Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

1984. november 17., szombat o Magyarbánhegyes, Gerendás, Orosháza Elvetettek, betakarítottak, szántanak Befejező szakaszához ért a cukorrépa betakarítása is Fotó: P'azekas László Az idei időjárás tulajdon­képpen egyedül a búzater­mesztésnek kedvezett, illetve néhány zöldborsótermesztő gazdaságnak. Ezen túl in­kább csak hátráltatta, sem­hogy segítette volna a nö­vénytermesztőket. Ez az őszi munkákra is rányomta bé­lyegét, s talán ezért is ké­szültek föl az üzemek több­ségükben a korábbinál job­ban a szántásra, vetésre, be­takarításra, talajerő-utánpót­lásra. Elmondható, hogy gaz­daságaink meghatározott há­nyadában sikerült az időjá­rás okozta késéseken is úrrá lenni. a magyarbAnhegyesi EGYETÉRTÉS TERMELŐSZÖVETKEZET október 25-ig 1100 hektárt vetett be búzával, illetve ár­pával, a jól előkészített mag­ágyaknak és a kelés idejére beköszöntött jó napoknak köszönhetően a búzavetések igen szépen sorolnak a bán- hegyesi határban. November 10-re befejezték 230 hektáron a cukorrépa felszedését, 13- ra pedig a termés leadását. A répa átlagtermése — az aszály ellenére is eléri a ter­vezettet, és cukortartalma is kedvezően alakult. Végéhez közeledik a 900 hektár ku­korica aratása is, ennek hek­táronkénti hozama valami­vel alatta maradt az elő­irányzottnak. A tagság a háztájiból is betakarította a szövetkezet segítségével ter­mesztett cirkot, kukoricát és hibrid kukoricát. Jól halad az őszi szántás, négy nagy teljesítményű erőgép az 1200 hektárból 550-et már meg­járt. A GERENDÁSI MUNKÁCSY TERMELŐ­SZÖVETKEZETBEN most fejezték be a csaknem 1200 hektár kukorica beta­karítását, sajnos ez a nö­vény a csapadékhiány miatt jóval kevesebbet adott a vártnál, ráadásul a rosszkor jött csapadék költségnövelő­nek bizonyult, mert a tsz minden mázsa kukoricáját szárítani kellett. Még sze­rencse, hogy az elmúlt esz­tendőben gázüzemelésűre ál­líthatták át a szárítót. Az elmúlt héten szedték fel a 250 hektár cukorrépát, ami viszont meglepően jól fizetett. Ezerhatvan hektá­ron vetettek búzát, ami szé­pen ki is kelt már. Ezekben a napokban a tavasziak alá készítik elő a talajt, folytat­ják a műtrágyázást, a ház­tájiban pedig 70 hektáron a sárgarépát, 75 hektáron pe­dig a paszternákot szedik. A hibrid kukoricájuk (ennek nagyobb részét a háztáji ter­mesztette) az idén nem si­került. Az aszály ellenére is elegendő siló- és szemes ta­karmányt gyűjtöttek be a közös és a háztáji állatállo­mánynak. AZ OROSHÁZI DÓZSA TSZ-BEN ugyancsak időre végeztek a vetéssel, az idén a reméltriél jóval kevesebbet adó kuko­rica rovására a szokásosnál több búzát — összesen 2200 hektárt — vetettek. Ezen a héten az 1200 hektár kuko­ricát is betakarítják, és be­fejezik a cukorrépa felsze­dését is. Számításaik szerint a zöldborsó meg a búza többletterméséből származó árbevétel a kukoricában, cu­korrépában és szójában ke­letkezett kieséseket részben fedezi. S mivel az állatte­nyésztés ágazatai is többet hoznak a tervezettnél, biz­tosnak látszik, hogy a tava­lyi sikertelen év után az idén már jelentős nyereséggel zárnak. K. E. P. Cukorgyári lakatos Javában tart a cukorrépa­feldolgozás ezekben a hetek­ben. Nagyüzem van a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyárában is. ahol sok fiatal dolgozik. Itt találkoztunk Kovács Imre lakatossal, aki a szakmun­kás-bizonyítvány megszer­zése után. 1978-ban jött a gyárba. — Hogyan fogadták a munkahelyen? Jelenleg mi a feladata? — A beilleszkedés kicsit nehezen ment. Valamennyi munkaterülettel meg kellett ismerkednem, hiszen ha va­lahol előfordul meghibáso­dás. mindegyikünknek érte­ni kell a javításhoz. Nekem kezdetben a legtöbb segítsé­get B. Kovács Józsi bácsi adta. Tőle tanultam meg a legalapvetőbb fogásokat. Ahhoz, hogy ebben a bonyo­lult rendszerben az ember kiismerje magát, két-három éves gyakorlatra van szük­ség. A felvonó-, a mosó- és a mészkemence ellenőrzése, javítása a mi csoportunk feladata. A brigádunkban tizen­egyen vagyunk. Jórészt fia­talok. Egyre inkább közös­séggé formálódik ez a kis csoport. Nagy a felelőssé­günk. Három műszakban dolgozunk. Ilyenkor, szezon­ban igen jó a kereset. Ha si­kerül teljesíteni a tervet, prémiumot is kapunk. A cu­korgyártási idény nálunk általában szeptembertől ja­nuár végéig tart. A gyárban néhány órás leállás jelentős veszteséget okoz. Éppen ezért igyekszünk gyorsan ki­javítani az esetleges hibákat. A szezon befejezése után a karbantartás, a következő idényre való felkészülés ad munkát. — Távolabbi tervek, cé­lok? — A vállalatnál támogat­ják a továbbtanulást. Je­lenleg itt. Mezőhegyesen a szakközépiskolába járok. A későbbiekben szeretném megszerezni a technikusi ké­pesítést. Most egy kis prob­lémát okoz, hogy a három műszak miatt nem mindig tudok részt venni a konzul­tációkon. Nős vagyok. Me­zőhegyesen élek a csalá­dommal. A társaimmal azért dolgozunk, hogy több cukrot adjunk az országnak. V. L. Mecseki bányaüzemek összevonása A gazdaságosabb szénter­melés feltételeinek megte­remtése végett összevonják a mecseki szénbányák három komlói üzemét. A vállalat igazgató tanácsának legutób­bi döntése értelmében január elsejétől Komló bányaüzem néven közös irányítás mel­lett folytatja tevékenységét az eddig különálló Kossuth-, Zobák- és Béta-bánya. A négyezer fizikai dolgozót és félezernél több alkalmazottat érintő átszervezés célja, hogy az ugyanazon széntelep kin­csét kitermelő s emiatt ed­dig is egymásra utalt há­rom üzem erőforrásainak ésszerűbb hasznosításával a jelenleginél kedvezőbb mű­velési rendszert alakítsanak ki, és hozzanak működésbe. Az összevonás a mecseki fe­keteszén-bányászat fejlesz­tését célzó liász-program megvalósításával is össze­függ, és első gyakorlati lépé­se a szénmedence távlati feladatainak megoldását szolgáló komplex rendszer megteremtésének. Mint azt Mérei Emil, a mecseki szénbányák vezér- igazgatója az MTI tudósító­jának elmondta, az összevo­nás révén egy új, a távlati céloknak jobban megfelelő mecseki bányászkodás lehe­tőségei tárulnak fel. Az év­tized végéig az új bánya­üzemtől a jelenleginél két­szerié több feketeszén kiter­melését várja a népgazdaság, s ehhz a termelési rendszer olyan átfogó korszerűsítésére van szükség, amelyet a ko­rábbi szervezeti keretek már nem tennének lehetővé. Az összevonással a közvetlen széntermelésen kívül haté­konyabbá válik a karbantar­tás-javítás, az új bányatér­ségek előkészítése, a bányá­szati berendezések kihasz­náltsága is. A kanyarban középkorú férfi integet. Lábánál de­geszre tömött aktatáska. Időm kimért, azért megál­lók. Innen már nem könnyű továbbjutni. — H. vagyok a Kendertől. Újfaluba mennék, de vonat csak délben van, amikor már Komódiban kellene len­nem. A falu felé gördülve a kenderről beszélünk. Üj is­merősöm adatokat sorol, bi­zonyítandó, hogy a műszá­lak kora leáldozóban, a ke­reslet a természetes alap­anyagok felé fordult. — Tudja, hogy a sarkadi kenderfeldolgozó is átáll csaknem egészében ponyva­készítésre. Amit csinál, az mind külföldre megy majd. A Szovjetunióba. Nem. nem tudom. Mint ahogy azt sem tudtam, hogy a körösújfalui Rákóczi Tsz a maga alig 1200 hektáros szántójából kétszázat szakí­tott ki a kendertermesztésre. — Nem egy olcsó játék — ezt már a Rákóczi elnöke, Herczeg István mondja, el­magyarázva, hogy ehhez a 200 hektárhoz csak kombáj­nokból kell négy, amit más növény fermesztésében nem is lehet hasznosítani, úgy. mint a búzakombájnt a ku­koricában. vagy a naprafor­góban. Csakhogy a napraforgótól ezen a vidéken most min­denki menekül. Újfalu hatá­rában is 400 hektáron dísz­lett valamikor a tányéros növény, gyönyörűen fizetett, de aztán jött ez a kórság, s akkor már csak néhány má zsa olajos magot arattak hektáranként. — Hát ilyen fényűzést nem engedhet meg magának egy ilyen kicsi tsz — szöge­zi le az elnök, hozzátéve, hogy a kenderrel se vesz- kődnek már sokáig, ha az ára marad, miközben min­den drágul, ami a termeszté­séhez kell. A kendertermesztési rend­szer embere, ha nem is örül ennek a kijelentésnek, azért belátja, hogy a tsz-nek a saját szempontjából igaza van. Első a nyereség. Azért ezzel együtt is büszke arra. hogy Vésztőn 700 hektáron termesztenek jövőre ken­dert, ha sikerül a komódi feldolgozóval a félreértéseket elrendezni, és Zsadányban is vállaltak 200 hektárt. — Szóval, kellett valami a napraforgó helyett, no. így hoztuk be a kendert, és így vittük föl 600 hektár­ra a búzát, ami az idén na­gyon bejött, 5 tonnán felül arattunk hektáranként. Az­előtt nyolcvankettőben volt egy magasabb átlagunk, ak­kor 46 mázsát fizetett a bú­za — emlékszik Herczeg Ist­ván, azt is elárulva, hogy mégsem az volt a legjobb évük, hanem a hetvennyol- cas, amely bebizonyította, hogy nem álom ezen az 1200 hektáron 4—5 millió forint nyereséget előállítani. — Nem álom, csak egyre nehezebb. Nagyon meg kell fontolni, mire vállalkozunk, hiszen nekünk pénzünk a fejlesztésre alig-alig van — ismeri el beszélgetőpartne­rem, miután a szegedi ven­dég dolga végeztével útra kel, hogy időben Komódiba jusson. Pénz kellett volna a te­hénállomány TBC-mentesí- téséhez is, nem tudtak meg­birkózni vele. Körösújfalun ma már csak a portákon ta­lálni tejelő állatokat. Meg­kétszerezték viszont az anyajuhok számát, vissza­térve a hagyományos, ter­mészetes tartásmódhoz. Nem erőltetik a kétévenkénti há­romszori ellést, ' amit az anyák most már évente csak egyszer, gyakrabbi ikerellés- sel hálálnak meg. — A bárányszaporulattal így ott vagyunk, ahol a part szakad — hallom, a folyta­tás meg így szól: — A part­ról jut eszembe, még azzal is kényeztetjük a birkáin­kat, hogy amikor a legelőre nem mehetnek, a Sebes-Kö­rös partját béreljük ki ne­kik a vízügytől. A birka egyébként kedvelt állat errefelé, az elnök ma­ga is tart vagy húszat a ház­táji falkában. (Kiderül, hogy Vésztő felől jövet, éppen azt a nyájat láttuk az autóból.) Persze, mint másutt a sertés­nek, itt is megvan a becsü­lete. Háromezret a közös­ben hizlalnak, ehhez még a malacok nagy részét is fel­vásárolják a háztájiból, ahonnan majd' ezer hízó is kikerül évente. Aki meg azt hiszi, hogy ezek után már mindent tud a körösújfalui Rákóczi Tsz- ről, igencsak téved. No, nem arra a 20 asszonynak mun­kát adó varrodára kell gon­dolni, amit nemrég alak:- tottak ki a BEKÖT közre­működésével, egy volt szol­gálati lakásban. Többet hoz ugyanis a konyhára a tsz három szakcsoportja, amire csak a beszélgetésünk leg­végén „derül fény”. — Egy lakáskarbantartó csoportot működtetünk Pes­ten, ez már hoz is nyeresé­get, van egy irodagépes csa­patunk Békéscsabán, most szerveztünk egy villanysze­relő gárdát Gyulán. ezek most állnak majd be, aztán meglátjuk. Ha létezni aka­runk. ügyesnek, szorgalmas­nak kell lennünk — fogal­mazza meg a lényeget az el­nök. Nos. az ügyességgel. a szorgalommal baj nemigen volt még eddig Újfalun. A pénzügyi revízió ugyan ta­lált ebben-abban „bírságol­ni" valót az év elején, de a lényeg, hogy nincsennek kü­lönösebben eladósodva, gé­peik számára se panaszkod­hatnak (még segítettek is a zabot aratni az idén Zsa­dányban), szakembergár­dájuk is kialakult. — Éppen csak főkönyvelőt nem találunk fél éve. aki a menetközbeni, napi pénzügyi zátonyok között elkalauzolná a hajót, merthogy a rövid lejáratú üzemi hiteleket elég drágán mérik manapság!1 — hangzik el végszóként. Azt mondják, ha október végéig nem hullanak le a le­velek, kemény télre számít­hatunk. Körösújfalu határá­ban szépen megerősödött ve­tések néznek elébe a cudar időnek, miután a fák csak november elején kezdtek errefelé vetkőzni. A termé­szet itt is szunnyadni készül, a tsz meg újabb erőgyűjtés­re. Negyed századának leg­nagyobb vállalkozása elé néz jövőre: megkezdődik a 25. éve várt vízrendezés, ha igaz! Köváry E. Péter v A tíz évvel ezelőtt megnyitott budakeszi vadasparkban — ahol a hazai vadon élő állatok szabadon tenyésznek — mostanára elszaporodtak az ártalmatlan, növényevő nagyvadak Képünkön: legelésző muflonpár (MTi-fotó — Szűcs Jenő fetv. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents