Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

1984. október 18., csütörtök

o

Csongrád megyében a hódmezővásárhelyi tangazdaság határában megkezdték a 42« hektáron vetett rizs aratását. A sáros, mély talajon a gazdaság speciális féllánctalpas rizskombájnokkal dolgozik (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS)

Beruházások az orosházi Béke Tsz-ben

Az évek óta tartó nehezedő gazdasági körülmények arra kényszerítik a gazdálkodókat, hogy csökkentsék a beruházások számát hazánkban. Ez a tendencia érzékelhető a mezőgazdaságban is. Az orosházi Béke Tsz-t az elmúlt két esztendőben jelentős aszálykár érte. A tervezett nyereséget nem tudták előállítani a közös gazdaságban. Ennek ellenére a tsz vezetése úgy döntött, hogy fontos beruházásokba kezd. A miértre Sülé Fe- renctől, a tsz fiatal elnökétől kaptuk meg a választ.

Lépni kellett

— Termelőszövetkezetünkben egy több mint nyolcéves szárító, a termény tárolására egy úgynevezett GMV-szín állt rendelkezésünkre. A szárító a jelentős igénybevétel miatt az évek során elhasználódott és a tárolószín oldala is kidőléssel fenyegetett. Időközben beléptünk az IGP-be, az in- tenzív gabonaprogramba, s ezért mintegy 300 hektárral növeltük meg a kukorica vetésterületét. Így szükség van a szárítóra és tárolóra. A sertéstelepünktől igen mesz- sze van a jelenlegi szárító, így a fentiek mellett a szállítási költségek csökkentése is indokolta, hogy új beruházásba kezdjünk.

Ez -év áprilisában adtuk át az új sertéstelepet, amely évente 15 ezer hízót bocsát ki. A sertéstelep állami támogatással épült, „az elszámolások” utgn kaptunk 26 millió forintot. Ezt az ösz- szeget egy 'kezdődő, jelenlegi árakon több tíz millió forintba kerülő beruházásnál használjuk fel. Ez a komplex terménytároló a sertéstelep szomszédságában épülne meg, és ikerszárítót, a

telep víz-, valamint gázellátó rendszerét, mérlegházat és szociális létesítményeket foglalna magában.

Terménytároló, száritó létesül

— Hol tart jelenleg ennek a beruházásnak az előkészítése? Mikorra várható az üzembe helyezés ?

— Egy MÉM-pályázatra . nyújtottuk be a dokumentumokat a komplex termény- tároló, -szárító építése ügyében. A MÉM elfogadta a pályázatunkat, s mintegy hatmillió forint támogatást nyújt a megvalósításhoz. Az elképzelések szerint a létesítmények 1984—86 között folyamatosan épülnének fel. Az első lépcsőben, még várhatóan az idén egy 220 méter mély kút, szivattyúház és víztároló létesítése szerepel a programban.

Az előírásoknak megfelelően versenypályázatot írtunk ki a komplex termény- tároló építésére. Mivel a pályázók csak lényegesen magasabb összegért vállalták volna a terv elkészítését és kivitelezését, ezért eredménytelennek minősítették a pályázatot. Most a napokban további tárgyalásokat folytatunk a kivitelezőkkel, reméljük, mielőbb megnyugtatóan rendeződik ez a 'kérdés. Nem fér a fejembe, hogy a jelenlegi beruházásszegény időszakban miért ilyen magas árajánlatokkal jelentkeznek a kivitelezők egy-egy pályázat alkalmával.

A második ütemben, 1985 vége felé kellene elkészülnie a terménytárolónak, valamint a mérlegháznak és a telep térburkolatának. Ezt követően a két iker Bábolna típusú szárítót állítanánk

várhatóan 1986-ban a termelés szolgálatába. Ha a tervezett időre elkészülne ez a beruházás, egymás mellett l#nne a szárító, tároló, keverő és a felhasználó rész, azaz a sertéstelep. így lényegesen csökkenne a jelenlegi magas takarmányszárítási költség.

Gópi beruházások

Az orosházi Béke Tsz belépett az intenzív gabonatermesztési programba is. Ügy számoltak, hogy a több mint 10 millió forintos gépi beruházás keretében jelentősen javul majd az üzem gépellátottsága. Sajnos nem kapták meg időben az ígért gépek egy részét. Gondok, műszaki problémák nehezítették a munkát. Furcsának tartják azt is az orosháziak, hogy a két Fiat traktorukhoz a dupla kerekeket, a pótsúlyokat, valamint az elsőkerék-meg- hajtásra történő átalakítást külön pénzért kapták csak meg. A fentiek mintegy 800 ezer forint 'költséget jelentettek a Béke Tsz-nek. Ügy vélik, jó lenne, ha az IPG- be való belépéskor mindezekről tájékoztatnák a felhasználókat.

Napjainkban egyre kisebb összeget tudnak beruházásra fordítani a mezőgazdasági nagyüzemek. Az orosházi Béke Tsz-ben ennek ellenére nagy fába vágták a fejszét. A jelentős összegű beruházásokkal azonban már nem várhattak tovább. Most árrá kell törekedniük, hogy minél előbb — a kisebb-na- gyobb gondok ellenére — megvalósuljon a komplex terménytároló építése. Ezt követően várhatóan még több gabonát és húst tudnak adni majd a népgazdaságnak.

Verasztó Lajos

Importhelyettesítő anyagok a müanyagfeldolgozó iparnak

A vegyipar egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a műanyag-feldolgozás,

amelynek vállalatai az év első felében mintegy 11 százalékkal növelték termelésük értékét. A műanyagok alkalmazásának köre is évről évre szélesedik — tavaly például 90 féle újdonsággal jelentkeztek a műanyagfeldolgozó vállalatok —, s míg korábban főként a háztartások számára kínálták termékeiket, ma már legnagyobb felhasználójuk az ipar és a mezőgazdaság. A műanyagok e gyors térhódítását segíti'k az Egyesült Vegyiművek szakemberei is, akik mind több, eddig külföldről vásárolt segéd-, illetve adalékonyagokhoz juttatják hazai forrásból a vállalatokat.

Fejlesztéseik legújabb eredménye, hogy az év második felétől két igen fontos adalékanyagukból, a műanyag- ipari lágyítókból és habosí- tókból hiánytalanul kielégítik a vállalatok igényeit. Ezzel a felhasználók évente több millió dollár importot takarítanak meg. Szinte alig van olyan pvc-ből készült termék, amelynek előállításához ne lenne szükség lágyítóra, s a habosító'k is nélkülözhetetlenek egyebek között a most divatos műbőrök, fali kárpitok kialakításához, vagy az igen hamar közkedveltté vált habszerkezetes hang- és hőszigetelő pve-padlók gyártásához. E 'két adalékanyag felhasználói között olyan nagyvállalatok találhatók, mint a Tiszai és a Borsodi Vegyi Kombinát, a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalat, vagy a győri Graboplast. Igényeik tízezer tonnákban mérhetők, s hogy ezeknek eleget tehessenek, a technológia korszerűsítésével növelték a gyártás termelékenységét. A lágyítókból így mintegy 8 százalékkal többet, évente mintegy 23 ezer tonnányit tudnak készíteni. Evipor nevű habosítóanya- guk termelését pedig oly mértékben sikerült fokozniuk, hogy ebből az adalékanyagból most már exportra is jut; egyebek között Hollandiában, Ausztriában, az NSZK-ban és Törökországban találtak vevőre.

Nem lehet lemaradni

Élenjárók a munkában

A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari . Vállalat békéscsabai gépgyárában téglaipari gépeket, berendezéseket, valamint importpótló alkatrészeket készítenek főként hazai megrendelésre. Exportra (az NSZK-ban és Olaszországban) az, idén a termelés egyötöde, 10 millió forint értékű gép és berendezés kerül.

A munkában a kulcsszerepet — ahogy Tóth Rudolf, a gyár vezetője megállapítja — a 17 éve alakult Kulich Gyula Szocialista Brigád tölti be, amelynek tagjai esztergályosok, köszörűsök, . marósok, gyalusok és általában két szakmához értenek. A törzstagok, akik legalább tíz évet dolgoznak itt, együtt maradtak. Ebbe a csoportba tartozik Danczik János, Danczik Jánosné, Aba József, Takács Pál, Szatmári István, Hajt- mann János és Kocziha György. Őket a fiatalabbak követték.

A ma tizenegy tagú brigád az évek során sok elismerésben részesült és először az 1981., majd az 1982. évi eredménye alapján kiérdemelte a Vállalat Kiváló Brigádja címet.

Kocziha György a brigád vezetője, aki úgy véli, a siker titka elsősorban az, hogy mindig időben és kifogástalan minőségben hajtják végre a feladatukat. Munkájuk elismerése nemcsak a kitüntetésekből áll, hanem abból is, hogy rendszerint komoly feladatokat kapnak. Olyanokat, amelyekhez nem elég csak átlagos szakmunkásnak lenni, hanem alapos szaktudásra van szükség. A gyárvezető elismerése jut kifejezésre abban is, hogy a brigádból heten (akik vállalkoznak rá) annak a vállalati gazdasági munkaközösségnek a tagjai, amely importpótló alkatrészeket gyárt.

Kutyik István esztergályos egy elég régi gépen dolgozik. Meg is jegyzi:

— Bizony eljár az idő felette. De igyekszem jól karbantartani, mert azért azt meghálálja.

— A jó munkának anyagilag is hasznát látják? —kérdezem.

— Igen. Órabért kapunk ugyan, de az teljesítménybérrel egészül ki. Ha rövid határidő alatt kell valamit elkészítenünk, célprémiumot is kitűznek. A gmk is sokat jelent. Nem mindenki lehet a tagja, csak aki bebizonyítja, hogy kifogástalan minőségű munkára képes.

— Tagja a gmk-nak?

— Kezdettől fogva az vagyok.

Hajtmann János csoport- vezető úgy vélekedik, hogy nagyon jól „összejött” ez a brigád. Emberileg is. Persze egy kis közösségben az emKocziha György a minőséget ellenőrzi

béri magatartás és a munka között szoros összefüggés van.

— Nálunk mindenki megállja a helyét. A legtöbben érettségiztek, kellő szakmai intelligenciával rendelkeznek. Erre a brigádra rá lehet bízni bármit, nem okoz csalódást. Amit letesz az * asztalra, az használható munkadarab — jelenti ki.

— Ha magas fokú a szakmai intelligencia, bizonyára van jó néhány újításuk is.

Kocziha György veszi át a szót.

— 1982-ben négyen (Kutyik István, Takács Pál, Balogh Imre és én) öt újítást adtunk be. Ezeknek az együttes gazdasági haszna 475 ezer forint volt. 1983-ban már csak egy újításunk volt, az idén pedig egy sincs.

— No, az éppenséggel nem mondható valami nagy fejlődésnek — mondom.

— Ésszerűsítés azonban

sok volt. Olyan, amelynek segítségével könnyebbé,

gyorsabbá, biztonságosabbá tettük a munkánkat.

— Talán a gmk keretében volt ilyen törekvés?

— Igen — ismeri el a brigádvezető és hozzáfűzi még: — Az ilyen ésszerűsítéseket természetesen a napi munkában is felhasználjuk.

Aba József művezető elmondja:

— Már 15 éve vagyok a brigád tagja. Nagyra becsülöm a társaimat, akik nemcsak szorgalmasak, hanem tudnak is dolgozni. Elméletileg és gyakorlatilag jól felkészültek. A műszaki irodalmat rendszeresen tanulmányozzák, tudják jól, hogy nem lehet lemaradni. A legkorszerűbb technika folyamatosan hozzánk is megérkezik.

— Annak az anyagi alapjait a jelenlegi technikával most alapozzák — jegyzem meg.

— Igyekszünk. A vállalásunk is ennek megfelelő. ,

— Tehát beszéljünk akkor a vállalásokról. Milyen célt tűzött maga elé a brigád?

— Személyenként 100 százalékon felüli teljesítményt érünk el, a gyár igényeinek megfelelően és csökkentjük a forgácsolási selejtet. Társadalmi munkában ötszáz órát teljesítünk. A felszabadulás 40. évfordulója és a XIII. pártkongresszus tiszteletére pedig ez év júliusától 1985. december 31-ig negyedévenként és személyenként négy óra kommunista műszakot vállalunk.

— Időarányosan teljesítik ezeket a, vállalásokat?

— Semmiben nincs lemaradás.

— Ha nincs is a vállalásban, de — Aba József véleménye szerint — más vonatkozásban van. Ilyen jól felkészült brigádnak például jobban ki kellene vennie a részét az újítómozgalomból. Az is hiba, hogy túlságosan visszahúzódók a brigád tagjai. Nem lehet hallani a hangjukat termelési és más tanácskozásokon. Pedig az erkölcsi jogcímet a munkájukkal és a magatar‘ tásukkal már régen megszerezték arra, hogy a szó jó értelmében hangadók legyenek.

Pásztor Béla

Aba József művezető Gácsér Istvánnal a Karusszel-esztergagépnél megbeszéli a munka- folyamatot Fotó: Veress Erzsi

Kutyik István esztergályos a gépnél