Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

1984. szeptember 30., vasárnap n BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 40 Kardoskúton K ardoskút az Idén ün­nepli fennállásának 35. évfordulóját. így a 40 évvel ezelőtti felszaba­dulás még csak nagy kiter­jedésű tanyavilágot és két tanyaközpontot talált ezen a vidéken. A háború gyorsan vonult keresztül az akkor még vásárhelyi pusztaként emlegetett térségen. Id. Ud- vardi Imre rövid visszaemlé­kezése is ezt igazolja. — Október elején az egyik délután arra lettünk figyel­mesek, hogy a fecséri út mentén lövegeket állítottak fel, majd rövidesen elkezdő­dött a „tűzijáték”. Az ágyú­zás éjszaka is tartott, és másnap, amikor felkeltünk, igencsak nagy volt az ijedt­ségünk; a becsapódó aknák mély gödröket ástak a tanya körül. Űjabb 24 óra eltelté­vel már szovjet katonákat láttunk. Véget ért a hábo­rú... A vásárhelyi pusztához tartozó Kardoskutat és Pusz­taközpontot — 1945-ben még mindkettő tanyaközpont — kis- és jómódú parasztok lakták. Többségüktől jó ideig távol állt a szövetkezés gon­dolata. Kivártak. Ezért az első szövetkezet megalakulá­sa egy másik szervezés sike­rére épült. Község születik A pusztán fokozatosan ala­kultak ki a falu csirái, a ta­nyaközpontok. Kardoskúton és Pusztaközponton ekkor 2700-an éltek. A kiépített utakat, villanyt, kereske­delmi ellátást biztosító falu­nak egyre több híve lett ezen a környéken is a kényelmet, a nagyobb biztonságot kere­sők körében. Ehhez a szo­cialista irányzatú fejlődés kedvező körülményeket te­remtett. A kardoskútiak elképzelé­sét Orosházán, a Pusztaköz­ponton élők hasonló szándé­kát Hódmezővásárhelyen ka­rolták fel. A „vetélkedésre” a tanyai tanács javaslata alapján a belügyminiszter 1949/1/8. sz. rendelete tett pontot. A vásárhelyi puszta egy részét Orosházához csa­tolták, s Kardoskút tanya- központot nagyközséggé (szo­cialista faluvá) nyilvánítot­ták. — Az alapítás előtti évek­ben a tanyán élők között fo­kozatosan erősödött a falu­szervezés gondolata. _Kardos- kút mellett a közút, a vasút közelsége döntött — mondja dr. Nagy Péter, aki tagja volt a képviseleti testület­nek, és később a tanács tár­sadalmi elnökhelyettese, majd a községi tanács vég­rehajtó bizottságának titká­ra lett. Az alapító okirat leltára még igen szegényes. A ta­nyaközpontban, illetve nagy­községben mindössze 40 ház, egy iskola, egy kereske­delmi egység volt, és a ku­tak vizének egy része a ma­gas coli- és mésztartalom miatt ivásra alkalmatlan. Biztató jövö Még 1950-ben öszeállítot- ták Kardoskút rendezési, fej­lesztési tervét. A tanácsháza ugyan még 1951-ben elké­szült, de a község igazi fej­lődése csak 1956 után kez­dődhetett el. Ekkor épült a kultúrház, az első szilárd burkolatú út, a posta és az élelmiszert, valamint vegyes iparcikket árusító bolt épü­lete. Az iskolát fokozatosan bővítették. Az első vízveze­téket a betonútépítő vállalat szakemberei fektették le, s ma már minden portára el­jut a víz és 1980 óta a gáz is. A fejlődés talán legna­gyobb ellentmondása, hogy miközben a falu ellátottsága javult, a körzetben élők szá­ma rohamosan csökkent. Egykor 670 tanya volt ezen a vidéken, ma már csak 160- at tartanak nyilván. A kül­területen élők többsége nem Kardoskútra, hanem a vá­rosba költözött. A község így ma csak 180 házból áll, s a korábbi 2700-zal szemben alig ezren élnek Kardoskút bel- és külterületén. — Ahogy teltek az évek, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a község jövője azon áll, vagy bukik, sikerül-e az elvándorlást megállítani. A tudatos fejlesztéseknek, a községben gazdálkodó szer­vezetek segítségének köszön­hető, hogy a folyamat az utóbbi években megállt — hallottuk Tóth Árpádnétól, a végrehajtó bizottság titkárá­tól. A város közelsége, a mun­kalehetőségek, a közművesí­tés, az olcsó telkek megtet­ték hatásukat. Most húsznál is több ház épül, s a falu új rendezési, fejlesztési terve már a lakosság növekedésé­vel számol. Közös érdek A község legnagyobb ön­álló gazdálkodó szervezete a Rákóczi Tsz. A szövetkezeti mozgalom ugyan nehezen gyökeresedett meg az egyko­ri vásárhelyi pusztán, de később annál nagyobb lett a mozgalom híveinek tábora. A községszervezés sikerén fel­buzdulva először a gyengébb földeken gazdálkodók szán­ták rá magukat szövetkezet alapítására. Az első téesz Üt- törő néven 1951-ben alakult. — Olyan időket éltünk, amikor jó néhány szomszéd, barát elfordult, ha találkoz­Vetés kézzel az 1940-es évek közepén Korszerű szárító a Rákóczi Tsz-ben tunk. Azután jó tíz évvel később már azt mondták: bár hamarabb léptünk vol­na be — idézi a múltat a 80 éves Udvardi Imre. A közös gazdaság fejlődé­se itt is, mint az országban mindenütt, az ’50-es évek legvégén, a ’60-as évek ele­jén gyorsult fel. A helyi szö­vetkezeti mozgalom talán legnagyobb eseménye a ’60- as évek második felében a Rákóczi és a Kossuth Tsz egyesülése volt. Azóta a ku­korica és a búza termésátla­ga több mint háromszorosá­ra, a közös hízósertés-értéke­sítése a korábbi néhány ezer darabról csaknem 20 ezerre nőtt. A gazdaság vagyona 1975-ben elérte a 105 millió forintot, tavaly pedig már meghaladta a 280 milliót. A nyereség a 4 ezer hektáros téeszben 1981-ben és ’82-ben megközelítette a 30 millió forintot, s a tavalyi vissza­esés is csak a szárazság számlájára írható. A szövetkezet és a község kapcsolatában meghatározó, hogy Kardoskút munkaképes lakóinak több mint a fele a téeszben dolgozik. Az üzem a község szinte valamennyi beruházásához segítséget nyújt. Nem véletlenül hang­súlyozzák a szövetkezetben és a tanácsnál is: a falu és a téesz együttes gazdagodá­sa közös érdek. Az üzem és a falu A hűtőkompresszor javítása Először 1958-ban találtak olajat a környéken. A ku­tak földrajzi központjában, azaz Kardoskúton kezdték építeni a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat üzemét 1961-ben; egy év alatt felépült, s 200 dol­gozóval megindult a kiter­melés, az értékesítés. A Du­nántúlról, Orosházáról, Tót­komlósról, és persze helyből is egyre több munkást fog­lalkoztattak, hisz fejlődött az üzem: ma már közel 5 milliárd forint termelési ér­téket állítanak elő. — A gyors technológiai fejlődéssel ellentmondásba kerültek az elavult munka- körülmények, javítani kel­lett a dolgozók szociális helyzetén — tájékoztat Mé­száros József, az üzem párt­titkára. — Sikerült megol­dani a helyben étkeztetést, s a kint dolgozóknak a tank­állomásokon melegedő he­lyiségeket létesítettünk. Szo­ciális létesítményeink nem­csak a megfelelő munkakö­rülményeket biztosítják, ha­nem gondolunk a szórako­zásra, a művelődésre, a sportolási igényekre is. Kul­túrtermünkben gyakorta rendezünk kiállításokat, elő­adásokat. Ezekre még a köz­ségből is sokan eljönnek. Sportprogramjaink közö­sek: közös MHSZ-klubunk, lőterünk van, s most épít­jük a tekepályát a művelő­dési házban. — Igen sok segítséget ka­punk az üzemtől — szól köz­be kísérőnk, a tanácselnök. — Nélkülük nem tudtuk vol­na végrehajtani a gázprog­ramot, megépíteni az ide ve­zető, közös használatú utat. Ezenkívül számtalan apró­ság köt össze bennünket: könyveket vásárolnak a könyvtárunknak, felszerelést az iskolának. — Tudunk mindenről, ami a községben történik — jegyzi meg a párttitkár —, így a szorító gondokról is. Természetes, hogy — a töb­bi gazdasági egységgel együtt — erőnkhöz mérten próbálunk segíteni. Olvasóköröktől a könyvtárig A parasztgazdák itt szeret­ték a könyvet: valamikor négy olvasókör működött ezen a tanyai településen. Még ma is él egy, a barac­kost A HNF égisze alatt tevékenykedik a megfiatalo­dott, új épületben székelő olvasókör. Hogy a többi mi­ért szűnt meg? Jórészt a ta­nyaközpontok, a külterületi iskolák felszámolása okozta pusztulásukat. Vajon az in­tézményesített közművelődés pótolta-e ezeket a kisközös­ségeket? Nem egyértelmű, hogy igen. Bár felépült az ötve­nes évek végére a művelő­dési ház —, melyben mozi, majd 'könyvtár is helyet kapott — úgy tűnik, a falu­ban csökkent a művelődés iránti igény. Az okok sok­felé gyökereznek: a már minden lakásban megtalál­ható tv, a házi könyvtárak, a város 'közelsége, s nem utolsósorban a műsorok .drágasága úgy hozta, hogy a hagyományos kulturális ren­dezvényekre nemigen akad közöség. Felvirágzóban vannak vi­szont a kiscsoportok, . min­den évben indítanak néhány tanfolyamot, s népszerűek a bérletes gyermekfilmvetíté­sek, az orosházi színházi előadások — gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A könyvtár — amely csütör­tökön és vasárnap tart nyit­va — ötezer kötettel várja olvasóit; létszámuk évek óta nem csökkent. Gyerekek a könyvtárban Az oldalt írták: Gubucz Katalin, Kepenyes János, a fotókat Gál Edit készítette. Egytantermes iskola — Aranyadhalom, Cinkus. Kardoskút-külső, Fecskés- puszta, Pusztaközpont — ezekben a tanyai iskolák­ban tanulták régen a betű­vetést a környékbeli gyere­kek. Még 1950-ben, a község kialakulásának időszakában sem volt iskola a belterüle­ten — meséli Lantos György, aki talán legjobb ismerője a község oktatásának és köz- művelődésének, hisz a kez­detektől máig igazgatója a kardoskúti iskolának, illet- vet pár év óta az integrált intézményeknek. — 1950—51-ben épült ez a szoba, ahol most vagyunk — mutat körbe a tanárin —, plusz a mellettünk levő tan­terem. — Két helyiségből áll tehát. a falu első iskolája. Aztán, ahogy felszámoló­dott a tanyavilág, lassan megszűntek a külterületi is­kolák. Egyre több gyerek ke­rült a községbe, volt olyan idő, amikor Kardoskút há­romezer lakossal dicsekedhe­tett. így hát az iskolát bőví­teni kellett. Hivatalos pénz­ből, némi társadalmi mun­kával, több lépcsőben épült fel a mai iskola. Igaz, ' nem új épület, kicsit szűkös, hisz egy osztályunkat a művelő­dési házban kellett elhe­lyeznünk. Hiányzik nagyon a tornaterem, bár az integ­rációban erre is találunk megoldást (télen a nagyte­remben tornásznak a gyere­kek). Dicsekedhetünk vi­szont szakrendszerű okta­tással, központi fűtéssel, jó technikai felszereltséggel, s „házon belüli” étkeztetéssel. Száz körüli a tanulói létszá­munk, igen sokan tanulnak Lantos György, aki már az egytantermes iskolában is igazgató volt tovább, s meg is állják he­lyüket a szakmunkásképzők­ben, s középiskolákban. Hogy mennyit változott itt az élet — gondolkodik el az igazgató —, azt jól látom a gyerekek ruházkodásán, az otthonukon, az életmódjuk­ból. Másfél utca volt itt a község alapításakor. Hiány­zott az iskola, a művelődési ház. Tipikusan mezőgaz­dasági jelleggel bírt a tele­pülés, most már ipara is van. Sorra épülnek az új há­zak, amelyekből többnyire hiányzik a tisztaszoba.

Next

/
Thumbnails
Contents