Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-26 / 252. szám
ma múlVt dcsbe. KÓteiep *öm, mely j mint 700 zsúfolt kisszo- _tású, három szórni külön szobába .. Az örömöt azonban altotta fel, ami egy hét miatt átcsapott elkeserevitatottak A négyszintes .nb két lépcsőházának huszonnégy családja ugyanis meglepő hibákkal találta szembe magát, noha a műszaki átadáskor a beruházók rendben levőnek könyveltek el mindent .. . Egyik lakásban az ajtó nem záródott, a másikban csöpögtek a vízcsapok, és edényeket kellett a lefolyók alá tenni, a harmadikban a tapéták, festékek pú- pozódtak fel, olyannyira, hogy félő volt, a következő pillanatban leesnek a falakról a darabok, a negyedikben a kilincs maradt a háziasszony kezébe, amikor ajtót akart nyitni stb. A közös főhiba azonban az volt, hogy egyik lakásban sem lehetett főzésre használni a gáztűzhelyet, és nem lehetett bekapcsolni a televíziókészülékeket sem. A sokgyermekes családok még egy teát sem tudtak megfőzni reggelire, a többszöri kérés ellenére a DÉGÁZ szakemberei késlekedtek megszüntetni a hibát. Aztán, ugyancsak a lakók már-már türelmetlen követelésére megjelentek a lakásokban a szolgáltatók, és kijavították a legfőbb hibákat: megcsinálták a zárat, szöget tettek a kilincsbe, beszabályozták a gáztűzhelyeket, tömítették a vízcsapokat, egyszóval mindent rendbe hoztak, amit már a műszaki átadásra meg kellett volna tenniük.. És tessenek megfogódzkodni: volt olyan lakó, aki ezért hálából borravalóval fizette meg korábbi hanyagságukat... Persze, nem ez a jellemző. A tömb többi lépcsőházának lakói nem panaszkodtak az építők munkájára. Kevesen vannak és rengeteg a munka — ez a legfőbb és a legkézenfekvőbb magyarázat a szolgáltatók részéről egy-egy javítás hosz- szú elhúzódásának okára. Az egy esztendeje cserélt új bojler a Tanácsköztársaság út 63. számú ház egyik lakójának fürdőszobájában minden bejelentés nélkül nem gyulladt be, s a lakásban megszűnt a melegvíz-szolgáltatás ... „Csak egy hét múlva tudnak kimenni a szerelők” — mondta a hibafelvevő. „De hát addig ne fürödjenek a gyerekek?” ... „Hívjanak maszekot” — hangzott a válasz... A Patyolat a határidő többszöri elhúzódása miatti reklamáció után nem küldi ugyan maszekhez az ügyfeleit (ebben a szakmában még nincs maszek), de megmagyarázza (lásd Népújság, okt. 21-i száma), hogy miért történt a vállalási határidő elhúzódása, többször is. Mi mindent meg tudunk magyarázni, mindenre tudunk „elfogadható” kifogást találni. Lásd a Generált, amelynek javító részlegében négy hete vesztegel egy VEF 206-os rádió, mert nem szól, nyilván gyártási hiba következtében, leesett a rögzítő. Amikor bevitték, az átvevő megmutatta a szerelőnek, majd közölte az ügyféllel: körülbelül 500 forintba fog kerülni, azért megcsináltatja-e? Persze — válaszolt az ügyfél. Jó, akkor egy hét múlva tessék érte jönni. Ment is az: ügyfél, rádiója azonbar) ugyanúgy maradt, ahogyan bevitte. Azért nem kezdtek hozzá, mondta az átvevő, mert a javítás 500 forintba fog kerülni, és nem tudtuk: megcsináltatja-e ennyiért a kedves megrendelő ... De hiszen ezt már egy héttel ézelőtt is közölték velem! Különben is, miért kerül ennyibe? Majd hívom a szerelőt, ő tudja. Kiderült: a doboz kicserélésével kerülne ennyibe a javítás, de csak a lemez rossz, és hát a rádió sem szól, ezeket kell rendbe hozni. Az más, így már szerdán jöhet érte — mondta a szerelő. Ismét ment az ügyfél. Üj lemez volt a rádión, ennek örült, és megkérdezte: szól már, hang is van? Természetesen kipróbálás nélkül nem adunk ki készüléket — hangzott a válasz. Helyben nem tudta ezt ellenőrizni az ügyfél, mert nem volt, elem a készülékben, de odahaza bosszúsan tapasztalta, hogy ugyanolyan néma rádiója, mint volt két héttel ezelőtt. Üjra bevitte. A szerelő „nem értette” a dolgot. Belenézett, és azt mondta, hogy valami eltört benne. Oj készpénzes számlát íratott, és kijelentette: ha majd lesz hozzá alkatrészük, egy fél óra_ alatt megcsinálja. Addig érdeklődjön az ügyfél. Lassan egy hónap telt el, mire végre szólt a rádió. De új számla ide, új számla oda, a szerelő becsületére legyen mondva: mindössze hét forintot (az alkatrész árát) kellett fizetni érte. Munkadíjat nem számítottak fel a javításért. Ha már egy kis késlekedés keletkezett a félreértések végett, ők úgy korrigálták utólag ezt, hogy azért végképp ne haragudjon meg rájuk a megrendelő. Legalábbis ne érezze, hogy teljesen ki van szolgáltatva a szolgáltatóknak. A „jattra” várás helyett, úgy gondoljuk, ez a tisztességesebb módja a szolgáltató munkának. V. D. Gázlánggyújtás Csanádapácán Fáklyagyújtás Fotó: Endre József Ha minden jól megy, az idei télen már földgázzal fűiének a csanádapácai köz- intézményekben is. A Széchenyi Termelőszövetkezetet már az elmúlt évben bekapcsolták a földgázhálózatba, s most egy rövid főutcai szakasz kivételével kiépült a gerincvezeték a községben is. A helyi művelődési ház kivételével befejeződtek a belső szerelési munkálatok a tanácsi intézményekben, s ha megérkeznek a bekötéshez nélkülözhetetlen nyomásszabályozók, várhatóan hamarosan gázzal fűthetnek már az iskolákban, az óvodákban, a napközi otthonban, az orvosi rendelőben és a többi tanácsi intézményben, majd a vezetékkel ellátott utcákban is. A gázfáklyát, amely jelképezi, hogy Csanádapáca is bekapcsolódott az országos gázhálózatba, a közelmúltban dr. Varga János, a DÉGÁZ igazgatója lobbantotta lángra. Mórocz László tanácselnök rövid beszédben méltatta annak jelentőségét, hogy ez az energiaforrás elérkezett a községbe. „Hol sírjaink domborulnak Az őszi verőfényben élesen rajzolódnak a háttérre a fejfák, sírok körvonalai. Csönd van, ebben a hétköznap déli órában alig járnak a temetőben. -Jó ideig szótlanul szemlélődünk, kolléganőm szokatlanul sokat bíbelődik a fényképezőgépével... A sírfeliratokról én is gyorsan visszaterelem a gondola" taimat a kérdésre, ami voltaképpen e temetőkertbeli sétára indított: milyen is temetőink állapota? Az országos és a Békés megyei helyzet is aggasztó. Az illetékes országos főhatóságok 1984 januárjában tett megállapításai szerint: „A temetkezési szolgáltatás, a temetők állapota, felszereltsége még sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért a jövőben az eddigiektől is nagyobb figyelmet kell fordítani a temetkezési szolgáltatások fejlesztésére, a temetők kulturált fenntartására. A temetők gondozottsága és rendben tartása nem lehet azonban csak az állam, a tanácsok és az ellátó szervek ügye.” A temetkezésről szóló rendelet előírja, hogy a fenntartóknak: tanácsoknak, feleke" zeteknek biztosítaniuk kell a temetőhöz utat — a sírok megközelítéséhez is! —, a temető bekerítését, a ravatalozót, vízvételi lehetőséget, a terület parkosítását és szükség szerint temetőkertészeti szolgáltatásokat. A követelményeknek parkosítás tekin-' tétében felelnek meg legkevésbé ma a temetők. S hogy ez milyen súlyos hiba, azt meggyőzően bizonyítja a Békés megyei Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv idei 5. számában, a „Temetőink környezet- és természet- védelmi problémái” című írásában Csizmazia György: „A temető környezetügyének elhanyagolása — finom lelki munkálásán át — egész környezet- és természetvédelmi törekvéseinket, szándékainkat késleltetheti, semmisítheti meg ... A temetői séták, pihenések, üldögélé- sek egy pádon, az elmélkedés, a visszaemlékezések és alkotások színhelyei... A ligetes temetőkert virágos, 99 zöld takarója helyett kemény, durva vonalú nyomasztó beton- és kőtenger teszi zaklatottá a temető összképét... Az ősi, természetes megoldások helyett a vásári színfalak, a kereskedelmi szellem és a giccses gyászipar uralmának engedünk ... A városi, falusi (főként a „fátlan” Alföldön) temetőknek biológiai funkciót is kellene szolgálni. Biológiailag aktív felületükkel meliorálják a levegőt; ha gondoskodnánk a fás, cserjés vegetációk kialakításáról.” Csönd van, szótlanul szemlélődünk a békéscsabai vasúti temetőben, melyre a véletlen választás esett. A kaputól induló széles úton ballagunk. Itt, és körben, a kerítés mentén még látni ugyan zöldet, virágok nyílnak a sírokon, fák, bokrok őrzik a temető békéjét, de beljebb egyre sivárabb a kép. Egy szép jegenyenyár tövében szemétkupac, amott, egy műkő síron műcserépben művirág, fölötte műkoszorú. Mennyivel nemesebb a közeli síron nyíló rengeteg piros petúnia! Az első úton letérünk balra. Kettős sírok műkőből, nevek, és egy évszám: a születési év. Fönn a felirat azért „itt nyugszik”. A majdot mindenki hozzágondolja. A bejárattól balra elkészült már az urnafal, de rendezettnek, esztétikusnak még korántsem mondható ez a környék. Egészen másféle tűnődésre késztet néhány szép, régi sír. Ennek itt a kovácsoltvas kerítését rozsda enyészti, de a síron ápolt az örökzöld. Aki itt pihen, történelmi időben, 1849-ben született! Ám a kalandozó képzeletet gyorsan visszarántja a jelenbe a szemétkupacok látványa, a sok gaz, áthatolhatatlan bozót, például a VIII-as szekcióban, a régi sírok között, ahol még egyszerű, faragott fejfák is rejtőznek. Ahol viszont az újabb sírok legtöbbje sorakozik, se fa, se bokor — virág Is elvétve nyílik — csak beton, műkő sivár, nyomasztó tömege. Az özvegy néni 86 évét meghazudtoló fürgeséggel éppen árvácskát ültet. Nyárra meg petúniát. Aztán kijár locsolni, gyomlálgatni. Korholják is a testvérei, minek annyit talpalni, addig kell becsülni az embert, amíg él, utána minek? Ott a beton, lefödetni, aztán nincs gond a sírra. — De mikor a virág szebb! — makacskodik a néni, mintha most is a testvéreivel pörölne. — Miért? — Mert szebb. Virág. Amíg élek, ültetek, utána... — legyint egykedvűen. A közelben kis teherautó áll meg, súlyos műkő elemeket emelnek le róla a sírkövesek. — Mennyiért készítenek egy sírt? — Úgy 10-től 25 ezer forint, ha műkőből akarják — támaszkodik a szomszédos sír kerítésének a vállas fiatalember, és társai is közelebb húzódnak. — A beton olcsóbb, a legdrágább meg a gránit. Ez itt például — int a fejével egy karcsú, egyszerű fekete sírkőre — ez úgy 40 ezret ér, csiszolva meg százat is. Ki tudja ezt megfizetni?! No, emberek, haladjunk! A nehezebb darabot öreg talicskára emelik, a többit kézben cipelik be a sírig, nagy dohogva: „Nézzék meg, micsoda zsúfoltság, semmi rend nincs itt!” No és a falusi temetők? Lássuk például az újkígyó- sit. — Aztán melyikre kíváncsiak? — kérdez vissza a középkorú asszony, akit az utcán megszólítunk. — Mert van itt több is, de temetni már csak a Kossuth utcaiba temetnek, a másik nagyon elhanyagolt. A Kossuth utcai az szép, de hát lehet is, a falu az összes pénzét oda hordja. Nem tudom, mi lesz majd azzal a sok kővel, betonnal! Valóban rendezett, tiszta ez a kis temető, szabályosan bekerítve, széles úttal. A fa itt is kevés, de sok síron nyílik virág. Igaz, a ravatalozó mögötti terület eléggé elhanyagolt, errefelé kevesebb a gondozott sír. Kifelé ballagunk, amikor egy néni, fájós derekát két kézzel támogatva próbál kiegyenesedni. ö is palántái, valami apró virágfélét. — Húsvétra nyílik, szép fehér a virága. Vinnék a fiaméra is, de nincs még feltöltve a sír. Tudják, most nyáron ment el. — Sokan ültetnek virágot errefelé! — Szokás. Már akinek ideje engedi. Amíg az ember ülteti, locsolja, emlékezik. Tán ezért. Milyen is hát a temetők állapota megyénkben? Két példából általánosítani semmiképpen sem lehet. Hadd idézzük tehát a megyei tanács illetékes osztályának idén májusban készített tájékoztatójából: „Megyénkben a temetők felszereltsége, valamint a szolgáltatás végzésének feltételrendszere ma is elmarad az országos átlagtól.” A megye temetőinek 65,2 százaléka felekezeti, a többi állami tulajdon. Állapotuk, felszereltségük nem éri el a megfelelő színvonalat. Hat városunkban mindössze 5 működő köztemető van, s ebből hármat egyházi kezelésbe adtak a tanácsok. További gond, hogy a megyeszékhelyen és Gyulán a következő tervidőszakban új temetőt szükséges nyitni. Igaz, az utóbbi években a megye temetőiben javultak a körülmények, ravatalozók, utak, kerítések épültek vagy felújították azokat, de ez még mind kevés. A halaszthatatlan munkálatokra 1984 85-ben a fenntartók 9,7 millió forintot kívánnak fordítani. A teljes rendbehozatalra, bővítésre ennél jóval több pénz kellene, nem beszélve a lezárt temetőkről, amelyeket jó lenne temetőparkká alakítani, de ezt még csak nem is tudják betervezni tulajdonosaik. A temető kultúránk, természeti környezetünk része. A temetők állapota közügy. Gondjait, pénzhiányra hivatkozva félretolni, elnapolni éppen ezért vétkes mulasztás lenne, annál is inkább, mert sok mindent meg lehet azért oldani súlyos milliók nélkül, társadalmi összefogással. Mint ahogyan jó példát adtak erre már a békésiek, a gyulaiak, a gyomaiak. Mert ha tétlenkedünk, megtörténhet, hogy unokáink már hiába keresik a helyet, „hol sírjaink domborulnak”. Tóth Ibolya Beton, műkő Fotó: Veress Erzsi
