Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
1984. október 27., szombat NAGYVILÁG Szovjetunió II bányászok városai Belgrad Számvetés az évfordulón A békésen cammogó IL 18-as több mint hat órát tölt a levegőben, mire Moszkvából Szibéria közepébe érkezik. Kemerovó megye a kisebbek közé tartozik a Szovjetunióban, területe pontosan akkora, mint Magyarországé. Lakosainak száma viszont alig haladja meg a hárommilliót. Hírét, nevét elsősorban a szénnek és az acélnak köszönheti. Itt van a világszerte jól ismert kuz- nyecki szénmedence. A megyét északról délre az Ob folyó szeli át; városainak, az ipari központoknak közvetlen szomszédságában már ott az ériptetlen, csodálatosan szép tajga. A kristály- tiszta tavakat fenyőerdők szegélyezik, s a végeláthatatlan zöldben fehéren virítanak a nyírfaszigetek törzsei. Csendet, békességet talál az erre járó. A völgyekbe települt városok viszont már a pillanatnyi szünet nélkül dörömbölő, zúgó, zajos nagyiparra figyelmeztetnek. Olyanok, mint amit otthon is megszoktunk, csak éppen a méretek ejtik zavarba az embert. Lenyűgöző számok Szibéria ipari központja a 600 ezer lakosú Novokuz- nyeck. A megmaradt feljegyzések szerint a települést 1618-ban alapították, és 1622- ben már városi rangot kapott háromezer emberrel. Rohamos, fejlődésnek a Szovjetunió első ötéves terve idején indult; bányák nyíltak, vasmű épült. Ez idő tájt kapta nevét is, addig egyszerűen csak Kuznyeck volt. A második világháborúban a szovjet harckocsik felének acélanyaga, innen került ki. A számok lenyűgözőek. A városban és környékén négy óriás vasmű, alumíniumfeldolgozó van, három erőmű segíti a termelést. Évente 10 millió tonna nyersvas, 12 millió tonna acél készül itt, a Szovjetunió termelésének 10 százaléka. Alapanyagot, félkész- és készárut 45 országba exportálnak. Az imponáló kohászati adatok ellenére mégis a bányászok városának nevezik, s nem is alaptalanul. A környéken 14 kőszénbánya működik, ezenkívül 2 külszíni fejtésű is. Novokuznyeck csak egy a bányászvárosok között. A szénmedence óriási kiterjedésű, sokfelé kínálja a fekete aranyat. A szomszédban — mármint szibériai méretű szomszédban — van egy 60 kilométer hosszú, 40 kilométer széles, 170 ezer lakosú kisebb város: Belövő, amelynek 34 ipari vállalata mellett 6 kőszénbányája van, ebből 5 külszíni fejtésű. Egy- egy bányájából évente 4-5 millió tonna szenet termelnek ki. Az itteniek arra büszkék, hogy itt termelik a Szovjetunió legolcsóbb villamos energiáját. Két folyó között De ismerkedjünk meg a szénmedence egy másik fekete gyöngyszemével is. Mezsdurecsenszk; e nehezen kiejthető városnevet soha nem felejti el, aki egyszer eljutott a környék valamelyik bányájába. Itt, ebben a városban mindennél fontosabb a kőszén. Két folyó között — ezt jelenti a 103 ezer lakosú, nehezen kimondható város neve. A kis településen 1956-ban jelentek meg a párt felhívására az első komszomolisták, a széncsaták első harcosai. Még ma is fiatal ez a város: az átlagéletkor éppen hogy eléri a 30 évet. Jellemző, hogy a városban jelenleg is 36 nemzetiségből származó ember él együtt. A munkához, az élethez kitűnő feltételeket teremtettek a tajgával, mocsárral övezett modern városban. A munkára jelentkezők azonnal önálló lakást kapnak, hetente négyszer hatórás műszakban dolgoznak, két pihenőnappal. Az átlagjövedelem a 170—180 helyett itt eléri a 6—700 rubelt. Persze mindezért igazán meg kell küzdeni, s nem csupán a föld alatt. A rövid nyári hónapokban nem ritka a 30 fok feletti meleg, télen viszont gyakori a 40 fokos hideg. A leghíresebb gyöngyszem a város környéki bányák között található. A neve Rasz- padszkaja. Ez a Szovjetunió legnagyobb kőszénbányája, és egyben a világ 10 legnagyobb szénbányája között tartják számon, öt és fél ezer dolgozója van, átlag- életkoruk — akárcsak a városé — 30 év. A bánya igazgatója az idősebb korosztályhoz tartozik: 43 éves. Ke- merovóban végezte a műszaki főiskolát, és most 600 mérnöktársával irányítja a bányaóriást. Nem álom Milyen is a Szovjetunió legnagyobb kőszénbányája? Negyven négyzetkilométernyi terület a föld felett, a városból vonat hozza ide a dolgozókat. A föld alatt pedig egymás alatt-felett sorakoznak a szénmezők. A Raszpadszkaja bányában 21 szénréteg van egymás felett. Ebből jelenleg hetet művelnek egyszerre, a többi újabb bányászkezekre vár. A bányászkéz persze itt részben jelképes, hiszen a bányában a világ legjobb berendezései dolgoznak. Automatikusan vezérelt acéltámfalak, önjáró pajzsok szolgálják a biztonságot. A japán szénmarótárcsa átmérője például több mint négy méter, egy-egy exkavátor kanala 40 köbméter szenet emel meg egyszerre. És milyen szenet! A kitermelt, vakítóan fekete szén 65—70 százaléka kokszolható, elszállítása sok tíz kilométeren át föld alatti vezetékeken vízzel „iszaposítva” történik — mint a Borsod megyei Lyukóbányánál. Naponta 20 ezer tonna szenet bányásznak ki ezen az egy munkahelyen, évente több mint 6 millió tonnát a bányából. — Hatalmas tartalékaink vannak — mondja A. Fedo- rovics igazgató. — A felkutatott mennyiséget százmil- liárd tonnákban számoljuk. Éppen ezért nem tűnik álomnak az elképzelésünk, amelynek tervein már javában dolgozunk. Olyan vegyi- üzemsort létesítünk, hogy a kibányászott szén kész benzinként kerüljön ki tőlünk. A varázslatosan szép szibériai táj felmérhetetlenül so'k kincset tartogat még a következő évtizedre is. Erdélyi György II Piroska-íigv Mintha nem lenne elég baj a bűnözéssel, terrorizmussal, maffiával, Olaszországban most még a Piroska-ügy is napirendre került. Méghozzá szó szerint: a napokban egy velencei bírósá“ gon összeült nyolc esküdt, három hivatásos bíró, két ügyész és két védő, és megtárgyalták, bünös-e a Grimm-meséből jól ismert farkas magánlaksértés, személyi szabadság megsértése, továbbá különös kegyetlenséggel két ember sérelmére elkövetett emberevés bűntettében. Az ítélet felmentés volt. Először azt firtatták, hány éves is lehetett Piroska az esemény idején. Ennek eldöntése lényeges, mert nem tudni, miért nem fogadta meg Piroska édesanyja tilalmát: le ne térjen az erdőn át a nagymama házikójához vezető útról. Az életkort nem sikerült kideríteni, de jegyzőkönyvbe került, hogy Piroska legalábbis gyanús: nem működött-e együtt a farkassal, vagy legalábbis nem tanúsított-e kihívó magatartást. A lélektani magyarázat szerint elképzelhető, hogy Piroska többé-kevésbé szándékosan sértette meg az anyai utasítást, mert tudat alatt arra vágyott, hogy „kísértésbe vigyen” és „kompromittáljon” valamiféle képzeletbeli apát. Lehet, hogy a farkas valójában csak Piroska „vérfertőző képzelgésében” létezett? A tárgyaláson ezenkívül néprajzi kutatási eredmények is előkerültek. Eszerint a mese olyan ősrégi avatási szertartások hagyományait őrzi, amelyek különböző kegyetlen cselekményekből álltak, közéjük tartozott a félelemkeltés, az éhezte- tés, az ismeretlen helyen magára hagyás. Ebből azt okos- kodták ki, hogy a farkasnak tulajdonított bűncselekmények java része korábban bevett szokásnak számított a társadalomban — azokat nem kell mindenáron a farkasra kenni. Grimmék e szájhagyományokra alapozták meséjüket, s csupán az ő át- költésükben változott a történet a farkast vádló, társadalomellenes szörnyűséggé. Mindez arra utal, hogy a Piroska-ügy bonyolultabb, mint gondolnánk. De jött még egy jogi csavarás: a farkast végül azon az alapon mentették fel, hogy állat lévén, a bíróság nem illetékes ügyében. Állatokból álló bíróság elé kell terjeszteni a kérdést. Ám aki azt gondolná, hogy az olasz jogászok a mindennapi élet bonyolultabb ügyei elől, kikapcsolódni menekültek a mesébe, az téved. A Piroska kontra farkas-ügyet valójában az olasz büntetőjogi eljárási reform ösztönzésére rendezték meg. Nem lehet szó igazi reformról addig, amíg maguk az igazságszolgáltatás részvevői képtelenek megszabadulni a látszatoktól, az előítéleteiktől —- mondták a tárgyalás után a részvevők. Ami igaz, az igaz: a farkast sikerült némileg tisztára mosdatni az előítéletektől. Most már csak az kérdés: ki védi meg ezután Piroskát? Ötven éve A harmincas évek elején a háborúskodó hadurak és a Koumintang Kínáját — amelyben már megindította terjeszkedését a hódító Japán — „leopárdfoltokként” borították a vörös övezetek. Ezek közül a legjelentősebb a dél-kínai Csianghszi tartományban működött: éveken át visszaverte a Csang Kaj- sek — a burzsoá Koumintang vezetője — által indított támadásokat. Amikor azonban 1934-ben 700 ezer katona és 108 repülőgép bevetésével indult meg az „ötödik beke- rítési kampány”, a vörös övezet vezetői a kiürítés mellett döntöttek. 85 ezer katona, és 15 ezer civil indult meg egy októberi éjszakán, hogy kitörjön a gyűrűből, ési új támaszpontot keressen a lázongó, a forradalomra megérett Kína óriás térségében. A katonák puskájukon kívül tűt, cérnái és öt kiló rizst vittek magukkal — ebből talán az utóbbi volt a legfontosabb. A „hosszú menetelés" idején a vörösöket mindenütt üldözni próbáló Koumintang-erőknél talán még kegyetlenebb ellenség volt az éhség, a kietlen természet : ember nem járta hegyláncokon és párálló mocsarakon kelt át a sereg. Éjjel haladt, hogy elbújjon a csangkajsekista légierő elől — a katonák paprikát dörzsöltek a szemükbe, hogy el ne aludjanak. Lehetetlennek Felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepli Belgrád, A Balkán kapujának vagy Európa küszöbének is nevezett Belgrád nem igazi világváros, s hogy nem lett azzá, az elsősorban történelmével magyarázható. . Alig 120 éve, a négy és fél évszázados török uralom alól felszabadulva lett előbb a kis Szerbia, majd Jugoszlávia fővárosa. A régi városrész lényegében ma is a török időkben kialakult szerkezetét őrzi, ez bővült, terebélyesedett az idők folyamán. A másfél milliós város teljesen új arcát a Száva bal partján, az egykori mocsaras, ingoványos' terepen a szocializmus éveiben felépült Űj-Belgrád nyújtja. A modern városrész 200 000 embernek ad otthont. A panelházak máshol szürke egyhangúságához szokott szemnek itt üdítő látványt nyújtanak a változatos formákban és színekben sorjázó magas épületek, a szellős utak, a zöld parkok. Az új-belgrádi- ak azonban a külső megfigyelőnél kritikusabban szemlélik lakhelyüket, amelyet önironikusan „a Balkán legnagyobb hálótermének” neveznek, alvó város jellegére célozva. A tisztább levegő, a több napfény, a jobb közlekedés, úgy látszik, nem tudja feledtetni a történelmi patina hiányát, az elszigeteltség érzését. Belgrád most arra készül, hogy nemzetközi pályázatot írjon ki város- rendező építészek számára, akiknek az lenne a feladatuk, hogy „életet leheljenek” a lakótömbökbe, azokat szociális, gazdasági és építészeti egységbe integrálják. Az ünnepeltnek ajándék dukál, s ez alól egy város sem lehet kivétel. Bár az általános gazdasági nehézségek közepette az utóbbi években érthetően lefékeződött Belgrád fejlődése, azért a legszükségesebb tennivalókra mindig sikerült előteremteni a szükséges eszközöket. Ha máshonnan nem, tűnő harci tettekben gazdag az eposz: a lutingi függőhi- dat, amelynek a padlózatát felszedte az ellenség, a láncokon kúszva vették be a vöröskatonák a stratégiai pontot védő koumintangista ezreddel szemben — így kelhetett át a sereg a Tatu folyón ott, ahol 72 esztendővel korábban a Tajping-fel- kelés hadai a rohanó árba vesztek. A 12 ezer kilométeren át üldözött had legnagyobb sikere azonban az volt, hogy megmaradt, átmentette, és megedzette a forradalom főerőit, s közben, mintegy 200 millió kínai ismerte meg az új típusú kommunista katonákat — akik nem a nép sarcolására rendezkedtek be, hanem ahol megjelentek, földet osztottak, egy új társadalmi eszmét hirdettek. A győzelemig még 14 évnek kellett eltelnie, de ebben a harci vállalkozásban ková- csolódott össze vezető magja. Ugyanakkor az is a mérleghez tartozik, hogy a „hosszú menetelés” során, az 1935 januárjában Cunji városában megtartott központi bizottsági ülésen került a párt vezetése Mao Ce-tung kezébe, sí az Internacionálé megbízottját, Otto Braunt, aki együtt menetelt a forradalmárokkal, ettől fogva távol tartották a döntések előkészítésétől. így a legendás menetelés nemcsak a forradalom győzelmének volt hát a városlakók önkéntes hozzájárulásából, társadalmi akciókból, miként az a 40. évfordulóra átadott új villamosvonal esetében is történt. A Száván átívelő hidak egyikén 43 év után ismét villamos halad, amely a régi városban, a közgazdasági egyetem előtt kezdi meg, útját. Bár nem belgrádi létesítmény, az obrenovaci hőerőműnek az elmúlt napokban bekapcsolt új blokkjából elsősorban a főváros kap több villanyáramot — s ezzel együtt annak reményét, hogy ezentúl az elmúlt éveknél kevésbé drasztikus áramkorlátozásokban lesz része. Szerény, de mindig szép ajándék a könyv — a jubiláló Belgrád is meglepte magát vele. Róla szól ez a maga nemében egyedi műfajú könyv. Újságírók a szerzői, Belgrád szerelmesei, a Kala- megdan és a Szkadarlija, a város megannyi más nevezetességének vagy éppen az őslakosok számára is alig ismert műemlékeinek, házainak jó ismerői. Belgrád polgármestere a jubileum alkalmából külföldi tudósítóknak tartott sajtóértekezletén — igaz, rendkívül óvatos megfogalmazásban, de — szót ejtett a „nagy tervről” is: Belgrád esetleg kérni fogja az 1992. évi olimpia megrendezésének jogát. A nekibuzdulásban nyilván nyilván szerepe van annak .az általános nemzetközi elismerésnek is, amelyet a szervező házigazdák a szarajevói téli olimpiai játékok lebonyolításáért kaptak. A jelölés kérdése még nem dőlt el, javában folynak a szükséges elemzések, s a „boldogító igent” még majd a másik félnek is ki kell mondania. De ha megvalósul a merész terv, Jugoszlávia fővárosa mindenképpen csak nyertes lehet, Belgrád tovább gazdagodhat, gyarapodhat, s talán nemcsak az olimpia idejére válik majd igazi világvárossá. előkészítője: alighanem szerepe volt a szocialista építés: későbbi torzulásainak, a maói ideológiának, a hatvanas évek nagy nemzetközi vitáinak kialakulásában is. Az, hogy a rendkívüli vállalkozás sikerrel végződött, az Kína különleges helyzetén túl az emberi hősiesség, akarat és a hadiszerencse páratlan ötvöződésének köszönhető — de egyes kínai vezetőkben, elsősorban pedig Mao Ce-tungban azt a benyomást kelthette, hogy az anyagi realitásoknál fontosabb az emberi akarat. A hadikommunizmus ideálja, ési a voluntarista álom évtizedeken át kísértett még a forradalom győzelme után is, jelentkezett az 1958—59-es „nagy ugrás” páratlan katasztrófába torkolló tömegmozgósításában éppúgy, mint az 1966—76-os „kulturális forradalom” zűrzavarában, amikor Mao a pártapparátus szétzúzásával, a „hosszú me- netelés”-beli társak ellen indított kampánnyal próbálta érvényesíteni egyenlősdibe torkolló utópiáját. (A „kulturális forradalom” idején a „hosszú menetelés” katonai parancsnoka, Csu Te is a vörösgárdisták célpontjává vált.) Ebből a válságból azonban még mindig á „hosszú menetelés” veteránjai kormányozták vissza Kínát egy kiegyensúlyozottabb belpolitika felé. így például az 1976-ban elhunyt Csou En- laj 1966 után sokat tett azért, hogy egybe tartsa Kínát. Teng Hsziao-ping, akit az elsők között söpört el a „kulturális forradalom”, ma a Mao utáni Kína vezető politikai személyisége. Mindkét-1 ten ott voltak azok között, akik fél évszázada megindultak az éjszakában, hogy áttörjék a Csianghszi körül vont osíromgyurű túlerejét. A nemzedékváltási _ csak ezután következik. Baracs Dénes Nagyüzem a kohóban (Fotók: a szerző felvételei—KS) Készülnek a sínek a BAM-hoz Novokuznyeck, a tipikus bányászváros Kopreda Dezső 0 hosszú menetelés Százezren indultak Csianghsziból, s mintegy 12 ezer kilométeres út végén — a menekülés, a csaták, a kudarcok és a sikerek, az éhség és a megpróbáltatások éve után — körülbelül hétezren érkeztek meg Észak-Senhszibe. A „hosszú menetelés”, a kínai forradalom e páratlan szakasza éppen ötven esztendővel ezelőtt, 1934 októberében kezdődött. Ügy indult, mint egy súlyos vereség. Később a történelem bebizonyította, hogy a győzelem korai, de döntő előjátéka volt. Óriási szénmarógép munkában
