Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
1984, szeptember 27., csütörtök Iskola, mely a verebek tápláléka A Kevermesen Hegedüs- féle néven emlegetett iskola megérett a bulldózerre. Vizes vályogfalát jóízűen falatozzák a verebek. Szorgos közreműködésüket mély sebek jelzik az épület falán. Nem kell építészeti szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsa bárki: a több mint száz esztendős épület nemhogy tanteremnek, de még istállónak sem való. S hogy mégis négy alsó tagozatos csoport, délután pedig napközi működik benne, az feltehetően a tanteremhiány számlájára írható. No, azért a templom melletti iskolaépület is nagyon megérett a felújításra. A tornaterem és a két pedagógus szolgálati lakással egyetemben, amelyek ugyancsak ebben az épületben küszködnek a víztől málladozó vakolattal. Az újtelepi iskolában most folyik a fűtéskorszerűsítés. De csak azért most, mert várhatóan ilyenkor köszönt be a hideg idő. S lassan már megszokjuk (de megérteni nem tudjuk!), hogy az iskolák fűtésrendszerének javítását, kicserélését a kivitelezők erre az időpontra tartogatják. A Kevermesi Általános Iskola 18 tanulócsoportjából a főépületben tanuló diákok a legszerencsésebbek. Bár meg kell jegyezni, a köznyelvben „légöblítésesként” titulált illemhelyek itt is kritikán aluli állapotban vannak. A helyi tanács zsebe pedig csaknem üres. így e sorok ténymegállapításon kívül egyebet nem tartalmazhatnak. A pedagógusok helytállása hasonló okok miatt különösen elismerésre méltó. Hiszen a pedagóguslakások közül kettőből — életveszélyes állapota miatt — most kellett két pedagógust kiköltöztetni. A pályázóknak a helyi tanács eddig tudott szolgálati lakást biztosítani, csak éppen a minőségük nem túl vonzó. Kevermesen mégis egyetlen képesítés nélküli pedagógus van, s ebben a tanévben még egy főállású logopédus is csatlakozott a tantestülethez. A logopédiai foglalkozásokhoz a tanács egy raktárból átalakított helyiséget biztosított — a jelenleg felmérő szűrést tartó — új szakembereknek. E rövid helyzetképet a kevermesi oktatás tárgyi feltételeiről egyéb biztató lehetőségek hiányában csak azzal zárhatom: kár lenne megvárni, míg a jó öreg Hegedüs-féle iskolát a verebek, fészekrakó fecskék széthordják. Ugyanis eléggé el nem ítélhető módon e madárkák alúlról kezdték ki a falat. Bár a természet ez újfajta építőipari munkásai is igen lassan haladnak a bontással, mégis arra szavazok, jó lenne azt emberi kezekre bízni... B. S. E. n focival kezdődött... fl Népművészet Ifjú Mestere Mezöberényben Olykor elég valakinek az otthonában körülnézni, a tárgyak, a bútorok szinte sugallják, mit illik tudnunk a ház gazdájáról. így van ez a me- zőberényi Tóth Sándo- réknál is. A mesterien megmunkált faragott bútorok, a tükrök büszkén hirdetik, készítőjük hivatása magaslatán áll... Még szerencse, hogy a 14 éves Sanyi gyerek — akkoriban — élt, halt a fociért. Ha nem így van, ki tudja merre sodorja a jó sorsa? Ám, hogy maradhasson, és tovább rúghassa a bőrt szülőfaluja színeiben, az éppen munkát hirdető Faipari Szövetkezetben helyezkedett el. — így hát a véletlenen műit, hogy a fa közelébe kerültem, hiszen a családban senki nem foglalkozott ilyesmivel — emlékezik Tóth Sándor régi magára. — Előbb a faesztergályos, majd az asztalos szakmát tanultam ki. Egykori mestere, Balogh József útmutatásait, tanításait máig is szívesen felidézgeti magában. Talán tőle tanulta meg tisztelni, szeretni a fát... Egyre többször érezte, amint egy szép darab, érdekes erezés meglódította fantáziáját; ő többre hivatott. Lassan érlelődött a gondolat: függetleníti magát, saját lábára áll, még ha ország-világ szembeszegül vele, akkor is. — Nem volt könnyű dönteni, felszerelés, ismeretségek, megrendelők nélkül újrakezdeni mindent. Emlékszem, itt ebben a szobában vitatkoztunk össze apámmal, aki azt hitte, ha otthagyom a szövetkezetét, családom teljes létbizonytalanságba kerül, mert akkor már megvolt a két gyerek is. Ám Tóth Sándor mindig nyakas ember volt. Szólt az asszonynak, hozzon haza egy budapesti telefonkönyvet, s nekilátott a levelezésnek .. . — Kigyűjtöttem vagy 30 címet, elküldtem a leveleket és vártam. Végre aztán jött a megrendelés ... Igen ám, de mint kiderült, az anyagról s a felszerelésről magamnak kell gondoskodnom, összekapartam hát, ami kis megtakarított pénzem volt, s ha nehéz körülmények között is, de elkezdtem faragni ... Évekig kis dobozokat, kulacsokat gyártott, hajnaltól napestig. Aztán egy újabb véletlennek, egy kezébe került újságcikknek köszönhető, hogy tudomást szerzetf a Népművészet Ifjú Mestere pályázatról. Ez sem sikerült egyből, ám kitartása végül meghozta gyümölcsét, több kísérlet után elnyerte a megtisztelő címet. — A zsűrizésre ilyenkor mindenkit felhívnak, s mint az értékelésen kiderült, éppen az egyszerűbb tárgyaim arattak sikert, amiket agyonfaragtam, azt félretették. Itt ismerkedtem meg Péterffy László szobrászművésszel, ő volt a zsűri elnöke. 1981-ben meghívott a velemi alkotótáborba, s én mentem, örömmel ... A táborban töltött három év Tóth Sándor életében nagy változást hozott. Sokat tanult, a népművészetről alkotott szemlélete teljesen megváltozott... Csoda hát, ha azóta is itt töltődik fel nyaranta? — Augusztusban megkaptam a Vas megye kultúrájáért emlékérmet — büszkélkedik —, amit azt hiszem, még nem ítéltek Békés megyeinek. Közben szűkebb hazájában is társakra, barátokra lelt, hiszen évek óta dolgozik a Körösmenti Amatőr Fafaragók Stúdiójában. Tevékenységüket játszóterek egész sora dicséri ... S aztán jött a meghívás az NSZK-ba, mintegy végső igazolásául, jól döntött évekkel ezelőtt... — Willebadessen városkában, immár második éve készül egy játszótér, magyar Tóth Sándor munka közben fafaragók irányításával. Mi négyen indultunk volna — én és három Vas megyei társam —, ám ők ilyen-olyan gondc/k miatt csak később jöttek utánam, úgyhogy mire megérkeztek, a munka felén már túl voltam. Egy forgót, egy páros libikókát és két fedeles padot készítettünk. Volt ott egy 16 fős egyetemista csoport, akik Európa minden országából jöttek nyelvet tanulni. Ök egy sár'kányfejes hajó alakú homokozóval gazdagították a városka központjában elkészült játszóteret. Tanácsainkat elfogadták, igazi kis alkotó közösség jött így ösz- sze. Fotókat, kinti újságokat nézegetünk. A megnyitón még a város polgármestere is jelen volt. A hajóhomokozót pezsgővel avatták. Az arcokról megelégedés és büszkeség olvasható ... — A gépmunkákat egy idős mesternél csináltam. Nem hitte el, hogy három óra alatt elkészítek egy kulacsot. Mikor bizonyítottam, a nyelvi nehézségeket köny- nyedén áthidalva, megemelte a kalapját előttem. Ekkora elismerésben ritkán volt részem — nevet. n A nyárnak lassan vége, s a mezőberényi fafaragó hétköznapjai ismét a régi kerékvágásban haladnak. Haj-, nalban kel, s már indul is a műhelybe, hogy elgyönyörködjék — újra, meg újra — a faesztergából szétrebbenő forgácsokon, hogy magába szívja a frissen megmunkált fa számára oly ked-* vés illatát, hogy elgyönyörködjék a kész faragványok- ban ... Vagy mégsem maradt minden a régiben? Tóth Sándor kivívta az övéi megbecsülését is? (Syulán nemrég kiállítás nyílt a munkáiból. Beszélik, hogy az apja, mikor elment megnézni, körüljárta a termeket, aztán leült és sírva fakadt... Nagy Ágnes A német gyerekek öröme teljes ■ . Fotó: Gál Edit HDNGSZÓRÚ A Petőfi rádió elmúlt pénteki műsorában ennyit olvastunk: „Életem kész regény... Vendégségben Hegyest Jánosnál, Füzesgyarmaton. Szerkesztő-riporter: Feledy Péter". Mondanom sem kell, hogy ezt az órát én is Hegyesi Jánosnál szándékoztam eltölteni (habár eddig, nagy örömömre sokszor megtehettem), de ez a rádiós-beszélgetés többnek, másnak ígérkezett. Megmondom őszintén, a cím először nem tetszett. Kissé romantikusnak éreztem, távolságtartónak, mi több: túlzóan szépnek. Mert tudtam, hogy Hegyesi János élete sem nem romantikus, és inkább mondható tragikus-keserűnek, nehéznek, mint szépnek. Persze, minden viszonylagos, vetettem ellent önmagam érzéseinek: miért is ne lenne szép az az élet, mely eleddig nyolcvanöt esztendőn át csak azért volt, hogy fajtája sorsát jobbá tegye? Lehetne itt most az egyórás beszélgetés szakmai értékeiről is hosszabban szólni, fel lehetne emlegetni, hogy Feledy Péter kitűnően felkészült „Hegyesi Jánosból”, hogy úgy építette fel, úgy rajzolta meg Hegyesi János portréját, ahogy az a „rádiósok nagykenyvében” meg van írva. A versek (Dengyel István értő előadásában), a zenei betétek mindig pontosan ott következtek, ahol azt a beszélgetés egy- egy csúcspontja, csomópontja megkívánta, hogy tovább fokozzák, netán éppen lazítsák az igénybe vett figyelmet. És, hogy a dolog szakmai része ritkán hallhatóan tökéletes volt, így rajzolódhatott ki plasztikusan, .színesen egy nyolcvanöt éves parasztember arca, aki indulva a füzesgyarmati gyepsorról, a nagy politikán át oda érkezett vissza, gyermekkora vidékére, teli bölcsességgel, tanulsággal, és azzal a szent meggyőződéssel, hogy „mindent ugyanúgy csinálnék, ahogy tettem”. Ha az ember (a hallgató) belegondol: eljutni az élet nyolcvanötödik évéig: nagy dolog! De úgy jutni el oda, hogy túl és felülemelkedve minden bajon, bánaton, igazságtalanságon, az életnek mindenféle viharán, és azt mondani: mindent ugyanúgy csinálnék: nos, ez már ajándék. Ajándék az élettől, a sorstól, hogy azt összegezheti (miként Hegyesi János is): érdemes volt, így kellett lennie, megérte! Az ilyen hosszú, órás beszélgetések lehetnek fárasztóak, felületesek, közhelyesek. Hegyesi Jánost hallgatni (az életben is, nemcsak így, a rádión keresztül) sohasem fárasztó, kedélye, csapongó szelleme minden ismerősét, barátját, tisztelőjét hatalmába keríti. A felületesség, és a közhelyek pedig: nos, erről vele kapcsolatosan, még szót ejteni is felesleges. Hogy aztán az egész óra, amit vele tölthettünk, olyan gyorsan elröppent: itt és ebben van újra csak érdeme kitűnő kollégánknak, aki mint televíziós is számtalanszor bizonyította közvetlenségét, soha nem hivalkodó felkészültségét és ügyszeretetét. Írhatnám hivatásszeretetnek is, de manapság a tartalomnak ezt a változatát kissé elkoptattuk már, annyit (kényszerülünk) hangoztatni... Hegyesi János, a gyarmati gyepsorról indult napszámosgyerek, nekivágott a világnak. Megmelegszik a hangja, amikor tanítójáról, Gálfi Kálmánról beszél, aki tanítás után Arany Toldiját olvasta a gyerekeknek, és a kis János (mesebeli János?!) ott érezte meg először a vers szépségét, szívhez igazodó gyönyörűségét. Olyannyira, hogy elkérte a könyvet, és hajnalokig olvasta. Persze, a Toldit más könyvek is követték, és egyszercsak (mint a mesében?) megírta Hegyesi János az első versét. Elküldte a Kis Újsághoz, és ottan azonnal közölték. Mondhatnánk (ahogy hallgatjuk), ez igen! Micsoda indulás! Pedig nem volt az könnyű indulás. Mert „a versekben, cikkekben megírtam a nézeteimet”. Lett is belőle bonyodalom, de lett belőle más is. Hegyesi János, a napszámosgyerek, majd útőr olyan életet kezdett, amelyben már nem volt egyedül. Barátai lettek, hű társai támadtak sorra, és (ha akarta, ha nem) a politika magához vonzotta. Szüksége volt rá, és neki is a politikára, mert érezte: arra kell mennie, hol beválthatja egyik akkor írt versének két sorsát: „Elmegyek majd úgy, ahogy jöttem, / De fajtámhoz hűtlen nem leszek. Lehetetlen ezen a kis helyen végigvezetni az olvasót mindazon, amin Feledy Péter Hegyesi Jánost kérdezgetve a hallgatót végigvezette. A negyven év előtti, történelmi debreceni napokon, ahol az ideiglenes nemzetgyűlésben Hegyesi János (papír nélkül!) nagyhatású beszédet mondott; a koalíciós idők pártharcairól felvillantott, nagyon is jellemző képeken át a Rajk-per idején vállalt ellenvéleményéig, amikor Erdei Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára így figyelmeztette Hegyesit, az országyűlési képviselőt, az ország- gyűlés jegyzőjét, a-pártigazgatót: „Vigyázz, ha Rákosiék fülébe jut, könnyen rád fogják, hogy a baráti köréhez tartozol, és mellévágnak.” Ne fűzzünk ehhez most semmit, csak köszöntsük az október 18-án 85 éves Hegyesi Jánost, akinek az élete tényleg „kész regény”, vagyis inkább: történelem. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ B.27: Operaáriák. 8.50: Rimszkij-Korszakov-mü- vek. 9.44: Garabonciás Boldizsár zenés sétái. 10.05: Nyelvrokonaink és kultúrájuk a magyar lírában. 10.28: Nótacsokor. 11.20: Két Corelli-szonáta. 11.39: A kápolna titka. Galgóczi Erzsébet regénye. 8. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Könyvszemle. 12.55: A csavargók. Részletek Ziehrer operettjéből. 13.59: Sorsfordító pillanatok. 14.29: Kóruspódium. 15.05: Népdalfeldolgozásokból. 15.25: A Segíthetünk? melléklete. 15.57: Arturo Toscanini vezényel. 17.05: Az ikertárs. Rádiójáték. 18.06: Filmzene. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.00: Kapcsoljuk a Magyar Állami Operaházat. TJnnepl díszelőadás az Operaház 100 éves fennállásának alkalmából. Közben: kb. 20.25: Verses összeállítás. 20.45: Az operaházi közvetítés folytatása. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: Népdalok. 23.04: A Budapesti vonósnégyes felvételeiből. 0.10: Toronyzene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A francia történelem dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Napközben. 10.00—11.27: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: „Énekeltem én: Végh Menyhértné.” 12.50: Dzsesszfelvételeinkből. 13.00: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót. 13.20: Éneklő ifjúság. 13.34: Bölcsődal. 13.45: Zenés délután. 14.00: Népzenei kamarahangverseny. 14.15: Zenekari operettrészletek. 14.35: A Dialóg együttes (NDK) felvételeiből. 15.05: Lendvay Kamilló: Kis szvit. 15.15: Az a dal, a? a perc. 15.45: Latin-amerikai dallamok. 15.58: Moszkvából érkezett. Zenés összeállítás. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó. 18.35: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Akar velünk utazni? 22.00: Tisztelet Buddy Hollynak — II/2. 23.20: A tamburmajor lánya. Részletek Offenbach ope- rettj éből. III. MŰSOR 9.00: Üjdonságainkból. 9.40: Szimfonikus zene. 11.05: Rómeó és Júlia. Részletek Gounod operájából. 12.00: Kamaramuzsika. 13.07: Szimfonikus zene. 14.35: Beszélő székek. 15.16: Bartók: Gyermekeknek. 16.30: Zenei Lexikon. 16.55: Pophullám. 18.00: Rádióhangversenyekről. 18.30: in limb* materna. 19.05: Bruckner: III. szimfónia. 20.00: Mindenki — másként. Mire jó az árvíz? Táncsics Mihály, a bécsi tudósító. 20.20: Kórusmuzsika. 20.40: A Poptarisznya dalaiból. 21.37: Orgonahangverseny. 22.45: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Búrt Bacharah slágereiből. 17.20: Fórum a brigád- és versenymozgalomról. 17.50: A jászszentandrási népdalkor énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.27—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétoma. (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika. 8.30: Francia nyelv. 8.45: Rómeó és Júlia. Angol tévéfilm. (ism.) 11.30: Képújság. 14.55: Iskolatévé. Legyen a zene mindenkié. 15.40: Orosz nyelv kicsiknek. 15.55: Hírek. 16.00: Perpetuum mobile. 16.45: Parádé. 17.40: Képújság. 17.45: Tévébörze. 17.55: Telesport. 18.20: Adni érdemes. 18.25: Reklám. 18.40: Tévétorna. 18.45: Esti mese. 19.00: Százéves a Magyar Állami Operaház. Helyszíni közvetítés a centenáriumi ünnepségről. 20.15: Tv-híradó. 22.25: Hírháttér. 23.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.05: Képújság. 17.10: Mi és a komputer, (ism.) 17.40: A zászlós hajó. Magyar film. 18.40: A rotterdami révkalauzok. Holland rövidfilm. 19.10: Nas Ekran. 19.30: A szász kincstár. NDK rövidfilm. (ism.) 20.00: Napló a hanamori iskoláról. Japán film. 21.45: Tv-híradó 2. 22.05: Amerigo Tot. Portréfilm. (ism.) 22.50: Képújság. BUKAREST 15.05: Az egészséges életmód. 15.20: Fiatalok stúdiója. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Az RKP kongresszusa jegyében ... 20.35: Dalok. 20.50: Történelmi dokumentumok. 21.10: Hősök voltak című ifjúsági filmsorozat. 22.00: Irodalmi magazin. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Művelődési műsor. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám, 20.00: Monitor — politikai magazin. 21.00: Reklám. 21.05: Színház a házban — humoros sorozat. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Időszerű a kultúrában. 19.00: Ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. szeptember 27-én, csütörtökön 19.00 órakor Csongrádon: BASTYASÉTANY 77 1984. szeptember 28-án, pénteken 19.00 órakor Gyulán: BASTYASÉTANY 77 MOZI Békési Bástya, 4-kor: Rézhegyek királynője, 6 és 8-kor: Rossz fiú. Békéscsabai Szabadság: A gonosz Lady. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Gyertak ei a névnapomra, fél 8-kor: A kéjnő Kaliforniába készül. Békéscsabai Kert: A gonosz Lady. Gyulai Erkel: Halálcsapda. Gyulai Petőfi, 4-kor: A békák királyt választanak, 6-kor: A postás mindig kétszer csenget, I—II. Orosházi Béke, 5-kor: Kelly hősei, I—II. Orosházi Partizán: A Jedi visszatér. Szarvasi Táncsics: Napló gyermekeimnek, 22-kor: Konvoj. Szeghalmi Ady: Balfácán.
