Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-15 / 268. szám

1984. november 15., csütörtök Emlékirat egy tanácsházáról Száz évvel ezelőtt, 1884. jú­lius 6-án a mezőkovácsházi- ak ünnepélyes keretek kö­zött helyezték el az épülő községháza és a jegyzői la­kás alapkövét... (AZ ELŐZMÉNYEK) Ba­logh György könyvtáros Bá­lint Ferencnek, a városi jo­gú nagyközségi tanács vá­rosfejlesztési és ellátási osz­tálya műszaki csoportvezető­jének segítségével szerény, de annál értékesebb kiad­ványban adta közre a régi és az új tanácsháza építésének történetét. A községháza és a jegyzői lakás alapjába annak ide­jén „Emlék-iratot” helyeztek el, amelyben tájékoztatják az utókort a középület létreho­zásáról, a község addigi tör­ténetéről. Ezt a községházát azonban, amely 1950-től ta­nácsházaként működött, műszaki, technikai és köz­ségrendezési okok miatt 1984 márciusában lebontot­ták. A tanácsülés úgy dön­tött, hogy az alapkőben ta­lált okmányt, elődeik üzene­tét közreadja és tájékoztat­ja a jelen, a jövő nemzedé­két az új tanácsháza építé­sének mozzanatairól. Mezőkovácsháza 1872-től 1984-ig járási székhely. Alap­vető változást 1944. október 6., a felszabadulás hozott. Az új haza építésének elenged­hetetlen feladata volt a köz- igazgatás átszervezése. Ko­vácsháza lakói 1950. október 22-én 80 rendes és 40 póttag­ból álló tanácsi testületet vá­lasztottak. A község időköz­ben sokat fejlődött. Ennek bizonyítéka az is, hogy a te­lepülést a Békés megyei Ta­nács 1970-ben nagyközséggé nyilvánította. A járások megszüntetésével pedig ez év január 1-től Mezőkovácshá­za városi jogú nagyközség lett. (A TERVEZÉS) A megyei tanács 1975-ben elkészítette és jóváhagyta a megye ötö­dik ötéves tervét. Ebben sze­repelt, hogy Mezőkovácshá- zán 10 millió forintos beru­házással új tanácsházát épí­tenek. A nagyközségi tanács szakigazgatási szerve még ebben az esztendőben meg­rendelte a program- és ki­viteli tervet a Békés megyei Tanács Tervező Vállalatától. _ Az elképzeléseket december­ben rögzítették. Ezek sze­rint az új tanácsházát, az összevont rendezési tervben meghatározott helyen, a fel­építendő 12 tantermes általá­nos iskolától délnyugatra kell elhelyezni. Az UNIVÁZ, vagy hagyományos szerke­zettel épülő tanácsháza há­romszintes lesz. Az 1040 négyzetméter alapterületen 43 helyiséget alakítanak ki. Első lépésként kisajátítot­ták az itt levő lakóházat, amelyet a tanács költségve­tési üzemének dolgozói tár­sadalmi munkában lebontot­tak és elrendezték a terepet. A beruházási programot 1976 őszén letették az asztal­ra. Lényege: a tanácsházát UNIVÁZ-szerkezetből föld­szint és két emeletes épület­ként hozzák tető alá. Az épí­tés várható teljes költsége már 13 millió 186 ezer fo­rint. A helyi tanács végre­hajtó bizottsága jóváhagyta a programot és megrendelte a kiviteli terveket. A szerző­dést 1977 májusában megkö­tötték a tervezővállalattal. Ezután jött a bökkenő. A megyei tanács tervosztálya az összeget magasnak talál­ta és elrendelte a tervek mó­dosítását. így az épület iro­dahelyiségeinek alapterülete egyharmadára csökkent. A háromszintes tanácsháza 54, egyenként 14 négyzetméte­res irodákból áll. A módosí­tott terveket 1978 júliusában kézhez kapták. Az előirány­zott költség ekkor 11 millió 747 ezer forintot tett ki. Ugyanakkor a tervezők a korábban megkötött szerző­dést felmondták, mert a be­ruházók szerint csak 1979 második negyedévében lesz szükség a kiviteli tervekre, hiszen az építkezés áthúzó­dik a VI. ötéves tervre. Ekkor a tervezővállalat emberei leültek tárgyalni a leendő kivitelezővel, a Me­zőkovácsházi Építőipari Szö­vetkezeti Közös Vállalattal. A tanács az építés meggyor­sításában bízva megrendelte az UNIVÁZ-szerkezetet és újból megbízta a tervezővál­lalatot a kiviteli, valamint a belső építészeti tervek elké­szítésével. Közben a szövet­kezeti közös vállalat nem vállalkozott a tanácsháza felépítésére. Végül az akkori ÉPSZER Vállalatot sikerült rávenni a munkára. Ennek tudatában 1980 tavaszán el­készültek a kiviteli tervek, megszületett az építési enge­dély és október 1-én elkezd­ték az alapozást. (A BONYODALMAK) A következő évben sokasodtak a bonyodalmak. A tanács végrehajtó bizottsága drágá­nak tartotta a belső építésze­ti tervek árait, ezért ezekről lemondott. De a szegény em­bert még az ág is húzza: 1981 februárjában megszűnt az ÉPSZER. A DÉLÉP, mint jogutód felülvizsgálta a szer­ződéseket és az átadási ha­táridőt 1982. március 30-ban határozta meg. A végrehajtó bizottság sem tétlenkedett. Korábbi álláspontját módo­sítva újból megrendelte a belső építészeti terveket. Vi­szont: az államigazgatási munka .korszerűsítése meg­követelte, hogy az új tanács­házán ügyfélszolgálati iroda legyen. Ezért az eredeti ter­vet átdolgozták. A földszin­ten az adócsoport helyére fülkerendszerű irodákat ter­veztek. Ekkor a megyei ta­nács tervosztálya közölte: az építkezésre 15 millió forintot adnak, ebből a belső építé­szetre mintegy 3 milliót költ­hetnek. Két hónap múlva a beruházási összeg 16 és fél millióra nőtt. A belső építészet ekkorra kulcsfontosságú lett. A DÉL­ÉP viszont csak 1983-ban tudta volna elkezdeni ezt a munkát. Hogy az átadási ha­táridőt tartani lehessen, a helyi tanács költségvetési üzeméne bízták a faburkolat, az álmennyezet, a padlóbur­kolás, a bútorok elkészítését. A határidő megtartása így is veszélybe került. Olyannyira, hogy 1982 januárjában az építő vállalat létszámhiány­ra hivatkozva leállította a munkát. Szerencsére a belső falazást az Üj Alkotmány Tsz építőbrigádja, az út, a járda, a parkoló építését pe­dig a helyi ÉSZKV vállalta. A gond persze ezzel sem ol­dódott meg. A DÉLÉP a szükséges építőanyagokat nem tudta beszerezni. Sőt, szobafestőket és mázolókat sem adott, a feladat szintén a termelőszövetkezetre há­rult. Közben elkészült a ta­nácsháza melléképületeinek beruházási programja. A raktárak, a garázs felépíté­sére azonban már nem ju­tott pénz. A Békés megyei Beruházá­si Vállalat 1983 márciusában tanácskozást hívott össze. Itt a megyei tanács tervosztá­lyának a képviselője beje­lentette: további határidő­módosításhoz nem járulnak hozzá. Ennek ellenére az építő vállalat 1983. augusztus 31-ét jelölte meg átadási ha­táridőként. Hiábavalónak bi­zonyult a kötbérrel való ijesztgetés is, az épület az újabb határidőre sem készült el. Az ismételt megbeszélé­sek hatástalanok és ered­ménytelenek maradtak: a november 7-i átadás is meg­hiúsult. (AZ ÁTADÁS) A DÉLÉP végül is december 19-én be­jelentette, hogy a tanácshá­za elkészült és 1984. január 20-ig a műszaki hibákat ki­javítják. A kulcsátadáskor azonban újabb rendellenes­séget találtak. A márciusi üzembe helyezési eljáráskor kiderült: az épület üzemelte­tésre alkalmatlan. És jött az államigazgatási átszervezés. A városi jogú nagyközségi tanács a volt járási hivatal épületébe költözött. A lét­szám természetesen megnőtt. A 30 személyre tervezett ta­nácsháza szűknek bizonyult. Újabb tervmódosítás követ­kezett. Az ügyfélszolgálati fülkék helyén ma már ismét irodák vannak. A 20 millió forintba kerülő új tanácsházát 1984. október 26-án ünnepélyesen átadták... Seres Sándor A múlt szombaton Gyula központjában, a Vásárhelyi Pál u. 2. szám alatti ház lakói társa­dalmi munkában feltöltötték a régóta elhanyagolt és parkosításra váró terület egy részét. A föld ideszállítását a kertészeti vállalat és az ÁFÉSZ rakodógéppel és teherautóval segítette. A rendezésben szintén érdekelt Univerzál Kereskedelmi Vállalat anyagilag támogatja a vál­lalkozást. A munkát most szombaton folytatják Fotó: szőke Margit Elégedettek a mezőkovácsházi vásárlók a Mozaik Áruház zöldség-gyümölcs osztályának áruválasztékával Fotó: Balkus Imre Jó adósok a sarkadkeresztúriak (Tudósítónktól) A sarkadkeresztúri tanácsnál a közelmúltban értékelték az adóügyi tevékenység helyzetét. Megállapították, hogv a7 adózás nem kap nagy nyilvánosságot, holott komoly jelentősége van mind népgazdasági, mind társa­dalmi szempontból. Kedvező el­lenben. hogy a sarkadkeresztú­riak jó adósok, többségük idő­ben eleget tesz adófizetési köte­lezettségének, elenyésző azok száma, akiknek hátralékuk van Ismert, hogy ez év elejétől korszerűsítették a tanácsoknál az adóügyi munkát. Ehhez már a múlt év tavaszán fel kellett dolgozni minden adózó adatait, hiszen az elektronikus nyilván­tartás alapja a személyi szám. Hiába fordítottak erre nagy fi­gyelmet a sarkadkeresztúri ta­nács dolgozói, előfordult néhány hiba a személyi számok rögzí­tésében. Szerencsére, még a gé­pi rögzítés előtt sikerült korri­gálni ezeket az adatokat, s eb­ben jelentős részük van a ta­nácsi költségvetési elszámoló hivatal adóügyi dolgozóinak, akik türelmesen és segítőkészen álltak a helyi tanács dolgozói mellé. így azt lehet mondani, hogy napjainkban a tanács szin­te napra készen ismeri az adó­zók helyzetét, s képes adatot szolgáltatni a felettes szervek­nek.- d. j. ­Több kötőtű Hosszú időn át hiánycikk volt a kötőtű. Hazait csak el­vétve lehetett kapni, s ke­vés volt a külföldiből is. A hiányra felfigyeltek a szö­vetkezetek, s a jelek szerint jó üzletet látnak a kötőtű gyártásában, mert a feladat­ra egyszerre négyen is vál­lalkoztak. Körkötők készülnek a kis- némedi Aranykalász, vala­mint a sárospataki Kossuth Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben. A kisnémediek portékája fából van, a sáros­patakiak viszont műanyag kötőtűt is kínálnak. Hosszú fa kötőtűk gyártására vállal­kozott az Egyesült Fo­nottáru Háziipari Szö­vetkezet, míg a buda­örsi Universal Ipari és Szol­gáltató Kisszövetkezet meg­maradt a hagyományos, rozsdamentes acél kötőtűk mellett. A négy szövetkezet munkája nyomán az idén összesen több mint 1 millió 200 ezer kötőtűt hoznak for- galofnba. Kínálatuk nagyobb részét már átadták a keres­kedelemnek. A szövetkezetek e termékeiket általában a legkeresettebb, 5—10 milli­méteres nagyságban készítik, de megjelentek már az en­nél kisebbek is. A fa, a műanyag és az acé] kötőtűk mellett nemso­kára teflon bevonatúnk is kaphatók lesznek. A teflon előnye, hogy a kötőtűre munka közben nem izzad rá a kéz, s a fonal is jobban csúszik rajta. Az Universal Kisszövetkezetben már 3 ezer pár hosszú kötőtűt ké­szítettek impregnált ötvözött alumíniumból. Az Egyesült Fonottáru Háziipari Szövet­kezet pedig ezen a héten ad át kereskedelmi partnerének csaknem 10 ezer teflonszerű bevonattal ellátott hosszú és körkörös kötőtűt, amiből ka­rácsonyig várhatóan további 50 ezer kerül a boltokba. A háziipari szövetkezet másik újdonsága a fém-műanyag kombinációjával készült ha­talmas biztosítótű lesz, ami a félretenni kívánt szemek felszedésére szolgál. Ezzel is karácsonyig szeretnének megjelenni a boltokban. Az Aranykalász Mgtsz-ben pe­dig új formájú műanyag kö­tőtűt állítanak elő. A tű vé­ge a szokásosnál jobban el­keskenyedik, azért, hogy könnyebben lehessen a sze­met levenni. Az első minta­darabokat várhatóan még ebben a hónapban elkészítik. Gigantománia Az ÁFÉSZ-elnök büszkén mutogatja az alig ezer lélekszámú faluban a nagy alap- területű ABC-áruházat. A másik községben emeletes étterem és presszó áll kihaszná­latlanul, hiszen naponta alig öt adag ételt adnak el étlapról, ezzel szemben nincs meg­felelő élelmiszer- és iparcikküzletük. A reprezentatív, hatalmas termeivel üresen ásítozó vendéglő vezetője meséli, hogy sze­rencséjük van a hétvégi lakodalmakkal, a hideg vízre valót sem keresnék meg e ren­dezvények nélkül. Egyik kisvárosunk ipar­cikkáruházának a földszintjén élelmiszer- részleget voltak kénytelenek létrehozni, mert az üzlet a csőd felé haladt. • E korántsem teljes példasor azt mutat­ja: valami hibádzik a kereskedelemben, a vendéglátásban a beruházások körül. Mi­közben a falvak, a kistelepülések, a városi peremkerületek üzlethálózata általában el­avult, néhol találkozhatunk „gigantikus” áruházakkal, boltokkal. Költségtakarékos, praktikus, felújítás, korszerűsítés helyett olyan beruházásra vállalkoznak, amely semmiképpen nem indokolt. A bajok gyö­kere talán ott van, hogy nem eléggé át­gondolt a fejlesztési politika ezeknél a cé­geknél. Előzetes gazdasági számítások, kö­rültekintő piacfelmérés nélkül, csupán szubjektív alapon döntenek cgy-egy üzlet felépítéséről. A bővítésre való törekvés önmagában dicséretes lenne, ha a vásárló­erő nagysága, a vonzáskörzet, az idegen- forgalom garantálná a megfelelő kihasz­náltságot. Sokszor azonban a boltok for­galmi hatékonysága az általánosan elérhe­tőnek a felét, a kétharmadát sem éri el. A vezetők ilyenkor átkozzák a szabályozó- rendszert. az előírásokat. Holott létrehoz­tak olyan üzleteket, amelyek nem működ­tethetők gazdaságosan és pénzügyileg baj­ba sodorják a vállalatot, a szövetkezetei. A túlméretezett egységek fenntartása hor­ribilis összegekbe kerül és nem jut pénz a kisebb boltok tatarozására, karbantartásá­ra. Ugyanakkor beállnak a sorba, tartják a markukat a közösből mért forintokért, mintha semmi sem történt volna. Nem szeretnék senkit megbántani, mert tudom: ezt a gigantomániás szemléletet olykor a kényszer szüli. Melyik községi ve­zető nem dicsekszik dagadó kebellel az odalátogató idegennek, hogy lám milyen gyönyörű ABC-áruházat, éttermet építet­tek. Verte az asztalt eleget érte. Valóban, jó néhány év beletelik, míg a falugyűlése­ken, a tanácstagi beszámolókon elhangzott javaslatból, óhajból valóság lesz, betelje­sedik a nagy álom. Aligha lehet ezért va­lakit is elmarasztalni. A hiba ott van, hogy a döntéseknél nem járnak el körültekintő­en, demokratikusan és szakszerűen. Ügy vélem, csaknem minden állampolgárral el lehet fogadtatni a különböző választási le­hetőségek közül a legjobbat: mire használ­ható leghatékonyabban a rendelkezésre álló pénz. Nem vagyok meggyőződve ar­ról: az ott élők többségének kifejezetten az a fontos, hogy minél nagyobb hodály- ban bolyongjanak a bevásárlókosárral, vagy csillogó-villogó színes fények alatt igyák meg a méregdrága féldecit. Inkább átmennek a maszek fabódéjába. A kiste­lepülések lakói azt szeretnék: ne elhanya­golt külsejű, kopott berendezésű, düledező épületben, térdig érő szemétben vegyék meg a mindennap szükséges cikkeket, ha­nem szerény, de kellemes környezetben vásárolhassanak. Mert mit ér a nagy bolt, áru nélkül? A gigantománia ugyanis óha­tatlanul oda vezet, hogy nem jut pénz for­góalapra, vagyis üresen maradnak a pol­cok, a gondolák, de még a raktárak is. Ez pedig senkinek sem jó. Persze, ezek a beruházások zömében még akkor kezdődtek, amikor több forint jutott fejlesztésre. A következményeket most nyögik ezek a vállalatok, szövetkezetek. Ami végképp elszomorító: napjainkban is találkozhatunk erőltetett beruházásokkal. Tartja magát a gazdasági kényszernek sem mindig engedelmeskedő megszokás, amely törvényszerűen bukáshoz vezet. Kérdés: ki felel e költséges mánia kö­vetkezményeiért? S. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents