Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
1984. október 16-, kedd Mediterrán szivkáprázat Heltai Jenő: II néma levente Megint csak Moncaliéri, az Űr 1841-ik évében, a bővérű reneszánsz Olaszhon kék ege alatt. Mediterrán szín- káprázat fent, a díszleten és a levegőben. A palotában, az emeleti szobában, ahol Zilia Dúca, a megözvegyült szépasszony barátnői és_ szolgálóleánykája társaságában oltárterítőt hímez, és keresztet vet,» valahányszor elhalt férje neve szóba kerül. Gőgös, hiú és megrettentő azonban, ha a lovag kerül szóba, a palota előtt hűséggel várakozó pan- nóniai Agárdi Péter, és őszinte (?) indulattal borzad, ha reá gondol. A szerelmes lovagra, aki még a templomban is oly áthatóan nézi, hogy -„Ki sem bírom ' forró tekintetét, ' Ügy éget a ruhán keresztül...” Színházunk évadnyitó előadásán már az első pillanatokban érezni, hogy ez valami egészen más, mint a nyári színházban volt a tanács oszlopos udvarán. Mások a kicsengései, mégis ugyanazok; mások a hangsúlyai, mégis ugyanazt érzi az elbűvölt néző, akit azért meg is intenek olykor: nem minden úgy igaz, ahogyan odafent. . . Egy azonban újra bizonyos: Heltai Jenő örökérvényűt és örökbecsűt írt, amikor megírta A néma leventét, és odaragyog- tatta ebbe az anekdotányi életdarabba a teljességet. Az élet értelmét, nemes vívásait, a férfi és nő egymáshoz sodró, mélységekből és magasságokból összeigazodó találkozását, kiteljesedését. Már az- első reflektor- fény. ahogy felcsap a corvinákat és az örömkereső reneszánsz világát megidéző díszletfalon (Gaburek Károly festőművész díszlettervezői debütálása), olyan, hogy igazi színházat sejdít, majd az első felcsendülő szó viszi tovább, indítja el a ..szép históriát”. Mert szép história, kétség nem férhet hozzá, és örök. miként (sajnos igaz. de mégis közhely) a szerelem. Agárdi Péter is Így tudja. Zilia Dúca is így, még akkor is, ha magát megadni gőgje nem engedi, és az, hogy: „Szemforgató szomszédaink a besték, / Nevét nevemmel együtt emlegessék?" A levente azonban nemcsak szerelmes szívet, de észt és furfangot is kapott, amikor azt osztogatták. így aztán Beppo szolgája révén (gyöngyök, rubintok fényeivel) mégiscsak ott állhat Zilia előtt, és (alamizsnaként ugyan) elmondhatja mély szerelmét a nőnek: „Te vagy a legszebb. Rútak ruta volnál / És gonoszabb a kénköves pokolnál, / Tudnálak átkozott hamisnak, / Téged szeretnélek még akkor is csak” ... Zilia azonban „gőgös és rideg”, Agárdi Pétert útjára küldené. A lovag megrendül: „Hát csak azért mutattad szép személyed, / Hogy fukarul azonnal visz- szavedd? Szájad piros pecsétjét, éj-szemed ! Tüzet ne lássam többé? Mondd, hogy éljek Hangod vigasztaló zenéje nélkül?” És elkövetkezik a csók, a „Piemontban régi hagyomány”. mit „meg kell jd- ni”, és Zilia rettentő kívánsága: „Három évig néma légy!" Innen pedig nekizúdul (nem mint a háborgó tenger, hanem mint a kékgyöngy Adria) a történet, melynek hegycsúcsain hol a nap kél vörösen, izzón, hol kék gleccserek kristályhó hidege borzaszt. Igazi színház, amit Heltai Jenő megálmodott, leírt, szavakba zárt, és amit, itt, ezen a színházi estén a Jókai Színház művészei produkálnak. Mondom, egészen más ez, mint a nyári. Más és több is egyben. Nemcsak jobb. Érettebb, tisztább, megej- tőbb; varázslatos jelenetekkel, jó ritmussal felépített előadás. Mindez első helyen a rendező, Barbinek Péter sikere, és nyilván, sokat adott hozzá a művészeti vezető, Rencz Antal is. Mi, ott a nézőtéri zsöllyében mégsem erre gondolunk, csak később, amikor már az élmény szálait rendezgetjük, amikor egy-egy alakítás legtalálóbb jelzőjét keressük, és vigyázunk arra, ne legyen az sem több, sem kevesebb a jogosnál! Azt hiszem, mi több, meggyőződésem, hogy a magas értékű irodalom, a költői fényekkel csillogó, mély tüzű szöveg (mit szöveg? versáradat!) és a színészi-rendezői alázat találkozásából nem születhet torzó. Itt sem született, és ha lehet, még közelebb kerültünk Heltai víg- játékának lényegi vonulataihoz, az érzelem, a szerelem, az összetartozás diadalához. Még akkor is, ha itt (milyen különös!) a kulcsmondat („Az élet szép, tenéked magyarázzam?”) nem is „Hallod? Beszélek. Azt mondom, szeretlek és Barbinek Péter Kővári Judit Fotó: Gál Edit olyan egyértelmű. Benne van az is, hogy az élet nem mindig szép, az élet tragikus is, de hát a szépség az maga a küzdés, az önmagunk legyőzése, az odaadás feltételnélkülisége. Mert hiszen a (vélt) hóhér, Setét Lajos mondja a halálraszánt Ziliának, aki még akkor is, ott is titkolná szerelmét, aki meghalna inkább, mert Agárdi Péter „Szívét nem adta. És kegyelme nem kell” . . . Kellene szólnom arról jóval többet, mint itt lehet, hogy Laczó Henriette jelmezei kiemelkedően gazdagok. Arról is, ami (mint lehetőség) maradt ebben- az előadásban. Kellene említeni, hogy változatlanul jelen van a nyári után néhány gyengébb, Heltait nem eléggé érző alakítás, javukra legyen mondva azonban: a sikeresek minden árnyékot elfednek, elfelejtetnek. Első helyen, együtt a Zilia szerepé1 alakító Kővári Judit, és a „néma levente”: Barbinek Péter. Kővári színészi eszközei mintha megsokszorozódtak volna, ha nem is gőgös igazából, csak inkább „szenteskedő” (ez is igazi), kudarcában annál felemelőbb, az éjféli jelenet: remeklés. Barbinek Agárdija tisztább, szerelmében és szívében érzékenyebb, igazibb, mint a nyári volt (Lehetetlen elfelejteni a párhuzamot!) Beppo szerepében Jancsik Ferenc felnőtt a figurához, s ha lehetne is még szellemesebb, még reneszánszabb, így is jó, kellemes. Változatlanul tetszett Pálfy Margit (Gianetta), Nagy Mari (Carlotta, a szobalány), mindig helyénvaló gesztusparádé, amit Dénes Piroska művel Nardellaként, Mészáros Mihály színfolt, mint a király udvari bolondja, és Mátyás, Beatrix: Gálfy László, Felkai Eszter érzékenyen követik, lendítik előre a „szép históriát”, mely nek lehet-e más a vége, mint a királyi kegy: • „Beleüljetek meg! Balgák mind a ketten! 1 Téptétek egymást, martátok, kegyetlen / Kéjjel keverve bajt, fájdalmat, átkot... / Siessetek egymást szeretni, és / Pótolni azt, mit dölyfötök elmulasztott.” Zeng a zene, s a függöny lezárja az estét. Évadnyitásnak igazán színház volt. Sass Ervin KÉPERNYŐ Mikor a Magyar Televízió műsorválasztékát kritizálom, tökéletesen tisztában vagyok a televízió anyagi gondjaival. Ennek ellenére az elmúlt hét választékára gondolva sem írhatok mást, mint korábban: gyenge. Mégis, tekintve, hogy anyagilag nem tudom támogatni a Magyar Televíziót, toleranciám csak azzal tudtam kifejezni, hogy az elmúlt héten szinte minden műsort megnéztem. így utólag már bevallhatom: nem kis erőfeszítésembe került. Viszont sikerült néhány olyan műsort is látnom ily módon, amelyről ■— például a korábbi unalmas, színvonaltalan sorozatrészek miatt — régen lemondtam. így érhetett kellemes meglepetésként a Nagy Bandó András vezette Péntek esti randevú legutóbbi adása, vagy így fedeztem fel a Kalendárium című ismeretterjesztő magazint. A meglehetősen érthetetlen Ikerdetektívek című film után pedig valóságos csemegének számított a Polgár Dénes vezette stúdióbeszélgetés az ötvenes évek Amerikájáról. (A rendező, Bokor László fegyelmezett, csak a tényekre szorítkozó, egészen új ismereteket nyújtó műsora, a beszélgetésben részt vevők imponáló tudása tette kiemelkedő élménnyé ezt az ötven percet.) Állandó műsoraim: a Hírháttér, a Családi kör és a Szombat esti filmkoktél a már tőlük megszokott színvonalon jelentkeztek ismét. Sőt, a filmkoktélba ez alkalommal két igen szellemes, más-más értékek miatt jó tévéfilm is becsúszott. (Mert egyébként a lehetőségein mélyen alul produkál ez az összeállítás.) Hogy félreértés ne essék, a Hírháttér és a Családi kör közérdekűsége, őszinte hangneme, szellemi izgalomteremtő -képessége miatt tartozik állandó műsoraim közé'. Az előbb fölsorolt műsorok mindegyikéről lehetne írni, de az. elmúlt hét televíziós terméséből mégis két hazai tévéjáték emelkedik ki újdonsága, értékei alapján. Markos Miklós ifjúsági tévéfilmje elsősorban hiánypótló jellege miatt. Mert az már közhelyszámba megy, hogy nemcsak itthon, de külföldön is milyen szűkmarkúan Ijánnak a gyermek- és ifjúkorú nézőkkel a filmgyártók. így minden próbálkozást, mely ezeknek a korosztályoknak készül, üdvözölni kell. S ha még jó is a film, mint ezúttal a Rónaszegi Miklós regényéből készült Kismaszat és a gézengúzok, akkor a televíziókritikusoknak mindenképpen fel kell figyelniük rá. A tévéfilm hihető története, a bonyodalmak szellemes kidolgozása, a gyermek szereplők természetes játéka igazán élvezhetővé tették legújabb ifjúsági tévéfilmünket. Az ifjúsági filmekben gyakran előforduló gügyögő stílust is sikerült elkerülnie a rendezőnek. A „triumvirátus” tagjai koruknak megfelelő leleménnyel, gondolkodással, helyzetfelismeréssel bírtak, ami a szerzőpáros, Markos Miklós és Rónaszegi Miklós szakmai rátermettségét dicséri. A filmben szereplő „felnőttek” is árnyaltabb figurák voltak a megszokottnál. (És egy kicsit élethűbbek is.) Ezek az erények tették igazán élvezhetővé — még a felnőttek számára is — ezt az alkotást. Apróbb hibák azonban ebbe a tévéfilmbe is becsúsztak. Mert a jól bevált sémák ellen bizony nem könnyű megküzdeni. A kórházi jelenetben például fölösleges volt bennehagyni a burleszkekből kölcsönzött idétlen kavarodást. A befejezés azonban elfeledtette ezt a kisiklást. Igazán nem szokványos, édeskés módon juttatták megérdemelt elismeréshez kis hőseiket a szerzők. Elmaradt ugyanis a szokásos megdicsőüléses jelenet, a gyerekek, ahogyan az minden „jótevőtől” elvárható, háttérben maradtak a boldog egymásra találáskor. (E jelenet nevelő hatása sem elhanyagolható. Hogy ugyanis nem a várható jutalom érdekében érdemes jót tenni!) S ha már a film erényeinél tartok: Bodrogi Gyula itt is tudása legjavát nyújtotta, s a „szökőkutas mosdatás” — a film egyik legszebb, legárnyaltabb jelenete —■ általa lett sokáig emlékezetessé. Vasárnap — mint ahogyan azt a bemutatót követő beszélgetésben Galsai Pongrác mondta — jobb híján néztem meg a Moliére színjátékából készített Nők iskolája című tévéjátékot. Az eszi, nem eszi, nem kap mást elv most sokunk számára élvezhető, értékes, zamatos gyümölcsöt termett. Az általam is olvasott, a Magyar Televízióban már többször is látott színdarabnak egy egészen sajátosan értelmezett változatát láthattuk. Fehér György rendező szinte'teljesen kifordította eredeti mivoltából Moliére színművét, filozofikussá, új gondolatok hordozására alkalmassá téve. Az egész vígjátéki helyzet nagyon komollyá vált azáltal, hogy mind a megcsalatott öreg lovag, mind az ifjú szerető pontosan tudta a' másikról, amit az eredeti színműben nem lett volna szabad. Kállai Ferenc szerepéből drámai méltóságú figurát teremtett, s ő vált a darab központi alakjává. Méltóságteljes távozása, őszinte érzései, „párbaja” a fiatalság behozhatatlan előnyével bíró ellenfelével méltóságot kölcsönzött vereségének. Barátjával folytatott párbeszéde pedig a látottaktól függetlenül is ható erkölcsi szentenciák kitűnő megfogalmazásai voltak. Ez a kísérlet jó példa arra, hogy a klasszikusokhoz is érdemes hozzányúlni, ha értő kézzel teszik. B. Sajti Emese Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Társalgó. 9.44: Nefelejcs. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Találkozás a Hang-villában. 10.55: Barokk muzsika. 11.41: A sötétség mélyén. XII/8. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Suppé: Pajkos diákok. 14.10: Magyarán szólva. 14.25: Dzsesszmelódiák. 15.00: Élő Világirodalom. 15.20: Daloló, muzsikáló tájak. 15.46: Hidas Frigyes: Concerto. 16.05: Varázskörben. Weöres Sándor és a gyerekek. 17.00: Világablak. 17.30: Legnani: Rákóczi-parafrázis. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt. . . 19.15: Gondolat. 20.00: Epizódok Fjodor Saljapin életéből. 20.44: Nóták. 21.30: Szépségdíj. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Banda Ede gordonkázik, Szabóky Márta zongorázik. 23.30: Szimfonikus táncok. 0.10: Morricone filmzenéiből. PETŐFI RÁDIÓ 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Könnyűzene — hangszerszólók. 12.30: Népdalok. 13.05: Pophullám. 13.45: Zenés délután. 14.00: Bálint János fuvolázik. 14.15: Operettfelvételekből. 14.40: Hangos szótár. 15.05: Erős Sándor nótáiból. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Tini-tonik. 18.30: Táncházi muzsika. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Beszélni nehéz. 20.12: Verbunkos muzsika. 20.29: Barangolás régi hanglemezek között. 20.50: Az első világháború és a nemzetközi munkásmozgalom. 21.05: Pantaleón és a hölgy vendégek. VIII/6. 21.36: Közkívánatra! 23.20: Mézeskalács. Részletek Szirmai Albert—Ernőd Tamás daljátékából. III. MŰSOR 9.10: Meyerbeer: A próféta. Opera. Közben: 11.18: Schiff Ervin verses játéka. 11.35: Az operaközvetítés folyta13.05: Világifjúság. 13.20: Interfórum — 1984. VI. 14.42: Zenekari muzsika. 15.30: Zenei Tükör. 16.00: Hangverseny Schumann műveiből. 17.00: Két keréken Magyarországon. 17.30: Üj magyar zene itthon és külföldön. I. 18.30: Na maternjem jeziku. 19.05: In der Mutterschprache. 19.35: A Melos vonósnégyes hangversenye. Közben: kb. 20.30: Tímárházból múzeum. 20.50: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.40: A nap jegyese. Hawai népi románc. 22.06: Operaáriák. 22.30: Gyulai Gaál János: Nyolcadik csarnok — balettzene. SZOLNOKI STŰDIO 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Peter Griffen énekel. 17.15: Zsibongó. 17.30: Üj felvételeinkből. 17.40: Ünnepi lapszemle. 17.45: Népszerű operettbelépők. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az R—Go együttes táncdalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. 9.45: Parasztok. Lengyel filmsorozat. XIII/l. (ism.) 10.35: Híres spanyol operaénekesek. (ism.) 11.25: Képújság. 15.00: Iskolatévé. 16.50: Hírek. 17.00: A Himalája meghódítása. VI/3. (ism.) 17.50: Képújság. 17.55: Reklám. 18.00: ,,És mi maradunk...” A pécsi körzeti stúdió dokumentumfilmje. 18.30: Telesport. 18.50: Mini Stúdió ’84. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Az Onedin család. X/7. 20.55: Stúdió ’84. 21.55: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.15: Képújság. 18.20: Yxilon show. NSZK bábműsor. 18.50: Dénes Zsófia portréfilmje. II. (ism.) 19.30: Lifka-mozi. (ism.) 20.00: Ifjúsági Centrum. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Kínai tájak és emberek. 22.00: Képmagnósok, figyelem! 22.30: Képújság. BUKAREST 15.05: Család és iskola. 15.30: Rajzfilmek. 15.50: Dalok. 16.15: Tv-fórum. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Költészet. 20.45: Történelmi dokumentumok. 21.05: A Horia-ügy. Tv-játék. Befejező rész. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Franciaország tájai. 17.00: Magyar nyelvű tv-anpló. 17.20: Régi kultúrák: Mezopotámia. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Belpolitikai adás. 20.45: Lottóhúzás. 20.55: Marnie — amerikai játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Könyvek és eszmék. 18.45: Világnézet. 19.00: Személyi számítógép — angol népszerű-tudományos sorozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: A szabadság útjain — dokumentumadás. 21.35: Zágrábi körkép. MOZI Békési Bástya, 4-kor: A békák királyt választanak, 6 és 8-kor: Arany a tó fenekén. Békéscsabai Szabadság, de. 10 és du. 4- kor: Tekintetek és mosolyok, 6 és 8-kor: Halálcsapda. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Megtalálni és ártalmatlanná tenni, fél 8-kor: Roncspalota. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Angyali üdvözlet, fél 8-kor: Tű a szénakazalban. Gyulai Petőfi, 3 és 5- kor: Daliás 'idők, 7-kor: Grog. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Ha szereted hazádat, fél 6 és fél 8-kor: Futásod véget ér! Szeghalmi Ady: Gyónás gyilkosság után.
