Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-25 / 251. szám
/ 1984. október 25., csütörtök mjJUl-fíTd Búcsú Seres Józseftől Ma búcsúzunk a Farkasréti temetőben Kunágota szülöttétől, önzetlen tanítónktól, Szeged neveltjétől, a szabadművelőtől, az újságírótól. A Művelődésügyi Minisztériumban több évtizeden át dolgozó pedagógustól, tankönyvszerkesztőtől, az írótól és kritikustól, s nem utolsósorban a munkásmozgalom több mint fél évszázados harcosától, az elvhű kommunistától. Sok tanítvány, barát, kolléga és elvtárs fájdalmas gyásza kíséri végső nyughelyére. A tanítóképző után az elemi népiskolában szeretett volna tanítani, de forradalmi nézetei miatt a Horthy- rendszer ettől nemcsak eltiltotta, hanem több mint kétévi súlyos börtönbüntetéssel is sújtotta. A börtönből szabadulva a tilalom ellenére megkereste az iskolán kívüli tanítás módját. A társadalmi és irodalmi kérdések iránt leginkább érdeklődő parasztfiatalokkal szülőfalunkban könyvtárszövetkezetet szervezett, amelyet felhasznált rendszeres összejövetelekre, társadalompolitikai és irodalmi kérdések megbeszélésére, kulturális előadások rendezésére, forradalmi költők verseinek és a népi írók müveinek ismertetésére, a haladó gondolatok terjesztésére. Felismerte, hogy a szegény parasztember gyermekét a felszabadulás előtt két tényező formálta: a kemény paraszti munka és a falusi tanító. E tevékenységét megszakította a háború alatti katonai szolgálata, ahonnan 1944 novemberében — a nyugatra tartó alakulatától megszökve — életveszélyt vállalva, több száz kilométeres gyaloglással tért haza szeretett szülőfalunkba. Decemberben már szervezte a falunk szegényparasztjait. Bekapcsolódott a Nemzeti Bizottság munkájába. Az általa már korábban szervezett népkönyvtár köré tömörült fiatalokból megalakítója lett a falu demokratikus ifjúsági szervezetének. 1945 márciusában — Erdei Ferenc hívására — Szegedre került. Ettől kezdve innen segítette elsősorban a Csanád, Békés, Csongrád megyében folyó politikai munkát. Szóval és Írással tanácsokat adott a politikai élet fejlesztéséhez és a földreform végrehajtásához. Széles körű újságírói és szabadművelődési tevékenységével fáradhatatlanul terjesztette a szocializmus kezdeti építését segítő, új embert formáló eszméket. A fiatalokra is gondolt. 1946-ban falunkból többünket — a tanulás iránt érdeklődő szegényparaszt fiatalt — sikerrel beszélt rá arra, hogy pályázzuk meg a Szegeden akkor szerveződő — Móricz Zsigmond Népi Kollégiumba való felvételt. Vallotta, hogy a kibontakozó szocialista társadalomhoz közösséget szolgáló, értelmes, teremtő cselekvésre kész emberek szükségesek. Az ötvenes évek elején került Budapestre az Oktatási Minisztériumba, majd a Tankönyvkiadóhoz szerkesztőnek. Nagy lelkesedéssel és sok sikerrel végezte munkáját, hiszen általa nem remélt módon kiszélesült tanítási, nevelői lehetősége. Országos szinten vált tanítójává fiataljainknak, irodalmi műveket olvasó népünknek. Innen ment nyugdíjba 1915-ben. De nem lett tétlen. Nyugdíjasként is fáradhatatlanul, lelkesen dolgozott. Alig múlt cl hét, hogy valamilyen írást (kritikát, könyvismertetőt) ne olvastunk volna tőle. Legutolsó nagyobb műve — sok ténnyel, tanulsággal, tapasztalattal és jó tanáccsal — szülőfalunk, Kunágota felszabadulás utáni sorsáról, útjáról szól, mintegy folytatása az 1936-ban irt „Kunágota község társadalomrajza” című könyvének. Nagy fájdalom Seres József elvesztése. Hiányozni fog huncutkás mosolya és nagy táskáját cipelő apró termete. De vigasztaljon bennünket az, hogy vele — e termékeny, fáradhatatlan, segítőkész emberrel, önzetlen baráttal — több évtizeden át élhettünk. Munkásságából, a szülőföld szeretetéből, szerényen elmondott, világosan leírt tárgyilagos véleményeiből sokat tanultunk. Szívünkben, tudatunkban, irodalmi műveiben tovább él. Mindig szeretettel gondolunk rá. Dr. Szabó P.ii A 40. évfordulóra készülnek az MSZBT-tagcsoportok Országszerte gazdag, változatos programmal készülnek felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésére az MSZBT-tagcsoportok. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos akciótervéhez kapcsolódó helyi rendezvények alkalmat kínálnak a magyar—szovjet barátság történetének, népünk életében betöltött jelentős szerepének, kapcsolataink alakulásának, fejlődésének bemutatására. Hozzájárulhatnak a legújabb kori magyar történelem alaposabb megismertetéséhez, a közvetlen, személyes kontaktusok bővüléséhez, valamint a hajúnk szabadságáért vívott harcban elesett szovjet hősök emlékének méltó ápolásához. Ezért az országban működő több mint 1800 MSZBT-tagcsoport szinte mindegyike önálló kezdeményezéssel is készül az évfordulóra. A gödöllői Ganz Árammérőgyárban a napokban nyílt kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeum anyagából, „Negyven éve történt” címmel. Egy másik tárlat megszervezéséhez, amelynek „Emlékeink 1944 decemberéből” lesz a címe, a gyár dolgozóinak segítségét kérte a tagcsoport. Dunakeszin, a MÁV Járműjavítóban a „Szovjetunió népeinek élete” címmel tárlat nyílik november 7-én: a város felszabadulásának napján, december 28-án vetélkedőn mérik össze a testvéri országról szerzett tudásukat a dolgozók. Két hónappal később, a Vörös Hadsereg és hadiflotta napján, a szovjet hadsereg életét fotók segítségével mutatják be. A Budapesti Híradástechnikai Gépgyárban az MSZBT által szervezett „Baráti szövetségben” elnevezésű vetélkedőre az üzem 18 szocialista brigádja nevezett be. A 13 ezer dolgozót foglalkoztató Mecseki Szénbányáknál 15, saját ügyvezető elnökséggel működő önálló üzemi tagcsoport tevékenykedik. Programjaikat hagyományosan a vállalat József Attila Művelődési Központjával közösen szervezik. E kulturális központ immár nyolc éve ad otthont a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásait hallgatók klubjának. Jól haladnak a vasúti beruházások Az elmúlt háromnegyed évben a MÁV-nak sikerült teljesítenie beruházási terveit, a munkák a terveknek megfelelően haladnak. Az idén 6,45 milliárd forint jut vasúti beruházásokra, 300 millióval kevesebb, mint tavaly. Ebből az ösz- szegből a MÁV elsősorban olyan fejlesztésekre költ, amelyek az alaptevékenységet szolgálják, növelik a biztonságot, emelik az utazás, szállítás színvonalát, s javítják a szociális ellátást. Az anyagi eszközök jelentős része — mintegy 70 százaléka — a meglevő eszközállomány szinten tartását, a selejt pótlását szolgálja, s csak viszonylag kis hányada jut a fejlesztésekre, kapacitásbővítésre. Az idei 600 kisebb-nagyobb beruházás jó része már befejeződött. Több létesítményen az utolsó simításokat végzik. Ütemesek az építkezések ott is, ahol csak a következő években várható az átadás. A vasút egyik legjelentősebb fejlesztési programjának megvalósítását a záhonyi átrakókörzet rekonstrukcióját az idén is nagy erőkkel folytatják. A több ütemben megvalósuló munkálatok közül az idén fejeződött be a vegyianyag- átfejtő berendezés korszerűsítése és az eperjeskei átrakó-pályaudvar biztosító berendezésének szerelése. A következő hetekben helyezik üzembe a záhonyi tengely- átszerelő telepet. Folytatják a fényeslitkei északi rendező pályaudvar biztosító berendezésének szerelését, s a kézi átrakócsarnok, valamint egy műtrágyaátrakó építését; ez utóbbiak átadása 1985-ben várható. Hamarosan befejeződik a MÁV egyik legjelentősebb beruházása, a kelenföldi pályaudvar rekonstrukciója. Az idén 240 millió forintot fordítanak erre a fontos létesítményre. A munkálatok során már megépült az első utasperon és a hozzá tartozó két személyvonat-fogadó vágány, emellett több állomási mellékvágány, illetve tolatási célra szolgáló úgynevezett kihúzóvágány. Átadták a 120 tonnás vágány- hídmérleget. Az év végéig még két rakodóvágány és egy 1100 négyzetméter alap- területű áruraktár készül el. A jelentősebb beruházások közé tartozik a hálózat villamosítása. Nagy erőkkel dolgoznak a budapest—pécsi vasútvonalon. Az év végén helyezik üzembe a Sárbogárd —Dombóvár közötti villamosított szakaszt,, s a teljes vonal átépítése a jövő év végére fejeződik be. Aszód és Vác között is a terveknek megfelelően haladnak a villamosítási munkálatok, a jövő évi menetrendváltásra elkészül a teljes szakasz, s ezután a csehszlovák határtól a román határig (Budapest elkerülésével) villanymozdony vontathatja végig a szerelvényeket. A tervezeti pályarekonstrukciók szintén jól haladnak; az év végéig csaknem 200 kilométeren javítják a pálya minőségét. A biztosító berendezéseket is a terveknek megfelelően korszerűsítik. Ez évben összesen 79 kilométeren telepítenek úgynevezett jelfogófüggéses automatikus berendezéseket. Kilenc állomáson korszerű integradominókat helyeznek üzembe. A biztonság növelésére összesen 31 fénysorompót is létesítenek. Az idei munkálatok közül kiemelkedik még egyebek között a Miskolci Járműjavító új üzemrészének, a sárospataki felvételi épületnek, illetve a pusztaszabolcsi kocsijavító üzemnek az építése. Több mint 100 millió forintot a szociális létesítmények, a munkásszállók, öltözők, mosdók, üzemi konyhák építésére, bővítésére fordítanak. Lefedik a vasút sportegyesületének, a BVSC- nek az uszodáját, és új fedett teniszcsarnokot létesítenek. Postásetikett, avagy mosolytanfolyam kézbesítőknek Fotó: Gál Edit Ha esik, ha fúj, menni kell. Valahogy így összegeznénk mi, kívülállók a postai kézbesítők munkáját. Ez addig igaz is, amíg a levélládába kell dobni a küldeményt. Ám ha ilyen-olyan kapcsolatba kell lépni velük — pénzátvétel, ajánlott küldemény felvétele... —, akkor már korántsem ilyen egyszerű a képlet. Akkor már nem csak az számít, hogy időben megkapjuk az adott küldeményt, hanem a mikéntje is: hogy ne nyomják ajtónyitásig a csengőt, hogy fogadják a köszönésünket, hogy ne szólítsanak fel az igazolvány bemutatására, hanem udvariasan kérjék azt... És így tovább. Igen. Sorolhatnék jó és rossz példákat. (Elég lenne átböngészni a szerkesztőséghez érkezett leveleket, melyeket — akasztják a hóhért —, ugyancsak postás kézbesített címünkre.) De nem erről szeretnénk írni ezúttal, hanem a tanfolyamról, melynek foglalkozásaira beleshettünk a minap. „Mosolytanfolyam” — így hívják a postások, „Szolgáltatói kultúra- és magatartástanfolyam” — így a szervezői. Szántó István, a békéscsabai 1-es számú megyei hivatal vezetője már beszélgetésünk elején leszögezi: központi kezdeményezésre kezdték meg Békés megyében is e tanfolyamok szervezését. — A Magyar Posta ezzel a megfelelő szolgáltatói magatartásforma kialakításával is javítani kívánja munkáját. A mai gazdasági helyzetben az emberekben levő tartalékot kell mozgósítani, ha minőségi javulást kívánunk elérni. Közben Tóth László területi oktatótiszt is megérkezik, kezében hatalmas pak- samétával — a tanfolyamok iratanyagával — telepszik mellénk. — Három éve indultunk — folytatja elbeszélését Szántó István — a postai felvevők tanfolyamával. Őket a távbeszélő-kezelők, majd a műszak azon dolgozói követték, akik a lakossághoz rendszeresen kijárnak. A kézbesítők tanfolyama az utolsó lépcsőfok, s nem véletlenül hagytuk őket utoljára. ök azok, akik nap mint nap találkoznak a lakossággal, így őket az eddigi tapasztalatok birtokában képezhetjük tovább. — A megye különböző pontjain 269 kézbesítő vesz részt ezen a tanfolyamon — veszi át a szót Tóth László. — Van, ahol már befejeződött, másutt, például Mező- berényben, most kezdődik. A főbb témakörökről is szó esik, melyek anyagát elismert szakemberek — pszichológusok, pedagógusok —' állították össze és adták tovább az előadóknak. Segédanyagot is biztosítanak, így filmeket, diákat, kiadványokat, melyek a megértést segítik. Nézegetek egy szórólapot: „A tanfolyamon megismerkedhet a szolgáltatásban részt vevő személyiséggel szemben támasztott követelményekkel, az ügyféltípusokkal, megtudja, hogyan lehet elkerülni a konfliktushelyzeteket, hogyan lehet részese a jó munkahelyi közérzet kialakításának...” — olvasom, s hogy a hallottakat „aprópénzre váltsam”, megbeszéljük: szombaton magam is beülök egy foglalkozásra. A kapcsolatteremtésről, a helyes öltözködésről, az új illemszabályokról, a hivatali viselkedésről, és sok egyéb másról tart előadást Tóth Lászlóné oktatótiszt. A hangulat kitűnő, ám ez korántsem megy az érdeklődés rovására. Az előadást alátámasztó film is könnyed hangvételű, ahogy a hallgatók fogalmaznak: „Lám, mikor a postás rosszkor csenget ...” A második szombatjukat töltik itt reggel 8-tól 13 óráig, ám ez szemmel láthatóan senkit# nem zavar. „Mikor tarthatnánk máskor? A leveleket ki kell kézbesíteni!” — nyugtázza az egyik fiatalember, mikor a szünetben rákérdezek: nem volt-e morgolódás emiatt? Aztán még sok minden mást is megtudok a néhány perces lazítás ideje alatt... Az ügyfelekről, a posta dolgozóiról, az elhivatottságról... — Nézze! Én már nyolcadik éve dolgozom itt egyesített kézbesítőként — mondja kis büszkeséggel hangjában a dobozi Gergely Józsefné. — Ismerek mindenkit a községben. Mégis, ennyi év után is van mit tanulnom, Minden előadást érdemes volt eddig meghallgatni. — Az idő a mi legfőbb ellenségünk — kapcsolódik a beszélgetésbe a békési Csontos Dezső is. — Mikor nyugdíjkifizetés van, sietnem kell, hiszen nagyon várnak mindenütt, ugyanakkor ez a sok egyedül élő, idős ember mind tele van mondanivalóval a családról, a szomszédról, a gondjaikról... Most ehhez is tanácsot kaptunk, hogy hogyan lehet türelmesen megmagyarázni: talán legközelebb több időm lesz meghallgatni őket. Havrán József tizenegyedik éve rója az utcákat. Neki különösebb gondjai eddig sem voltak az ügyfelekkel. — Szó volt arról, hogy a legfontosabb; mindig adjunk igazat, hiszen bizonyára alapja van, ha bosszankodnak. Az persze más kérdés, hogy a kedélyek lecsillapítása után megmagyarázhatjuk, hogy teszem azt, rossz volt a címzés, azért nem hoztuk ki időben a küldeményt ... — Mindig kellenek ezek a szakmai továbbképzések — bizonygatja Tokaji László is —, hiszen egyenruhában járunk, a Magyar Postát képviseljük. Hogy jól vagy rosz- szul, ez rajtunk áll. Tizenöt éve vagyok itt, azóta rengeteg tanfolyamon részt vettem. Hogy a feleségem mit szólt hozzá? Hát postás lett ő is. Mert higgye el, szeretet nélkül nem is lehet ezt csinálni. Anyagilag nem vagyunk megbecsülve, ha valaki marad, hát szeretetből marad. Mert olyan itt, mint egy nagy családban ... Kezdődik ismét az előadás. A téma ezúttal pszichológia, s míg elnézem a hallgatóságot, azon gondolkodom; az élet hány, de hány területén indíthatnánk még „mosolytanfolyamot”... Nagy Ágnes Szovjet tudományos könyvkiállítás Tudományos témájú szovjet könyvekből kiállítás nyílt tegnap Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az Akadémiai Kiadó és Nyomda, valamint a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat által szervezett tárlaton a Szovjetunió és a Kazah SZSZK tudományos akadémiájának azonos nevű Nauka könyvkiadója mutatkozik be a magyar érdeklődőknek. Hazai György akadémikus, az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója a megnyitójában elmondotta: hazánkban első alkalommal látható kazah tudományos könyvekből összeállított tárlat, amely viszonzása a magyarországi akadémiai könyvkiadást bemutató, ez év szeptemberében megrendezett alma-atai kiállításnak. A mintegy hatszáz könyv és folyóirat képet ad a baráti országban végzett társadalom- és természettudományi kutatások legfrissebb eredményeiről. Vlagyimir Aperján, a moszkvai Nauka főszerkesztője a kiadó tevékenységéről. elmondotta, hogy a magyar testvérintézményhez hasonlóan a tudományok teljes körét felöleli. Évente mintegy \ két és fél ezer kiadványt jelentetnek meg szovjet szerzőktől, s a kiadó harminc sorozatot gondoz. A Kazah SZSZK kiadója évente háromszázféle kötetet ad ki, a társadalomtudományi témájú kötetek 90 százaléka kazah nyelven jelenik meg. Zafci Ahmetov, a Kazah SZSZK tudományos akadémiájának alelnöke az MTA-val való jövőbeni együttműködés lehetőségei között említette tudományos munkák közös kiadását is. A szovjet könyvek kiállítása október 29-ig tekinthető meg. Az előadáson ..,
