Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. OKTÓBER 28., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM Megkezdődött a X. országos békekonferencia A X. országos békekonferencia megnyitó ülése (Telefotó) A számvetés és az előretekintés jegyében kezdte meg munkáját tegnap, az Építők Rózsa Ferenc székházában a X. országos békekonferencia, csaknem 1200 küldött és meghívott vendég részvételével. A tanács­kozáson jelen volt Németh Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának titkára, Méhes Lajos, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai; Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnökhelyettese, va­lamint az Elnöki Tanács több tagja; ott voltak a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, más társadalmi és tö­megszervezetek, az egyházak és felekeze­tek, a kulturális és tudományos élet jeles képviselői. A tanácskozás munkájában részt vesz a Béke-világtanács küldöttsége, Romes Csandra elnök vezetésével. Reggel 9 órakor felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács elnöke üdvözölte a megjelenteket. Megnyitójában megemléke­zett az OBT-nek a legutóbbi békekong­resszus óta elhunyt tagjairól, majd szólt a X. országos békekonferencia előkészületei­ről. azokról a megyei és városi fórumok­ról, rendezvényekről, amelyek ismét alkal­mat teremtettek arra, hogy népünk kife­jezhesse békeakaratát. • Ezután Barabás Miklós, az OBT főtitká­ra fűzött szóbeli kiegészítést a békemoz­galmi munka elmúlt hat esztendejének eredményeit, tapasztalatait összegző írásos beszámolóhoz. Barabás Miklós beszámolója BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Csabacsiidön Községriportunk a 4. oldalon Fotó: Gál Edit A Szovjetunióban tanultak Ösztöndíjasok baráti találkozója Bevezetőben rámutatott: a magyar békemozgalom ügye elválaszthatatlan nemzeti1 és társadalmi felemelkedésünk­től. Ezért is tekintünk biza­lommal és várakozással a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusára — mondotta —, amely újabb lendületet adhat a mi mun­kánknak is. Részt kérünk és vállalunk a felkészülésből, közös társadalmi progra­munk kimunkálásából és megvalósításából. Világunk állapota most, 1984 őszén okkal és joggal kelt aggodalmat — mondot­ta a továbbiakban. Növe­kedett a feszültség, fokozód­tak a veszélyek, lefékeződött, megtorpant, sőt, sok szem­pontból, visszájára fordult az enyhülés ígéretes folyamata. A nemzetközi feszültség azonban nem elkerülhetetlen és kivédhetetlen elemi csa­pás. A feszültség éleződésé­nek alapvető oka és ténye­zője azoknak a washingtoni és NATO-vezető köröknek a politikája, amelyek kérdéses­sé akarják tenni a történel­mileg kialakult, békét bizto­sító egyensúlyt, hogy katonai erőfölénnyel kényszerítsék rá elképzeléseiket a világra. Ennek keretében követik egymást a súlyos kihívások, az új amerikai közép-ható­távolságú atomeszközök nyu­gat-európai elhelyezésétől kezdve az űr végtelen térsé­geinek tervezett militarizálá- sáig. Ez az alapvető oka annak, hogy az elmúlt évek során lényegesen romlott a két nagyhatalom viszonya, s nem került sor közöttük égyetlen érdemi megállapo­dásra sem — hangsúlyozta az OBT főtitkára, majd leszö­gezte : — Az amerikai kihívások elkerülhetetlen válaszintéz­kedéseket kényszerítenek ki. Így az egyensúly fenntartása azzal jár, hogy a fegyverke­zési verseny mind nagyobb iramú lesz, az egyensúly egyre magasabb szinten áll helyre, ami a hétköznapok nyelvén szólva több költsé­get, több fegyvert, nagyobb megterhelést és fokozott ve­szélyeket jelent. A józan ész nevében kérdezhetjük: ha egyszer a mérleg serpenyői egy-egy vagy öt-öt kilogram­mal is egyensúlyban tartha­tók, miért halmoznánk a ton­nákat, sőt a megatonnákat? Meggyőződésünk, hogy bármennyire bonyolult és nehéz a világhelyzet, van ki­vezető út. Minden felelős kormány elemi kötelessége az egyoldalú előnyökről való lemondás és a katonai erő- egyensúlynak a fenntartása, a fegyverzetek egyre csökke­nő szintjén. Ez a kölcsönös biztonság egyetlen lehetsé­ges alapja. Olyan légkört kell teremte­ni, amelyben a vitás kérdé­seket jó szándékú, a meg­egyezésre őszintén törekvő, az egyenlő biztonságon ala­puló, a nemzetközi bizalmat elősegítő tárgyalásokon old­hatják meg. Ehhez megvan­nak a megfelelő kiinduló­pontok; a Szovjetunió és a kezdeményezései, valamint többi szocialista ország béke­más, a realitásokat figyelem­be vevő javaslatok. A magyar békemozgalom erejéhez képest mindent megtesz a nemzetközi béke­erők egységének és harcának elősegítésére. A legnagyobb, legszélesebb nemzetközi bé­kemozgalom, a Béke-világta­nács tagjai vagyunk; tevé­kenyen részt veszünk céljai­nak és programjának alakí­tásában, az együttesen meg­fogalmazott politikai akciók megvalósításában. Ezután arról szólt, hogy a magyar békemozgalom ki­emelkedő feladatának tekin­ti a nemzeti felszabadulási a és a függetlenség megszilár­dításra irányuló törekvések támogatását, s a hozzájáru­lást a nemzetközi konflik­tusok békés, tárgyalásos ren­dezéséhez. A magyar békemozgalom eredményeit, gondjait szám­ba véve rámutatott: az el­múlt hat. esztendőben gaz­dagodott a békemozgalmi te­vékenység politikai tartal­ma. szélesedett társadalmi bázisa. Erősödött a munká­jára irányuló figyelem is. Mindez megmutatkozott az egyes emberek és a helyi közösségek fokozódó érdek­lődésében, de a társadalmi és tömegszervezetek megnö­vekedett aktivitásában is. Különösen megélénkült a fiatalok tenniakarása. Ebben jelentős szerepe van a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel kialakított harmonikus együttműködés­nek. — Ügy tapasztaljuk, hogy a fiatalok többségének elkö­telezettsége megnyilvánul tetteiben, munkájában, ma­gatartásában. Ez a nemzedék azonban másként kérdez, másként vi­tatkozik és töpreng, mint a megelőző korosztályok. És kérdéseikre válaszolni kell! — hangsúlyozta a főtitkár, majd hozzátette, a legutób­bi időszak megmutatta, kik azok, akikkel lehet és szük­séges is vitatkozni, és azt is, hogy kik azok az — egyéb­ként elenyésző számú és társadalmi támasz nélküli — emberek, akiknek az ifjú­sági békemozgalom csupán álca és ürügy. A mozgalom nem hunyh*at szemet afelett sem, hogy az ifjúság köré­ben is sokféle, gyakran egy­másnak ellentmondó nézet él. Nyílt, őszinte eszmecseré­ken, okos szóvalr az érze­lemre és az értelemre egy­aránt hatva kell alakítani gondolkodásmódjukat, segí­teni eligazodásukat a koránt­sem könnyen megválaszolha­tó kérdésekben. Az üzemek munkásainak, a mezőgazdaság dolgozóinak helytállása az országépitő munkában, a béke, a haladás és a szolidaritás ügyének támogatására tett felajánlá­saik mozgalmunk sikerének alapvető összetevői voltak és maradnak. Az értelmiség, a tudósok, az írók, a művé­szek képviselői is tevéke­nyen részt vesznek a béke­mozgalomban, s hagyomá­nyosan jelentős részt vállal­nak a feladatokból a vallá­sos emberek és egyháziak. Az utóbbi évek eredménye, hogy a békemozgalomba mind nagyobb mértékben kapcsolódtak be a hazánk­ban élő nemzetiségiek. Mozgalmunk eredményei­nek forrása a gyümölcsöző együttműködés a társadalmi és tömegszervezetekkel, moz­galmakkal, és az új béke­mozgalmi közösségekkel. Azt kérjük tőlük, hogy az eddig kialakult jó kapcsolatokat ápolva továbbra is kiemelt módon szolgálják és képvi­seljék a béke ügyét — mon­dotta az OBT 'főtitkára, s külön kitért a Hazafias Nép­fronthoz, társadalmunk leg­átfogóbb politikai tömeg- mozgalmához fűződő kap­csolataikra. A mozgalomban mind na­gyobb teret kaptak az egyé­nek és közösségek kezdemé­nyezései, visszaszorulóban vannak a formális elemek — állapította meg a továb­biakban. — Megelégedettség­re azonban nics ok, mert a munka tartalmi gazdagítá­sa, az új kezdeményezések bátorítása, a jó tapasztala­tok széles körű megismer­tetése és alkalmazása to­vábbra is sürgető feladat. Ennek érdekében támogat­ják például az egyes társa­dalmi csoportok és foglalko­zási ágak képviselőinek — az orvosoknak, a pedagógu­soknak és a fizikusoknak — önálló békekezdeményezése­it. Hiszen a sokféleség nem gyengíti az egységet, sőt, az egyik legnagyobb ered­ménynek tekinthető, hogy napjaink magyar társadal­mában a lehető legszélesebb politikai platform teremthe­tő meg. A változó körülmények­hez való rugalmas alkal­mazkodás munkánk elenged­hetetlen feltétele. Az elmúlt időszak bebizonyította: jó úton haladunk. Továbbra is felelősségünk és kötelessé­günk őrizni, továbbfejleszte­ni és gazdagítani, munkánk­ba beépíteni a 35 éves szer­vezett békemozgalom ered­ményeit és értékeit. Tanácskozásunktól azt várjuk, hogy széles körű, őszinte eszmecsere bonta­(Foly tatás a 3. oldalon) A megyei pártbizottság szervezésében baráti találko­zóra hívták össze október 27- én, tegnap délelőtt azokat a Békés megyei szakembere­ket, művészeket, közéleti sze­mélyiségeket, akik ösztöndí­jasként a Szovjetunióban szereztek diplomát. Békés­csabán a KISZ megyei bi­zottságának vezetőképző is­koláján tartották az összejö­vetelt, melyen Tóth Béláné, a megyei pártbizottság mun­katársa köszöntötte az egy­begyűlteket. Részt vett és felszólalt a rendezvényen Nagy Jenő, az MSZMP Bé­kés megyei bizottságának titkára, az ifjúsági szervezet képviseletében pedig Lengyel Ilona, a megyei- KlSZ-bizott- ság munkatársa. Az ösztöndíjrendszerről, a Szovjetunióban végzettek el­helyezkedéséről, további éle­tük, pályájuk alakulásáról, a továbbképzés lehetőségeiről, s a kint tanulókkal való kapcsolattartásról Molnár István, az MSZBT ösztöndí­jas bizottságának tagja adott tájékoztatót. Amint el­mondta, a hallgatók első, hatvanegynéhány tagú cso­portja 1948 novemberében utazott el a Szovjetunióba, közülük ma már többen nyugdíjasok. A következő évben, 1949 októberében in­Szombaton Budapesten tartotta harmadik közgyű­lését a Magyar Kodály Tár­saság: a Fészek Művészklub­ban rendezett tanácskozáson a szervezet elmúlt három esztendőben végzett munká­ját vitatták meg. Szokolay Sándor Kossuth- díjas zeneszerző, a társaság elnöke beszámolójában em­lékeztetett arra, hogy a tár­saság jelentős részt vállalt a Kodály-centenárium ren­dezvényeinek megünneplé­séből, a vidéki zenei köz­pontokat — így Kecskemé­tet, Kodály szülővárosát, Bé- késtarhost, Debrecent Nyir­dult egy újabb, 180 tagú cso­port — ennek tagjaként uta­zott tanulni a Szovjetunióba maga az előadó 'is. Az eltelt 36 esztendő alatt mintegy 5 és fél ezren szereitek diplo­mát a szovjet felsőfokú ok­tatási intézményekben, ahol napjainkban is tanulnak ösztöndíjas magyar fiatalok, mégpedig olyan szakmákat, amelyek magas szintű elsa­játítására itthon nincs mód, s amelyekben csupán né­hány felsőfokú végzettségű szakemberre van szüksége az országnak. A Szovjetunióban végzet­tek, közöttük a Békés me­gyeiek is az élet legkülön­bözőbb területein dolgoznak, s tudásuk, munkájuk alap­ján többen kerültek vezető beosztásba. Általános ta­pasztalat egyébként, hogy a végzettek 60—80 százaléka hazatérve közvetlenül a ter­melésben helyezkedett el. A Szovjetunióban végzettek számára lehetőség van to­vábbképzésre visszamenni arra az egyetemre, főiskolá­ra, ahol tanultak. Molnár István tájékoztató­ja után baráti beszélgetéssel folytatódott a program, ki-ki elmondta, hogyan alakult a pályája, eddigi élete, majd szovjetunióbeli emlékeiket, élményeiket idézték fel. egyházát — is sikerült az eseményekbe bevonni, így válhatott a Kodály-év or­szágossá, sőt nemzeti ünnep­pé. Tóth Dezső művelődési mi­niszterhelyettes felszólalá­sában hangsúlyozta: a tár­saság az egyik legjobb tár­sadalmi gazdája lehet a ze­nei nevelésnek. Kodály örök­ségének ápolása szüntelenül motiválható gondolatokat és programokat adhat a min­dennapok kitartást és türel­met igénylő munkájához. A közgyűlésen ismét Szo­kolay Sándort választották a társaság elnökévé. II Magyar Kodály Társaság közgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents