Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

NAGYVILÁG 1984, szeptember 29., szombat Új idők Ausztriában Úton az egyik hajó. Felső képünkön a vezérigazgató Együttműködés a kék országúton Kopott bérkaszárnya a burgenlandi Neufeldben Fred Sinowatz szülőháza. Máig is ebből a városkából, ha nem is ugyanebből a la­kásból jár be reggelente Bécsbe, munkahelyére, a kancellári hivatalba. Neu- feld lakói büszkék földijük­re, de mintha az utóbbi idő­ben kissé kezdenének ne­heztelni rá, pontosabban szólva az Osztrák Szocialis­ta Pártra és vezetőségére. Vajon ilyesmi miatt alakí­totta-e át Fred Sinowatz a közelmúltban kormányát? Minden bizonnyal szerepe van ebben a közhangulat­nak; a miniszterelnök jobb, legalábbis neki inkább meg­felelő csapatta] akar neki-; vágni a jövőnek, amely ne­hezebb lesz, mint a múlt volt. Mondják — amolyan találgatás formájában —, hogy az osztrák kormány­ban a „szociálisan gondol­kodó” politikusoktól fokoza­tosan átveszik az irányítást a gyakorlati (értsd: a gazda­ságilag szigorúbb) embe­rek, és a tavaly nyugdíjba vonult nagy öreg, Bruno Kreisky „szociális modell­jét” keményebb vona] vált­ja fel. Ebben is van némi igazság, de a szigorodás nem személyeken múlik. Fred Sinowatz is a szociáldemok­rata mozgalom méhébő] jött, a körülmények váltak érde­sebbé Ausztriában is. Ezért Harhorin — az ősi Kara­kórum. Itt volt valamikor a mongol birodalom félelme­tes, rettegett fővárosa. Ma csak kilométer hosszú, vö­röses, jó négy-öt méter ma­gas téglakerítése áll, amit a monda szerint a tatárjárás idején odahurcolt magyar hadifoglyok, iparosemberek építettek. A kánok palotái­ból — minthogy azok fából és nemezlapokból álltak — az idő semmit nem ha­gyott. Ami maradt: néhány ősi kultikus faragott kőszoi bor, a lámaista vallás emlé­kei, egy lámakolostor, udva­rán sztupákkal, aranyhegyű, meszelt téglapiramisokkal. Harhorin ma a mongol gabonatermesztés egyik köz­pontja. Ki hinné, hogy a végtelen térségű ázsiai or­szág gabonatermése megkö­zelíti az egymillió tonnát, s exportra is jut belőle. Per­sze, tegyük hozzá, a hagyo­mányos mongol étrendben — amelyet a hús ural — viszonylag csekély szerepe van a kenyérnek, tésztafé­léknek. A gabonatermesztés azonban — amellett, hogy az állattenyésztéshez, az ország legfontosabb gazdasági ága­zatához szolgáltat takar­mányt — jelzi: a társadal­mi változásokkal párhuza­mosan változnak a mongol emberek, így étkezési szo­kásaik is. Egy itt dolgozó magyar szakember mesélte, igen nehéz volt munkást találnia a hazai segítséggel épült ma­lom működtetésére. Nem a viszonylag alacsony fizetés volt a fő gond, hanem a munkakörülmények; minde­nekelőtt a gépek zaja, a tég­mondta a kancellár a sajtó- értekezleten, amelyen fontos posztokra kerülő (pénzügy, közlekedés, külpolitika, kul­túra) új munkatársait be­mutatta: átalakított kormá­nyától elsősorban a gazda­ság területén vár sokat. Az osztrák és más nyugati la­pok előszeretettel hasonlít­ják a nagy elődöt, Bruno Kreiskyt és korszakát az utódéhoz, a jelenhez, a ta­valy óta kormányzó Sino- watzhoz. Ez utóbbi maga is tisztelettel emlegeti az előd történelmi érdemeit, de új idők járnak — ez a lényeg. Valóban a legnagyobb el­ismeréssel kell emlékezni Kreisky politikai képessé­geire, személyes varázsára, szavának (máig is meglevő) nemzetközi súlyára. De az ő kancellárságának jó része mégis csak a hetvenes évek gazdasági fellendülésére esett: akkor könnyebb volt okos gazdaságpolitikát meg­valósítani, és az utolsó utáni pillanatig megóvni Ausztri­át a világválság durvább hatásaitól. A nyolcvanas évek elejétől ez már nem ment, és Kreisky — még mint kancellár a tavalyi vá­lasztások előtt — ezt meg is mondta. Jelezte, jönnek a nadrágszíj-megszorító intéz­kedések. Nyilván ez volt az oka annak, hogy a párt el­vesztette 12 év óta élvezett abszolút többségét, s a to­laépületekben a bezártság érzése. A pusztákon felnőtt generációk leszármazottai számára minden új szokat­lan: most kezdődött meg a munkássá, a szervezett tár­sadalom tagjává válás folya­mata. Ilyen és ehhez hasonló problémák kísérik manapság a mongol gazdaságban vég­bemenő, útkereső jellegű változtatásokat. Az alapkér­dés — tekintettel az ország sajátosságaira, az állatte­nyésztő, nomád társadalom mindmáig fennálló elemei­re: — hogyan lehet hosszú távon is fejlődőképes gazda­ságirányítási modellt kidol­gozni? Noha mongol baráta­ink természetesen alaposan tanulmányozzák az európai szocialista országok gyakor­latát, elméletét, az itteni kérdésekre nem adhat vá­laszt egyetlen más szocialis­ta ország gyakorlata sem. Az vábbi hatalmon maradásért társulni kényszerült a pol­gári liberális Szabadság Párttal. „Az osztrákok — mondta a napokban Fred Sinowatz egy interjúban, amely éppen szülőháza előtt készült — szívesen hiszik, hogy e zűrzavaros világ kö­zepette a boldogok szigetén élnek.” Nemcsak személye­ken, hanem a körülménye­ken is múlik, hogy a „bol­dog sziget” fogalma Kreisky, a kijózanodásé pedig Sino­watz nevéhez fűződik. S bár Ausztria még ma is jobban áll több gazdasági mutató tekintetében, mint mások, a szigorúbb intézke­déseknek már tavaly be kel­lett köszönniük, és további­ak várhatók. Nyomasztó az államadósság, a munkanél­küliség nagyobb a vártnál, a ráfizetéses állami gyára­kat ki kell húzni a csává­ból, korszerűsíteni általában az osztrák ipar szerkezetét. Ehhez pedie nincs más út, mint a megújulás, a takaré­kosság, alkalmazkodás a szűkülő nemzetközi piac kö­vetelményeihez. A rendkí­vüli erőfeszítések áldozato­kat követelnek — hangzik Bécsben —, az új pénzügy- miniszter további adóemelé­seket ígérhet csak, ,s legjobb esetben a bérek szinten tar­tását, valamint áremelése­ket. Eljött az igazság órája, s nyilván ennek is tulajdo­nítható, hogy a tavalyi or­szágos választások óta le­zajlott két tartományi vá­lasztáson is tért vesztettek a szocialisták. Vajon az idén esedékes további két tarto­mányi menetben miként vé­geznek majd? A kormány átalakítása so­rán a külügyek élére is új ember került: Leopold Gratz, eddigi bécsi főpolgár­mester. Lehet, hogy Ausztria nemzetközi tevékenységét il­letően, elsősorban az Egye­sült Államokkal kapcsolat­ban ez hoz majd valami ed­digiektől eltérőt, óvatosabb, árnyalati-hangsúlybeli kü­lönbséget, de ami a szomszé­dokat illeti — köztük Ma­gyarországot —, semmilyen változás nem várható. Meg­marad a zavartalan baráti viszony. A burgenlandi Neu- feld nemcsak földrajzilag van közel a magyar határ­hoz. Tatár Imre elmúlt hónapokban a mon­gol sajtóban egyre többször bukkantak fel a gazdaság- irányítási rendszer tovább­fejlesztéséről szóló írások, amelyek kitértek az új ter­vezési és anyagi ösztönzési rendszer megteremtésének szükségességére is. Az átalakulás folyamata nemcsak elméletben, hanem ezzel párhuzamosan a gya­korlatban is megkezdődött. Tavalyelőtt például nagy-, mértékben fölemelték az ál­lati eredetű termékek — nyersbőrök, szarufélék, jak­szőr, hús — állami felvá­sárlási árát. A javuló ered­mények, a városokba, tele­pülésekre áramlók számá­nak csökkenése azt tanúsít­ják, hogy helyes döntést hoztak. Ugyanígy megalapo­zottnak bizonyultak a ház­táji kisgazdaságok bővítését célzó intézkedések is. Ulán­bátorban például most a ház­táji forma bevezetésével csaknem 20 ezer fővárosi mongol család jövedelmét szaporítja a piacokon érté­kesíthető zöldség. D. P. Budapest belvárosában ta­lálható az Interlichter, az el­ső olyan nemzetközi szállítá­si -vállalat székháza, amely­nek tagjai a KGST-országok: Bulgária, a Szovjetunió, Ma­gyarország és Csehszlovákia hajózási vállalatai. Ez az egyesülés nem csupán új formát, hanem a fejlődés új fokát is jelenti a szocialista országok közötti gazdasági integrációban. A vezérigazgató* Vladimir Usakov irodájában a falon hatalmas térkép mutatja a Duna-tengerjárók útját. A mindennapi, megfeszített és felelősségteljes munkáról be­szél, amely mindenkit kez­deményezésre, nagy hozzáér­téssel és fegyelemmel vég­zett munkára késztet. Nos tehát, mi is az Inter- 1 ich tér? A vállalat története rövid. Alig hat év telt el alapítása óta, de máris tekintélyt ví­Két esztendeje immár, hogy Spanyolországban a szocialista párt (PSOE) kor­mányoz. Ezen a második év­fordulón javában tartanak azok a helyi pártgyűlések, amelyek a hossÄi történelmi múltra visszatekintő Spa­nyol Szocialista Munkáspárt decemberben esedékes kong­resszusára készítik elő a vi­taanyagot. A hazai és nem­zetközi események sajátos összekapcsolódása következ­tében rendkívül súlyos meg­oldatlan kérdések sűrűsödtek össze erre az időpontra, és ma már világos, hogy a PSOE decemberi kongresszu­sa az egész ország sorsát befolyásoló viták színhelye lesz. Különösen az teszi ne­hézzé a helyzetet a kormány számára, hogy — noha a szocialisták tartózkodtak a radikális gazdaságpolitikai megoldásoktól, és mindent elkövettek, hogy ne kerülje­nek nyílt összeütközésbe a bankvilággal és a magántő­kével — nem sikerült elér­niük a gazdaság felélénkíté­sét. Gazdasági gondok Ennek következtében az aktív lakosság 20 százaléka van munka nélkül. Ez a leg­magasabb a fejlett tőkés vi­lágban. A helyzetet súlyos­bítja, hogy a munkanélkü­liek alig 25 százaléka része­sül munkanélküli segély­ben, és fele 25 évnél fiata­labb. Mindez óriási feszült­ségeket teremt, és a kormány szinte állandó tárgyalásokat folytat a szakszervezetek­kel. Közvetlen célja valami­féle szociális paktum létre­vott ki magának, és bebizo­nyította életrevalóságát. Tu­lajdonában 200 hajó van 1070 tonna és 1300 köbméter befogadóképességgel. A bera­kodás a szállítóhajókra alig 14—16 óráig tart. Az Inter- lichter bonyolítja le a tag­országok dunai szállításának jelentős részét, de együttmű­ködik és kereskedelmi kap­csolatban áll sok céggel más országokból is. 1978 decemberében kezdő­dött el az első távol-keleti szállítás a Duna—India—Pa­kisztán hajózási vonalon. 1980-ban nyílt meg a máso­dik útvonal, a Duna—Me­kong, a Duna menti orszá­gok folyami kikötői, vala­mint Vietnam és Kambodzsa kikötői között a Mekong fo­lyón, kijárattal Ho Si Minh város (Saigon) és a malaysiai tengeri kikötők felé. A fo­lyami útvonal 2896 kilomé­ter, a tengeri 6700 mérföld hosszú. hozása még a decemberi kongresszus előtt. Ezt az ön­magában sem könnyű fel­adatot azonban úgy kell megoldania, hogy az a gyár­iparosok szövetsége számára is elfogadható legyen, kü­lönben a beruházások üte­mének további csökkenésével kell számolnia. A belső gazdasági gon­doktól elválaszthatatlan a spanyol külpolitika első szá­mú problémája: a közös pia­ci belépés elhúzódása. Az eredeti terv szerint Spanyol- országnak 1986. január 1-én kellene teljes jogú taggá válnia. Ehhez azonban a be­lépés alapvető feltételeit meghatározó tárgyalásokat idén szeptember 30-lg be kellene fejezni, hogy időt ad­janak a tagállamok kormá­nyainak és parlamentjeinek a jóváhagyásra. Augusztus és szeptember fordulóján egy újabb tárgyalási menet végződött kudarccal, és ma már komolyan számolnak azzal, hogy szeptember 30-ig nem sikerül megállapodni a belépés feltételeiben. Ebben a vonatkozásban Franciaor­szág magatartása jelenti a fő akadályt. A spanyol me­zőgazdasági termékek ked­vezőbb feltételek mellett tör­ténő megjelenése ugyanis sérti a francia mezőgazda- sági exportőrök érdekeit. n megosztó NATO-tagság Kifejezetten politikai és katonapolitikai szempontból a legélesebb vitakérdés az ország NATO-tagságának ügye. Jelenleg Spanyolor­Az olcsó vízi szállítási utak előnyei nyomban megmutat­koztak. A vállalat árufor­galma már 1980-ban elérte a 4332 tonnakilométert, amely a Dunán lebonyolított teljes külkereskedelmi áruforgalom 24,9 százalékát jelentette. Szállítanak fémet, műtrá­gyát, faanyagot, papírt, gya­potot, valamint mozdonyo­kat, autóbuszokat, transz­formátorokat, útépítő gépe­ket, tartályokat, továbbá nagy mennyiségű gumit. Ez az értékes nyersanyag ezen az úton jut el a leggyorsab­ban Malaysiából, Vietnamból és Kambodzsából a Duna menti feldolgozó üzemekbe. Az Interlichter-tagországok szállításainak növekedése szükségessé tette a rendszer bővítését és tökéletesítését. Növelik a lichterek és kon­ténerek számát, javító szer­vizt létesítenek, gyorsítják a be- és kirakodást. (MB—KS) szág tagja a NATO-nak, de nem vesz részt annak kato­nai szervezetében (státusza így Franciaországéhoz ha­sonlítható). Gonzalez mi­niszterelnök és pártja szá­mára különösen kényessé te­szi a helyzetet, hogy a csat­lakozást még az előző, pol­gári kormány döntötte el, és annak idején a szocialisták ellenezték a belépést. Válasz­tási kampányuk során győ­zelmük esetére népszavazást ígértek a NATO-tagság ügyé­ben. A világpolitikai és kor­mányzati realitások azóta lé­nyegesen megváltoztatták a helyzetet, és megosztották az uralkodó pártot. Ez a megoszlás nagyjából úgy vázolható fel, hogy a párt centruma és vezetőinek többsége (ideértve magát a miniszterelnököt, és Moran külügyminisztert is) a je­lenlegi helyzetet akarná fenntartani. Tehát: NATO­tagság — de a katonai szer­vezetben való részvétel nél­kül. A párt jobbszárnyán egy kisebbségi csoport a teljes NATO-tagság mellett fog­lal állást — lényegében az­zal az érveléssel, hogy a NATO katonai szervezetében való részvétel csökkentené a spanyol hadsereg oldaláról esetleg még fenyegető puccs- veszélyt. Ugyanakkor a párt radikális szárnya egyértelmű­en a NATO-ból való kilépés, és az ígért népszavazás meg­tartása mellett tör lándzsát. A spanyol kormány tehát a politikáját meghatározó 30. kongresszus küszöbén rend­kívül nehéz helyzetben van. Annak ellenére, hogy jog­gal mondhatja el, ezeket a feszítő problémákat — a munkanélküliségtől a NATO- ügyig — a megelőző, jóval konzervatívabb vezetéstől örökölte. — i — e Sinowatz kancellár új minisztereivel a bemutatkozó sajtó- értekezletre tart (Fotó: AP — MTI — KS) Mongólia Pusztalakókból munkások Hispánia - ma Mongol állattenyésztő család a jurta előtt (Fotó: Horizont — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents