Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP1A 1984. OKTOBER 6., SZOMBAT Ara: 1,80 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM Penzai delegáció érkezett megyénkbe Tegnap a délutáni órákban népes Penza megyei delegá­ció érkezett megyénkbe. A delegáció összetétele olyan, hogy kifejezésre jutott ben- -----ne í megyéink közötti test­vérvárosi kapcsolat. A ven­dégek megyénk felszabadulá­sának 40. évfordulójára ér­keztek, és részt vesznek a testvérvárosok •— Békéscsa­ba, Békés, Gyula, Szarvas, Orosháza — ünnepségein. A 25 tagú delegáció első­nek a megyei pártbizottsá­got kereste fel, ahol Szabó Miklós, a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta őket, Lovász Matild megyei tit­kár, Pataki István, a KISZ megyei bizottság első titká­ra, Várai Mihályné osztály- vezető és az említett váro­sok első titkárai, titkárai kí­séretében. Szabó Miklós első titkár meleg szavakkal köszöntötte az érkezett vendégeket. Ki­fejezte örömét, hogy meghí­vásunkat elfogadták, s itt- tartózkodásuk néhány nap­ján alkalmuk lesz személye­sen is meggyőződni arról, hogy tudtunk élni a szabad­sággal. A továbbiakban szemléle­tes ismertetőt adott az érke­zett vendégeknek Békés me­gye társadalmi, gazdasági helyzetéről, vázolta céljain­kat, törekvéseinket. Majd külön-külön köszöntötte a delegáció vezetőjét, Viktor Ivanovics Jerzunovot, Penza város első titkárát, a test­vérvárosok küldötteinek ve­zetőit, Mihail Sztyepánovics Csisztjakovot, a kuznyecki, Borisz Alekszandrovics Lus- nyikovot, a szerdobszkiji, Iván G rigor jevics Butyrint, a kamenykai és Oleg Ivanovics G'rinyt, a belinszkiji első tit- járt. V. I. Jerzunov penzai első titkár a delegáció nevében őszinte köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadásért, majd röviden ő is szólt megyéjük helyzetéről. A megyei fogadás után a testvérvárosokba távoztak a penzai delegáció tagjai. A Békéscsabán maradó testvér- városi küldöttek ezt követő­en megkoszorúzták a felsza­badulási emlékművet és a szovjet hősök sírját. Ünnepi megemlékezés Békéscsabán Megyénk felszabadulásá­nak 40. évfordulója tisztele­tére koszorúzási ünnepséget tartottak tegnap, október 5- én, délelőtt Békéscsabán a Felszabadulási Emlékműnél. Az ünnepség a magyar és a szovjet Himnusszal kezdő­dött, amit 50Ö tagú úttörő­kórus énekelt. Ünnepi be­szédet dr. Ábrahám Béla, az MSZMP városi bizottsá­gának első titkára mondott. Ezután XJhrin Erzsébet, a városi úttörőszövetség elnö­ke fogadta a Szabadság-lán­got. Az emlékmű talapzatá­nál koszorút helyezett el az MSZMP Békés megyei, il­letve békéscsabai bizottsága nevében Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára és dr. Ábrahám Béla, a me­gyei, illetve a városi tanács nevében Araczki János, a megyei tanács elnökhelyette­se és Sasala János, a városi tanács elnöke, valamint a KISZ, az SZMT, a népfront, a társadalmi és tömegszer­vezetek és a fegyveres tes­tületek megyei és városi ve­zetői. Koszorúzás a Felszabadulási Emlékműnél Emléktábla­avatás, alapkőletétel Orosházán „ ... Ünnepnap ez szá­munkra, hiszen városunk je­len ifjúsága, a Magyar De­mokratikus Ifjúsági Szö­vetség, a MADISZ megala­kulásának 40. évfordulója alkalmából találkozott itt... E ház, ahol ma állunk, adott otthont első ízben városunk haladó ifjúságának, talál­kozásra, közös problémák megbeszélésére.” E szavak­kal kezdte ünnepi beszédét tegnap, október 5-én délelőtt Orosházán, a Táncsics út 13. számú ház előtt, a MA- DlSZ-emléktábla avatásán Kiss Pál, a KISZ városi bi­zottságának titkára. Az ava­tóbeszéd, majd az emléktáb­la megkoszorúzását követően 10 órától az MSZMP-szék- házban a KISZ városi bi­zottságának tevékenységéről, a jövő főbb feladatairól tar­tott tájékoztatót Mojsza Jó­zsef, a KISZ városi bizott­ságának politikai munkatár­sa. Az új, 16 tantermes iskola alapkőletétele 10 óra 30 perckor kezdődött Oroshá­zán. Ünnepi beszédet Gör- bicsné Szente Judit, a város úttörőelnöke tartott, aki szólt Orosháza felszabadu­lása óta elért eredmények­ről, az új létesítményekről. Ezt követően helyezték el a három nagy iskola úttörőta­nácsának képviselői üzenetü­ket az utókor számára. Vé­gül megérkezett Battonyáról az úttörők Szabadság-lángja, melyet a pajtások innen vit­tek tovább az orosházi úttö­rőcsapatokhoz. A Petőfi Művelődési Köz­pontban az orosházi szak­munkásképzés 100. évfor­dulójáról emlékeztek meg. Vámos László, a Békés me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitot­ta meg a művelődési ház előcsarnokában a szakmun­kásképzés 100 évét reprezen­táló kiállítást. Ezt követően jubileumi emlékülést tartot­tak, melyen Antali Gábor, a 612. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatója üdvözölte a vendégeket. Ün­nepi beszédet Bagics Lajos, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője tartott. A ré­gi diákok nevében Gonda Géza, a művelődési ház igaz­gatója emlékezett a diák­évekre. Végül dr. Ratkai Miklós személyzeti osztályvezető ad­ta át az NKFV által adomá­nyozott zászlót az iskolai KISZ-bizottság képviselőjé­nek. Fúrum a békéről Békéscsabán, a városi KISZ-bizottság tegnap, pén­teken délután négy helyszí­nen rendezett fórumot a bé­kéről. A Sebes György Köz- gazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában dr. Mé­száros Ernő, a Központi Lég­körfizikai Kutató Intézet igazgatója „Atomkorszak és környezetvédelem” címmel tartott érdekes előadást. Be­vezetőjében a nukleáris há­ború légköri következmé­nyeiről szólt. Mint mondot­ta, a számítások szerint egy esetleges nukleáris háború esetén lényegesen megvál­tozna a levegő összetétele, (Folytatás a 3. oldalon) Október 5-én, tegnap délután avatták fel Vésztőn Kiss Nagy András ;Kossuth-díjas szobrászművész felszabadulási emlék­művét. Bevezetőt Fazekas István párttitkár mondott, kö­szöntve az ünnepség résztvevőit, közöttük Csatári Bélát, a megyei pártbizottság titkárát. Ünnepi beszédet Varga György, a MEDOSZ főtitkárhelyettese tartott. Az emlékműavatást követően megkoszorúzták a szovjet hősök sírját Október 6. Békés megyében az időpontok véletlen egybeesése, hogy egyazon napon — október 6-án — kétfajta ese­ményre emlékezünk, amelyet nemcsak a pergő idő 95 éve választ el egymástól, hanem a következmények ellentétes kimenetele is. A szabadság gondolata az, amely a dol­gok mélyén mégis elszakíthatatlanul összekapcsolja a kettőt: a gyászosat az örömtelivel. Október 6.: szomorú nap volt ez 135 éve Aradon, s lett az országszerte. A szabadságharc katonai vezérkarát ál­lították — katona számára a halálos ítéleten is túl meg­alázó módon — bitófák alá. Az aradi 13 vértanú — jel­kép, amely magában foglalja a szabadságharc leverése után halálba üldözött százak, ezrek emlékét is. A magyar szabadságért tört derékba életük, ahogy előttük százez­rek áldozták fel sajátjukat a csatamezőkön. De amíg ezek a kivívható szabadság reményével estek el, ők a bukott szabadság reménytelenségének súlya alatt. Hősök voltak ők, és helytállásukban legjobb erényeiket becsüljük. Celekedetük, magatartásuk magas erkölcsisége avatja őket példaképpé, hogy általuk is nagyobb legyen nemzeti közösségünk öntudata, erkölcsi ereje. Volt közöt­tük magyar, német, szerb és horvát származású, de a szabadság ügyét közösnek tekintették — hiszen a sza­badság egy és oszthatatlan —, ahogy a Duna-medencében élő népek sorsa is közös. Példamutatásuk mának is szóló, ahogy utolsó véleményük is: „... az igaz ügy örök­re veszve nem lehet”. S ehhez kapcsolódik másik meg­emlékezésünk. Október 6.: amely megyénk számára az országban el­sőnek hozta meg a felszabadulást a fasiszta német el­nyomók és a Horthy-éra népellenes rendszere alól. Az azóta eltelt négy évtized azt igazolja, hogy a szovjet hadsereg teremtette szabadságlehetőséggel tudtunk élni. Egyik olvasónk levelében azt írja, hogy azért tudtunk örülni a vereségnek, mert azt nem a nép, hanem az uralkodó osztály szenvedte el. Ez az igazság abban is, hogy a szabadsággal is ezért tudtunk élni, ezért vezet utunk évről évre a megemlékezés koszorúival a hazánk földjében nyugvó szovjet katonák sírjaihoz. Nem üres szólam, hogy tudtunk az adott lehetőségek­kel élni. Ha nem is volt botlásoktól mentes az elmúlt négy évtizedünk, eredményei szembeszökőek. Békés me­gye ma már jelentős iparral és korszerűen fejlett mező- gazdasággal rendelkezik. A szocialista ipar termelése nyolcszorosnál is többre emelkedett. A mezőgazdaságban négyszer annyi búzát, kukoricát termelünk, mint a fel- szabadulás előtt. Az állattenyésztés még ennél is dina­mikusabban fejlődött. Ma már senki feje felett nem lóg Damoklész kardjaként a létbizonytalanság. Négy évtized alatt 75 ezer új lakás épült a megyében, és ezek műszaki állapota össze sem hasonlítható a régiekével. Harminc éve még csak 7 orvos jutott 10 ezer lakosra. Ma viszont már 20. A negyvenes évek elején lakosságunk 8 százalé­ka rendelkezett általános iskolai végzettséggel. A mai arány csaknem 60 százalék. Nyolcszorta többen vannak az érettségizettek is. Dolgos népünk alkotta eredményeket oldalakon keresz­tül sorolhatná az ember. Pedig régen sem volt jellemzője a restség. Munkája hasznát, eredményét mégsem ő látta, hanem kevesek jólétét szolgálta. Október 6.: az emlékezés olyan napja, amelyen mind­két évfordulót a szabadság gondolata köti össze, s ez utóbbit gazdagítja még a köszönet a szovjet, az antifa­siszta harcosok részére, s hangsúlyozza ezt a megtett út gyümölcse, amelyre napjaink gondjai közepette is büsz­kén tekinthetünk: ezt érdemes védeni, s vagyunk mi még sokkal többre is képesek, fegyelmezettebb, jobban szervezett munkával, alkotó akarásunkkal. Enyedi G. Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents