Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-11 / 213. szám
legume} 1984. szeptember 11., kedd o Munkavédelmi ellenőrzés a Gyulai Húskombinátban Zám András, a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója személyesen is fogadja Vágréti Lászlót, a Békés megyei munkavédelmi felügyelőség munkatársát, aki esti ellenőrzésre érkezik a gyárba. Vágréti László már a kombinát tervezése, majd építése idején több olyan szakmai tanácsot adott, melyek megvalósításával sok felesleges kiadás elkerülhetővé vált. Egyébként a munkavédelem a fő kérdésekhez tartozik a húskombinátban. A vezetők a dolgozókat arra ösztönzik, hogy mondják meg, ami tapasztalatuk szerint rossz vagy ami balesetveszélyt rejt magában, hogy azonnal változtatni lehessen rajta. Az ellenőrzés, melyen részt vesz Dékány Ferenc termelési főmérnök és Thuróczy Géza munkavédelmi csoport- vezető is, a vágócsarnokban kezdődik. Itt folyik a sertések forrázása, kopasztása, elő- és utótisztítása. Az mindjárt megállapítható, hogy jól szervezett a munka. Feltűnik azonban, hogy a szállítópályánál egy asszony igen magasra emelt kézzel dolgozik. Vágréti László meg is kérdezi tőle: — Nem kényelmetlen? — Arra még nem is gondoltam — hangzik a válasz. — Ha nagy a sertés, akkor könnyen elérhető — szól közbe Hajdú József művezető. De nem nagy, ezért állványra van szükség. A bontócsarnokban, ahol a belsőség kivétele és a hasítás történik, nagy a zaj. A motoros gerinchasító fűrész a „bűnös”. Rossz, meg kellene javítani. Pántya János, a vágóüzem műszakvezetője ígéretet is tesz, hogy rövid időn belül rendbe hozatja a karbantartókkal. Ám addig is hallásvédő vattát, vagy füldugót kell kiadni a fűrész közelében dolgozóknak. Külön helyiségben vizsgálják és osztályozzák a belsőséget. — Hol a védőkesztyű? — kérdezem az egyik asszonytól, Vass Lászlóné szaksegédtől, a Békéscsabai Állategészségügyi Állomás dolgozójától, aki ugyanúgy késsel dolgozik, mint a többiek, de a bal kezéről hiányzik a védőkesztyű. — Nincs, nem is volt — válaszol. — Miért? — Tapintással is vizsgálok. Vágréti László megállapítja: — Akinek kés van az egyik kezében, annak kötelező a kesztyű viselése a másik kezén. Szerintem ezt a munkát két műveletre kell bontani. Ebben az üzemrészben két asszony ugyancsak magasra tartott kézzel dolgozik. Közülük az egyik Csomós Fe- rencné, akinek — mint mondja — még soha eszébe sem jutott, hogy könnyebbé, gyorsabbá lehetne tenni a munkáját. Csak egy állvány kell hozzá. Több helyen is látunk elektromos kapcsolókat, biztosítókat, elosztókat tartalmazó szekrényeket, amelyeket befestettek. Eltűnt róluk a felirat, a vázlat, aminek alapján a villanyszerelők a hibákat biztonságosan ki tudják javítani. — Intézkedés történik a hiányosság megszüntetésére. A hűtőüzemben magam is észreveszem, hogy a meghajtómű tengelykapcsolója szabadon forog. Meg is kérdezem Nagy József beruházási osztályvezetőtől: Nem tartja veszélyesnek? — Nem, mert nem gyors a forgása. Vágréti László azonban határozottan kijelenti: — Előírás, hogy a forgó részt burkolni kell. Kivétel nincs. A bélüzemben néhány éve még fertőzéses kiütéseket lehetett látni az asszonyok kezén, karján. A bőrbetegség megszűnt. Az üzemi orvos és a bőrgyógyász szakorvos olyan kenőcsöt állított össze, aminek használatával a baj megelőzhető. Azóta szívesebben is dolgoznak itt az asszonyok. A hűtőgépházba három ajtón lehet bejutni. Mindegyiken egy felirat olvasható: Vészkijárat. Két kijáratnál a falon kis szekrény függ, melyben az önmentő készüléknek van helye. Ezt, ha bent gázömlés van, kint felszerelik és ennek segítségével a gépházba bejutva el lehet zárni a csapot. Most azonban üres a szekrény. Strifler János hűtőgépkezelő tájékoztatása szerint mindkét önmentő készüléket javítják. Vágréti László megkérdezi : — Nem lenne célszerűbb előbb az egyiket, aztán a másikat? Vagy kellene harmadik is? Igaz, ritkán fordul elő üzemzavar, de az — már volt rá példa a megyében — váratlanul jön, és ha nem készülnek fel rá, súlyos következményekkel járhat. A gázálarc szűrőbetétje is rossz, ki kell cserélni, ami azonnal meg is történik. A Gyulai Húskombinátban az idén eddig 75 üzemi baleset történt. A legtöbb volt a kés használata közben bekövetkezett kézsérülés. Ezek gyógyulási ideje néhány napig, ritkán egy-két hétig tartott. Elesés következtében egy dolgozó a lábán csontrepedést szenvedett. Csonkulásos és halálos baleset nem volt az üzemben. A balesetek száma és súlyossága az előző öt év átlagához képest mintegy 30 százalékkal csökkent. Végül beszéljünk a munkavédelmi szemle eredményéről. Vágréti László megállapítja : — Elismeréssel kell szólni arról, hogy a munkavédelmi előírások megtartását a munkahelyi vezetők elsőrendű kötelességüknek tartják, ami minden tevékenységükből kitűnik. A vállalat az anyagi elismerésük egyik fontos feltételeként szabja meg a balesetmentességet. Hangsúlyoznom kell még, hogy a gyárban példamutató a tisztaság, a rend, a szervezettség, ami ugyancsak fontos feltétele a biztonságos munkának. Pásztor Béla Mtttrágyaszállítás — vízen Megkezdi a salakhányó feldolgozását a Dunai Vasmű Az elmúlt három évtized alatt a Dunai Vasmű salak- hányójára több millió tonna kohó- és martinsalak, valamint a tűzálló kemencék bontási anyaga került. Mindez tekintélyes mennyiségű újrahasznosítható vasat, tűzálló anyagot és salakot tartalmaz. Kiaknázása régóta foglalkoztatja a kohászati kombinátot, mert ezáltal hulladékból juthat nagy mennyiségű alapanyaghoz és tőkés importot helyettesítő termékekhez. 1982 tavaszán 869 millió forintos beruházással a Haldex Nemzetközi Együttműködési Iroda, a Tatabányai Szénbányák Vállalat és a Dunai Vasmű közös vállalkozásaként elkezdődött a salakhányó-feldolgozó üzem építése. Két és fél év múltán, jelenleg már az üzemi próbáknál tartanak, s a mutatkozó hibák kijavítása után e hónap végén megkezdik a salakhányó üzemszerű kitermelését A beruházók arra számítanak, hogy évente 110 ezer tonna 95 százalékos fémtisztaságú, közvetlenül az acélműbe adagolható vasat. 120 ezer tonna 60,5 százalékos fémtisztaságú, közvetlenül a nagyolvasztóba adagolható vasat nyernek. A kitermelt érték: évi 350 millió forint. A beruházás így két év és három hónap alatt megtérül. Ezen felül samottot és tűzálló anyagokat, út- és gátépítéshez használható salakzúzalékot tudnak jelentős mennyiségben kitermelni. Ha pedig a salakhányó esztendők múlva elfogy, a berendezést akkor sem kell nyugdíjazni, hanem a folyamatosan keletkező martinsalakot dolgozhatja fel üzemszerűen. A szeptember második felében üzembe lépő salakhányó-feldolgozó az év végéig már mintegy 30—40 ezer tonna kohósítható, illetve acélműbe adagolható alapanyagot ad a Dunai Vasműnek. A nemrégiben elkészült csongrádi közúti híd építéséhez kialakított tiszai kikötőt a folyami teheráru-szállítás- ban hasznosítják: a kikötőbe a MAHART hajóin megérkeztek az első próbaszállítmányok. A Tiszai Vegyikombinátból szállított — külön erre a célra kikísérletezett, összehajtható műanyag konténerekben — műtrágyát. Egy-egy konténerben nyolcszáz kiló növénytáp fér el. Az árut daruval rakják ki, s vagy egyenesen a gazdaságok földjén lévő műtrágyázó kocsikhoz juttatják, vagy továbbra is a műanyag konténerben tárolják, mégpedig veszteség nélkül. A kiürített, kis térfogatúra összehajtott konténer olcsón visszaszállítható. A számítások szerint az ilyen megoldású víziszállítás ötödével olcsóbb a közúti, illetve vasúti szállításnál, s számottevően tehermentesíti a vasútat a csúcsforgalmi időszakokban. A mostani próbaszállítmányok átvételének, átrakodásának tapasztalatai alapján építik ki a végleges csongrádi kikötőt, ahová csak műtrágyából harmincezer tonnányi érkezhet majd évente. Kardosi Egyetértés Tsz Uszály, veszteség, melléküzemág Több a krumpli, mint várták, így az asszonyok előbb felszedik a kis területen a burgonyatövek alól a termést, majd folytatják a paradicsomszedést, amíg nem érkezik meg a konzervgyári paprika tisztításra Már tavaly sem kímélte a megye orosházi—szarvasi térségét a szárazság, s a szakemberek úgy látják, hogy az idei év után a következő sem kecsegtet sok jóval, ha tovább halmozódik a talaj csapadékhiánya. A kardosi Egyetértés Tsz- ben ez fokozottan gondot okoz, hiszen a közös gazdaságban öntözni sem tudtak az idén. A tavalyi veszteséges évet az idei eredményhiányos év követi, s a ba- jok-bajából egyre nehezebb a mostani esztendőkben kilábalni. Konzervgyári előkészítő üzem A tsz elnöke, Trabach István rossz hírrel fogadott: — Hétfőn vártuk a paprikát a konzervgyártól, de ők sem kaptak a szállítóiktól, így az asszonyok a paradicsomot meg a krumplit szedik a kertészetben. Ez még hagyján, mert most még van munkánk, de az elmúlt évben mindenki 12 nap fizetetten szabadságot kapott munka híján. Talán erre az idén nem lesz szükség. — Ez az egyetlen melléküzemága a tsz-nek? — Ez is úgy, hogy málhát éve állunk kapcsolatban a Békéscsabai Konzervgyárral, s részben bérmunkában dolgoznak, részben pedig jóváírjuk a tsz-tagoknak az előkészítő üzemben ledolgozott órákat. A tszjagoknak 1200—1300 órát kell egy évben dolgozni, ebből ezret tsz-munkával kell kitölteni, 300 tehet a jogszabályok szerint vendégóra, amit a konzervgyári előkészítés ad. A többi eltöltött munkaóra bérmunkában fizetőd ik a gyáron keresztül az asszonyoknak. Késői ébredés — Mintha ez a szövetkezet későn ébredt volna a kiegészítő ágazatok teremtése dolgában. — Bizony így van, most már azonban egyre nehezebb. Tavaly az aszályos év miatt takarékoskodtunk, nem vásároltunk gépeket sem, de az idén ezt már nem tehetjük- meg, pedig csaknem minden növény egy-másfél milliós veszteséget hozott a közösnek — elemzi Trabach István a kialakult helyzetet. A kiegészítő ágazatokat pedig nehéz úgy kiválasztani, hogy a tsz gazdálkodását segítsék, a foglalkoztatást megoldják, de csak időszakonként kössenek te nagyobb számú munkaerőt. — Akadnának ilyenek? — A göngyöleggyártás elérhető közelségbe került. Szeptember végén elkezdjük a ládák gyártását, egyelőre 8—10 dolgozót foglalkoztatnánk itt. A másik tehetőség: az orosházi Oj Étet Tsz- nek a kazángyártáshoz füstcsöveket készíthetnénk. Ebben a témában még tárgyalunk, mert a téli időszakban 20—30 munkásnak tudnánk kereseti tehetőséget adni, de csak fele munkaerőt tudnánk itt állandóan foglalkoztatni. A harmadik ajánlat: a SZÁT adna gépeket egy 10—15 fős brigádnak télre, amivel bérmunkában talajt javítanának a dolgozóink. Arra is hajlandók tennének, hogy időszakosan átvegyék ezt a létszámot. Ezen persze közösen kell gondolkodnunk, mert a háztáji gazdálkodás miatt az emberek erre lehet, hogy nem szívesen vállalkoznak majd. Szerkezet- és szemléletváltás — Hunyán ez a paradicsom sokkal szebb, asszonyok — mutatja kezében az alig nagyujjnyira nőtt termést a kertészetben dolgozóknak Trabach István. Megszámolták mennyi fér egy vödörbe? — Biztos több száz. Hol van már az az idő, amikor 60-nal 70-nel megtelt. Tudja — fordul felém Galáth Pálné —, akkor 40 fillért fizettek, és többet kerestünk, mint most, hogy 1,20-ért szedjük a paradicsomot. — Nézze, ha nem tesz komoly téli csapadék, nagy baj tesz, mert az altalaj vízkészlete nagyon gyér — mustrál- gatja az apró termést Zvara Pál kertészeti vezető. — Ma várom a Békéscsabai Konzervgyár igazgatóját, beszélünk a szerkezetváltásról is — kommentálja a látottakat az elnök. Jövőre úgy szeretnénk az egyes növények területeit kialakítani, hogy legalább 500 hektár öntözhető tegyen. Az öntözésre a szabályozók is — várhatóan látva a kialakult helyzetet — még jobban ösztönöznek majd. Vagy a kon- dorosi NK. 14-es csatornához csatlakozva oldanánk meg a víz idejuttatását vagy a SZÁT emelne ki nekünk a csabacsüdi kerülettel közösen — a kákafoki csatornából. Ehhez a programhoz igénybe vesszük a szövetkezeti Kölcsönös Támogatási Alapot, mert a korábban felhalmozódott — és ki nem használt — fejlesztési alapot az intenzív gabonaprogram kötötte te és a tárolóépítés viszi el, ha a pályázaton eredményt érünk el. Az öntözéshez pedig hitelt szeretnék felvenni. * * * A kardosi Egyetértés Tsz késői ébredése csak nehezíti az ottani vezetés dolgát, mert egyszeriben kell fejleszteni, kisegítő ágazatokkal stabilizálni a szövetkezet gazdálkodását, és megbirkózni az aszállyal, ami veszteséges éveket hozott. Segíti a közös gazdaság irányítóinak munkáját, hogy a tagok, látván a helyzetet, megértőek. Maguk is látják, hogyan tehet kényszerűségből veszteségesen termelni a 42 aranykoronás földön. Megértik azt is, hogy korábban évi 47 ezer forinttal szemben tavaly miért volt 3 ezerrel kevesebb az évi átlagkereset, s tudják, hogy az idén sem számíthatnak nagy jövedelemre. Figyelemre • méltó, hogy a növénytermesztés nehéz helyzete mellett az állattenyésztés dolgait is felülvizsgálták, intézkedési tervet dolgoztak ki arra, miként csökkentsék a költségeket, hogyan bánjanak takarékosan a munkaerővel, takarmánnyal. Számadó Julianna A brigád nem egyéni teljesítmények elérésére törekszik, közösen mérik az aznapi mennyiséget Fotó: Fazekas László
