VASÁRNAP Ara: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM Közlemény Losonczi Pál hivatalos indonéziai látogatásáról Magyarországra látogat a belga miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására november 18-án, vasárnap hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Wilfried Martens, a Belga Királyság miniszterelnöke. Befejeződött a művelődési központok konferenciája Suharto köztársasági elnök és felesége meghívására Losonczi Pál, az. Elnöki Tanács elnöke és felesége 1984. november 13—19. között hivatalos látogatást tett az Indonéz Köztársaságban. Az Elnöki Tanács elnökének kíséretében volt Borbánd i János, a Minisztertanács elnökhelyettese. Rév Lajos, az OKISZ elnöke, dr. Bányász Rezső, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, dr. Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes. dr. Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. és Debreceni István, hazánk dzsakartai nagykövete. Losonczi Pál szívélyes légkörű megbeszéléseket folytatott Suharto köztársasági elnökkel. Kölcsönösen tájékoztatást adtak országaik helyzetéről. A két államfő aggodalmát fejezte ki a nemzetközi feszültség növekedése, a fegyverkezési verseny fokozódása és a világgazdasági helyzet romlása miatt. Egyetértettek abban, hogy szükséges és lehetséges a vitás kérdések érdemi tárgyalások útján történő mielőbbi megoldása. Állást foglaltak a különböző társadalmi rendszerű államok közötti párbeszéd és együttműködés mellett. és kölcsönösen kifejezték országaik készségét ennek előmozdítására. Az Elnöki Tanács elnöke méltatta Indonézia független, el nem kötelezett politikáját, amely a kialakult realitások alapján törekszik a délkelet-ázsiai térség problémáinak békés úton történő rendezésére. indokínai szomszédaival a megértés megteremtésére. Suharto elnök elismeréssel szólt a Magyar Népköztársaság aktív, békeszerelő külpolitikájáról. Megállapították: az együttműködés fejlesztése a kölcsönös érdekek alapján mindkét fél érdeke. Üdvözölték a kereskedelmi forgalom növelése, a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés szélesítése érdekében elhatározott intézkedéseket. A két államfő kifejezte meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének indonéziai látogatása és szívélyes, baráti légkörben lezajlott megbeszéléseik új ösztönzést adnak a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti kapcsolatok fejlesztésének. Losonczi Pál hivatalos magyarországi látogatásra hívta' meg Suharto elnököt és feleségét, akik a meghívást köszönettel elfogadták. (Folytatás a 2. oldalon) Egerben tegnap befejeződött az általános művelődési központok vezetőinek harmadik országos konferenciája. A háromnapos tanácskozáson az intézményvezetőkön kívül a Művelődési Minisztériumi valamint több tudományos intézet képviselői is részt vettek. Megvitatták 4 közoktatás és a közművelődés együttműködésében az új intézményeknek, az általános művelődési központoknak a munkáját, a helyzetét és további feladatait. A részvevők plenáris és szekcióüléseken mondták el tapasztalataikat, véleményüket, majd ismerkedtek a Heves megyében működő ilyen jellegű intézmények munkájával. A konferencia szombati záróülésén ajánlásokat fogadtak el, amelyeket eljuttatnak a Művelődési Minisztériumhoz és más illetékes szervekhez. A konferencia tapasztalatairól, az intézményrendszer eredményeiről Kormos „Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője az MTI munkatársának elmondotta: Egy évtizeddel ezelőtt itthoni és külföldi tapasztalatokra támaszkodva, a hazai művelődési rendszer részeként új intézményként indult útjára az általános művelődési központ, amelyet gyakran komplex intézmény, vagy nevelési központ elnevezéssel illettek. Létrehozását pedagógusok, népművelők, nem utolsósorban építészek szorgalmazták. A hetvenes évek közepén párt- és állami dokumentumok is támogatták meghonosodását. Jelenleg mintegy kétszáz általános művelődési központ működik az országban, ezeknek fele az utóbbi két évben jött létre. A mostani tanácskozás azt bizonyítja, hogy az együttműködésnek ez az új intézménye jól bevált, fejlődőképes, és a továbblépéshez szinte korlátlanok a lehetőségek. Új típusú kábel Üjfajta kábellel kísérleteznek a Magyar Postán: két fővárosi távbeszélő-központ között úgynevezett fényvezető kábelkapcsolatot építettek ki. Az új típusú kábelben nincsen fém, az információt üvegszálak továbbítják. A központba érkező elektromos jeleket egy berendezés fény- nyé alakítja át — ezt vezeti az üvegszál —, majd a kábel másik végén visszaalakul a fényjel elektromos jellé (ami végül hanggá változik a telefonkészülékben). Az új kábel egyik legfőbb előnye az, hogy könnyű, a hajszálnál vékonyabb üvegszálakból álló vezeték súlya töredéke a jelenleg használatos, úgynevezett koaxiális kábelének. Míg az utóbbiból 1 kilométer hosszú köteg két tonnát nyom, addig az üvegszálas kábelből az ugyanilyen hosszú szakasz mindössze 50 kilogramm súlyú. Ez elsősorban a kábelfektetést és -szerelést könnyíti meg. Az új kábelen egy időben több ezer telefonbeszélgetést folytathatnak. Főként a városok és az országok közötti távbeszélő-forgalomban lesz hasznosítható. Alkalmasnak tartják a fényvezető kábelt az úgynevezett integrálthálózat kialakítására is. arra, hogy a telefon- és a televíziókészülék együttes működtetésével egyebek között kábeltelevíziód adást, számítógépes információkat továbbítson a lakásokba, vagy — megfelelő berendezéssel — akár levelet „küldjön" a világ bármely részébe. A posta az üvegszálas kábel fokozatos bevezetését tervezi. Neve nincs győztes Gondolkodom: leírjam-e a nevét? Úgy döntök, hogy nem teszem. Sőt, azt sem írom meg, hogy mely szakmában aratott dicsőséget. Már sejthetik, hogy a névtelenség ezúttal nem vétkest, bűnöst „menekít" az ismeretlenség homályába, hanem épp ellenkezőleg — egy országos szakmai verseny győztesét. Munkahelyének vezetői áradoznak róla, rátermettsége vitathatatlan, büszkék rá, hogy náluk dolgozik. Ö maga legszívesebben elbújna, amikor jöt- tömről értesül. Elege volt a reflektorfényből. Több versenyen nem indul, ne is számítsanak rá. Először meglepődöm, majd beszélgetésünk végén érteni kezdem. Nos, ezért az inkognito. S tulajdonképpen ezért született ez a jegyzet is. Hiányzik a verseny- szellem munkahelyeinkről. Nehogy azt higgye bárki is, hogy a hajdanvolt kirakat-sztahanovistákat, az ötvenes évek manipulált bálványait sírom vissza, dehogy! Am, úgy tűnik, a fürdővízzel kiöntöttük a gyereket, szürkeségre kárhoztatva ezzel a mesterségek nagyjait. A művészeti életben majdhogynem természetes a rivalizálás, a kiváltságosokat azonban aktív irigység fogja közre, amelyik csak részben a „miért épp ő?” kérdésre adandó válaszokat firtatja, nagyobbik hányada azt jelzi; olyanná kell válni, mint amilyen ő. Ezen természetesen nem az ötletmásolást, az üres utánzást értik, hanem önmaguk tehetségének munkával párosult fejlődését — azaz, rö- videbb szóval: az igyekvést. A gyárakból, üzemekből mintha kiveszett volna a pozitív versengés, holott azért a mindennapi munkának igenis vannak hősei! Az a fiatalasszony, aki szinte könyörög, hogy ne írjak győzelméről, imádja mesterségét, hivatásának tekinti azt a szakmát, amely cseppet sem divatos, s a többség inkább a kenyérkeresetet látja benne. A többség pedig jobbára passzívan irigy. A gyárban a versenyt nyilvánosan meghirdették, rendben lebonyolították, ahogy az országos vetélkedő helyszínén sem volt bundázás. A győztesnek azonban saját munkahelyén éppen kollégái nem gratuláltak. Sőt, jó ideig nem is szóltak hozzá. Mintha első helyezésével megsértette volna őket. Mintha az országos dicsőség munkájukat minősítette volna: lám, hol vagytok ti tőlem? A műhely nem futópálya — hangzik az ajakbiggyesztéssel fűszerezett kritika, miszerint nincs itt helye semmiféle versenynek, a becsületes munka nem roham a győzelemért, hanem kitartó iparkodás, nyolc óra, amelyet ki-ki képességei szerint tölt el — a teljesítmény lenyomatát őrzi a munkabér, minek még a dobogóra*is felállni? Az országos verseny első helyezettje örül a néhány ezer forintos jutalomnak, titokban talán büszke is, de a nyilvánosságot, a közszereplést nem vállalja. Holott ez lenne az erkölcsi megbecsülés egyik nélkülözhetetlen kifejeződése, hiszen helyeselhető törekvés, hogy ne csak azt ismerje meg az ország-világ, aki lekezel egy labdát, hanem azt is, aki egy szürkének hitt szakmának kölcsönöz némi ragyogást. A győztesre azonban ferde szemmel néz- a kollektíva. Megértem őt: matematikailag kiszámolható, hogy kevesebbet ér a pillanatnyi népszerűség, mint a hosszabb távú kitaszítottság. A műhelyben egyébként nincs baj, jó a közhangulat, kevés a vita, az ellenségeskedés. Mindenki hajt. de természetesen a több pénzért, a vastagabb fizetési borítékért, nem holmi győzelmi babérokért! Az abc-sorrendben osztott „Kiváló Dolgozó” jelvényekkel megbékéltek, a kitüntetések átadása után még köszöntik is egymást — talán éppen az abc- sorrend miatt. A másfajta dicsőség azonban — úgy tűnik — fölborzolja a kedélyeket. Elszoktak attól, hogy a gyári munkás nem valamiféle szokványkérdésre válaszol, nem az „egy a sok közül” értekezleten kérik ki a véleményét, s nem is brigádgyűlésen jelentkezik felszólalásra. Elszoktak attól, hogy az egymás közötti különbség nem csupán jövedelmük különbözőségében (ha egyáltalán van ilyen) ölt testet. Elszoktak ügyességük, szorgalmuk, tudásuk másfajta honoráriumától. Azt érzik, hogy erkölcsi sikert csak úgy könyvelhet el valaki, ha a többit a mélybe nyomja, munkáját leminősíti. Elszoktak attól, hogy vesztesek legyenek. — Csakhogy a győzelemre is esélyes mindenki! És ez az a forrás, amely a versenyt élteti! Érdemes vele közelebbről megismerkedni, s szerintem: nem csupán a sportpályákon! Tamás Ervin BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Medgyesbodzáson és Pusztaottlakán Községriportunk a 4. oldalon Foto: Fazekas László Ifjúsági parlament a Gyulai Húskombinátban Tegnap, szombaton délelőtt a Gyulai Húskombinát fiataljai rendezték meg ifjúsági parlamentjüket. Az eseményen részt vett dr. Szigeti Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese és Bakos Sándor, a KISZ városi bizottságának titkára is. Csaknem 100 küldött képviselte a húskombinát fiatalságát ezen a parlamenten, amelyet megelőztek a kisebb kollektívák parlamentjei. Elsőként Zám András vezérigazgató részletes tájékoztatást adott az előző parlament óta eltelt időszakról. A vitaindítónak is beillő beszámoló részletes áttekintést adott a megye legnagyobb élelmiszer-feldolgozó gyárának tevékenységéről. Élhangzott többek mellett, hogy az idén is csaknem 1 millió sertést vásárolnak fel, és az első félévben több mint 400 ezer sertést vágtak le. A húskombinát áradása óta eltelt néhány év alatt dinamikusan nőtt a termelés, és az árbevételük meghaladja a 6 .milliárd forintot! A gazdasági eredmények mellett nem hallgatta el a vezérigazgató azokat a gondokat sem. amelyek gátolják a még,eredményesebb munkát. A mindenre kiterjedő beszámoló után sokan kértek szót a fiatalok közül, és mondták el véleményüket, nyíltan, őszintén beszélve azokról a problémákról, amelyek megoldása a legfontosabb számukra. Bezdán János, a húskombinát szak- szervezeti bizottságának titkára tájékoztatást adott a közelmúltban tartott együttes ülésről, amelyen a KISZ- bizottság és a szakszervezeti bizottság dolgozta ki tennivalóit az ifjúságpolitikai célok még eredményesebb támogatására. De elhangzottak itt kérések, javaslatok a fel- nőttszakmunkás-képzésre, az ifjúságpolitikai alap növelésére, az egyedülállók lakás- vásárlásának támogatására, a kezdők fizetésére és az albérleti hozzájárulásra is. A jó hangulatú, őszinte légkörű, és a nyílt vélemény- cserét kiváltó ifjúsági parlament a válaszadásokkal a déli órákban ért véget. Kép, szöveg: Béla Ottó A szakmunkástanulók színvonalasabb képzését jól szolgálja a közelmúltban átadott tanműhely
