Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. október 13., szombat i NAGYVILÁG ti HAMM Magyar-francia kapcsolatok Jő ajánlólevél — követeink Párizsban Néhány héttel ezelőtt Buliék meghívására Grenoble- ban jártam. A dél-franciaor- szági nagyváros közvetlen közelében működik a cég egyik legfontosabb gyára, a Bull Sems, ahol is különböző számítógépeket állítanak elő. A vendégek itteni szokás szerint az érkezéskor kis kartonlapot kapnak, rajta a nevük és az ország, ahonnan jöttek. így a házigazdák azonnal láthatták, hogy e sorok szerzője Magyarországról jött. Nos, ez ott jó ajánlólevélnek számított. Szinte a nyelvük tört bele, ahogy igyekeztek kimondani Székesfehérvár nevét, itt már többen is jártak közülük, s egészen jó hangsúllyal tették aztán hozzá a másik kulcsszót: VIDEOTON. Ez a magyar üzem ugyanis francia licenc alapján gyárt kis kézi számológépeket. Először az ugyancsak francia Thom- sonnal alakult ki kapcsolat, de ahogy az államosítás után rendezték az egyes gyárak gyártmánylistáját, a Bull Sems kapta ezt a munkát és örökölte vele együtt a Videotont. Természetesen nem ez a francia—magyar ipari együttműködés egyetlen és jól bevált területe. Hat évvel ezelőtt megállapodást írt alá a Chemolimpex magyar külkereskedelmi vállalat és a Rhone-Pulance. A mindkét fél számára előnyös együttműködés kiterjed különböző olajipari termékek, gyógyszerek és gyógyászati félter- mékek gyártására és forgalmazására. Vagy egy másik példa: a Martfűi Cipőgyár, a Hungarocoop közreműködésével jó tíz éve szerződött az Adidas cég franciaországi fináléjával. Az együttműködési megállapodások sorát hosszan lehetne még folytatni, hiszen még nem is tettünk említést a textilipar- ' ban kialakult kooperációról, és ennek sorában is a világhírű Pierre Cardin céggel született egyezségről, vagy az Ikarus és Renault autógyár közti szerződésről. Tény. hogy a jelenleg érvényben levő megállapodások száma eléri az ötvenet, és további harmincról folynak tárgyalások. Szépen fejlődik a két ország egymás közti kereskedelme is. Már a ’60-as évek elejétől megállapodás szabályozza és szorgalmazza a külkereskedelmet. Huszonegy év alatt a korábbi időszakhoz viszonyítva megnégyszereződött a Francia- országba irányuló magyar forgalom, a franciák pedig öt és félszeresére növelték exportjukat a magyar piacon. Ez a kibontakozás a ’80-as évektől azonban lelassult. A gazdasági együttműködés mértéke — hőfoka — természetesen nem választható el a politikai kapcsolatok alakulásától. Említettem már, hogy a ’60-as évek elején lendült fel országaink között a külkereskedelem. Ennek magyarázataként el kell azt is mondanom, hogy a ’60-as évektől vált rendszeressé Magyarország és Franciaország közt a politikai párbeszéd. Egy példa: a külügyminiszterek 1965-től 1983-ig hat alkalommal találkoztak. 1968 számít a nagy fordulópontnak. Ekkor látogatott Franciaországba a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke. A vendég és házigazdája kölcsönösen kifejezte szándékát a kapcsolatok sokoldalú szélesítésére. A francia miniszterelnök 1973-ban adta vissza a látogatást. Két év múlva ismét magyar vendég érkezett a Szajna-partra. Lázár György látogatása a kapcsolatok fejlődését nyugtázta. 1977-ben Raymond Barre, akkori francia miniszterelnök látogatása következett. Ilyen előzmények után került sorra Giscard d’Estaing akkori köztársasági elnök meghívására. Kádár János első látogatása, amelyet — mint a két fél kölcsönösen leszögezte — történelmi fontosságúnak tekintenek a két nép kapcsolatában. A két nép közti jóviszony ápolását az 1981-ben hatalomra jutott Francois Mitterrand is fontosnak találta, s 1982 júliusában hazánkba látogatott. Egy évvel később miniszterelnökét, Pierre Mauroy-t fogadták Budapesten. A tényszerű számba vétel a politikai, a gazdasági és kulturális kapcsolatokról azt bizonyítja, hogy a különböző társadalmi rendszerhez tartozó országok vezetőinek sok mondanivalója van és lehet is egymás számára. Tizenkilenc vers a címe annak a kötetnek, amelyet a francia Alfa Kiadó jelentetett meg, s amely Weöres Sándor verseit tartalmazza. A csinos kis füzetet a tavaszi könyvszalon keretében egyszer már bemutatták. Akkor a sajtófogadáson sokan vettek részt. A kiadó most. hogy — Weöres Sándor a francia kormány meghívására Párizsban járt — ismét meghívta az érdeklődőket. Azt hittem, néhány magyar lesz majd csak jelen, akik szeretik és ismerik Weöres verseit. Végül is 100—150-en jöttek el, zömében franciák, autogrammot kérni, interjút készíteni, és egyáltalán, megismerni ezt az eddig Franciaországban ismeretlen magyar költőt. Persze ebből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a magyar költők meghódították a francia könyvkiadást. Az ismerkedés, az érdeklődés egyelőre a kezdet kezdeténél tart. De így is megjelentek Illyés Gyula válogatott versei, egy Hubay-kötet, közzétették a francia—magyar nyelvészeti kollokvium jegyzőkönyvét, is. Most pedig azt tervezik, hogy kiadnak egy Karinthy Frigyes-kötetet. Hamarosan Krúdy Gyula is kapható lesz a Quartier Latin könyvesboltjaiban. Az újak közül pedig Esterházy Péter neve szerepel a francia nyelven megjelenő magyar szerzők listáján. Ennél sokkal nagyobb az érdeklődés a magyar filmek iránt. A párizsi Magyar Intézet évente 200—250 vetítést rendez a kultúrházakban és a filmklubokban. De nemcsak itt vannak jelen a magyar filmek, hanem a városi mozikban is. Szabó István és Mészáros Márta filmjeit megszokták és elfogadták. Éppen a napokban mutatták be a Napló gyermekeimnek című művet. Színházi bemutató mindössze egy olyan volt, amelyben magyar művet magyar művészek adtak elő, méghozzá Nancy-ban, ahol a nemzetek színházai találkoztak. Itt a Vígszínház mutatta be a Kőműves Kelement. Legalább ilyen érdekes volt az a két előadás, amelyet Párizsban, a Pompidou kulturális központban rendeztek, s ahol francia művészek adták- elő — természetesen franciául és a francia közönségnek — Madách Az ember tragédiája című művét és egy Déry-darabot, az Óriás csecsemőt. Terv még csak, de hadd említsem már most az Ecpace Pierre Car- dint, amely az első szovjet rockoperát is bemutatta, a tervek szerint a jövő évben látja vendégül az István, a királyt is, néhány előadásra. Zenei életünk kiválóságai sűrűn megfordulnak Párizsban. Hol Kocsis Zoltán zongorázik a Chatelet bal oldalán levő Theatre Musical de Paris, színpadán, hol a szemben levő Theatre de la Vilié látja vendégül Ránki Dezsőt. Néhány napja pedig valóban látványos parádéja volt a magyar muzsikának: az egyik francia adó, a Radio France Musique 48 órás műsort adott Budapestről. Szerepelt ebben a műsorban valamennyi ismert és elismert művészünk, s a komoly zenei alkotások mellett helyet kapott a népi muzsika, az operett és a dzsessz is. Nem lenne teljes a kép a képzőművészek nélkül. Tavaly a textilművészek mutatkoztak be nyolc francia városban. Idén a fotóművészek jönnek Párizsba, jövőre pedig a fiatal magyar festők tárlatát tervezi a párizsi Magyar Intézet. És végül a tudomány: jelenleg öt francia egyetemen, lehet a magyar nyelvet és irodalmat tanulmányozni. Az oktató munkának az egybehangolására elhatározták, hogy felállítják a Hungarológiai Központot. Ez az egyetem-közi intézmény kapja meg azt a 2500 magyar nyelvű könyvet is, amelyet a Sorbonne épületében egy impozáns kiállítás keretében mutattak be az érdeklődőknek . . . Párizs, 1984. október. Önody György Az NDK-ban az előre gyártott elemekkel végzett építés során is figyelembe vehetők a helyi architektonika sajátos jegyei. Különösen a régi városrészek foghíjas házsorainak kiegészítésénél van erre szükség. Felvételünkön: Erfurt belvárosának főtere, az Anger A XVIII—XIX. században épült lakóházak, jellegzetes fával borított erkélyekkel (Fotó: Sofiapress) Város a tengerben Az ősi Neszebár Európa egész partvonalán nem lehet találkozni hasonló jelenséggel: a félszigetet csupán egy keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel. Mintha ez a sziklás terület tovább akarna úszni a tengerbe, de a part fogva tartja .A tenger mélyen alámosta a neszebá- ri partokat. Hajdanában sokkal nagyobb volt a város területe, ma alig 800 méter hosszú és 300 méter széles a félsziget. A szárazföldről Neszebarba egyetlen út vezet a keskeny földszoroson keresztül. Most is, mint évszázadokkal ezelőtt. a városba az ősi várfal kapuján lehet bejutni. Az archeológiái kutatások révén mind többet tudunk meg a város múltjáról. Me- szembria néven a trákok alapítottak itt először települést. Az i. e. VI. századtól görög gyarmatosok telepedtek le. Az i. u. I. században megkezdődött a római hódoltság ideje. Később a város Bizánc kötelékébe tartozott, a IX. század elején pedig bolgár uralom alá került. A század elején Ne- szebar kis halászvároska volt. A szocialista forradalom győzelme után (1944) megkezdődött a helyreállítása. A közelben található a Fekete-tenger egyik legszebb üdülőtelepe, a Napospart. Neszebár vonzó hely a turisták számára. Elbűvölő kis utcáit járva, minden lépésnél régészeti emlékekkel találkozhatnak az idelátogatók. A város központjában van az V. századból fennmaradt Sztara Mitropolia nevű bazilika. Az idén nyáron kiváló bolgár és külföldi zenészek hangversenyét rendezték meg benne. A korai kereszténykorból más műemlékek is megtekinthetők. köztük a Morszkata bazilika, amelynek romjai meredeken kiugranak a tenger fölé. Érdekesek a X. és XV. század között épült középkori templomok is. Valamikor 50 volt belőlük, napjainkig csupán hét maradt épségben. A legrégibb közülük a Keresztelő Szent János- templom, amelyben a régészeti múzeum kapott helyet. Sok értékes régészeti lelet — szobrok, ékszerek, pénzérmék, kerámiatárgyak stb. — várja itt a látogatókat. A régészeti érdekességek közé tartoznak a XVIII. és XIX. században épült festői lakóházak. A kőből épült házakat kívülről faburkolattal látták el. Az egymás mellett sorakozó házak udvarából virágok, mandula- és fügefák kandikálnak ki. Az egyik házban a néprajzi múzeum kapott helyet, amelyben különböző népvi-v seleti ruhák, szőttesek, díszítések, ékszerek láthatók, de megismerkedhetünk a vidék hagyományos foglalkozásaival is. A* néhány éve műemlék várossá nyilvánított Nesze- barban tovább élnek a hagyományok. Reggel korán a halászok kimennek a tengerre és délfelé már mindenütt érezhető a friss tengeri hal szaga. A város ma is meghitt hangulatot áraszt, turisták sokaságát vonzza romantikus falai közé. Az UNESCO 1983-ban a világ legnevezetesebb kulturális és természeti értékei közé sorolta be a bolgár Ne- szebart. Magdalina Sztancseva (Sofiapress — KS) Beszélgessen kompjúterével Nem újdonság immár, hogy a számítógépek egyre beszédesebbé válnak, de az idei párizsi informatikai szalonon, a SICOB-on a korábbinál is több kompjúter szólalt meg, sőt, folytatott párbeszédet ember 1 partnereivel. 1979-ben a Texas Instruments „mágikus diktálása” indította el a lavinát. Az elektronikus szintetizátor egyszerűen kimondta azokat a betűket, amelyeket leütötték klaviatúráján, illetve ezen az alapon egész szavakat mondott ki. A szintetizátor azonnal bevonult az angol nyelvoktatás eszközei közé — persze szigorúan csak kezdők számára. A következő esztendőben a Sharp már valóságos beszé„Nem nézhetjük tétlenül, hogy tönkremegy ez a hatalmas és híres folyó, amelynek szent erejében emberek milliói bíznak” — Indira Gandhi miniszterelnök írta e sorokat kormányának a környezetvédelemért felelős miniszteréhez nemrég, egyben felszólítva őt, hogy tegyen hatékony intézkedéseket a hinduk szent folyójának megmentésére. Mert a Gangesz, ez a 2700 kilométer hosszú folyam bűzös és életveszélyes szennyvízcsatornává vált. A Himalája hegyei között, ahonnan ered, vize még tiszta és élvezhető. Mire azonban a Bengáli-öbölhöz jut, már sok milliárd liter szennyvíz ömlik bele. A „halálos döfést” az Uttar Prades állambeli Varanasi (Benares), a hinduk szent lőgéppel jelent meg, s megszólalt a Mita cég fénymásoló gépe is, bejelentve, mit csinál éppen. A szintetizátor gépies hangja azóta egyre gyakrabban hallható. A gépek már nemcsak beszélnek, de meg is hallgatják partnerüket — a beszédfelismerés képessége persze ma még elsősorban a tulajdonos hangjára korlátozódik. A személyi számítógép így engedelmeskedhet gazdája szóbeli utasításainak, illetve kérdésére (feltéve persze, hogy előzőleg a szó jelentését és a" válaszként lehetséges opciót betáplálták elektronikus memóriájába) felelhet is. A „szókártyák” — amelyek ilyen programokat tartalmaznak — egyre többre képesítik a masinákat. városa adja meg. A Gangesz vize ott már sárgásbarna színű. Ebben a zavaros lében mártóznak meg naponta az egész szubkonti- nensről összesereglett hinduk tízezrei — évente több millióan. A betegek gyógyulást remélnek, a haldoklók kínjaik enyhülését, felkészülést a halál utáni újjászületés gyötrelmeire. Vara- nasinál félmilliárd liter szennyvíz ömlik a Gangesz- be. Az évtizedekkel ezelőtt épített tisztítóberendezés rég felmondta a szolgálatot, de ha működne sem érne sokat, hiszen az elmúlt huszonöt évben a város lakossága megtízszereződött, négymilliónyira duzzadt. És ehhez jönnek még azok a milliók, akik azért zarándokolnak ide, mert — hindu hiedelem szerint — azonnali Egyelőre az elektronikus játékok a legbőbeszédűbbe!. „Ki mer szembeszállni VVi- zorddal?” — kérdi egy sztentori, bár gépies hang sátáni kacaj közepette: az Exelvision cég 50 dollár körüli árért forgalmazza, hangos űrcsataprogramját a személyi kompjúterek számára. A csevegő gépek új lehetőséget nyitnak az oktatási programok számára is. Például a legkisebbek is adhatnak nekik hangos utasítást, vagy megérthetik hangos válaszukat. A bonyolultabb gépek viszont lassan feleslegessé teszik a bonyolult klaviatúrákat, a programozási nyelvek megtanulását. Az angol ACT cég Apricot nevű hordozható számítógépe mintegy háromezer dollárba kerül és 4 ezer szó felismerésére képes. feloldozást nyer annak a lelke, aki Varanasi szent kerületeiben fejezi be az életét. Idejönnek hát a haldoklók, és hozzák a halottakat is, hogy ősi szertartás szerint elégessék őket a parton, s a hamvakat beleszórják a szent folyamba. Naponta átlagosan 100 holttestet égetnek el itt. Sok családnak azonban nincs elég pénze, hogy kellő meny- nyiségű fát szerezzen a máglyához, ők félig elégett holttesteket vetnek a vízbe. A legszegényebbek . egyszerűen köveket kötnek a holttestre, s így bocsátják a folyóba, amelynek hullámain ott ringatóznak a szent tehenek tetemei is. A szakértők attól tartanak, hogy — mivel a hívők szokásait nem lehet megváltoztatni — a Gangesz vizének szennyezettsége hamarosan nemzeti katasztrófát, sohasem látott méretű járványokat idéz elő. Mi lesz veled, Gangesz?
