Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-21 / 248. szám
1984. október 21., vasárnap o Hallgassuk sztereóban Hivatalból is, meg újságelőfizetőként is nagy rokon- szenvvel olvasom azokat az írásokat, amelyekben fiatal értelmiségiek panaszkodnak arról, hogy mennyire nehéz elindulni a pályán, milyen kevés a kezdők pénze, menynyire nem kapnak testhez álló feladatot, milyen szűkös a perspektíva, nehéz lakáshoz jutni és így tovább. Mint afféle középkorú, már pipára gyújtva hasonlítgathatom, hogy annak idején nekünk milyen volt. Hát, nem volt könnyű. Sohasem volt könnyű elindulni, pénzt keresni, szeretett munkát találni, karriert csinálni, önálló lakást szerezni és így tovább. Legfeljebb az ánti világban ezt a gondunkat, a mindenkori kezdők, a mindenkori fiatal értelmiségiek gondját nem dajkálta a társadalom, nem kapott hétről hétre fórumot, nem is illett róla beszélni. Ma meg illik. Beállít valahová egy kezdő. A munkát nem is látta, megkérdezi és kevesli a fizetést. Igaza van. A pénz mindig kevés. De attól még sohasem lett több, hogy keveselltük. A perspektíva sem lett szebb, a feladatok sem nemeskedtek, lakások sem épültek a kívánt mértékben, a helyzet ilyen-olyan egyéni érvényű, de társadalmi tá- lalású megállapításától. Apropó, helyzet. Milyen a helyzet? Régen tudom, hogy a helyzetnek az a természetes állapota, hogy nehéz. Csak időnként könnyebb (jobb), általában azonban panaszkodni lehet rá. A tények alkalmasint igazolják a panaszokat, alkalmasint nem, mert a tényeknek meg az a természete, hogy csoportosítani lehet őket, továbbá innen vagy onnan nézni. Mert igaz ugyan, hogy a fiatal értelmiségiek nehezen jutnak vezető álláshoz, de az is igaz, hogy egyötöd részük irányító munkát végez. Igaz, hogy a műszaki értelmiségi fiatalok keresete kevés, de nem kedvezőtlenebb, mint más értelmiségi csoportoké (ha ez vigasz!). Igaz, hogy drága a lakás, de az is igaz, hogy a 35 év alatti diplomás házaspárok 78 százaléka önálló la- * kásban él, és a házas diplomások 45 százaléka a végzés utáni első évben már önálló lakásban lakik. A legkisebb dombról is könnyű tanácsokat adni a fölfelé igyekvőknek, könnyű átlátni a fejük fölött. Elég ellenszenves státusz és magatartás ez ahhoz, hogy az alant csoportosulok ne higgyenek a dombon ülőknek. Nem is szabad hinni a példáknak, az álbölcseknek, az okosko- dóknak még kevésbé. Lenin óta, és előtte is, a konkrét helyzet konkrét elemzést kíván. Van, aki el tudja végeztetni ezt az elemzést, és le tudja szűrni az előre mutató tanulságot, és vannak (sajnos sokszor többen vannak), akik csak a helyzetet látják. Ügy, ahogy akarják. Más kérdés, hogy manapság az utóbbiak hangja hangosabb. Ne vitassuk a hangerő jogát! De a hangzás tisztasága miatt nem volna haszontalan felerősíteni azok hangját is, akik bár tudják, hogy kevés a pénz, de megteremtik maguknak, akik tudják, hogy a szép feladat nem terül a lábuk elé, ezért meg- küzdenek a boldogítóan szép munkáért, akik elől eltakarják ugyan a perspektívát, de akik ennek ellenére szépnek látják jövőjüket, és akiknek — érdekes! —szép is a jövőjük, van szép feladatuk, meg is élnek tisztességgel, fedél is van a fejük fölött. Anélkül, hogy a jogosan panaszkodók hangját erőszakkal visszacsavarnám, én személy szerint szívesen hallanám a jó közérzetü fiatalokat is. Így volna igazán demokratikus, korszerű, modern — és hasznos is. Hallgassuk sztereóban. Miskolczi Miklós Nagyüzem a földeken Az alapműtrágya kijuttatása után nagy teljesítményű tárcsás eszközökkel keverik be a talajba a műtrágyát Az őszi búza vetése sok munkát ad a földeken dolgozóknak ezekben a napokban Fazekas László képösszeállitása A különböző őszi betakarítású növények lekerülése után az üzemek igyekeznek befejezni az alapműtrágyázást tárgyalóteremből ■ Kvarcórákkal üzérkedtek Banga Béla hódmezővásárhelyi latfos a MÁV-nál dolgozott, munkáját lelkiismeretesen látta el és jól keresett. Munkahelyén magatartása ellen soha sem merült kifogás. Ám mégis különféle dolgokat rebesgettek róla. S ennek részben maga is oka volt, mert „kitűnő” üz-. leti érzékével olykor maga is el-eldicsekedett. Ügy látszik, nem véletlenül. Kezdetben ugyanis valóban jól ment az üzletelés. 1983. december elejétől rendszeresen átjárt Hódmezővásárhelyről Szegedre, a Marx téri úgynevezett „jugó” piacra. Ismeretlen személyektől, közöttük jugoszláv állampolgároktól kvarcórákat és alkatrészeket vásárolt, mégpedig szép számmal. Alkalomadtán ezekkel üzletelt aztán. A kvarcórák, az elemek és az alkatrészek egy részét Hódmezővásárhelyen adta el, de felkereste a Bizományi Áruházát is, mégpedig nemcsak Hódmezővásárhelyen, hanem Budapesten is. A múlt év februárjában a szegedi Marx téri piacon ismerkedett meg két jugoszláv állampolgárral, mégpedig Horváth Lászlóval és Szalma Istvánnal. Egyikük éppen a saját óráját kínálta eladásra. Hoszszas beszélgetésbe merültek, és Banga elmondta, hogy Magyarországon kvarcórákat és az azokhoz tartozó alkatrészeket jól el lehet adni. Üjdonsült ismerősei pedig arról tájékoztatták, hogy Ausztriában hozzátartozóik dolgoznak és élnek. Amikor Bécsben jártak, tapasztalták, hogy ott valóban olcsón lehet ilyen dolgokat vásárolni. Megállapodtak Banga Bélával, hogy hamarosan ismét Bécsbe utaznak, és 20 ezer forintért kvarcórákat meg óraalkatrészeket hoznak át, s továbbeladás céljából átadják neki. Felírták egymás lakcímét. Banga ezenkívül még egy feljegyzést is készített, amelyben megjelölte, hogy hány női és férfi kvarcórát, valamint pontosítót hozzanak. A két jugoszláv márciusban utazott Bécsbe. Az osztrák fővárosban 90 női kvarcórát, 8 darab számológépes kvarcórát, 200 női és 1Q.0 férfi kvarcóraelemet, valamint 200 pontosítót vettek a magukkal vitt 8 ezer forintért és 31 ezer dinárért. A forintot Jugoszláviában magyar turistáktól szerezték. A vásárolt holmit a vámellenőrzés alól elvonva csempészték be Magyarországra. Horváth László személygépkocsiján egyenesen Hódmezővásárhelyre jöttek, felkeresték Banga Bélát a lakásán. A kvarcórákat és az óraelemeket átadták neki. Banga 9500 forintot fizetett ki, a további 20 ezer 500 forintról pedig átvételi elismervényt írt alá. Megígérte, hogy egy-két hét múlva jöhetnek a pénzért, mert addig értékesíti az árut. A két jugoszlávnak azonban több pénzre volt szüksége. Banga ezért úgy döntött, hogy elmegy velük az egyik órás ismerőséhez. Rábeszélte az órásmestert, hogy néhány kvarcórát, kvarcóraelemet és pontosítót vegyen át. A mester, ha nehezen is, de ráállt az alkura, és a két jugoszlávnak 8 ezer 500 forintot fizetett ki. A következő napokban Banga Béla megkezdte Szolnokon, Orosházán és Békéscsabán az órák és az óraalkatrészek értékesítését. Tetten éréséig több mint 7 ezer forint értékű árut adott el. A lefoglalás során még 24 ezer forint értékű árut találtak nála. A külföldről becsempészett órák és óraalkatrészek értéke meghaladta a 60 ezer forintot. Horváth és Szalma több mint 18 ezer forintot kapott és vitt ki az országból, és még 20 ezer 500 forintot vártak Bangától. Amikor a két jugoszláv állampolgár március 16-án ismét Hódmezővásárhelyre érkezett, hogy átvegyék Bangától a még ki nem fizetett pénzt, üzlettársuk már előzetes letartóztatásban volt. A rendőrség Horváth Lászlót és Szalma Istvánt is őrizetbe vette. A Gyulai Városi Bíróság a közelmúltban tárgyalta Banga Béla és két társának bűnügyét. Bangát folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett üzérkedés és devizagazdálkodás üzletszerű megsértésének bűntettében halmazati büntetésül 3 évi 15 százalékos bércsökkentés melletti javító-nevelő munkára ítélte. Horváth Lászlót 20 400 forint, Szalma Istvánt pedig 14 280 forint pénzbüntetéssel sújtotta. A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak őszinte, feltáró jellegű beismerését, továbbá büntetlen előéletüket. A másod- és harmadrendű vádlott az ítéletbe belenyugodott. Az ügyész az elsőrendű vádlott terhére a büntetés súlyosbítása végett fellebbezett. A megyei bíróság részben megváltoztatta az ítéletet. Banga Bélát egy év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. (Serédi) I hatodik magyar rehabilitációs kongresszus után Vissza a tevékeny életbe Manapság hazánkban körülbelül háromszázezer olyan, csökkent munkaképességű ember él, aki a rokkantnyugdíjat élvezi. A legóvatosabb becslések szerint is — sajnos, a dolog természete miatt itt igazán csak becsülni tudunk — négyszáz- ezerre teszik az alkoholisták számát. További százezer közöttünk az olyan ember, aki születésétől fogva, vagy gyermekkorban elszenvedett betegsége miatt mozgásában, munkájában, tevékenységében többé-kevésbé korlátozva van. összesen nyolcszázezer ember! A munkaképes magyar lakosság tizenöt-tizenhat százaléka, de nyolc százaléka az ország lakosságának is! ' *A rehabilitációval, a csökkent munkaképességű embernek a tevékeny társadalomba való visszavezetésével foglalkozott a Magyar Rehabilitációs! Társaság hatodik kongresszusa, amelyet a fővárosban rendeztek október 16—20-a között. A rehabilitáció, az emberi mun- kerő helyreállításának tudománya mind szerteágazóbb tevékenység. Világszerte terjed az alkoholizmus, egyre többen kísérlik meg gátlásaikat feloldani kábítószerekkel. E két szenvedélybetegség a külsődleges, szembetűnő elváltozások mellett szinte minden esetben megváltoztatja a beteg társadalmi státusát is, az alkoholista, a drogélvező elveszti kapcsolatát környezetével, felbomlik családi élete, elfordulnak tőle egészséges barátai, szenvedélye olyan biológiai, kémiai folyamatokat indít meg szervezetében, aminek következtében csökken munkaképessége, mint személyiség egyre kevésbé lesz hasznára a társadalomnak, előbb-utóbb parazitává válik. Más társadalmi megítélés alá • esnek azok az emberek, akiknek munkaképessége úgy csökkent, hogy személyiségük emiatt nem károsodott. Ök azok, akiket üzemi baleset ért, megrokkantak, vagy valamelyik — sajnosi, sok ilyen van — foglalkozási ártalom következtében kényszerültek nyugdíjba. Számukra — mivel lelkükben-gondolkodásuk- ban ép emberek maradtak — különösen gyötrő állapot a tétlenség. Annyira, hog^ ez nemegyszer a feleslegesség érzetét keltheti bennük, s okozója lehet az előbb említett két szenvedélybetegség valamelyikének. Azok a rehabilitálandó embertársaink, akik születésüktől vagy gyermekkoruktól szenvednek olyan betegségben, ami miatt kevesebbet, vagy másként tudnak dolgozni, mint az egészségesek, ugyancsak fokozott gondoskodást kívánnak és érdemelnek. Hiszen őket a sors szeszélye olyah életelemektől fosztotta meg, amelyek más ember számára természetesek. Egy-egy rehabilitációs kongresszuson a legtöbb szakember orvos. Az alkoholistával, a drogélvezővel — így logikusi — a legtöbbet az orvos foglalkozik, de mellette mindig ott a pszichológus, a szociológus, a jogász, a közgazdász, összehangolt csapatmunkájuk eredménye lehet a gyógyulási, a szesz, a kábítószer függőségétől való megszabadulás, a visszaút, a társadalomba. Szerteágazó, komplex tudománnyá lett a rehabilitáció, hiszen az előbb felsorolt kvalifikált sízak- embereken kívül ebben a tevékenységben részt vesz az építész, a formatervező, a ruhakivitelező, a cipész, elektromérnök, a protéziskészítő, A mostani rehabilitációs kongresszussal egy időben kiállítást is rendeztek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épületének díszudvarán azokból az eszközökből, amelyek a végtaghiányos, vagy mozgásukban korlátozott emberek számára teszik elviselhetőbbé az életet. Láthattunk itt egy teljesen berendezett házat is — a nyugatnémet Roth cég kísérletezte ki, s gyártja már hosz- szú ideje. Kerekes székkel közlekedő ember is elvégezhet benne minden olyan munkafolyamatot, ami lét- fenntartásának alapfeltétele. Emelhető-süllyeszthető a konyhai munkapad, s ebben a helyiségben minden fiók kerekeken gördül. A fürdőszoba padlócsempéje — az ugyancsak NSZK-beli Gail cég szabadalma és gyártmánya — több irányba bordázott, így szinte lehetetlenné teszi az elcsúszást. A házban levő székek többsége hidraulikával állítható, akárcsak az ágy. A mindennapi használati eszközök — folyóirattartó, könyvlapozó, burgonyahámozó, valameny- nyi evőeszköz — úgy készültek, hogy félkezű, vagy akár mindkét kezét elveszített ember isi használhassa őket. A kerekes székkel közlekedő ember számára szinte leküzdhetetlen akadályt jelent a lépcső. A gumiher- nyótalpas lépcsőn járó — rá kell helyezni a kerekes széket — külső segítséggel ugyan, de ezt a gondot is megoldja. A rehabilitáció komplex tudománya korunk egyik legdinamikusabban fejlődő tudománya, olyan tudomány, amelyik emberi lelkeket ment meg, aktívvá és a jövőben bízóvá teszi a csökkent munkaképességű embert, utat nyitva számára az önmegvalósításihoz, lehetőségeinek kiszélesítéséhez. A jól alkalmazott rehabilitáció — emberi út. Vissza a tevékeny életbe. Hegyes Zoltán Agrometeorológiai tájékoztató A múlt hét második felétől — egy nap kivételével — derült, napsütéses időjárás volt az országban, legfeljebb felhőátvonulások fordultak elő. A napfényes időjárás a szokásosnál nagyobb meleggel járt, a napi középhőmérséklet általában 1-2 fokkal volt magasabb a sokévi átlagnál. A felhőátvonulásokat nagyon kevés, 1-2 mm csapadék kísérte. Ennek ellenére a talaj nedvességtartalma a korábban lehullott csapadék eredményeként országosan kielégítő, a felső 50 centiméteres rétegben általában 60— 80 százalék. Az előrejelzések szerint a hét végén felmelegedésre számíthatunk; eleinte 15—20 fok, vasárnaptól keddig 20 fok körüli hőmérséklettel, de helyenként ennél magasabb értékek is előfordulhatnak. A hajnali minimum 3—7 fok között várható. Számottevő csapadék nem valószínű. A jövő hét közepétől változékonyabbra fordul az időjárás, és lehűlésre is számítani kell.
