Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-04 / 207. szám
1984. szeptember 4., kedd o Ösztönzés és hiánycikk Fütsünk gázzal - de van-e kazán? Nagy fába vágja a fejszéjét, aki építkezésre adja a fejét. De sokak számára nincs is más üdvözítő megoldás, mint magánerőből téglát téglára rakni. Ma már viszonylag kedvezőek az OTP-feltételek, és ha nagy a család, sok a barát, előbb- utóbb csak elkészül az a ház. De többségében az „utóbb” a jellemző. No, nem azért mert nem elég szorgosak a szombatra-vasárnapra kőművessé átképzett rokonok, hanem az építkezéseknek megannyi buktatója, időhúzó momentuma van. Ami a leggyakoribb: nincs az az anyag, amire éppen szükség van. Ezzé] aztán beláthatatlan tortúra kezdődik ... KEVESET GYÁRTANAK Ha végre áll már a ház, akkor sem lehet minden gondot száműzve lerogyni a fotelba ... Hogyne! Ahhoz, hogy lakható legyen, alapvető a fűtésrendszer kiépítése. S noha távol van még a tél, mégis hiánycikk a cirkogej- zer, a viszonylag olcsó ÉTI gázkazán. Márpedig ha ott az utcában, szinte a ház tövében a gázvezeték, ki vágyik szénkazánra? Mert az kapható. Csakhogy sokkal kényelmetlenebb, időben meg kell venni a szenet, haza kell szállítani, széntárolót kell építeni, no és — lapáttal a kézben — rakni is kell, hogy a tűz ki ne aludjék. Mennyivel egyszerűbb gázzal fűteni! Érthető, hogy mindenki rohangál, és van, aki még csúszópénzt is beígér, hogy hozzájusson e keresett termékek valamelyikéhez. Tulajdonképpen óriási előny, hogy az országban egyre több helyre viszik el a gázt. Különböző kedvezményekkel ösztönzik is az embereket arra, hogy ha netán kacérkodtak az olajfűtéssel (ami jóval drágább), vagy megbékéltek a több munkával járó széntüzeléssel, hát gyorsan álljanak át. Létezik gázkötvény, hitelt ad az OTP a fűtéskorszerűsítésre, így nemcsak az újdonsült háztulajdonosok növelik a sorbanállók amúgy is hosszú sorát, hanem a régiek is, akik most fűtésfelújításra vállalkoznak. CSEHSZLOVÁK IMPORT Van-e reményük? A Fegyver- és Gázkészülékgyár, bár több vízmelegítőt készít, mint amennyit az év elején vállalt, egy ponton túl nem bírja tovább feszíteni a húrt. De a több nem elég S bizony kevés az ÉTI kazán is, amelyek a Körös Kazángyártó Vállalat gyoma- endrődi gyáregységéből kerülnek ki. Színesedett a paletta, hiszen a tabi szövetkezet melegvíz-kazánjai is megjelentek a piacon. No de nem mindegy: mennyiért? S ezek bizony drága portékák. Mit tegyenek, akiknek erre nem futja? Várjanak. S mostanság úgy tűnik, ez nem a reménytelenség állapotát jelenti. Egyrészt több forgalmazó — köztük a VASÉRT Vállalat — rövidesen importál cirkógejzert. A csehszlovák partnerekkel elvben már megkötötték a boltot. Hogy a gyakorlatban is megvalósuljon, ahhoz csak engedély szükséges. Jóváhagyás az Energiafelügyelettől és a KERMI-től. Ez — várhatóan — napokon belül meglesz, aztán jöhet a szállítmány. Aztán van még egy megnyugtató hír. Létezik egy kisszövetkezet, amely Lángőr névre hallgat. Dolgozói alapvetően szervizmunkákat látnak el, de mellette kitartóan fejlesztettek, mígnem porondra léphettek saját kazánjukkal. Ennek sok előnye van: kis helyen elfér, tetszetős darab, ahol nincs pince, ott a lakás bármely pontján elhelyezhető, nem nagyobb, mint egy hűtőszekrény. Javítása könnyű, de ami a leglényegesebb: nincs tőkés alkatrésze. BIZTATÓ HÍREK Ez nyilván nem érdekli az olvasót, sem a gázkazánra várókat. Csakhogy e tény azért nem elhanyagolható, mert éppen ezért van rá reális ígéret, hogy rövidesen szériában gyártják — hiszen nem kell várniuk az import- alkatrészre. S éppen mert hazai anyagokból áll össze, az ára is elfogadható. Az ENTA—TAT (Tüzeléstechnikai Alkatrészellátó Társaság) kötött velük üzletet, s ígéri: őszre árusítja a Lángőr kiskazánt. S van még valami, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Ugyancsak a szövetkezet újdonsága az a gázégő, amelynek segítségével bármelyik széntüzelésű kazán gázkazánná alakítható. Pontosabban „Janus-arcú” lesz: bírja szénnel is, gázzal is. Vagyis nem kell a régin túladni, s fele annyiért átalakítható, mint egy új készülék ára. Tulajdonképpen e hírek ismeretében mertem leírni: a várakozás nem reménytelen. Cseszák Gyöngyi Előkészületek a kukorica betakarítására Már a kukoricaszállítmányok fogadására készülnek a Gabona Tröszt vállalatainál. A termésnek hozzávetőleg egyharmadát vásárolja fel az állami ipar, a nagyobb rész a gazdaságokban marad, és állatok takarmányozására szolgál. A gabonaípar szakemberei arra számítanak, hogy az idén az ismét öt megyét sújtó szárazság következtében korán érkeznek majd az első tételek; szeptember 20. után várják az alföldi gazdaságokból a kukoricát. A termés elhelyezésére megtették az előkészületeket; kitakarították, fertőtlenítették a tárolókat. Szekszárdon és Orosházán az újonnan épült silókban helyezik el a fontos takarmánynövény egy részét. Az év végéig várhatóan további három helyen készül el ki- sebb-nagyobb raktár, ezekbe kukorica kerül. A mezőgazdasági nagyüzemek bértárolásra is vállalkoztak, mintegy 0,5 millió tonna terményt helyben tartanak addig, ameddig sor kerülhet a kereskedelmi értékesítésre vagy a feldolgozásra. A kukoricát a meghirdetett feltételek szerint veszik át. A tröszt vállalatai a mezőgazdasági üzemekkel egyeztetik a betakarítási szezon menetrendjét. Szükség esetén szárítóberendezéseket helyeznek üzembe, s ezekkel távolítják el a szemek túlzott víztartalmát. Szegedi festékek Pakson és a metróban A Budalakk Festék- és Műgyantagyár szegedi gyáregységében megkezdődött az oldószermentes festékfajták tömeges gyártása. A hagyományos festékek oldószertartalma elérte az ötven százalékot is, ami elpárologva részint veszendőbe ment. részint a levegőt szennyezte. A vállalati találmányok felhasználásával kikísérletezett oldószermentes, illetve vízzel oldható- higítható festékek a betonból, alumíniumból készült falak, élelmiszer-tárolók felületének bevonására alkalmasak. Az Epo- flex nevű új festékcsalád előnye még, hogy kevésbé tűzveszélyes a hagyományos bevonatoknál. A gyakorlatban elsőként a Paksi Atomerőmű ni. blokkjának építkezésénél alkalmazták először — a többi blokknál felhasznált importfesték helyett — s kitűnően bevált. Egy másik, Vasepox nevű, ugyancsak epoxi- műgyanta alapanyagú, csekély oldószertartalmú festék a budapesti metró építkezésénél szolgálja a korrózió elleni védelmet. Az újfajta festékekből az idén 780 tonnányit, később több ezer tonnányit készít majd a szegedi gyár. Az állami gazdaságokban már javában folyik a szüreti felkészülés. Móron is rendbehozták a pincéket, újrafestették a hordókat, a feldolgozó üzemben új szűrőgépeket szereltek fel. A szüret kezdetéig új szeparátort is munkába állítanak. Szeptember közepére végeznek a tárolóhelyek bővítésével. Az 550 hektárról szedett termés nagyobb részét minőségi bornak dolgozzák fel, kétharmada exportra kerül. A képen: az 1853-ból származó présen még ma is préselnek szőlőt (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd felvétele — KS) Kié a kockázat? Nyári nyúl-csúcs? Dél körül jött a segítséget kérő üzenet, menjünk át Békésre, a piactéren felháborodott nyúltenyésztőkkel találkozhatunk, akiktől nem akarják — az egyébként leszerződött — nyulakat átvenni. fl kocsi megtelt Bár igyekeztünk, a békési piactéren már csak a helyi ÁFÉSZ dolgozóival, az átvevőkkel találkoztunk: — Hazamentek a tenyésztők — mondja a felvevőtelepen Tóth Istvánná —, a szállítókocsi is elment. — És elvitte a nyulakat? — Zömét igen — s a fiatalasszony egy kissé még mindig izgatottan mesélni kezdi, mi is történt tulajdonképpen. A nyulakat rendszeresen minden második csütörtökön vásárolják fel a tenyésztőktől. A vaskúti Bácska Tsz túrajárata szállítja az állatokat Bajára, a „vesztőhelyre”, ahol feldolgozzák őket. A szállítást megelőzően 10 nappal jelentik az ÁFÉSZ-ek a várható meny- nyiséget. Ettől felfele és lefele (plusz-mínusz) 10 százalék eltérés lehet. Tehát a bajai partner meglehetősen pontosan tudja, mennyi nyulat kell majd elszállítani. A békésiek 680 nyuszit jelentettek be. Kilenc órakor kezdtek gyülekezni a nyúltenyésztők, fél 10-re várták a kocsit, ami 11 órára érkezett meg. A várakozókkal közölték: csak 500 nyuszit tudnak elvinni. — A jelzettnél valamivel többet, 714 nyulat hoztak a tenyésztők — mondja Tóth Istvánná —, de még ez is bőven belefér a plusz 10 százalékba. Jó néhányan — érthetően — dühösek lettek. Sokan szabadságot vettek ki az átadás miatt, s most vigyék vissza a nyuszikat?! Többen az ÁFÉSZ felvevőit hibáztatták, mondván, biztos gondatlanul jelentettek. Nem volt igazuk. (Szomorú következménye az eseményeknek: az átvevőtelep vezetőjét infarktusgyanúval szállították kórházba aznap este.) — Az átvevőknek egyébként — jegyzi meg Tóth Istvánná — az az érdekük, hogy minél több állatot vegyenek át, hiszen kilogrammonként 7 fillér a jutalékuk. Ha pedig a lejelentett mennyiség (a 10 százalék toleranciával) megegyezik az elszállított mennyiséggel, prémiumban részesülhetnek. Békésről végül is a nyomásnak engedve 630 nyulat szállítottak el, a kocsi ezzel teljesen megtelt. És ez egyet jelent azzal, hogy Murony- ban, Kamuion már meg se állt a járat. Már gyanakodtak... ... a muronyi nyulászok, amikor 2 óra tájban odaérkeztünk. Látták „átsuhanni” a nyulaskocsit, de nem akarták hinni, hogy valóban egy szó, egy jelzés nélkül ment át a falun. Vagyis mi vittük a rossz hírt a mintegy három órája várakozó 120 nyuszi gazdáinak, tekintve, hogy itt még a telefonálás majdnem órákat vesz igénybe. — így jártunk négy hete is — mondja Pittner János, akinek 200 nyula van otthon —, kimaradt a járat. — Most mit csinálnak? — Hazamegyünk — le- hangoltan készülődnek —, mit tehetnénk?! Az ÁFÉSZ nem veszi át a nyulakat. Pedig neki kellene a kockázatot viselnie! Ö szerződik Bajával, intézzék el egymás között. A tenyésztők felháborodása jogos. S nem csak a hiábavaló várakozás miatt, a nyuszik ugyanis igényes jószágok: — Olyanok, mint a nagylány — magyarázza Pittner János. — Nem lehet őket akárkivel egy helyre zárni. Mert ha nem „szimpatizálnak”, agyonmarják egymást. No, most honnan tudjuk mi azt, hogy melyik nyulat melyik ketrecből vettük ki? És ha már visszaviszik a nyuszikat, azokat etetni is kell, ami tiszta veszteség, ugyanis a 3,5 kilogrammnál súlyosabbakat csökkentett áron veszik át. Mit mondhat minderre az ÁFÉSZ? Mindenekelőtt azt, hogy nincs módja a kockázatot átvállalni, nem veheti át a nyulakat a szállító helyett, se helye, se embere, se pénze nincs arra, hogy azokat ellássa a következő szállításig. Ám amit tehet, megteszi. Legyünk elnézőek? % Tokajiné Gólya Eszter 15 esztendeje foglalkozik „nyúl- ügyekkel” a Békés és Vidéke ÁFÉSZ központjában. — Sajnos, nem az első eset a mostani — mondja —, a bajai partner új ketrecekkel kísérletezik, a régi vas helyett műanyag ketrecekkel szerelték fel a kocsit. Ezekbe jóval kevesebb állat fér. Már többször jeleztem, hogy ez nem lesz jó. A tenyésztők az ÁFÉSZ-t hibáztatják, noha mi mindent pontosan lejelentünk. Most is azonnal telexeztünk a Bácska Tsznek. Elnézést kérnek a történtekért, szűk szállítókapacitásukra hivatkozva, s ígéretet kaptunk, hogy szeptember 3-án, hétfőn elszállítják a lemaradt nyulakat. Csakhogy az „elnézés” kevés, mert itt többről van szó. A nyúltenyésztési kedvet nem csökkenthetik ilyen bosszúságok. Igaz ugyan, hogy nyáron szaporább, több a nyúl, s ekkor némileg a külföldi kereslet csökken iránta. Ám most nincs csúcs. Kell a nyúl Bajának. És \ feldolgozó — még ha ezt az utolsó hónap alapján kétségbe is vonják a tenyésztők — mindent megtesz azért, hogy a nyúltenyésztési kedvet növelje. Általában. Télen például, amikor kevés a nyúl, 20—30 állatért eljön a kocsi, noha ez nem kis költség. Tenyészállatokkal is segíti a gazdákat. Ám — és ezt a babaiaknak tudniuk kell — hosz- szú évek ösztönző munkáját, kialakult jó kapcsolatokat tehet tönkre mindössze egy-két sikertelen szállítási nap. Mert nem tudni, hogy a tenyésztők ezt elnézik-e? Szatmári Ilona Készülődés hazafele Muronyban Fotó: Fazekas László
