Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-16 / 269. szám
1984. november 16., péntek o Tíz éve halt meg Szundy lenit fl medgyesegyházi Keletcsanádi faiskola alapítója Szundy Jenő nevét azoknak a nevei között őrizzük meg, akik életüket tették fel a kertészeti termesztés fejlesztésére. Békés megye olyan neves kertész és szőlész egyéniségeihez kötődik életműve, mint Bereczki Máté, Stark Adolf vagy Mohá- csy Mátyás. A Maros-parti kisvárosban, Makón született 1883. március 27-én. Édesapja. Szundy Károly gimnáziumi számtantanár. Édesanyja, Borcsányi Kornélia hél gyermeket nevelt fel. Szun-- dy Jenő eminens diák volt. Iskolatársai is észrevették a föléjük növő ifjút és fiatalembert. Középiskolai tanulmányai és a Nádaszsadány- ban töltött kétévi gyakornoki munka után a Kertészeti Tanintézetbe nyert felvételt. A Kertészeti Egyetem anyaiskolájában 1903. július 29-én szerezte meg az okleveles műkertész diplomát. Katonai szolgálata után 1904 őszén állami szolgálatba lépett napidíjasként. Először a nagybocskói és 1905-től a Lőcsei Állami Kertmunkás Iskolánál tevékenykedett. 1908 tavaszától a Trencséni Állami Faiskola kezelésével bízták meg. A napidíjas évek után kinevezték kertésztanítóvá. 1911 őszétől a Szilágysomlyói Földműves Iskolánál működött, majd állami hozzájárulással külföldi tanulmányutakat tett Németországban, Franciaországban és Angliában. Az akkor legfejlettebb kertészeti tudományok ismereteinek szintézisét hozta haza magával és tette közkinccsé. Visz- szatérése után a Pápai Állami Földműves Iskolához helyezték és a kertészeti tanszék vezetésével bízták meg egyévi időtartamra. Következő állomása a Munkácsy Állami Faiskola vezetése és a felvidéki gyümölcsfa-átol- tási akció béfejezése volt. 1914-ben a Palicsfürdői Földműves Iskolához került. Innen vonult be harctéri szolgálatra. Fegyver helyett a kertészet fejlesztésén munkálkodik hadosztálya területén is, mintegy 100 zöldsé- geskertet létesített. 1920-ban Makóra kerül. Az első években a Csanád megyei Méhészeti Egyesület vezető tagja, majd mint a Földművelésügyi Minisztérium gyümölcsészeti megbízottja tanfolyamokat szervezett, bemutatókat, kiállításokat rendezett nem látványosan, kihívóan, hanem egyszerűen, segítő szándékkal. Sok ezüstkalászos tanfolyamnak volt előadója. Közben a Csanád megyei Méhészeti Egyesület elnökévé választották. Azt vallotta, hogy ahol nincs méhészet, ott nincs gyümölcstermés sem. 1927. január 16-án az országban elsőként megalapította a Csanád—Arad—Torontói vármegyei Gyümölcsészeti Egyesületet, melynek hosszú ideig ügyvezető igazgatója volt. A szervezet ötezer taggal működött és 42 községre kiterjedő szakmai irányító munkát végzett. Eredményesen tanulmányozta. hogy milyen gyümölcsfajtáknak kedvező a Békés és Csongrád megyei talaj. Faiskolákat hozott létre Makón és Medgyesegyházán. Ez utóbbi Keletcsanádi Faiskola néven működött 1942-től négy kataszteri hold és 800 négyszögöl területen. Szakpropaganda vándorkiállítási anyaga, gyümölcs, és virág- bemutatója a maga idejében egyedülálló volt. A madárvédelemnek is lelkes patrónusa volt, megszámlálhatatlan rendezvénynyel és több ismeretterjesztő publikáció közreadásával gazdagította az ornitológiát. 1949-től megélhetési gondokkal küzdött, 126 forint nyugdíjat állapítanak meg számára. Kísérleti gyümölcsöse, faiskolája kártérítés nélkül állami tulajdonba került. Mindezek mellett az akkor már 66 éves országos hírnévnek és tekintélynek örvendő Szundy Jenőt szakmai visszaszorítás, gyanakvás, mesterségesen szított rosszindulat is kíséri. 1950- ben a Makói Kertészeti Vállalat faiskolai részlegéhez került fizikai munkára. 1951-től 1954-ig a kisáru- termelő kertészeket tanította a helyes gyümölcsfaápolásra. 1955-ben az ö gondolatébresztése nyomán kerül sor a kegyeleti sírkertek intézményes gondozására, köztük a szovjet katonai sírok esztétikus karbantartására. 1956- tól szakmai tapasztalatait újból elfogadják és megbízzák virágkertészeti, gyümölcsé- szeti, méhészeti kiállítások, szőlészeti és madárvédelmi bemutatók szervezésével és rendezésével. Megírta Csa- nád megye gyümölcstermesztésének történetét, melyet 1955. május 14-én az MTA elismerő oklevéllel és pénzjutalommal honorált. 1963. június 15-én megszérvezi a makói kertészeti munkaközösséget. Szundy Jenő egyéniségének és munkásságának nagyságát ismerték el akkor, amikor szülővárosában, Makón tavaly születésének centenáriuma évében egykori •szülőháza helyén emelt épület falán emléktáblát avattak és koszorúztak, a makói református ótemetőben levő örök nyugvóhelyét ünnepélyes külsőségek mellett megkoszorúzták, valamint az apátfalvi kertbarátok köre Szundy Jenő nevét vette fel. Halász Bálint kertészmérnök Szakmai instrukcióin kertésznemzedék nevelkedett. Közvetlen munkatársai körében (középen) Pályázat a távfűtő hálózatok fejlesztésére Napjaink kérdése: Mit várunk az új keresetszabályozástól? „Van három, igazán korszerű, nagy teljesítményű traktorunk, de tartunk mellette öt leírt MTZ-t is az aprómunkákra. Legalábbis így magyarázza a dolgot, pedig mindenki tudja: az a lényeg, hogy a három nagygép kezelőjének azért tudunk fejenként hatezret fizetni, mert az emtézéseknek csak három és felet adunk. így ők egyensúlyban tartják a bérszínvonalunkat.” Az eddig érvényben levő bérgazdálkodási szabályok hátulütőit természetesen nemcsak idézett tsz-elnök ismerősöm látta, s tette megfelelő fórumokon szóvá. Ki-ki sorolhatná észrevételeit, a fonákságokat saját tapasztalataiból, de tudnunk kell, hogy gazdasági életünk irányítói legalább olyan jól látták és látják: lépni kell a legfontosabb termelőerővel, az emberi munkával való gazdálkodás fejlesztésében is. A távfűtés korszerűsítésében eddig főként a hőtermelő fűtőművek, valamint az épületen és lakáson belüli berendezések fejlesztése volt előtérben, s ezzel nem tartott lépést a távvezeték-hálózat műszaki fejlesztése. Ennek következménye, hogy a nemzetközi összehasonlítás szerint, és még a hazai lehetőségekhez képest is indokolatlanul magas e vezeték- hálózatok építésének és üzemeltetésének költsége, s erőteljesen fékezi az energiatakarékos távfűtés szélesebb körű elterjedését. Ezért most az ÉVM, az Ipari Minisztérium és a hőszolgáltatás fejlesztésében érdekelt tíz vállalat és intézmény pályázatot írt ki korszerű távhőellá- tási hálózatok tervezésére. A pályázat célja, hogy új műszaki megoldásokkal legalább 20—30 százalékkal csökkentsék a távfűtőhálózatok építésének, üzemeltetésének és karbantartásának költségeit. Ily módon a kisebb településeken és lakótelepeken is kifizetődő lehet a távfűtés bevezetése, s a meglevő fűtőművek teljesítménytartalékainak kihasználása a jelenlegi hálózat gazdaságosabb bővítésével, újabb lakóterületek bekapcsolásával. Egyebek között gazdaságos lehet, ha a távfűtővezetékeket nem a föld alá süllyesztik, hanem a talaj felszíne fölött helyezik el — amint külföldi példák mutatják —, gondosan ügyelve arra, hogy a vezeték jól beilleszkedjen környezetébe, ne zavarja a városképet. Különösen előnyös lehet a szokásosnál alacsonyabb hőmérsékletű meleg vízzel megoldott távfűtés. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődök a Mélyépítési Innovációs Egyesülésnél — Budapest V.. kerület, Arany János utca 34. —, s ugyanide kell beküldeni a kész pályaműveket legkésőbb 1985. február 21-ig. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására összesen 705 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság legkésőbb 1985. április 10-ig hirdeti ki a pályázat ered- rpényét. A panaszok jelentős része közismert. A gazdasági vezetők azt kifogásolták, hogy a jelenlegi bérszabályozás megköti kezüket, nem tudnak igazán teljesítmény szerint fizetni, ha meg mégis úgy akarnak bérezni, akkor kénytelenek az alacsony fizetésűek számát szaporítani — azaz a kapun belüli munkanélküliséget fokozni. A dolgozók, legalábbis az átlagon felül teljesítők az egyenlősdit sérelmezték, lehetetlennek ítélve azt, hogy keresni csak munkaidőn túl. a vgmk-kban lehet. Legfelsőbb szinten pedig aggódva figyelték, hogy a hatékonyság csak nehezen és lassan javul, a szükségszerű munkaerő-átcsoportosítás csak nyomokban érhető tetten. Csoda-e ezek után, ha társadalmunk minden rétegében fokozott várakozás előzi meg, előzte meg az 1985. január 1-től érvénybe lépő új szabályozás kidolgozását. nyilvánosságra kerülését. Nos, Rdcz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, november 5-i sajtótájékoztatóján mindenekelőtt arról győzte meg hallgatóit, hogy ez a valamiféle „csodavárás” semmiképp sem indokolt. Csupán a szabályozás megváltoztatása önmagában nem teremt többleterőforrásokat — azaz pénzt — céljaink eléréséhez. Lehetővé teszi viszont azt, hogy a gazdálkodók lerázzák immár feleslegesnek bizonyult béklyóikat a bér- és munkaerő- gazdálkodásban. Megteremti továbbá az új szabályozás azokat a feltételeket, amelyeknek közepette a munkáltató annyi, és olyan képzettségű emberrel oldhatja meg a termelés feladatait, amennyi és amilyen munkáskéz kell a lehető legtöbb nyereség eléréséhez — méghozzá úgy, hogy erre a kívánt teljesítményre minden különösebb felső határ figyelembe vétele nélkül ösztönözheti anyagilag dolgozóit, érdem szerint. Mi hát a lényege a másfél hónap múlva életbe lépő új szabályozásnak, amely a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének szellemében fogant, s a döntést megelőző viták „keresztségében” a keresetszint-szabályozás nevet kapta. Bocsássuk előre, hogy a vállalatok egy jelentős részénél — azoknál, amelyeknek a tevékenységében nem ésszerű, lehetetlen az erőteljes nyereségérdekeltség érvényesítése — továbbra is az úgynevezett központi keresetszabályozás marad érvényben. A gazdálkodó szervezetek egy másik — kisebb — hányada — központi döntés, vagy saját választás szerint egy darabig még, de csak átmenetileg, az éves átlagkereset-növekedés után fizet emelkedő adókulcs alapján keresetadót. Ide sorolják a monopolhelyzetben levőket, s azokat a cégeket, amelyekről egyértelműen bebizonyítható, hogy egyelőre nem tudnának az új követelményekkel megbirkózni. Az előbbiekből talán kitűnik, hogy az új követelményeket a termelőknek azon nagyobb felénél léptetik érvénybe, amelyek már ma is a piacon mérik össze erejüket, azaz a versenyszférában élik mindennapi gazdálkodó, termelő életüket. Ezek a nyereségérdekeit vállalatok január elsejétől minden egyes dolgozójuk után, azoknak az éves keresete — bére, nyereségrészesedése — alapján külön-kü- lön fizetnek adót, függetlenül a vállalati keresetszínvonaltól, bértömegtől. Az új esztendőben tehát a gépipar, az építőipar, a vegyipar, könnyűipar jelentős részében, az építőipari kivitelezésben, egyes élelmiszer- ipari, közlekedési és belkereskedelmi szakágazatokban a vállalatok minden dolgozójára külön kiszámítják a kereset nagysága szerint növekvő adót, és ezek összesítése adja meg a vállalat által fizetendő összkereseti adót. Mi következik mindebből? Egyszer az, hogy a vállalat immár — még a vgmk- kal versenyezve is — meg tudja fizetni legjobb dolgozóit. ebben szabad a keze. amennyiben van miből fizetnie, vagyis nyereséges. A másik pedig, mivel a keresetek után elég tisztességes summát kell keresetadóként befizetnie, alaposan meg is nézi, hogy kit fizet meg. Csak azt, aki valóban hozzájárul a nyereségtermeléshez, így ahhoz, hogy fizetni lehessen. Nem kell különösebb közgazdász! végzettség a sor további végiggondolásához. Egy biztos, nem lesz szükség ezek után külön létszámgazdálkodást folytatni. A „vattaemberektöl” saját érdekében válik meg a vállalat, ugyanígy a saját érdekükből hagyják el a jól dolgozók azt a céget, amely nyereség híján nem tudja munkájukat becsületesen megfizetni. És ez csak egy — előre számított — következtetés, de már ez is egybevág a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének céljaival. A többiről rövidesen tapasztalataink is lesznek! Kőváry E. Péter A megye fontosabb gazdasági jelzőszámai 1984. 1—IH. negyedév (az előző év azonos időszakának ",,-ában) Állami és szövetkezeti ipar együtt A termelés volumene: Nehézipar 109,3 Ezen belül: gépipar 104,5 építőanyag-ipar 109,3 Könnyűipar 99,9 Egyéb ipar 107,5 Élelmiszeripar 107,2 Ipar összesen 106,3 Ezen belül: állami ipar 105,8 szövetkezeti ipar 108,2 A foglalkoztatottak száma 100,9 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 105,4 A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 106,6 kivitelező építőipar Az építési-szerelési tevékenység termelésének volumene 90,0 A foglalkoztatottak száma 98,1 A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 103,5 MEZŐGAZDASAG A fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek értékesített mennyisége: vágómarha 4 89,3 vágósertés 1 súly alapján 112,2 vágóbaromfi J 108,2 tehéntej, liter alapján 101,4 tyúktojás, darab alapján 94,9 A foglalkoztatottak száma: állami gazdaságokban, kombinátokban 98,7 mezőgazdasági tsz-ek közös gazdaságaiban 98,8 A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére: állami gazdaságokban, kombinátokban 106,1 mezőgazdasági« tsz-ek közös gazdaságaiban 106,0 BELKERESKEDELEM A kiskereskedelem eladási forgalma (folyóárakon) 107,7 Ezen belül: bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek 108,1 vendéglátás 107,2 ruházati cikkek 104,4 vegyes iparcikkek 108,3 A foglalkoztatottak száma 96,9 A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 106,3 Az ipar termelésének növekedési üteme a harmadik negyedévben valamivel kisebb volt, mint az első félévben, de a kilenchavi termelés volumene így is 6,3%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A könnyűipar kivételével (ahol a termelés az egy évvel korábbi szinten alakult), minden ágazat bővítette termelését. Az átlagosnál jobban növekedett az építőanyag-ipar teljesítménye, ezen belül a tégla- és cseréptermelés mennyisége. Az élelmiszeripar termelése jobban bővült az átlagosnál. Az ágazaton belül a húsipar, a baromfiipar és a hűtőipar termelésnövekedése volt számottevő. Az ipar a belföldi értékesítés fokozása mellett bővítette exportját is, mégpedig annál nagyobb ütemben. Az ipar egészében átlagosan 52 760 főt foglalkoztatlak, ebből 37 450 főt az állami, 15 310 főt a szövetkezeti iparban. A létszám az állami szektorban 1,4“ (>-kal emelkedett,, a szövetkezetiben minimálisan csökkent. Az iparban foglalkoztatott 44 260 fő fizikai dolgozó havi átlagbére 4520 forint volt, az egy évvel korábbinál 6,6" „-kai több. A kivitelező építőipar teljesítménye — összefüggésben a beruházási igényekkel, illetve a termelési struktúra módosulásával — az idén is csökkent. (Az építőipar termelése országosan is alatta maradt az egy évvel korábbinak.) A foglalkoztatottak átlagos száma (45.60 fő) 1,9%- kal kevesebb volt, mint egy évvel ezelőtt. A fizikai foglalkozású dolgozók havi átlagbére valamivel meghaladta a 4600 forintot, s 3,5° '„- kai emelkedett. A mezőgazdaságban a fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek együttes értékesítésének volumene kilenc hónap alatt 7,5%-kal emelkedett. Vágómarhából és tyúktojásból csökkent a felvásárolt mennyiség, viszont vágósertésből és vágóbaromfiból jelentősen, tehéntejből kismértékben növelték az eladott mennyiséget. A mező- gazdasági nagyüzemekben együttesen a foglalkoztatottak átlagos száma 48 045 fő volt, ebből az állami gazdaságokban, kombinátokban 10 200, az mgtsz-ek közös gazdaságaiban 35 990 fő, mindkét szektorban valamivel kevesebb, mint egy évvel korábban. A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 6,6" „-kai emelkedett egy év alatt; az állami gazdaságokban, kombinátokban 4720, az mgtsz-ek közös gazdaságaiban 4270 forint volt. A kiskereskedelem eladási forgalma január—szeptember hónapokban 13 milliárd 725 millió forint volt, folyó árakon számítva 7,7" „-kai haladta meg az egy évvel korábbit.« Az árváltozások hatását kiszűrve, az összforgalom volumene csaknem egy százalékkal alatta maradt az előző év január— szeptemberinek. Az egyes árufőcsoportok közül csak a vegyes iparcikkekből eladott mennyiség emelkedett, megközelítőleg l°„-'kal, a többié 1—5" „-kai csökkent. Az év első kilenc hónapjában növekedett a megye idegenforgalma. A kereskedelmi szálláshelyeket összesen 86 600 vendég kereste fel, ebből 16 070 külföldi vendég volt. Az összes vendégek száma 5,1" „-kai, ezen belül a külföldieké 40,0" „-kai emelkedett. Mindezekben jelentős szerepe volt annak, hogy Békéscsabán rendezték meg augusztusban a XII. motoros műrepülő világbajnokságot, s e rendezvényt sokan felkeresték. Békéscsaba, 1984. nov. 15. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÉKÉS MEGYEI IGAZGATÓSÁGA Szundy Jenő a dél-alföldi gyümölcstermesztés, méhészet és szőlészet megalapítója
