Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

1984. október 20., szombat É NÉPÚJSÁG Hellasz — ellenszélben Mostanában íelbolydult méhkasra emlékeztet Görög­ország, s ennek -okát sok megfigyelő Athén és Wa­shington mind feszültebb viszonyában leli meg. Két­ségtelen, a görög fővárosból sorra érkeznek a bírálatok, az elutasító állásfoglalások az Egyesült Államok és a NATO címére. Ezeket a megnyilatkozásokat figyelve már-már nehéz eldönteni, hogy Hellasz földjén mi az erősebb: az Amerika- és NATO-ellenesség, vagy pe­dig a Törökország iránt ér­zett hagyományos ellen­szenv. Renitens kormány Nyílt titok, hogy az ame­rikai fővárosban kezdettől fogva rossz szemmel nézik a szocialisták kormányzását Görögországban. Sőt, éppen egy amerikai lap, a Wa­shington Post értesülése sze­rint még hatalomra jutásu­kat is meg akarták akadá­lyozni, nem riadva vissza a katonai erő alkalmazásától sem. Ez a terv, ismerve a Reagan-kormányzat eddigi ténykedését, nem elképzel­hetetlen. Hogy megvalósítá­sára mégsem került sor, an­nak magyarázata valószínű­leg a Pánhellén Szocialista Mozgalom, a PASOK nép­szerűségében rejlik. Andre- asz Papandreu pártja 19B1 októberében minden várako­zást felülmúló győzelmet: aratott a választásokon. Ezt meggátolni csak újabb sötét korszak árán lehetett volna Görögországban. Az ezrede­sek a kétes értékű katonai uralom visszatértét pedig még' az ilyesmire kevésbé kényes amerikai és NATO- körökben sem tartották kifi­zetődőnek. Inkább beletörődtek Pa­pandreu személyébe, felké­szülve a kellemetlenségekre, amelyeket majd okozni fog. Ilyen és ennyi kellemetlen­ségre azonban sem Washing­tonban, sem a NATO-ban nem számítottak. Athén el­ítélte az amerikai közép-ha­tótávolságú nukleáris raké­ták telepítését Nyugat-Euró- pába, helyette — személye­sen Papandreu — a határidő Papandreu, a miniszterelnök lejárta után további féléves tárgyalásokat javasolt a ve­szélyes fegyverekről a Szov­jetuniónak és az Egyesült Államoknak. Görögország renitens módon nem csatla­kozott a Lengyelországot sújtó közös piaci embargó­hoz sem, s a dél-koreai gép ügyében kétséget kizáróan az Egyesült Államokat tette felelőssé a tragédiáért. A görög—amerikai támaszpont­egyezményt újra tárgyalták, és öt esztendőre meghosz- szabbították ugyan, de Athén fenntartja magának a jogot annak bármikori azon­nali felmondására. Sérelmek, ígéretek, tények Ráadásul a Papandreu- kormány a nyáron lemondta a görög—amerikai hadgya­korlatokat, s az idén sem vesz részt a NATO hasonló, szokásos őszi katonai manő­verein a térségben. Ugyan­akkor nyíltan hangoztatja, hogy Görögországot nem a szocialista államok, hanem éppen a' NATO-tag Török­ország felől fenyegeti ve­szély. Ennek bizonyítására az utóbbi időben azokra a sérelmekre hivatkozik, ame­lyek a hadgyakorlatok elő­készítése, lebonyolítása so­rán a görög földet, a görög népet érték. Régi keletű athéni panasz, hogy a NA­TO-ban és az Egyesült Ál­lamokban lényegesen elő­nyösebb megítélést élvez Ankara, amely pedig. 1974 nyarán katonasággal szállta meg Ciprus egy részét, min­den módon ösztönzi ott egy török különállam megterem­tését, így akadályozza meg a ciprusi válság igazságos ren­dezését. Ezekre válaszul ma már csak fekete bárányként emlegetik Görögországot a NATO-ban és az Egyesült Államokban, egyenesen az­zal vádolva Papandreut, hogy cserbenhagyja szövet­ségeseit. Persze, cserbenhagyásról szó sincs. A kényszer And- reasz Papandreu esetében is nagy úr. Három esztendeje azzal az ígérettel alapozta meg pártja választási sike­rét, hogy kivezeti hazáját a NATO katonai szervezeté­ből, hogy méltányos, a nem­zeti érdekeket szem előtt tartó szerződést harcol ki a görögországi amerikai tá­maszpontok használatáért cserébe, s hogy keresztülvi­szi az Ország közös piaci tagsági feltételeinek újra­tárgyalását. Nos, ezek az ígéretek azóta sem váltak valóra. Egyrészt a nemzet­közi realitások óvatosságra intették Papandreut,, más­részt — balszerencséjére — az Egyesült Államok egyik leghaladásellenesebb elnöké­vel, Ronald Reagannel talál­ta magát szemben. A közvé­lemény mind eközben egyre jobban azonosult választási célkitűzéseivel, egész külpo­litikájával, amely kétségkí­vül bátornak mondható a mai nemzetközi viszonyok között. Kárpótlás a gondoskodásért A tőkés világgazdaság helyzete sem kedvez Pa- pandreunak. A válságos ál­lapotban örökölt görög gaz­daság talpraállásának jelei még mindig halványak, noha az infláció 20 százalékról 18 százalékra mérséklődött, s némi gazdasági növekedés is tapasztalható. Változatlanul gond viszont a munkanélkü­liség, a megélhetési költsé­gek magas szintje, az ipar elmaradott struktúrája. Az emberek annak idején azért is adták yoksukat a PA- SOK-ra, mert sorsuk jobbra fordulását remélték tőle. Az eredmény ezen a téren azon­ban még várat magára. Az újabb választások 1985 októberében esedéke­sek. Papandreu most fel­pörgette külpolitikája kere­két, vállalva az ütközést az Egyesült Államokkal és a NATO-val, talán hogy kár­pótolja híveit a gazdasági bajokért. Megfigyelők szerint akár előbbre is hozhatja a voksolás időpontját, éppen a külpolitikára építve, a biz­tos siker reményében — még így, amerikai és NATO- ellenszélben is. Kocsi Margit Amcrika-cllenes tüntetés egy támaszpont közelében (Fotó: MTI — Külföldi Képszolgálat — KS) II villamosfolyam Továbbfejlesztik a Szovjetunió egységes energiarendszerét A villamos energia — az ipar és a háztartások számá­ra legtisztább és legsokolda­lúbban felhasználható ener­giafajta — sok tekintetben meghatározza az ország gaz­dasági infrastruktúrájának fejlettségi és érettségi szint­jét. A Szovjetunióban a közel­múltban fogadták el az ener­getikai programot, amely hosszabb időszakra szól, egé­szen a XXI. századik. A szovjet energetika fej­lődésének egyik kulcsprob­lémája az egységes energia- rendszer továbbfejlesztése. Ez a rendszer nagyfeszültsé­gű távvezetékekkel egységes egészbe fogja a Szovjetunió gyakorlatilag . összes villa­mos erőművét, a Baltikum­tól a Bajkálig, a sarkvidéki Murmanszktó) Jerevánig. A villamos energia három-öt­ezer kilométerre szállításá­hoz jelenleg 750 kilovolt fe­szültségű, váltakozó áramú távvezetéket használnak. A távolabbi jövőben Szi­bériában és Kazahsztánban felépülnek a nagy teljesít­ményű energetikai komp­lexumok a helyi fekete- és barnaszén-lelőhelyek bázi­sán. Ekkor az ország euró­pai részébe a villamos ener­gia eljuttatásához a tervek szerint egymillió volt, vagy még nagyobb feszültségű távvezetékek építésére lesz szükség. Az első ilyen villamos fo­lyam építése — Kazahsztán­ból a Don partjáig — már megkezdődött. Ezen Orosz­ország európai részének központjába jut el a villa­mos energia, több mint há­romezer kilométerről egymil­lió 150 ezer volt feszültsé­gen. Ehhez az egyedülálló távvezetékhez szükséges be­rendezéseket a Szovjetunió több kutatóközpontja és vál­lalata fejleszti ki. Közéjük tartozik az Uralelektrotyazs- mas, az iparág egyik vezető vállalata, ahol a távvezeté­ken beépítésre kerülő készü­lékek nagyfeszültségű vizs­gálataira alkalmas berende­zéseket fejlesztettek ki. Itt végzik el a megszakítók és a szigetelők, a transzformá­torok és szakaszolók próba­vizsgálatait kétmillió 250 ezer volt feszültséggel. A Dalmacija szálló Makarskán, a háttérben a Biokovka szikla csúcsai Lakott-e Marco Polo Korcsulán? Topicsi apró falucska az adriai Makarskán, s külön érdekessége, hogy valameny- nyi lakója a Topics család­hoz tartozik, innen a neve is. Autóbuszunk meredek szerpentinen kapaszkodott fel a mintegy 6—700 méter ma­gasságban levő helységhez, amely — mint oly sok tele­pülés az Adrián — az ide­genforgalomra rendezkedett be. A kőből épült, sőt kővel fedett régi házakat takarosán rendbe hozták, a teraszon hosszú asztalok, jobbról bo­rozó, a háztartásban és a gazdaságban egykor használt szerszámokkal díszítve. Egy-egy pohár prosekkel (speciális vörösborral) fogad­ják a vendégeket. Elhelyez­kedünk az asztaloknál. Raj­tunk kívül még egy holland csoport is érkezik. Megkez­dődik a zene: citera és man­dolin viszi a prímet. Majd hatalmas lapos tálakban hoz­zák a „pecsenyi izpod pe- ká”-t, azaz a peka (parázs) alatt sült pecsenyehúst: csir­ke kolbásszal és burgonyá­val. Fenséges az íze. S jól­esik hozzá a könnyű, zama­tos dalmát vörösbor. A folklórműsort a Topics- család fiataljai szolgáltat­ják : szerb, horvát, szlovén és bosnyák táncokat, dalo­kat adnak elő citera- és mandolinkísérettel. S befeje­zésül — nem tudom, hogy csak a mi tiszteletünkre-e, vagy máskor is — vérbeli magyar csárdásnak tapsol­hatunk. Felejthetetlen este volt. Alattunk a telihold által megvilágított tenger, a szám­talan kisebb-nagyobb sziget­tel. A jugoszláv vendéglátók értenek az idegenforgalom­hoz. Igaz, ehhez csodálatos keretet nyújt a dalmát ten­gerpart. Markarska fölött az 1700—1800 méter magas Bio­kovka függőleges sziklafalai szinte mint félelmetes és mégis csodálatos operai dísz­let meredeznek. Egyszer­smind ezek a csúcsok védik az öblöt a szárazföld felől érkező hideg szelektől. A partvonalon végig pálmák, égbe szökő ciprusok, olaj-, narancs, és fügeligetek. Az öböl körüli kicsi óváros, tar­ka forgatagával, színes piacá­val. apró üzleteivel megany­nyi látnivaló. S onnan mind­két irányban a parton végig vendégszobákat kiadó ma­gánházak, penziók és néhány nemzetközi színvonalú szál­loda, a tengerre néző hatal­mas teraszokkal. Csoportunk magánházak­ban lakott, de étkezni a kö­zeli, a hegyláncról elneve­zett, Biokovka gyógyszállóba jártunk, ahová főleg moz-. gásszervi betegeket utalnak be. A legkorszerűbb orvosi felszerelések mellett tenger­vízzel telített medencék, szauna, állnak télen-nyáron a gyógyulás szolgálatában. Az étkezés választékos: a he­lyi specialitások — tengeri halak, báránysültek — mel­lett mindenki megtalálja a kedvére való ételt. Csodálatos volt a korcsu- lai kirándulás. Szárnyas ha­jónk egy és negyedóra alatt érte el a szigetet, amely ma­ga a történelem. Kikötője körül a várost védő fal, bás­tyáin vörös és nemzetiszínű lobogók hirdetik, hogy ezek­ben a napokban ünnepük a sok vihart látott Korcsula felszabadulásának 40. évfor­dulóját. Az évezredek során görögök, majd rómaiak ural­ták, a népvándorlás idején érkeztek a szlávok, de az önálló államisághoz csak év­ezred múltán jutottak. Bi­zánci, velencei és raguzai uralom után — Nagy La­jos, majd Zsigmond király idején — magyar, később osztrák, majd olasz imperi- um következett. Az első vi­lágháború után került Kor­csula az akkor megalakult Jugoszláviához. A második világháború idején meg­szállták az olaszok, de a ju­goszláv partizánok kiverték őket. Egy év múlva a néme­tek foglalták el; a partizá­noknak 1944 szeptemberében sikerült véglegesen vissza­foglalniuk. Helyi idegenvezetőnk vé­gigkalauzolt a számtalan ér­dekességet kínáló szigeten. A katedrális szomszédságá­ban egy házon emléktáblát láttunk: itt lakott Marco Polo, a híres utazó. Útika­lauzunk azonban kiábrándí­tott: megállapították, hogy a ház 200 évvel Marco Polo születése után épült. Marco Polo soha nem lakott Kor­csulán — mondotta. Nagy vita támadt: magyarjaink olvasmányaikra hivatkoztak, és nem akarták elfogadni a magyarázatot: Korcsulán ma is laknak Polo nevű embe­rek, akik esetleg a híres Polo-család leszármazottai lehetnek. Másrészt: itt folyt le a nevezetes ütközet Ve­lence és Genova között, ami­kor is a genovaiak elfogták Marco Pólót és Genovába szállították. Ott a börtönben diktálta le híressé vált úti­naplóját. Mint ismeretes, e napló alapján készült a film. amelyet heteken keresztül oly érdeklődéssel néztünk a televízióban. Hogy élt-e Marco Polo Korcsulán, ezt ma már ne­héz eldönteni. A legenda azonban fennmaradt. Gáti István Korcsula várbástyája (Fotó: KS) Rekordtermés az új búzafajtákbél Havonta tíz új porcelánminta A Szaenggirjong Porcelángyár a kNDK egyik leghíresebb üze­me. Az itt készített étkészletek, dísztárgyak országszerte, de külföldön is keresettek. Az utóbbi két évtizedben a gyár valósággal megújult. Rész­legeit kibővítették, a gyártóso­rokat korszerűsítették. s az üzem tervezőstúdiót is kapott. Ebben a részlegben képzőművé­szeti főiskolát végzett művészek tervezik a használati és a dísz­tárgyakat. A porcelántervezők havonta mintegy tíz új mintát kreálnak. A leggyakrabban áb­rázolt motívumok a koreai táj legszebb növényeit és állatait örökítik meg. A porcelángyárban jelenleg több mint 90-íajta porcelán ké­szül. Jugoszláviában az idén is rekordtermés volt gaboná­ból. A gazdaságokban 1 mil­lió 460 ezer hektárról több mint 5,5 millió tonna ke­nyérgabonát takarítottak be. A jó eredményben nagy részük volt a hazai nemesí- tésű új fajtáknak. Ahol pél­dául a Jugoslavia, a Slava, a Novosadska rana 2. és a Balkan búzát vetették el. legalább négy tonna volt a hektáronkénti termés. A Vajdaságban, Jugoszlá­via legnagyobb gabonater­mő vidékén, az ország mag­tárában előfordult a hektá­ronkénti 9 tonnás átlagter­més is. Ezen a vidéken a mintegy 310 ezer hektárnyi vetésterületen hektáronként 5,34 tonnás átlaghozamot ér­tek el, s ezzel megdöntötték az 1977-es rekordot, amikor 5,15 tonna termett hektáron­ként. Továbbra is nagy gondot fordítanak a termesztési módszerek javítására, és az új gabonafajtákkal járó elő­nyök hasznosítására. Ezenkí­vül Jugoszlávia-szerte növe­lik a kalászosok termőterü­letét. Az idei őszi vetések 268 ezer hektárral nagyobb területet, összesen 2 millió 21 ezer 500 hektárt foglalnak el. Ebből 1 millió 529 ezer hektáron vetettek búzát.

Next

/
Thumbnails
Contents